adozona.hu
EH 2011.2430
EH 2011.2430
A rokkantság Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában írt feltételei tárgyában kiadott szakhatósági állásfoglalások szakmai tartalmi helyessége a társadalombiztosítási (határozat felülvizsgálata iránti) perben szakértői bizonyítás útján vizsgálható [Tny. 36/A. § (1) bek. a) pont ab) alpont, Tny. 72. § (1) bek., Ket. 44. § (9) bek., Alk. 50. § (2) bek., 57. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság a 2009. december 8. napján kelt elsőfokú határozatával megszüntette a felperes rokkantsági nyugdíját, mert az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (továbbiakban: ORSZI) elsőfokú szakértői bizottsága szerint a felperes egészségkárosodása 43%, nem éri el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) pontjában írt 50%-os mértéket, így nem minősül rokkantnak.
E határ...
EH 2011.2430 A rokkantság Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában írt feltételei tárgyában kiadott szakhatósági állásfoglalások szakmai tartalmi helyessége a társadalombiztosítási (határozat felülvizsgálata iránti) perben szakértői bizonyítás útján vizsgálható [Tny. 36/A. § (1) bek. a) pont ab) alpont, Tny. 72. § (1) bek., Ket. 44. § (9) bek., Alk. 50. § (2) bek., 57. § (1) bek.].
A regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság a 2009. december 8. napján kelt elsőfokú határozatával megszüntette a felperes rokkantsági nyugdíját, mert az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (továbbiakban: ORSZI) elsőfokú szakértői bizottsága szerint a felperes egészségkárosodása 43%, nem éri el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) pontjában írt 50%-os mértéket, így nem minősül rokkantnak.E határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta. Az ORSZI másodfokú bizottságának szakhatósági állásfoglalása alapján megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 56%, azonban rehabilitálható, komplex rehabilitációja javasolt, az ahhoz szükséges időtartam 36 hónap, ezért a rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amely a másodfokú társadalombiztosítási határozat megváltoztatására és a rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága megállapítására irányult.
A munkaügyi bíróság a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja, 72. § (1) bekezdése, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint eljárásának részletes szabályairól szóló 213/2007. (VIII. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 4. § (1) bekezdése együttes értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy az ORSZI által a rehabilitálhatóságról adott szakhatósági állásfoglalások a peres eljárás során igazságügyi szakértői vélemény beszerzése útján nem vizsgálhatók felül.
Az ítéleti érvelés szerint az össz-szervezeti egészségkárosodás és a szakmai munkaképesség kritériumaira a Tny. egyéb feltételt nem tartalmaz, ezek megítélésére a társadalombiztosítási szervek eljárásában - a Kr. 4. § (1) bekezdése szerint - az ORSZI szakhatósági állásfoglalásai alapján kerül sor, a feltételek fennállása a perben igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzésével is bizonyítható. A rehabilitálhatóság azonban a fenti két feltételtől eltér: a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja többlettényállási elemként tartalmazza, hogy a feltételnek (rehabilitáció nem javasolt) a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalása alapján kell teljesülni. Ebből következően, figyelemmel arra is, hogy anyagi jogi szabály rendelkezik akként, hogy a feltétel a rehabilitációs szakértői szerv véleménye alapján kerüljön elbírására, nincs lehetőség a perben a rehabilitáció javasoltságának a felperes által indítványozott szakértői bizonyítás útján történő vizsgálatára. A bíróság szerint a felperes jogorvoslathoz való joga a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja fenti értelmezése révén nem sérül, mert a szakhatóság eljárása a bíróság által éppúgy felülvizsgálható, mint az, hogy a szakhatóság a jogszabályban meghatározott kérdésekre adott-e véleményt.
A munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy a rehabilitációs szakértői szerv a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjának megfelelő tartalmú véleményt adott, a másodfokú eljárásban beszerzett szakhatósági állásfoglalás melléklete részletes rehabilitációs javaslatot tartalmaz, így a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) felperes által hivatkozott szabályai megsértésével, a határozat indokolásbeli hiányosságaival kapcsolatos kifogások is alaptalanok.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő, a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyező és az alperest új eljárásra kötelező döntés meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megsértette a Ket. 111. § (1) bekezdését és a Pp. 339. § (1) bekezdését, mert nem helyezte hatályon kívül a Ket. 72. § (1) bekezdése e) pont ed) alpontját és 50. §-át sértő társadalombiztosítási határozatokat. A bíróság döntése meghozatala során figyelmen kívül hagyta, hogy a másodfokú közigazgatási határozat nem tartalmazza a rehabilitálhatóság, a rehabilitációs javaslat alátámasztására szolgáló indokokat, valamint azt, hogy a határozat alapjául vett szakhatósági állásfoglalás téves, megalapozatlan; az alperes, illetve a szakhatóság nem tett eleget a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségének.
