AVI 2013.2.15

A termékkel való rendelkezés történhet a gazdasági tevékenység körében, annak érdekében, de megvalósulhat vállalkozásidegen célból is (1992. évi LXXIV. tv. 6., 7. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A gépjárműalkatrész kereskedelemmel foglalkozó felperes 2004-2005. években közel 4500 m2 alapterületű központi raktárhelyiséggel, 12 telephellyel, nagykereskedő partnerekkel országos lefedettségű kereskedelmi hálózatot működtetett. 2004. december 31-én 1 022 520 000, 2005. december 31-én 889 138 000 Ft fordulónapi készletértékkel rendelkezett, közel 80 000 típusú árucikket tartott készleten, éves szinten több mint 5 000 000 terméket értékesített nagy- és kiskereskedelmi hálózatán keresztül.
...

AVI 2013.2.15 A termékkel való rendelkezés történhet a gazdasági tevékenység körében, annak érdekében, de megvalósulhat vállalkozásidegen célból is (1992. évi LXXIV. tv. 6., 7. §)
A gépjárműalkatrész kereskedelemmel foglalkozó felperes 2004-2005. években közel 4500 m2 alapterületű központi raktárhelyiséggel, 12 telephellyel, nagykereskedő partnerekkel országos lefedettségű kereskedelmi hálózatot működtetett. 2004. december 31-én 1 022 520 000, 2005. december 31-én 889 138 000 Ft fordulónapi készletértékkel rendelkezett, közel 80 000 típusú árucikket tartott készleten, éves szinten több mint 5 000 000 terméket értékesített nagy- és kiskereskedelmi hálózatán keresztül.
A felperes raktáraiban, telephelyein és áruházaiban a leltározások során 2004. évben 58 343 506 Ft, 2005. évben 19 243 039 Ft leltárhiányt állapított meg. Az árukészlet őrzésének érdekében számos intézkedést tett: 2003 októberében magánnyomozót bízott meg a vagyonvédelmi helyzet felmérésére, 2004. év elején megbízási szerződést kötött élőerős őrzésvédelmi feladatok ellátására a központi telephelye raktárának őrzése érdekében, továbbá a székház digitális videó-rögzítő rendszerét is kiépítette, majd kártyás beléptető-rendszert valósított meg. A feltételezett szervezett visszaélések miatt több dolgozót elbocsátott, és a rendőrségen lopás bűntettének gyanúja miatt feljelentéseket tett. A feljelentések folytán elindult büntetőeljárások nyomozás megszüntetésével zárultak, mert nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése. Konkrét felelősöket a rendőrségi nyomozáson kívül a belső vizsgálatok sem tártak fel.
A felperes raktározási folyamata az ISO-9001 Minőség tanúsítási rendszerrel az anyagmozgatás, a tárolás, a kiszállítás, a vevőnek történő átadás folyamatáig szabályozott, logisztikai folyamata lépésről, lépésre tartalmazta a raktárba beérkező árucikkek útját, a felelősök megjelölésével.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága a felperesnél 2004-2005. évekre megtartott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzés eredményeként a 2007. május 30. napján kelt határozatával a felperes terhére 16 809 000 Ft (adóhiánynak minősülő) adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte felperest az adókülönbözet, továbbá járulékosan: 8 404 000 Ft adóbírság, 5 902 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. szeptember 18. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes raktáraiba kizárólag az arra jogosultsággal rendelkező személy léphetett be, az árukészlethez e személyek köre férhetett csak hozzá, a termékek jellegüknél fogva nem párologtak, súlyveszteség a tárolás során nem keletkezett. A leltárhiányt tehát a vállalkozás saját maga okozta és felelős érte. A felperes a termékek beszerzésekor adóbevallásaiban adólevonási jogot érvényesített, a 2004. és 2005. években raktárkészleteit az ott keletkezett hiány összegével csökkentette. A vizsgált időszakban végzett leltározások időpontjában e termékekkel nem rendelkezett, ennél fogva a termékeket gazdasági tevékenységéből kivonta. Eljárásával megsértette az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 7. §-ának (1) bekezdés a) pontját, amely kimondja, hogy termékértékesítésnek minősül, ha az adóalany a terméket az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja, ezért általános forgalmi adónemben (áfa) adófizetési kötelezettsége keletkezett.
