adozona.hu
AVI 2013.3.33
AVI 2013.3.33
A vámkezesség nem sortartásos, készfizető kezesség, a vámhatóság bármelyik kötelezettől követelheti a vámtartozás megfizetését [Vámkódex 215. cikk (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az R. Vámhivatal 2007. június 25-én 3500 euró vámértékű fa ajtó harmadik országos vámáru külső árutovábbítását elvégezte, rendeltetési vámhivatalként az angol L. Bank vámhivatalt jelölve meg. Az eljárás során a felperes készfizető kezességet vállalt, a Y010970 TC32 egyedi garanciajegye vámbiztosítékként elfogadásra került.
Az R. Vámhivatal keresési eljárást indított, mert a rendeltetési vámhivataltól a szállítmány nyilvántartásba vételéről, az árutovábbítási eljárás lezárásáról értesítés nem...
AVI 2013.3.33 A vámkezesség nem sortartásos, készfizető kezesség, a vámhatóság bármelyik kötelezettől követelheti a vámtartozás megfizetését [Vámkódex 215. cikk (1) bek.]
Az R. Vámhivatal 2007. június 25-én 3500 euró vámértékű fa ajtó harmadik országos vámáru külső árutovábbítását elvégezte, rendeltetési vámhivatalként az angol L. Bank vámhivatalt jelölve meg. Az eljárás során a felperes készfizető kezességet vállalt, a Y010970 TC32 egyedi garanciajegye vámbiztosítékként elfogadásra került.Az R. Vámhivatal keresési eljárást indított, mert a rendeltetési vámhivataltól a szállítmány nyilvántartásba vételéről, az árutovábbítási eljárás lezárásáról értesítés nem érkezett. A keresési eljárás nem vezetett eredményre, ezért a vámhatóság határozatával az áru szállítójával (a továbbiakban: főkötelezett) szemben vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás jogcímén a vámterhet kiszabta. A határozat kézbesítéséről nem érkezett vissza értesítés.
Az R. Vámhivatal ezt követően a 2008. július 25-én kelt fizetési felszólításban a felperest, mint az egyetemlegesen fizetésre kötelezett kezest kötelezte a 176 356 forint általános forgalmi adó és a 10 000 forint környezetvédelmi termékdíj megfizetésére közölve a vámtartozás keletkezésének okát, mellékletként megküldve a főkötelezettel szemben hozott határozatot.
A fizetési felszólítás ellen a felperes 2008. augusztus 6-án a "fizetési felszólítást visszautasító" jogorvoslattal élt, amelyben kifogásolta a fizetési kötelezettsége előírását, a teljesítés módját, a lejárt fizetési határidejű, végrehajtható tartozása keletkezése elleni jogorvoslat biztosításának hiányát.
Az alperes a fellebbezést elbírálva a 2008. szeptember 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt, amelyben sérelmezte, hogy a fizetési felszólítás kötelezettséget előíró határozatnak tekinthető-e, és ennek a visszautasítása tekinthető-e fellebbezésnek. Álláspontja szerint az elsőfokú "határozat" csak értesítés, nem pedig joghatályt kiváltó, kötelezésre alkalmas határozat. A főkötelezett részére a kézbesítés nem igazolt, a fizetési határidő lejárta nem ismert, emiatt fizetési felszólítás a kezessel szemben nem adható ki.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint a perrel érintett vámügyben a felperes kezesként járt el, a vámadós vámtartozásáért vállalva az egyetemleges fizetési kötelezettséget. A vámárura vonatkozó árutovábbítási eljárás nem zárult le, a rendeltetési vámhivataltól az áru nyilvántartásba vételéről értesítés nem érkezett, az áru vám elé állítása nem történt meg. A vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás miatt a vámadós terhére fizetési kötelezettséget megállapító határozatot hoztak. 2007. július 10-én, 2007. szeptember 28-án értesítették a felperesi kezest a be nem fejeződött árutovábbításról a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) végrehajtására kiadott 2454/93/EGK rendelet (Vhr.) 450c. cikk (1) bekezdése alapján, majd 2008. március 25-én Vámkódex 450c. cikk (1a) bekezdése alapján arról is, hogy a keresési eljárás nem vezetett eredményre, a vám kiszabására az R. Vámhivatal az illetékes. A kezes a jogszerű értesítése és a kezességvállalása alapján kötelezhető volt a meg nem fizetett vámtartozás megfizetésére. A fizetési felszólítás a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 45. § (1) bekezdése és az 1. melléklet alapján kibocsátható, és az R. 51. § (8) bekezdésére, a Vámkódex 4. cikk 5. pontjára figyelemmel határozatnak tekinthető, ellene jogorvoslat a Vámkódex 243. cikke alapján benyújtható. A fizetési kötelezettség teljesítésére a Vámkódex 450. cikk - helyesen 450c. cikk - (1a) bekezdése alapján a fizetési felszólítás kiadható volt. A kezes a vámadós részére lekönyvelt tartozást köteles megfizetni, a fizetési felszólítás tartalmazta a szükséges adatokat. A fizetési felszólítás az elsőfokú bíróság álláspontja szerint egyszerűsített határozat, a formai, tartalmi követelményeknek megfelel. A felperes eljárási kifogását alaptalannak találta, mert nincs jelentősége annak, hogy a garanciajegyet melyik vámhatóság engedélyezte, a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás miatt eljáró hatóságot a Vámkódex 215. cikk (1) bekezdés harmadik francia bekezdése határozza meg.
