adozona.hu
ÍH 2013.39
ÍH 2013.39
KÖVETELÉS VITATÁSÁNAK BIZONYÍTÁSA - ÍRÁSBELI VITATÁS SZÜKSÉGESSÉGE - FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA - E-MAIL NEM SZÁMÍT ÍRÁSBELISÉGNEK Csak az írásbeli alakban megvalósult vitatáshoz fűzi a Cstv. a fizetésképtelenség elhárítására vonatkozó joghatást. A követelés vitatását az adósnak kell bizonyítania. Az egyszerű e-mail - a fokozott biztonságú elektronikus aláírás hiánya miatt - nem felel meg az írásbeliség követelményének, ezért a vitatás megtörténtének igazolására akkor sem fogadható el, ha azt a hitele
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező 2010. december 8-án előterjesztett kérelmére a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján az adós fizetésképtelenségét megállapította, és felszámolását főeljárásként elrendelte, mert megállapította, hogy az adósnak a hitelezővel szemben legalább 70 225 917 forint nem vitatott követelése áll fenn.
A végzés indokolása szerint a felek 2007. március 27-én szálloda kivitelezésére irányuló vállalkozási szerződést kötöttek, amelynek alapján a hitelező átalánydíjként n...
ÍH 2013.39 KÖVETELÉS VITATÁSÁNAK BIZONYÍTÁSA - ÍRÁSBELI VITATÁS SZÜKSÉGESSÉGE - FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA - E-MAIL NEM SZÁMÍT ÍRÁSBELISÉGNEK
Csak az írásbeli alakban megvalósult vitatáshoz fűzi a Cstv. a fizetésképtelenség elhárítására vonatkozó joghatást. A követelés vitatását az adósnak kell bizonyítania. Az egyszerű e-mail - a fokozott biztonságú elektronikus aláírás hiánya miatt - nem felel meg az írásbeliség követelményének, ezért a vitatás megtörténtének igazolására akkor sem fogadható el, ha azt a hitelező megkapta [Cstv. 6. § (3) bek., 24. § (1) bek., 27. § (2) bek. a) pontja és (3) bek.; Pp. 164. § (1) bek.; 1960. évi 11. tvr. 38. § (2) bek.; 2001. évi XXXV. tv. 2. § 15. pont, 3. § (2)-(4) bek., 4. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező 2010. december 8-án előterjesztett kérelmére a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján az adós fizetésképtelenségét megállapította, és felszámolását főeljárásként elrendelte, mert megállapította, hogy az adósnak a hitelezővel szemben legalább 70 225 917 forint nem vitatott követelése áll fenn.A végzés indokolása szerint a felek 2007. március 27-én szálloda kivitelezésére irányuló vállalkozási szerződést kötöttek, amelynek alapján a hitelező átalánydíjként nettó 2 954 964 219 forint vállalkozói díjra volt jogosult. A felek pótmunka megrendelés tárgyában a szerződést 2008. december 15-én a vállalkozói díjat érintően is módosították, és akként rendelkeztek, hogy a hitelezőt további nettó 260 034 171 forint, valamint nettó 507 341 euró összegű díj illeti meg.
Az adós a számlákat befogadta, azonban nem egyenlített ki 71 913,60 euró, és 527 655 855 forintot, annak ellenére, hogy a hitelező számtalan alkalommal - utoljára, 2010. november 9-én - felszólította a tartozás kiegyenlítésére.
