adozona.hu
BH 2013.5.141
BH 2013.5.141
A helyi iparűzési adó szempontjából a taxiállomások telephelynek minősülnek, így törvényesen előírható az adott településen a már működő taxi-szolgáltatást végző vállalkozások iparűzési adóalanyként történő bejelentkezésének igazolása. [1990. évi C. tv. 35. § (1), (2) bek., 37. § (1) bek., 52. § (31) bek., 2012. évi XLI. tv. 12. § (3), (4), (5) és (6) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
I.
1. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 134. §-ába foglalt eredménytelen törvényességi felhívást követően a Mötv. 136. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 39/2011. (VII. 7.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Főv. Kgy. rendelet) 9. § (3) bekezdés h) pont...
1. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 134. §-ába foglalt eredménytelen törvényességi felhívást követően a Mötv. 136. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 39/2011. (VII. 7.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Főv. Kgy. rendelet) 9. § (3) bekezdés h) pontjának, valamint e rendelkezésekhez kapcsolódó 9. § (8a) bekezdésének törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését.
A Főv. Kgy. rendelet vizsgálni kért rendelkezései a taxiállomás-használati engedély megadásának feltételül szabják, hogy a kérelmező az iparűzési adó alanyaként a Fővárosi Önkormányzathoz bejelentkezzen.
Az indítványozó szerint a rendelet megalkotásakor hatályos, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kt.) 19. § (2) bekezdése, illetve a tárgykört jelenleg szabályozó, a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Szem. tv.) 12. § (3)-(6) bekezdése nem hatalmazta fel az önkormányzatot arra, hogy vállalkozás gyakorlásának előfeltételeként szabja az iparűzési adó fizetési kötelezettséget. Az adófizetés a törvények szerint nem előfeltétel, hanem következmény.
Az indítványozó szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 35. § (1)-(2) bekezdései, 37. § (1) bekezdése, és a telephely fogalmát meghatározó 52. § 31.a) pontja összevetéséből az következik, hogy a Hatv. szabályai nem kötelezik a székhellyel rendelkező és ez alapján már iparűzési adót fizető vállalkozókat arra, hogy ha tevékenységüket ki akarják terjeszteni más önkormányzat területére, akkor ott is telephelyet létesítsenek, s bejelentkezzenek adóalanyként a vállalkozás megkezdéséhez. A Főv. Kgy. rendelet vizsgált szabályai a Hatv. 35. § (1) bekezdésével és 37. § (1) bekezdésével ellentétben székhely vagy telephely létesítési kényszert eredményeznek a vállalkozók számára. Ilyen tartalmú szabály megalkotására az önkormányzatnak más törvény sem ad felhatalmazást.
A Hatv. 52. § 31.a) pontja meghatározza a telephely fogalmát. Az indítványozó szerint nem helyes a Fővárosi Közgyűlés azon értelmezése, amely szerint a taxiállomások telephelynek minősülnek, így a személy-taxi vállalkozót minden esetben telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni. Az indítványozó előadta, hogy a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Nonprofit Kft. hivatalos tájékoztatásában ettől eltérően az szerepel, hogy a taxi vállalkozót fővárosi cím székhelyként, illetve telephelyként való bejegyeztetésének kötelezettsége terheli. Ezáltal a Hatv. 52. § 31.a) pontjának Fővárosi Önkormányzat általi értelmezése eltér a szolgáltató általi alkalmazástól, ami a jogbiztonságot sérti. Az indítványozó szerint a Főv. Kgy. rendelet valójában telephely létesítési kényszert ír elő más településen székhellyel vagy telephellyel rendelkező vállalkozók számára. Az indítványozó szerint a Hatv. telephely fogalmát definiáló 52. § 31.a) pontjában szereplő "ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" fogalom a taxi-szolgáltatást végző vállalkozókra nem vonatkozik, csak a vállalkozói tevékenység végzése érdekében ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető autópályákon, autóutakon, egyes főutakon történő közlekedést - s nem a várakozást - érinti.
