adozona.hu
BH+ 2013.5.215
BH+ 2013.5.215
A felszámolás alatt álló szövetkezet használatában maradt ún. maradványföldek a földkiadási eljárás lezárultát követően állami tulajdonba kerülnek [1993. évi II. tv. 11. § (1) bek., 12. (5)-(6) bek., 1992. évi II. tv. 25. § (5)-(6) bek., 25/A. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Egy a perben nem álló mezőgazdasági termelőszövetkezet (a továbbiakban: Mgtsz.) használatában állt a külterületi 040/11 hrsz-ú "mocsár" ingatlan-nyilvántartási megnevezésű, 1 ha 1329 m2 területű ingatlan. Az Mgtsz. felszámolás alatt állt, jogutód nélküli megszűnéséről a megyei bíróság 2010. november 16-án kelt végzésében rendelkezett.
A Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatósága az ingatlanra vonatkozóan 2008. évben határozatot hozott, mellyel azt a Magyar Állam...
A Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatósága az ingatlanra vonatkozóan 2008. évben határozatot hozott, mellyel azt a Magyar Állam tulajdonába, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a Nemzeti Földalap működéséért felelős szerv vagyonkezelésébe adta. Határozatában arra hivatkozott, hogy az Mgtsz. részarány földkiadása befejeződött, de a perbeli ingatlan a szövetkezet földhasználatában maradt, ugyanakkor nem szükséges az aranykorona hiány kielégítéséhez sem. E határozatot a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ - az Mgtsz. fellebbezésére - a 2008. november 6-án kelt határozatával helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság hatáskörében és illetékességében járt el, a határozata törvényes és megalapozott.
A tulajdonosi jogok gyakorlásának bejegyzése iránti kérelmet a Körzeti Földhivatal 2009. szeptember 7. napján kelt határozatával elutasította. Álláspontja szerint az Mgtsz. földkiadási eljárása, jóllehet a megkeresés ennek ellenkezőjére hivatkozott, nem tekinthető befejezettnek, mivel az erről szóló értesítés az ingatlanügyi hatósághoz nem érkezett. Ez a határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A felperes a földhivatal határozatával szemben 2010. június 8-án óvást nyújtott be, mellyel az elsőfokú ingatlanügyi hatóság nem értett egyet, így azt elbírálásra felterjesztette az alpereshez.
Az alperes az ügyészi óvást a 2010. július 29. napján kelt határozatával elutasította.
A határozat ellen a felperes keresettel élt, amelyben kérte az óvásnak való helyt adást.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta és elrendelte a perbeli ingatlanra vonatkozóan a Magyar Állam 1/1 arányú tulajdonjogának és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a felperesi beavatkozó) tulajdonosi joga gyakorlásának bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. Ítéletében hivatkozott a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbtv.) 9/B. § (1)-(2) bekezdéseire, 11. § (1) bekezdés c) pontjára, 12. § (6) bekezdésére, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályozásról szóló 1992. évi II. törvénynek (a továbbiakban: Ámtv.) a határozat hozatalkor hatályos 25. § (6) bekezdésére, 25/A. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal hatásköre a tulajdonba adásra fennállt, e kérdésben a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal határozatának felülvizsgálata tárgyában hozott jogerős ítélet döntött, az már utóbb nem vitatható. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Mgtsz. nem kezdeményezte a nyilvántartása szerint esetleges maradványföldek tagok részére való tulajdonba adását. Az Ámtv. 25/A. § (1) bekezdése feljogosította a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalt a részarány földkiadási eljárás lezárást követően a jogutód nélkül megszűnt, illetve felszámolás alatt álló szövetkezet javára bejegyzett szövetkezeti földhasználatban álló földnek a Magyar Állam tulajdonába adására, azaz a perbeli ingatlan a törvény erejénél fogva került állami tulajdonba. A megkeresés alapját képező határozat a releváns jogszabályi hivatkozásokat tartalmazta, a kérelem elutasításának nem állt fenn sem formai, sem tartalmi hiányosságra hivatkozással jogszabályi indoka.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Előadta, hogy a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal hatáskör hiányában nem adhatta állami tulajdonba az ingatlant, és ennek átvezetésében sem intézkedhetett. Utalt arra, hogy a részarány földkiadás még nem fejeződött be, a Magyar Állam tulajdonába került ingatlanra vonatkozóan a részarány földtulajdonosok igényeiket nem tudják majd érvényesíteni. Az Mgtsz. felszámolás alatt áll, még létező szövetkezet, ezért a ténylegesen működő szövetkezetekre vonatkozó jogszabályi előírások ítéletbeli alkalmazása jogszabálysértő. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ezért sérti a Pp. 339. § (1) bekezdését, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 25. § (2) bekezdését, 39. § (4) bekezdés d) pontját, az Ámtv. 25/A. § (1) bekezdését, az Fkbtv. 11. § (1) bekezdés c) pontját.