Az adós a kérelemben foglaltakat nem ismerte el. Előadta, hogy a kérelemben kimutatott és a csatolt okiratok alapján számolt követelés között 94 195 288 forint különbség van. Állította továbbá, hogy a 2010. november 9-én kelt felszólítás kézhezvételét megelőzően vitatta a követelést. Előadta, hogy 2009. szeptember 10-én elektronikus úton megküldte a hitelező részére az általa vitatott tételek részletes listáját, amelyből látszik, hogy a hitelező már 2008. szeptemberében késedelembe esett. 2009. szeptember 15-én ugyancsak elektronikus levélben jelezte a hitelezőnek, hogy milyen megoldást javasol a vitatott tételek elszámolásának megoldására. Álláspontja szerint a hitelező 2009. január 12-én kelt levele igazolja, hogy vitatta a kérelemhez H/15. alatt csatolt számlában foglalt 43 815 932 forint díj alapjául szolgáló teljesítést, amit a teljesítésigazolás is tükröz. Hasonlóképpen a H/16. alatt csatolt számla mögötti teljesítésigazoláson szereplő feljegyzés - mely szerint a fizetési feltételeket adós és hitelező képviselőjének egymással meg kell vitatnia - szerint vitatta a 27 856 457 forint összegre vonatkozó fizetési kötelezettségét is. Kifejtette, hogy a teljesítésigazolások nem jelentik a munka hibátlan elvégzésének igazolását, utalt arra, hogy a minőségi kifogásait az építési naplóban 2009. február 4-én rögzítette, és a 2009. szeptember 10-én megküldött melléklet alapján nettó 1 400 000 euró (bruttó 1 678 290 euró) követelés jogosságát vitatta, ami 270 forint/euró áron számolva 453 140 730 forint. A H/15. és a H/16. alatt csatolt számlákat, valamint a H/22. alatt csatolt stornó illetve helyesbítő számlákat is figyelembe véve összesen 619 008 107 forint hitelezői követelést vitatott a fizetési felszólítást megelőzően.
Az adós nyilatkozatát követően a hitelező a stornó számlák alapján a követelését bruttó 528 183 465 forintra szállította le, azonban arra hivatkozott, hogy az elektronikus úton megküldött levelek és kimutatások nem minősülnek írásbeli vitatásnak. Vitatta azt is, hogy az e-maileket, illetve az adós által hivatkozott faxot megkapta, és úgy vélte, hogy az építési naplóba történt bejegyzés nem minősül a konkrét követelés Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti vitatásnak.
Az adós jogi képviselője a 2011. május 9-én előterjesztett nyilatkozatában rögzítette, hogy "nem állt adós szándékában olyan állítást tenni, hogy beszámítással kíván élni hitelező követelésével szemben, kizárólag a hitelező által érvényesített, és az adós által vitatott hitelezői követelések nagyságát kívánta egymással szembe állítani". Az elsőfokú bíróság által tartott meghallgatáson azonban az adós képviselője megerősítette, hogy a 2009. szeptember 6-i egyeztető tárgyaláson a felek szóban megegyeztek a vitatott munkák értékének a hitelező követelésébe történő beszámításában. A meghallgatást követően már az adós jogi képviselője is akként nyilatkozott: a beszámításra vonatkozó megegyezést támasztja alá, az adós ügyvezetője által a H/15. és H/16. alatt csatolt számlák teljesítés igazolásaira felvezetett megjegyzés, miszerint a fizetési feltételeket az adós és a hitelező képviselőinek meg kell vitatnia. Megismételte, hogy az adós nettó 1 400 000 euró összegben vitatja a hitelező követelését, melynek beszámításáról szóban megegyezés született 2009. szeptember 6-án. A vitatás összegét nettó 382 018 000 forintban jelölte meg, rögzítve, hogy vitatta a H/15. és H/16. alatt csatolt számlák szerinti összesen nettó 59 726 991 forint követelést.
Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai alapján megállapította a szerződés létrejöttét, továbbá, hogy az adós a hitelező módosított kérelmében megjelölt számlák kibocsátását és befogadását nem vitatta. Rögzítette, hogy az adós a nettó 1 400 000 euró (bruttó 1 678 290 euró) összegű követelés beszámítására vonatkozó megegyezésre a követelés vitatásaként hivatkozott. Kifejtette, hogy a törvény csak a vitatás formáját (írásbeliség) határozza meg, nem szabályozza azonban annak tartalmát. Ebből következően a követelés vitatásának minősül, ha az adós a követelést valamely ténybeli vagy jogi indokra hivatkozva támadja, a kifizetést megtagadja, illetve közli, hogy a jogosultnak járó összeget visszatartja. Kifejtette, hogy a törvény nem rendelkezik konkrétan arról, hogy mi tekinthető írásban közöltnek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az elektronikus úton történő közlés akkor minősül írásban megtörténtnek, ha annak tényét - akár elektronikus úton közölt - válasz igazolja. Ezért elfogadta az adósnak azt a nyilatkozatát, hogy a hitelező követelését a 2009. szeptember 15-én küldött - és a hitelező e-mail címéről annak átvételét visszaigazoló e-mail szerint - bruttó 457 957 448 forint összegben vitatta. A hitelező által H/15. és H/16. alatt csatolt számlák alapjául szolgáló teljesítésigazolásokon lévő feljegyzést azonban nem minősítette vitatásnak, annak tartalmán kívül azért sem, mert az azt követően kibocsátott számlák vitatását az adós nem állította.
A végzés ellen az adós élt fellebbezéssel, amelyben a végzés megváltoztatását és a felszámolási eljárás megszüntetését, továbbá a fizetésképtelenség alapjául szolgáló összeg kijavítását kérte 70 226 017 forintra.
Jogorvoslati kérelme indokolásában kifejtette, hogy a generálkivitelezői szerződés 7.2 és a 9.1.1. a) pontjai között ellentmondás van, mivel az előbbi szerint a számlák fizetési határideje 15, az utóbbi szerint 30 nap. Ezért álláspontja szerint egyik számla sem tekinthető szabályosnak, mivel azok egyike sem 15 napos fizetési határidővel került kiállításra. Kifejtette, hogy a generálkivitelezői szerződés 7.2. pontja alapján a munkák ellenőrzése és elfogadása során a projekt manager (Ó. Zrt.) által tett kijelentéseket úgy kell tekinteni, mintha azokat maga az adós tette volna meg. Hivatkozott arra, hogy az építési naplóban több alkalommal rögzítésre került, hogy a hitelező bizonyos munkarészeket hibásan teljesített, vagyis az adós vitatta az ellene támasztott követelések alapjául szolgáló munkákat. Erre tekintettel nincs külön szükség a kérdéses munkáról kiállított számla vitatására, mivel egyértelmű, hogy a vitatott teljesítés alapján kiállított számla nem minősül hiteles bizonylatnak [Sztv. 166. § (2) bekezdés]. Hivatkozott arra is, hogy a teljesítésigazolások nem jelentik a munka elfogadását, azok kizárólag mennyiségi összesítést reprezentáltak. Utalt rá, hogy folyamatos munkavégzésnél bevett gyakorlat, hogy a munkák folyamán lehet korrigálni a hibás teljesítéseket, a munka nem állhat le az arra az időre, amíg minőségileg is ellenőrzik az adott részmunkákat, és a hibás részeket kijavítják (generálkivitelezői szerződés 15.1. pontja). Az adós szerint a hitelező bruttó 528 183 465 forint leszállított követelésével szemben igazolta, hogy vitatott bruttó 457 957 448 forint követelést, illetve a 2011. július 5-i személyes meghallgatáson beszámítási igényéről is nyilatkozott, a 2009. szeptember 6-i személyes egyeztetésre hivatkozással. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság a két összeg különbözetének nagyságában, amely 70 225 917 forint helyett valójában 70 226 017 forint, amely összeg tekintetében kell igazolnia adósnak, hogy nem állnak fenn a fizetésképtelensége feltételei. Az adós szerint az elsőfokú bíróság tévesen ítélte meg a H/15. és H/16. alatt csatolt számlák alapjául szolgáló követeléseket, álláspontja szerint a két számla összegének (bruttó 71 672 389 forint) erejéig is vitatta a hitelező követelését, ezért az adósnak valójában legalább bruttó 1 446 372 forint összegű követelése áll fenn a hitelezővel szemben.
