adozona.hu
BH 2013.5.135
BH 2013.5.135
A békefenntartó külszolgálatot ellátó katonát devizaellátmány címén külön juttatás nem illeti meg, ha az ellátását pénzben és közvetlenül a műveletet irányító nemzetközi szervezet biztosítja [2001. évi XCV. tv. 125/A. §, 26/2007. (VI. 20.) HM rendelet 33. §, 37/A. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 2010. március 17-étől 2010. szeptember 28-áig, a II. r. alperes 2010. március 17-étől 2011. március 31-éig, a III. r. felperes 2009. szeptember 22-étől 2010. október 21-éig, míg a IV. r. felperes 2010. március 17-étől 2010. szeptember 28-áig az ENSZ Misszió állományában N.-ben törzstisztekként teljesítettek szolgálatot. A szolgálat-teljesítésük idejére sem a Magyar Honvédség, sem a nemzetközi szervezet nem biztosított a részükre természetbeni ellátást, ehelyett 2007. július ...
BH 2013.5.135 A békefenntartó külszolgálatot ellátó katonát devizaellátmány címén külön juttatás nem illeti meg, ha az ellátását pénzben és közvetlenül a műveletet irányító nemzetközi szervezet biztosítja [2001. évi XCV. tv. 125/A. §, 26/2007. (VI. 20.) HM rendelet 33. §, 37/A. §]
Az I. r. felperes 2010. március 17-étől 2010. szeptember 28-áig, a II. r. alperes 2010. március 17-étől 2011. március 31-éig, a III. r. felperes 2009. szeptember 22-étől 2010. október 21-éig, míg a IV. r. felperes 2010. március 17-étől 2010. szeptember 28-áig az ENSZ Misszió állományában N.-ben törzstisztekként teljesítettek szolgálatot. A szolgálat-teljesítésük idejére sem a Magyar Honvédség, sem a nemzetközi szervezet nem biztosított a részükre természetbeni ellátást, ehelyett 2007. július 1-jétől az ENSZ Közgyűlés A/C.5/61/L.49. számú határozatával a törzstisztek ellátására a korábbi térítésmentes természetbeni ellátás helyett megállapított MSA (missziós létfenntartási díj) ellátásban részesültek az ENSZ-től, továbbá amennyiben az MSA összege nem érte el a külföldi napidíj egy hónapra a magyar jogszabályokban számított összegének 150%-át, külföldi napidíj-kiegészítést is kaptak a Magyarországon folyósított illetményük mellett. Devizaellátmányban nem részesültek. A felperesek C.-n maguk gondoskodtak a szállásról, az étkezésről és a munkába járásról.A felperesek a szolgálati panaszukat elutasító határozatok kézhezvételétől számított 30 napon belül fordultak keresetükkel a bírósághoz kérve az elmaradt devizaellátmányuk megfizetését. Vitatták, hogy az esetükben a 26/2007. (VI. 20.) HM rendelet (a továbbiakban: R.) 37/A. §-ában foglaltakat kell alkalmazni. Álláspontjuk szerint az ENSZ pénzbeli ellátást nem folyósított a részükre, mert az MSA juttatás nem minősül pénzbeli ellátásnak, ugyanis azt a természetbeni juttatás kiváltásaként kapták beosztásra és rendfokozatra tekintet nélkül azonos összegben, a devizaellátmány fizetése pedig a Magyar Honvédség feladata a 2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 125/A. §-a alapján. Hátrányos megkülönböztetés érte őket, mivel az ENSZ Misszió állományába tartozók többségét változatlanul térítésmentesen, természetben illetik meg az R. 33. § (1) bekezdése szerinti élelmezési, elhelyezési és egészségügyi ellátások, ezen felül pedig még pénzbeli ellátásként devizaellátmányban is részesülnek. Nekik pedig mint MSA-val ellátott állománynak saját maguknak kellett fizetniük a többiek által térítésmentesen kapott szolgáltatásokért.
Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását azért kérte, mert a felperesek a szolgálati panasz benyújtására nyitva álló 30 napos határidőt elmulasztották. Hivatkozott továbbá arra, hogy az MSA pénzbeli ellátás, ezért a felperesekre a R. 37/A. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Erről a külszolgálat ellátását megelőzően tájékoztatást kaptak, így arról is, hogy devizaellátmányban nem fognak részesülni. Vitatta a hátrányos megkülönböztetés fennálltát.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest az I. r. felperesnek 4 784 921 forint, a II. r. felperesnek 6 034 670 forint, a III. r. felperesnek 5 071 756 forint, a IV. r. felperesnek 2 609 346 forint és ezek törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfelelő euró összeg megfizetésére.
Álláspontja szerint az alperes a perben utólag alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperesek elmulasztották a szolgálati panaszra nyitva álló 30 napos határidőt, miután azt érdemben már elbírálta. Ezért a felpereseknek a Hjt. 223. § (1) bekezdés a) pontja alapján már megnyílt a lehetőségük a kereset benyújtására. A bíróság pedig csak a keresetindítási határidő megtartását vizsgálhatta.
Rögzítette, hogy a külszolgálat ellátásának feltételeiről történő tájékoztatás adása nem jelenti azt, hogy a felperesek lemondtak volna a jogorvoslati jogukról.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a Hjt. 125/A. § alapján a felperesek mint a békefenntartó műveletben részt vevő állomány tagjai devizaellátmányra jogosultak, mégpedig a R. 33. § (1), (2) bekezdése szerint a részükre kötelezően térítésmentesen, illetőleg természetben biztosított ellátáson túlmenően.