A felperes és a felperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmeikben egyaránt a jogerős ítélet hatályában tartását kérték.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal, mint hatóság határozatában foglaltaknak megfelelően a megkeresés szerint köteles volt-e az állam tulajdonjogának, a földalapkezelő vagyonkezelői jogának bejegyzésére, vitatható volt-e a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal hatásköre, a bejegyzés elutasítására jogszerűen került-e sor.
Az Fkbtv. 12. § (5) és (6) bekezdései értelmében a szövetkezet használatában lévő, vagyonnevesítéssel nem érintett, kivett területeket illetően az ingatlanok tényleges művelési ágát meg kell állapítani. Ha ez nem lehetséges, a területet a település legalacsonyabb aranykorona értékű szántó aranykorona értékével kell figyelembe venni. Ha további aranykorona hiány kielégítéséhez már nem szükséges, az (5) bekezdésben megjelölt ingatlanok az Ámtv. 25/A. §-ában foglaltak alapján a Magyar Állam tulajdonába és a földalapkezelő szerv tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek.
Az Ámtv. 25. § (1) és (3) bekezdése főszabályként azt írja elő, hogy a földet a tagok, illetőleg az alkalmazottak tulajdonába kell adni. E § (6) bekezdése szerint, ha a szövetkezet az (1) és a (3) bekezdésben foglaltaknak a földkiadás befejezését követő 60 napon belül nem tesz eleget, a maradvány termőföldek e törvény erejénél fogva a Magyar Állam tulajdonába és a Magyar Nemzeti Földalapkezelő Kht. kezelésébe - illetve a 2010. évi LXXXVII. törvény 46. § (1) bekezdésével bekövetkezett módosítás folytán a Nemzeti Földalapba - kerülnek, kivéve a védett vagy védelemre tervezett területeket. Az Ámtv. 25/A. §-a a felszámolás alatt álló szövetkezet után maradt termőföldvagyon sorsáról szól.
Nem volt vitás, hogy a perbeli ingatlan kivett külterület, "mocsár" ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlan. Az sem volt vitás a perben, hogy a földet sem tagok, sem alkalmazottak tulajdonába nem adta a szövetkezet. Ennek következtében a maradványterületek - az Ámtv. 25/A. § (1) bekezdése értelmében - a törvény erejénél fogva a Magyar Állam tulajdonába és a Magyar Nemzeti Földalapkezelő Kht. kezelésébe - illetve későbbi módosítás folytán a Nemzeti Földalapba - kellett kerülnie.
