BH+ 2013.5.209

I. Feltárási kötelezettség akkor terheli a kijelölt választottbírót, ha fennáll feltárásra érdemes kapcsolata [1994. évi LXXI. tv. 17. § (1) bek., 55. § (1) bek. e) pontja]. II. A feltárási kötelezettség terheli a választottbíróság által kirendelt szakértőt is [1994. évi LXXI. tv. 17. § (1) bek., 55. § (1) bek., Választottbíróság Eljárási Szabályzata (VESZ) 19. § (3) és (6) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) VB/09273. számú ítéletével megállapított tényállás szerint a választottbírósági eljárás felperese (jelen per alperese) mint eladó és a választottbírósági alperes (jelen per felperese) jogelődje az E. GmbH mint vevő - nevében dr. H. S. - 2008. június 6-án "Adásvételi szerződés részvényekre" (RASZ) elnevezésű szerződést kötöttek. A szerződés azt tartalmazta, hogy megkötésére azér...

BH+ 2013.5.209 I. Feltárási kötelezettség akkor terheli a kijelölt választottbírót, ha fennáll feltárásra érdemes kapcsolata [1994. évi LXXI. tv. 17. § (1) bek., 55. § (1) bek. e) pontja].
II. A feltárási kötelezettség terheli a választottbíróság által kirendelt szakértőt is [1994. évi LXXI. tv. 17. § (1) bek., 55. § (1) bek., Választottbíróság Eljárási Szabályzata (VESZ) 19. § (3) és (6) bek.].
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) VB/09273. számú ítéletével megállapított tényállás szerint a választottbírósági eljárás felperese (jelen per alperese) mint eladó és a választottbírósági alperes (jelen per felperese) jogelődje az E. GmbH mint vevő - nevében dr. H. S. - 2008. június 6-án "Adásvételi szerződés részvényekre" (RASZ) elnevezésű szerződést kötöttek. A szerződés azt tartalmazta, hogy megkötésére azért került sor, mert a felperes a közterületi hirdetésekkel foglalkozó E. csoport magyarországi vállalkozásait át kívánta szervezni. Az elképzelés szerint a 100%-os tulajdonában álló E. Zrt.-hez kerültek volna a felületértékesítési jogok, míg a többi, kapcsolt vállalkozás - így az O. Zrt. is, melyben az alperesnek 15%-os, a felperesnek 85%-os tulajdonosi részesedése volt - csak felületgazda társaságokká váltak volna. A szervezeti változtatás végrehajtása érdekében az alperes hozzájárulásáért a felperes jogelődje kötelezettséget vállalt arra, hogy az O. Zrt. részvényeinek a 15%-át tőle megvásárolja. A szerződésben rögzítették, hogy az egyenként 10 000 Ft névértékű, 1815 darab részvényre szóló, 1. sorszámtól 1815. sorszámig terjedő, nyomdai úton előállított, 18 150 000 Ft össznévértékű törzsrészvényeket az eladó szavatosság terhe mellett a felperes jogelődjének eladja. A vételárat 4 900 000 euro értékben határozták meg azzal, hogy a vételár tényleges kifizetéséig évente EURLIBOR + 2% kamatot számolnak fel.
Rögzítették a szerződésben, hogy a felperes jogelődje és a vevő között munkaviszony áll fenn, az alperes a társaság vezérigazgatója, az igazgatóságnak is az elnöke. A vételár kifizetésének időpontját az írásbeli felmondás és/vagy visszahívás, illetőleg lemondás közléséhez kötötték (RASZ 2.3. pont). Ha a vevő közli az eladóval a munkaviszony felmondását, vagy a visszahívás tényét, a vevő köteles a szerződés 1.2. pontjában meghatározott teljes vételárat az eladónak az intézkedések kézhezvételétől számított 8 napon belül a részvények átadásával egyidejűleg megfizetni. Rendelkeztek továbbá különböző esetekre kötbér fizetési kötelezettségről, valamint a részvények átadásának módjáról.
A magyar és német nyelven írásba foglalt RASZ-t eladóként az alperes, míg a vevő képviselőjeként dr. H. S., tanúként B. P. és K.B. írták alá. Dr. H. S.-nek önálló - társasági szerződési és jogszabályi korlátozások nélküli - cégjegyzési és képviseleti joga volt a felperes jogelődje képviseletében. 2009. május 26-ig volt a felperes jogelődjének a vezérigazgatója, jogviszonyát rendkívüli felmondással szüntették meg.
A felperes jogelődjének (továbbiakban: felperes) kezdeményezésére 2009. október 2-án a felek között egyeztetések kezdődtek a RASZ teljesítésének menetéről. 2009. október 15-én a felperes 2 000 000 EUR összegű ajánlatot tett az alperesnek a 15%-os részvénycsomag megvásárlására, melyet az alperes visszautasított. Az alperes munkaviszonyát 2009. november 16-án rendkívüli felmondással megszüntették.
A jelen eljárás alperese (választottbírósági felperes) 2009. december 17-én nyújtotta be keresetét a Választottbírósághoz. Kérte kötelezni a felperest (választottbírósági alperes) az általuk 2008. június 6-án kötött részvény-adásvételi szerződés teljesítésére, azaz 4 900 000 euró, annak a megfizetés napjáig számított EURLIBOR + 2% mértékű kamata, valamint a vételáron felül szerződésszegési kötbér jogcímén 3 500 000 euró megfizetésére. Keresetét a Ptk. 277. § (1) bekezdésére, 298. §-ára és 300. § (1) bekezdésére alapította.
A választottbírósági alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az eljárás során folyamatosan - a tárgyalás berekesztéséig - kérte az eljárás felfüggesztését, az alperes és dr. H. S. ellen Magyarországon és Ausztriában általa tett feljelentések alapján indult büntetőeljárásokra tekintettel. Érdemben először azzal védekezett, hogy a RASZ nem létező szerződés, egyrészt azért, mert 2008. június 6-án nem létezett, másrészt amiatt, mert a választottbírósági alperesnek nem volt szerződéskötési szándéka. Kérte, hogy a Választottbíróság rendeljen ki írás- és vegyész, valamint informatikai szakértőt a RASZ keletkezésének körülményei, az aláírások valódisága, a szerződés dátuma helytállóságának megállapítása érdekében.
Hivatkozott arra, hogy a Választottbíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására, mert a RASZ, mint nem létező szerződés nem alkalmas joghatás kiváltására. A választottbírósági alperesnek a RASZ-ban foglalt tartalommal nem volt szerződéskötési szándéka, ezért az abban foglalt választottbírósági szerződés sem létezik.
Ha a RASZ-t a Választottbíróság mégis létezőnek tekinti, akkor az színlelt, illetve a jóerkölcsbe ütköző. Miután a választottbírósági felperes által bemutatott részvények sorszáma nem felel meg a RASZ-ban megjelölt sorszámú részvényeknek, ezért állította, hogy a RASZ lehetetlen szolgáltatásra irányul, ezért semmis. Állította, hogy a RASZ a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján is érvénytelen, mert a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékkülönbség. A részvények tényleges piaci értéke tekintetében tévedésben volt és a felperes tévesztette meg e körben.
A Választottbíróság 2010. július 12-én az alperes hatásköri kifogását elutasította és megállapította hatáskörét az ügy elbírálására.
A választottbírósági alperes a választottbírósági tanács elnöke ellen kifogást terjesztett elő a Választottbíróság Eljárási Szabályzata (továbbiakban Vbesz.) 19. § (2) bekezdése alapján, melyet a Választottbíróság elutasított, majd a kizárási kérelmet a Fővárosi Bíróság is elutasította 7.Gpk.41.259/2010/2. számú végzésével.
A választottbírósági felperes a 2010. október 22-i beadványában sürgette az érdemi tárgyalás kitűzését, egyben bejelentette, hogy a választottbírósági alperes által kezdeményezett büntetőeljárást bűncselekmény hiányában ismételten megszüntették.
2010. november 12-én a választottbírósági alperes kérte, hogy a Vbesz 19. § (3) bekezdése alapján a Választottbíróság valamennyi tagja haladéktalanul tegyen eleget feltárási kötelezettségének, melyre a 2010. december 2-án tartott tárgyaláson került sor.
A választottbírósági alperes a 2010. december 29-én kelt beadványának VIII. pontjában előadta, hogy ha az egymással üzleti, gazdasági kapcsolatban álló személyek olyan szerződést kötnek saját javukra, amely egy harmadik személy - az alperes - számára komoly anyagi hátránnyal jár, az a szerződés semmis, s részletesen kifejtette a jóerkölcsbe ütközésre alapított érvénytelenségi kifogását.
A 2011. február 22-én kelt beadványa 6. pontjában "a 2010. december 29. napján kelt beadványa VIII. pontjában a RASZ vételárra vonatkozó kikötése érvénytelenségével kapcsolatban kifejtett álláspontját beszámítási kifogásként is" fenntartotta. Állította, hogy "az alperes beszámítási kifogása az Eljárási Szabályzat 34. § (3) bekezdése szerint került megfogalmazásra, annak elbírálására a tisztelt Választottbíróságnak a hatásköre fennáll."
A beadvány 7. pontja a következőt tartalmazza: "7. Tekintettel arra, hogy a tisztelt Választottbíróság 2010. december 2-ai tárgyalását követően a tisztelt Választottbíróság által meghatározott határidőn belül előterjesztésre került a beszámítási kifogás, annak tárgyalását - a szakértő kirendelésével együtt - az eljáró Tanács nem tagadhatja meg (Eljárási Szabályzat 34. § (4) bekezdés). Erre figyelemmel a tisztelt Választottbíróságnak fel kell hívnia az alperest a szükséges választottbírósági eljárási díj megfizetésére."
Fenntartotta a RASZ érvénytelenségével kapcsolatos nyilatkozatait és a 8. pontban előadta, hogy a Választottbíróságnak érdemben kell azokat vizsgálnia, "s ha arra a következtetésre jut, hogy az érvénytelenségi kifogás csak viszontkeresetként terjeszthető elő, akkor erre az alperest figyelmeztetnie kell, hogy az alperes a szükséges választottbírósági eljárási díjat befizethesse."
A Választottbíróság 2011. március 10-én hozott 4. sorszámú végzésével megállapította, hogy e nyilatkozatával a választottbírósági alperes viszontkeresetet terjesztett elő és egyben felhívta a választottbírósági díj megfizetésére (21 986 373 Ft), mely ellen a választottbírósági alperes tiltakozott, jelezve, hogy beadványában érvénytelenségi kifogással, illetve megtámadási kifogással élt, mely nem minősül sem viszontkeresetnek, sem beszámítási kifogásnak. Az érvénytelenségre történő hivatkozás pusztán perbeli védekezésre szolgál, így fel sem merülhet a viszontkereset előterjesztésének szükségessége. A választottbírósági díjat utóbb befizette. Ezt követően is észrevételezte azonban, hogy álláspontja szerint beadványában csak érvénytelenségi kifogást terjesztett elő a Ptk. 236. § (3) bekezdése alapján, ami után nem kellett volna választottbírósági díjat lerónia.
A Választottbíróság a részvények átruházáskori piaci forgalmi értékének megállapítására szakértőt rendelt ki. A szakvélemény becsatolása után két alkalommal a szakértő személyes meghallgatására is sor került.
A 2011. november 23-án tartott tárgyaláson a választottbírósági alperes által felkért magánszakértő bejelentette, hogy a választottbírósági felperes házastársa személyesen felkereste az irodájában és tájékoztatta, hogy ha a RASZ alapjául szolgáló részvény-értékbecslést végző könyvvizsgálójának problémája lehet a magánszakértői véleményből, akkor a magánszakértőnek is problémája lehet abból. Ez alkalommal a választottbírósági felperes házastársa, a magánszakértő tudta nélkül, hangfelvételt készített a beszélgetésükről, amelyet a választottbírósági felperes 2011. november 30-án a választottbírósági iratokhoz CD-n becsatolt.