Az adós szerint a hitelező nem bizonyította azt sem, hogy szerződésből származnak a H/15. és H/16. alatt csatolt számlákban írt követelések. Úgy vélte, hogy a generálkivitelezői szerződés 7. pontjának és a Ptk. 403. § (4) bekezdésének értelmezéséből következik, hogy az egyes pótmunkák vonatkozásában külön megállapodásra volt szükség. Ezt támasztja alá a fogalommagyarázat 1.1.39. pontja is, mely szerint a pótmunkákra minden esetben külön megrendelésre van szükség, emellett a BH 1196.651. számú eseti döntésre hivatkozva rögzítette, hogy átalányáron kötött szerződés esetében a többletmunka és a pótmunka díjkövetelési lehetőséget nem nyújt. A H/15. és H/16. számla rögzíti, hogy póttételekről van szó, ezért szükséges volna egy megállapodás a hitelező és az adós között a pótmunkákra vonatkozóan, vagy legalább egy adós által cégszerűen aláírt megrendelésre, és a hitelező részéről egy elfogadó nyilatkozatra, amelyek tartalmazzák a konkrét munkálatok árait. Ilyen megrendelést, vagy külön megállapodást a hitelező nem csatolt, a H/21. szám alatt csatolt iratok sem vonatkozhatnak ezekre a számlákra, mivel a módosítás nem pótmunkákról rendelkezett. Így az adós álláspontja szerint a H/15. és H/16. sorszámú számlákban foglalt követelések alapján szerződés hiányában nem lehet a fizetésképtelenségét megállapítani. Ezt támasztja alá az is, hogy a H/15. és a H/16. számú számlák teljesítésigazolásaira az adós képviselője feljegyezte, hogy bár a munkák elkészültek, azonban a fizetési kondíciókról egyeztetni szükséges, mivel nem volt a felek között megállapodás a pótmunkákról.
Az adós szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy egy követelést kizárólag számla birtokában lehet vitatni. Kifejtette: nem reális elvárni, hogyha valaki egy teljesítésigazolásra rávezeti, hogy annak fizetési kondícióit meg kell tárgyalni, akkor ezek után a teljesítésigazolás alapján kiállított számla vonatkozásában is ugyanezt el kelljen ismételnie. Hangsúlyozta, hogy a számlában foglalt követeléseket már a számlák kiállítását megelőzően vitatta, mivel már a számla kiállítása előtt megkérdőjelezte a fizetési kondíciókat. Kiemelte, hogy a számlák vitatásáról a hitelező is tudott, amit alátámaszt, hogy a 2009. január 12-i levélben a hitelező ügyvezetője rögzíti, hogy a pótmunkák vonatkozásában kiállított jelentés tekintetében (7. számú részszámla) egy olyan megállapodásra hivatkozik (az adós), melynek alapján a pótmunkákat kizárólag 100%-os befejezés esetén lehet számlázni. (A 7. számú részszámla a H/15. alatt csatolt számla.) Az adós szerint ez egyrészt alátámasztja, hogy vitatta a hitelező követelését és erről a hitelező tudott, másrészt pedig azt, hogy a H/15. sorszámú számla pótmunkákról szólt.
Harmadrészt a levél tartalmazza, hogy az adós álláspontja szerint a pótmunkák csak akkor fizethetők ki, ha valamennyi pótmunka 100%-ig elkészült. Utóbbi pedig azt bizonyítja, hogy a felek között nem volt megállapodás a pótmunkák vonatkozásában, különben nem leveleztek volna a fizetési feltétekről a pótmunkák elvégzését követően. Ha pedig a pótmunkákról nem volt szerződés, úgy az azokról kiállított számlák alapján nem lehet a fizetésképtelenségét megállapítani. Adós álláspontja szerint - mivel a H/15. és H/16. alatti számlák vonatkozásában nem állnak fenn a fizetésképtelenség megállapításának feltételei (nincs szerződésen alapuló követelés, nincs megállapított fizetési határidő és adós vitatta a követelést, a hitelező felszólítását megelőzően) és a két számla együttes összegénél az elsőfokú bíróság az adóst kevesebb összegben marasztalta - nincs olyan hitelezői követelés, melyre fennállna a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását és az adós költségekben való marasztalását kérte.
