adozona.hu
AVI 2013.4.46
AVI 2013.4.46
Az Itv. 23/A. § (8) bekezdéséből az is következik, hogy a vagyonszerzőnek a mulasztás okát meg kell jelölnie és a késedelem vétlenségét igazolni kell [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (8) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje a 2006. június 13. napján kelt és illetékkiszabásra 2006. június 14. napján bejelentett adásvételi szerződéssel megvásárolta a d.-i 609 helyrajzi számú ingatlant 7 000 000 vételárért. A szerződés 6.2. pontjában rögzítésre került, hogy a felperesi vevő főtevékenysége ingatlanforgalmazás, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni az illetékkiszabás során.
Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyás...
Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásával, 10%-os illetékkulcs alkalmazásával, 700 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest, egyben az illetékkedvezményre vonatkozó kérelmét elutasította.
A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt közjegyző által hitelesített cégkivonatot csatolt, majd a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése és kedvezményes illetékkulcs alkalmazása iránti kérelmet, valamint igazolási kérelmet is előterjesztett. Utóbbiban nyilatkozott arról, hogy az ingatlant továbbértékesítési céllal vásárolta. Az elsőfokú adóhatóság az igazolási kérelmet végzéssel elutasította.
A felperes fellebbezésnek tekintett beadványát az alperes 2008. március 14. napján kelt határozatával elbírálta, helybenhagyva az elsőfokú határozatot. Határozata indokolása szerint, az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt illetékkedvezmény megadásához a felperesnek az illetékkiszabásra történő bejelentésekkor kellett volna nyilatkoznia arról, hogy az ingatlant továbbértékesítés céljából vásárolta, továbbá a főtevékenysége igazolására cégbizonyítványt kellett volna csatolnia. A felperes igazolási kérelmében a mulasztása vétlenségét nem mentette ki, cégbizonyítványt nem csatolt, így a kedvezményes illetékkulcs alkalmazására nem volt lehetőség.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálata eredményeképpen, az illetékkedvezmény részére történő megadását kérte.
A megyei bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az illetékkedvezmény megadásához több együttes feltétel fennállását kell igazolni: a vagyonszerző félnek a főtevékenységként végzett ingatlanforgalmazást cégbizonyítvánnyal szükséges igazolnia, nyilatkoznia kell arról is, hogy az ingatlanvásárlásra továbbértékesítés céljából került sor. A vagyonszerzőnek a nyilatkozatot megtenni, illetve a feltételeket igazolni az illetékkiszabásra történő bejelentéskor kell. Amennyiben ezt elmulasztja, mulasztását az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján igazolási kérelemmel a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig mentheti ki. A szükséges nyilatkozat pótlásának is eddig van helye. A felperes az adásvételi szerződésben csak arra utalt, hogy a főtevékenysége ingatlanforgalmazás, de a továbbértékesítési célra nyilatkozatot nem tett és cégbizonyítványt sem csatolt. Az Itv. 23/A. § (2) bekezdéséből fakadóan, a főtevékenység igazolására csak cégbizonyítvánnyal kerülhet sor, cégkivonattal nem. A felperes igazolási kérelmét elutasították, így a továbbértékesítési célra vonatkozó nyilatkozat pótlása határidőben nem történt meg, ebből fakadóan a törvényi feltételek hiányában a felperes az illetékkedvezményre nem volt jogosult. A megyei bíróság megítélése szerint, az alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (3), (5)-(7) bekezdésében foglalt eljárási alapelveket sem sértette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint, a jogerős ítélet az Itv. 23/A. § (1)-(2) bekezdéseibe, az Art. 1. § (3), (5)-(7) bekezdéseibe ütközik, ezért jogszabálysértő. A megyei bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a cégnyilvánosságról, a bírósági eljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 12. § (1) bekezdése mentén a társaság főtevékenysége megállapítható a cégkivonatból és a cégbizonyítványból is, ezért törvénysértően követelte meg az adóhatóság a cégbizonyítvány benyújtását az illetékkedvezmény megadásához. Az adásvételi szerződésben nyilatkozott arról, hogy a főtevékenysége ingatlanforgalmazás, ez - az Itv. 23/A. §-ában biztosított illetékkedvezmény alkalmazására való utalás folytán - magában foglalja a továbbértékesítési cél kinyilatkoztatását is. Ezt a nyilatkozatot tartalma szerint kellett volna elbírálni és mind a hatóságnak, mind a bíróságnak a méltányos eljárás szabályaira is figyelemmel kellett volna döntést hoznia.
