adozona.hu
AVI 2013.4.38
AVI 2013.4.38
Az iparűzési adó nem tartozik az 1979. évi 27. törvényerejű rendelet hatálya alá [1990. évi C. tv. 39. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság iparűzési adónemben az adóalap összegének vonatkozásában ellenőrzést végzett a felperesnél 1997-2002. évek vonatkozásában. Ennek eredményeként határozatával iparűzési adónemben a felperes terhére összesen 1 571 300 Ft adókötelezettséget állapított meg, amely után 792 800 Ft adóbírságot és 773 489 Ft késedelmi pótlék, valamint 3803 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Határozatában hivatkozott a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (továbbiakban: Htv.) 39...
AVI 2013.4.38 Az iparűzési adó nem tartozik az 1979. évi 27. törvényerejű rendelet hatálya alá [1990. évi C. tv. 39. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság iparűzési adónemben az adóalap összegének vonatkozásában ellenőrzést végzett a felperesnél 1997-2002. évek vonatkozásában. Ennek eredményeként határozatával iparűzési adónemben a felperes terhére összesen 1 571 300 Ft adókötelezettséget állapított meg, amely után 792 800 Ft adóbírságot és 773 489 Ft késedelmi pótlék, valamint 3803 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Határozatában hivatkozott a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (továbbiakban: Htv.) 39. § (1) és (2) bekezdésére, 52. § (1) bekezdésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperesnek Magyarországon, a székhelyén kívül további telephelye nincs, így megosztást nem kell alkalmazni. A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és hozadéki és vagyonadók területén Budapesten, 1977. évi július 18-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1979. évi 27. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) előírásai az iparűzési adóra nem vonatkoznak, mert az forgalmi típusú adó.
A felperes keresetében a Tvr.-re hivatkozással a kettős adóztatás tilalmára és alkotmányos alapelvek megsértésére hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Európai Közösségek Bíróságának előzetes döntéshozatal iránti kérdések tárgyában a C-283/2006. és C-312/2006. számú egyesített ügyben hozott ítélete szerint a hazai iparűzési adó fenntartása nem rendelkezik a forgalmi adó alapvető jellemzőivel, így annak hatályban tartására, kivetésére lehetőség van a tagállamban.
Az Európai Közösségek Bírósága tehát az alperesi határozattal szemben azt állapította meg, hogy a helyi iparűzési adó nem forgalmi típusú adó, így az ezzel ellentétes alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, és új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban vizsgálni kell, hogy a Tvr. alapján a felperest iparűzési adókötelezettség terhelte-e, amennyiben igen, akkor mely bevételek esetében.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását azzal, hogy az iparűzési adó nem tartozik a Tvr. hatálya alá, így a kettős adóztatás tilalma alá. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság ítéleteire hivatkozott.
A felperes írásbeli ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Azt a jogi kérdést, hogy az iparűzési adó a Tvr. hatálya alá tartozik-e, a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében vizsgálta. (Kfv.I.35103/2008., Kfv.I.3522/2008., Kfv.I.35277/2008., Kfv.I.35.135/2008.)
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 27. § (1) bekezdése szerint bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. A (2) bekezdés alapján a Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, és elvi bírósági határozatokat tesz közzé. A 29. § (1) bekezdés b) pontja értelmében jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. Ebben az esetben a (2) bekezdés alapján a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti.
A Legfelsőbb Bíróság jelen pert tárgyaló tanácsa azonban osztja a korábbi ítéletekben kifejtett jogi álláspontot, attól eltérni nem kíván, így jogegységi eljárást sem kezdeményezett. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő:
Az iparűzési adó közösségi joggal való harmonizációjával kapcsolatban a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Közösségek Bírósága a C-283/06. és C-312/06. számú egyesített ügyben hozott ítélete - amelybe foglalt döntést a feleknek és a bíróságoknak is irányadónak kell tekintetnie - az alábbiakat tartalmazza:
A "közös hozzáadott értékadórendszer: egységes adóalap meghatározásáról szóló 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 33. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem akadályozza az olyan közteher fenntartását, amely olyan jellemzőkkel rendelkezik, mint az eljárásban szereplő adó", azaz az iparűzési adó.
Az iparűzési adó nem tekinthető az általános forgalmi adóval (továbbiakban: áfa) azonos hatodik irányelv 33. cikkének (1) bekezdése szerinti forgalmiadó-jellegű adónak.
