adozona.hu
AVI 2013.2.13
AVI 2013.2.13
Csak a jogszabályban meghatározott igazolás birtokában kérhető az adókedvezmény elszámolása (1995. évi CXVII. tv. 2. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes házi orvosként tevékenykedő egyéni vállalkozó volt, akinek 2001-2005. évekre vonatkozó bevallásainak utólagos vizsgálatát végezte az elsőfokú adóhatóság. A vizsgálat eredményeként 2007. augusztus 31-i határozatával személyi jövedelemadó adónemben összesen 2 722 897 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Megállapította, hogy a felperes nyilvántartási, könyvvezetési kötelezettségének csak részben tett eleget, szigorú számadású bizonylatok nyilvántartásával nem rendelke...
AVI 2013.2.13 Csak a jogszabályban meghatározott igazolás birtokában kérhető az adókedvezmény elszámolása (1995. évi CXVII. tv. 2. §)
A felperes házi orvosként tevékenykedő egyéni vállalkozó volt, akinek 2001-2005. évekre vonatkozó bevallásainak utólagos vizsgálatát végezte az elsőfokú adóhatóság. A vizsgálat eredményeként 2007. augusztus 31-i határozatával személyi jövedelemadó adónemben összesen 2 722 897 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Megállapította, hogy a felperes nyilvántartási, könyvvezetési kötelezettségének csak részben tett eleget, szigorú számadású bizonylatok nyilvántartásával nem rendelkezett, a számlatömböket nem tudta bemutatni, a számítógépes tárgyi eszköz nyilvántartása pedig nem felelt meg az előírásoknak. Az adóhatóság a felperes bevallásában szerepeltetett költségek vonatkozásában összehasonlító becslést alkalmazott, a felperessel azonos foglalkozású, az adóhatóság illetékességi területéhez tartozó más adózók bevallásához viszonyította a bevétel és a költséghányad arányát. Ennek eredményeként állapította meg, hogy a felperes 2001. évben 17%, 2002. évben 8%, 2003-ban és 2004-ben 10%, 2005. évben 17%-kal magasabb összegben számolt el költséget, mint más vállalkozók. Rögzítette továbbá, hogy a felperes jogellenesen érvényesített a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 40. § (1) bekezdése szerinti súlyos fogyatékossági adóalapot csökkentő kedvezményt.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. december 3-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 143. § (1) bekezdésére, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésére, 213. § (1) bekezdésére, 215. §-ára, 324. § (2) bekezdés a) pontjára, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 2. § (1) és (3) bekezdésére, 32. § (1) bekezdésére alapozta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy önmagában a felperes rossz egészségi állapota a Ket. 32. § (1) bekezdése szerinti eljárás felfüggesztésére nem adhat alapot. A Fővárosi Bíróság utalt arra, hogy a felperesnek kellő idő állt rendelkezésre az adóhatósági ellenőrzés során a hiányzó iratok pótlására, illetve az adóhatóság becslési módszerével szemben módja volt eltérő költséghányad bizonyítására. Miután a felperes a becslés módszerét nem vitatta, a Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a kereseti kérelem korlátait nem léphette át, ezért a kimutatott átlagos költséghányad mértékét nem vizsgálhatta felül.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet hivatkozással arra, hogy az adóhatóság tévesen hagyta figyelmen kívül súlyos fogyatékosságát, mint adóalapot csökkentő kedvezményt, amelynek igazolására csatolta a Szociális és Munkaügyi Minisztérium levelét. Sérelmezte továbbá, hogy az adóhatósági határozat végrehajtása a felperes házi orvosi vállalkozásának folytatását is lehetetlenné teszi. Utalt arra, hogy súlyos egészségi állapota méltányosabb megítélést érdemelt.
Az alperes ellenkérelmében utalt arra, hogy a felperes súlyos fogyatékossága abban az esetben lett volna figyelembe vehető, ha azt a felperes a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló 16/1990. (V. 2.) SZEM-PM együttes rendelet (továbbiakban: R.) szerint igazolja. A felperes azonban ilyen igazolást nem csatolt. Utalt arra továbbá, hogy a felperes konkrét Ket., illetve Art. előírást nem jelölt meg, általában e törvények megsértésére nem hivatkozhat.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 207. § (3) bekezdését jelölte meg, mint olyan jogszabályt, amellyel a jogerős ítélet ellentétes. Az alperes helyesen mutatott rá, hogy a Pp. 207. §-ának nincs (3) bekezdése. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes ellenkérelmében előadottakkal a tekintetben is, hogy általában a Ket., illetve az Art. előírásainak megsértésére hivatkozni konkrét jogszabálysértés megjelölése nélkül a Pp. 272. § (2) bekezdésére figyelemmel alappal nem lehet.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem kereteire figyelemmel [a Pp. 270. § (2) bekezdése] hangsúlyozza, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni). Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben nem vizsgálhatta a felperes méltányos eljárást hiányoló kifogását.
A súlyos fogyatékos személyek kedvezményének elismerését illetően a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a SZEM-PM rendelet kiadására az Szja. tv. felhatalmazása alapján került sor, amelynek 2. §-a kimondja, hogy a súlyos fogyatékosság igazolására milyen szak-főorvos jogosult. Az R. 2. § c) pontja értelmében a szívbetegségben szenvedő III-4. funkcionális stádiumban lévők esetében a kardiológiai szakrendelés, vagy a kardiológiai belosztály vezetője jogosult súlyos fogyatékosság igazolására. Az R. 2. számú melléklete iratmintát tartalmaz a súlyos fogyatékosság minősítésére szolgáló igazolásról. Miután a felperes nem az R. által meghatározott igazolás birtokában kérte az adókedvezmény elszámolását, ezért a jogerős ítélet vonatkozásában jogszabálysértés nem állapítható meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.043/2009.)