adozona.hu
AVI 2013.1.7
AVI 2013.1.7
Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy valamely lekönyvelt tétel, bevételezett összeg valós gazdasági eseményen alapul-e, nem szakértő által eldöntendő kérdés [Pp. 177. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Megállapításai alapján a 2007. július 30. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen: 21 403 022 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet összege, továbbá járulé...
AVI 2013.1.7 Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy valamely lekönyvelt tétel, bevételezett összeg valós gazdasági eseményen alapul-e, nem szakértő által eldöntendő kérdés [Pp. 177. § (1) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Megállapításai alapján a 2007. július 30. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen: 21 403 022 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet összege, továbbá járulékosan adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. november 12. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint felperes a vizsgált időszakban egyéni vállalkozói tevékenységet folytatott, a revízió az egyéni vállalkozásban elszámolt bevételek, kiadások, vállalkozási eredmény, illetve a munkáltatói, kifizetői, egyéni vállalkozói személyi jövedelemadó tekintetében megállapítást nem tett, azokat a könyvelésben és a bevallásokban feltüntetett adatokkal egyezően elfogadta.
A felperes személyi jövedelemadó bevallásai és kontroll adatok alapján a revízió megállapította, hogy a felperesnek, mint magánszemélynek egyéni vállalkozói kivétből származott a jövedelme, 2001. évben: 465 500 Ft, 2002. évben: 900 000 Ft, 2003-tól pedig öregségi nyugdíjban részesült. A felperes egyéni vállalkozásának 2001. évben: 12 412 000 Ft, 2002. évben: 4 800 000 Ft vállalkozói betétet, a résztulajdonában lévő Kft.-jének 2001. évben: 12 000 000 Ft, 2002. évben: 19 000 000 Ft, 2003. évben: 4 000 000 Ft, 2004. évben: 1 550 000 Ft tagi kölcsönt nyújtott. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adóalapját becsléssel állapította meg, és a fedezet nélküli kiadások összegét - mint forráshiányt - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ának (1) bekezdése alapján az összevont adóalap részeként, egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját és annak összegszerűségét is, álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tisztázta. Állította, hogy az egyéni vállalkozásának nyújtott vállalkozói betéteket - a pénztárkönyv adataival ellentétben - ténylegesen nem fizette meg, továbbá, hogy a Kft.-je által 2001-ben az egyéni vállalkozása felé kibocsátott két számlát - a könyvelés adataival ellentétben - az egyéni vállalkozása a valóságban nem fizette meg. Nem történt pénzmozgás a tárgyi eszközök amortizációja jogcímen leírható költség lekönyvelése, továbbá az értékesített tárgyi eszközök maradványértékének költségként történő lekönyvelése során sem. E tételek pedig befolyásolták az egyéni vállalkozása eredményét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a másodfokú határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolásában az Art. 108. §-ának (1)-(2) bekezdései, 109. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával megállapította, hogy az adóhatóság a felperes ellenőrzése során becslést jogszerűen alkalmazott.
Megállapította továbbá azt, hogy az elsőfokú hatóság az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdéseiben rögzített tényállás tisztázási kötelezettségét teljesítette, az ellenőrzés során okiratokat szerzett be, nyilatkoztatta a felperest, tanúkat hallgatott meg, és feltárta a felperes javára szolgáló tényeket is.
A számvitelről szóló 2005. évi C. törvény 15. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon állítását, hogy a Kft.-je által kibocsátott két készpénzfizetési számlában feltüntetett pénzösszeget az egyéni vállalkozása a Kft.-nek nem fizette meg, ezért a vállalkozásban lekönyvelt, elszámolt számlák alapján e bizonylatokban szereplő ellenértékek (3 875 000 Ft, és 4 500 000 Ft) kifizetését megtörténtnek minősítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletének III. pontja szerint mivel az adóhatóság a felperes egyéni vállalkozására vonatkozóan a bevallásokban foglaltakat elfogadta, ezért a határozatok nem tartalmaznak a vállalkozás költségeivel (az amortizációval, a maradványértékekkel) és a vállalkozói betétekkel összefüggésben részletes megállapításokat. A felperes az adóhatóság által felállított vagyonmérleget az egyéni vállalkozása könyvelésének nem megfelelősségére alapítottan támadta, a határozatokban az egyéni vállalkozásra tett "nemleges megállapítást" támadó kereset azonban a bíróság által érdemben nem felülvizsgálható. Az elsőfokú hatóságnak ezért megismételt eljárás során kell a felperes keresetében előadottakat megvizsgálnia.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset teljes körű elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Art. 109. §-ának (3) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdését, 206. §-át. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felperes által először csak a perben hivatkozott nem valós, ún. "technikai" vállalkozói betétekkel, pénzmozgás nélküli költségekkel kapcsolatos keresetről tévesen döntött.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részeit nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részt hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes körűen elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság így a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító részeit, amelyekben az elsőfokú bíróság az adóhatározatok meghatározott részeinek jogszerűségét állapította meg (a becslés jogalapjára, a bizonyítási eljárás teljes körűségére, a tényállás tisztázottságára, a két számla megfizetettségére vonatkozóan), nem vizsgálhatta felül.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében pontosan meghatározta, hogy a jogerős ítélet keresetnek helyt adó része felülvizsgálatát kérte, amely az egyéni vállalkozás keresetben előadott jogsértő könyvelésével kapcsolatos elsőfokú bírósági döntés és az indokolás III. pontja.