A választottbírósági alperes a 2012. május 9-én tartott tárgyaláson a perben kirendelt szakértő véleményét nem fogadta el, kérte új szakértő kirendelését. E tárgyaláson a korábbi jogi képviselő mellett a választottbírósági felperes újabb, 2012. január 26-ától eljáró jogi képviselője is megjelent. Ezen a tárgyaláson hallgatta meg - egymás jelenlétében - a Választottbíróság a választottbírósági felperest és házastársát, aki - a választottbírósági felperes előadása szerint - a RASZ megfogalmazásában részt vett.
Az eljárás során a választottbírósági alperes jogutódlással megszűnt, az eljárást a Választottbíróság a jogutóddal szemben folytatta.
A Választottbíróság ítéletében kötelezte a választottbírósági alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a választottbírósági felperesnek vételár jogcímén 4 900 000 eurót és annak 2009. december 9-től számított, az esedékesség napján hatályos, 12 hónapos EURLIBOR+2% éves mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítéletet csak két választottbíró írta alá, a harmadik különvéleményt csatolt az ítélethez.
A Választottbíróság megállapította, hogy a RASZ a szerződésben feltüntetett időpontban létrejött, azt a felek aláírták, létrejöttéhez nem volt szükség más személy beleegyezésére [Ptk. 205. § (1) bekezdés, 365. § (1) bekezdés].
Hangsúlyozta, a magyar büntetőeljárások anyagából arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által megindított újabb büntetőeljárások eredményének bevárása az eljárás szükségtelen elhúzódását eredményezné. Az eljárt nyomozó hatóságok az alperes feljelentésének kivizsgálása körében igen részletes eljárást és bizonyítást folytattak le, és ennek eredményeként szüntették meg a nyomozást. Ezért nem adott helyt az alperes e körben előterjesztett bizonyítási indítványainak és erre tekintettel utasította el az Ausztriában folyamatban lévő büntetőeljárásra tekintettel előterjesztett, eljárás felfüggesztése iránti kérelmet is.
Álláspontja szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a szerződés nem jött létre, illetve azt más időpontban írták alá, vagy hogy nem létezik.
Az érvénytelenségi kifogásokra vonatkozóan kifejtette, hogy a magyar anyagi jogszabályok alapján a szerződés semmisségét nem lehetett megállapítani. A RASZ nem semmis a szerződés kétoldalú színlelése okán, mert nem állapítható meg, hogy a felek adásvételi szerződés helyett a választottbírósági felperes jogainak biztosítására kötötték volna meg a szerződést, és nem is volt ingyenes, mert a felek a szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározták. Nem bizonyította a választottbírósági alperes, hogy a szerződés megkötésekor tévedésben lett volna, és a szerződés nem irányult lehetetlen szolgáltatásra sem, mert a részvények sorszáma nem érvényességi kelléke az adásvételi szerződésnek.
A választottbírósági alperes kérte annak megállapítását is, hogy a RASZ nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközése miatt semmis. A Választottbíróság ítéletében kifejtette: "Az alperes ezen kérelmét - azonosan egyéb semmisségi érvénytelenségi indítványaival - a Választottbíróság viszontkeresetnek tekintette és nem érvénytelenségi kifogásként bírálta el. A Választottbíróság álláspontja szerint ugyanis a vételár és szerződésszegési kötbér teljesítésére kötelezés iránti kereseti kérelemmel szemben a szerződés semmisségére történő hivatkozást kifogásként nem lehet elbírálni, mert az egy önálló jogcímű anyagi jogi igény előterjesztését jelenti." Megjegyezte, hogy maga a választottbírósági alperes is így minősítette a kérelmét, hiszen a díjszabályzat szerinti díjat felhívásra lerótta. A választottbírósági alperes maga ugyan beszámítási kifogás címmel terjesztette elő viszontkeresetét, ilyet azonban elismert keresetrész hiányában nem lehet előterjeszteni, másrészt a szerződések érvénytelenségének megállapítását nem lehet beszámítási kifogással kérni. Hivatkozott arra is, hogy a választottbírósági alperes az Eljárási Szabályzat szerinti eljárást követve a viszontkeresetét nem vonta vissza.
Érdemben vizsgálva a jóerkölcsbe ütközésre hivatkozással előterjesztett viszontkeresetet, arra a következtetésre jutott, hogy a felek a szerződésük által elérni kívánt célok és garanciák biztosítása, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározása, teljesítésének feltételei körében nem lépték át az üzleti életben megszokott kockázatvállalás határait, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét, az elvárható üzleti jóerkölcs kereteit. Mindkét fél saját üzleti kockázatát felmérve hozott a szerződés megkötésével egy döntést, melynek következményeit viselniük kell. Álláspontja szerint az a tény, hogy ki készítette a szerződés tervezetét, nem teszi azt jóerkölcsbe ütközővé. "Mivel S. úr képviselte az alperest, ha nála volt a szerződés, akkor így ezáltal alperesnél is volt, irreleváns, hogy más kollégáinak azt mikor adta át."
A szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránytalansága kérdésében az összes szakértői vélemény és a felek előadása mérlegelésével nem talált kellő indokot arra, hogy a szakértői véleményt bírói úton felülmérlegelje, s annak alapján hozta meg ítéletét. Mindezek miatt nem tartotta szükségesnek a választottbírósági alperes újabb szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának és egyéb indítványainak teljesítését.
A felperes az állami bírósághoz benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság érvénytelenítse a Választottbíróság VB/09273 számú ítéletét a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdés c), d)</a> és e) pontja, illetve a (2) bekezdés b) pontjába foglalt érvénytelenítési okok megvalósulása alapján.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt érvénytelenítési ok körében keresetét azzal indokolta, hogy választottbírósági alperesként az érvénytelenségi kifogásai alapján, eljárási díj lerovására nem lett volna köteles. Érvénytelenségi kifogásának viszontkeresetté minősítésével és a választottbírósági díj megfizetésére kötelezése miatt az ügye előadhatóságához való joga sérült.
Állította, hogy az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, melyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki (Vbt.55. § (1) bekezdés d) pont). A Választottbíróság túlterjeszkedett a kereseten és ellenkérelmen.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok körében az alábbiakra hivatkozott:
-Nem került feltárásra az eljáró tanács tagjai és az alperes új jogi képviselője közötti kapcsolat.
-Az eljáró tanács elnöke és az alperes egyik jogi képviselője között olyan kapcsolat áll fenn, amely alapján a választottbírósági eljárásban pártatlan döntés nem születhetett. Állította, hogy a tanácselnök nem pártatlanul járt el az eljárás során, mert az alperesnek az "eljárásból fakadó jogait súlyosan túllépő cselekményei felett" nagyvonalúan eltekintett.
-Nem került feltárásra az alperes egyik jogi képviselője és a kirendelt szakértő közötti kapcsolat, holott a szakértő és az új jogi képviselő közösen dolgozott a P-i Önkormányzat részére, mely gazdasági érdekközösséget jelent.
Az ítélet közrendbe ütközését állította [Vbt.55. § (2) bekezdés b) pont] az alábbiakra hivatkozással:
-Nem került felfüggesztésre a választottbírósági eljárás a RASZ rendelkezése tárgyában folyamatban levő osztrák, valamint a hűtlen kezelés miatt folyamatban levő magyar büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
-A választottbírósági ítélet a felperes fizetési kötelezettségének beálltát az alperes bűncselekménye (munkaviszonyának emiatti megszüntetése), mint feltétel bekövetkezésére alapítja.
-Iratellenes megállapításaival a Választottbíróság annullálta a jóerkölcs szabályait, mert azzal, hogy tévesen azt állapította meg, miszerint a RASZ felperest illető példánya S. úrhoz került - holott az alperes is azt nyilatkozta, hogy az véletlenül nála maradt és ezért betette a cég páncélszekrényébe -, alapjaiban tette lehetetlenné a jóerkölcs szabályainak érvényesülését.
-Az ítélet átlépte az értékkövetelmény általános határait, mert közrendbe ütközően értelmezte az ügyleti kamat, mint anyagi jogi kategória fogalmát.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. A feltárási kötelezettség tekintetében kifejtette, hogy nem tartozik a feltárási kötelezettség körébe a mindenki által ismert tény. A szakértő vonatkozásában állította, hogy a Vbt. 11. §-a kizárólag a választottbírákra alkalmazandó, és ezt a szabályt nem lehet kiterjesztően értelmezni.
Részletesen kifejtette álláspontját a felfüggesztéssel kapcsolatban és hangsúlyozta, hogy annak nem lehetett helye az Ausztriában folyamatban levő büntetőeljárásra hivatkozással.
Álláspontja szerint a Választottbíróság nem zárta el attól a felperest, hogy az ügyét előadhassa, s e körben hivatkozott a felperes választottbírósági eljárásban tett bejelentéseire. Hangsúlyozta, hogy a beadványok minősítésére kizárólag a Választottbíróság jogosult, s ez a feleket köti.
A felek választottbírósági megállapodása szerint a Választottbíróság hatásköre a szerződésből fakadó minden jogvitára kiterjedt, így a viszontkeresetre is.
Állította, hogy a részvényeket ügyvédi letétbe helyezte, bár a vételár megfizetéséig a részvények tulajdonosa és birtokosa maradhat (RASZ. 3.3. pont). Vitatta, hogy az alperes felróható magatartása idézte volna elő munkaviszonyának megszűnését.
Az ügyleti kamattal kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy a felperes 2008. január 1-jétől kezdődően húzza a részvények hasznait, mert az O. Zrt. gazdasági alapjainak elvonásával a nyereség a felperes kizárólagos tulajdonában álló cégekben csapódott le.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1 270 000 Ft perköltséget.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjára alapított, a feltárási kötelezettség elmulasztására hivatkozással előterjesztett érvénytelenítési ok tekintetében kifejtette, hogy a törvény a választottbírák számára írja elő a feltárási kötelezettséget [Vbt. 17. § (1) bekezdése], a szakértő tekintetében elmaradt feltárási kötelezettség nem alapozza meg az ítélet érvénytelenítését.
Az alperes által választott bíró és az alperes új képviselője azonos ügyvédi kamarai tagsága nem minősül a feltárási kötelezettség alá eső ténynek. Hivatkozott a Kúria Gfv.X.30.037/2012/4. számú ítéletében kifejtett arra az álláspontra, mely szerint a mindenki által ismert tény nem tartozik a feltárási kötelezettség körébe. A választott bírónak a törvényi szabályozásból következő és közismert körülményt nem kell külön feltárnia a felek előtt, mert az a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében nem ébreszt jogos kétséget.
Megállapította, hogy az eljáró bírák a felek érdemi nyilatkozatainak megtétele előtt feltárták a felekkel való kapcsolatukat, így annak elmaradására, vagy elkésettségére a felperes alappal nem hivatkozhat. Mindezek értékelésével a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja alapján nem találta érvényteleníthetőnek a Választottbíróság ítéletét.