Ettől eltérően a R. 33. § (3) bekezdése szerint ha a kiküldött külföldi ellátását pénzben és közvetlenül a béketámogató műveleteket irányító nemzetközi szervezet biztosítja, a R. 37/A. § (1) bekezdése szerint csak külföldi napidíj kiegészítésre lehetnek jogosultak.
A felperesek részére sem a Magyar Honvédség, sem a nemzetközi szervezet nem biztosított természetbeni ellátást. Éppen ennek megváltásaként vezették be az MSA-t, ami emiatt nem minősül pénzbeni ellátásnak, hiszen az költségtérítéses jellegű. A devizaellátmányhoz képest eltérő jellegét pedig az bizonyítja, hogy mindenkit beosztásra, rendfokozatra tekintet nélkül, azonos összegben illet meg.
Mivel az MSA nem minősül pénzbeli ellátásnak, ezért a felperesek vonatkozásában a R. 37/A. §-a nem alkalmazható.
A felperesek emellett hátrányosabb helyzetbe kerültek a nem törzstisztekhez képest, akik a természetbeni ellátás mellett jelenleg is kapnak devizaellátmányt, amely beszámít a nyugdíj mértékének megállapításába, míg az MSA nem.
A Hjt. 125/A. §-a ugyanakkor előírja, hogy a felpereseket devizaellátmány illeti meg, amely az R. 34. §-a értelmében a külföldi tartózkodás időtartamára a külszolgálat alatt ellátott beosztáshoz rendszeresített rendfokozattól, a kontingens konkrét tevékenységének jellegétől, illetőleg a külföldi állomáshely viszonyaitól függő mértékű, és amelyet az R. 3. § m) pontja szerint a külföldi tartózkodással összefüggésben felmerült többletkiadásokhoz és költségekhez való hozzájárulás céljából külföldi pénznemben kell folyósítani. Erre tekintettel a munkaügyi bíróság a felperesek kereseti kérelmének megfelelő összegű devizaellátmányt késedelmi kamatokkal növelt összegben megítélte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a II. r. felperesnek járó marasztalás összegét 6 672 957 forintra és a késedelmi kamatának megfelelő euró összegre felemelte, míg a IV. r. felperesnek járó marasztalási összeget 2 510 014 forintra és törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfelelő euró összegre leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az igényérvényesítés határidejének megtartottsága kapcsán kiemelte, hogy a bíróság a megelőző eljárásra tekintettel a szolgálati panaszt elutasító döntés jogszerűségét bírálja felül, ezért a munkáltató a határozatában felhozott indokokat a peres eljárásban korlátlanul már nem módosíthatja. Ezért az alperes a perbeli védekezés során már nem hozhatta fel új tényként a szolgálati panaszra irányadó határidő elmulasztását, hiszen a panaszt elbíráló a döntésében erre nem hivatkozott. A panaszok érdemi elbírálását követően a bíróság a Pp. 130. § alapján csak a keresetindítási határidő elmulasztását veheti figyelembe.
A megyei bíróság kifejtette, hogy a magyar szabályozás szerint a külföldi béketámogató műveletben részt vevő katona egyrészt a belföldi bérére, másrészt az R. 33. § (1) bekezdés szerinti természetbeni ellátásokra, harmadrészt a Hjt. 125/A. § (1) bekezdés szerinti devizaellátmányra jogosult.
A devizaellátmány az R. 3. § m) pontja meghatározása alapján rendeltetésénél fogva a külföldi tartózkodással összefüggő többletkiadások fedezésére szolgál. A gyakorlatban azonban nem költségtérítésnek, hanem bizonyos részben szabad felhasználású jövedelemnek minősíthető pénzbeli ellátás, hiszen külföldön a kulturális és szórakozási igények többletköltségei fedezésére vagy megtakarításul is szolgálhat.
A törzstiszteknek az MSA-ból külföldön lakást kellett bérelniük, gépkocsit vásárolniuk, lakás-, autófenntartási, utazási, élelmezési költségeiket fedezniük, vagyis az a magyar szabályozás szerinti természetbeni ellátás kiváltását szolgálta. Ez semmilyen módon nem feleltethető meg a harmadik juttatással, azaz pénzbeli ellátásként szabályozott devizaellátmánynak. Ezért a felperesek igényének elbírálásánál nem alkalmazható az R. 37/A. §-a, illetve annak időközben a Hjt. 125/A. § (2) bekezdésében törvényi szintre emelt szabálya. Az ENSZ ugyanis a határozatában nyilvánvalóvá tette, hogy az MSA folyósításával a felpereseknek nem pénzbeli, hanem természetbeni ellátást biztosított, illetve azt váltotta ki, így az alperes nem mentesülhet a magyar jogszabályok alapján járó pénzbeli ellátás, vagyis a devizaellátmány folyósítása alól.
A másodfokú bíróság megítélte a II. r. felperes javára a kereset felemelésére tekintettel az időközben esedékessé vált devizaellátmánynak részére fizetett napidíj kiegészítéssel csökkentett összegét, míg a IV. r. felperes esetében a keresete leszállítására tekintettel került sor az elsőfokú ítélet megváltoztatására.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével a II. r. felperes 2010. december 1-jétől 2011. március 31-éig terjedő időszakra járó devizaellátmány iránti keresete elutasítását kérte.
