adozona.hu
BH+ 2013.5.214
BH+ 2013.5.214
Ha a közalkalmazott keresőképtelenségére hivatkozva a munkáltatójánál nem végzett munkát, és ezalatt a munkáltató hozzájárulása nélkül létesített munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, amelyben a szerződésben vállalt feladatokat ellátta, e magatartása súlyos kötelezettségszegésnek minősül, amely az elbocsátás fegyelmi büntetést megalapozta [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 43. § (1) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. február 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel kastélygondnok munkakörben. 2008. szeptember 16-tól 2009. február 2-ig keresőképtelen volt. 2008. október 10-én megbízási szerződést kötött P. Város Önkormányzatával az Sz. P. Általános Iskola és P. Város Polgármesteri Hivatala fűtési rendszerének felügyelete ellátására. A megbízási szerződés szerint a megbízott kötelezettsége volt a fűtés rendszeres felügyelete, a kazánok és egyéb alkatrészek üzemeltetése, megh...
BH+ 2013.5.214 Ha a közalkalmazott keresőképtelenségére hivatkozva a munkáltatójánál nem végzett munkát, és ezalatt a munkáltató hozzájárulása nélkül létesített munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, amelyben a szerződésben vállalt feladatokat ellátta, e magatartása súlyos kötelezettségszegésnek minősül, amely az elbocsátás fegyelmi büntetést megalapozta [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 43. § (1) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §].
A felperes 2002. február 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel kastélygondnok munkakörben. 2008. szeptember 16-tól 2009. február 2-ig keresőképtelen volt. 2008. október 10-én megbízási szerződést kötött P. Város Önkormányzatával az Sz. P. Általános Iskola és P. Város Polgármesteri Hivatala fűtési rendszerének felügyelete ellátására. A megbízási szerződés szerint a megbízott kötelezettsége volt a fűtés rendszeres felügyelete, a kazánok és egyéb alkatrészek üzemeltetése, meghibásodás esetén a szerviznek történő bejelentés, a javítás felügyelete, igazolása, a felújítási, karbantartási munkák átvételében való közreműködés, a gázfogyasztás ellenőrzése, a feljogosított szervek által tartott szemlén, ellenőrzésen történő részvétel. Feladatait napi 4 órában kellett ellátnia. A szerződésben a felperes, mint megbízott kijelentette, hogy a feladat ellátásához szükséges képesítéssel rendelkezik (kis teljesítményű kazánfűtő munkakör betöltésére jogosító általános karbantartói képesítési bizonyítvány).Az alperes igazgatója 2009. január 8-án levélben kért tájékoztatást P. Város Önkormányzatától arról, hogy a felperes munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll-e az önkormányzattal. A polgármester 2009. január 14-én kelt levelében arról tájékoztatta az igazgatót, hogy az önkormányzat munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített megbízási szerződés formájában a felperessel. Rögzítette azt is, hogy "a szerződésnek nem kitétele a személyes munkavégzés".
Az alperes igazgatója 2009. február 19-én fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben. A lefolytatott vizsgálatot követően a fegyelmi tanács 2009. április 29-én elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Terhére rótta, hogy a Kjt. 43. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve a megbízási jogviszony létesítéséhez nem kérte a munkáltató előzetes hozzájárulását, továbbá a szerződés alapján személyes munkavégzésre volt kötelezett, s megtévesztő nyilatkozatot tett a vonatkozásban, hogy a munkát közreműködő igénybevételével látta el. Súlyosnak ítélte a felperes azon magatartását, hogy további munkaviszony létesítésére a keresőképtelen állománya alatt került sor, s míg az alperesnél egészségi állapotára hivatkozva nem tudott munkát végezni, ugyanazon időtartam alatt a megbízási szerződésből eredő munkavégzési kötelezettségét teljesítette.