Megállapította továbbá, hogy a felek a választottbírósági eljárásban az alaki jogaikat gyakorolhatták, a Választottbíróság alaki jogi kötelezettségeinek eleget tett, a felperes az ügyét előterjeszthette. A választottbírósági díj lerovására való kötelezés nem zárta el a felperest attól, hogy az ügyét előterjessze. A felperes a 2011. február 22-én kelt beadványa 6.7. pontjában egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy beszámítási kifogást terjeszt elő. Beszámítási kifogás esetén pedig - a Választottbíróság díjszabályzatának 5. § (2) bekezdése szerint - kötelezően a viszontkeresetre érvényes választottbírósági díjat kell megfizetni. Ezért, ha viszontkereset helyett beszámítási kifogásként bírálták volna el az igényét, akkor is a kifogásolt díj megfizetésére lett volna köteles. Mindezekre tekintettel a felperes ügyének előterjesztését a választottbírósági díj megfizetésére való kötelezés nem korlátozhatta, mert a felperes a nyilatkozatát maga tekintette beszámítási kifogásnak.
A felperes díjfizetésre való felhívása nem jelent súlyos eljárási szabálysértést, ezért a választottbírósági ítélet a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem érvényteleníthető.
A Választottbíróság a felek eljárásban előterjesztett kérelmeiről határozott, a választottbírósági szerződés kiterjedt a keresetre és a viszontkeresetre is, ezért nem látta megállapíthatónak a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulását sem.
A közrendbe ütközés kapcsán [Vbt.55. § (2) bekezdés b) pont] a felperes több - álláspontja szerint ezt megvalósító - okot is felsorolt.
E körben az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a választottbírósági ítélet akkor lenne közrendbe ütköző, ha az ítélet bűncselekmény elkövetésével létrehozott bizonyítékon alapulna, ezt azonban a felperes sem állította, csak "valószínűsítette", hogy az osztrák eljárás eredményeként a későbbiekben ezt meg lehet állapítani. A Választottbíróság ítéletében részletesen megindokolta, hogy miért tekintette ezt eljárásjogi kérdésnek, és mérlegelési jogkörében eljárva hozta meg döntését. Az elsőfokú bíróság - a felperes álláspontjával ellentétben - úgy ítélte meg, a perben nem lehetett megállapítani, hogy a Választottbíróság az ítéletét bűncselekménnyel létrehozott szerződésre alapította volna, így annak közrendbe ütközését sem találta megállapíthatónak.
Kitért arra is, hogy a Választottbíróság ítélete indokolásából megállapíthatóan, erre irányuló kereseti kérelem hiányában mellőzte a felperesnek a részvények átadására való kötelezését. A felperes fizetési kötelezettségét a felek között létrejött szerződés alapján állapította meg, a fizetési kötelezettséget a felperes magatartása tette esedékessé, mely a Választottbíróság ítéletétől függetlenül következett be, ezért az ítélet ez okból sem ütközik a közrendbe.
Az elsőfokú bíróság végül kifejtette, hogy a rendes bíróság nem bírálhatja felül a Választottbíróság jogi álláspontját, érdemi döntését, és nem mérlegelheti felül, hogy a feltárt bizonyítékokból milyen következtetésre kellett volna jutni, a bizonyítékokat hogyan kellett volna értékelni. A Választottbíróság ítéletének esetleges jogszabálysértő rendelkezése önmagában nem alapozza meg az ítélet közrendbe ütközését, és az anyagi jogszabálysértés sem alapozza meg az ítélet érvénytelenítését. Ebből következően a tényállás megállapítása, illetve a kamatfizetési kötelezettség körében kifejtett álláspont nem közrendbe ütköző. Mindezek alapján a Választottbíróság ítéletét a keresetben megjelölt okokból nem találta érvényteleníthetőnek.
A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbt. 54. §-a, 55. § (1) bekezdés c), d)</a> és e) pontja, valamint a (2) bekezdés b) pontja jogszabálysértő alkalmazására hivatkozva. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az előbb felsorolt rendelkezéseket, továbbá a Vbt. 17. § (1) bekezdését és 28. §-át.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazása körében - álláspontja szerint- tévesen ítélte meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az új jogi képviselő tekintetében nem állt fenn a választottbírák feltárási kötelezettsége. Miután az azonos kamarai tagságot a feltárási kötelezettség teljesítése során az egyik választottbíró megemlítette, ezért a történtekhez képest később kialakított bírósági gyakorlat nem vehető figyelembe az eljárásban, mert az eljárás tartama alatt a választottbírák még abban a tudatban voltak, hogy ezt a feltárási kötelezettséget (azonos kamarai tagság) teljesíteniük kell.
A választottbírák az alperes (választottbírósági felperes) új jogi képviselőjével kapcsolatban semmilyen nyilatkozatot nem tettek, ezért a felperes nem szerezhetett tudomást arról, hogy a választottbírák és az új jogi képviselő között van-e, és milyen jellegű kapcsolat. Ezzel sérült a Vbt. 17. § (1) bekezdése. Kiemelte, hogy az azonos kamarai tagsággal csak példálózott, az érvénytelenítési ok kizárólag azon alapul, hogy a képviselőváltással egyidejűleg egyáltalán nem tett eleget a Választottbíróság a feltárási kötelezettségének.
A szakértő feltárási kötelezettségével kapcsolatban kifejtette, hogy a szakértőt az eljáró tanács választotta ki, a tanács által választott szakértő személye tehát e körben a választottbírói tanács tagjainak személyével kell, hogy egy tekintet alá essen. A függetlenség és pártatlanság elve, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog csak akkor érvényesül, ha a szakértő is független és az egyes felekkel szembeni kapcsolatát feltárja. Hivatkozott arra, hogy a felperes kérdésére az eljárás első szakaszában a szakértő kifejezetten nemleges választ adott a felekkel való kapcsolatára, azonban az új képviselő perben való megjelenésével a szakértőnek fel kellett volna tárnia a kapcsolatát vele, különösen azért, mert az alperes új jogi képviselője úgy nyilatkozott, hogy személyes jó kapcsolatot ápol a szakértővel. A feltárási kötelezettségnek olyan időpontban kell eleget tenni, amikor a bizonyítási eljárás még nem kezdődött meg, ezért az új jogi képviselő eljárásba való belépése után, még az eljárási cselekmények előtt kellett volna ezt megtenni.
Az eljáró tanács elnökével kapcsolatban a tanács elnöke magatartását pártosnak állította, azaz a feltárási kötelezettség elmaradásától eltérő tartalmú érvénytelenítési okot jelölt meg keresetében. Nem vitatta, hogy a függetlenség megsértése az eljáró elnök és az alperes jogi képviselője között objektíve nem támasztható alá. Ha azonban a tágan vett eljárási szabályok megsérülnek, abból alappal lehet következtetni a tanács elnökének pártosságára. Álláspontja szerint ezt alátámasztja az ugyanazon karon folytatott oktatói tevékenység; az a tény, hogy alperes kérelmére az eljáró tanács haladéktalanul tárgyalást tűzött ki; a felperes szakértő kirendelésére irányuló kérelmének a Választottbíróság nem tett eleget, s a RASZ keletkezésével kapcsolatos kérdés vizsgálatát mellőzte; nem tárta fel haladéktalanul az alperes jogi képviselőjével fennálló kapcsolatát; az alperes számára határidő hosszabbításról rendelkezett egy előkészítő irat benyújtása tekintetében, bár azt az alperes nem kérte (arra a felperes terjesztett elő kérelmet); a feltűnő értékaránytalanságra alapított érvénytelenségi kifogást viszontkeresetnek tekintette és csak a választottbírósági díj lerovásától tette függővé; nem rendelte el az eljárás felfüggesztését a Választottbíróság; szó nélkül hagyta az alperes házastársának a felperes magánszakértőjénél tett látogatását és a beszélgetés felvételét; nem tett eleget az alperes tanúmeghallgatás iránti indítványának; egymás jelenlétében hallgatta meg az alperest és az alperes tanúként meghívott házastársát, továbbá hagyta, hogy az alperesnek feltett kérdésekre a tanú válaszoljon; téves tényállást állapított meg; a választottbírósági ítélet nem tartalmazza az alperes házastársának a felperes magánszakértőjénél tett látogatását; nem tartalmazza az alperes új jogi képviselőjének perbeli fellépését; az ítélet a felperes hátrányára és az alperes előnyére is túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen.
Részletesen kifejtette álláspontját az érvénytelenségi kifogás perbeli jelentőségéről, a viszontkereset és a beszámítási kifogás különbségéről és állította, hogy az eljárási jog Választottbíróság általi minősítése sérti az ügy egyenlő előadhatóságához fűződő jogot [Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pont]. Állította továbbá, hogy a választottbírósági eljárás kezdeti szakaszában feltételesen kénytelen volt úgy nyilatkozni, hogy szükség esetére beszámítási kifogásnak kéri tekinteni az érvénytelenségi kifogásait, ezt azonban csak azért tette, mert félt attól, hogy ennek hiányában nyilatkozatait teljes egészében figyelmen kívül fogják hagyni.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjának megsértése körében előadta, hogy nem terjesztett elő viszontkeresetet - az érvénytelenségi kifogását tévesen tekintette a Választottbíróság önálló jogcímű anyagi jogi igénynek -, ám res iudicata hatállyal elbírálták a szerződés érvényességét, holott nem kérte, így nem terjedt ki e kérdésre a választottbírósági szerződés sem. Ugyanakkor nem kötelezte a Választottbíróság az alperest a részvények átadására, s ezzel az alperes javára terjeszkedett túl a kereseti kérelmen.
Az eljárás felfüggesztésének hiányával kapcsolatban kifejtette, hogy az osztrák büntetőeljárásnak komoly kihatása lett volna a választottbírósági eljárásra, mert annak alapján állapítható meg, hogy a RASZ érvényesen létrejött-e vagy sem, s az alperes a választottbírósági eljárásban a RASZ-ból eredő igényt érvényesített. Álláspontja szerint a választottbíróság ezért a közrendbe ütköző módon járt el, amely a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt érvénytelenítési okot megvalósítja.
Állította továbbá, hogy a Választottbíróság ítélete amiatt is a közrendbe ütközik, mert teret engedett a joggal való visszaélésnek. Bár formailag a felperes képviselője megköthette a szerződést és a fizetési feltétel is beállhatott volna, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes képviselője és az alperes között erős bizalmi, a felperestől teljesen független és érdekeivel ellentétes gazdasági együttműködés állt fenn. A RASZ-t aláíró személyek a jogviszonyaik megszűnését megelőzően a felperes és cégcsoportja gazdasági érdekeivel ellentétes ügyleteket kötöttek a saját javukra, a felperes likviditását ezzel erősen megcsorbították, és az alperes munkaviszonya csak azért szűnt meg, mert ezekről a jogsértésekről a felperes felügyelőbizottsága tudomást szerzett. Az iratellenesen megállapított tényállás miatt a jóerkölcsbe ütközést nem vizsgálta a Választottbíróság.
Állítása szerint közrendbe ütközik a kamatfizetési kötelezettség megállapítása is, mert anélkül köteles a felperes ügyleti kamat fizetésére, hogy azért bármilyen ellenértéket kapna, a részvénycsomaggal rendelkezni lett volna vagy lenne jogosult. Vagyoni szolgáltatás nyújtása ellenszolgáltatás hiányában a gazdasági társadalmi rend alapját jelentő értéktörvény megsértését jelenti.
Végül sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem engedélyezte a különvélemény megismerését, álláspontja szerint ez alapvető joga a félnek. Ezzel az elsőfokú bíróság elzárta a felperest attól, hogy a különvéleményben foglaltakra, mint bizonyítékokra hivatkozhasson, ezáltal az ítélet sérti a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A felperes állításaira vonatkozóan megismételte az elsőfokú eljárás során már részletesen kifejtett érveit és felhívta a figyelmet arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében ténylegesen a keresetlevelében foglalt érveket ismételte meg. Tájékoztatta a Kúriát, hogy időközben a felperes önkéntes teljesítése folytán a választottbíróság ítéletében foglaltak teljesültek, a felperes kifizette az alperesnek a megállapított összeget, az alperes pedig a részvényeket üres forgatmánnyal a felperesnek átadta. Az osztrák büntetőeljárást megszüntették mind az alperessel, mind pedig dr. H. S.-rel szemben.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az ítélet a felperes által állított okokból nem jogszabálysértő.
