AVI 2013.4.42

A vagyonosodási eljárásban a bizonyítás már a közigazgatási eljárásban megfordul (2003. évi XCII. tv. 109. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. éveket érintően személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként 17 154 308 Ft forráshiányt állapított meg. Ennek alapján kötelezte a felperest adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a forráshiány összegét 11 872 237 Ft-ban határozta meg. Ennek alapján az adóhiánynak minősülő adókülönbözet ...

AVI 2013.4.42 A vagyonosodási eljárásban a bizonyítás már a közigazgatási eljárásban megfordul (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. éveket érintően személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként 17 154 308 Ft forráshiányt állapított meg. Ennek alapján kötelezte a felperest adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a forráshiány összegét 11 872 237 Ft-ban határozta meg. Ennek alapján az adóhiánynak minősülő adókülönbözet 5 696 745 Ft-ra, az adóbírság 2 848 302 Ft-ra, a késedelmi pótlék 2 860 662 Ft-ra módosult.
A felperes keresetében sérelmezte az adóhiány megállapításának módszerét, a tényállás tisztázatlanságát. Hivatkozott a szüleitől kapott 11 millió forint ajándékra, az autó- és ingatlanvásárlásra, illetve értékesítéseire, amelyből jelentős haszna származott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 108. és 109. §-aira a becslési módszer alkalmazásával kapcsolatban. Az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. A felperesnek nemcsak a jövedelem keletkezését, hanem annak 2001. január 1-jén történő rendelkezésre állását is bizonyítania kellett volna. A felperes azonban nem tudta bizonyítani, hogy az elévülési időn túl szerzett több mint 15 millió forint jövedelem 2001-ben készpénz formájában rendelkezésre állt, és utóbb a kronologikus táblázatban feltüntetett kiadásai fedezetéül is szolgál.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását, és az adóhatóság határozatainak hatályon kívül helyezését. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz, tévesen értékelte a szülői ajándék, az ajándékozási illeték, a csatolt bankszámla kivonatok adatait, összekeverte a pénzforgalmi szemléletet a jövedelemszámításra vonatkozó szemlélettel, a felajánlott tanúbizonyítást jogellenesen mellőzte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) bekezdése, melynek értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
A becslési eljárás az Art. 108. § (1) bekezdése alapján olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A (2) bekezdés értelmében az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
Az ún. vagyonosodási eljárásban a bizonyítás már a közigazgatási eljárásban megfordul. Az Art. 109. § (1) bekezdése alapján az adóhatóságnak kell bizonyítani a becslési eljárás alkalmazásának fennállását, majd ezt követően az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát, az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. A bizonyítás lényege, hogy most már az adózó érdekkörébe áll, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek elmaradása, vagy sikertelensége az adózó hátrányára esik.
A közigazgatási iratok alapján megállapítható volt, hogy az adóhatóságok a felperesi hivatkozásokat, illetve azok bizonyítékait egyenként és összességükben vizsgálták, de azokat nem fogadták el.
A felperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogerős ítélet 11 millió forint anyai ajándék helyett két helyen közel 1 millió forintot, illetve kölcsönt említ, ezek az elírások azonban az ügy érdemi döntésére nem voltak kihatással. Az alperesi határozatból megállapíthatóan a 11 millió forint anyai ajándékhoz kapcsolódó irat hitelességét az alperes nem vonta kétségbe, de megállapította, a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ez még 2001. január 1-jén is rendelkezésére állt. Az ajándékkal kapcsolatban a felperes felülvizsgálati kérelme is elírást tartalmaz a 2. oldal 4. bekezdésében, mert 2007. december 7-i ajándékot említ.
Az ajándékozási illeték meg nem fizetésétől függetlenül a felperes megkaphatta ezt az összeget, de a rendelkezésre állást ez továbbra sem bizonyítja.
A bankszámlakivonatokkal kapcsolatban is az állapítható meg, hogy jelentős pénzmozgás történt, de nem igazolja, hogy a felperes 2001. január 1-jén milyen megtakarítással rendelkezett. A felperes által hivatkozott gépjármű- és ingatlaneladásból származó vagyongyarapodását sem tudta hitelt érdemlően igazolni.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan - a tényállás vitatására, módosítására, és a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás hiányos, iratellenes, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg az ügy alapját képező tényállást, és a bizonyítékok mérlegelésénél sem volt tapasztalható kirívóan okszerűtlen mérlegelés, így nem volt jogi lehetőség a bizonyítékok újraértékelésére, felülmérlegelésére.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.081/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.