adozona.hu
AVI 2013.1.10
AVI 2013.1.10
A kizárólag a közösségen belül történő fuvarozás esetére az EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni [561/2006. EK rendelet 2. cikk (2) bek. a) pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonában álló, magyar honosságú, pótkocsis tehergépjárművet 2008. április 17-én közúti ellenőrzés alá vonták. A gépjárművet a felperes fia vezette, a járművel Magyarországról Németországba végzett fuvarozást. Az ellenőrzés megállapította, hogy a járművezető - a 2008. április 12-én használatba vett adatrögzítő lap szerint - 8 óra 00 perckor kezdte a vezetési időszakot, amelyet aznap 16 óra 28 perckor fejezett be. 8 óra 00 perctől 11 óra 28 percig vezetett, ezt követően 11 óra 33...
Az ellenőrzés eredményeként a Sz.-i Fővámhivatal a 2008. április 17-én kelt határozatával a felperest 400 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. május 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint az 561/2006/EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) 10. cikk (3) bekezdése szerint a szállítási vállalkozás felelős a járművezető által elkövetett szabálysértésekért. A járművezető nem tartotta be az EK rendelet 7. cikkében foglalt rendelkezéseket, a 4 óra 30 perces vezetési időszak eltelte után nem tartott legalább 45 perces szünetet, a vizsgált vezetési időszak 197 perccel meghaladta a megszakítás nélkül vezethető időszakot.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, vitatva a bírságolhatóságát, a vezetési időre vonatkozó számítást, a vezetési időszak túllépésének időtartamát.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint a felperes által hivatkozott 2001. évi IX. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló Európai Megállapodás (AETR) a jelen esetben nem alkalmazható, mert az EK rendelet 2. cikk (2) bekezdés a) pontja alapján a kizárólag a közösségen belül történő fuvarozás esetére az EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Az EK rendelet 10. cikk (3) bekezdése a szállítási vállalkozást teszi felelőssé a vállalkozás járművezetői által elkövetett szabálysértésekért, de az egyes tagállamok nemzeti szabályozására bízza a felelősség alóli mentesülési lehetőségek szabályozását. A közúti közlekedéssel kapcsolatos egyes bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok felhasználásának rendjéről szóló 45/2005. (VI. 23.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. § (1) bekezdésében meghatározott tevékenységek végzésére vonatkozó rendelkezések megsértése esetére a külön jogszabályban meghatározott bírság a szállítási (fuvarozási) tevékenységet végző jármű tulajdonosával, üzemben tartójával, bérlőjével, a jármű vezetőjével szemben szabható ki. A perbeli esetre nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a jármű tulajdonosát nem, csak a járművezetőt tenné felelőssé az elkövetett szabályszegésért, ezért a hatóság nem követett el jogszabálysértést, amikor nem a jármű vezetőjével, hanem a jármű tulajdonosával, azaz a felperessel szemben szabta ki a közigazgatási bírságot.
