adozona.hu
EH 2011.2442
EH 2011.2442
A visszatérítés kifizetése annak igazolásától függ, hogy az elfogadott kiviteli nyilatkozat hatálya alá tartozó termékek változatlan állapotban, az elfogadástól számított 60 napon belül elhagyják a Közösség területét, amit a T5 ellenőrző példány megfelelően záradékolt eredetijével kell igazolni (2454/1993. EGK 912. §, 800/1999. EK 7. §, 8. §, 49. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. március 25-én, 29-én, április 6-án, június 22-én, július 17-én, 18-án, 20-án és augusztus 18-án export vámkezelést kért, és export visszatérítési kérelmeket nyújtott be a Vámhivatalhoz (a továbbiakban: kiviteli vámhivatal). A kiviteli vámhivatal a vámkezeléseket elvégezte, a T5 ellenőrző példányokat kiállította, az export visszatérítési kérelmeket pedig továbbította az alperes elsőfokú hatóságához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). A T5 ellenőrző példányok nem kerültek bemut...
EH 2011.2442 A visszatérítés kifizetése annak igazolásától függ, hogy az elfogadott kiviteli nyilatkozat hatálya alá tartozó termékek változatlan állapotban, az elfogadástól számított 60 napon belül elhagyják a Közösség területét, amit a T5 ellenőrző példány megfelelően záradékolt eredetijével kell igazolni (2454/1993. EGK 912. §, 800/1999. EK 7. §, 8. §, 49. §).
A felperes 2008. március 25-én, 29-én, április 6-án, június 22-én, július 17-én, 18-án, 20-án és augusztus 18-án export vámkezelést kért, és export visszatérítési kérelmeket nyújtott be a Vámhivatalhoz (a továbbiakban: kiviteli vámhivatal). A kiviteli vámhivatal a vámkezeléseket elvégezte, a T5 ellenőrző példányokat kiállította, az export visszatérítési kérelmeket pedig továbbította az alperes elsőfokú hatóságához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). A T5 ellenőrző példányok nem kerültek bemutatásra annál a németországi vámhivatalnál (a továbbiakban: kiléptetési vámhivatal), amelyen keresztül az áruk elhagyták a Közösség területét, ezért a kiléptetési vámhivataltól az elsőfokú hatósághoz nem érkeztek vissza záradékolt, eredeti T5 ellenőrző példányok.A kiléptetési vámhivatal 2009. július 2-án kelt okiratban arról tájékoztatta az elsőfokú hatóságot, hogy az áruk 2008. április és 2009 márciusa között hagyták el a Közösség vámterületét, az ezeket érintő T5 ellenőrző példányokat, illetve ezeknek a kiviteli vámhivataltól utólag beszerzett hiteles másolatát azonban csak 2009. június 2-án mutatta be a felperes, illetve fuvarozója. Mivel a vámterület elhagyásakor a T5 okmányok nem kerültek bemutatásra, a kiléptetési vámhatóság nem értesült az export visszatérítési kérelmekről, és az árukat nem visszatérítésesként kezelte, tehát nem végezte el a szükséges ellenőrzéseket. Tekintettel arra, hogy az áruk már elhagyták a Közösség területét a kiléptetési vámhivatal a T5 ellenőrző példányokat utólagosan már nem igazolja le.
Az elsőfokú hatóság a mezőgazdasági termékek után járó export visszatérítési rendszer alkalmazásának közös, részletes szabályairól szóló Bizottság által 1999. április 15-én hozott 800/1999/EK rendelet (a továbbiakban: R4) 7. cikk (1) bekezdésére 8. cikk (1) bekezdésére alapítottan - a T5 ellenőrző okmányok hiánya miatt - elutasította a felperes visszatérítési kérelmeit.
Az elsőfokú határozatok ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az eljárás felfüggesztését kérte, a kiléptetési vámhivatal azon tájékoztatására hivatkozva, mely szerint a T5 okmányok feldolgozásával lemaradásban van, de hamarosan meg tudja küldeni a szükséges dokumentumokat.
Az alperes a 2009. október 2. napján kelt 2/0107/188/4/2008, 2/0107/388/4/2008, 2/0109/603/4/2008, 2/0109/789/4/2008, 2/0109/1197/4/2008, 2/0109/1284/2/2008, 2/0109/1287/4/2008. számú, a 2009. október 9. napján kelt 2/0109/609/4/2008, 2/0109/1290/4/2008 és 2/0109/1477/4/2008. számú határozataiban az elsőfokú határozatokat - az indokolás kiegészítése mellett - helyben hagyta. Érdemi döntései indokolásában hivatkozott a 612/2009/EK rendelet 8. cikkére, a 1276/2008/EK rendelet 8. cikk (1) bekezdésére, 15. cikkére, a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról kiadott 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelet (a továbbiakban: R3) 912. cikk (1) bekezdésének a) pontjára, (2) bekezdésére.