Érvelése szerint a peres eljárásban alappal hivatkozhatott a szolgálati panasz előterjesztésére irányadó 30 napos elévülési jellegű határidő elmulasztására. Ezért a felperesek keresetét a bíróságoknak elsődlegesen elkésettség okán kellett volna elutasítani.
Álláspontja szerint azonban érdemben is jogellenes a jogerős ítélet.
Téves a bíróságok megállapítása, miszerint az MSA rendeltetésénél fogva kizárólag a természetben nyújtandó szolgáltatások megváltásaként jár. Az azt bevezető ENSZ közgyűlési határozat szerint annak másik célja a küldő államnak a törzstisztek után folyósított ún. fejkvóta helyettesítése is volt, amely a honvédségi devizaellátmány forrásának jelentős hányadát képezte.
Téves továbbá az a megállapítás is, hogy az MSA nem minősül az R. 33. § szerinti pénzbeli ellátásnak. A rendelet ugyanis csak a természetbeni és a pénzbeli ellátás fogalmát ismeri, a bíróságok által alkalmazott "természetbeni ellátás megváltásaként juttatott ellátás" fogalmát nem. Az MSA-t közvetlenül az ENSZ-től pénzben folyósították a törzstisztek részére. Az R. 33. § (3) bekezdése nem a nyújtott szolgáltatások rendeltetése, hanem annak formája alapján határozza meg a törzstisztekre is irányadó rendelkezést.
A devizaellátmány folyósításának elmaradásával a felperesek esetében nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye, mivel nem voltak a nem törzstisztekkel összehasonlítható helyzetben. Ellenkező esetben is nem egy ellátás tekintetében kellene a diszkriminációt vizsgálni, hanem valamennyi részükre folyósított ellátás figyelembevételével.
Téves a jogerős ítélet megállapítása, miszerint az R.a> a békefenntartókat nem zárhatja ki egészében a devizaellátmányra jogosultak köréből. A R.a> a perben érintett juttatások rendszerére vonatkozó 33. §-a és a devizaellátmányra vonatkozó 34-37/A. §-a szabályozására a Hjt. 287. § (2) bekezdés f) és i) pontja alapján adott felhatalmazás alapján került sor, mely szabályozás nem áll ellentétben a Hjt. 125/A. § rendelkezéseivel.
A Hjt. 125/A. § (2) bekezdés 2010. december 1-jétől hatályos rendelkezéseire tekintettel a II. r. felperes részére ezen időpont után devizaellátmány semmiképpen nem jár, mivel helyette napidíj kiegészítésben részesült.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Hangsúlyozták, hogy az igény érvényesítésével nem késtek el, a panasz benyújtására az egy éves objektív határidő alatt került sor.
Hivatkozásuk szerint az MSA-nak nincs kettős célja és devizaellátmány tartalma sem. Költségtérítés jellegű, bevezetése nem a devizaellátmány helyett, hanem kizárólag a természetbeni juttatás kiváltása céljából történt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes alaptalanul hivatkozott a felperesek igényérvényesítésének elkésettségére. A Hjt. 217. § (2) bekezdése szerint a szolgálati panaszt a döntés tudomásra jutásától számított 30 napon, de legfeljebb a döntés meghozatalától számított egy éven belül lehet benyújtani. A panasz előterjesztésére előírt 30 napos szubjektív határidő elmulasztásához a jogszabály jogvesztés következményét nem fűzi, a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, ezért a határidő elévülési jellegű a 4/2003. PJE határozat szerint. Ennélfogva a szolgálati panasz benyújtására előírt nem jogvesztő határidő elmulasztására tekintettel a kereset érdemi elbírálása nem volt mellőzhető (EBH 2007.1648.).
A felek alaptalanul állították, hogy a Hjt. 223. § (1) bekezdés a) pontja alapján indult perben a szolgálati panasz elbírálásakor elő nem adott körülményekre ugyanazon jog (devizamegváltás iránti igény) körében nem lehet hivatkozni. Ezért a bíróságok jogszerűen, érdemben bírálták el az alperesnek a szolgálati panasz elkésettsége, a felpereseknek pedig az egyenlő bánásmód megsértése körében tett előadásait.
A felperesek mint az ENSZ Misszió állományában szolgálatot teljesítő törzstisztek a Hjt. 125/A. §-ára alapítottan terjesztették elő devizaellátmány iránti igényüket. E rendelkezés 2010. december 1-jét követően is változatlan szabályozása szerint az állomány tagja a Hjt. 2. § (32) bekezdésének a)-b), f)</a>, valamint a h)-j) pontja szerinti feladatokban való részvétel időtartamára az 52. §-ban foglaltak alapján jogosult devizaellátmányra, melynek a szolgálatteljesítés körülményeitől függő összege meghatározására külön jogszabályt hatalmaz fel a törvény. Az 52. § (4) bekezdés szerint külföldi szolgálat esetén a vezényeltet megillető juttatások és terhelő kötelezettségek mellett egyéb pénzbeli és természetbeni ellátások is megállapíthatók. Nem tiltott tehát, hogy a devizaellátmányt más elnevezéssel vagy ellátással összevontan folyósítsák.