A felperes felülvizsgálati kérelmében több érvénytelenítési ok tekintetében állította a jogerős ítélet jogszabálysértését, ezeket a Kúria egyenként vizsgálta.
Elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytálló-e az elsőfokú bíróság álláspontja a feltárási kötelezettség vonatkozásában [Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja], azaz fennáll-e a feltárási kötelezettsége a választottbíráknak az eljárás során az egyik fél oldalán belépő új jogi képviselő tekintetében.
A Kúria mindenekelőtt utal a Vbt. 17. § (1) bekezdésének a szövegére, melyből egyértelműen megállapítható, hogy a választottbírák feltárási kötelezettsége az eljárás egész tartama alatt fennáll. Elsőként a választottbírónak javasolt személynek kell nyilatkoznia erről, majd a kijelölt választottbírónak kell feltárnia - még a bizonyítási eljárás megindítása előtt - a felek előtt minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében. E körben a Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X.30.141/2010/24. számú ítéletében rámutatott arra, hogy a választottbírónak a többi választottbíróval fennálló kapcsolatát, illetve a választottbíró és a felek vagy képviselőik közötti kapcsolatrendszert is fel kell tárnia. Feltárási kötelezettség azonban csak akkor terheli a kijelölt választottbírót, ha a feltárásra okot adó kapcsolata áll fenn, azaz olyan kapcsolata, amely alkalmas arra, hogy kétséget ébresszen a függetlensége és pártatlansága tekintetében.
A választottbírósági eljárás tartama alatt változhat a felek (jogutódlás) és jogi képviselőjük személye is. A választottbírák feltárási kötelezettsége az eljárás során változó személyek tekintetében is fennáll, azonban ilyen esetben is csak akkor kell feltáró nyilatkozatot tenniük, ha van az új féllel, illetve az új jogi képviselővel olyan kapcsolatuk, amely feltárási kötelezettség alá esik.
Ha volt ilyen kapcsolat, de nem került feltárásra, a fél megalapozottan hivatkozhat a választottbírósági eljárás szabálytalanságára és ennek alapján kérheti az ítélet érvénytelenítését. Amennyiben azonban a feltárásra okot adó kapcsolat nincs, a feltáró nyilatkozat elmaradása nem alapozza meg az ítélet érvénytelenítését.
Az azonos ügyvédi kamarába való tartozással kapcsolatban a felperes azt állította, hogy a választottbírák az általa kifogásolt tárgyalás időpontjában még nem ismerhették a Kúria később hozott eseti döntésben kifejtett álláspontját, ezért az azonos ügyvédi kamarába való tartozást fel kellett volna tárniuk a felek előtt. Ez az érv nem helytálló, mert nem annak van jelentősége mikor vált ismertté a Kúria döntése, hanem annak, hogy van-e feltárást igénylő kapcsolat. A Kúria fenntartja álláspontját, mely szerint az International Bar Association Irányelve (IBA Guidelines) nem jogszabály, azonban a nemzetközi választottbírósági gyakorlat alapján megfogalmazott irányelv segíthet annak eldöntésénél, hogy a felkért választottbírónak milyen kapcsolatát kell feltárnia a felek előtt (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.141/2010/24.). Ebből következően, ha a választottbírók úgy ítélték meg, hogy - bár azonos kamarában tevékenykednek - nincs szoros, vagy függelmi viszonyt megvalósító kapcsolatuk a felek jogi képviselőivel, és kapcsolatuk jellege nem befolyásolhatja a függetlenségüket, pártatlanságukat, e távoli kapcsolatukat nem kell feltárniuk.
Az a felperes által állított tény, hogy egy karon oktat a választottbírósági tanács elnöke és az alperes jogi képviselője, függelmi viszony hiányában, önmagában nem alapozza meg a feltárási kötelezettséget.
A feltárási kötelezettség elmaradását állította a felperes a szakértő tekintetében is, hivatkozva arra, hogy a szakértő a választottbírósági tanács tagjainak személyével esik egy tekintet alá, ezért feltárási kötelezettségének elmaradása megalapozhatja a választottbírósági ítélet érvénytelenítését.
A Kúria megállapította, hogy a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának (Vbesz) 19. § (3) bekezdése értelmében, a választottbíró, illetve az elnök köteles az eljáró tanács többi tagjának és a feleknek haladéktalanul bejelenteni, ha olyan körülmény jut tudomására, amely függetlenségével és pártatlanságával, illetve a felek megállapodása szerinti feltételekkel nem áll összhangban. A Vbesz 19. § (6) bekezdése értelmében e szakaszban foglaltak értelemszerűen vonatkoznak a szakértőre és a tolmácsra is. Ezért a Kúria vizsgálta, hogy e körben a felperes megalapozottan hivatkozott-e eljárási szabálysértésre.
A választottbírósági iratokból megállapította, hogy a Választottbíróság 2011. május 10-én rendelte ki a szakértőt 6. sorszámú végzésével, melyről a feleket írásban tájékoztatta. A felperes (választottbírósági alperes) a szakértőhöz intézett felhívásában kérte a szakértőt a feltárási nyilatkozat megtételére (2011. június 17.), melynek a szakértő a szakvéleményben eleget tett (39. oldal).
A Kúria az adott esetben vizsgálta, hogy a szakértő változtatott-e a szakvéleményén azt követően, hogy az új jogi képviselő az eljárásba belépett. Megállapította, hogy a szakértői véleményt még jóval az új jogi képviselő megjelenése előtt (2011. július 6.) készítette a szakértő, s ezt követően ahhoz ragaszkodott, azt nem változtatta meg. Mindezekre tekintettel a választottbírósági eljárásban az alperes új jogi képviselőjének állított személyes jó kapcsolata a szakértővel nem alapozza meg azt a feltételezést, hogy a szakértő nem volt független és nem tudott pártatlanul szakvéleményt adni.
A felperes állította továbbá, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a Választottbíróság elnöke nem pártatlanul folytatta le az eljárást. Álláspontja szerint, ha a tágan vett eljárási szabályok megsérülnek, abból alappal lehet következtetni a tanács elnökének pártosságára.
A Kúria egyenként megvizsgálta a felperes által hivatkozott eseményeket és a következőket állapította meg:
Az eljárás lefolytatásából nem állapítható meg, hogy az eljáró tanács elnöke az egyik vagy másik fél részére eljárási kedvezményeket adott volna. A tárgyalás kitűzése, annak elhalasztása, határidő hosszabbítás, stb. nem alapozzák meg a felperes állítását.
Az ugyanazon a karon folytatott oktatói tevékenységet a tanács elnöke feltárta a felek előtt. Az érvénytelenségi kifogás-beszámítási kifogás-viszontkereset kérdéskörben a Választottbíróság megindokolta ítéletében, hogy miért tekintette a nyilatkozatot viszontkeresetnek. A bizonyítási eljárás lefolytatása, az eljárás felfüggesztése kérdésében hozott döntés mind a Választottbíróság jogi álláspontját tükrözik és nem támasztják alá az elnök pártosságát.
Az alperes házastársának a hangfelvétellel kapcsolatos tevékenységét a Választottbíróság nem értékelte, nem állapítható meg, hogy az az ítélet meghozatalát befolyásolta volna.
Az alperes és az alperes tanúként meghívott házastársának egymás jelenlétében történő meghallgatása a Vbt.-be, illetve az Eljárási Szabályzatba nem ütközött, ez ellen a felperes sem tiltakozott a tárgyaláson.
Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjának a megsértése nem állapítható meg, ezért helytálló az elsőfokú bíróság döntése, hogy ezen okból a Választottbíróság ítélete nem érvényteleníthető.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján a felperes arra hivatkozott, hogy nem volt képes az ügyét előterjeszteni, mert érvénytelenségi kifogását viszontkeresetként bírálták el. E tekintetben a Kúria álláspontja az, hogy maga a felperes is kérte beszámítási kifogásként, illetve viszontkeresetként figyelembe venni a nyilatkozatát (2011. február 22-i beadványa). Még a Választottbíróság viszontkeresetnek minősítő határozata után sem vonta azt vissza, holott erre az Eljárási Szabályzat 34. § (2) bekezdése alapján a 26. § lehetőséget adott volna. Megállapítható továbbá, hogy a Választottbíróság érdemben vizsgálta a felperesnek a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos védekezését (a szerződés színlelt, jóerkölcsbe ütközik, lehetetlen szolgáltatásra irányul, ezért semmis, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke között feltűnő aránytalanság áll fenn, a részvények piaci értéke tekintetében tévedésben volt és a tévedését a felperes okozta). A védekezés Választottbíróság által történt érdemi vizsgálatára tekintettel, alaptalan a felperesnek az az állítása, hogy nem tudta előadni az ügyét. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a keresetet a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott érvénytelenítési ok megvalósulásának hiányában is. Más kérdés, hogy a Választottbíróság helytállóan jutott-e arra a jogi következtetésre, hogy a semmisségre történt hivatkozás, mint önálló jogcímű anyagi jogi igény viszontkeresetnek minősül. Az igény minősítése a Választottbíróság mérlegelési körébe tartozik, melyet a rendes bíróság érdemben nem bírálhat felül.
Ebből következően a Vbt. 55. § (1) bekezdése d) pontjának a megsértése sem állapítható meg, mert a Választottbíróság a Vbt. 24. §-a alapján megállapíthatta a saját hatáskörét a kereset tekintetében, a viszontkereset pedig a kereset alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségét állította, tehát a választottbírósági kikötés erre is kiterjedt.
A Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján a választottbírósági ítélet közrendbe ütközését állította a felperes. Álláspontja szerint a magyar közrendbe ütközik a Választottbíróság ítélete, mert nem függesztette fel az eljárást, bár igazolhatóan folyamatban volt Ausztriában az eljárás alapjául szolgáló szerződés létrejöttét támadó büntető eljárás.
A Kúria e körben egyetért a jogerős ítéletben kifejtett állásponttal, azt megismételni nem kívánja. Az Eljárási Szabályzat 36. §-a a felek közös kérelmére, vagy hivatalból lehetővé teszi a felfüggesztést, de ez csak lehetőség, annak alkalmazása az eljáró tanács döntésétől függ. Az eljáró tanács úgy ítélte meg, hogy a RASZ létrejöttével kapcsolatos magyar büntető eljárás jogerős befejezése, bűncselekmény hiányában történt jogerős megszüntetése után egy osztrák büntetőeljárásra tekintettel - melynek menetéről, annak állásáról nem rendelkezett pontos információval - nem függeszti fel az eljárást. E mérlegelésének eredménye nem ad alapot az ítélet közrendbe ütközésének megállapítására.
Nem ért egyet a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek a joggal való visszaélésre vonatkozó hivatkozásával sem. A felperes álláspontjától eltérően a Választottbíróság az elé terjesztett bizonyítékokat értékelte és azok alapján hozta meg határozatát.
Az már a határozat érdemének vizsgálata körébe tartozna - melyre az állam bíróságának nincs hatásköre -, hogy helytállóan állapította-e meg a tényállást a Választottbíróság, a RASZ választottbírósági alperes által történt birtoklásának tényét helytállóan rögzítette-e, hogyan foglalt állást a felperes által állított joggal való visszaélés kérdésében, illetve, hogyan rendelkezett a kamatfizetési kötelezettségről.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a közrend megsértését állító érvénytelenítési okra alapított keresetet is.