A jogerős ítélet a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Vámkódex 4. cikk 5. pontját, mert a kezest fizetésre kötelező fizetési felszólítás nem felel meg a határozat kötelező tartalmi elemeinek. A Vámkódex 450c. cikk (1a) alapján küldött értesítés nem határozat. A kezességvállalás elfogadása alapján vámadóssá vált, ezért a kezesnek a fizetési kötelezettségét a kezes adószámára kell teljesíteni és a kezes fizetési kötelezettségét előíró határozatban kell megállapítani. A fizetési felszólítás ennek nem felel meg, még egyszerűsített határozatnak sem tekinthető. Az elsőfokú bíróság a kezes kezességvállalásáról tévesen foglalt állást az R. 45. § (1) bekezdésére, 1. számú mellékeltére hivatkozással. A garanciajegyre a Vámkódex 94. cikk (2) bekezdése, Vhr. 347. cikke vonatkozik. A kezes a fizetésre kötelezéssel vámadóssá válik, nem került alkalmazásra a Vámkódex 4. cikk 12. pontja. A főkötelezettet megelőzően a kezes nem kötelezhető fizetésre a Vámkódex 195. cikke alapján, a főkötelezett részére az őt kötelező határozat kézbesítése nem igazolt. A kezes kötelezése az eljárás főkötelezettjét kötelező határozat végrehajtására irányuló vámbeszedési eljárás keretében valósulhat meg. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a vámadós részére lekönyvelt tartozást kell megfizetnie. Az elsőfokú hatóság a kezesi kötelem érvényesítésére illetékes hatóságként nem járhatott volna el, mert kizárólag a 17. számú Fővámhivatal felé tett kezességvállaló nyilatkozatot.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes a fizetési felszólítással együtt a főkötelezettel szemben hozott határozatot is átvette, így elég volt a kezest a fizetésre csak felszólítani. Az elsőfokú bíróság a kezességvállalásra tévesen alkalmazta az R. 1. számú mellékletét, de ez az ügy érdemében hozott ítélet jogszerűségét nem érinti.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felperes kezességvállalására az R. 45. § (1) bekezdését és 1. számú mellékletét alkalmazta. A felperes kezességvállalására az árutovábbítási eljárásra irányadó Vámkódex 94. cikk (2) bekezdés a) pontja, az R. 48. §-a, a Vhr. 347. cikke, 50. és 54. számú melléklete vonatkozik. Ebben a részében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását módosítja.
Az elsőfokú bíróság a Vámkódex 4. cikk 5. pontjára figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy a vámhatóság hivatalos aktusaként kibocsátott fizetési felszólítás mivel konkrét döntést tartalmaz, joghatást vált ki, határozatnak minősül, adattartalma az R. 51. § (8) bekezdésének megfelelően tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek a kötelezettség végrehajtásához szükségesek, továbbá azzal egyidejűleg kézbesítésre került az a határozat is, amelyet a főkötelezettel szemben hoztak. A felperes valamennyi releváns tényt és adatot ezekből megismert.
A fizetési felszólítás a Vámkódex 450c. cikk (1a) bekezdése alapján kibocsátható, ellene a felperes a fizetési kötelezettségét vitató beadványt nyújtott be, amely - a tartalma szerint - jogorvoslatnak minősült, azt az alperes elbírálta.
A felperes a kezességvállalásával arra vállalt kötelezettséget, hogy a főkötelezettel egyetemleges felelőssége alapján megfizeti a vámtartozás összegét (Vámkódex 195. cikk). A vámkezesség nem sortartásos, készfizető kezesség, hanem egyetemleges kötelezettséggel járó kezesség, a vámhatóság bármelyik kötelezettől követelheti a vámtartozás megfizetését, így nincs jelentősége annak, hogy a főkötelezett mikor vette át a határozatot, vele szemben a fizetési határidő mikor járt le. Nincs jelentősége annak sem, hogy az egyedi kezességet melyik vámhatóság engedélyezi, mert a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás miatt eljáró hatóságot a Vámkódex 215. cikk (1) bekezdés harmadik francia bekezdése egyértelműen meghatározza.
A fizetési kötelezettség előírásával a kezes vámadóssá válik, a Vámkódex 4. cikk 12. pontja értelmében, így az R. 51. § (8) bekezdés a) és g) pontja szerint a vámadóssá vált kezes a saját adószámára, és az őt fizetésre kötelező határozat (fizetési felszólítás) számára hivatkozással teljesítheti a befizetési kötelezettségét, nem követelhető meg, hogy csak a főkötelezett vámadós adószámára és fizetésre kötelező határozata számára hivatkozással teljesítsen. A felperes a teljesítés során ennek figyelembevételével járhat el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, illetve a téves jogszabályi hivatkozás az ügy érdemére nem hatott ki, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, az indokolás fentiek szerinti módosításával.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.002/2009.)