Mindezek alapján kérte a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontjának, valamint 9. § (8a) bekezdésének felülvizsgálatát és megsemmisítését.
2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Eszi.) 52. §-a alapján felhívta az önkormányzatot, hogy az indítványra állásfoglalást terjeszthet elő.
Az önkormányzat állásfoglalásában tett formai észrevétele szerint a törvényességi felhívást követően a Fővárosi Közgyűlés módosította a rendeletet, így az indítvány formailag olyan rendelkezés felülvizsgálatára is irányul, amelyre vonatkozóan korábban törvényességi felhívással nem élt. Az önkormányzat ugyanakkor utal arra, hogy az indítványozó szerint a rendelet módosítása nem a felhívásnak megfelelően történt.
Az önkormányzat tartalmi észrevétele szerint nem helytálló az indítványozó azon álláspontja, amely szerint a vállalkozás gyakorlásának előfeltétele a helyi iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés, mivel a Főv. Kgy. rendelet 9. § (8a) pontja szerint a taxis a taxiállomás-használati engedély kiadását követő - tehát nem megelőző - 60 napon belül köteles az igazolást benyújtani. Az önkormányzat szerint a Főv. Kgy. rendelet megalkotásakor hatályos Kt. 19. § (2) bekezdésben foglalt felhatalmazással tartalmában azonos felhatalmazást ad a Szem. tv. 12. § (3) bekezdése, a felhatalmazásokon túl a Főv. Kgy. rendelet nem terjeszkedik túl. Az adófizetési kötelezettség teljesítése minden vállalkozó törvényben foglalt kötelezettsége.
Az önkormányzat szerint nem áll fenn a Hatv. 35. § (1) bekezdésébe és 37. § (1) bekezdésébe ütközés, mivel a Főv. Kgy. rendelet nem eredményez székhely vagy telephely létesítési kényszert. A Hatv. 52. § 31.a) pontjában található telephely-definíció tartalmazza "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat", amelybe beletartozik a taxiállomás is. A fővárosi taxiállomások használója - mint a Hatv. értelmében fővárosi telephellyel rendelkező vállalkozó - a Fővárosi Önkormányzat illetékességi területén helyi iparűzési adó fizetésére kötelezett. Az önkormányzat ezen álláspontjának alátámasztására hivatkozott a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 5/A. § (9) bekezdésére is. Az önkormányzat végül kifejtette, hogy az indítványozónak a Hatv. 52. § 31. a) pontjának "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" szövegrészt érintő értelmezése fölülírja a Hatv.-t, s minden alapot nélkülöz. Az önkormányzat nyomatékosította, hogy a Hatv. telephely-fogalma a budapesti közutakon lévő ellenérték fejében igénybe vett taxiállomásokra is vonatkozik.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa először is azt állapította meg, hogy az indítvány megfelel a törvényi feltételeknek. A Mötv. 136. § (2) bekezdése szerint "A kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a Kúriánál az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát. A bírósági eljárás megindításával egyidejűleg az indítványt a kormányhivatal megküldi az érintett helyi önkormányzatnak." Az ügy irataiból megállapítható, hogy a kormányhivatal 2012. szeptember 6-ai keltezéssel tett törvényességi felhívást a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja vonatkozásban. A Főv. Kgy. rendelet ezen szövege tartalmában hasonló a végül is indítvány tárgyává tett 9. § (3) bekezdés h) pontjával és 9. § (8a) bekezdésével, az indítványozó által felvetett törvényességi probléma - nevezetesen az iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés előírása - azonos mind a törvényességi felhívásban, mind az indítványban. Az új, de tartalmában változatlan szöveget a Főv. Kgy. rendeletet módosító 80/2012. (XI. 16.) Főv. Kgy. rendelet állapította meg.