A választottbírósági tanács egyik választottbírójának külön véleménye megismerésével kapcsolatban állított jogszabálysértés tekintetében a Kúria utal arra, hogy a Vbesz 39. § (2) bekezdése, 40. § (2)-(3) bekezdése szerint a Választottbíróság Elnöke adhat engedélyt a választottbírói különvélemény megismerésére, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a felperes ilyen irányú kérelmét. Az állami bíróság a két tag aláírásával is érvényes választottbírósági ítéletet vizsgálhatja a felperes keresete alapján, így az állami bíróság eljárása során nincs jelentősége a különvéleményben foglaltaknak.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.299/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.216/2012/14. számú ítélete ellen a felperes által 15. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek, 15 nap alatt, 1 270 000 (Egymillió-kettőszázhetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) VB/09273. számú ítéletével megállapított tényállás szerint a választottbírósági eljárás felperese (jelen per alperese) mint eladó és a választottbírósági alperes (jelen per felperese) jogelődje az E. I. GmbH. mint vevő - nevében dr. H. S. - 2008. június 6-án "Adásvételi szerződés részvényekre" (RASZ) elnevezésű szerződést kötöttek. A szerződés azt tartalmazta, hogy megkötésére azért került sor, mert a felperes a közterületi hirdetésekkel foglalkozó E. csoport magyarországi vállalkozásait át kívánta szervezni. Az elképzelés szerint a 100%-os tulajdonában álló E. H. Zrt-hez kerültek volna a felületértékesítési jogok, míg a többi, kapcsolt vállalkozás - így az O. Zrt. is, melyben az alperesnek 15%-os, a felperesnek 85%-os tulajdonosi részesedése volt - csak felületgazda társaságokká váltak volna. A szervezeti változtatás végrehajtása érdekében az alperes hozzájárulásáért a felperes jogelődje kötelezettséget vállalt arra, hogy az O. Zrt. részvényeinek a 15%-át tőle megvásárolja. A szerződésben rögzítették, hogy az egyenként 10 000 Ft névértékű, 1815 darab részvényre szóló, 1. sorszámtól 1815. sorszámig terjedő, nyomdai úton előállított, 18 150 000 Ft össznévértékű törzsrészvényeket az eladó szavatosság terhe mellett a felperes jogelődjének eladja. A vételárat 4 900 000 euro értékben határozták meg azzal, hogy a vételár tényleges kifizetéséig évente EURLIBOR + 2% kamatot számolnak fel.
Rögzítették a szerződésben, hogy a felperes jogelődje és a vevő között munkaviszony áll fenn, az alperes a társaság vezérigazgatója, az igazgatóságnak is az elnöke. A vételár kifizetésének időpontját az írásbeli felmondás és/vagy visszahívás, illetőleg lemondás közléséhez kötötték (RASZ 2.3. pont). Ha a vevő közli az eladóval a munkaviszony felmondását, vagy a visszahívás tényét, a vevő köteles a szerződés 1.2. pontjában meghatározott teljes vételárat az eladónak az intézkedések kézhezvételétől számított 8 napon belül a részvények átadásával egyidejűleg megfizetni. Rendelkeztek továbbá különböző esetekre kötbérfizetési kötelezettségről, valamint a részvények átadásának módjáról.
A magyar és német nyelven írásba foglalt RASZ-t eladóként az alperes, míg a vevő képviselőjeként dr. H. S., tanúként B.P. és K.B. írták alá. Dr.H.S.-nek önálló - társasági szerződési és jogszabályi korlátozások nélküli - cégjegyzési és képviseleti joga volt a felperes jogelődje képviseletében. 2009. május 26-ig volt a felperes jogelődjének a vezérigazgatója, jogviszonyát rendkívüli felmondással szüntették meg. A felperes jogelődjének (továbbiakban: felperes) kezdeményezésére 2009. október 2-án a felek között egyeztetések kezdődtek a RASZ teljesítésének menetéről. 2009. október 15-én a felperes 2 000 000 EUR összegű ajánlatot tett az alperesnek a 15%-os részvénycsomag megvásárlására, melyet az alperes visszautasított. Az alperes munkaviszonyát 2009. november 16-án rendkívüli felmondással megszüntették.
A jelen eljárás alperese (választottbírósági felperes) 2009. december 17-én nyújtotta be keresetét a Választottbírósághoz. Kérte kötelezni a felperest (választottbírósági alperes) az általuk 2008. június 6-án kötött részvény-adásvételi szerződés teljesítésére, azaz 4 900 000 EUR, annak a megfizetés napjáig számított EURLIBOR + 2% mértékű kamata, valamint a vételáron felül szerződésszegési kötbér jogcímén 3 500 000 EUR megfizetésére. Keresetét a Ptk. 277. § (1) bekezdésére, 298. §-ára és 300. § (1) bekezdésére alapította.
A választottbírósági alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az eljárás során folyamatosan - a tárgyalás berekesztéséig - kérte az eljárás felfüggesztését, az alperes és dr.H.S. ellen Magyarországon és Ausztriában általa tett feljelentések alapján indult büntető eljárásokra tekintettel. Érdemben először azzal védekezett, hogy a RASZ nem létező szerződés, egyrészt azért, mert 2008. június 6-án nem létezett, másrészt amiatt, mert a választottbírósági alperesnek nem volt szerződéskötési szándéka. Kérte, hogy a Választottbíróság rendeljen ki írás- és vegyész, valamint informatikai szakértőt a RASZ keletkezésének körülményei, az aláírások valódisága, a szerződés dátuma helytállóságának megállapítása érdekében. Hivatkozott arra, hogy a Választottbíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására, mert a RASZ, mint nem létező szerződés nem alkalmas joghatás kiváltására. A választottbírósági alperesnek a RASZ-ban foglalt tartalommal nem volt szerződéskötési szándéka, ezért az abban foglalt választottbírósági szerződés sem létezik. Ha a RASZ-t a Választottbíróság mégis létezőnek tekinti, akkor az színlelt, illetve a jóerkölcsbe ütköző. Miután a választottbírósági felperes által bemutatott részvények sorszáma nem felel meg a RASZ-ban megjelölt sorszámú részvényeknek, ezért állította, hogy a RASZ lehetetlen szolgáltatásra irányul, ezért semmis. Állította, hogy a RASZ a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján is érvénytelen, mert a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékkülönbség. A részvények tényleges piaci értéke tekintetében tévedésben volt és a felperes tévesztette meg e körben.
A Választottbíróság 2010. július 12-én az alperes hatásköri kifogását elutasította és megállapította hatáskörét az ügy elbírálására.
A választottbírósági alperes a választottbíróság tanács elnöke ellen kifogást terjesztett elő a Választottbíróság Eljárási Szabályzata (továbbiakban Vbesz.) 19. § (2) bekezdése alapján, melyet a Választottbíróság elutasított, majd a kizárási kérelmet a Fővárosi Bíróság is elutasította 7.Gpk.41.259/2010/2. számú végzésével.
A választottbírósági felperes a 2010. október 22-i beadványában sürgette az érdemi tárgyalás kitűzését, egyben bejelentette, hogy a választottbírósági alperes által kezdeményezett büntető eljárást bűncselekmény hiányában ismételten megszüntették.
2010. november 12-én a választottbírósági alperes kérte, hogy a Vbesz 19. § (3) bekezdése alapján a Választottbíróság valamennyi tagja haladéktalanul tegyen eleget feltárási kötelezettségének, melyre a 2010. december 2-án tartott tárgyaláson került sor.
A választottbírósági alperes a 2010. december 29-én kelt beadványának VIII. pontjában előadta, hogy ha az egymással üzleti, gazdasági kapcsolatban álló személyek olyan szerződést kötnek saját javukra, amely egy harmadik személy - az alperes - számára komoly anyagi hátránnyal jár, az a szerződés semmis, s részletesen kifejtette a jóerkölcsbe ütközésre alapított érvénytelenségi kifogását.
A 2011. február 22-én kelt beadványa 6. pontjában "a 2010. december 29. napján kelt beadványa VIII. pontjában a RASZ vételárra vonatkozó kikötése érvénytelenségével kapcsolatban kifejtett álláspontját beszámítási kifogásként is" fenntartotta. Állította, hogy "az alperes beszámítási kifogása az Eljárási Szabályzat 34. § (3) bekezdése szerint került megfogalmazásra, annak elbírálására a tisztelt Választottbíróságnak a hatásköre fennáll."
A beadvány 7. pontja a következőt tartalmazza: "7. Tekintettel arra, hogy a tisztelt Választottbíróság 2010. december 2-ai tárgyalását követően a tisztelt Választottbíróság által meghatározott határidőn belül előterjesztésre került a beszámítási kifogás, annak tárgyalását - a szakértő kirendelésével együtt - az eljáró Tanács nem tagadhatja meg [Eljárási Szabályzat 34. § (4) bekezdés]. Erre figyelemmel a tisztelt Választottbíróságnak fel kell hívnia az alperest a szükséges választottbírósági eljárási díj megfizetésére."
Fenntartotta a RASZ érvénytelenségével kapcsolatos nyilatkozatait és a 8. pontban előadta, hogy a Választottbíróságnak érdemben kell azokat vizsgálnia, "s ha arra a következtetésre jut, hogy az érvénytelenségi kifogás csak viszontkeresetként terjeszthető elő, akkor erre az alperest figyelmeztetnie kell, hogy az alperes a szükséges választottbírósági eljárási díjat befizethesse."
A Választottbíróság 2011. március 10-én hozott 4. sorszámú végzésével megállapította, hogy e nyilatkozatával a választottbírósági alperes viszontkeresetet terjesztett elő és egyben felhívta a választottbírósági díj megfizetésére (21 986 373,-Ft), mely ellen a választottbírósági alperes tiltakozott, jelezve, hogy beadványában érvénytelenségi kifogással, illetve megtámadási kifogással élt, mely nem minősül sem viszontkeresetnek, sem beszámítási kifogásnak. Az érvénytelenségre történő hivatkozás pusztán perbeli védekezésre szolgál, így fel sem merülhet a viszontkereset előterjesztésének szükségessége. A választottbírósági díjat utóbb befizette. Ezt követően is észrevételezte azonban, hogy álláspontja szerint beadványában csak érvénytelenségi kifogást terjesztett elő a Ptk. 236. § (3) bekezdése alapján, ami után nem kellett volna választottbírósági díjat lerónia. A Választottbíróság a részvények átruházáskori piaci forgalmi értékének megállapítására szakértőt rendelt ki. A szakvélemény becsatolása után két alkalommal a szakértő személyes meghallgatására is sor került.
A 2011. november 23-án tartott tárgyaláson a választottbírósági alperes által felkért magánszakértő bejelentette, hogy a választottbírósági felperes házastársa személyesen felkereste az irodájában és tájékoztatta, hogy ha a RASZ alapjául szolgáló részvény-értékbecslést végző könyvvizsgálójának problémája lehet a magánszakértői véleményből, akkor a magánszakértőnek is problémája lehet abból. Ez alkalommal a választottbírósági felperes házastársa, a magánszakértő tudta nélkül, hangfelvételt készített a beszélgetésükről, amelyet a választottbírósági felperes 2011. november 30-án a választottbírósági iratokhoz CD-n becsatolt.
A választottbírósági alperes a 2012. május 9-én tartott tárgyaláson a perben kirendelt szakértő véleményét nem fogadta el, kérte új szakértő kirendelését. E tárgyaláson a korábbi jogi képviselő mellett a választottbírósági felperes újabb, 2012. január 26-ától eljáró jogi képviselője is megjelent. Ezen a tárgyaláson hallgatta meg - egymás jelenlétében - a Választottbíróság a választottbírósági felperest és házastársát, aki - a választottbírósági felperes előadása szerint - a RASZ megfogalmazásában részt vett. Az eljárás során a választottbírósági alperes jogutódlással megszűnt, az eljárást a Választottbíróság a jogutóddal szemben folytatta.