Az alperes azt állította, hogy a részarány földkiadás az ügyben még nem fejeződött be. A rendelkezésre álló iratanyag szerint a perbeli szövetkezet esetében 2006. évben végsorsolás tartására került sor, a részarány földkiadások jogerős határozatokkal lezárultak. Az a körülmény, hogy a körzeti földhivatal még egyes termelőszövetkezeti külön-lapokat nem szüntetett meg, az azokon szereplő részarány tulajdon kiadása és annak ingatlan-nyilvántartási átvezetése nem történt meg, nem érinti a földkiadási eljárás lezárultát, mert részarány-földkiadás és a tényleges föld kiadás két különböző fogalom. Az előbbi az arra jogosult hatóság általi jogerős határozatának hozatalával lezárul az Fkbtv. rendelkezései értelmében, ha már nincs részarány-földkiadási igény, további föld aranykorona hiány nem szükséges.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal hatáskörét. Az ingatlanügyi hatóság a kérelemhez kötve van. Az Inytv. 6. § (1) bekezdése szerint a jogok bejegyzésére irányuló ingatlan-nyilvántartási eljárás - ha a törvény másként nem rendelkezik - az ügyfél kérelmére vagy hatósági megkeresésre indul, és az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog jegyezhető be, amelyet a hatósági megkeresés megjelöl.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy az ingatlanügyi hatóság más hatóság eljárását érdemben nem vizsgálhatja, mert erre hatásköre nincs. Az alperes ennek ellenére még felülvizsgálati kérelmében is arra hivatkozott, hogy a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalnak nem volt hatásköre a tulajdonba adásra, és nem volt jogosult az átvezetés iránt intézkedni. A mezőgazdasági szakigazgatási hivatal határozatának felülvizsgálatára indult perben jogerős ítélet született, a hatáskör kérdése jogerős ítélettel eldöntött kérdés, mely utóbb nem vitatható, nem támadható. Megjegyzi a Kúria, hogy az Fkbtv. 9/B. § (1) bekezdése a mezőgazdasági szakigazgatási szerv hatáskörét megállapítja, melyből következően a 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján földterület tulajdonba adásáról dönthetett. Az Ámtv. 25/A. § (1) bekezdése értelmében maradványföld az Ámtv. törvényi erejénél fogva kerül állami tulajdonba, ezt deklarálta a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal a határozatával.
Mindebből következően a megkeresés, a bejegyzés iránti kérelem időelőttiségére utaló alperesi kifogás is alaptalan, ahogy az a kifogás is, hogy a szövetkezet felszámolás alatt állása akadálya a határozat hozatalának, az állam tulajdonjogszerzése megállapításának.
Az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályokat helytállóan alkalmazta és vonta le a következtetését az alperesi határozat jogsértő jellegére.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.II.37.174/2012.)
A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. december 6. napján kelt 12.K.21.065/2011/11. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesi beavatkozónak 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 70 000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
A Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatósága az ingatlanra vonatkozóan 2008. évben határozatot hozott, mellyel azt a Magyar Állam tulajdonába, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a Nemzeti Földalap működéséért felelős szerv vagyonkezelésébe adta. Határozatában arra hivatkozott, hogy az Mgtsz. részarány földkiadása befejeződött, de a perbeli ingatlan a szövetkezet földhasználatában maradt, ugyanakkor nem szükséges az aranykorona hiány kielégítéséhez sem. E határozatot a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ - az Mgtsz. fellebbezésére - a 2008. november 6-án kelt határozatával helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság hatáskörében és illetékességében járt el, a határozata törvényes és megalapozott.
A tulajdonosi jogok gyakorlásának bejegyzése iránti kérelmet a Körzeti Földhivatal 2009. szeptember 7. napján kelt határozatával elutasította. Álláspontja szerint az Mgtsz. földkiadási eljárása, jóllehet a megkeresés ennek ellenkezőjére hivatkozott, nem tekinthető befejezettnek, mivel az erről szóló értesítés az ingatlanügyi hatósághoz nem érkezett. Ez a határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A felperes a földhivatal határozatával szemben 2010. június 8-án óvást nyújtott be, mellyel az elsőfokú ingatlanügyi hatóság nem értett egyet, így azt elbírálásra felterjesztette az alpereshez.
Az alperes az ügyészi óvást a 2010. július 29. napján kelt határozatával elutasította.