Az ügy iratai szerint a kormányhivatal törvényességi felhívására a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy azzal nem ért egyet, a döntéséről a Kormányhivatalt 2012. november 9-én kelt levelében tájékoztatta a főjegyző. A kormányhivatal indítványa ezt követően a Mötv. 136. § (2) bekezdésében foglalt határidőt betartva került benyújtásra 2012. november 23-ai keltezéssel.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa elsőként azt állapította meg, hogy a Kormányhivatal Kúriához benyújtott indítványában nem terjeszkedett túl azon a törvényességi problémán, amelyet a törvényességi felhívásban az önkormányzatnak jelzett, s amellyel az önkormányzat nem értett egyet. A határidőn belül benyújtott indítvány az érdemi elbírálásra alkalmas.
2. A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja értelmében a taxiállomás-használati hozzájárulás iránti kérelemnek tartalmaznia kell "nyilatkozat arról, hogy a vállalkozás a Budapest főváros területén végzendő iparűzési adó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként a (8a) bekezdésben szereplő határidőn belül bejelentkezik; vagy hogy a vállalkozás a Budapest főváros területén végzett iparűzési adó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként bejelentkezett és adótartozása nem áll fenn." A Főv. Kgy. rendelet ezen rendelkezése által jelölt 9. § (8a) bekezdés szerint "A taxiállomás-használati hozzájárulás kiadását követő 60 naptári napon belül a vállalkozás köteles igazolást benyújtani a szolgáltatónak arról, hogy a Budapest főváros területén végzett iparűzési adó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként bejelentkezett és adótartozása nem áll fenn. Amennyiben a vállalkozás ezt az igazolást határidőre nem nyújtja be, úgy a részére kiadott taxiállomás-használati hozzájárulás a 61. napon hatályát veszti (a taxiállomás-használati hozzájárulás megszűnik, a kártya és a matrica pedig érvénytelenné válik)."
A Főv. Kgy. rendelet megalkotására a Szám. tv. 12. § (3) bekezdése ad felhatalmazást. Ennek értelmében: "Az adott település területén lévő taxiállomások igénybevételének rendjét a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg." Az adott tárgykört tehát az önkormányzat nem eredeti jogalkotói hatáskörében, hanem - az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése szerint - törvényi felhatalmazáson alapulva szabályozta. A Szám. tv. meghatározza a felhatalmazás kereteit is. A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése értelmében a Főváros területén a Fővárosi Önkormányzat rendeletében e törvény keretei között a közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működését az (5)-(6) bekezdésben meghatározott feltételekhez kötheti. A Szám. tv. 12. § (5) bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzat rendelete a helyi sajátosságok figyelembevételével a személytaxi-szolgáltatónak a környezet és a lakosság egészségének védelme, az utasforgalom biztonságos és magas színvonalon történő ellátása, a tevékenység szabályozott keretek közötti folytatásának biztosítása érdekében a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállításról szóló jogszabályban meghatározottak mellett további, a járművek külső megjelenésére, környezetvédelmi besorolására és méretére vonatkozó feltételeket állapíthat meg. A Szám. tv. 12. § (6) bekezdése pedig felhatalmazást ad az önkormányzatnak, hogy a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működése körében olyan rendeletet alkosson, amely ezen vállalkozás feltételként köztartozás mentességet írhat elő.
3. Jelen ügyben az nem vitás, hogy Budapest területén a taxi-vállalkozás iparűzési adó-köteles tevékenység. A Hatv. 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység). A (2) bekezdés értelmében az adó alanya a vállalkozó. A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése az önkormányzat közigazgatási területén végzett személytaxi szolgáltató működésének szabályozására ad felhatalmazást, tehát önmagában nem törvénysértő, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja és 9. § (8a) bekezdése a Budapest főváros területén végzett iparűzési adó-köteles tevékenységnek minősíti a taxiállomás használatára jogosító tevékenységet.
Megállapítható az is - szemben az indítványban foglaltakkal, hogy a Főv. Kgy. rendelet nem ír elő előzetes adóalany-bejelentkezési kötelezettséget. A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja két esetkört szabályoz.