A felperes kereseteiben az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, arra hivatkozva, hogy az alperes megsértette az R3 912f. cikkét. Előadása szerint mindent megtett a szabályszerű eljárás érdekében, mert a kiviteli vámhivatalnál leadta a T5 ellenőrző példányokat. A kiviteli vámhivatal hibát követett el azzal, hogy az ellenőrző példányokat nem neki, hanem az exportban nem érdekelt fuvarosnak adta át, és a kiléptetési vámhivatal is hibázott, amikor nem visszatérítésesként kezelte az árukat. Később azzal érvelt, hogy a T5 ellenőrző példányok nem is kerültek kibocsátásra, mivel kibocsátásnak csak az érdekelt, vagyis az exportőr részére történő átadás minősül. Mivel nem az ő részére adták ki a T5 ellenőrző példányokat csak az export visszatérítési kérelmének elutasításakor, a kivitel után több hónappal értesült arról, hogy az okmányok a fuvarozónál elvesztek, illetve ezek kibocsátása nem is bizonyított. Az volt a jogi álláspontja, hogy az R3. 912f. cikk (1) bekezdése alapján utólag ki kell bocsátani számára a T5 okmányokat, mert nem felelős a kibocsátások elmaradásáért, és nem az ő megtévesztő magatartása, vagy nyilvánvaló gondatlansága miatt maradt el a szükséges okmányok kibocsátása.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Fenntartotta a határozataiban foglaltakat, és kifejtette, hogy a kibocsátás, illetve az érdekeltnek való okmánymegküldés elválik egymástól, kibocsátásnak az okirat záradékkal, dátummal, aláírással, pecséttel való ellátása minősül, amire az ügyben sor került. Nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy kinek róható fel az okmányok eltűnése, mivel export visszatérítésnek csak záradékolt T5 ellenőrző példányok alapján van helye, és a felperes az erre nyitva álló időn belül nem kérte helyettesítő okmányok kiadását sem.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetei alapján indult ügyeket egyesítette, és egyesített ügyben a felperes kereseteit elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A T5 ellenőrző példányok kibocsátásra kerültek, kibocsátásnak ugyanis az R3. 912b. cikk (6) bekezdése szerinti záradékkal való ellátás minősül, amely elkülönül a (8) bekezdés által szabályozott érdekeltnek való megküldéstől.
A felperes eleve tévesen alapította keresetét az R3. 912f. cikkére, mivel ez kibocsátás elmaradása esetén teszi lehetővé az utólagos kibocsátást. A perben vitatott esetekben azonban megtörténtek a kibocsátások, ennek bizonyítéka az is, hogy a másolat megtalálható a kiviteli vámhivatalnál, erről utólag a felperes tudott volna kérni másodlatot.
Vitathatatlan, hogy a felperes export visszatérítési kérelmeivel érintett áruk esetén a T5 ellenőrző példányok a kiléptetési vámhivatal által záradékoltan nem kerültek vissza az elsőfokú hatósághoz, és az is, hogy a felperes nem kérte más okmányok egyenértékűként való elfogadását sem. (Ezt egyébként utóbb - azt követően, hogy az áruk a Közösség vámterületét elhagyták - már nem is kérhette, mert ekkor már nem lehetett elvégezni az ellenőrzést.) A felperes tehát az eljárás során és később sem tudott volna olyan okiratokat felmutatni, amelyeken szerepel a kiléptetési vámhivatal megfelelőségre vonatkozó igazolása, ezért az alperes megalapozottan és jogszerűen utasította el az export visszatérítési kérelmeket.