A felperes a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése és a jogkövetkezmények alkalmazása iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon. Álláspontja szerint az alperes elkésetten indította meg a fegyelmi eljárást. Érdemben sem találta megalapozottnak a határozatot, mivel a megbízási szerződés alapján végzendő tevékenysége nem gátolta abban, hogy az alperesnél fennálló munkaköri kötelezettségeit teljesítse, a társadalombiztosítási szabályokat pedig nem sértette meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy nem vétett eljárási szabályokat, s érdemben is helytálló volt határozata.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes sérelmezett fegyelmi határozatát, megállapította, hogy a munkáltató az elbocsátás fegyelmi határozattal jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, és 5.456.206,- Ft és kamatai megfizetésére kötelezte a munkáltatót, egyebekben a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes a jogszabályban előírt határidőn belül indította meg a fegyelmi eljárást, így érdemben vizsgálta a fegyelmi határozatot. A perben nem nyert bizonyítást, hogy a felperes mely időszakban végezte volna a megbízási szerződésen alapuló tevékenységét, illetve az, hogy mindez mennyiben esett egybe az alperesnél végzendő munkájával. Amennyiben összeférhetetlenség állt fenn a két tevékenység között, úgy a munkáltatónak a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 44. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak szerint kellett volna eljárnia. Erre figyelemmel jogellenesnek találta a felperessel szemben hozott fegyelmi büntetést és azt hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezése, illetve a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalási összeget 4 844 318 Ft-ra leszállította, egyebekben helybenhagyta azt. A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját, mely szerint az alperes a jogszabályban írt határidőn belül indította meg a fegyelmi eljárást, ezért érdemben vizsgálta annak jogszerűségét. Megállapítása szerint alperes nem bizonyította, hogy a megbízási jogviszony alapján végzett felperesi tevékenység egészben, vagy részben a főállású munkaidővel esett egybe. A polgármester levele és a felperes személyes előadása alapján megállapíthatónak tartotta, hogy a tevékenység még részben sem esett egybe a felperes főmunkaidejével. Kifejtette továbbá, hogy az alperes is csak súlyosító körülményként jelölte meg azt, hogy a megbízási szerződést a felperes a keresőképtelen állománya alatt kötötte, így ez nem képezte a fegyelmi eljárás tárgyát, ezért azt az elsőfokú bíróságnak sem kellett volna érdemben vizsgálnia.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Jogszabálysértésként a Pp. 206. §-ának megsértésére hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a fegyelmi büntetés kiszabására azért került sor, mert a felperes a Kjt. 43. § (1) bekezdésébe ütköző módon előzetes hozzájárulás nélkül létesített megbízási jogviszonyt, amelynek teljesítése részben, vagy egészben a főmunkaidejével azonos időtartamra esett, a szerződést keresőképtelen betegállománya alatt kötötte, holott ha betegsége nem állt fenn, akkor a kastélygondnoki munkáját is elláthatta volna alperesnél. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem értékelték azt a körülményt, hogy a felperes a szerződést keresőképtelen (fekvő) betegállománya alatt, az Mt. 3. §-ába ütköző módon kötötte meg, így a főmunkaidővel való tényleges ütközés kérdése szóba sem kerülhetett. Ha a munkavégzésre képes volt, akkor neki a munkahelyére kellett volna visszatérnie és nem kellett volna helyettesítéséről gondoskodni. A két munkaidő egybeesésével kapcsolatban előadta, hogy a felperes heti 40 óra munkaidőben látta el tevékenységét a kastélyban. Munkaköri leírása, valamint a megbízási szerződés szerint ellátandó feladatok folyamatos, készenléti jellegére tekintettel aktív munkavégzés esetén legalább részben egybe kellett esnie munkaidejének a megbízási szerződés alapján végzett tevékenység idejével, már csak azért is, mivel ez utóbbi alapján a fűtési rendszer felügyeletét munkanapokon 8-18 óráig folyamatosan biztosítani kellett.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelték, így téves következtetések alapján hozták meg ítéletüket.
A Kúria ezért azt vizsgálta, hogy milyen bizonyítékok álltak az eljárt bíróságok rendelkezésére, s azokat okszerűen mérlegelte-e. Az alperes fegyelmi határozatában azt rótta a felperes terhére, hogy a Kjt. 43. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét megsértve az alperes hozzájárulása nélkül létesített munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, illetve erre keresőképtelen állománya alatt került sor, megszegve ezzel az Mt. 3. § (1) bekezdésén alapuló együttműködési kötelezettségét.
A Kjt. szigorú feltételeket határoz meg arra az esetre, ha a közalkalmazotti jogviszony és a munkavégzésre irányuló további jogviszony időtartama részben, vagy egészben egybeesik. Ezt az indokolja, hogy ekkor a közalkalmazott jogviszonyának munkaideje alatt látja el részben, vagy egészben a további jogviszonyból adódó teendőit. Ebben az esetben a további jogviszony létesítéséhez előzetesen meg kell szerezni a munkáltató hozzájárulását. Ha a munkáltató nem adja meg a hozzájárulást a további jogviszony létesítéséhez, a közalkalmazott e döntés ellen nem kezdeményezhet munkaügyi jogvitát.
