adozona.hu
AVI 2013.2.19
AVI 2013.2.19
A becslés módszere csupán az adó alapjának valószínűsítését teszi lehetővé (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002-2006. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés megállapításai alapján a 2008. április 23. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 2 503 211 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet, továbbá járulékosan adóbírság és ...
AVI 2013.2.19 A becslés módszere csupán az adó alapjának valószínűsítését teszi lehetővé (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002-2006. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés megállapításai alapján a 2008. április 23. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 2 503 211 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet, továbbá járulékosan adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.Az elsőfokú határozat indokolása szerint a felperes 2002. január 1-jétől 2003. szeptember 1-jéig a B. és Társa Bt.-nél dolgozott, a Bt. tulajdonos beltagja volt, amelyet követően a M. Kft.-nél állt alkalmazásban. Az ellenőrzés során az adóhatóság vizsgálta a felperesnek az életkörülményeiről, vagyoni helyzetéről adott nyilatkozatait, a bér- és egyéb jövedelmeit, bevételeit, a háztartási költségeit, a törzstőke befizetéseit és nyújtott tagi hiteleit, a bankszámláit, a gépjármű vásárlásait, biztosításait, az általa adott kölcsönt, egyéb kiadásait, és azt állapította meg, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott, és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezet nélküli kiadások összegét - mint forráshiányt - 2002., 2003., 2004. években az összevont adóalap részeként, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4. §-ának (1) bekezdése, 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette (2005. és 2006. adóévekre megállapítást nem tett). Az elsőfokú adóhatóság napi bontású pénzforgalmú mérleget készített, és a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy felperes a kiadások forrásául szolgáló jövedelmek, illetve megtakarítások valós létét, illetve összegét hitelt érdemlő módon nem tudta igazolni.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. július 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperest kérte határozata visszavonására, másodlagosan az adóhatározatok megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint az adóhatóság megsértette az Art. 97. §-ának (4)-(6) bekezdésében foglaltakat, nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, a pénzforgalmi mérlegben matematikailag helytelenül rögzítette az adatokat. Vitatta az adóhiány és a késedelmi pótlék összegét is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy az adóhatóság bizonyított tényállást rögzített határozatában, a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, indokolása részletes és teljes körű volt, amelyekből következően döntése jogszerű. Az elsőfokú bíróság tételesen részletezte ítéletében a felperes által vitatott határozatrészeket, és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az adóhatóság határozata mind a becslés jogalapja, mind annak összegszerűsége körében helytálló.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet sérti a Pp. 6. §-át, 166. §-ának (1) bekezdését, az Art. 97. §-ának (4)-(6) bekezdését, 99. §-ának (1) bekezdését. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés].
Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell, mivel az alkalmazott módszer csak a valószínűsítést teszi lehetővé. Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. Bizonyítási eszköz közigazgatási eljárásban az adózó nyilatkozata, azonban a féli nyilatkozat a perben nem minősül annak, amely Art. és Pp.</a> előírásokat az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során helytállóan alkalmazta. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a Pp. 6. §-a nem a bizonyítást, hanem a nyelvhasználatot szabályozza.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján, az elsőfokú ítélettel és az adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet elutasító döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.058/2009.)