Az ügy érdemi eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy mikor, kinél és kinek felróható okból vesztek el a T5 ellenőrző példányok, mert ez nem változtat azon a tényen, hogy a T5 ellenőrző okmányok, illetőleg az ezekkel egyenértékűként elfogadható más iratok nem álltak rendelkezésre a visszatérítések kifizetéséhez, így az alperes határozatai a kereset által vitatott körben e körben is jogszerű döntéseket tartalmaznak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ennek hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az R3. 912f. cikk (1) bekezdését. Kifejtette, hogy semmi nem igazolja a kibocsátás tényét, amelyhez egyébként nemcsak a záradékolás és pecsétélés tartozik hozzá, hanem az is, hogy a T5 nyomtatványokat ténylegesen átadják a speditőr vagy fuvarozó részére. Előadása szerint az alperes a perben sem tudta a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva igazolni határozatai megalapozott voltát. Nem bizonyította ugyanis, hogy az indító vámhivatal valóban átadta volna a T5 nyomtatványokat a speditőr vagy fuvarozó alvállalkozójának, és az elsőfokú hatóság pedig, amely tudomással bírt arról, hogy visszatérítéses eljárás indult, nem adott ki hiánypótlási felhívást a T5 nyomtatványok beszerzésére, a kiléptetési vámhivatal is hibákat követett el, amikor anélkül léptette ki az árut, hogy elvégezte volna a szükséges vizsgálatokat. Hangsúlyozta, hogy mindezek miatt részéről megtévesztés, nyilvánvaló gondatlanság nem merült fel, tehát utólag is kibocsáthatóak lettek volna a T5 ellenőrző példányok, de ezt az alperes, illetve az elsőfokú bíróság téves jogértelmezése folytán nem alkalmazta, illetve nem engedélyezte alkalmazni az előtte folyamatban lévő ügyekben.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kiemelte, hogy a felperes csak a per utolsó tárgyalása előtt változtatta meg álláspontját, mivel keresetében még arra hivatkozott, hogy az eredeti záradékolt T5 nyomtatványokat megbízottja, fuvarozója veszítette el, és csak utóbb érvelt azzal, hogy ezeket az indító vámhivatal nem is bocsátotta ki, illetőleg, ha mégis kibocsátotta, akkor hibát követett el, mert ezeket nem közvetlenül neki, hanem a helyette és nevében eljáró fuvarozóknak adta át. A alperes kifejtette, hogy a felperesnek tisztában kellett lennie a rá vonatkozó szabályokkal, mivel évek óta végzi tevékenységét, tehát érvelése ezért, és azért sem helytálló, mert kizárt, hogy csak az elsőfokú hatóság határozatból értesült volna az okmányok hiányáról. Hangsúlyozta, hogy nem tartozik felelősséggel a vámhatóságok munkájáért, és kizárólag a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő törvényi feltételek fennállta esetén jogosult visszatérítésről határozni, ezek pedig jelen ügyben nem valósultak meg. A felperes noha rajta kívül álló okokra hivatkozik, nem kezdeményezte, hogy más dokumentumokat fogadjanak el a T5-ös okmányok helyett, ezért határozatai és a jogerős ítélet megalapozott és jogszerű döntéseket tartalmaznak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az export visszatérítés iránti kérelmet az alperes által rendszeresített külön formanyomtatványon a kiviteli irányú vámkezelés alkalmával a többi szükséges okmánnyal együtt a vámkezelést végző illetékes vámhivatalhoz kell benyújtani. A vámhatóság küldi meg az export visszatérítési kérelmeket az alperes részére. A kiszállítás tényét, a visszaigénylés alapját igazoló nemzeti okmány - a közösségi joggal egyezően - a T5 ellenőrző példány megfelelően záradékolt eredetije. [R3. 912. cikke., R4. 8. cikke, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjával összefüggő intézkedések végrehajtásának általános szabályairól szóló 29/2004. (II. 8.) Kormányrendelet 3. § (1) bekezdése, 14. §-a.]
A visszatérítés kifizetése annak igazolásától függ, hogy az elfogadott EV hatálya alá tartozó termék változatlan állapotban, az elfogadástól számított 60 napon belül elhagyja-e a közösség vámterületét. (R4 7. cikke) A Magyarországról induló a Közösség valamely tagállamát nem érintő kiszállítás esetén a kilépés tényét igazoló nemzeti okmány az R3. értelmében és az R4. 8. cikke alapján a T5 ellenőrző okmány, amit egy eredeti és legalább egy másolati példányban kell kiállítani, eredetijét és másolatait be kell nyújtani az indító hivatalnál, amely megőriz egy másolatot. Az árut és a T5 ellenőrző példány eredetijét kell bemutatni a rendeltetési vámhivatalnál. (R3. 912c. cikke) Az eredeti T5 ellenőrző okmányt az illetékes vámhatóság közvetlenül küldi meg az alperes részére. (R4. 8. cikke)
Amennyiben a T5 ellenőrző okmány az exportőrnek fel nem róható ok miatt a kibocsátástól számított 3 hónapon belül nem érkezik meg az alperesi hatósághoz, az exportőr - az R4. 49. cikkének (3) bekezdése értelmében - kérelmezheti az alperesi hatóságtól helyettesítő okmány elfogadását, ami lehet az R3. 912f. cikk (1) bekezdése szerinti utólagosan kiállított T5 okmány, a 912f) cikk (2) bekezdése szerinti T5 másodlat. A rendeltetési vámhivatal azonban csak akkor láthatja el záradékkal az utólag kibocsátott T5 ellenőrző példányokat illetve másodlatokat, ha megállapítja, hogy a szóban forgó okmány alapját képező árukat a közösségi szabályok által lehetővé tett vagy meghatározott felhasználás vagy rendeltetés alá vonták. [R3. 912f. cikk (3) bekezdése]
Jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § alapján eljárva, a rendelkezésére álló iratokból, a felperes által sem vitatottan - azt állapította meg, hogy a visszafizetési kérelem teljesítésének jogszabályi feltételét képező T5 ellenőrző példányok az elsőfokú hatósághoz, illetve az alperes részére nem érkeztek vissza.