A hitelező szerint az adós nem fejtette ki, hogy a generálkivitelezői szerződés 7.2. pontja és 9.1.1. a) pontja közötti ellentmondás mennyiben hat ki az elsőfokú bíróság döntésére. Hangsúlyozta, hogy a legrégebbi (helyesen a legkésőbbi) esedékességű számla 2009. október 12-i, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetési felszólítását 2010. november 29-én küldte meg az adósnak, azaz a Cstv. hivatkozott bekezdésében foglalt határidők maximálisan betartásra kerültek. A Pp. 235. § (1) bekezdésére utalva hangsúlyozta, hogy a teljesítési határidőre vonatkozó szerződéses rendelkezésekre történő hivatkozások a fellebbezésben már nem adhatók elő.
A hitelező vitatta továbbá, hogy a projekt manager által tett kijelentéseket úgy kell tekinteni, mintha azokat az adós maga tette volna. Tévesnek tartotta az adós arra vonatkozó érvelését is, hogy a teljesítés vitatása estén nincs szükség számla kiállítására, mivel a vitatásnak a követelésre nézve kell fennállnia, nem pedig a követelés alapjául szolgáló teljesítés vonatkozásában. Hangsúlyozta e körben, hogy az adós maga sem állította azt, hogy ő, vagy a projekt manager a számlákba foglalt hitelezői követelést határidőben vitatta volna. Irrelevánsnak találta továbbá a teljesítésigazolásokra való adósi hivatkozást is, álláspontja szerint a teljesítésigazolások a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szempontjából nem bírnak jelentőséggel.
Hangsúlyozta, hogy az adós beszámítási kifogást soha, semmilyen formában nem terjesztett elő, és alaptalanul hivatkozik arra, hogy a H/15. és H/16. alatt csatolt számlák alapjául szolgáló követeléseket vitatta. Ezek a számlák a hitelező szerint éppen azt igazolják, hogy az adós elismerte a számlákban foglaltakat, illetve leigazolta a munka elvégzését és csak a fizetési feltételek további egyeztetésére vonatkozóan tartalmaz utalást a számlákra az adós által kézzel írt feljegyzés. Mindebből az következik, hogy ezen számlák vonatkozásában semmilyen vitatás nem történt. A hitelező megjegyezte, hogy a 2011. július 6-i adósi nyilatkozatot nem ismeri, az részére nem került megküldésre.
Álláspontja szerint az adós által hiányolt megállapodást a H/15. és H/16. szám alatti számlák tekintetében a felek szóbeli megállapodását rögzítő 2008. június 25-én kelt jegyzőkönyv (H/20.) jelenti. A hitelező hangsúlyozta, hogy a szerződéses megállapodás hiányára az elsőfokú eljárásban az adós nem hivatkozott, így azt a Pp. 235. § (1) bekezdésére tekintettel a másodfokú eljárás során már nem teheti meg.
A hitelező szerint az adós alaptalanul hivatkozik arra, hogy a számlák alapjául szolgáló teljesítéseket vitatta, illetve, hogy a teljesítés vitatása a pénzkövetelés vitatásának minősülne. A hitelező szerint az adós nem igazolta, hogy a számlákba foglalt követeléseket már a számlák kiállítását megelőzően vitatta. A H/15. és H/16. alatt csatolt számlákra kézzel írt teljesítés elfogadása, ennek épp az ellenkezőjét bizonyítja. Vitatta, hogy egy követelést már az arról kiállított számlát megelőzően is lehet vitatni. Hangsúlyozta, hogy a kézzel írt adósi feljegyzések nem kérdőjelezik meg a hitelezői követeléseket, csak a fizetési feltételek egyeztetését tartják szükségesnek. A fizetési kötelezettsége fennálltát az adós ezekben a kézzel írott feljegyzésekben nem vitatta. A hitelező szerint a 2009. január 12-i levél nem igazolja azt, hogy a jelen eljárás tárgyává tett követelésre vonatkozna, továbbá a fax elküldését az adós nem igazolta, a hitelező ilyen faxot nem kapott.