A határozat ellen a felperes keresettel élt, amelyben kérte az óvásnak való helyt adást.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta és elrendelte a perbeli ingatlanra vonatkozóan a Magyar Állam 1/1 arányú tulajdonjogának és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a felperesi beavatkozó) tulajdonosi joga gyakorlásának bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. Ítéletében hivatkozott a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbtv.) 9/B. § (1)-(2) bekezdéseire, 11. § (1) bekezdés c) pontjára, 12. § (6) bekezdésére, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályozásról szóló 1992. évi II. törvénynek (a továbbiakban: Ámtv.) a határozat hozatalkor hatályos 25. § (6) bekezdésére, 25/A. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal hatásköre a tulajdonba adásra fennállt, e kérdésben a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal határozatának felülvizsgálata tárgyában hozott jogerős ítélet döntött, az már utóbb nem vitatható. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Mgtsz. nem kezdeményezte a nyilvántartása szerint esetleges maradványföldek tagok részére való tulajdonba adását. Az Ámtv. 25/A. § (1) bekezdése feljogosította a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalt a részarány földkiadási eljárás lezárást követően a jogutód nélkül megszűnt, illetve felszámolás alatt álló szövetkezet javára bejegyzett szövetkezeti földhasználatban álló földnek a Magyar Állam tulajdonába adására, azaz a perbeli ingatlan a törvény erejénél fogva került állami tulajdonba. A megkeresés alapját képező határozat a releváns jogszabályi hivatkozásokat tartalmazta, a kérelem elutasításának nem állt fenn sem formai, sem tartalmi hiányosságra hivatkozással jogszabályi indoka.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Előadta, hogy a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal hatáskör hiányában nem adhatta állami tulajdonba az ingatlant, és ennek átvezetésében sem intézkedhetett. Utalt arra, hogy a részarány földkiadás még nem fejeződött be, a Magyar Állam tulajdonába került ingatlanra vonatkozóan a részarány földtulajdonosok igényeiket nem tudják majd érvényesíteni. Az Mgtsz. felszámolás alatt áll, még létező szövetkezet, ezért a ténylegesen működő szövetkezetekre vonatkozó jogszabályi előírások ítéletbeli alkalmazása jogszabálysértő. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ezért sérti a Pp. 339. § (1) bekezdését, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 25. § (2) bekezdését, 39. § (4) bekezdés d) pontját, az Ámtv. 25/A. § (1) bekezdését, az Fkbtv. 11. § (1) bekezdés c) pontját.
A felperes és a felperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmeikben egyaránt a jogerős ítélet hatályában tartását kérték.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal, mint hatóság határozatában foglaltaknak megfelelően a megkeresés szerint köteles volt-e az állam tulajdonjogának, a földalapkezelő vagyonkezelői jogának bejegyzésére, vitatható volt-e a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal hatásköre, a bejegyzés elutasítására jogszerűen került-e sor.
Az Fkbtv. 12. § (5) és (6) bekezdései értelmében a szövetkezet használatában lévő, vagyonnevesítéssel nem érintett, kivett területeket illetően az ingatlanok tényleges művelési ágát meg kell állapítani. Ha ez nem lehetséges, a területet a település legalacsonyabb aranykorona értékű szántó aranykorona értékével kell figyelembe venni. Ha további aranykorona hiány kielégítéséhez már nem szükséges, az (5) bekezdésben megjelölt ingatlanok az Ámtv. 25/A. §-ában foglaltak alapján a Magyar Állam tulajdonába és a földalapkezelő szerv tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek.
Az Ámtv. 25. § (1) és (3) bekezdése főszabályként azt írja elő, hogy a földet a tagok, illetőleg az alkalmazottak tulajdonába kell adni. E § (6) bekezdése szerint, ha a szövetkezet az (1) és a (3) bekezdésben foglaltaknak a földkiadás befejezését követő 60 napon belül nem tesz eleget, a maradvány termőföldek e törvény erejénél fogva a Magyar Állam tulajdonába és a Magyar Nemzeti Földalapkezelő Kht. kezelésébe - illetve a 2010. évi LXXXVII. törvény 46. § (1) bekezdésével bekövetkezett módosítás folytán a Nemzeti Földalapba - kerülnek, kivéve a védett vagy védelemre tervezett területeket. Az Ámtv. 25/A. §-a a felszámolás alatt álló szövetkezet után maradt termőföldvagyon sorsáról szól.