A Hjt. 287. § (2) bekezdés e)-f), i) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján - figyelemmel a Hjt. 52. § (4) bekezdésében, 125/A. §-ában foglaltakra is - a külföldi szolgálatot teljesítők devizaellátmányáról, egyes ellátmányon kívüli pénzbeli járandóságairól rendelkező R. III. fejezete kifejezetten a béketámogató művelet keretében külföldi szolgálatot teljesítőkre vonatkozó különös szabályokat tartalmazza. A juttatások rendszerénél a 33. § (1) és (2) bekezdés eltérő szabályokat tartalmaz a (3) bekezdéstől. Ez előbbiek szerint a kiküldött térítésmentesen és természetben jogosult élelmezési, elhelyezési, valamint egészségügyi ellátásra, szükséges ruházatra, fegyverzetre és felszerelésre, emellett devizaellátmányra valamint költségtérítésre. Az utóbbi szerint viszont a jogszabály ezen juttatások helyett csak a 37/A. § szerinti ellátást, a külföldi napidíj-kiegészítés folyósítását írja elő azoknak a kiküldötteknek, akiknek a külföldi ellátását pénzben és közvetlenül a béketámogató műveletet irányító nemzetközi szervezet biztosítja.
A felperesek nem vitatottan az ENSZ-től közvetlenül MSA-ban (létfenntartási díjban) részesültek, ami az azt megállapító ENSZ határozat szerint a korábban a missziót ellátók részére természetben biztosított ellátások kiváltását is célozta. Az ENSZ Békefenntartó Műveletek Főosztálya kimenő faxára figyelemmel azonban nemcsak az étkezés, szállás költségeinek, hanem a fegyverzet, a felszerelés, a lőszer, a ruházat költségeinek a fedezésére és a korábban rekreációs szabadságra járó juttatás, napidíj, valamint a küldő országok törzstisztjei után fizetett "alap visszatérítés" kiváltására is szolgált. Ez abból a rendelkezésből is következik, miszerint ha a törzstisztek számára az elhelyezés, étkezés biztosított, a létfenntartási díj összege kevesebb. Nem vitatott a felek részéről, hogy az MSA folyósítása nincs kihatással a törzstisztek illetményének kifizetésére, mint ahogy ezt az említett irat is rögzíti. A misszió gazdasági-költségvetési igazgatója által adott nyilatkozat szerint is a missziós létfenntartási juttatás nem tekinthető fizetésnek, az egy napi létfenntartási juttatás, amelyet az ENSZ fizet az arra jogosultak számára a missziós területen felmerülő megélhetési költségek fedezésére. Rendeltetése, hogy fedezze a) a hosszú távú szállás bérleti költségeit; b) az étkezést; c) a szolgálati helyen felmerülő egyéb váratlan költségeket.
Tekintettel arra, hogy az R.a> a 3. § m) pontjában adott fogalom-meghatározás szerint a devizaellátmánynak a tartós külföldi szolgálatot teljesítőknek a külföldi tartózkodással összefüggésben felmerült többletkiadásaihoz és költségeihez való hozzájárulás a célja, megalapozatlan az eljáró bíróságok azon megállapítása, hogy az MSA-nak nincs olyan tartalma, amely nem felel meg devizaellátmánynak. Ezt ugyanis nem a nemzetközi szervezetek, dokumentumok szóhasználatából, hanem a pénzbeli juttatás rendeltetéséből kell megállapítani.
A bíróságok jogellenesen állapították meg, hogy az MSA nem minősül pénzbeli ellátásnak. Ez ugyanis az ellátás formája, melyet nem lehet a rendeltetése alapján másként minősíteni. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra helyesen hivatkozott, hogy az R.a> természetbeni és pénzbeli ellátás fogalmakat használ, nem ismeri a "természetbeni ellátás megváltásaként juttatott ellátás" fogalmát. Az MSA pénzbeli juttatási forma, amely a kiküldött békefenntartók külföldön történő napi létfenntartásának biztosítását szolgálja, és azt a béketámogató műveletet irányító nemzetközi szervezet biztosítja. Ezért a 33. § (3) bekezdés rendelkezései a felperesekre irányadóak, melyeket az alperesi munkáltatónak jogszabály rendelkezése folytán kötelező alkalmaznia.
Az R.a> a békefenntartó missziót teljesítők külföldi ellátásának formája (természetbeni vagy pénzbeli) és a folyósító személye különbözőségére tekintettel szabályozza eltérően a kiküldötteket megillető juttatásokat, ezért a külföldön szolgálatot teljesítők az ellátási formák különbözősége miatt nem tekinthetők azonos helyzetben lévőknek, így diszkriminációról nem lehet szó.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a felperesek keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. I. 10.253/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.607/2011/4. számú jogerős ítélete ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.607/2011/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.446/2010/17. számú ítéletét megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.Kötelezi az I.r. felperest 45.000 (negyvenötezer) forint, a II.r. felperest 66.000 (hatvanhatezer) forint, a III.r. felperest 50.000 (ötvenezer) forint, a IV.r. felperest 25.000 (huszonötezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség alperes javára tizenöt nap alatt történő megfizetésére.
Kötelezi az I.r. felperest 478.000 (négyszázhetvennyolcezer) forint, a II.r. felperest 667.000 (hatszázhatvanhétezer) forint, a III.r. felperest 507.000 (ötszázhétezer) forint, és a IV.r. felperest 251.000 (kettőszázötvenegyezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték állam javára felhívásra történő megfizetésére.