A megyei bíróság tévesen állapította meg, hogy a szükséges nyilatkozat megtételére határidőben nem került sor, illetve azt, hogy mulasztását nem mentette ki, tekintve, hogy a cégkivonatot az illetékkedvezmény megadása érdekében már korábban benyújtotta, tehát mulasztása nem állt fenn. Az adóhatóság nem tájékoztatta arról, hogy a cégkivonat benyújtása nem elegendő. Az igazolási kérelemmel egyidejűleg a szükség nyilatkozatot külön is megtette, így az illetékkedvezményre jogosult volt.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes, mint főtevékenységként ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság, a csatolt szerződéses nyilatkozatok és igazolás alapulvételével, a megszerzett ingatlan forgalmi értékének 2 vagy 10%-ának megfelelő visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezett.
Az Itv. 23/A. § (1) bekezdéséből fakadóan az ingatlan tulajdonjogának cégjegyzék, illetve vállalkozói igazolvány alapján az illetékkötelezettség keletkezésekor a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant továbbeladás céljából vásárolta, és az illetékkötelezettség keletkezésekor ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta, (a továbbiakban együtt: vállalkozó), továbbá az ingatlanalap által történő megszerzésekor az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a.
Az Itv. 23/A. § (2) bekezdése többek között rögzíti, hogy a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást a vállalkozó cégbizonyítvánnyal igazolhatja.
Az idézett törvényi rendelkezések tehát hármas feltételt támasztanak, amelyek együttes fennállta esetén van lehetőség a kedvezményes illeték alkalmazására. E szerint:
a) az illetékkötelezettség keletkezésekor a kedvezmény alkalmazását kérő fél ingatlanforgalmazásra jogosult legyen,
b) a vagyonszerzés illetékkiszabásara történő bejelentésekor nyilatkozzon, hogy az ingatlant továbbértékesítés céljára vásárolta,
c) a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást cégbizonyítvánnyal igazolja.
Az itt megfogalmazott feltételek bármelyikének hiánya azt eredményezi, hogy az illetéket az általános szabályok szerint kell kiszabni. A felperes az ingatlan továbbeladásáról az illetékkiszabásra történő bejelentésekor nem nyilatkozott. Nem elegendő a szerződésben arra utalnia, hogy irányában az illetékkiszabás során az Itv. 23/A. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megelőzően ugyan csatolt cégkivonatot és igazolási kérelmében arról is nyilatkozott, hogy az ingatlant továbbértékesítési céllal vásárolta, azonban mulasztását nem mentette ki, vétlenségét nem igazolta, még csak nem is valószínűsítette. Nem volt akadályozott abban, hogy a szükséges igazolást, nyilatkozatot az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti határidőben megtegye.
Az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének rendelkezéseiből nem csak az következik, hogy a továbbértékesítésről a vagyonszerzőnek nyilatkoznia kell, hanem az is, hogy a mulasztás okát meg kell jelölni, a késedelem vétlenségét pedig igazolni szükségeltetik.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes mulasztását nem mentette ki, igazolási kérelmét az alperes jogszerűen utasította el, ebből fakadóan az Itv. 23/A. § (1)-(2) bekezdésében foglalt feltételek teljes körűen nem teljesültek. Ennek okán az sem bírt jelentőséggel, hogy a felperes a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást cégbizonyítvánnyal, vagy cégkivonattal kívánta igazolni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján azt hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.099/2009.)