Nem volt vitás, hogy a perbeli ingatlan kivett külterület, "mocsár" ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlan. Az sem volt vitás a perben, hogy a földet sem tagok, sem alkalmazottak tulajdonába nem adta a szövetkezet. Ennek következtében a maradványterületek - az Ámtv. 25/A. § (1) bekezdése értelmében - a törvény erejénél fogva a Magyar Állam tulajdonába és a Magyar Nemzeti Földalapkezelő Kht. kezelésébe - illetve későbbi módosítás folytán a Nemzeti Földalapba - kellett kerülnie.
Az alperes azt állította, hogy a részarány földkiadás az ügyben még nem fejeződött be. A rendelkezésre álló iratanyag szerint a perbeli szövetkezet esetében 2006. évben végsorsolás tartására került sor, a részarány földkiadások jogerős határozatokkal lezárultak. Az a körülmény, hogy a körzeti földhivatal még egyes termelőszövetkezeti külön-lapokat nem szüntetett meg, az azokon szereplő részarány tulajdon kiadása és annak ingatlan-nyilvántartási átvezetése nem történt meg, nem érinti a földkiadási eljárás lezárultát, mert részarány-földkiadás és a tényleges föld kiadás két különböző fogalom. Az előbbi az arra jogosult hatóság általi jogerős határozatának hozatalával lezárul az Fkbtv. rendelkezései értelmében, ha már nincs részarány-földkiadási igény, további föld aranykorona hiány nem szükséges.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal hatáskörét. Az ingatlanügyi hatóság a kérelemhez kötve van. Az Inytv. 6. § (1) bekezdése szerint a jogok bejegyzésére irányuló ingatlan-nyilvántartási eljárás - ha a törvény másként nem rendelkezik - az ügyfél kérelmére vagy hatósági megkeresésre indul, és az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog jegyezhető be, amelyet a hatósági megkeresés megjelöl.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy az ingatlanügyi hatóság más hatóság eljárását érdemben nem vizsgálhatja, mert erre hatásköre nincs. Az alperes ennek ellenére még felülvizsgálati kérelmében is arra hivatkozott, hogy a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalnak nem volt hatásköre a tulajdonba adásra, és nem volt jogosult az átvezetés iránt intézkedni. A mezőgazdasági szakigazgatási hivatal határozatának felülvizsgálatára indult perben jogerős ítélet született, a hatáskör kérdése jogerős ítélettel eldöntött kérdés, mely utóbb nem vitatható, nem támadható. Megjegyzi a Kúria, hogy az Fkbtv. 9/B. § (1) bekezdése a mezőgazdasági szakigazgatási szerv hatáskörét megállapítja, melyből következően a 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján földterület tulajdonba adásáról dönthetett. Az Ámtv. 25/A. § (1) bekezdése értelmében maradványföld az Ámtv. törvényi erejénél fogva kerül állami tulajdonba, ezt deklarálta a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal a határozatával.
Mindebből következően a megkeresés, a bejegyzés iránti kérelem időelőttiségére utaló alperesi kifogás is alaptalan, ahogy az a kifogás is, hogy a szövetkezet felszámolás alatt állása akadálya a határozat hozatalának, az állam tulajdonjogszerzése megállapításának.
Az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályokat helytállóan alkalmazta és vonta le a következtetését az alperesi határozat jogsértő jellegére.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperesi beavatkozó felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek megfizetésére. A felperes perköltséget nem igényelt, ezért arról határozni nem kellett [Pp. 78. § (2) bekezdés].
Az alperes illetékmentessége folytán a le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.