Kirívóan okszerűtlennek találta a Kúria a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy a polgármester levele és a felperes személyes előadása alapján kizárható, hogy a felperes tevékenysége akár részben egybeesett volna a főmunkaidejével. Helytállóan hivatkozott arra az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes heti 40 órában látta el tevékenységét az alperesnél - előadása szerint 7 órától 15 óráig -, a megbízási szerződése alapján pedig a fűtési rendszer felügyeletét munkanapokon 8 órától 18 óráig kellett biztosítani. Figyelemmel arra, hogy a megbízási szerződés alapján készenléti, folyamatos felügyeleti tevékenységet kellett végeznie, e tevékenysége szükség szerint legalább részben egybeesett a munkaidejével. Ennek megfelelően a megbízási szerződést csak az alperes előzetes hozzájárulása után köthette volna meg. Mivel mindezt elmulasztotta, ezzel vétkesen megszegte a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét.
Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság azt, hogy az alperes csak súlyosító körülményként jelölte meg, hogy a megbízási szerződést a felperes a keresőképtelen állománya alatt kötötte, így mindez nem képezte a fegyelmi eljárás tárgyát. A fegyelmi határozatban az alperes a következőt rögzítette: "A szerződéskötés jogszerűtlensége mellett különösen súlyosnak minősíti a fegyelmi tanács azt a tényt, hogy arra betegállománya alatt került sor." Helytállóan hivatkozott ezért az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy jogszabálysértően nem értékelte a másodfokú bíróság, hogy keresőképtelen (fekvő) betegállománya alatt az Mt. 3. § (1) bekezdésébe ütköző módon kötött szerződésben vállalt munkavégzést a közalkalmazott.
A felperes mind a fegyelmi, mind a peres eljárás során ellentmondó nyilatkozatot tett a vonatkozásban, hogy munkáját személyesen, vagy közreműködő útján végezte-e. Mindkét meghallgatása során beismerte, hogy személyesen is végzett munkát, de előadása szerint ebben családja is segítségére volt.
A rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá azt a felperesi állítást, hogy személyes munkavégzési kötelezettség nem terhelte. Dr. B. Gy. polgármester ilyen tartalmú nyilatkozatot nem tett, levelében pusztán azt állapította meg, hogy "a szerződésnek nem kitétele a személyes munkavégzés". Ennek ellentmond azonban a megbízási szerződés 8. pontjában rögzítettek, miszerint a feladat meghatározott szakképesítéssel látható csak el, s ezzel a felperes rendelkezik. Mindezekből megállapítható, hogy a feladatok túlnyomó részét csak olyan személy - a felperes - végezhette, aki a kazánfűtő munkakör betöltésére jogosító képesítéssel rendelkezett, s egyes képesítést nem igénylő részfeladatok ellátására vehetett igénybe teljesítési segédet.
A felperes tehát az alatt az időtartam alatt, amíg az alperes javára keresőképtelenségére hivatkozva nem végzett munkát, megbízási szerződés alapján feladatok ellátását vállalta, amely magatartása minősített kötelezettségszegésnek minősül. A közalkalmazott ugyanis a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §-ának (1) bekezdése és 103. §-ának (1) bekezdés c) pontja értelmében köteles a közalkalmazotti jogviszonya fennállása alatt a munkáltatóval, a munkáltatói jogkörrel rendelkező vezetőkkel és a munkatársaival együttműködni a jóhiszeműség és a tisztesség általános elve szem előtt tartásával. E lényeges kötelezettség a keresőképtelenség időtartama alatt is fennáll. A felperes a keresőképtelensége alatt az együttműködési kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegve jogellenes magatartást tanúsított azzal, hogy más munkáltató számára megbízási jogviszonyban munkát végzett, ez jelentős súlyú kötelezettségszegésnek minősül.