Az első esetben nyilatkozatot kell adni a taxiállomás-használati hozzájárulás iránti kérelemhez arról, hogy a vállalkozás a végzendő iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként a (8a) bekezdésben szereplő határidőn belül bejelentkezik. A Kúria Önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontjának ez a fordulata nem előzetes bejelentkezési kötelezettségről rendelkezik. E szövegrész ugyanis a 9. § (8a) bekezdésen szerepelő határidőn belüli bejelentkezésről szól, a 9. § (8a) bekezdése pedig egyértelműen a taxiállomás-hasznalati hozzájárulás kiadását követő 60 naptári napon belüli igazolásbenyújtásról rendelkezik. A Szám. tv. 12. § (5) bekezdése az önkormányzati rendeleti szabályozás tekintetében - többek között - azt a célt fogalmazza meg, hogy a taxiszolgáltatás szabályozott keretek között folyjon.
A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja által szabályozott második esetkörben pedig már működő vállalkozásról van szó, s a nyilatkozatnak azt kell tartalmaznia, hogy adóalanyként már bejelentkezett, és adótartozása nem áll fenn. Ebben a körben az előzetes, a vállalkozás megkezdése előtti adóalany-bejelentkezési kötelezettség értelemszerűen fel sem merülhet.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja szerinti nyilatkozattételi kötelezettség, illetve a 9. § (8a) bekezdésbe foglalt igazolásbenyújtási kötelezettség előírásával az önkormányzat nem terjeszkedett túl a Szám. tv. 12. § (3) bekezdésben meghatározott felhatalmazáson [figyelemmel a 12. § (4)-(6) bekezdésben foglalt keretekre], továbbá a taxi-szolgáltatás, mint vállalkozási tevékenység vonatkozásában a támadott nyilatkozattételi és igazolási kötelezettség nincs ellentétben a Hatv. 35. §-ával sem.
4. Az indítványozó törvényességi kifogást terjesztett elő a tekintetben is, hogy álláspontja szerint a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja és a 9. § (8a) bekezdése székhely, vagy telephely-létesítési kényszert eredményeznek a vállalkozások számára akkor is, ha más településen már ezen tevékenység után iparűzési adót fizető vállalkozó ki akarja terjeszteni tevékenységét a főváros területére. Az indítványozó e tekintetben a Hatv. 35. § (1) bekezdésének, 37. § (1) bekezdésének és az 52. § 31.a) pontja sérelmét állította.
A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése értelmében a Főváros területén a Fővárosi Önkormányzat a közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működését szabályozhatja, a törvényi keretek között feltételhez kötheti. A Hatv. 35. § (1) bekezdése az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenységről szól az iparűzési adó-kötelezettség meghatározásakor. Az önkormányzat által hivatkozott MT rendelet 5/A. § (9) bekezdése szerint a taxiengedélyt a közlekedési hatóság kérelemre, a vállalkozás nevére, meghatározott működési területre (településre, településekre) és a személytaxi forgalmi rendszámára szólóan adja ki. A fenti jogszabályok egybehangzóan az adott önkormányzat közigazgatási területén végzett tevékenységnek minősítik a taxi vállalkozást, amely vállalkozó ilyen formán a Hatv. 35. § (2) bekezdés alapján az iparűzési adó alanya.
A Hatv. 37. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. A telephely fogalmát a Hatv. 52. §-a az alábbiakban definiálja: "31. telephely: a) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket) , az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát," A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy nem megalapozott azon indítványozói felvetés amely szerint a fenti telephely-fogalomban szereplő ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút nem foglalhatja magába a taxiállomást, s ezáltal telephely-létesítési kényszer keletkezik. Az ügyben nem tekinthető relevánsnak a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Nonprofit Kft. hivatalos tájékoztatása, ez a tájékoztatás se nem jogszabály, se nem közjogi szervezetszabályozó eszköz, pusztán informális jogértelmezés amely joghatást nem vált ki.