A forgalmi adó kifejezés azonban nem csupán egyfajta adónemre vonatkozik, mivel ide tartozik minden olyan adó, amely nem a jövedelmet adóztatja, de kiindulópontja az adózó által elért árbevétel, forgalom. E körbe tartozik az egyfázisú bruttó forgalmi adóként működő jövedéki adó, az összfázisú bruttó forgalmi adóként működő visszterhes vagyonátruházási illeték. Az Európai Közösségek Bírósága nem azt állapította meg, hogy az iparűzési adó nem forgalmi adó, hanem csak az összfázisú nettó forgalmi adó (amit a forgalmazás valamennyi fázisában meg kell fizetni, de az előző fázisban lerótt adót a felszámított adóból le lehet vonni) és az iparűzési adó egymáshoz való viszonyát vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi azt is, hogy a forgalmi adó, jövedelemadó, vagyonadó-felosztás az adók jellege, tárgya szerinti csoportosítást jelenti, a közvetett, illetve közvetlen adócsoportosítás pedig az adóterhet viselő személye szerintit. Létezik tehát olyan adó, amely közvetlen, de nem jövedelemadó. A jövedelemadó ugyanis az összes bevétel mínusz összes költség alapján kerül kivetésre, az iparűzési adó esetén azonban az összes költséget nem lehet levonni. (Az összes költség a termék előállítására fordított minden élő és holt munka pénzben kifejezett értéke, összege, amelybe beletartozik nemcsak az anyag- és bérköltség, hanem az értékcsökkenési leírás (amortizáció) is). Az iparűzési adó a termék, illetve szolgáltatás forgalmazásához és nem annak nyereségéhez, és nem az ennek révén elért jövedelemhez, nem az ingó vagy ingatlan vagyonhoz és nem is annak hozadékához, vagy növekményéhez kapcsolódik [Htv. 39. § (1) bekezdése, 52. § 22. pontja]. (Az iparűzési adóból pl. a bérköltség és az amortizáció nem vonható le, az adó alapját növeli a kamatbevétel is.) Az iparűzési adó tehát nem azonos és nem is hasonló az Egyezmény hatálya alá tartozó jövedelem-, illetve nyereségadóval (2. cikk).
A Legfelsőbb Bíróság a Kfv.I.35.235/2003/2. számú ítéletben kifejtettekre figyelemmel továbbra is fenntartja - és e perbeli ügyre is irányadónak tekinti - azt a jogi álláspontját, mely szerint a helyi iparűzési adó nem azonos és nem is hasonló a községfejlesztési hozzájárulással, nem ennek a helyébe lépő adónem, tehát ezen oknál fogva sem vonható a Tvr. hatálya alá.
A Tvr. szabályaiból következően önmagában a németországi adófizetés ténye tehát nem teremti meg az Egyezmény hatálya alá tartozást, a Tvr. ugyanis csak azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem, a hozadék és a vagyon után a Szerződő Államok egyikében beszednek. "Jövedelem-, hozadéki és vagyonadónak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, a teljes vagyon, vagy a jövedelem vagy vagyon részei vagy a hozadék után szednek be, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a bérösszegadókat, valamint a vagyonnövekmény utáni adókat is." [2. Cikk (1)-(2) bekezdései]. Az előzőekben kifejtettekre alapján az iparűzési adó - forgalmi jellegére figyelemmel, mint közvetlen adó - nem a jövedelmet vagy a vagyont terheli, hanem a sajátos adóalap megállapítási szabályokból következően "a hozzáadott értéktől magasabb, a bruttó termelési értéktől pedig alacsonyabb értéket", a forgalmat adóztatja.
Kizárólag a Htv. 2006. január 1-jétől hatályos szabályozása teszi lehetővé a külföldi telephelyen végzett tevékenységből származó iparűzési adóalap kiemelését a Magyarországon adóztatható adóalapból, ha a vállalkozónak - gazdasági tevékenysége után - a külföldi telephely szerinti önkormányzatnak adót kell fizetnie (2005. évi CXIX. törvény 110. §). Ezt a szabályt azonban a perrel érintett adóévekre (1997-2002) nem lehet alkalmazni. A Htv. vizsgált években hatályos egyértelmű és kógens szabályai értelmében ugyanis az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenységet adóköteles tevékenységnek kellett tekinteni (Htv. 35. §). Állandó jellegű iparűzési tevékenységnek minősült a Htv. 37. § (1) bekezdése értelmében az, ha a vállalkozó az önkormányzat illetékességi területén székhellyel, illetve telephellyel rendelkezett függetlenül attól, hogy a tevékenységét részben vagy egészben ezeken kívül folytatta. A Htv. 1. § (1) bekezdése szerinti önkormányzati meghatározásból és a 39. § (2) bekezdése szerinti szabályozásból adódóan pedig a megosztásra kerülhető iparűzési adóalapon kizárólag a magyarországi székhely és telephely szerinti önkormányzatokat lehetett érteni, mivel Magyarország területén kizárólag ezeknek volt és van adó-megállapítási, kivetési és beszedési jogosultsága.
A magyar iparűzési adó tehát sem a Tvr. megkötésekor (mert akkor még nem is volt ilyen adónem), sem az iparűzési adó bevezetésekor nem tartozott a Tvr. hatálya alá. Nem tekinthető olyan azonos vagy hasonló jellegű adónak sem, amelyet a Tvr. aláírása után az akkor létező adók mellett vagy azok helyett szednek be.
Nem vitásan - az adóalap megosztás hiányában - a külföldi telephellyel rendelkező vállalkozást hátrány éri azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek csak belföldi telephellyel rendelkeznek. A felperesnek a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezés alkotmányosságát vitató érvelése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság csupán arra utal, hogy normakontrollal összefüggésbe hozható alapjogi ítélkezést nem folytathat, erre csak az Alkotmánybíróságnak van hatásköre.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp.</a> 275. (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.105/2009.)