adozona.hu
AVI 2013.2.17
AVI 2013.2.17
Az adóhatóság a szerződés minősítése során tekintetbe veszi, hogy a felek egyező akarattal eltérhetnek a szerződésre vonatkozó általános szabálytól [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló iparűzési adó és pénzügyi ellenőrzést tartott 2001-2004. évre vonatkozóan, valamint adóelőleg számítás vonatkozásában 2005. II. félévre. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 21 968 753 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyhez jogkövetkezményként 7 948 971 forint adóbírság és 5 571 037 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
Az elsőfokú adóhatósági határo...
Az elsőfokú adóhatósági határozat megállapította, hogy a felperes a B., T. u. 24. szám alatt megépített társasház külső társaságok, alvállalkozók által teljesített szolgáltatások értékét nem könyvelhette volna az iparűzési adó alapját csökkentő közvetített szolgáltatásként a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 52. § 40. pontja alapján.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozat indokolását részben megváltoztatta, egyébként az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz, amelyben vitatta az alperesi jogértelmezést a Htv. 52. § 40. pontjával kapcsolatosan, valamint előadta, hogy a társasházi lakások vevőivel olyan adásvételi szerződéseket kötött, amelyben a felperes vállalta a társasházi lakások felépítését, kulcsrakész kivitelezését a szerződés szerinti műszaki leírásnak megfelelően. A kivitelezés során a vevők jogosultak voltak a műszaki tartalom nagy terjedelmű megváltoztatására, a felperes részére utasítást adhattak és a teljesítést folyamatosan ellenőrizték. Ebből megállapítható, hogy a felperes által kötött szerződések adásvételi szerződéssel vegyes vállalkozói szerződéseknek minősülnek. A vegyes típusú szerződések alkalmazását a Htv. nem zárja ki, a Ptk. 200. § (1) bekezdése pedig lehetővé teszi.
A felperes kérte ezért a Fővárosi Bíróságtól az alperesi határozatnak az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését.
A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak, ezért azt elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott a Htv. 52. § 40. pontja szerinti közvetített szolgáltatások értékének meghatározására a Ptk. 389. §-ára, amely a vállalkozási szerződés fogalmát határozza meg. Megállapította továbbá, hogy a Budapest, III. kerület T. u. 24. társasház lakásainak értékesítése során a felperes a külső alvállalkozók által teljesített szolgáltatások értékét közvetített szolgáltatásnak könyvelte a 815-ös (közvetített szolgáltatások) főkönyvi kartonon, azonban a teljesített szolgáltatások értékét a felperes akkor számolhatta volna el közvetített szolgáltatásként, ha mind a szolgáltatások nyújtójával, mind a vevőjével a Polgári törvénykönyv szerinti írásba kötött vállalkozási szerződés rögzítette volna a kapcsolatukat. A felperes azonban vegyes szerződésnek minősítette a megkötött adásvételi szerződést, amely magában foglalta a vállalkozási szerződés elemeit. A Htv. 52. § 40. pontjában meghatározott fogalmi elemek szerint azonban a társasház vevőivel vállalkozási szerződéses kapcsolat nem létesült, mert a felperes saját maga által is elismerten a vevőivel vegyes szerződést kötött, amelyek tartalmazták az adásvétellel, illetőleg a vállalkozási szerződéssel kapcsolatos elemeket is. A Htv. 52. § 40. pontjában előírt kötelező törvényi elemek azonban a felperes és vevői, illetőleg alvállalkozói közötti jogviszonyban nem állapítható meg, ezért közvetített szolgáltatásként az alvállalkozói teljesítések nem minősíthetők.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete ellen és kérte annak megváltoztatását az alperesi határozat és az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését jogszabálysértésre hivatkozással. Jogszabálysértésként megjelölte az Art. 1. § (7) bekezdését, 143. §-át, az Áe. 44. § (2) bekezdését, 72. §-át a Ptk. 200. § és 207. §-át, a 389. §-át, a Htv. 52. § 7. és 40. pontját, illetőleg a Pp. 206. §-át és 207. §-át.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint a szerződési ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
Az alperes és az elsőfokú hatóság a felperes által megkötött szerződéseket, így a fent részletezett lakásokra vonatkozó adásvételi szerződést, illetőleg az alvállalkozókkal kötött vállalkozási szerződést megfelelően, tartalma szerint minősítette, így jogszabálysértés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhely tekintetében nem állapítható meg.
Az Art. 143. § (1) bekezdése az adóhatósági másodfokú jogerős határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, amelyet jelen peres eljárásban sem az alperes, sem elsőfokú hatósága, sem eljáró Fővárosi Bíróság nem sértett meg.