A hitelező álláspontja szerint a H/15. és H/16. számú számlák vonatkozásában is fennállnak a fizetésképtelenség feltételei. E körben tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak a 457 957 448 forint összegű, adósi szabályszerű vitatás körében kifejtett álláspontját. Előadta, hogy a 2009. szeptember 15-én küldött e-mailből nem állapítható meg, hogy az a címzettek részére megküldésre került-e, és azt a címzettek megkapták-e, hogy a kétsoros e-mail üzenetnek bármilyen csatolmánya volt-e, és az sem, hogy az adós által állított - de nem bizonyított - mellékletnek mi volt a tartalma. Megjegyezte, hogy az e-mailhez csatolt kimutatások, táblázatok konkrét vitatást nem tartalmaznak.
Kifejtette továbbá, hogy a Cstv. 27. § (3) bekezdése által megkövetelt írásbeliségnek az e-mail még abban az esetben sem felel meg, ha az adós tudja igazolni, hogy milyen tartalommal és ténylegesen mikor kapta meg a hitelező. Az 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet 38. § (2) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy írásbeli alaknak kizárólag a levélváltást, a táviratváltást, valamint a távgépírón és a telefax útján történt üzenetváltást, illetőleg külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltást, így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okiratot kell érteni. Hivatkozott az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 4. § (1) bekezdésére, 2. § 15. pontjára is, továbbá az ÍH 2005.164. számú eseti döntésre, melyben a Fővárosi Ítélőtábla kifejtette, hogy az elektronikus dokumentumok közül csak a fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt nyilatkozat felel meg az írásbeliség alaki követelményeinek. Az e-mail végére írt névaláírás önmagában nem elégíti az elektronikus aláírás feltételeit, ezért az így aláírt e-mail az írásbeliség alakszerűségi követelményeinek nem felel meg. A hitelező szerint az adós által 2009. szeptember 15-én írt e-mail tehát nem felel meg az írásbeliség követelményeinek, mindebből pedig következik az is, hogy az adós nem közölt határidőben írásbeli vitatást 457 957 448 forint tekintetében sem, így a hitelező által megjelölt teljes összeg tekintetében fennáll a felszámolás elrendelésének a feltétele. A hitelező megjegyezte továbbá, hogy a generál-kivitelezési szerződés 17.1. pontja szerint a felek között minden kommunikációnak írásban kellett megtörténnie. Az adós tehát e-mail üzenet formájában nem vitathatta a hitelező számlakövetelését.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból az adós fizetésképtelensége tekintetében helytálló következtetésre jutott. Az adós fellebbezésében felhozottak nem alkalmasak az elsőfokú bíróság döntésének megváltoztatására.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek (Cstv.) a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint egy adós fizetésképtelenségét a bíróság akkor állapítja meg, ha a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki, vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. A 27. § (3) bekezdése - többek között - kimondja, hogy a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. A Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164. § (1) bekezdésére és a Cstv. 24. § (1) bekezdésére figyelemmel az adós fizetésképtelenségét a hitelezőnek, a fizetésképtelenség hiányát pedig az adósnak kell bizonyítania.
A hitelező módosított kérelmében - az adós által hivatkozott összesen 94 195 228 forint összegű stornó számlákra figyelemmel, és az eredetileg euróban megjelölt követelését is forintra átszámítva - 528 183 465 forintban jelölte meg a követelése összegét.
Az adós vitatásként elektronikus üzenetekre, építési napló bejegyzésekre, valamint a teljesítésigazolásokra vezetett feljegyzéseire hivatkozott.
