AVI 2013.5.52

A bíróság a szerződés láncolat feltárása alapján következtethet a jogügylet színlelt tartalmára vonatkozóan [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006. december hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként a felperes terhére 31 194 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, amely után 6 239 000 Ft adóbírságot szabott ki.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóságok megállapították, hogy a felperes 2006. december 21. napján kelt adásvételi szerződéssel "kivett sertéstelep" megjelölésű ingatlant vásárolt az M...

AVI 2013.5.52 A bíróság a szerződés láncolat feltárása alapján következtethet a jogügylet színlelt tartalmára vonatkozóan [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006. december hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként a felperes terhére 31 194 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, amely után 6 239 000 Ft adóbírságot szabott ki.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóságok megállapították, hogy a felperes 2006. december 21. napján kelt adásvételi szerződéssel "kivett sertéstelep" megjelölésű ingatlant vásárolt az M. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-től (továbbiakban: Kft.) 192 millió forint vételárért, melyről az eladó két előlegszámlát és egy végszámlát bocsátott ki. Az adóhatóság megállapította, hogy ugyanezen ingatlant 2006-ban már két alkalommal értékesítették, 2006. április 11-én 25 millió forint, 2006. május 16-án 96 millió forint vételárért. Mindkét esetben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Regionális Igazgatósága Illetékfőosztálya 34 millió forintban állapította meg az ingatlan forgalmi értékét.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy valós gazdasági esemény történt, a vételár kifizetésre került, az alperes jogszerűtlenül minősítette a jogügyletet színleltnek, a Megyei Illetékhivatal a forgalmi értéket 96 millió forintban állapította meg. Az adóhatóság a Kft.-nél kapcsolódó vizsgálatot nem folytatott le. A vevőtől az adott ügyletben csak a szokásos gondosság várható el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az eljáró adóhatóságok a tényállást felderítették és határozatuk kellően megalapozott. Az elsőfokú adóhatóság beszerezte az ingatlan adásvételeire vonatkozó korábbi adatokat, az illetékhivatali érték-megállapításokat és helyszíni szemlét is tartott az ingatlanon. Az ingatlan forgalmi értéke a 2006. április 11. napján történt első átruházásban megállapított 25 millió forintról ugyanazon év december 20. napjáig nem nőtt nyolcszorosára, figyelemmel arra is, hogy állaga időközben romlott, a működéshez szükséges engedélyek lejártak.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, a Ptk. 201. § (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (1), (2) bekezdéseire. Ezen jogszabályhelyek, és a kellően feltárt tényállás alapján az adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy a felperes által becsatolt két előlegszámla és végszámla adatai tartalmilag nem hitelesek, így a felszámított adó összegét hitelesen nem igazolják.
Az elsőfokú bíróság a szerződéses láncolat alapján azt is megállapította, hogy a vételár visszajutott a feladóhoz, az S. Kft.-hez, hiszen a vevőnek tagi hitelt nyújtó kft. ezen összeget az eladótól visszakapta tagi hitel visszafizetése címén.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő határozat meghozatalát, illetve az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy az illetékhivatal magasabb összegben állapította meg a forgalmi értéket, nem vette figyelembe az Art. 1. § (3) bekezdését. Nem vizsgálta az eladó gazdasági társaság oldalán a jogügyletet, nem vette figyelembe, hogy a vevőtől adott ügyben a szokásos gondosság várható el, nem vonható az értékelés körébe, hogy a teljesítési hitel mely formájában valósult meg.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, felhívta az ügyben alkalmazandó jogszabályokat és azok helytálló értelmezésével jogszerű döntést hozott, mellyel a Legfelsőbb Bíróság is mindenben egyetértett.
A Legfelsőbb Bíróság az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta, hogy formailag és tartalmilag hitelesnek tekinthetők-e az általános forgalmi adó visszaigénylését megalapozó számlák.
Az adóhatóság vizsgálta a szerződést, az azt megelőző, ugyanazon ingatlanra vonatkozó értékesítéseket, a vételár kifizetésének körülményeit. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Regionális Igazgatósága Illetékfőosztálya 2007. július 12-én kelt tájékoztatása szerint a perbeli értékesítést megelőző két értékesítésnél a forgalmi értéket 34 millió forintban állapították meg, és a jelen ügyben is a 2006. augusztus 2-án kelt értékbecslés alapján kerül megállapításra az ingatlan forgalmi értéke.
A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy gazdasági indoka nem volt annak - és a felperes ilyen nem tudott bizonyítani -, hogy fél év alatt miként emelkedett az ingatlan forgalmi értéke nyolcszorosára, miközben állaga romlott, a működéséhez szükséges engedélyek lejártak.
Az elsőfokú bíróság a szerződéses láncolat feltárása alapján helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a felperesnek az S. Kft. nyújtott tagi hitelt a vételhez, és a láncolat végén ugyanehhez a Kft.-hez került vissza a vételár. Ebből helytállóan vonta le a jogügylet színlelt tartalmára vonatkozó megállapításait.
Az alperes arról is tájékoztatta az elsőfokú bíróságot, hogy a Kft. 2006. évre vonatkozó általános forgalmi adó vizsgálata folyamatban volt, de folyószámla egyenlegéből következően a felperessel kötött ügylet után bevallott adó nem került befizetésre.
A felperes arra is hivatkozott, hogy a vevőtől adott ügyben a szokásos gondosság várható el. A felperes azonban nem igazolta és nem bizonyította, hogy milyen magatartást tanúsított a vételnél, ez megfelel-e a szokásos gondosság értékítéletének. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy akár önállóan, akár az eladóval együtt ingatlanforgalmi szakértőt bízott volna meg a forgalmi érték megállapítására, betekintett-e az ingatlan-nyilvántartás irataiba, melyből megállapítható lett volna, hogy rövid időn belül már harmadszor kerül eladásra az ingatlan, mindig változó vételár mellett. A felperes csak hivatkozott a szokásos gondosságra, de azt semmilyen ténnyel nem támasztotta alá, hogy ily módon járt el.
A fentiekre figyelemmel a vitatott számlák hiteltelenek, arra adó-visszatérítést jogszerűen nem lehetett alapítani. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.129/2009.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.