I n d o k o l á s :
Az I.r. felperes 2010. március 17-étől 2010. szeptember 28-áig, a II.r. alperes 2010. március 17-étől 2011. március 31-éig, a III.r. felperes 2009. szeptember 22-étől 2010. október 21-éig, míg a IV.r. felperes 2010. március 17-étől 2010. szeptember 28-áig az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszió állományában Nicosiában törzstisztekként teljesítettek szolgálatot. A szolgálat-teljesítésük idejére sem a Magyar Honvédség, sem a nemzetközi szervezet nem biztosított a részükre természetbeni ellátást, ehelyett 2007. július 1-jétől az ENSZ Közgyűlés A/C.5/61/L.49. számú határozatával a törzstisztek ellátására a korábbi térítésmentes természetbeni ellátás helyett megállapított MSA (magyarul missziós létfenntartási díj) ellátásban részesültek az ENSZ-től, továbbá amennyiben az MSA összege nem érte el a külföldi napidíj egy hónapra a magyar jogszabályokban számított összegének 150 %-át, külföldi napidíj-kiegészítést is kaptak a Magyarországon folyósított illetményük mellett. Devizaellátmányban nem részesültek. A felperesek Cipruson maguk gondoskodtak a szállásról, az étkezésről és a munkába járásról.Az I.r. felperes 2010. április 9-én, a II.r. felperes 2010. május 25-én, a III.r. felperes 2010. május 21-én, a IV.r. felperes 2010. augusztus 19-én terjesztette elő szolgálati panaszát elmaradt devizaellátmány megállapítása és folyósítása iránt. A szolgálati panaszokat a HM Honvéd Vezérkar Főnöke érdemben elbírálta, és azt mint megalapozatlant határozatával elutasította.
A felperesek a határozatok kézhezvételétől számított 30 napon belül fordultak keresetükkel a bírósághoz kérve az elmaradt devizaellátmányuk megfizetését. Vitatták, hogy az esetükben a 26/2007. (VI. 20.) HM rendelet (a továbbiakban: R.) 37/A. §-ában foglaltakat kell alkalmazni. Álláspontjuk szerint az ENSZ pénzbeli ellátást nem folyósított a részükre, mert az MSA juttatás nem minősül pénzbeli ellátásnak, ugyanis azt a természetbeni juttatás kiváltásaként kapták beosztásra és rendfokozatra tekintet nélkül azonos összegben, a devizaellátmány fizetése pedig a Magyar Honvédség feladata a 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) 125/A. §-a alapján. Hátrányos megkülönböztetés érte őket, mivel az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszió állományába tartozók többségét változatlanul térítésmentesen, természetben illetik meg az R. 33. § (1) bekezdése szerinti élelmezési, elhelyezési és egészségügyi ellátások, ezen felül pedig még pénzbeli ellátásként devizaellátmányban is részesülnek. Nekik pedig mint MSA-val ellátott állománynak saját maguknak kellett fizetniük a többiek által térítésmentesen kapott szolgáltatásokért.
Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását azért kérte, mert a felperesek a szolgálati panasz benyújtására nyitva álló 30 napos határidőt elmulasztották. Hivatkozott továbbá arra, hogy az MSA pénzbeli ellátás, ezért a felperesekre a R. 37/A. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Erről a külszolgálat ellátását megelőzően tájékoztatást kaptak, így arról is, hogy devizaellátmányban nem fognak részesülni. Vitatta a hátrányos megkülönböztetés fennálltát.
A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.446/2010/17. számú ítéletével kötelezte az alperest az I.r. felperesnek 4.784.921 forint, a II.r. felperesnek 6.034.670 forint, a III.r. felperesnek 5.071.756 forint, a IV.r. felperesnek 2.609.346 forint és ezek törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfelelő Euro összeg megfizetésére, és marasztalta az alperest a felperesek perköltségében.
Álláspontja szerint az alperes a perben utólag alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperesek elmulasztották a szolgálati panaszra nyitva álló 30 napos határidőt, miután azt érdemben már elbírálta. Ezért a felpereseknek a Hjt. 223. § (1) bekezdés a) pontja alapján már megnyílt a lehetőségük a kereset benyújtására. A bíróság pedig csak a keresetindítási határidő megtartását vizsgálhatta.
Rögzítette, hogy a külszolgálat ellátásának feltételeiről történő tájékoztatás adása nem jelenti azt, hogy a felperesek lemondtak volna a jogorvoslati jogukról.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a Hjt. 125/A. § alapján a felperesek mint a békefenntartó műveletben részt vevő állomány tagjai devizaellátmányra jogosultak, mégpedig a R. 33. § (1), (2) bekezdése szerint a részükre kötelezően térítésmentesen, illetőleg természetben biztosított ellátáson túlmenően.
Ettől eltérően a R. 33. § (3) bekezdése szerint ha a kiküldött külföldi ellátását pénzben és közvetlenül a béketámogató műveleteket irányító nemzetközi szervezet biztosítja, a R. 37/A. § (1) bekezdése szerint csak külföldi napidíj kiegészítésre lehetnek jogosultak.