A felperes szerint a bíróságnak a támadott közigazgatási határozatot amiatt is hatályon kívül kellett volna helyeznie, mert a szakhatósági állásfoglalást a társadalombiztosítási szerv nem küldte meg számára, annak tartalmát csak a határozat indokolásából ismerhette meg; ezt az eljárási szabálysértést és a határozat indokolásbeli fogyatékosságát nem orvosolta az sem, hogy az alperes a perben benyújtotta a szakhatósági állásfoglalás mellékletét képező ún. rehabilitációs tervet. A határozat indokolásának a felperes rehabilitálhatóságára vonatkozó megállapításokat olyan módon kellett volna tartalmaznia, hogy azokat a felperes érdemben vitathassa, az indokolás hiányossága gátolta a jogorvoslati joga gyakorlásában is.
A Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakra utalással kifogásolta továbbá, hogy a bíróság jogszabálysértően mellőzte a szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványa teljesítését, és azt, hogy ítéletében nem jelölte meg, mely jogszabály-helyek alapján mellőzhető a rehabilitációs szakértői szerv szakmai álláspontja megalapozottságának vizsgálata.
A felperes vitatta azt az ítéleti jogértelmezést, miszerint a rehabilitálhatóság kérdésében kizárólag az ORSZI jogosult véleményt adni. Érvelése szerint a jogorvoslathoz való joga jelentős korlátozását jelentené, ha az ORSZI e tárgyban adott véleményének szakmai megalapozottsága a perben nem volna kétségbe vonható, s jogszabály sem zárja ki, hogy az ORSZI véleményeit a Pp.</a> által lehetővé tett bizonyítás útján érdemben vitathassa.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Ket. 111. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi, törvény rendelkezése alapján a döntést megváltoztatja.
A Pp. 339. § (1) bekezdése szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy - bár a jogerős ítélet a keresettel támadott határozat tartalmával kapcsolatos kifogások alaptalansága körében részletes, a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő indokolást nem tartalmaz - a munkaügyi bíróság a fenti szabályokat nem sértette meg azzal, hogy Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ed) alpontja és 50. §-a megsértése miatt nem rendelkezett a támadott határozat hatályon kívül helyezéséről.
A Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ed) alpontja szerint a határozat indokolásának tartalmaznia kell a szakhatósági állásfoglalás indokolását, a Ket. 50. §-a pedig a döntéshozatalhoz szükséges tényállás tisztázását teszi a hatóság kötelezettségévé.
A másodfokú határozat rendelkező része (1. oldal utolsó bekezdés, 2. oldal 1-2. bekezdés) és indokolása (3. oldal 3-7. bekezdés) tartalmazza a szakhatósági állásfoglalásban rögzítetteket, így annak tartalmát a felperesnek módjában állt megismerni. A szakhatósági állásfoglalás alapját képező komplex rehabilitációs javaslat felperessel való közlését az alperes nem tudta igazolni a perben, a határozat hatályon kívül helyezését azonban ez a mulasztás nem indokolta, ezen okirat tartalmát a felperesnek - a Ket. 68. §-ában szabályozott iratbetekintési joga gyakorlása útján - a határozat kézbesítését követően is módjában állt megismerni.
A komplex rehabilitációs javaslatot az alperes a perben csatolta. A javaslat - többek között - rögzíti a rehabilitáció szempontjából figyelembe veendő, a munkakörnyezetben és a munkavégzésben kizáró és korlátozó tényezőket, a rehabilitációs előzményeket, a foglalkoztatási rehabilitáció szükséges minősítését, a szükségletek elbírálását, a rehabilitációhoz szükséges időtartamot és a rehabilitáció lehetséges iránya alatt - a FEOR osztályozási rendszer szerint - azokat a foglalkozásokat, amelyekben a felperes munkavégzésre alkalmassá tehető. Ezeket a megállapításokat felperesnek a perben módjában állt vitatni.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a másodfokú határozat a Ket. 72. § (1) bekezdésének e) pont ed) alpontjának megfelelt (tartalmazta a szakhatóság állásfoglalását), azt pedig, hogy a határozatban a szakhatósági állásfoglalás alapjául szolgáló javaslatban foglaltakat is rögzíteni kell, sem a felperes által felhívott, sem más jogszabályi rendelkezés nem írja elő. A szakhatósági állásfoglalás tartalmáról a Ket. 44. § (6) bekezdése rendelkezik akként, hogy arra főszabályként a határozat tartalmára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E rendelkezésből nem következik, hogy a szakhatósági állásfoglalást a komplex rehabilitációs javaslatban foglaltakkal azonos tartalommal, valamennyi megállapítás rögzítésével kellene kiadni.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv a szakhatósági állásfoglalás beszerzésével a Ket. 50. §-ában foglalt kötelezettségének eleget tett, így a munkaügyi bíróság helytállóan döntött akkor is, amikor e szabály megsértését nem állapította meg.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság álláspontját a Tny. és a Kr. ítéletben hivatkozott rendelkezései értelmezését illetően.