A Választottbíróság ítéletében kötelezte a választottbírósági alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a választottbírósági felperesnek vételár jogcímén 4 900 000 EUR-t és annak 2009. december 9-től számított, az esedékesség napján hatályos, 12 hónapos EURLIBOR+2% éves mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítéletet csak két választottbíró írta alá, a harmadik különvéleményt csatolt az ítélethez.
A Választottbíróság megállapította, hogy a RASZ a szerződésben feltüntetett időpontban létrejött, azt a felek aláírták, létrejöttéhez nem volt szükség más személy beleegyezésére [Ptk. 205. § (1) bekezdés, 365. § (1) bekezdés]. Hangsúlyozta, a magyar büntetőeljárások anyagából arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által megindított újabb büntetőeljárások eredményének bevárása az eljárás szükségtelen elhúzódását eredményezné. Az eljárt nyomozó hatóságok az alperes feljelentésének kivizsgálása körében igen részletes eljárást és bizonyítást folytattak le, és ennek eredményeként szüntették meg a nyomozást. Ezért nem adott helyt az alperes e körben előterjesztett bizonyítási indítványainak és erre tekintettel utasította el az Ausztriában folyamatban lévő büntetőeljárásra tekintettel előterjesztett, eljárás felfüggesztése iránti kérelmet is.
Álláspontja szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a szerződés nem jött létre, illetve azt más időpontban írták alá, vagy, hogy nem létezik.
Az érvénytelenségi kifogásokra vonatkozóan kifejtette, hogy a magyar anyagi jogszabályok alapján a szerződés semmisségét nem lehetett megállapítani. A RASZ nem semmis a szerződés kétoldalú színlelése okán, mert nem állapítható meg, hogy a felek adásvételi szerződés helyett a választottbírósági felperes jogainak biztosítására kötötték volna meg a szerződést, és nem is volt ingyenes, mert a felek a szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározták. Nem bizonyította a választottbírósági alperes, hogy a szerződés megkötésekor tévedésben lett volna, és a szerződés nem irányult lehetetlen szolgáltatásra sem, mert a részvények sorszáma nem érvényességi kelléke az adásvételi szerződésnek.
A választottbírósági alperes kérte annak megállapítását is, hogy a RASZ nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközése miatt semmis. A Választottbíróság ítéletében kifejtette: "Az alperes ezen kérelmét - azonosan egyéb semmisségi érvénytelenségi indítványaival - a Választottbíróság viszontkeresetnek tekintette és nem érvénytelenségi kifogásként bírálta el. A Választottbíróság álláspontja szerint ugyanis a vételár és szerződésszegési kötbér teljesítésére kötelezés iránti kereseti kérelemmel szemben a szerződés semmisségére történő hivatkozást kifogásként nem lehet elbírálni, mert az egy önálló jogcímű anyagi jogi igény előterjesztését jelenti." Megjegyezte, hogy maga a választottbírósági alperes is így minősítette a kérelmét, hiszen a díjszabályzat szerinti díjat felhívásra lerótta. A választottbírósági alperes maga ugyan beszámítási kifogás címmel terjesztette elő viszontkeresetét, ilyet azonban elismert keresetrész hiányában nem lehet előterjeszteni, másrészt a szerződések érvénytelenségének megállapítását nem lehet beszámítási kifogással kérni. Hivatkozott arra is, hogy a választottbírósági alperes az Eljárási Szabályzat szerinti eljárást követve a viszontkeresetét nem vonta vissza.
Érdemben vizsgálva a jóerkölcsbe ütközésre hivatkozással előterjesztett viszontkeresetet, arra a következtetésre jutott, hogy a felek a szerződésük által elérni kívánt célok és garanciák biztosítása, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározása, teljesítésének feltételei körében nem lépték át az üzleti életben megszokott kockázatvállalás határait, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét, az elvárható üzleti jóerkölcs kereteit. Mindkét fél saját üzleti kockázatát felmérve hozott a szerződés megkötésével egy döntést, melynek következményeit viselniük kell. Álláspontja szerint az a tény, hogy ki készítette a szerződés tervezetét, nem teszi azt jóerkölcsbe ütközővé. "Mivel Schuster úr képviselte az alperest, ha nála volt a szerződés, akkor így ezáltal alperesnél is volt, irreleváns, hogy más kollégáinak azt mikor adta át."
A szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránytalansága kérdésében az összes szakértői vélemény és a felek előadása mérlegelésével nem talált kellő indokot arra, hogy a szakértői véleményt bírói úton felülmérlegelje, s annak alapján hozta meg ítéletét. Mindezek miatt nem tartotta szükségesnek a választottbírósági alperes újabb szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának és egyéb indítványainak teljesítését.
A felperes az állami bírósághoz benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság érvénytelenítse a Választottbíróság VB/09273 számú ítéletét a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdés c), d)</a> és e) pontja, illetve a (2) bekezdés b) pontjába foglalt érvénytelenítési okok megvalósulása alapján.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt érvénytelenítési ok körében keresetét azzal indokolta, hogy választottbírósági alperesként az érvénytelenségi kifogásai alapján, eljárási díj lerovására nem lett volna köteles. Érvénytelenségi kifogásának viszontkeresetté minősítésével és a választottbírósági díj megfizetésére kötelezése miatt az ügye előadhatóságához való joga sérült.
Állította, hogy az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, melyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki [Vbt.55. § (1) bekezdés d) pont]. A Választottbíróság túlterjeszkedett a kereseten és ellenkérelmen.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok körében az alábbiakra hivatkozott:
- Nem került feltárásra az eljáró tanács tagjai és az alperes új jogi képviselője közötti kapcsolat.
- Az eljáró tanács elnöke és az alperes egyik jogi képviselője között olyan kapcsolat áll fenn, amely alapján a választottbírósági eljárásban pártatlan döntés nem születhetett. Állította, hogy a tanácselnök nem pártatlanul járt el az eljárás során, mert az alperesnek az "eljárásból fakadó jogait súlyosan túllépő cselekményei felett" nagyvonalúan eltekintett.
- Nem került feltárásra az alperes egyik jogi képviselője és a kirendelt szakértő közötti kapcsolat, holott a szakértő és az új jogi képviselő közösen dolgozott a Pécsi Önkormányzat részére, mely gazdasági érdekközösséget jelent.
Az ítélet közrendbe ütközését állította [Vbt.55. § (2) bekezdés b) pont] az alábbiakra hivatkozással:
- Nem került felfüggesztésre a választottbírósági eljárás a RASZ rendelkezése tárgyában folyamatban levő osztrák, valamint a hűtlen kezelés miatt folyamatban levő magyar büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
- A választottbírósági ítélet a felperes fizetési kötelezettségének beálltát az alperes bűncselekménye (munkaviszonyának emiatti megszüntetése), mint feltétel bekövetkezésére alapítja.
- Iratellenes megállapításaival a Választottbíróság annullálta a jóerkölcs szabályait, mert azzal, hogy tévesen azt állapította meg, miszerint a RASZ felperest illető példánya S. úrhoz került - holott az alperes is azt nyilatkozta, hogy az véletlenül nála maradt és ezért betette a cég páncélszekrényébe -, alapjaiban tette lehetetlenné a jóerkölcs szabályainak érvényesülését.
- Az ítélet átlépte az értékkövetelmény általános határait, mert közrendbe ütközően értelmezte az ügyleti kamat, mint anyagi jogi kategória fogalmát.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. A feltárási kötelezettség tekintetében kifejtette, hogy nem tartozik a feltárási kötelezettség körébe a mindenki által ismert tény. A szakértő vonatkozásában állította, hogy a Vbt. 11. §-a kizárólag a választottbírákra alkalmazandó, és ezt a szabályt nem lehet kiterjesztően értelmezni.
Részletesen kifejtette álláspontját a felfüggesztéssel kapcsolatban és hangsúlyozta, hogy annak nem lehetett helye az Ausztriában folyamatban levő büntetőeljárásra hivatkozással. Álláspontja szerint a Választottbíróság nem zárta el attól a felperest, hogy az ügyét előadhassa, s e körben hivatkozott a felperes választottbírósági eljárásban tett bejelentéseire. Hangsúlyozta, hogy a beadványok minősítésére kizárólag a Választottbíróság jogosult, s ez a feleket köti.
A felek választottbírósági megállapodása szerint a Választottbíróság hatásköre a szerződésből fakadó minden jogvitára kiterjedt, így a viszontkeresetre is.
Állította, hogy a részvényeket ügyvédi letétbe helyezte, bár a vételár megfizetéséig a részvények tulajdonosa és birtokosa maradhat [RASZ. 3.3. pont].Vitatta, hogy az alperes felróható magatartása idézte volna elő munkaviszonyának megszűnését. Az ügyleti kamattal kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy a felperes 2008. január 1-jétől kezdődően húzza a részvények hasznait, mert az O. Zrt. gazdasági alapjainak elvonásával a nyereség a felperes kizárólagos tulajdonában álló cégekben csapódott le.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1 270 000 Ft perköltséget.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjára alapított, a feltárási kötelezettség elmulasztására hivatkozással előterjesztett érvénytelenítési ok tekintetében kifejtette, hogy a törvény a választottbírák számára írja elő a feltárási kötelezettséget [Vbt. 17. § (1) bekezdése], a szakértő tekintetében elmaradt feltárási kötelezettség nem alapozza meg az ítélet érvénytelenítését.
Az alperesi választottbíró és az új alperesi képviselő azonos ügyvédi kamarai tagsága nem minősül a feltárási kötelezettség alá eső ténynek. Hivatkozott a Kúria Gfv.X.30.037/2012/4. számú ítéletében kifejtett arra az álláspontra, mely szerint a mindenki által ismert tény nem tartozik a feltárási kötelezettség körébe. A választott bírónak a törvényi szabályozásból következő és közismert körülményt nem kell külön feltárnia a felek előtt, mert az a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében nem ébreszt jogos kétséget.
Megállapította, hogy az eljáró bírák a felek érdemi nyilatkozatainak megtétele előtt feltárták a felekkel való kapcsolatukat, így annak elmaradására, vagy elkésettségére a felperes alappal nem hivatkozhat.
Mindezek értékelésével a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja alapján nem találta érvényteleníthetőnek a Választottbíróság ítéletét.
Megállapította továbbá, hogy a felek a választottbírósági eljárásban az alaki jogaikat gyakorolhatták, a Választottbíróság alaki jogi kötelezettségeinek eleget tett, a felperes az ügyét előterjeszthette. A választottbírósági díj lerovására való kötelezés nem zárta el a felperest attól, hogy az ügyét előterjessze. A felperes a 2011. február 22-én kelt beadványa 6.7. pontjában egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy beszámítási kifogást terjeszt elő. Beszámítási kifogás esetén pedig - a Választottbíróság díjszabályzatának 5. § (2) bekezdése szerint - kötelezően a viszontkeresetre érvényes választottbírósági díjat kell megfizetni. Ezért, ha viszontkereset helyett beszámítási kifogásként bírálták volna el az igényét, akkor is a kifogásolt díj megfizetésére lett volna köteles. Mindezekre tekintettel a felperes ügyének előterjesztését a választottbírósági díj megfizetésére való kötelezés nem korlátozhatta, hiszen a felperes a nyilatkozatát maga tekintette beszámítási kifogásnak.
A felperes díjfizetésre való felhívása nem jelent súlyos eljárási szabálysértést, ezért a választottbírósági ítélet a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem érvényteleníthető. A Választottbíróság a felek eljárásban előterjesztett kérelmeiről határozott, a választottbírósági szerződés kiterjedt a keresetre és a viszontkeresetre is, ezért nem látta megállapíthatónak a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulását sem.