Az Art. 97. §-ának (6) bekezdése, valamint a 109. §-ának (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, és a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt, körülményt nem az adózó javára, hanem a terhére kell értékelni (EBH 2006/1462). A felperes a közigazgatási eljárásban nem állította, és nem bizonyította, hogy az egyéni vállalkozásának könyvelése jogsértő lenne.
A felperes keresete szerint egyéni vállalkozásának könyvelésében tényleges pénzmozgással nem járó, technikai jellegű könyvelési tételek is szerepeltek, állította a perben (12. számú jegyzőkönyv), hogy egyéni vállalkozásának könyvelése meghatározott költségek, továbbá a vállalkozói betétetek vonatkozásában "fiktív (…) nem jogszerű". E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
A perben a bíróság szakértőt tény vagy egyéb körülmény megállapításához, és szakkérdésben rendel ki [Pp. 177. § (1) bekezdés]. A felperes nem vitatta, hogy milyen tételek találhatóak a könyvelésében, és azokat miként könyvelte le. A szakértő a könyvelés számviteli, könyveléstechnikai helyességét értékelheti, annak a kérdésnek az eldöntése azonban, hogy valamely lekönyvelt tétel, bevételezett összeg valós gazdasági eseményen alapult-e, nem szakértő által eldöntendő szakkérdés. Szakértői bizonyítás alkalmatlan annak tisztázására, hogy a felperes által megfizetettként lekönyvelt vállalkozói betétek a valóságban megtörtént befizetések-e, a szakértő ugyanis a felperes vállalkozó tevékenységében nem vett részt, nem volt jelen, a gazdasági esemény valósággal egyező voltát bizonyítani nem tudja, a könyvelés felperes által nem vitatott adatai pedig a tényleges megfizetést tartalmazzák.
A Pp.</a> a fél előadását nem bizonyítékként szabályozza, a felperes önmagában álló nyilatkozata vállalkozói könyvelésének általa állított tételekre vonatkozó jogszerűtlensége kapcsán nem hitelt érdemlő igazolás.
Hitelt érdemlőnek csak az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma megfelelően alátámasztott, formája, tartalma, jellege, más adatokkal történő egybevethetősége és alátámasztottsága folytán alkalmas az igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására (Kfv. I. 35.496/2006/4., Kfv. I. 35.320/05., Kfv. I. 35.297/05.). Az elsőfokú bíróság által meghallgatott könyvelő nyilatkozata sem támasztja alá kétséget kizáróan a felperesi előadást, mivel más tényekkel, bizonyítékokkal nem volt összevethető, nem volt ellenőrizhető és nem kizárt a tanú elfogulatlansága.
A felperes tehát keresetét a vállalkozói könyvelése meghatározott részeinek jogszerűtlenségére vonatkozóan a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére nem bizonyította, illetve keresete bizonyítására alkalmatlan bizonyítási eljárást indítványozott. Az adóellenőrzés a felperes egyéni vállalkozására (eredmény, bevétel, költségek, bevallások) kiterjedt, azt a hatóság jogszerűnek elfogadta, a felperes pedig e megállapítás helyességét megcáfolni nem tudta. Az elsőfokú bíróság e keresetrészre vonatkozó ellentétes álláspontja téves. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban figyelemmel volt arra is, hogy felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, jogerős ítéletrész szerint az adóhatóság bizonyítási kötelezettségének teljes körűen eleget tett, eljárása során a tényállást tisztázta.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részeit nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes körűen elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.016/2009.)