A felperesek részére sem a Magyar Honvédség, sem a nemzetközi szervezet nem biztosított természetbeni ellátást. Éppen ennek megváltásaként vezették be az MSA-t, ami emiatt nem minősül pénzbeni ellátásnak, hiszen az költségtérítéses jellegű. A devizaellátmányhoz képest eltérő jellegét pedig az bizonyítja, hogy mindenkit beosztásra, rendfokozatra tekintet nélkül, azonos összegben illet meg.
Mivel az MSA nem minősül pénzbeli ellátásnak, ezért a felperesek vonatkozásában a R. 37/A. §-a nem alkalmazható.
A felperesek emellett hátrányosabb helyzetbe kerültek a nem törzstisztekhez képest, akik a természetbeni ellátás mellett jelenleg is kapnak devizaellátmányt, amely beszámít a nyugdíj mértékének megállapításába, míg az MSA nem.
A Hjt. 125/A. §-a ugyanakkor előírja, hogy a felpereseket devizaellátmány illeti meg, amely az R. 34. §-a értelmében a külföldi tartózkodás időtartamára a külszolgálat alatt ellátott beosztáshoz rendszeresített rendfokozattól, a kontingens konkrét tevékenységének jellegétől, illetőleg a külföldi állomáshely viszonyaitól függő mértékű, és amelyet az R. 3. § m) pontja szerint a külföldi tartózkodással összefüggésben felmerült többletkiadásokhoz és költségekhez való hozzájárulás céljából külföldi pénznemben kell folyósítani. Erre tekintettel a munkaügyi bíróság a felperesek kereseti kérelmének megfelelő összegű devizaellátmányt késedelmi kamatokkal növelt összegben megítélte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.607/2011/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a II.r. felperesnek járó marasztalás összegét 6.672.957 forintra és a késedelmi kamatának megfelelő Euro összegre felemelte, míg a IV.r. felperesnek járó marasztalási összeget 2.510.014 forintra és törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfelelő Euro összegre leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta kötelezve az alperest a felperesek javára másodfokú perköltség megfizetésére.
Az igényérvényesítés határidejének megtartottsága kapcsán kiemelte, hogy a bíróság a megelőző eljárásra tekintettel a szolgálati panaszt elutasító döntés jogszerűségét bírálja felül, ezért a munkáltató a határozatában felhozott indokokat a peres eljárásban korlátlanul már nem módosíthatja. Ezért az alperes a perbeli védekezés során már nem hozhatta fel új tényként a szolgálati panaszra irányadó határidő elmulasztását, hiszen a panaszt elbíráló a döntésében erre nem hivatkozott. A panaszok érdemi elbírálását követően a bíróság a Pp. 130. § alapján csak a keresetindítási határidő elmulasztását veheti figyelembe.
A megyei bíróság kifejtette, hogy a magyar szabályozás szerint a külföldi béketámogató műveletben részt vevő katona egyrészt a belföldi bérére, másrészt az R. 33. § (1) bekezdés szerinti természetbeni ellátásokra, harmadrészt a Hjt. 125/A (1) bekezdés szerinti devizaellátmányra jogosult.
A devizaellátmány az R. 3. § m) pontja meghatározása alapján rendeltetésénél fogva a külföldi tartózkodással összefüggő többletkiadások fedezésére szolgál. A gyakorlatban azonban nem költségtérítésnek, hanem bizonyos részben szabad felhasználású jövedelemnek minősíthető pénzbeli ellátás, hiszen külföldön a kulturális és szórakozási igények többletköltségei fedezésére vagy megtakarításul is szolgálhat.
A törzstiszteknek az MSA-ból külföldön lakást kellett bérelniük, gépkocsit vásárolniuk, lakás-, autófenntartási, utazási, élelmezési költségeiket fedezniük, vagyis az a magyar szabályozás szerinti természetbeni ellátás kiváltását szolgálta. Ez semmilyen módon nem feleltethető meg a harmadik juttatással, azaz pénzbeli ellátásként szabályozott devizaellátmánnyal. Ezért a felperesek igényének elbírálásánál nem alkalmazható az R. 37/A. §-a, illetve annak időközben a Hjt. 125/A. (2) bekezdésében törvényi szintre emelt szabálya. Az ENSZ ugyanis a határozatában nyilvánvalóvá tette, hogy az MSA folyósításával a felpereseknek nem pénzbeli, hanem természetbeni ellátást biztosított, illetve azt váltotta ki, így az alperes nem mentesülhet a magyar jogszabályok alapján járó pénzbeli ellátás, vagyis a devizaellátmány folyósítása alól.
A másodfokú bíróság megítélte a II.r. felperes javára a kereset felemelésére tekintettel az időközben esedékessé vált devizaellátmánynak részére fizetett napidíj kiegészítéssel csökkentett összegét, míg a IV.r. felperes esetében a keresete leszállítására tekintettel került sor az elsőfokú ítélet megváltoztatására.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével a II.r. felperes 2010. december 1-jétől 2011. március 31-éig terjedő időszakra járó devizaellátmány iránti keresete elutasítását kérte.
Hivatkozása szerint a peres eljárásban alappal hivatkozhatott a szolgálati panasz előterjesztésére irányadó 30 napos elévülési jellegű határidő elmulasztására. Ezért a felperesek keresetét a bíróságoknak elsődlegesen elkésettség okán kellett volna elutasítani.
Álláspontja szerint azonban érdemben is jogellenes a jogerős ítélet.
