adozona.hu
AVI 2013.5.57
AVI 2013.5.57
Jövedéki ügyben az előző időszak lezárt ellenőrzése, az akkor megállapított zárókészlet nem korrigálható, azt tényként kell kezelni [43/1997. (XII. 30.) PM rendelet 8. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. Fővámhivatal 2008. augusztus 28. napján a 2007. szeptember 17-2008. augusztus 28. közötti időszakra vonatkozóan időszaki elszámolást végzett a felperes üzemanyagtöltő-állomásán.
Az ellenőrzés az EVO Diesel üzemanyag tekintetében 417 liter többletet állapított meg. Ebből a többletmennyiségből levonásra került a mérőeszközökre vonatkozó mérési bizonytalanság, valamint a forgalmazott mennyiség 0,5%-a és így 59 liter adóköteles többlet került megállapításra.
A jövedéki termékben keletkeze...
AVI 2013.5.57 Jövedéki ügyben az előző időszak lezárt ellenőrzése, az akkor megállapított zárókészlet nem korrigálható, azt tényként kell kezelni [43/1997. (XII. 30.) PM rendelet 8. §]
Az M. Fővámhivatal 2008. augusztus 28. napján a 2007. szeptember 17-2008. augusztus 28. közötti időszakra vonatkozóan időszaki elszámolást végzett a felperes üzemanyagtöltő-állomásán.Az ellenőrzés az EVO Diesel üzemanyag tekintetében 417 liter többletet állapított meg. Ebből a többletmennyiségből levonásra került a mérőeszközökre vonatkozó mérési bizonytalanság, valamint a forgalmazott mennyiség 0,5%-a és így 59 liter adóköteles többlet került megállapításra.
A jövedéki termékben keletkezett adóköteles többlet miatt a vámhatóság a 2008. november 20-án kelt határozatával a felperest 5 015 forint jövedéki adó, 150 000 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2009. január 13-án hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a jövedéki termékek veszteségnormáiról szóló módosított 43/1997. (XII. 30.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 8. § (1)-(3) bekezdései alapján került sor az adóköteles többlet megállapítására. Az elszámolható többleten felül további többlet elszámolására nincs lehetőség. Az elszámolások egységesek, a zárókészlet megállapítására az R. 8. § (3) bekezdése alapján a nyilvántartási készlet korrigálásával jogszerűen került sor és ez a zárókészlet a következő elszámolási időszak nyitókészlete.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését kérte arra való hivatkozással, hogy az elszámolás a téves jogszabály-értelmezés miatt törvénysértő.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint a felperesre irányadó R. 8. § (1)-(3) bekezdései meghatározzák az elszámolható többlet körét és módját, és meghatározzák az adóköteles többlet és a zárókészlet kiszámításának módját. A felperesre az R. 8. § rendelkezései és nem az R. 7. § előírásai vonatkoznak. Az R. 8. §-ban meghatározott elszámolható többleten felül további többlet nem számolható el. Erre tekintettel az elszámolásra jogszerűen került sor, a felperes által alkalmazni kívánt elszámolási módra az R. 8. § rendelkezései nem adnak lehetőséget, a tényleges készletet nem lehet a következő időszak nyitókészletének tekinteni és az elszámolást ebből kiindulva nem lehet elvégezni. Nem vizsgálható és nem korrigálható a korábbi időszak megállapított zárókészlete, azt tényként kell kezelni a jelen időszakra vonatkozó ellenőrzésnél. A hatóságnak az ellenőrzéskor hatályos rendelkezéseket kellett alkalmaznia, korábbi időszakra hatályban volt rendelkezések és az arra alapítottan kiadott pénzügyminiszteri állásfoglalás a jelen ügyben relevanciával nem bír. Az adóköteles többlet után az alperes jogszerűen szabott ki jövedéki adót és jövedéki bírságot.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az alperes az eljárása során megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) bekezdését, továbbá a 2007. szeptember 13-án tartott elszámolás során az R. 7. § (4) bekezdését, amikor nem a tényleges készletet rögzítette zárókészletként. Állította, hogy a jogszabályok nem határozzák meg konkrétan a nyitó- és zárókészletet, ennek ellenére az elszámoltatás azért volt jogszerűtlen, mert nem a tényleges, mért készletből, hanem egy számszerinti készletből indult ki. A hatóság által tévesen alkalmazott nyitókészlet miatt folyamatosan emelkedik a többlete, úgy, hogy arról nem tehet. Álláspontja szerint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 14. §-ára figyelemmel lehetne csak az adóköteles többletet értelmezni. Az R. 8. § rendelkezései az R. 7. § (4) bekezdésére tekintettel értelmezhetők. Hivatkozott arra, hogy az időközben hatályba lépett 13/2009. (VI. 12.) PM rendelet (továbbiakban: PMr.) 11. §-a más elszámolást tesz lehetővé, amelyet a PMr. 23. § (3) bekezdése értelmében a folyamatban levő ügyben is alkalmazni kell, így egy a bíróság által elrendelt, megismételt eljárás esetén a PMr. 23. § (2) bekezdése alapján más elszámolásra kerülhet sor, ezért kérte a keresetének helyt adó ítélet hozatalát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes időszaki elszámolására vonatkozó rendelkezéseket az R. 8. § (1)-(4) bekezdései tartalmazzák, a felperesre az R. 7. § (1)-(5) bekezdései az eltérő személyi hatály miatt nem alkalmazhatóak.