Az EK rendelet 7. cikke kötelezően előírja 4,5 óra vezetési időszak eltelte után legalább 45 perces megszakítás nélküli szünet tartását, a pihenőidő tartását kivéve. Ez a szünet felcserélhető egy legalább 15 perces szünettel, amelyet egy legalább 30 perces szünetnek kell követnie, elosztva ezeket a szüneteket oly módon, hogy megfeleljenek az (1) bekezdés rendelkezéseinek. Az elsőfokú bíróság a vezetési idő, a pihenőidő és a megszakítás nélküli folyamatos vezetés időtartamának túllépéséhez végzett számítás vizsgálatához idézte az EK rendelet 4. cikk d) pontját a szünet meghatározására, a vezetési időnek az EK rendelet 4. cikk j) pontja szerinti meghatározását, valamint a napi vezetési időre az EK rendelet 4. cikk k) pontját. Az idézett rendelkezések alapján megállapította, hogy a 45 perces megszakítás nélküli szünet felcserélésére nem került sor, mert a járművezető nem kétszer szakította meg a vezetést, hanem csak egyszer. Az alperes mindezek alapján helytállóan állapította meg a folyamatos vezetési idő túllépését és annak időtartamát is. A megállapított jogsértés után az alperes jogszerűen szabott ki bírságot a közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló 57/2007. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 4. § 3. táblázatának 1/e. pontja szerinti mértékben.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az AETR Megállapodás 7. cikk 1-2. pontját, a Korm.r. 4. § 3. táblázat 1/e. pontját, 1/b. pontját. A hatóság nem a megfelelő személlyel szemben folytatta le az eljárást, tévesen bírságolta a felperest, aki jogsértést nem követett el. Az ítéletben hivatkozott EK rendelet és R. rendelkezéseivel ellentétes jogi szabályozást tartalmaz a Korm.r., amelynek 4. § 3. táblázatából az 1. pont b) alpontját kellett volna alkalmazni az e) alpont helyett. Az AETR Megállapodás 7. cikke alapján a 8 órai vezetési idő kezdetet alapul véve a gépjárművezető esetében a 4 óra 30 perces időszak 12 óra 30 perckor járt le, ekkor a gépjárművezető megszakítást tartott, egybefüggően 42 percet. A hiányzó 3 percet azonban nem is tarthatta volna be, mert a 7. cikk 2. pontja értelmében a megszakításnak legalább 15 percesnek kell lennie. Így a gépjárművezetőnek 12 óra 30 perctől 15 perces megszakítást kellett volna tartania ahhoz, hogy a napi vezetési idejének kezdetétől számított első 4 óra 30 perc után a szükséges megszakítási időt szabályszerűen megtarthassa. A vezetési idő túllépése mindössze csak 15 perc, a megállapított 197 perc helyett. Téves a számítási mód alkalmazása, amely figyelmen kívül hagyja a csaknem teljesen kitöltött megszakítás idejét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemhez kötve van, csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet. A felperes jogszabálysértésként jelölte meg az AETR Megállapodás 7. cikk 1-2. pontjainak megsértését. Az elsőfokú bíróság az ítéletében helyesen állapította meg azt, hogy az AETR Megállapodás a perben nem alkalmazható, mert az EK rendelet 2. cikk (2) bekezdés a) pontja a kizárólag közösségen belüli fuvarozás esetére az EK rendelet rendelkezéseinek alkalmazását írja elő. A felperes nem bizonyította és a felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott arra, hogy az EK rendelet hatálya tévesen került volna megállapításra, és azt sem jelölte meg, hogy az AETR Megállapodás alkalmazhatóságát milyen jogszabályi rendelkezésre alapítja a perbeli esetben az EK rendelet kifejezett rendelkezése ellenére. Mindebből következően az AETR Megállapodás 7. cikkére való hivatkozással állított téves számítási módot a Legfelsőbb Bíróság a téves jogszabályhely megjelölése folytán érdemben nem vizsgálta.
A felperes jogszabályi hivatkozás nélkül állította azt is, hogy a bírságnak nem alanya, vele szemben a bírság nem szabható ki, mert jogszabálysértést nem követett el. Jogszabálysértés megjelölése hiányában a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján érdemben szintén nem vizsgálhatta azt, hogy ki a bírság alanya. A Korm.r. elnevezéséből adódóan, a közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szól, így a Korm.r. 3. táblázat 5. pontjára való felperesi utalását sem lehetett úgy tekinteni és értelmezni, hogy azzal a felperes a jogsértést megjelölte. A Korm.r. az egyes jogsértésekhez kapcsolódó bírság összegeket határozza meg, de nem szabályozza azt a kérdést, hogy ki bírságolható a jogsértésért, ahogy azt a Korm.r. 1. § (1) bekezdése is egyértelműen kimondja: "A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések megsértőjével szemben a közigazgatási hatósági eljárásban a 2-10. §-ban meghatározott bírság szabható ki".
A Korm.r. 4. § 3. táblázat 1/e. pontja szerint a 90 perc feletti vezetési időtartam túllépés esetén a bírság mértéke 400 000 forint. A felperes által hivatkozott 3. táblázat 1/b. pontjában foglaltak alkalmazására nem kerülhetett sor a vezetési időtartam 197 percben megállapított túllépésére tekintettel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.024/2009.)