A közrendbe ütközés kapcsán [Vbt.55. § (2) bekezdés b) pont] a felperes több - álláspontja szerint ezt megvalósító - okot is felsorolt. E körben az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a választottbírósági ítélet akkor lenne közrendbe ütköző, ha az ítélet bűncselekmény elkövetésével létrehozott bizonyítékon alapulna, ezt azonban a felperes sem állította, csak "valószínűsítette", hogy az osztrák eljárás eredményeként a későbbiekben ezt meg lehet állapítani. A Választottbíróság ítéletében részletesen megindokolta, hogy miért tekintette ezt eljárásjogi kérdésnek, és mérlegelési jogkörében eljárva hozta meg döntését. Az elsőfokú bíróság - a felperes álláspontjával ellentétben - úgy ítélte meg, a perben nem lehetett megállapítani, hogy a Választottbíróság az ítéletét bűncselekménnyel létrehozott szerződésre alapította volna, így annak közrendbe ütközését sem találta megállapíthatónak.
Kitért arra is, hogy a Választottbíróság ítélete indokolásából megállapíthatóan, erre irányuló kereseti kérelem hiányában mellőzte a felperesnek a részvények átadására való kötelezését. A felperes fizetési kötelezettségét a felek között létrejött szerződés alapján állapította meg, a fizetési kötelezettséget a felperes magatartása tette esedékessé, mely a Választottbíróság ítéletétől függetlenül következett be, ezért az ítélet ez okból sem ütközik a közrendbe.
Az elsőfokú bíróság végül kifejtette, hogy a rendes bíróság nem bírálhatja felül a Választottbíróság jogi álláspontját, érdemi döntését, és nem mérlegelheti felül, hogy a feltárt bizonyítékokból milyen következtetésre kellett volna jutni, a bizonyítékokat hogyan kellett volna értékelni. A Választottbíróság ítéletének esetleges jogszabálysértő rendelkezése önmagában nem alapozza meg az ítélet közrendbe ütközését, és az anyagi jogszabálysértés sem alapozza meg az ítélet érvénytelenítését. Ebből következően a tényállás megállapítása, illetve a kamatfizetési kötelezettség körében kifejtett álláspont nem közrendbe ütköző.
Mindezek alapján a Választottbíróság ítéletét a keresetben megjelölt okokból nem találta érvényteleníthetőnek.
A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbt. 54. §-a, 55. § (1) bekezdés c), d)</a> és e) pontja, valamint a (2) bekezdés b) pontja jogszabálysértő alkalmazására hivatkozva. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az előbb felsorolt rendelkezéseket, továbbá a Vbt. 17. § (1) bekezdését és 28. §-át.
A Vbt.55. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazása körében - álláspontja szerint- tévesen ítélte meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az új jogi képviselő tekintetében nem állt fenn a választottbírák feltárási kötelezettsége. Miután az azonos kamarai tagságot a feltárási kötelezettség teljesítése során az egyik választottbíró megemlítette, ezért a történtekhez képest később kialakított bírósági gyakorlat nem vehető figyelembe az eljárásban, mert az eljárás tartama alatt a választottbírák még abban a tudatban voltak, hogy ezt a feltárási kötelezettséget (azonos kamarai tagság) teljesíteniük kell.
A választottbírák az alperes (választottbírósági felperes) új jogi képviselőjével kapcsolatban semmilyen nyilatkozatot nem tettek, ezért a felperes nem szerezhetett tudomást arról, hogy a választottbírák és az új jogi képviselő között van-e, és milyen jellegű kapcsolat. Ezzel sérült a Vbt. 17. § (1) bekezdése. Kiemelte, hogy az azonos kamarai tagsággal csak példálózott, az érvénytelenítési ok kizárólag azon alapul, hogy a képviselőváltással egyidejűleg egyáltalán nem tett eleget a Választottbíróság a feltárási kötelezettségének.
A szakértő feltárási kötelezettségével kapcsolatban kifejtette, hogy a szakértőt az eljáró tanács választotta ki, a tanács által választott szakértő személye tehát e körben a választottbírói tanács tagjainak személyével kell, hogy egy tekintet alá essen. A függetlenség és pártatlanság elve, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog csak akkor érvényesül, ha a szakértő is független és az egyes felekkel szembeni kapcsolatát feltárja. Hivatkozott arra, hogy a felperes kérdésére az eljárás első szakaszában a szakértő kifejezetten nemleges választ adott a felekkel való kapcsolatára, azonban az új képviselő perben való megjelenésével a szakértőnek fel kellett volna tárnia a kapcsolatát vele, különösen azért, mert az alperes új jogi képviselője úgy nyilatkozott, hogy személyes jó kapcsolatot ápol a szakértővel. A feltárási kötelezettségnek olyan időpontban kell eleget tenni, amikor a bizonyítási eljárás még nem kezdődött meg, ezért az új jogi képviselő eljárásba való belépése után, még az eljárási cselekmények előtt kellett volna ezt megtenni.
Az eljáró tanács elnökével kapcsolatban a tanács elnöke magatartását pártosnak állította, azaz a feltárási kötelezettség elmaradásától eltérő tartalmú érvénytelenítési okot jelölt meg keresetében. Nem vitatta, hogy a függetlenség megsértése az eljáró elnök és az alperes jogi képviselője között objektíve nem támasztható alá. Ha azonban a tágan vett eljárási szabályok megsérülnek, abból alappal lehet következtetni a tanács elnökének pártosságára. Álláspontja szerint ezt alátámasztja az ugyanazon karon folytatott oktatói tevékenység; az a tény, hogy alperes kérelmére az eljáró tanács haladéktalanul tárgyalást tűzött ki; a felperes szakértő kirendelésére irányuló kérelmének a Választottbíróság nem tett eleget, s a RASZ keletkezésével kapcsolatos kérdés vizsgálatát mellőzte; nem tárta fel haladéktalanul az alperes jogi képviselőjével fennálló kapcsolatát; az alperes számára határidő hosszabbításról rendelkezett egy előkészítő irat benyújtása tekintetében, bár azt az alperes nem kérte (arra a felperes terjesztett elő kérelmet); a feltűnő értékaránytalanságra alapított érvénytelenségi kifogást viszontkeresetnek tekintette és csak a választottbírósági díj lerovásától tette függővé; nem rendelte el az eljárás felfüggesztését a Választottbíróság; szó nélkül hagyta az alperes házastársának a felperes magánszakértőjénél tett látogatását és a beszélgetés felvételét; nem tett eleget az alperes tanúmeghallgatás iránti indítványának; egymás jelenlétében hallgatta meg az alperest és az alperes tanúként meghívott házastársát, továbbá hagyta, hogy az alperesnek feltett kérdésekre a tanú válaszoljon; téves tényállást állapított meg; a választottbírósági ítélet nem tartalmazza az alperes házastársának a felperes magánszakértőjénél tett látogatását; nem tartalmazza az alperes új jogi képviselőjének perbeli fellépését; az ítélet a felperes hátrányára és az alperes előnyére is túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen.
Részletesen kifejtette álláspontját az érvénytelenségi kifogás perbeli jelentőségéről, a viszontkereset és a beszámítási kifogás különbségéről és állította, hogy az eljárási jog Választottbíróság általi minősítése sérti az ügy egyenlő előadhatóságához fűződő jogot [Vbt.55. § (1) bekezdés c) pont]. Állította továbbá, hogy a választottbírósági eljárás kezdeti szakaszában feltételesen kénytelen volt úgy nyilatkozni, hogy szükség esetére beszámítási kifogásnak kéri tekinteni az érvénytelenségi kifogásait, ezt azonban csak azért tette, mert félt attól, hogy ennek hiányában nyilatkozatait teljes egészében figyelmen kívül fogják hagyni.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjának megsértése körében előadta, hogy nem terjesztett elő viszontkeresetet - az érvénytelenségi kifogását tévesen tekintette a Választottbíróság önálló jogcímű anyagi jogi igénynek -, ám res iudicata hatállyal elbírálták a szerződés érvényességét, holott nem kérte, így nem terjedt ki e kérdésre a választottbírósági szerződés sem. Ugyanakkor nem kötelezte a Választottbíróság az alperest a részvények átadására, s ezzel az alperes javára terjeszkedett túl a kereseti kérelmen.
Az eljárás felfüggesztésének hiányával kapcsolatban kifejtette, hogy az osztrák büntetőeljárásnak komoly kihatása lett volna a választottbírósági eljárásra, mert annak alapján állapítható meg, hogy a RASZ érvényesen létrejött-e vagy sem, s az alperes a választottbírósági eljárásban a RASZ-ból eredő igényt érvényesített. Álláspontja szerint a választottbíróság ezért a közrendbe ütköző módon járt el, amely a Vbt.55. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt érvénytelenítési okot megvalósítja. Állította továbbá, hogy a Választottbíróság ítélete amiatt is a közrendbe ütközik, mert teret engedett a joggal való visszaélésnek. Bár formailag a felperes képviselője megköthette a szerződést és a fizetési feltétel is beállhatott volna, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes képviselője és az alperes között erős bizalmi, a felperestől teljesen független és érdekeivel ellentétes gazdasági együttműködés állt fenn. A RASZ-t aláíró személyek a jogviszonyaik megszűnését megelőzően a felperes és cégcsoportja gazdasági érdekeivel ellentétes ügyleteket kötöttek a saját javukra, a felperes likviditását ezzel erősen megcsorbították, és az alperes munkaviszonya csak azért szűnt meg, mert ezekről a jogsértésekről a felperes felügyelő bizottsága tudomást szerzett. Az iratellenesen megállapított tényállás miatt a jóerkölcsbe ütközést nem vizsgálta a Választottbíróság. Állítása szerint közrendbe ütközik a kamatfizetési kötelezettség megállapítása is, mert anélkül köteles a felperes ügyleti kamat fizetésére, hogy azért bármilyen ellenértéket kapna, a részvénycsomaggal rendelkezni lett volna vagy lenne jogosult. Vagyoni szolgáltatás nyújtása ellenszolgáltatás hiányában a gazdasági társadalmi rend alapját jelentő értéktörvény megsértését jelenti.
Végül sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem engedélyezte a különvélemény megismerését, álláspontja szerint ez alapvető joga a félnek. Ezzel az elsőfokú bíróság elzárta a felperest attól, hogy a különvéleményben foglaltakra, mint bizonyítékokra hivatkozhasson, ezáltal az ítélet sérti a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A felperes állításaira vonatkozóan megismételte az elsőfokú eljárás során már részletesen kifejtett érveit és felhívta a figyelmet arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében ténylegesen a keresetlevelében foglalt érveket ismételte meg. Tájékoztatta a Kúriát, hogy időközben a felperes önkéntes teljesítése folytán a választottbíróság ítéletében foglaltak teljesültek, a felperes kifizette az alperesnek a megállapított összeget, az alperes pedig a részvényeket üres forgatmánnyal a felperesnek átadta. Az osztrák büntetőeljárást megszüntették mind az alperessel, mind pedig dr. H. S.-rel szemben.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az ítélet a felperes által állított okokból nem jogszabálysértő.
A felperes felülvizsgálati kérelmében több érvénytelenítési ok tekintetében állította a jogerős ítélet jogszabálysértését, ezeket a Kúria egyenként vizsgálta.
Elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytálló-e az elsőfokú bíróság álláspontja a feltárási kötelezettség vonatkozásában [Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja], azaz fennáll-e a feltárási kötelezettsége a választottbíráknak az eljárás során az egyik fél oldalán belépő új jogi képviselő tekintetében.