A Főv. Kgy. rendelet vizsgált 9. § (3) bekezdés h) pontja és 9. § (8a) pontja a Budapest közútjain lévő ellenérték fejében igénybe vett taxiállomásokra vonatkozik, maga a taxiállomás a Hatv. 52. § 31.a) pontja alapján telephelynek minősül, így teljesül a Hatv. 37. § (1) bekezdésébe foglalt telephelyhez kötött iparűzési tevékenység.
5. A fentiekre tekintettel a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdésének és 9. § (8a) bekezdésének törvénybe ütközése - az indítványozó által felhozott érvek alapján - nem állapítható meg, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt elutasította.
(Kúria Köf. 5085/2012.)
A Kúria Önkormányzati Tanácsa Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 39/2011. (VII. 7.) Főv. Kgy. rendelet egyes rendelkezései törvényellenességének vizsgálatára irányuló indítványa alapján, nemperes eljárásban meghozta az alábbi
A határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
A Főv. Kgy. rendelet vizsgálni kért rendelkezései a taxiállomás-használati engedély megadásának feltételül szabják, hogy a kérelmező az iparűzési adó alanyaként a Fővárosi Önkormányzathoz bejelentkezzen.
Az indítványozó szerint a rendelet megalkotásakor hatályos, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kt.) 19. § (2) bekezdése, illetve a tárgykört jelenleg szabályozó, a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Szem. tv.) 12. § (3)-(6) bekezdése nem hatalmazta fel az önkormányzatot arra, hogy vállalkozás gyakorlásának előfeltételeként szabja az iparűzési adó fizetési kötelezettséget. Az adófizetés a törvények szerint nem előfeltétel, hanem következmény.
Az indítványozó szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 35. § (1)-(2) bekezdései, 37. § (1) bekezdése, és a telephely fogalmát meghatározó 52. § 31. a) pontja összevetéséből az következik, hogy a Hatv. szabályai nem kötelezik a székhellyel rendelkező és ez alapján már iparűzési adót fizető vállalkozókat arra, hogy ha tevékenységüket ki akarják terjeszteni más önkormányzat területére, akkor ott is telephelyet létesítsenek, s bejelentkezzenek adóalanyként a vállalkozás megkezdéséhez. A Főv. Kgy. rendelet vizsgált szabályai a Hatv. 35. § (1) bekezdésével és 37. § (1) bekezdésével ellentétben székhely vagy telephely létesítési kényszert eredményeznek a vállalkozók számára. Ilyen tartalmú szabály megalkotására az önkormányzatnak más törvény sem ad felhatalmazást.
A Hatv. 52. § 31. a) pontja meghatározza a telephely fogalmát. Az indítványozó szerint nem helyes a Fővárosi Közgyűlés azon értelmezése, amely szerint a taxiállomások telephelynek minősülnek, így a személy-taxi vállalkozót minden esetben telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni. Az indítványozó előadta, hogy a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Nonprofit Kft. hivatalos tájékoztatásában ettől eltérően az szerepel, hogy a taxivállalkozót fővárosi cím székhelyként, illetve telephelyként való bejegyeztetésének kötelezettsége terheli. Ezáltal a Hatv. 52. § 31. a) pontjának Fővárosi Önkormányzat általi értelmezése eltér a szolgáltató általi alkalmazástól, ami a jogbiztonságot sérti. Az indítványozó szerint a Főv. Kgy. rendelet valójában telephely-létesítési kényszert ír elő más településen székhellyel vagy telephellyel rendelkező vállalkozók számára. Az indítványozó szerint a Hatv. telephely fogalmát definiáló 52. § 31. a) pontjában szereplő "ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" fogalom a taxi-szolgáltatást végző vállalkozókra nem vonatkozik, csak a vállalkozói tevékenység végzése érdekében ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető autópályákon, autóutakon, egyes főutakon történő közlekedést - s nem a várakozást - érinti.
Mindezek alapján kérte a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontjának, valamint 9. § (8a) bekezdésének felülvizsgálatát és megsemmisítését.
2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján felhívta az önkormányzatot, hogy az indítványra állásfoglalást terjeszthet elő.