Az alperes kifejtette, hogy a leltárhiány vonatkozásában a készlethiány tényéből indult ki, és nem a leltárhiány keletkezésének körülményeiből. Az adójogi tényállás megítélése során figyelembe vette felperesnek a kialakult áruhiány okainak feltárása és a további áruhiányok elkerülése érdekében tett intézkedéseit, ezért nem alkalmazta a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 8. §-ának (1) bekezdés d) pontja, illetve a 3. számú melléklet A/5 pontja szerinti - hiányzó eszközökkel kapcsolatos - adóalap növelést.
Az adóhatóság álláspontja szerint az Európai Bíróság felperes által hivatkozott ítélete az ügyre nem vonatkozik, mivel az az áru eltulajdonításával kapcsolatos, a határozati megállapításait pedig nem a lopás tényére alapozta.
A felperes keresetében a másodfokú határozatnak elsődlegesen a megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a raktárból eltulajdonított áruk után az Áfa. tv. rendelkezései alapján nem terheli adófizetési kötelezettség. Az adóhatóság nem derítette fel kellően a tényeket, a feltárt tényekből téves jogalkalmazással helytelen következtetést vont le, nem indokolta meg megfelelően határozatát. Az alperes határozatából nem állapítható meg olyan aktív, vagy passzív magatartás, amely alapján vonatkozásában az Áfa. tv. 7. §-ának (1) bekezdése alkalmazható lenne.
Az alperes határozata sérti a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottérték-adó - rendszer: egységes adóalap megállapításról kiadott, a Tanács 1977. május. 17-i 77/388.EGK Hatodik irányelvének (a továbbiakban: Hatodik irányelv) 2. cikkét, 5. cikkének (1) bekezdését, 10. cikkének (1) és (2) bekezdéseit, 11. cikkét, az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EK-Szerződés) 249. cikkének (3) bekezdését, az Áfa. tv. 7. §-ának (1) bekezdését.
Az alperes jogsértően figyelmen kívül hagyta az Európai Bíróság C-435/03 számú ítéletét, amely szerint az áruk eltulajdonítása nem minősül a Hatodik irányelv 2. cikke szerinti ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek, így nem tartozik a hozzáadottérték-adó hatálya alá, és tévesen hivatkozott az ügyazonosság hiányára.
Az alperes állításával ellentétben nem leltárhiányról, hanem pénzügyi vonatkozású hiányról van szó.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében idézte az Áfa. tv. 3. §-ának a) pontját, 4. §-át, 5. §-ának (1) bekezdését, 7. §-ának (1) bekezdés a) pontját, és megállapította, hogy az alperes eljárási jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát, a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, határozatát megfelelően indokolta, indokolásából megállapítható a döntés jogszerűsége.
Kifejtette, hogy a gazdasági tevékenység köréből történő kivonás többféle módon is megvalósulhat, lehetséges leltárhiánnyal is. A felperes a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 170. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerinti, a leltári készletben ismeretlen okból keletkezett hiányt tárt fel. A raktározási rend és biztonsági intézkedések alkalmazása következtében a felperes folyamatos irányításával, felügyeletével történt a termékek raktározása, így a leltárhiány keletkezése során kizárható a felperestől független tényezők, körülmények közrehatása, külső személyek tényleges, aktív közreműködése. Az árukészletben bekövetkezett hiányt nem a felperes akaratán kívül bekövetkezett események, hanem a működésén belüli olyan körülmények, tényezők okozták, amelyekről a felperesnek tudomása, azokra ráhatása volt, és azok következtében az áruknak a gazdasági tevékenységének köréből való kivonására került sor.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdése alapján őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem bizonyította a leltárhiány körébe eső termékeket érintően lopás, jogtalan eltulajdonítás tényét, így köteles viselni az általa jogsértésként hivatkozott, de nem bizonyított körülmények, tények alapján levonható jogkövetkezményt.
Az Európai Bíróság C-435/03. számú ítéletében foglaltak alapján az áruk jogtalan eltulajdonításának hiányában nem volt lehetőség a termékértékesítés meg nem történtének megállapítására. A felperest a termékek gazdasági tevékenységi körből való kivonása folytán adófizetési kötelezettség terheli, amely jogszabályi rendelkezés objektív, vétkességtől független.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte és megsértette az Áfa. tv. 7. §-ának (1) bekezdés a) pontját, a Hatodik irányelv 5. cikk (6) bekezdését, az Art. 86. §-ának (1) bekezdését, 97. §-ának (4) és (6) bekezdését. Álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a készlethiány keletkezésének oka ismeretlen maradt, további feltétel nélkül nem elegendő az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pont alkalmazhatóságához. Ismeretlen ok esetén is igazolni kell a vállalkozásidegen célra történő felhasználást. Önmagában pedig a hiány ténye még nem jelent automatikusan vállalkozásidegen célt, mivel a hiány keletkezhet olyan körülményekből is, amely a vállalkozás működésének velejárója. A vállalkozásidegen célra való felhasználást pedig az adóhatóságnak kell bizonyítania, amelyet nem tett meg. A gazdasági körből való kivonás megállapításához az adózó részéről valamilyen igazolt, aktív magatartásra volna szükség, amelyet vonatkozásában az adóhatóság nem igazolt.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, [Pp. 275. § (1) bekezdés], amelyből következően a felülvizsgálati kérelemmel együtt benyújtott további dokumentumokat nem értékelhette.