A csatolt levelek egyszerű emailek, amelyekkel kapcsolatban helytállóan hívta fel a hitelező az 1960. évi 11. tvr. 38. § (2) bekezdését és az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 4. § (1) bekezdését, mely szerint, ha jogszabály a 3. § (2)-(4) bekezdésében foglaltakon kívüli jogviszonyban írásba foglalást ír elő, e követelménynek eleget tesz az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumba foglalás is, ha az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot fokozott biztonságú elektronikus aláírással írják alá. E tv. 2. § 15. pontja értelmében a fokozott biztonságú elektronikus aláírás olyan elektronikus aláírás, amely a) alkalmas az aláíró azonosítására, b) egyedülállóan az aláíróhoz köthető, c) olyan eszközökkel hozták létre, amelyek kizárólag az aláíró befolyása alatt állnak, és d) a dokumentum tartalmához olyan módon kapcsolódik, hogy minden - az aláírás elhelyezését követően a dokumentumon tett - módosítás érzékelhető. Az egyszerű e-mailek ezért - a fokozott biztonságú elektronikus aláírás hiánya miatt - nem felelnek meg az írásbeliség követelményének, ezért írásbeli vitatás megtörténtének igazolására akkor sem fogadhatóak el, ha azokat a hitelező megkapta. A nem írásbeli formában történt vitatást azonban, még megtörténtének igazolása esetén sem fogadja el a Csődtörvény a fizetésképtelenség elhárítására alkalmasnak, mivel kifejezetten csak az írásbeli alakban megvalósult vitatáshoz fűzi a fizetésképtelenség elhárítására vonatkozó joghatást.
Az adós arra is hivatkozott, hogy az építési naplóban kifogásolta a hitelező teljesítését.
Alappal hivatkozott arra, hogy a követelés alapjául szolgáló hitelezői teljesítés vitatása esetén a számla kiállítását követően a vitatás megismétlésére nincs szükség. Ilyen esetben ugyanis a hitelező már egy eleve vitatott követelést számláz. A törvény a vitatás kezdő időpontjára vonatkozóan nem tartalmaz határidőt, csak a vitatás végső határidejét határozza meg. Tévedett tehát a hitelező, amikor úgy vélte, hogy csak az esedékességet követően, a számla birtokában vitathatja az adós a követelést. Esedékesség előtt is vitatható tehát a követelés, akár hibás teljesítésre hivatkozással is, mivel a törvény nem tartalmaz előírást a vitatás tartalmára nézve. Az írásbeli vitatással azonban akkor hárítható el a fizetésképtelenség megállapítása, ha az adós a teljes követelést vitatja. Amennyiben több vitatásra hivatkozik az adós, akkor az egyes vitatásokkal érintett követelésrészek összegének el kell érnie legalább a hitelező által érvényesített összeget. Azt az adós sem állította, hogy a 2009. február 4-i építési napló bejegyzéssel az egész követelést vitatta volna. Annak bizonyítása pedig, hogy a bejegyzés a követelés mekkora hányadának vitatására vonatkozik, a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a bejegyzésre hivatkozó adóst terhelte, amely kötelezettségének nem tett eleget. Helytállóan érvelt azzal, hogy a szerződés 7.2 pontja alapján a projekt manager jogosult volt eljárni helyette a munkák ellenőrzése és elfogadása során. Az adós által csatolt egyetlen építési naplóbejegyzésből (2009. február 4-i) azonban nem állapítható meg, hogy konkrétan mely munkákra vonatkozik, és milyen összegű teljesítést vitat. A csatolt kivonat - bár azon B. Csaba projektigazgató neve fel van tüntetve - nincs aláírva. Nem állapítható meg az sem, hogy az építési naplót hagyományos (könyv) formában vagy elektronikus formában vezették. A csatolt bejegyzés ezért nem fogadható el olyan írásbeli nyilatkozatnak, amely alkalmas a hitelező teljesítése írásban történt vitatásának bizonyítására.
Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a Cstv. írásbeli vitatásra vonatkozó előírására tekintettel nincs jelentősége annak, hogy az adós egyéb módon közölt-e vitatást a hitelezővel, mivel a törvény csak az írásbeli vitatást ismeri el a fizetésképtelenség elhárítására alkalmasnak. Az elektronikus üzenetek tekintetében pedig jogszabály mondja meg, hogy mely elektronikus közlést lehet írásbelinek tekintetni. Helytállóan utalt tehát a hitelező a jogszabályokon túl az ÍH 2005.164 számú eseti döntésre, és hasonló jogi következtetést tartalmaz a BDT 2008.1765 számon közzétett határozat is.
