AVI 2013.4.43

A fuvarlevél nem megfelelő kitöltése, vezetése miatti felelősség a fuvarozót terheli (NKÁSZ Egyezmény 3. cikk)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A Fővámhivatal járőrei 2008. június 13-án ellenőrzés alá vonták a felperes által üzemeltetett, nemzetközi közúti áruszállítást végző tehergépjárművet, amelyet a felperes alkalmazottja vezetett. Az ellenőrzés során felmerült hiányosságok jegyzőkönyvbe történő rögzítését követően, az elsőfokú hatóság határozatával a járművezető megszakítás nélküli folyamatos vezetés időtartamának 90 perc feletti túllépése miatt 400 000 forint, az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályok megsértése mia...

AVI 2013.4.43 A fuvarlevél nem megfelelő kitöltése, vezetése miatti felelősség a fuvarozót terheli (NKÁSZ Egyezmény 3. cikk)
A Fővámhivatal járőrei 2008. június 13-án ellenőrzés alá vonták a felperes által üzemeltetett, nemzetközi közúti áruszállítást végző tehergépjárművet, amelyet a felperes alkalmazottja vezetett. Az ellenőrzés során felmerült hiányosságok jegyzőkönyvbe történő rögzítését követően, az elsőfokú hatóság határozatával a járművezető megszakítás nélküli folyamatos vezetés időtartamának 90 perc feletti túllépése miatt 400 000 forint, az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályok megsértése miatt 100 000 forint, a fuvarlevél nem megfelelő kitöltése - vezetése - miatt 50 000 forint, összesen 550 000 forint bírságot szabott ki.
A határozat elleni fellebbezést követően az alperes az elsőfokú határozatot a 2008. július 15. napján meghozott határozatával helybenhagyta. Az indokolásban kifejtette, hogy az irányadó jogszabályok, azaz Európai Parlament és Tanács 561/2006. EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) 10. cikk (3) bekezdése értelmében a szállítási vállalkozás a felelős a vállalkozás járművezetője által elkövetett szabálysértésekért akkor is, ha azt egy másik tagállam vagy harmadik ország területén követték el. Az uniós joganyag a szállítási vállalkozás általános felelősségét állapítja meg a járművezetők által elkövetett jogszabálysértésért, ezzel ellentétesen sem nemzeti, sem uniós jogszabály nem rendelkezik. A felelősség nem vétkesség szerint került megállapításra, hanem az objektíven megállapított felelősségen alapul, így jogszerűen folytatta le az eljárást az elsőfokú hatóság a felperessel, mint ügyféllel szemben. A "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben, az 1956. évi május 19. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Egyezmény) 3. cikkére figyelemmel a nemzetközi fuvarlevél hiányos adattartalommal történő kiállításáért a felperesi fuvarozót terheli a felelősség.
Az alperes határozatát a felperes keresettel támadta, kérvén annak hatályon kívül helyezését arra alapozottan, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. § (1) bekezdése szerint a bírság az elkövetővel szemben szabható ki, másrészt amennyiben több személy mulasztása is megállapítható, akkor azt a Kkt. 20. § (4) bekezdése alapulvételével meg kell osztani. A rendelkezéseket a járművezető sértette meg, azonban törvénysértő módon nem az elkövetőt, hanem a felperest szankcionálták. A határozat ténybeli megállapításait nem vitatta.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Idézte a Kkt. 20. § (1) bekezdés c) és d) pontjában foglaltakat, a 20. § (4) bekezdésében, az Egyezmény 3. cikkében és az EK rendelet 10. cikk (3) bekezdésében írtakat azzal, hogy az uniós jog főszabályként a szállítási vállalkozáshoz telepíti a felelősséget a vezetési idők, a szünetek és a pihenő idők megtartása esetében abban az esetben is, ha a szabálysértést a járművezető követi el. Álláspontja szerint a közúti közlekedéssel kapcsolatos egyes bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok felhasználásának rendjéről szóló 45/2005. (VI. 23.) GKM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 2007. május 1. napjától hatályos 3. § (2) bekezdés ba) pontjából fakadóan, az eljárás az üzembentartó mellett a jármű vezetőjével szemben is lefolytatható, ugyanakkor a bírságolandó személyét a hatóság mérlegelési jogkörében eljárva határozza meg.
A Kkt. 20. § (4) bekezdés 3. mondata csak abban az esetben alkalmazható, ha a szabálysértésért többen is felelőssé tehetők és csak ekkor kell vizsgálni az eljáró hatóságnak a felelősség arányát. Jelen esetben azonban közös felelősség a vezetési idő túllépése miatt nem állapítható meg, ezért a felelősség arányát nem kellett vizsgálni. Ebből fakadóan nincs jelentősége annak, hogy a gépjárművezető a megfelelő oktatást és utasítást megkapta-e.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát, a felperes bírság megfizetése alóli mentesítését. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet sérti a Kkt. 20. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakat, mert a Kkt. egyértelműen meghatározza, hogy kivel szemben kell bírságot kiszabni. Ha többen követne el szabálysértést, akkor a bírságot a felelősségük arányában meg kell osztani. Téves a Rendelet olyan értelmezése, hogy a hatóságnak a bírság kiszabása során mérlegelési lehetősége van a bírságolandó személyének megválasztásában.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét az 50 000 (ötvenezer) forint közigazgatási bírságra vonatkozó részében hatályában fenntartotta, míg a 400 000 (négyszázezer) forint és a 100 000 (százezer) forint közigazgatási bírság tekintetében hatályon kívül helyezte és ezen bírságtételekkel összefüggően az alperes határozatát, az elsőfokú határozatra is kiterjedően, részben hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adott jogsértések kapcsán a járművezető felelőssége fennáll-e, ha igen, a bírság-mérték keretei között megosztható-e a bírság a felelősség arányában.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes alkalmazásában álló gépjárművezető, a felperes üzemeltetésében lévő gépjárműszerelvényt vezetve, a folyamatos vezetési időre és az adatrögzítő lapok használatra vonatkozó szabályokat megsértette, illetve tény volt az is, hogy a fuvarlevél hiányos adattartalommal került kiállításra.