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok a bizonyítékok egybevetése és mérlegelése során kirívóan okszerűtlen következtetést vontak le akkor, amikor a felperes terhére róttakat nem megfelelően értékelték és ezért a jogszerű fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezték. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. II. 11.070/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Hőrich Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Papp Margit ügyvéd által képviselt alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságon 4. M. 594/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 8. Mf. 22.111/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Pest Megyei Bíróság 8. Mf. 22.111/2011/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 4. M. 594/2009/14. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra a Magyar Államnak fizessen meg 33 420,- Ft (Harmincháromezer-négyszázhúsz forint) együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket, valamint 15 napon belül az alperesnek 120 000,- Ft (Egyszázhúszezer forint) együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
I n d o k o l á s
A felperes 2002. február 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel kastélygondnok munkakörben. 2008. szeptember 16-tól 2009. február 2-ig keresőképtelen volt. 2008. október 10-én megbízási szerződést kötött P. Város Önkormányzatával a Sz. P. Általános Iskola és P. Város Polgármesteri Hivatala fűtési rendszerének felügyelete ellátására. A megbízási szerződés szerint a megbízott kötelezettsége volt a fűtés rendszeres felügyelete, a kazánok és egyéb alkatrészek üzemeltetése, meghibásodás esetén a szerviznek történő bejelentés, a javítás felügyelete, igazolása, a felújítási, karbantartási munkák átvételében való közreműködés, a gázfogyasztás ellenőrzése, a feljogosított szervek által tartott szemlén, ellenőrzésen történő részvétel. Feladatait napi 4 órában kellett ellátnia. A szerződésben a felperes, mint megbízott kijelentette, hogy a feladat ellátásához szükséges képesítéssel rendelkezik (kis teljesítményű kazánfűtő munkakör betöltésére jogosító általános karbantartói képesítési bizonyítvány).
Az alperes igazgatója 2009. január 8-án levélben kért tájékoztatást P. Város Önkormányzatától arról, hogy a felperes munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll-e az önkormányzattal. A polgármester 2009. január 14-én kelt levelében arról tájékoztatta az igazgatót, hogy az önkormányzat munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített megbízási szerződés formájában a felperessel. Rögzítette azt is, hogy "a szerződésnek nem kitétele a személyes munkavégzés".
Az alperes igazgatója 2009. február 19-én fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben. A lefolytatott vizsgálatot követően a Fegyelmi Tanács 2009. április 29-én elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Terhére rótta, hogy a Kjt. 43. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve a megbízási jogviszony létesítéséhez nem kérte a munkáltató előzetes hozzájárulását, továbbá a szerződés alapján személyes munkavégzésre volt kötelezett, s megtévesztő nyilatkozatot tett a vonatkozásban, hogy a munkát közreműködő igénybevételével látta el. Súlyosnak ítélte a felperes azon magatartását, hogy további munkaviszony létesítésére a keresőképtelen állománya alatt került sor, s míg az alperesnél egészségi állapotára hivatkozva nem tudott munkát végezni, ugyanazon időtartam alatt a megbízási szerződésből eredő munkavégzési kötelezettségét teljesítette.
A felperes a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése és a jogkövetkezmények alkalmazása iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon. Álláspontja szerint az alperes elkésetten indította meg a fegyelmi eljárást, illetve súlyosan megszegte annak eljárási szabályát azzal, hogy jogi képviselője gyakorlatilag átvette a vizsgálóbiztos és a Fegyelmi Tanács tevékenységét. Érdemben sem találta megalapozottnak a határozatot, mivel a megbízási szerződés alapján végzendő tevékenysége nem gátolta abban, hogy az alperesnél fennálló munkaköri kötelezettségeit teljesítse, a társadalombiztosítási szabályokat pedig nem sértette meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy nem vétett eljárási szabályokat, s érdemben is helytálló volt határozata.