Az Áfa. tv.-nek "Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés" cím alatt szabályozott 70/A. §-a szerint ez a törvény az adózás rendjéről szóló törvénnyel együttesen összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Hatodik irányelvvel és 2005. január 1. napjáig hatályba lépett valamennyi módosításával. A perben tehát az Áfa. tv. mellett a közösségi jogi szabályozás is alkalmazandó volt.
Az Európai Bíróság felperes által hivatkozott C-435/03. számú ügyében meghozott ítélete szerint: "Az áruk eltulajdonítása nem minősül a Hatodik irányelv 2. cikke szerinti ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek, és így önmagában nem tartozhat a hozzáadottérték-adó hatálya alá". A felperes a leltárhiányhoz kapcsolódóan áruk eltulajdonítását sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben semmilyen bizonyítási eszközzel nem bizonyította, amelyből következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az Európai Bíróság C-435/03. számú ügyében meghozott ítéletnek jelen per mikénti elbírálására kihatása nincs.
Az Áfa. tv. tárgyi hatálya szerint [3. § a) pont]: a törvény rendelkezései alapján áfát kell fizetni az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után. Az Áfa. tv. 6. §-ának (1) bekezdése alapján termékértékesítés a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. Az Áfa. tv. 7. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja. A gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, így különösen: a mezőgazdasági, a kitermelőipari, az építőipari, a feldolgozóipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is [Áfa. tv. 5. § (2) bekezdés].
A Hatodik irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében "Termékértékesítés": a materiális javak feletti tulajdonjog átengedése. A (6) bekezdés alapján az ellenérték fejében történő teljesítéssel egy tekintet alá tartozik, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, vagy ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei után az előzetesen felszámított hozzáadottérték-adót teljesen vagy részben levonták. Az üzleti célú termékmintákra vagy kis értékű ajándékokra azonban ez nem vonatkozik.
Az Áfa. tv. 6. §-ának (1) bekezdése és a Hatodok irányelv 5. cikk (1) bekezdése általános megfogalmazást tartalmaz a termékértékesítésre vonatkozóan. Az Áfa. tv. 7. §-ának (1) bekezdése és a Hatodik irányelv 5. cikk (6) bekezdése az általános szabályozás mellett, többek között az adófizetés biztosítása érdekében, az általános szabályozással azonosnak minősülő, azzal egy tekintet alá tartozó további meghatározást szabályoz. Így termékértékesítés az, ha az adóalany az Áfa. tv. alapján a terméket az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja, a Hatodik irányelv szerint, ha a saját vállalkozásából személyes szükségletei végett (…) vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki.
A termékkel való rendelkezés történhet a gazdasági tevékenység körében, annak érdekében, de megvalósulhat vállalkozásidegen célból is.
A felek között nem volt vitatott a leltárhiány ténye. A felperes nem bizonyította, hogy a leltárhiány oka idegenkezűség lett volna, továbbá azt se, hogy a leltárhiány termékeit az áfa alanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta volna fel. Mindezek együtteséből megállapítható a leltárhiány termékeinek a gazdasági tevékenység köréből való kivonása.
A leltárban meg nem lévő, azaz leltárhiánynak minősülő termékek az adóalany gazdasági tevékenységéből kivont termékek, és miután a leltárhiány oka nem idegenkezűség, és a leltárhiány termékekeit a felperes gazdasági tevékenységéhez nem használta fel, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint jelen ügyben a leltárhiány termékeinek kivonása nem a vállalkozás érdekében történt, így akként minősült, hogy azokat a felperes vállalkozásidegen célokra vonta ki.
Az elsőfokú bíróság - a kereseti kérelem keretei között - az Áfa. tv. és a Hatodik irányelv vonatkozó rendelkezéseinek a megfelelő értelmezésével és alkalmazásával állapította tehát meg az adóhatóság határozatainak jogszerűségét, keresetet elutasító döntésével a Legfelsőbb Bíróság egyet értett.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.042/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.