Az adós a másodfokú eljárásban már nem hivatkozhat a számlákban foglalt teljesítési határidők esetleges szabálytalanságára sem, mivel erre vonatkozó vitatást a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően nem közölt a hitelezővel. Megjegyzendő, hogy a számlák mindegyike legalább 30 nap fizetési határidőt tartalmaz, ami az adósra nézve nyilvánvalóan előnyösebb a 15 napos fizetési határidőnél.
Abból pedig, hogy a felek a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy a fizetés nem jelenti az adott munka elfogadását, nem következik, hogy a kifizetett munka vitatottnak minősülne, és a szerződés fenti rendelkezése nem menti fel az adóst az írásbeli vitatás bizonyításának kötelezettsége alól sem.
Az adós a fellebbezésében a 2011. július 5-i személyes meghallgatáson tett beszámítási igényérvényesítésre is utalt. A hivatkozott meghallgatási jegyzőkönyv szerint az adós képviselője a beszámítás tekintetében azt nyilatkozta, hogy "arról a felek képviselői 2009. szeptember 6-án megegyeztek akként, hogy 2009 szeptemberében megküldött lista szerinti összegek levonásra kerüljenek a hitelező által kibocsátott konkrét számlák összegéből". A hitelező az adósnak a vitatott hitelezői követelésrésznek a nem vitatott követelésrészbe való beszámítási igényét vitatta. Az adós azonban a beszámításra vonatkozóan bizonyítást nem ajánlott fel. Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a követelés vitatása nem keletkeztet a jogosulttal szemben beszámítható ellenkövetelést.
Helytállóan hivatkozott az adós fellebbezésében arra, hogy tévedett az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenség alapjául szolgáló összeg meghatározásakor. Az elsőfokú bíróságnak az összegszerűséget illető tévedése azonban nem a fellebbezésben megjelölt összegszerűség vonatkozásában áll fenn, és a tévedése nincs is kihatással az adós fizetésképtelensége tárgyában hozott döntése helyességére. Mivel az elsőfokú bíróság - elfoglalt jogi álláspontja folytán - vitatásnak fogadott el olyan e-maileket is, amelyek a 2004. évi XXXV. törvény előírásaira figyelemmel írásbelinek nem minősülnek, az adós fizetésképtelenségét jóval kisebb összegre tekintettel állapította meg, mint amekkora összegre az adós fizetésképtelensége ténylegesen fennáll. A fizetésképtelenség azonban nem függ az alapul fekvő összeg nagyságától, akár egy forint alapján is megállapítható az adós fizetésképtelensége, ha annak tekintetében a feltételek fennállnak.
A H/15. és H/16. számú számlák alapjául szolgáló teljesítésigazolásokra vezetett - a fizetési feltételek megvitatásának szükségességére vonatkozó - kézzel írott adósi feljegyzéseket a Fővárosi Ítélőtábla az adott ügy összes körülményére figyelemmel elfogadta vitatásként. A fizetési feltételek megvitatásának szükségességére való utalással az adós a fizetési kondíciókat kérdőjelezte meg, amivel vitássá tette a követelést. Így a fenti két számlába foglalt követelés attól függetlenül nem ad alapot a fizetésképtelenség megállapítására, hogy szerződésből származik-e. Ezért a másodfokú bíróság ennek vizsgálatát mellőzte.
A hitelező módosított kérelmében megjelölt összegből tehát az adós a H/15. és H/16. alatt csatolt számlákba foglalt követelések írásbeli vitatását tudta bizonyítani, így a fizetésképtelensége 456 672 389 forint összeg tekintetében fennáll.
Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor - bár az e-mailek írásbeliségével kapcsolatban elfoglalt jogi álláspontja folytán kisebb összeg alapulvételével ugyan - de megállapította az adós fizetésképtelenségét.
A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - a fenti indokolásbeli eltéréssel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 45.038/2011/2.)