adozona.hu
AVI 2013.3.26
AVI 2013.3.26
A valóságban végbement gazdasági eseménnyel nem azonos tartalmú számlára adólevonási jog nem alapítható [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság kiutalás előtti ellenőrzést végzett a felperesnél áfa adónemben a 2003. szeptember II. felére vonatkozóan. A megismételt eljárásban hozott 2007. július 30-i határozatával a felperes terhére 4 265 000 forint adókülönbözetet állapított meg és adóbírságot is kiszabott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. november 15-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásából kitűnően az adóhatóság három számlát nem látott elfogadható...
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. november 15-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásából kitűnően az adóhatóság három számlát nem látott elfogadhatónak, kettőt azért, mert nem a vizsgált időszakban teljesített beszerzésről szólt, a harmadik a P. Kft. által kibocsátott 4 120 000 forint általános forgalmi adó tartalmú számlát azért ítélte hiteltelennek, mert az abban hivatkozott építőipari munkák helyszínéül szolgáló építkezésen a rendelkezésre álló adatok szerint az A. Kft. dolgozott. Az adóhatóság által a P. Kft.-nél végzett kapcsolódó ellenőrzés alapján megállapította, hogy az üzletvitelt bonyolító ügyvezető 2003 decemberében elhunyt, a Kft. képviseletre jogosult tagja V. Z. pedig a társaság tevékenységével kapcsolatban semmilyen érdemi nyilatkozatot nem tudott tenni, iratokat nem tudott rendelkezésre bocsátani. Az alperes határozatában utalt arra is, hogy ugyan az építkezésre mind az A. Kft., mind a P. Kft. írásbeli szerződést kötött, az A. Kft. az építkezési munkák ellenértékét teljes mértékben megkapta, így a P. Kft. pótlólagos munka végzésére nem volt szükség.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az adókülönbözet törlését kérte. A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Hangsúlyozta, hogy a felperes és a P. Kft. által kötött megállapodás az abban meghatározott építkezési munkával kapcsolatos információk ellentmondásosak, ezért a gazdasági esemény kívülálló számára pontosan és hitelt érdemlően nem állapítható meg. A megyei bíróság rámutatott arra, hogy a felperesnek kellő körültekintéssel kellett volna eljárnia, és ellenőriznie kellett volna, hogy a P. Kft. végez-e az építkezésen munkát.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő és indokolása ellentmondásos. Arra hivatkozott, hogy a P. Kft. által végzett munkák ellenértékét a felperes banki átutalással megfizette, a munkavégzését a tanúvallomások által alátámasztott módon a felperes folyamatosan figyelemmel kísérte. Hivatkozott arra, hogy a P. Kft. bevonására azért került sor, mert az A. Kft. a teljesítésből eredő jogvita miatt egyes építési munkákat nem végzett el, amelyeket a P. Kft. teljesített. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 44. § (5) bekezdésére figyelemmel állította, hogy a kellő körültekintést a felperes nem mulasztotta el, miután a vele szerződéses viszonyban álló vállalkozó munkáját időszakonként ellenőrizte és annak alapján fizette ki a munka ellenértékét. A felperes sérelmezte a jogerős ítélet azon megállapításait, hogy az A. Kft. és a P. Kft. által kötött szerződések műszaki tartalma megegyezik, sérelmezte a tanúvallomások értékelését. Az elvégzett munkákat illetően kifogásolta, hogy a felperesi indítvány ellenére a bíróság szakértőt nem rendelt ki. Állította, hogy a felperes nem ugyanazért a munkáért fizetett az A. Kft.-nek, illetve a P. Kft.-nek. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a kifejtettekre figyelemmel megsértette a Pp. 177. § (1) bekezdését, a Pp. 339/B. §-át, a Pp. 221. § (1) bekezdését, és a Pp. 336/A. § (2) bekezdését.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Sztv. 166. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az Sztv. 15. § (3) bekezdésében rögzített valódiság elve alapján a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a valóságban végbement gazdasági eseményekkel nem azonos tartalmú számlára adólevonási jog nem alapítható (Kfv.I.35.371/2008/6.). A Legfelsőbb Bíróság több alkalommal hangsúlyozta, hogy adólevonási jog csak tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható (Kfv.I.35.240/2008/7.).
A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a megyei bíróság nem sértette meg a Pp. 177. § (1) bekezdését azzal, hogy a felperes szakértői bizonyításra irányuló indítványát nem teljesítette. Amint arra az alperes ellenkérelmében helyesen mutatott rá a szakértői vélemény csak azon tény megítéléséhez nyújthatott volna segítséget, hogy az épületen milyen munkákat végeztek. A felperes áfa ellenőrzése vonatkozásában azonban azt kellett volna tisztázni, hogy a P. Kft. által kiállított számla alapjául milyen műszaki teljesítés és milyen értékű építésű munkák szolgáltak. A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben az alperes határozatának indokolása a döntése alapjául szolgáló tényállás valóságát megfelelően igazolja. A P. Kft. közreműködésével összefüggésben jelentős súllyal esik latba V. Z. nyilatkozata, aki a P. Kft. által végzett munkák tartalmát illetően semmilyen hiteltérdemlő bizonyítékkal szolgálni nem tudott és arról sem tudott nyilatkozni, hogy a P. Kft. által vállalt munkákat esetlegesen mely alvállalkozók végezték el. E bizonyítékból önmagában alappal vonható le az a következtetés, hogy a számlában rögzített gazdasági esemény nem a felperes és a P. Kft. között valósult meg, ami a számlát tartalmilag hiteltelenné teszi. A Legfelsőbb Bíróság - e tekintetben egyetértve a felperes álláspontjával - kisebb jelentőségűnek értékelte azt a körülményt, hogy az A. Kft.-vel kötött szerződés módosításra nem került, illetve, hogy a vállalkozói díj teljes mértékben kifizetésre került. Erre figyelemmel a felperes elmulasztotta az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében előírt kellő körültekintést is, amelyre tekintettel a jogerős ítélet jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes a vitatott számlával kapcsolatos adólevonási jogát nem gyakorolhatja.
A jogerős ítélet indokolása a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölését és a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett körülményeket megfelelően tartalmazta.
Ezért a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.065/2009.)