Téves a bíróságok megállapítása, miszerint az MSA rendeltetésénél fogva kizárólag a természetben nyújtandó szolgáltatások megváltásaként jár. Az azt bevezető ENSZ közgyűlési határozat szerint annak másik célja a küldő államnak a törzstisztek után folyósított ún. fejkvóta helyettesítése is volt, amely a honvédségi devizaellátmány forrásának jelentős hányadát képezte.
Téves továbbá az a megállapítás is, hogy az MSA nem minősül az R. 33. § szerinti pénzbeli ellátásnak. A rendelet ugyanis csak a természetbeni és a pénzbeli ellátás fogalmát ismeri, a bíróságok által alkalmazott "természetbeni ellátás megváltásaként juttatott ellátás" fogalmát nem. Az MSA-t közvetlenül az ENSZ-től pénzben folyósították a törzstisztek részére. Az R. 33. § (3) bekezdése nem a nyújtott szolgáltatások rendeltetése, hanem annak formája alapján határozza meg a törzstisztekre is irányadó rendelkezést.
A devizaellátmány folyósításának elmaradásával a felperesek esetében nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye, mivel nem voltak a nem törzstisztekkel összehasonlítható helyzetben. Ellenkező esetben is nem egy ellátás tekintetében kellene a diszkriminációt vizsgálni, hanem valamennyi részükre folyósított ellátás figyelembe vételével. A jogerős ítélet diszkriminatív helyzetet teremt az MSA ellátásban nem részesülő állománnyal szemben, és az R. 5. § (1) bekezdésébe ütközik. Emellett a felperesek a perben ezen jogalapra nem hivatkozhattak, miután a szolgálati panaszukban erre nem tértek ki.
Téves a jogerős ítélet megállapítása, miszerint az R.a> a békefenntartókat nem zárhatja ki egészében a devizaellátmányra jogosultak köréből. A Rendelet a perben érintett juttatások rendszerére vonatkozó 33. §-a és a devizaellátmányra vonatkozó 34-37/A. §-a szabályozására a Hjt. 287. § (2) bekezdés f) és i) pontja alapján adott felhatalmazás alapján került sor, mely szabályozás nem áll ellentétben a Hjt. 125/A. § rendelkezéseivel.
A Hjt. 125/A. (2) bekezdés 2010. december 1-jétől hatályos rendelkezéseire tekintettel a II.r. felperes részére ezen időpont után devizaellátmány semmiképpen nem jár, mivel helyette napidíj kiegészítésben részesült.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Hangsúlyozták, hogy az igény érvényesítésével nem késtek el, a panasz benyújtására az egy éves objektív határidő alatt került sor.
Hivatkozásuk szerint az MSA-nak nincs kettős célja és devizaellátmány tartalma sem. Költségtérítés jellegű, bevezetése nem a devizaellátmány helyett, hanem kizárólag a természetbeni juttatás kiváltása céljából történt.
A felperesek külföldi szolgálata a Hjt. 2. § (32) bekezdés c) pont szerinti békefenntartó műveletekben való részvételnek felel meg. A békefenntartó külföldi szolgálatot ellátó katonák részére a Hjt. 125/A. § alapján devizaellátmányt kell folyósítani. Napidíj-kiegészítés az ilyen szolgálatot ellátó katonák közül csak a Hjt. 2. § (32) bekezdés e) pontja szerinti nemzetközi katonai megfigyelői és szaktanácsadói feladatot ellátóknak állapítható meg.
Hangsúlyozták, hogy a felpereseket ért diszkriminációt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes alaptalanul hivatkozott a felperesek igényérvényesítésének elkésettségére. A Hjt. 217. § (2) bekezdése szerint a szolgálati panaszt a döntés tudomásra jutásától számított 30 napon, de legfeljebb a döntés meghozatalától számított egy éven belül lehet benyújtani. A panasz előterjesztésére előírt 30 napos szubjektív határidő elmulasztásához a jogszabály jogvesztés következményét nem fűzi, a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, ezért a határidő elévülési jellegű a 4/2003. PJE határozat szerint. Ennélfogva a szolgálati panasz benyújtására előírt nem jogvesztő határidő elmulasztására tekintettel a kereset érdemi elbírálása nem volt mellőzhető(EBH.2007.1648.).
A felek alaptalanul állították, hogy a Hjt. 223. § (1) bekezdés a) pontja alapján indult perben a szolgálati panasz elbírálásakor elő nem adott körülményekre ugyanazon jog ( devizamegváltás iránti igény ) körében nem lehet hivatkozni. Ezért a bíróságok jogszerűen, érdemben bírálták el az alperesnek a szolgálati panasz elkésettsége, a felpereseknek pedig az egyenlő bánásmód megsértése körében tett előadásait.
A felperesek mint az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszió állományában szolgálatot teljesítő törzstisztek a Hjt. 125/A. §-ára alapítottan terjesztették elő devizaellátmány iránti igényüket. E rendelkezés 2010. december 1-jét követően is változatlan szabályozása szerint az állomány tagja a Hjt. 2. § (32) bekezdésének a) - b), f), valamint a h) -j) pontja szerinti feladatokban való részvétel időtartamára az 52. §-ban foglaltak alapján jogosult devizaellátmányra, melynek a szolgálatteljesítés körülményeitől függő összege meghatározására külön jogszabályt hatalmaz fel a törvény. Az 52. § (4) bekezdés szerint külföldi szolgálat esetén a vezényeltet megillető juttatások és terhelő kötelezettségek mellett egyéb pénzbeli és természetbeni ellátások is megállapíthatók. Nem tiltott tehát, hogy a devizaellátmányt más elnevezéssel vagy ellátással összevontan folyósítsák.