Az önkormányzat állásfoglalásában tett formai észrevétele szerint a törvényességi felhívást követően a Fővárosi Közgyűlés módosította a rendeletet, így az indítvány formailag olyan rendelkezés felülvizsgálatára is irányul, amelyre vonatkozóan korábban törvényességi felhívással nem élt. Az önkormányzat ugyanakkor utal arra, hogy az indítványozó szerint a rendelet módosítása nem a felhívásnak megfelelően történt.
Az önkormányzat tartalmi észrevétele szerint nem helytálló az indítványozó azon álláspontja, amely szerint a vállalkozás gyakorlásának előfeltétele a helyi iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés, mivel a Főv. Kgy. rendelet 9. § (8a) pontja szerint a taxis a taxiállomás-használati engedély kiadását követő - tehát nem megelőző - 60 napon belül köteles az igazolást benyújtani. Az önkormányzat szerint a Főv. Kgy. rendelet megalkotásakor hatályos Kt. 19. § (2) bekezdésben foglalt felhatalmazással tartalmában azonos felhatalmazást ad a Szem. tv. 12. § (3) bekezdése, a felhatalmazásokon túl a Főv. Kgy. rendelet nem terjeszkedik túl. Az adófizetési kötelezettség teljesítése minden vállalkozó törvényben foglalt kötelezettsége.
Az önkormányzat szerint nem áll fenn a Hatv. 35. § (1) bekezdésébe és 37. § (1) bekezdésébe ütközés, mivel a Főv. Kgy. rendelet nem eredményez székhely vagy telephely létesítési kényszert. A Hatv. 52. § 31. a) pontjában található telephely-definíció tartalmazza "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat", amelybe beletartozik a taxiállomás is. A fővárosi taxiállomások használója - mint a Hatv. értelmében fővárosi telephellyel rendelkező vállalkozó - a Fővárosi Önkormányzat illetékességi területén helyi iparűzési adó fizetésére kötelezett. Az önkormányzat ezen álláspontjának alátámasztására hivatkozott a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 5/A. § (9) bekezdésére is. Az önkormányzat végül kifejtette, hogy az indítványozónak a Hatv. 52. § 31. a) pontjának "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" szövegrészt érintő értelmezése fölülírja a Hatv.-t, s minden alapot nélkülöz. Az önkormányzat nyomatékosította, hogy a Hatv. telephely-fogalma a budapesti közutakon lévő ellenérték fejében igénybe vett taxiállomásokra is vonatkozik.
1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa először is azt állapította meg, hogy az indítvány megfelel a törvényi feltételeknek. A Mötv. 136. § (2) bekezdése szerint "A kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a Kúriánál az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát. A bírósági eljárás megindításával egyidejűleg az indítványt a kormányhivatal megküldi az érintett helyi önkormányzatnak." Az ügy irataiból megállapítható, hogy a kormányhivatal 2012. szeptember 6-ai keltezéssel tett törvényességi felhívást a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja vonatkozásban. A Főv. Kgy. rendelet ezen szövege tartalmában hasonló a végül is indítvány tárgyává tett 9. § (3) bekezdés h) pontjával és 9. § (8a) bekezdésével, az indítványozó által felvetett törvényességi probléma - nevezetesen az iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés előírása - azonos mind a törvényességi felhívásban, mind az indítványban. Az új, de tartalmában változatlan szöveget a Főv. Kgy. rendeletet módosító 80/2012. (XI. 16.) Főv. Kgy. rendelet állapította meg.
Az ügy iratai szerint a kormányhivatal törvényességi felhívására a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy azzal nem ért egyet, a döntéséről a Kormányhivatalt 2012. november 9-én kelt levelében tájékoztatta a főjegyző. A kormányhivatal indítványa ezt követően a Mötv. 136. § (2) bekezdésében foglalt határidőt betartva került benyújtásra 2012. november 23-ai keltezéssel.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa elsőként azt állapította meg, hogy a Kormányhivatal Kúriához benyújtott indítványában nem terjeszkedett túl azon a törvényességi problémán, amelyet a törvényességi felhívásban az önkormányzatnak jelzett, s amellyel az önkormányzat nem értett egyet. A határidőn belül benyújtott indítvány az érdemi elbírálásra alkalmas.
