adozona.hu
AVI 2013.1.6
AVI 2013.1.6
Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja (2003. évi XCII. tv. 109. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2002-2006. adóévekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben. Az ellenőrzés eredményeként határozatával 2002. adóév vonatkozásában 1 615 581 Ft személyi jövedelemadó és 444 285 Ft százalékos egészségügyi hozzájárulás adókülönbözetet állapított meg, valamint 1 029 932 Ft adóbírság és 1 101 101 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felper...
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében továbbra is fenntartotta, hogy 4 millió forint megtakarítással rendelkezett, e körben az alperes nem tárta fel kellően a tényállást, a felperes javára szolgáló körülményeket nem vette figyelembe.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes kijavított határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A bizonyítékok értékelése alapján arra a megállapításra jutott, hogy a 2001. augusztus 25-én kelt szerződések szerinti 2 650 000 Ft és 580 000 Ft vételárra, azaz 3 230 000 Ft-ra bizonyítottnak találta a megtakarítást. Az új eljárásban a 3 230 000 Ft megtakarításként történő elfogadása mellett kell új pénzforgalmi mérleget készíteni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének teljes körű elutasítását. Kifejtette, hogy a felperes hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani a bútorok eladását és ennek vételárának meglétét. Az e körben nyújtott felperesi bizonyítékok ennek bizonyítására nem voltak alkalmasak.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
Az elsőfokú bíróság - bár ítéletének rendelkező részéből ez egyértelműen nem állapítható meg - a felperes keresetének csak részben adott helyt. A felperes 4 millió forint megtakarításra hivatkozott, melyből 3 230 000 Ft-ot fogadott el, ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Ezen elutasított rész tekintetében a felperes sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, így ezt a Legfelsőbb Bíróság sem vizsgálhatta felül.
Az Art. 109. § (1) bekezdése, melynek értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
A becslési eljárás az Art. 108. § (1) bekezdése alapján olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A (2) bekezdés értelmében az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy az ún. vagyonosodási eljárásban a bizonyítási teher már a közigazgatási eljárásban megfordul. Az Art. 109. § (1) bekezdése alapján az adóhatóságnak kell bizonyítani a becslési eljárás alkalmazásának fennállását, majd ezt követően az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát, az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. A bizonyítás lényege, hogy most már az adózó érdekkörébe áll, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek elmaradása, vagy sikertelensége az adózó hátrányára esik.
A perbeli esetben a felperes már a közigazgatási eljárásban hivatkozott arra, hogy 4 millió forint megtakarítással rendelkezett, amely jövedelemre az általa felújított bútorok eladásából tett szert. A közigazgatási iratok alapján megállapítható volt, hogy az adóhatóságok ezeket a hivatkozásokat, illetve bizonyítékokat egyenként és összességükben vizsgálták, de azokat nem fogadták el.
Az elsőfokú bíróság is vizsgálta a perben a felperes által hivatkozottakat és a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján részletes indokát adta annak, hogy miért fogadta el részben azokat (2001. augusztus 25-i eladások). A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan - a tényállás vitatására, módosítására, és a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás hiányos, iratellenes, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg az ügy alapját képező tényállást, és a bizonyítékok mérlegelésénél sem volt tapasztalható kirívóan okszerűtlen mérlegelés, így nem volt jogi lehetőség annak újraértékelésére, felülmérlegelésére.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.029/2009.)