A Hjt. 287. § (2) bekezdés e) - f), i) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján - figyelemmel a Hjt. 52. § (4) bekezdésében, 125/A. §-ában foglaltakra is - a külföldi szolgálatot teljesítők devizaellátmányáról, egyes ellátmányon kívüli pénzbeli járandóságairól rendelkező R. III. fejezete kifejezetten a béketámogató művelet keretében külföldi szolgálatot teljesítőkre vonatkozó különös szabályokat tartalmazza. A juttatások rendszerénél a 33. § (1) és (2) bekezdés eltérő szabályokat tartalmaz a (3) bekezdéstől. Ez előbbiek szerint a kiküldött térítésmentesen és természetben jogosult élelmezési, elhelyezési, valamint egészségügyi ellátásra, szükséges ruházatra, fegyverzetre és felszerelésre, emellett devizaellátmányra valamint költségtérítésre. Az utóbbi szerint viszont a jogszabály ezen juttatások helyett csak a 37/A. § szerinti ellátást, a külföldi napidíj-kiegészítés folyósítását írja elő azoknak a kiküldötteknek, akiknek a külföldi ellátását pénzben és közvetlenül a béketámogató műveletet irányító nemzetközi szervezet biztosítja.
A felperesek nem vitatottan az ENSZ-től közvetlenül MSA-ban (létfenntartási díjban) részesültek, ami az azt megállapító ENSZ határozat szerint a korábban a missziót ellátók részére természetben biztosított ellátások kiváltását is célozta. Az ENSZ Békefenntartó Műveletek Főosztálya kimenő faxa (6. sorszámú irat) 3.a. és 5. pontjára figyelemmel azonban nemcsak az étkezés, szállás költségeinek, hanem a fegyverzet, a felszerelés, a lőszer, a ruházat költségeinek a fedezésére és a korábban rekreációs szabadságra járó juttatás, napidíj, valamint a küldő országok törzstisztjei után fizetett "alap visszatérítés" kiváltására is szolgált. Ez a 8. pontból is következik, miszerint ha a törzstisztek számára az elhelyezés, étkezés biztosított, a létfenntartási díj összege kevesebb. Nem vitatott a felek részéről, hogy az MSA folyósítása nincs kihatással a törzstisztek illetményének kifizetésére, mint ahogy ezt a 6. sorszámú irat 6.b. pontja is rögzíti. A misszió gazdasági-költségvetési igazgatója által adott 8/F/1. szám alatt csatolt nyilatkozat 1. pontja szerint is a missziós létfenntartási juttatás nem tekinthető fizetésnek, az egy napi létfenntartási juttatás, amelyet az ENSZ fizet az arra jogosultak számára a missziós területen felmerülő megélhetési költségek fedezésére. Rendeltetése, hogy fedezze a) a hosszútávú szállás bérleti költségeit; b) az étkezést; c) a szolgálati helyen felmerülő egyéb váratlan költségeket.
Tekintettel arra, hogy az R.a> a 3. § m) pontjában adott fogalommeghatározás szerint a devizaellátmánynak a tartós külföldi szolgálatot teljesítőknek a külföldi tartózkodással összefüggésben felmerült többletkiadásaihoz és költségeihez való hozzájárulás a célja, megalapozatlan az eljáró bíróságok azon megállapítása, hogy az MSA-nak nincs olyan tartalma, amely nem felel meg devizaellátmánynak. Ezt ugyanis nem a nemzetközi szervezetek, dokumentumok szóhasználatából, hanem a pénzbeli juttatás rendeltetéséből kell megállapítani.
A bíróságok jogellenesen állapították meg, hogy az MSA nem minősül pénzbeli ellátásnak. Ez ugyanis az ellátás formája, melyet nem lehet a rendeltetése alapján másként minősíteni. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra helyesen hivatkozott, hogy az R.a> természetbeni és pénzbeli ellátás fogalmakat használ, nem ismeri a "természetbeni ellátás megváltásaként juttatott ellátás" fogalmát. Az MSA pénzbeli juttatási forma, amely a kiküldött békefenntartók külföldön történő napi létfenntartásának biztosítását szolgálja, és azt a béketámogató műveletet irányító nemzetközi szervezet biztosítja. Ezért a 33. § (3) bekezdés rendelkezései a felperesekre irányadóak, melyeket az alperesi munkáltatónak jogszabály rendelkezése folytán kötelező alkalmaznia.
Az R.a> a békefenntartó missziót teljesítők külföldi ellátásának formája (természetbeni vagy pénzbeli) és a folyósító személye különbözőségére tekintettel szabályozza eltérően a kiküldötteket megillető juttatásokat, ezért a külföldön szolgálatot teljesítők az ellátási formák különbözősége miatt nem tekinthetők azonos helyzetben lévőknek, így diszkriminációról nem lehet szó.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a felperesek keresetét elutasította.
Kötelezte a pervesztes felpereseket a kifejtett tevékenységgel arányban álló első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség alperes javára történő megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján, míg az illetékviselésről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-án alapul.
Budapest, 2013. január 23.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Gál Attila s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.253/2012.)