A Kúria mindenekelőtt utal a Vbt. 17. § (1) bekezdésének a szövegére, melyből egyértelműen megállapítható, hogy a választottbírák feltárási kötelezettsége az eljárás egész tartama alatt fennáll. Elsőként a választottbírónak javasolt személynek kell nyilatkoznia erről, majd a kijelölt választottbírónak kell feltárnia - még a bizonyítási eljárás megindítása előtt - a felek előtt minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében. E körben a Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X.30.141/2010/24. számú ítéletében rámutatott arra, hogy a választottbírónak a többi választottbíróval fennálló kapcsolatát, illetve a választottbíró és a felek vagy képviselőik közötti kapcsolatrendszert is fel kell tárnia. Feltárási kötelezettség azonban csak akkor terheli a kijelölt választottbírót, ha a feltárásra okot adó kapcsolata áll fenn, azaz olyan kapcsolata, amely alkalmas arra, hogy kétséget ébresszen a függetlensége és pártatlansága tekintetében.
A választottbírósági eljárás tartama alatt változhat a felek (jogutódlás) és jogi képviselőjük személye is. A választottbírák feltárási kötelezettsége az eljárás során változó személyek tekintetében is fennáll, azonban ilyen esetben is csak akkor kell feltáró nyilatkozatot tenniük, ha van az új féllel, illetve az új jogi képviselővel olyan kapcsolatuk, amely feltárási kötelezettség alá esik.
Ha volt ilyen kapcsolat, de nem került feltárásra, a fél megalapozottan hivatkozhat a választottbírósági eljárás szabálytalanságára és ennek alapján kérheti az ítélet érvénytelenítését. Amennyiben azonban a feltárásra okot adó kapcsolat nincs, a feltáró nyilatkozat elmaradása nem alapozza meg az ítélet érvénytelenítését.
Az azonos ügyvédi kamarába való tartozással kapcsolatban a felperes azt állította, hogy a választottbírák az általa kifogásolt tárgyalás időpontjában még nem ismerhették a Kúria később hozott eseti döntésben kifejtett álláspontját, ezért az azonos ügyvédi kamarába való tartozást fel kellett volna tárniuk a felek előtt. Ez az érv nem helytálló, mert nem annak van jelentősége mikor vált ismertté a Kúria döntése, hanem annak, hogy van-e feltárást igénylő kapcsolat. A Kúria fenntartja álláspontját, mely szerint az International Bar Association Irányelve (IBA Guidelines) nem jogszabály, azonban a nemzetközi választottbírósági gyakorlat alapján megfogalmazott irányelv segíthet annak eldöntésénél, hogy a felkért választottbírónak milyen kapcsolatát kell feltárnia a felek előtt [Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.141/2010/24.]. Ebből következően, ha a választottbírók úgy ítélték meg, hogy - bár azonos kamarában tevékenykednek - nincs szoros, vagy függelmi viszonyt megvalósító kapcsolatuk a felek jogi képviselőivel, és kapcsolatuk jellege nem befolyásolhatja a függetlenségüket, pártatlanságukat, e távoli kapcsolatukat nem kell feltárniuk.
Az a felperes által állított tény, hogy egy karon oktat a választottbírósági tanács elnöke és az alperes jogi képviselője, függelmi viszony hiányában, önmagában nem alapozza meg a feltárási kötelezettséget.
A feltárási kötelezettség elmaradását állította a felperes a szakértő tekintetében is, hivatkozva arra, hogy a szakértő a választottbírósági tanács tagjainak személyével esik egy tekintet alá, ezért feltárási kötelezettségének elmaradása megalapozhatja a választottbírósági ítélet érvénytelenítését.
A Kúria megállapította, hogy a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának (a továbbiakban: Vbesz) 19. § (3) bekezdése értelmében, a választottbíró, illetve az elnök köteles az eljáró tanács többi tagjának és a feleknek haladéktalanul bejelenteni, ha olyan körülmény jut tudomására, amely függetlenségével és pártatlanságával, illetve a felek megállapodása szerinti feltételekkel nem áll összhangban. A Vbesz 19. § (6) bekezdése értelmében e szakaszban foglaltak értelemszerűen vonatkoznak a szakértőre és a tolmácsra is. Ezért a Kúria vizsgálta, hogy e körben a felperes megalapozottan hivatkozott-e eljárási szabálysértésre.
A választottbírósági iratokból megállapította, hogy a Választottbíróság 2011. május 10-én rendelte ki a szakértőt 6. sorszámú végzésével, melyről a feleket írásban tájékoztatta. A felperes (választottbírósági alperes) a szakértőhöz intézett felhívásában kérte a szakértőt a feltárási nyilatkozat megtételére (2011. június 17.), melynek a szakértő a szakvéleményben eleget tett (39. oldal).
A Kúria az adott esetben vizsgálta, hogy a szakértő változtatott-e a szakvéleményén azt követően, hogy az új jogi képviselő az eljárásba belépett. Megállapította, hogy a szakértői véleményt még jóval az új jogi képviselő megjelenése előtt (2011. július 6.) készítette a szakértő, s ezt követően ahhoz ragaszkodott, azt nem változtatta meg. Mindezekre tekintettel a választottbírósági eljárásban az alperes új jogi képviselőjének állított személyes jó kapcsolata a szakértővel nem alapozza meg azt a feltételezést, hogy a szakértő nem volt független és nem tudott pártatlanul szakvéleményt adni.
A felperes állította továbbá, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a Választottbíróság elnöke nem pártatlanul folytatta le az eljárást. Álláspontja szerint, ha a tágan vett eljárási szabályok megsérülnek, abból alappal lehet következtetni a tanács elnökének pártosságára.
A Kúria egyenként megvizsgálta a felperes által hivatkozott eseményeket és a következőket állapította meg:
Az eljárás lefolytatásából nem állapítható meg, hogy az eljáró tanács elnöke az egyik vagy másik fél részére eljárási kedvezményeket adott volna. A tárgyalás kitűzése, annak elhalasztása, határidő hosszabbítás, stb. nem alapozzák meg a felperes állítását.
Az ugyanazon a karon folytatott oktatói tevékenységet a tanács elnöke feltárta a felek előtt. Az érvénytelenségi kifogás-beszámítási kifogás-viszontkereset kérdéskörben a Választottbíróság megindokolta ítéletében, hogy miért tekintette a nyilatkozatot viszontkeresetnek. A bizonyítási eljárás lefolytatása, az eljárás felfüggesztése kérdésében hozott döntés mind a Választottbíróság jogi álláspontját tükrözik és nem támasztják alá az elnök pártosságát.
Az alperes házastársának a hangfelvétellel kapcsolatos tevékenységét a Választottbíróság nem értékelte, nem állapítható meg, hogy az az ítélet meghozatalát befolyásolta volna.
Az alperes és az alperes tanúként meghívott házastársának egymás jelenlétében történő meghallgatása a Vbt.-be, illetve az Eljárási Szabályzatba nem ütközött, ez ellen a felperes sem tiltakozott a tárgyaláson.
Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjának a megsértése nem állapítható meg, ezért helytálló az elsőfokú bíróság döntése, hogy ezen okból a Választottbíróság ítélete nem érvényteleníthető.
A Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján a felperes arra hivatkozott, hogy nem volt képes az ügyét előterjeszteni, mert érvénytelenségi kifogását viszontkeresetként bírálták el. E tekintetben a Kúria álláspontja az, hogy maga a felperes is kérte beszámítási kifogásként, illetve viszontkeresetként figyelembe venni a nyilatkozatát (2011. február 22-i beadványa). Még a Választottbíróság viszontkeresetnek minősítő határozata után sem vonta azt vissza, holott erre az Eljárási Szabályzat 34. § (2) bekezdése alapján a 26. § lehetőséget adott volna. Megállapítható továbbá, hogy a Választottbíróság érdemben vizsgálta a felperesnek a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos védekezését (a szerződés színlelt, jóerkölcsbe ütközik, lehetetlen szolgáltatásra irányul, ezért semmis, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke között feltűnő aránytalanság áll fenn, a részvények piaci értéke tekintetében tévedésben volt és a tévedését a felperes okozta). A védekezés Választottbíróság által történt érdemi vizsgálatára tekintettel, alaptalan a felperesnek az az állítása, hogy nem tudta előadni az ügyét. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a keresetet a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott érvénytelenítési ok megvalósulásának hiányában is. Más kérdés, hogy a Választottbíróság helytállóan jutott-e arra a jogi következtetésre, hogy a semmisségre történt hivatkozás, mint önálló jogcímű anyagi jogi igény viszontkeresetnek minősül. Az igény minősítése a Választottbíróság mérlegelési körébe tartozik, melyet a rendes bíróság érdemben nem bírálhat felül.
Ebből következően a Vbt. 55. § (1) bekezdése d) pontjának a megsértése sem állapítható meg, hiszen a Választottbíróság a Vbt. 24. §-a alapján megállapíthatta a saját hatáskörét a kereset tekintetében, a viszontkereset pedig a kereset alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségét állította, tehát a választottbírósági kikötés erre is kiterjedt.
A Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján a választottbírósági ítélet közrendbe ütközését állította a felperes. Álláspontja szerint a magyar közrendbe ütközik a Választottbíróság ítélete, mert nem függesztette fel az eljárást, bár igazolhatóan folyamatban volt Ausztriában az eljárás alapjául szolgáló szerződés létrejöttét támadó büntető eljárás.
A Kúria e körben egyetért a jogerős ítéletben kifejtett állásponttal, azt megismételni nem kívánja. Az Eljárási Szabályzat 36. §-a a felek közös kérelmére, vagy hivatalból lehetővé teszi a felfüggesztést, de ez csak lehetőség, annak alkalmazása az eljáró tanács döntésétől függ. Az eljáró tanács úgy ítélte meg, hogy a RASZ létrejöttével kapcsolatos magyar büntető eljárás jogerős befejezése, bűncselekmény hiányában történt jogerős megszüntetése után egy osztrák büntetőeljárásra tekintettel - melynek menetéről, annak állásáról nem rendelkezett pontos információval - nem függeszti fel az eljárást. E mérlegelésének eredménye nem ad alapot az ítélet közrendbe ütközésének megállapítására.
Nem ért egyet a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek a joggal való visszaélésre vonatkozó hivatkozásával sem. A felperes álláspontjától eltérően a Választottbíróság az elé terjesztett bizonyítékokat értékelte és azok alapján hozta meg határozatát.
Az már a határozat érdemének vizsgálata körébe tartozna - melyre az állam bíróságának nincs hatásköre -, hogy helytállóan állapította-e meg a tényállást a Választottbíróság, a RASZ választottbírósági alperes által történt birtoklásának tényét helytállóan rögzítette-e, hogyan foglalt állást a felperes által állított joggal való visszaélés kérdésében, illetve, hogyan rendelkezett a kamatfizetési kötelezettségről.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a közrend megsértését állító érvénytelenítési okra alapított keresetet is.
A választottbírósági tanács egyik választottbírójának külön véleménye megismerésével kapcsolatban állított jogszabálysértés tekintetében a Kúria utal arra, hogy a Vbesz 39. § (2) bekezdése, 40. § (2)-(3) bekezdése szerint a Választottbíróság Elnöke adhat engedélyt a választottbírói különvélemény megismerésére, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a felperes ilyen irányú kérelmét. Az állami bíróság a két tag aláírásával is érvényes választottbírósági ítéletet vizsgálhatja a felperes keresete alapján, így az állami bíróság eljárása során nincs jelentősége a különvéleményben foglaltaknak.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely az alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. § (2) bekezdésének a)-c) pontja, (5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján, mérlegeléssel állapította meg, figyelembe véve a kifejtett ügyvédi tevékenységet is.
Budapest, 2012. december 11.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula sk. bíró, Dr. Rédei Anna sk. bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.299/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.