adozona.hu
AVI 2013.2.23
AVI 2013.2.23
A mérsékelt forgalmi érték esetei körében nem tartozik a működtetési jog engedélyeztetésével kapcsolatban indult eljárás [1990. évi XCIII. tv. 68. § (2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A háziorvostan szakképesítéssel nem rendelkező felperes, 2000. január 1. napjától kezdődően az A., E. u. 42. számú telephelyen található önkormányzati tulajdonban lévő rendelőben - ellátási érdekből kiadott, ideiglenes működési engedély birtokában - háziorvosi tevékenységet folytatott.
A Magyar Orvosi Kamara 2003. április 8. napján kelt határozatával engedélyezte, hogy az említett telephelyen felperes területi ellátási kötelezettséggel bíró felnőtt praxisban, betöltés jogcímén, működtetési j...
A Magyar Orvosi Kamara 2003. április 8. napján kelt határozatával engedélyezte, hogy az említett telephelyen felperes területi ellátási kötelezettséggel bíró felnőtt praxisban, betöltés jogcímén, működtetési jog jogosultjaként, szakterületén orvosi tevékenységet folytasson.
A Megyei Illetékhivatal hiánypótlást követően, megismételt eljárás eredményeként a felperest 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 660 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. január 11. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint, a felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (12) bekezdése alapján illetékmentesség nem illeti meg, mert az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát hatósági határozattal szerezte meg, nem az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (a továbbiakban: Öotv.) hatálybalépésével egyidejűleg, a törvény erejénél fogva.
Az illetékhivatal szerződéses érték hiányában az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának értékét becsléssel állapította meg, figyelembe véve a 2002. és 2003. évi hasonló vagyonszerzések adatait.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és az illeték megfizetésére való kötelezés mellőzését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy az önálló orvosi tevékenység működtetési joga vagyonértékű jog, amelynek megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A felperes az illeték megfizetése alól akkor mentesülhetne, ha az Itv. 26. § (12) bekezdése alapján az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése az Öotv. hatályba lépésével, a törvény erejénél fogva következett volna be. A felperes a működtetési jogot az Orvosi Kamara határozata alapján, betöltés jogcímén szerezte meg, így őt illetékmentesség nem illeti meg, az Öotv. 3. § (4) bekezdése irányában nem alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint, a jogerős ítélet az Öotv. 3. § (2) és (4) bekezdésébe és az Itv. 68. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért jogszabálysértő. Állította, hogy a működtetési jogot külön engedély nélkül a törvény erejénél fogva szerezte meg, mert 2000. január 1-jén, már a perbeli telephelyen orvosi tevékenységet látott el. Ezt a tényt a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta és az Orvosi Kamara határozatában szereplő jogcímet vette alapul határozata meghozatalakor. A Megyei Orvosi Kamara beöltés jogcímén, azért adott ki működési jogot, mert akkor még nem született jogerős ítélet a praxis betöltéséről és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár fel kívánta függeszteni az orvosi szolgáltatás gyakorlását. Az Öotv. hatályba lépésekor önálló szakorvosként dolgozott, ezért iratellenes azon megállapítás, hogy csak a betöltés jogcímén később szerzett működtetési jogot. Az illetékmentesség a törvény erejénél fogva megilleti.
Tévedett továbbá a megyei bíróság, amikor a 2002. és 2003. év adatait vette figyelembe, a praxisjog értékének megállapításánál. Háziorvosi tevékenysége kezdő időpontja alapulvételével, az érték megállapításánál az 1999. évet kellett volna figyelembe venni, illetve az eltelt két évet csökkentő tényezőként kellett volna értékelni.
Az Itv. 68. § (2) bekezdése alapján az illeték mérséklésének lett volna helye, hiszen a bíróság intézkedése folytán került késedelmesen bejelentésre a vagyonszerzés. Emiatt a forgalmi érték mérséklésének van helye.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát, mint vagyoni értékű jogot megszerző felperesnek, e szerzésre tekintettel illetékfizetési kötelezettsége keletkezett-e.
Az Itv. 18. § (1) és (2) bekezdés f) pontjából fakadóan az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése főszabályként illetékfizetési kötelezettséggel jár.
Kivételként mondja ki az Itv. 26. § (12) bekezdése, hogy mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése, ha az átruházó az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva, az említett törvény hatálybalépésétől volt jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Az illetékmentességre való jogosultságot az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát szerző magánszemélynek kell igazolnia.
Az Öotv. 2000. február 26. napján lépett hatályba, amelynek 1. § c) pontja és 2. § (3) bekezdéséből kitűnően az önálló orvosi tevékenység kizárólag hatósági engedély alapján gyakorolható. Az Öotv. 3. § (2) bekezdése azonban rögzíti azt is, hogy az e törvény hatálybalépése napján háziorvosi tevékenységet végző orvos, amennyiben a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel és a jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény erejénél fogva külön engedély nélkül a törvény hatálybalépésétől jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására.
A felperes a működtetési jogot azonban nem az Öotv. hatálybalépésével egyidejűleg, a törvény erejénél fogva, külön engedély nélkül szerezte meg, hanem a Megyei Orvosi Kamara 2003-ban meghozott határozatával, betöltés jogcímén.
Erről az illetékhivatal 2003. április 24-én a Megyei Orvosi Kamarától értesült. A működtetési jog engedélyezéséről az Orvosi Kamara a felperes 2003. március 20. napján kelt kérelme alapján döntött, a perben e ténynek és nem annak van jelentősége, hogy a felperes korábban - akkor még megfelelő szakképesítés hiányában - háziorvosként egyébként működött-e. A jogerős ítélet az Öotv. 3. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg, jogszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperest a működtetési jog megszerzésével kapcsolatosan illetékmentesség nem illette meg.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az illetékhivatal a vagyonszerzésről 2003. április 24-én szerezett tudomást, így az Itv. 68. § (1) bekezdéséből fakadóan a forgalmi érték megállapításánál az ebben az időpontban fennálló forgalmi érték volt az irányadó, annak megállapításakor az 1999. évi értékadatokat nem lehetett alapul venni.
Az Itv. 68. § (2) bekezdésében foglalt mérsékelt forgalmi érték szintén nem alkalmazható a felperesre nézve, lévén az itt felsorolt esetek közé a működtetési jog engedélyezésével kapcsolatosan indított peres eljárás nem tartozik bele. A felperes az Orvosi Kamara által hozott jogerős határozatot az Itv. 91. § (2) bekezdése alapján az illetékhivatalhoz nem jelentette be. Az Itv. 68. § (2) bekezdésében rögzített illetékkiszabásra való bejelentési kötelezettség a vagyonszerzési ügyre vonatkozik, az Itv. 91. § (2) bekezdése nem a jogerős ítélettel elbírált szerződés okirat vagy hatósági határozat benyújtását írja elő.
Végezetül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős közigazgatási határozat és a megyei bíróság jogerős ítélete a mulasztási bírsággal kapcsolatos felperest terhelő megállapítást nem tartalmaz, így a felülvizsgálati kérelem ez irányú okfejtése nem érthető.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat a jogerős ítélet nem sértette meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával azt hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.056/2009.)