2. A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja értelmében a taxiállomás-használati hozzájárulás iránti kérelemnek tartalmaznia kell "nyilatkozat arról, hogy a vállalkozás a Budapest főváros területén végzendő iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként a (8a) bekezdésben szereplő határidőn belül bejelentkezik; vagy hogy a vállalkozás a Budapest főváros területén végzett iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként bejelentkezett és adótartozása nem áll fenn." A Főv. Kgy. rendelet ezen rendelkezése által jelölt 9. § (8a) bekezdés szerint "A taxiállomás-használati hozzájárulás kiadását követő 60 naptári napon belül a vállalkozás köteles igazolást benyújtani a szolgáltatónak arról, hogy a Budapest főváros területén végzett iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként bejelentkezett és adótartozása nem áll fenn. Amennyiben a vállalkozás ezt az igazolást határidőre nem nyújtja be, úgy a részére kiadott taxiállomás-használati hozzájárulás a 61. napon hatályát veszti (a taxiállomás-használati hozzájárulás megszűnik, a kártya és a matrica pedig érvénytelenné válik)."
A Főv. Kgy. rendelet megalkotására a Szám. tv. 12. § (3) bekezdése ad felhatalmazást. Ennek értelmében: "Az adott település területén lévő taxiállomások igénybevételének rendjét a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg." Az adott tárgykört tehát az önkormányzat nem eredeti jogalkotói hatáskörében, hanem - az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése szerint - törvényi felhatalmazáson alapulva szabályozta. A Szám. tv. meghatározza a felhatalmazás kereteit is. A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése értelmében a Főváros területén a Fővárosi Önkormányzat rendeletében e törvény keretei között a közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működését az (5)-(6) bekezdésben meghatározott feltételekhez kötheti. A Szám. tv. 12. § (5) bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzat rendelete a helyi sajátosságok figyelembevételével a személytaxi-szolgáltatónak a környezet és a lakosság egészségének védelme, az utasforgalom biztonságos és magas színvonalon történő ellátása, a tevékenység szabályozott keretek közötti folytatásának biztosítása érdekében a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállításról szóló jogszabályban meghatározottak mellett további, a járművek külső megjelenésére, környezetvédelmi besorolására és méretére vonatkozó feltételeket állapíthat meg. A Szám. tv. 12. § (6) bekezdése pedig felhatalmazást ad az önkormányzatnak, hogy a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működése körében olyan rendeletet alkosson, amely ezen vállalkozás feltételként köztartozás-mentességet írhat elő.
3. Jelen ügyben az nem vitás, hogy Budapest területén a taxi-vállalkozás iparűzésiadó-köteles tevékenység. A Hatv. 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység). A (2) bekezdés értelmében az adó alanya a vállalkozó. A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése az önkormányzat közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működésének szabályozására ad felhatalmazást, tehát önmagában nem törvénysértő, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja és 9. § (8a) bekezdése a Budapest főváros területén végzett iparűzésiadó-köteles tevékenységnek minősíti a taxiállomás használatára jogosító tevékenységet.
Megállapítható az is - szemben az indítványban foglaltakkal -, hogy a Főv. Kgy. rendelet nem ír elő előzetes adóalany-bejelentkezési kötelezettséget. A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja két esetkört szabályoz.
Az első esetben nyilatkozatot kell adni a taxiállomás-használati hozzájárulás iránti kérelemhez arról, hogy a vállalkozás a végzendő iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként a (8a) bekezdésben szereplő határidőn belül bejelentkezik. A Kúria Önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontjának ez a fordulata nem előzetes bejelentkezési kötelezettségről rendelkezik. E szövegrész ugyanis a 9. § (8a) bekezdésen szerepelő határidőn belüli bejelentkezésről szól, a 9. § (8a) bekezdése pedig egyértelműen a taxiállomás-használati hozzájárulás kiadását követő 60 naptári napon belüli igazolásbenyújtásról rendelkezik. A Szám. tv. 12. § (5) bekezdése az önkormányzati rendeleti szabályozás tekintetében - többek között - azt a célt fogalmazza meg, hogy a taxiszolgáltatás szabályozott keretek között folyjon.