A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 4. M. 594/2009/14. számú ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes sérelmezett fegyelmi határozatát, megállapította, hogy a munkáltató az elbocsátás fegyelmi határozattal jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, és 5 456 206,- Ft és kamatai megfizetésére kötelezte a munkáltatót, egyebekben a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes a jogszabályban előírt határidőn belül indította meg a fegyelmi eljárást, továbbá a jegyzőkönyvvezető személyének kiválasztásában sem követett el jogsértés, így érdemben vizsgálta a fegyelmi határozatot. Kifejtette, hogy a perben nem nyert bizonyítást, hogy a felperes mely időszakban végezte volna a megbízási szerződésen alapuló tevékenységét, illetve az, hogy mindez mennyiben esett egybe az alperesnél végzendő munkájával. Amennyiben összeférhetetlenség állt fenn a két tevékenység között, úgy a munkáltatónak a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 44. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak szerint kellett volna eljárnia. Erre figyelemmel jogellenesnek találta a felperessel szemben hozott fegyelmi büntetést és azt hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezése, illetve a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság 8. Mf. 22.111/2011/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalási összeget 4 844 318,- Ft-ra leszállította, egyebekben helybenhagyta azt. A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját, mely szerint az alperes a jogszabályban írt határidőn belül indította meg a fegyelmi eljárást, ezért érdemben vizsgálta annak jogszerűségét. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a megbízási jogviszony alapján végzett felperesi tevékenység egészben, vagy részben a főállású munkaidővel esett egybe. A polgármester levele és a felperes személyes előadása alapján megállapíthatónak tartotta, hogy a tevékenység még részben sem esett egybe a felperes főmunkaidejével. Kifejtette továbbá, hogy az alperes is csak súlyosító körülményként jelölte meg azt, hogy a megbízási szerződést a felperes a keresőképtelen állománya alatt kötötte, így ez nem képezte a fegyelmi eljárás tárgyát, ezért azt az elsőfokú bíróságnak sem kellett volna érdemben vizsgálnia.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Jogszabálysértésként a Pp. 206. §-ának megsértésére hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a fegyelmi büntetés kiszabására azért került sor, mert a felperes a Kjt. 43. § (1) bekezdésébe ütköző módon előzetes hozzájárulás nélkül létesített megbízási jogviszonyt, amelynek teljesítése részben, vagy egészben a főmunkaidejével azonos időtartamra esett, a szerződést keresőképtelen betegállománya alatt kötötte, holott ha betegsége nem állt fenn, akkor a kastélygondnoki munkáját is elláthatta volna alperesnél, így magatartása az Mt. 3. § (1) bekezdésébe ütközött. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem értékelték azt a körülményt, hogy a felperes a szerződést keresőképtelen (fekvő) betegállománya alatt, az Mt. 3. §-ába ütköző módon kötötte meg, így a főmunkaidővel való tényleges ütközés kérdése szóba sem kerülhetett. Ha a munkavégzésre képes volt, akkor neki a munkahelyére kellett volna visszatérnie és nem kellett volna helyettesítéséről gondoskodni. A két munkaidő egybeesésével kapcsolatban előadta, hogy a felperes heti 40 óra munkaidőben látta el tevékenységét a kastélyban. Munkaköri leírása, valamint a megbízási szerződés szerint ellátandó feladatok folyamatos, készenléti jellegére tekintettel aktív munkavégzés esetén legalább részben egybe kellett esnie munkaidejének a megbízási szerződés alapján végzett tevékenység idejével, már csak azért is, mivel ez utóbbi alapján a fűtési rendszer felügyeletét munkanapokon 8-18 óráig folyamatosan biztosítani kellett. A megbízási szerződés tartalma olyan feladatokat írt elő a számára, amelyek elviekben munkafeladataival ütköztek, a felek nem tudhatták előre, hogy a felperes közreműködésére mikor és milyen intenzitással lesz szükség a fűtési szezonban.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelték, így téves következtetések alapján hozták meg ítéletüket.
A Kúria ezért azt vizsgálta, hogy milyen bizonyítékok álltak az eljárt bíróságok rendelkezésére, s azokat okszerűen mérlegelte-e. Az alperes fegyelmi határozatában azt rótta a felperes terhére, hogy a Kjt. 43. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét megsértve az alperes hozzájárulása nélkül létesített munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, illetve erre keresőképtelen állománya alatt került sor, megszegve ezzel az Mt. 3. § (1) bekezdésén alapuló együttműködési kötelezettségét.
A Kjt. szigorú feltételeket határoz meg arra az esetre, ha a közalkalmazotti jogviszony és a munkavégzésre irányuló további jogviszony időtartama részben, vagy egészben egybeesik. Ezt az indokolja, hogy ekkor a közalkalmazott jogviszonyának munkaideje alatt látja el részben, vagy egészben a további jogviszonyból adódó teendőit. Ebben az esetben a további jogviszony létesítéséhez előzetesen meg kell szerezni a munkáltató hozzájárulását. Ha a munkáltató nem adja meg a hozzájárulást a további jogviszony létesítéséhez, a közalkalmazott e döntés ellen nem kezdeményezhet munkaügyi jogvitát.