A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja a rokkantsági nyugdíjra jogosultság egyik feltételét szabályozza: az ellátásra jogosult, akinek a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény 1. § a) pontjában meghatározott egészségkárosodása 50-79 százalékos mértékű, ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalása alapján rehabilitációja nem javasolt [az aa)-ab) pontok szerinti ismérvek valamelyikének megfelelő személy a továbbiakban: rokkant].
A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja szövegszerűen valóban a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalása alapján írja elő a rokkantság itt felsorolt kritériumainak véleményezését, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság feltételeinek megállapítását. Ez azonban, a Tny. 72. § (1) bekezdésével és a Kr. 4. § (1) bekezdésével összevetve sem jelenti azt, hogy a szakhatósági állásfoglalásban foglalt megállapítások helytálló volta, a szakkérdésben történő állásfoglalás megalapozottsága a perben nem lenne vitatható és szakértői bizonyítás útján megdönthető.
A Tny. 72. § (1) bekezdése eljárásjogi szabály, amelynek alapján a nyugellátási igényt elbíráló, illetve jogosultságot felülvizsgáló szervek kötelesek a szakkérdések megválaszolását igénylő döntésük megalapozásához szakhatósági állásfoglalást beszerezni. Ez az állásfoglalás a rehabilitációs szakértői szerv komplex minősítésén alapul, amelyet az ORSZI szakértői bizottságai Kr.-ben foglalt eljárási, valamint szakmai szabályok alapján szakhatósági állásfoglalás formájában adnak ki. A Tny. 72. § (1) bekezdése tehát a társadalombiztosítási szerveket köti, a Kr. pedig azon közigazgatási szervek eljárását szabályozza, amelyeket a Kormány - egyebek mellett - a rokkantságnak a társadalombiztosítási szervek eljárásában történő megállapítására kijelölt. A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja - ahogyan arra a munkaügyi bíróság is rámutatott - anyagi jogi szabály, amely a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság egyes feltételeit sorolja fel. A rendelkezés utolsó fordulata azonban - a Tny. 72. § (1) bekezdésével azonosan - a társadalombiztosítási szervek eljárásában irányadó: azt a bizonyítékot (szakhatósági állásfoglalás) és az annak kiadására jogosult és köteles szervet jelöli meg, amely a rokkantság elbírálása során hozott közigazgatási döntés megalapozására szolgál.
E rendelkezés, a Tny. és a Kr. fent ismertetett szabályaival egybevetve sem zárja el a bíróságot a rehabilitálhatóság tárgyában adott, a társadalombiztosítási határozatok alapjául szolgáló szakhatósági állásfoglalások szakmai tartalmi helyességének vizsgálatától. Ezt támasztja alá a Ket. 44. § (9) bekezdése is, amely a szakhatóság állásfoglalása és végzései ellen az önálló jogorvoslatot kizárja, és kimondja, hogy azok a határozat, illetve az eljárást megszüntető végzés elleni jogorvoslat keretében támadhatók meg.
A jogerős ítélet szerinti értelmezés - ahogyan arra a felperes helytállóan hivatkozott - azért is téves, mert a nyugellátásra való jogosultság elengedhetetlen feltételét képező kérdésben zárná ki a bírósági felülvizsgálat lehetőségét. Ezzel pedig sérülne az Alkotmány 50. § (2) bekezdése és az 57. § (1) bekezdése is, amely rendelkezések a közigazgatási határozatok érdemi felülvizsgálatát biztosítják.
Utal a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmánybíróság 19/2009. (II. 25.) AB határozatában foglaltakra: a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányuló "eljárás során érvényesülő bírósági eljárás tekintetében csak ugyanazon alkotmányossági garanciák lehetnek irányadóak, mint más eljárások esetén. Önmagában a bírói út jogszabályi deklarálása ebben az esetben sem elegendő. A lényeg abban áll, hogy a bíróság ténylegesen mit vizsgálhat felül. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének csak az az eljárás felel meg, amelynek során a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelességeket, a közigazgatási határozat során irányadó mérlegelési szempontokat érdemben elbírálhatja."
Téves jogi álláspontja miatt a munkaügyi bíróság mellőzte annak vizsgálatát, hogy a másodfokú szerv helytálló döntést hozott-e a felperes rehabilitálhatósága kérdésében. E körben az elsőfokú eljárás megismétlése szükséges. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a munkaügyi bíróságnak elsőként fel kell hívnia a felperest a rehabilitációs javaslat megállapításaira vonatkozó kifogásai előterjesztésére. Ezt követően a Pp. 177. § szerinti szakértői bizonyítás elrendelésével, foglalkoztatási szakértő bevonásával kell tisztázni a rehabilitálhatóság kérdését.
(Legf. Bír. Mfv. III. 11.178/2010.)