A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja által szabályozott második esetkörben pedig már működő vállalkozásról van szó, s a nyilatkozatnak azt kell tartalmaznia, hogy adóalanyként már bejelentkezett, és adótartozása nem áll fenn. Ebben a körben az előzetes, a vállalkozás megkezdése előtti adóalany-bejelentkezési kötelezettség értelemszerűen fel sem merülhet.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja szerinti nyilatkozattételi kötelezettség, illetve a 9. § (8a) bekezdésbe foglalt igazolásbenyújtási kötelezettség előírásával az önkormányzat nem terjeszkedett túl a Szám. tv. 12. § (3) bekezdésben meghatározott felhatalmazáson (figyelemmel a 12. § (4)-(6) bekezdésben foglalt keretekre), továbbá a taxiszolgáltatás, mint vállalkozási tevékenység vonatkozásában a támadott nyilatkozattételi és igazolási kötelezettség nincs ellentétben a Hatv. 35. § -ával sem.
4. Az indítványozó törvényességi kifogást terjesztett elő a tekintetben is, hogy álláspontja szerint a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja és a 9. § (8a) bekezdése székhely, vagy telephely-létesítési kényszert eredményeznek a vállalkozások számára akkor is, ha más településen már ezen tevékenység után iparűzési adót fizető vállalkozó ki akarja terjeszteni tevékenységét a főváros területére. Az indítványozó e tekintetben a Hatv. 35. § (1) bekezdésének, 37. § (1) bekezdésének és az 52. § 31. a) pontja sérelmét állította.
A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése értelmében a Főváros területén a Fővárosi Önkormányzat a közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működését szabályozhatja, a törvényi keretek között feltételhez kötheti. A Hatv. 35. § (1) bekezdése az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenységről szól az iparűzésiadó-kötelezettség meghatározásakor. Az önkormányzat által hivatkozott MT rendelet 5/A. § (9) bekezdése szerint a taxiengedélyt a közlekedési hatóság kérelemre, a vállalkozás nevére, meghatározott működési területre (településre, településekre) és a személytaxi forgalmi rendszámára szólóan adja ki. A fenti jogszabályok egybehangzóan az adott önkormányzat közigazgatási területén végzett tevékenységnek minősítik a taxivállalkozást, amely vállalkozó ilyen formán a Hatv. 35. § (2) bekezdés alapján az iparűzési adó alanya.
A Hatv. 37. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. A telephely fogalmát a Hatv. 52. §-a az alábbiakban definiálja: "31. telephely: a) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye - függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát," A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy nem megalapozott azon indítványozói felvetés, amely szerint a fenti telephely-fogalomban szereplő ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút nem foglalhatja magába a taxiállomást, s ezáltal telephely-létesítési kényszer keletkezik. Az ügyben nem tekinthető relevánsnak a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Nonprofit Kft. hivatalos tájékoztatása, ez a tájékoztatás se nem jogszabály, se nem közjogi szervezetszabályozó eszköz, pusztán informális jogértelmezés, amely joghatást nem vált ki.
A Főv. Kgy. rendelt vizsgált 9. § (3) bekezdés h) pontja és 9. § (8a) pontja a Budapest közútjain lévő ellenérték fejében igénybe vett taxiállomásokra vonatkozik, maga a taxiállomás a Hatv. 52. § 31. a) pontja alapján telephelynek minősül, így teljesül a Hatv. 37. § (1) bekezdésébe foglalt telephelyhez kötött iparűzési tevékenység.
5. A fentiekre tekintettel a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdésének és 9. § (8a) bekezdésének törvénybe ütközése - az indítványozó által felhozott érvek alapján - nem állapítható meg, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt elutasította.