Az R. 8. § (1) bekezdése szerint a jövedéki engedélyes, vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő (a továbbiakban: üzemanyag-kereskedő) telephelyén vagy üzemanyagtöltő állomásán vagy kiskereskedelmi tárolótelepén vámhatóság által az üzemanyagkészlet ellenőrzése során megállapított tényleges készlet és a nyilvántartott készlet mennyiségének pozitív különbségéből (a továbbiakban: többlet) elszámolható többletnek a tényleges többlet, legfeljebb azonban a készletfelvétel során használt mérőeszköz (tárolótartály) hitelesítési bizonylatban rögzített mérési bizonytalanság alapján a tényleges készletre számított mennyiség (a továbbiakban: mérési bizonytalanság) és a hitelesített kimérő szerkezeten keresztül a készletfelvételt megelőző 12 hónap - amennyiben a tevékenységet az üzemanyag-kereskedő 12 hónapnál rövidebb ideje végzi, a tevékenység folytatásának időtartama - alatt forgalmazott mennyiség 0,5%-a minősül.
A csatolt iratokból - különös tekintettel a készletfelvételi jegyzőkönyvre - kitűnik, hogy a többlet meghatározásakor a jövedéki hatóság a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el. Rögzítette a tényleges készletet, a nyilvántartott készletet, ennek pozitív különbségét, figyelembe vette a mérési bizonytalanságot és a készletfelvétel óta eltelt időszakban forgalmazott mennyiség 0,5%-ának együttes mennyiségét. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy az előző időszak lezárt ellenőrzése, az akkor megállapított zárókészlet nem korrigálható, azt tényként kell kezelni, annak ismételt újraszámolására, korrigálására nincs jogi lehetőség az azt követő időszak ellenőrzése kapcsán.
A feltárt többlet és az R. 8. § (1) bekezdés szerint elszámolható többlet különbségére a jövedéki adó és a jövedéki bírság kiszabására jogszerűen került sor az R. 8. § (2) bekezdése alapján.
Az R. 8. § (3) bekezdése szerint amennyiben a többlet nagyobb, mint a mérési bizonytalanság és a hitelesített kimérő szerkezeten keresztül a megelőző vámhatósági készletfelvételtől eltelt időszakban forgalmazott mennyiség 0,5%-ának együttes mennyisége, a különbözetet a vámhatóság által felvett jegyzőkönyvben rögzíteni kell és a különbözettel a nyilvántartás szerinti készletet növelni kell. A vámhatóság ennek megfelelően ezzel a számított különbözettel a nyilvántartás szerinti készletet megnövelte.
A felperes álláspontjával szemben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a nyitókészletbe nem lehet beépíteni az elszámolás mérési bizonytalanságát. A feltárt adóköteles többletet kell készletnövekedésként felvenni. A megelőző időszakban tett megállapításokat (zárókészlet) a bíróságnak az időszaki nyitókészlet meghatározásakor tényként kell kezelnie. Az R. 8. § (3) bekezdése szerint számított zárókészlet a következő időszak nyitókészlete. Az elszámolható többlet nem vehető készletre, azt minden elszámolási időszakban külön-külön kell megállapítani és azzal korrigálni az akkor fennálló többletet.
A tényleges készlet nyitókészletnek nem tekinthető, mert abban az elszámolható többlet is benne van, és ezzel az elszámolási móddal minden elszámolási időszakban ez újra és újra elszámolást nyerhetne. Az elszámoláskor a tartályokban lévő tényleges készlet csak akkor válik adózottá, ha az elszámolás legvégén a különböző veszteség-elszámolási lehetőségekkel történő korrigálás után az adóköteles többletre a jövedéki adót megfizetik. A nyilvántartásban elszámolásra csak adózott jövedéki termék kerülhet. Az elszámolható többlet feletti adóköteles többlettel engedi meg az R. 8. § (3) bekezdése a nyilvántartási készlet növelését és ezt kell a következő elszámolás nyitókészleteként rögzíteni. Ezen az elszámolási módon nem változtat a felperesnek a Jöt. 14. §-ára való hivatkozása sem.
A felperes alaptalanul hivatkozott a PMr. 11. §-ára és a PMr. 23. § (2)-(3) bekezdéseire, mint a folyamatban levő ügyekben számára kedvezőbb elszámolást lehetővé tevő rendelkezésekre. A PMr. 11. §-a a PMr. 21. § (1) bekezdése szerint 2009. június 15-én lépett hatályba, ekkorra a közigazgatási eljárás lezárult, így a PMr. 23. § (3) bekezdése szerinti "folyamatban levő ügyben való alkalmazás" jogalkalmazási feltétele nem áll fenn.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg -, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.015/2009.)