A Kkt. 20. § (1) bekezdés a), c)</a> és d) pontja a következőket mondja ki:
Az e törvényben, valamint külön jogszabályban
a) meghatározott engedélyhez, bejelentési kötelezettséghez és meghatározott okmány meglétéhez kötött belföldi vagy nemzetközi, közúti közlekedési szolgáltatásra,
c) a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK. és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben és e törvényben a vezetési időre, a megszakításra és pihenőidőre, továbbá a 2001. évi IX. törvénnyel kihirdetett nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló kihirdetett Európai Megállapodásban (AETR) a vezetési időre, a megszakításra és pihenőidőre,
d) a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendeletben és az e törvényben a menetíró készülék és tachográf korong használatára
vonatkozó rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni.
A Kkt. 20. § (4) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértőivel szemben 50 000 forinttól 800 000 forintig terjedő bírság szabható ki. Az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét külön jogszabály határozza meg. Amennyiben az (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértéséért többen is felelőssé tehetők, a meghatározott bírság összegét a felelősök között felelősségük arányában meg kell osztani.
A Rendelet 3. § (2) bekezdés ba) pontja lehetővé teszi, hogy a bírságolási eljárást az eljáró hatóság a szállítási (fuvarozási) tevékenységet végző jármű tulajdonosával, üzembentartójával, bérlőjével vagy a jármű vezetőjével szemben folytassa le.
Helytállóan utalt a megyei bíróság arra, hogy a feltárt jogsértésekért az Egyezmény 3. cikke és a EK rendelet 10. cikk (3) bekezdése a szállítási vállalkozáshoz telepíti a felelősséget abban az esetben is, ha a szabálysértést a járművezető követi el.
Az EK rendelet 10. cikk (3) bekezdése azonban tartalmazza azt is, hogy a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy a szállítási vállalkozásokat teljes mértékben felelősnek tartsák, a tagállamok ezt a felelősséget attól tehetik függővé, hogy a szállítási vállalkozás az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat megsértette-e. A tagállamok figyelembe vehetnek bármely bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szállítási vállalkozást ésszerűen nem lehet az elkövetett jogsértésért felelősnek tekinteni.
Az EK rendelet 10. cikk (2) bekezdése tartalmazza a szállítási vállalkozás munkaszervezési, utasítási és ellenőrzési kötelezettségét. A felperes mind a közigazgatási, mind a peres eljárásban kimentési okként hivatkozott arra, hogy ezen kötelezettségeinek megfelelően eleget tett, ezt azonban sem az eljárt közigazgatási szervek, sem a bíróság nem vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, a munka- és pihenőidőre, a menetírókészülék használatára, működtetésére vonatkozó szabályok betartása a munkáltató és a járművezető felelőssége is, függetlenül attól, hogy az uniós jog a felelősséget a szállítási vállalkozáshoz telepíti. Az ellenőrzés időpontjában hatályos Kkt. 20. § (4) bekezdése lehetővé teszi a bírság felelősség arányában történő megosztását, igaz, hogy annak módjához semmiféle útmutatót nem ad. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséget, annak arányát az eljáró hatóságoknak nem kell vizsgálni és szükség szerint a bírság összegét a felelősök között, felelősségük arányában megosztani.
A EK rendelet 10. cikk (2) és (3) bekezdéséből egyértelműen következik, a szállítási vállalkozás nem zárható el annak bizonyításától, hogy az elkövetetett jogsértésért nem vagy csak részben tehető felelőssé.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a bírságolás célja a tényleges jogsértő szankcionálása. A közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló 57/2007. (III. 31.) Korm. rendelet szerint, a megállapított jogsértésekhez kötelezően meghatározott összegű bírság kiszabása kapcsolódik, ebből azonban nem következik az, hogy a bírság-mérték keretei között arányosításra nem kerülhet sor.
Az alperes nem vizsgálta a gépjárművezető felelősségét, illetve a felelősség megosztásának arányát. Téves jogi álláspontja miatt a felelősség megosztásának lehetőségét a bíróság eleve kizárta, ezért a folyamatos vezetési idő túllépése és az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályok megsértése miatti felelősség kérdésében, a tényállás nem megfelelő tisztázása hiányában, a felülvizsgálati eljárásban megalapozott döntés nem hozható. A fuvarlevél nem megfelelő kitöltése, vezetése miatti felelősség az Egyezmény 3. cikke szerint a felperesi fuvarozót terheli, ez alól a felelősség alóli kimentésre nem vonatkozik a Kkt. 20. § (4) bekezdése.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet a 50 000 forint közigazgatási bírságra vonatkozó részében hatályában fenntartotta, míg ezt meghaladóan 400 000 forint és 100 000 forint bírságtételhez kapcsolódóan a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával a megyei bíróság ítéletét, továbbá az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot e körben új eljárásra kötelezte.
A megismételt eljárásban a felelősség vizsgálata során értékelni kell, hogy a felperes ellenőrzési, utasítási, munkaszervezési kötelezettségének mennyiben és miként tett eleget, és ennek tükrében határozni kell arról, hogy az elkövetett jogsértésekért a felperesen kívül a járművezető felelőssé tehető-e, ha igen, milyen arányban, és dönteni kell a kivethető bírság összegének a felelősség arányában történő esetleges megosztásáról.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.080/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.