Az Áe. 44. § (2) bekezdése, illetőleg a 72. § (1) bekezdésének alkalmazására jelen eljárásban nem kerülhet sor tekintettel arra, hogy e kérdéskört szabályozza az adóigazgatás rendjéről szóló jogszabály, amely 5. §-ának rendelkezései szerint az Áe.</a> alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az adóigazgatás rendjéről szóló jogszabály nem tartalmaz a kérdéses jogintézményre speciális rendelkezést. Tekintettel arra, hogy mind az adóhatósági határozatok teljesítésére, mind az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozóan az Art. részletes szabályozást tartalmaz, az Áe.</a> alkalmazására e két körben nem kerülhet sor, ezért e rendelkezéseket sem az alperes a közigazgatási eljárásban, sem az eljáró bíróság nem sérthette meg, e rendelkezések alapján folyik jelen közigazgatási per.
A Ptk. 200. §-a a szerződési szabadság rendelkezéseit tartalmazza, illetőleg rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a felek egyező akarattal eltérhetnek a szerződésre vonatkozó általános szabályoktól.
A felperes a Ptk. 200. §-a rendelkezéseit alkalmazta akkor, amikor az adásvételi szerződést a B., T. u. 24. számú társasház ingatlan lakásaira megkötötte, a szerződés adójogi következményeit az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdésében biztosított minősítési lehetőséggel élve vonta le.
A Ptk. 389. § a vállalkozási szerződés általános szabályait tartalmazza, ezeket az adóhatóság, sem az eljáró bíróság nem sérthette meg. A rendelkezések helyes értelmezésével minősítette a felperes által megkötött szerződéseket és ütköztette a Htv. 52. § 7. és 40. pontjában foglaltakkal. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a közigazgatási szerv és a bíróság is a Htv. fent hivatkozott rendelkezéseinek megfelelő értelmezésével jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát.
A Htv. 39. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység során az adó alapja az értékesített termék, illetőleg a végzett szolgáltatás nettó árbevétele, amelyet csökkent az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke, valamint a költségek. A Htv. 52. § 40. pontja határozza meg a közvetített szolgáltatás értékét, amely lényegét tekintve a közvetített szolgáltatás fogalom meghatározását törvényi fogalom meghatározását tartalmazza. Eszerint - az adóalany által - saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában tovább értékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. A közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind a megrendelővel, mind az alvállalkozóval a Ptk. szerinti írásban kötött vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll. Feltéve, hogy azzal az adóalany a 36. pont szerint eladott árunak beszerzési értékeként vagy a 37. pont szerinti anyagköltségként nettó árbevételét nem csökkentette. A B., T. u. 24. szám alatti ingatlanon létesítendő lakásokra vonatkozóan ingatlan adásvételi szerződést kötött, amelyben az eladó eladja, a vevő pedig megvásárolja a felépítendő társasház jelen megállapodás 1. pontjában megjelölt okiratokban meghatározott alapterületű társasházi öröklakás megnevezésű ingatlan tulajdonjogát a közös tulajdon hányadából hozzátartozó résszel. Az adásvételi szerződés szerint a vevő az ingatlanrészeket kulcsrakész állapotban, a jelen megállapodás az adásvételi szerződés elválaszthatatlan részét képező műszaki leírás elnevezésű mellékletben meghatározott kialakításban és felszereltséggel vásárolja meg. Az adásvételi szerződés biztosítja a vevő jogosultságát a műszaki leírástól való eltérésre, ezt azonban az eladóhoz intézett részletes és műszakilag dokumentálható írásbeli nyilatkozattal teheti. Az adásvételi szerződés csupán az eladó és a vevő között létrejött jogviszonyokat rendezi, annak tartalma nem enged arra következtetni, hogy az eladó részéről közvetített szolgáltatások nyújtására kerül sor a vevő számára. Az adásvételi szerződés által létrejött adóköteles tényállás tekintetében tehát a Htv. 52. § 40. pontjában előírt törvényi feltételek a közvetített szolgáltatások igénybevételére nem teremt lehetőséget, illetőleg arról nem rendelkezik. Az adásvételi szerződés alapján tehát a közvetített szolgáltatásokra vonatkozó számlakibocsátás, illetőleg könyvelési adatok nem elegendőek a közvetített szolgáltatás értékének megállapításához és az iparűzési adóalapból történő levonásához.
A Pp. 206. §-a a tényállás megállapítására, illetőleg a bizonyítékok értékelésére vonatkozó eljárási szabályokat tartalmazza. Az eljáró Fővárosi Bíróság a Pp. 206. § rendelkezéseinek figyelembevételével vizsgálta meg és értékelte a felperes által előterjesztett bizonyítékokat, a hivatkozott jogszabálysértéseket, és megállapította, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el az alperes a közigazgatási eljárásban.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdésének megfelelően a jogszabályoknak megfelelő fővárosi bírósági ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.049/2009.)