adozona.hu
BH+ 2013.6.248
BH+ 2013.6.248
A per megszüntetésének van helye, ha megállapítható, hogy nem rendelkezik perbeli jogképességgel az EGT-államban székhellyel rendelkező pénzügyi szektorhoz tartozó külföldi vállalkozás magyarországi pénzügyi fióktelepe [Pp. 48. §, 251. § (1) bek., 275. § (2) és (4) bek., 1/2012. (III. 19.) PJE határozat].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2011. február 4-én benyújtott keresetében az alperes egy belgiumi székhelyű bank magyarországi fióktelepe üzletszabályzatának 15.3.2. pontjában meghatározott általános szerződési feltétel utolsó mondata tisztességtelenségének megállapítását kérte keresetében. Alperesként a fióktelepet jelölte meg. A támadott rendelkezés szerint "Bank a felfüggesztéséből, letiltásából eredően az Ügyfélnél keletkezett esetleges károkért fennálló felelősségét kizárja". A felperes keresetében arra hi...
BH+ 2013.6.248 A per megszüntetésének van helye, ha megállapítható, hogy nem rendelkezik perbeli jogképességgel az EGT-államban székhellyel rendelkező pénzügyi szektorhoz tartozó külföldi vállalkozás magyarországi pénzügyi fióktelepe [Pp. 48. §, 251. § (1) bek., 275. § (2) és (4) bek., 1/2012. (III. 19.) PJE határozat].
A felperes a 2011. február 4-én benyújtott keresetében az alperes egy belgiumi székhelyű bank magyarországi fióktelepe üzletszabályzatának 15.3.2. pontjában meghatározott általános szerződési feltétel utolsó mondata tisztességtelenségének megállapítását kérte keresetében. Alperesként a fióktelepet jelölte meg. A támadott rendelkezés szerint "Bank a felfüggesztéséből, letiltásából eredően az Ügyfélnél keletkezett esetleges károkért fennálló felelősségét kizárja". A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pfsztv.) 39. § (2) bekezdésében meghatározott letiltási ok vonatkozásában egyoldalúan, kategorikusan, kivételt nem ismerve zárta ki a felelősségét, amelynek eredményeként a saját esetleges jogellenes magatartása esetén sem tartozik felelősséggel.Álláspontja szerint a letiltással összefüggő károkért fennálló felelősség kategorikus és egyoldalú kizárása nem áll összhangban a Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel sem, mert a károkozó csak akkor mentheti ki magát sikeresen a felelősség alól, ha az adott magatartása nem minősül jogellenesnek. Amennyiben az alperes letiltás esetén nem tudja bizonyítani a Pfsztv. 39. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételek fennállását, és ez alapján a letiltás jogszerűségét, akkor magatartása jogellenesnek minősül, az így bekövetkezett károkért pedig nem zárhatja ki a saját felelősségét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a keresetben megjelölt kikötés nem jogellenes, illetve nem tisztességtelen.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a keresettel vitatott szerződési kikötés érvénytelenségét és kötelezte az alperest az ítélet rendelkező részében megfogalmazott tartalmú közlemény saját költségen történő közzétételére. Megítélése szerint az alperes kártérítési felelősségét csak akkor zárhatja ki, ha a Pfsztv. 39. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételek a letiltás, illetve a felfüggesztés időpontjában bizonyíthatóan fennálltak. Az alperes vitatott kikötése ezzel ellentétes rendelkezést tartalmazott, ezért az, mint jogszabályba ütköző tisztességtelen.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: az alperes és a készpénz-helyettesítő fizető eszközök tekintetében vele szerződéses kapcsolatban álló fogyasztók közötti jogviszony tartalmát egyrészt a felek ügyleti megállapodása - beleértve a szerződések részévé tett üzletszabályzatot is - másrészt az irányadó jogszabályi rendelkezések együttesen határozzák meg. Ez utóbbiak közül azok érvényesülnek az adott jogviszony esetében, amelyek kógensek, így azoktól a felek érvényesen nem térhetnek el, továbbá azok a diszpozitív szabályok is, amelyektől eltérő ügyleti feltételekben a felek nem állapodtak meg. Ezért az ilyen kógens, illetve üzleti szándékukkal egyező diszpozitív szabályok alkalmazásáról a feleknek nem kell külön megállapodniuk, azok akkor is irányadók a jogviszonyra, ha az üzletszabályzatba, vagy az egyedi szerződésbe külön nem foglalják bele. A kógens rendelkezés pedig akkor is kötelező, ha attól eltér a felek megállapodása.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Pfsztv. 39. § (2) és (3) bekezdésébe, valamint a Ptk. 339. §-ába és 209. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontja szerint a vitatott kikötés kifejezetten ellentétes rendelkezést fogalmaz meg a Ptk. kárfelelősségi szabályaival, illetve a Pfsztv. hivatkozott rendelkezésében meghatározott letiltási okok vonatkozásában egyoldalúan, kategorikusan, kivételt el nem ismerő módon zárja ki az alperes felelősségét. Hivatkozott arra is, hogy az üzletszabályzat 1.1.2. pontja értelmében az abban nem szabályozott kérdésekben a mindenkor hatályos Ptk., illetve az ott tételesen megjelölt egyéb jogszabályok az irányadóak. Ebből az következik, hogy ezeket a törvényi rendelkezéseket az alperessel szerződő felekre nézve csak akkor kell alkalmazni, ha az üzletszabályzat egy adott kérdést nem szabályoz. A perben vitatott kikötés a kárfelelősség kérdését egyértelműen szabályozza, ugyanakkor a Ptk. 339. § (1) bekezdésével ellentétesen, jogszerűtlenül, ahhoz képest kiterjesztő módon értelmezze az alperes kárfelelősség alóli mentesülését. A vitatott kikötés nem a Ptk.-ra utaló szabályt tartalmaz, hanem a kárfelelősség kizárására vonatkozó érdemi feltételt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján vizsgálta és azt jogszabálysértőnek találta az alábbi indokok alapján. A Kúria hangsúlyozza, hogy miután a per megszüntetésének szükségességét észlelte, nem volt kötve a felülvizsgálati kérelemben előadottakhoz.
A jogerős ítélet kihirdetését követően elfogadott és jelen ügyben irányadó szabályozás mellett meghozott 1/2012. számú PJE határozat értelmében nem rendelkezik perbeli jogképességgel a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseletéről szóló 1997. évi CXXXII. tv. (Ftv.) szerinti, EGT-államban székhellyel rendelkező pénzügyi szektorhoz tartozó külföldi vállalkozás magyarországi pénzügyi fióktelepe.
A periratokból minden kétséget kizáróan megállapítható - az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében is elismert - tény, hogy az alperes EGT-államban, Belgiumban székhellyel rendelkező A. Bank cég magyarországi pénzügyi fióktelepe. A hivatkozott jogegységi határozatban kifejtett indokok alapján az alperes nem rendelkezik perbeli jogképességgel. A PJE határozatban kifejtettekhez a Kúria a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 42. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kötve van. A felperes a PJE határozat szerint jogképességgel nem rendelkező jogalanyt perelt, amely miatt a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének lett volna helye.
A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - a felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintet nélkül - a Pp. 275. § (2) és (4) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül és a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján irányadó Pp. 251. § (1) bekezdése szerint a pert megszüntette, figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontjában írtakra.
(Kúria Gfv. VII. 30.196/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 15.G.40.254/2011. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.22.107/2011/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság 8. sorszámú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a pert megszünteti.Megállapítja, hogy a felek az eljárás során felmerült költségeiket maguk; a felperes által le nem rótt elsőfokú- és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes a 2011. február 4-én benyújtott keresetében az alperes egy belgiumi székhelyű bank magyarországi fióktelepe üzletszabályzatának 15.3.2. pontjában meghatározott általános szerződési feltétel utolsó mondata tisztességtelenségének megállapítását kérte keresetében. Alperesként a fióktelepet jelölte meg. A támadott rendelkezés szerint "Bank a felfüggesztéséből, letiltásából eredően az Ügyfélnél keletkezett esetleges károkért fennálló felelősségét kizárja". A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pfsztv.) 39. § (2) bekezdésében meghatározott letiltási ok vonatkozásában egyoldalúan, kategorikusan, kivételt nem ismerve zárta ki a felelősségét, amelynek eredményeként a saját esetleges jogellenes magatartása esetén sem tartozik felelősséggel.Álláspontja szerint a letiltással összefüggő károkért fennálló felelősség kategorikus és egyoldalú kizárása nem áll összhangban a Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel sem, mert a károkozó csak akkor mentheti ki magát sikeresen a felelősség alól, ha az adott magatartása nem minősül jogellenesnek. Amennyiben az alperes letiltás esetén nem tudja bizonyítani a Pfsztv. 39. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételek fennállását, és ez alapján a letiltás jogszerűségét, akkor magatartása jogellenesnek minősül, az így bekövetkezett károkért pedig nem zárhatja ki a saját felelősségét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a keresetben megjelölt kikötés nem jogellenes, illetve nem tisztességtelen.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a keresettel vitatott szerződési kikötés érvénytelenségét és kötelezte az alperest az ítélet rendelkező részében megfogalmazott tartalmú közlemény saját költségen történő közzétételére. Megítélése szerint az alperes kártérítési felelősségét csak akkor zárhatja ki, ha a Pfsztv. 39. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételek a letiltás, illetve a felfüggesztés időpontjában bizonyíthatóan fennálltak. Az alperes vitatott kikötése ezzel ellentétes rendelkezést tartalmazott, ezért az, mint jogszabályba ütköző tisztességtelen.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: az alperes és a készpénz-helyettesítő fizető eszközök tekintetében vele szerződéses kapcsolatban álló fogyasztók közötti jogviszony tartalmát egyrészt a felek ügyleti megállapodása - beleértve a szerződések részévé tett üzletszabályzatot is - másrészt az irányadó jogszabályi rendelkezések együttesen határozzák meg. Ez utóbbiak közül azok érvényesülnek az adott jogviszony esetében, amelyek kógensek, így azoktól a felek érvényesen nem térhetnek el, továbbá azok a diszpozitív szabályok is, amelyektől eltérő ügyleti feltételekben a felek nem állapodtak meg. Ezért az ilyen kógens, illetve üzleti szándékukkal egyező diszpozitív szabályok alkalmazásáról a feleknek nem kell külön megállapodniuk, azok akkor is irányadók a jogviszonyra, ha az üzletszabályzatba, vagy az egyedi szerződésbe külön nem foglalják bele. A kógens rendelkezés pedig akkor is kötelező, ha attól eltér a felek megállapodása.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Pfsztv. 39. § (2) és (3) bekezdésébe, valamint a Ptk. 339. §-ába és 209. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontja szerint a vitatott kikötés kifejezetten ellentétes rendelkezést fogalmaz meg a Ptk. kárfelelősségi szabályaival, illetve a Pfsztv. hivatkozott rendelkezésében meghatározott letiltási okok vonatkozásában egyoldalúan, kategorikusan, kivételt el nem ismerő módon zárja ki az alperes felelősségét. Hivatkozott arra is, hogy az üzletszabályzat 1.1.2. pontja értelmében az abban nem szabályozott kérdésekben a mindenkor hatályos Ptk., illetve az ott tételesen megjelölt egyéb jogszabályok az irányadóak. Ebből az következik, hogy ezeket a törvényi rendelkezéseket az alperessel szerződő felekre nézve csak akkor kell alkalmazni, ha az üzletszabályzat egy adott kérdést nem szabályoz. A perben vitatott kikötés a kárfelelősség kérdését egyértelműen szabályozza, ugyanakkor a Ptk. 339. § (1) bekezdésével ellentétesen, jogszerűtlenül, ahhoz képest kiterjesztő módon értelmezze az alperes kárfelelősség alóli mentesülését. A vitatott kikötés nem a Ptk.-ra utaló szabályt tartalmaz, hanem a kárfelelősség kizárására vonatkozó érdemi feltételt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján vizsgálta és azt jogszabálysértőnek találta az alábbi indokok alapján. A Kúria hangsúlyozza, hogy mivel a per megszüntetésének szükségességét észlelte, nem volt kötve a felülvizsgálati kérelemben előadottakhoz.
A jogerős ítélet kihirdetését követően elfogadott és jelen ügyben irányadó szabályozás mellett meghozott 1/2012. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: PJE határozat) értelmében nem rendelkezik perbeli jogképességgel a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseletéről szóló 1997. évi CXXXII. tv. (a továbbiakban: Ftv.) szerinti, EGT-államban székhellyel rendelkező pénzügyi szektorhoz tartozó külföldi vállalkozás magyarországi pénzügyi fióktelepe.
A periratokból minden kétséget kizáróan megállapítható - az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében is elismert - tény, hogy az alperes EGT-államban, Belgiumban székhellyel rendelkező Bank magyarországi pénzügyi fióktelepe. A hivatkozott jogegységi határozatban kifejtett indokok alapján az alperes nem rendelkezik perbeli jogképességgel. A PJE határozatban kifejtettekhez a Kúria a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 42. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kötve van. A felperes a PJE határozat szerint jogképességgel nem rendelkező jogalanyt perelt be, amely miatt a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, ill. a per megszüntetésének lett volna helye.
A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - a felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintet nélkül - a Pp. 275. § (2) és (4) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül és a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján irányadó Pp. 251. § (1) bekezdése szerint a pert megszüntette, figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontjában írtakra.
A Kúria a perköltség viseléséről a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján irányadó Pp. 81. § (1) bekezdése szerint határozott, figyelemmel az Itv. 5. § (1) bekezdésére is.
Budapest, 2013. március 19.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó-bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.196/2012.)