Kirívóan okszerűtlennek találta a Kúria a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy a polgármester levele és a felperes személyes előadása alapján kizárható, hogy a felperes tevékenysége akár részben egybeesett volna a főmunkaidejével. Helytállóan hivatkozott arra az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes heti 40 órában látta el tevékenységét az alperesnél - előadása szerint 7 órától 15 óráig -, a megbízási szerződése alapján pedig a fűtési rendszer felügyeletét munkanapokon 8 órától 18 óráig kellett biztosítani. Figyelemmel arra, hogy a megbízási szerződés alapján készenléti, folyamatos felügyeleti tevékenységet kellett végeznie, e tevékenysége szükség szerint legalább részben egybeesett a munkaidejével. Ennek megfelelően a megbízási szerződést csak az alperes előzetes hozzájárulása után köthette volna meg. Mivel mindezt elmulasztotta, ezzel vétkesen megszegte a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét.
Tévesen, minden alap nélkül állapította meg a másodfokú bíróság azt, hogy az alperes csak súlyosító körülményként jelölte meg, hogy a megbízási szerződést a felperes a keresőképtelen állománya alatt kötötte, így mindez nem képezte a fegyelmi eljárás tárgyát. A fegyelmi határozatban az alperes a következőt rögzítette: "A szerződéskötés jogszerűtlensége mellett különösen súlyosnak minősíti a fegyelmi tanács azt a tényt, hogy arra J. J. betegállománya alatt került sor." Helytállóan hivatkozott ezért az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy jogszabálysértően nem értékelte a másodfokú bíróság, hogy a szerződést keresőképtelen (fekvő) betegállománya alatt az Mt. 3. § (1) bekezdésébe ütköző módon kötötte meg a közalkalmazott.
A felperes mind a fegyelmi, mind a peres eljárás során ellentmondó nyilatkozatot tett a vonatkozásban, hogy munkáját személyesen, vagy közreműködő útján végezte-e. Mindkét meghallgatása során elismerte, hogy személyesen is végzett munkát, de előadása szerint ebben családja is segítségére volt.
A rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá azt a felperesi állítást, hogy személyes munkavégzési kötelezettség nem terhelte. Dr. B. Gy. polgármester ilyen tartalmú nyilatkozatot nem tett, levelében pusztán azt állapította meg, hogy "a szerződésnek nem kitétele a személyes munkavégzés". Ennek ellentmond azonban a megbízási szerződés 8. pontjában rögzítettek, miszerint a feladat meghatározott szakképesítéssel látható csak el, s ezzel a felperes rendelkezik. Mindezekből megállapítható, hogy a feladatok túlnyomó részét csak olyan személy - a felperes - végezhette, aki a kazánfűtő munkakör betöltésére jogosító képesítéssel rendelkezett, s egyes képesítést nem igénylő részfeladatok ellátására vehetett igénybe teljesítési segédet.
A felperes tehát az alatt az időtartam alatt, amíg az alperes javára keresőképtelenségére hivatkozva nem végzett munkát, megbízási szerződés alapján feladatok ellátását vállalta, amely magatartása minősített kötelezettségszegésnek minősül. A közalkalmazott ugyanis a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 3. §-ának (1) bekezdése és 103. §-ának (1) bekezdés c) pontja értelmében köteles a közalkalmazotti jogviszonya fennállása alatt a munkáltatóval, a munkáltatói jogkörrel rendelkező vezetőkkel és a munkatársaival együttműködni a jóhiszeműség és a tisztesség általános elve szem előtt tartásával. E lényeges kötelezettség a keresőképtelenség időtartama alatt is fennáll. A felperes a keresőképtelensége alatt az együttműködési kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegve jogellenes magatartást tanúsított azzal, hogy más munkáltató számára megbízási jogviszonyban munkát végzett, ez jelentős súlyú kötelezettségszegésnek minősül.(BH 1999.573)
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok a bizonyítékok egybevetése és mérlegelése során kirívóan okszerűtlen következtetést vontak le akkor, amikor a felperes terhére róttakat nem megfelelően értékelték és ezért a jogszerű fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezték. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp, 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles viselni az alperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, míg a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján - a 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet 7. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel - köteles megfizetni az első-, másodfokú, illetve felülvizsgálati eljárási illetéket, melynek mértékét a Kúria az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 42. § (1) bekezdés a) pontja, 46. § (1) bekezdése, valamint 50. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2013. február 6.
dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró(Kúria Mfv. II. 11.070/2011.)