Nem vitásan - az eddig rendelkezésre álló adatok szerint - a felperes terhére megtévesztő magatartás nem állapítható meg. Az ügy eldöntése szempontjából releváns tény azonban az is, hogy a felperes az általa hivatkozott, és megítélése szerint rajta kívül álló okokra figyelemmel nem kezdeményezte a nyitva álló határidőn belül a T5 dokumentumok helyett más dokumentumok elfogadását, tehát nem élt a számára biztosított jogszabályi lehetőségekkel, annak ellenére, hogy ezeket ismernie kellett, mivel hosszú évek óta foglalkozik ilyenfajta tevékenységgel. A felperes e körben tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes köteles lett volna hiánypótlási felhívás kiadására, mert helyettesítő okmányok kibocsátására kizárólag az érdekelt kérelmére kerülhet sor, erre vonatkozóan hivatalból nem indulhat eljárás az R3. 912f. cikk (2) bekezdése és az R3. 49. cikk (3) bekezdése értelmében.
Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy nincs jelentősége annak, hogy mikor, kinél, kinek felróható okokból tűntek el a visszatérítések kifizetését megalapozható T5 ellenőrző példányok. Nem adhat alapot a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére az okmányok kibocsátásával, megküldésével kapcsolatos felperesi jogi érvelés sem. Jelen ügyben a fuvarozók, illetőleg a vámhatóság(ok) felelősségére utaló felperesi előadások érdemben nem vizsgálhatók meg. Ez utóbbi megállapításoknak az az indoka, hogy közigazgatási perekben a bíróság - a Pp. 339. § (1) bekezdése, továbbá a közigazgatási hatósági eljárási és szolgáltatás általános szabályairól szóló 109. § értelmében - kizárólag a keresettel támadott határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet. A keresettel támadott határozatok pedig az alperes által hozott azon érdemi döntések, amelyekben a visszatérítések kifizetésének elutasítására megalapozottan és jogszerűen került sor a nemzeti és közösségi jogszabályi rendelkezések által előírt okmányoknak, illetve helyettesítő okmányoknak a hiánya miatt. Megjegyzi ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy a T5 ellenőrző példányok másolata a kiviteli vámhivatalnál megtalálható volt, és 2009. július 2-án a T5 másolatok bemutatásra is kerültek a kiléptetési vámhivatalnál, de ezek utólagos leigazolására ekkor már nem volt lehetőség, mivel a termékek az ellenőrzéshez szükséges vizsgálatok nélkül kerültek kiléptetésre. Az árunak és a T5 ellenőrző példány eredetijének a bemutatása pedig a felperes érdekkörében tartozó körülmény, mivel ezeket az exportőrnek illetve fuvarozójának kell bemutatnia, tehát nem az alperesnek kell felkutatnia. Az pedig, hogy a T5 okmányok nincsenek meg, legkésőbb akkor ki kellett hogy derüljön, amikor ezeket a fuvarozó nem tudta bemutatni a kiléptetési vámhivatalnál.
Kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jelen ügy eldöntése szempontjából releváns tényállást az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, helytállóak az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetései is. A felperes tévesen hivatkozott az R3. 912f. cikkének megsértésére, mivel az utólagos kibocsátás feltételei nem álltak fenn. A felperes nem tudott megjelölni olyan nemzeti vagy közösségi szabályt sem, amit az alperes megsértett volna. A jogvita eldöntésére irányadó kogens közösségi és nemzeti jogszabályok nem adnak lehetőséget méltányosság gyakorlásárára, a jogszabályi feltételek, tehát az előírt okmányok hiányában a visszatérítések iránti kérelmeket nem lehetett teljesíteni. A perben bizonyítás - az előzőekben ismertetettekre figyelemmel - nem az alperest, hanem a felperest terhelte, aki ennek nem tudott eleget tenni. A felperes a perben - a Pp. 164. § (1) bekezdésének megfelelően eljárva - nem tudta bizonyítani a keresettel támadott alperesi határozatok jogszabálysértő voltát.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben az előzőekben részletezettek miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.306/2011.)