Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    BH+ 2013.4.149

    BH+ 2013.4.149

    Az egyik házastárs különvagyonát képező kft. üzletrész életközösség fennállása alatt bekövetkezett értéknövekedésének csak az a része tartozik a házastársi közös vagyonba, amely a tag házastárs ingyenesen végzett személyes közreműködésére vagy ingyenesen nyújtott mellékszolgáltatására vezethető vissza [Pp. 27. §, 28. §, 1997. évi CXLIV. tv. 119. §].

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Kibocsátó(k):
    • Jogterület(ek):
    • Tipus:
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    A jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint - a peres felek 2006. március 20-án egymással élettársi kapcsolatot létesítettek, melyből 2006. december 13-án G. utónevű gyermekük született, majd 2007. október 28-án házasságot kötöttek, 2007. október 31-én közöttük házassági vagyonjogi szerződés jött létre, 2008. október 20-án azonban az életközösségük végleg megszakadt.
    Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, a közös kiskorú gyermeket a felperes anyá...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    BH+ 2013.4.149 Az egyik házastárs különvagyonát képező kft. üzletrész életközösség fennállása alatt bekövetkezett értéknövekedésének csak az a része tartozik a házastársi közös vagyonba, amely a tag házastárs ingyenesen végzett személyes közreműködésére vagy ingyenesen nyújtott mellékszolgáltatására vezethető vissza [Pp. 27. §, 28. §, 1997. évi CXLIV. tv. 119. §].
    A jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint - a peres felek 2006. március 20-án egymással élettársi kapcsolatot létesítettek, melyből 2006. december 13-án G. utónevű gyermekük született, majd 2007. október 28-án házasságot kötöttek, 2007. október 31-én közöttük házassági vagyonjogi szerződés jött létre, 2008. október 20-án azonban az életközösségük végleg megszakadt.
    Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, a közös kiskorú gyermeket a felperes anyánál helyezte el, megállapította az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét, részletesen szabályozta az alperes és a közös kiskorú gyermek közötti folyamatos és időszakos kapcsolattartást és kötelezte az alperest a felperes javára a gyermek korai fejlesztésének időtartamára, de legfeljebb az általános iskolai tanulmányok megkezdéséig terjedő időszakra házastársi tartásdíj fizetésére. A peres felek házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy a 043/9 és a 043/10 helyrajzi számú ingatlanokon fennálló közös tulajdont az alperes általi megváltás útján megszüntette, kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt adja a felperes tulajdonába a vagyonleltár 5. tétele alatti fésülködőasztalt 50 000 forint, a 8. tétel alatti dvd-lejátszót 50 000 forint, a 9. tétele alatti faliképet 40 000 forint, a 10. tétel alatti faliképet 20 000 forint, valamint a 12. tétele alatti dvd lejátszós autórádiót 150 000 forint, összesen 310 000 forint értékben, és úgy rendelkezett, hogy a vagyonleltár 1. tétele alatti 043/9 helyrajzi számú ingatlan 330 000 forint, a 043/10 helyrajzi számú ingatlan 210 000 forint, a 3. tétel alatti plazmatelevízió 145 000 forint, a 11. tétel alatti laptop programokkal 200 000 forint és a 13. tétel alatti Opel Corsa típusú személygépkocsi 2 231 000 forint, összesen 3 116 000 forint értékben az alperes tulajdonába került. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 5 777 133 forint értékkiegyenlítést, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította, és rendelkezett a perköltségek viseléséről.
    Az ítélete felülvizsgálattal támadott rendelkezésének indokolása szerint az életközösség ideje alatt a felek közösen szerezték meg a vagyonmérleg 1. és 2. tételeiben felvett két, összesen (330 000 + 210 000 =) 540 000 forint értékű ingatlan, a 3-13. tételeibe beállított összesen (145 000 + 50 000 + 50 000 + 40 000 + 20 000 + 200 000 + 150 000 + 2 231 000 =) 2 886 000 forint értékű ingóság tulajdonjogát, valamint 24 286 767 forint készpénzt, tehát mindösszesen 27 172 767 forint értékű aktív vagyont, amelyet 1 000 000 forint - gépkocsi vásárlására felhasznált - közös kölcsöntartozás terhelt.
    A 24 286 767 forint összegű készpénzvagyon az alperes vállalkozói tevékenységéből kimutatott 9 748 267 forint tárgyi eszközökben bekövetkezett 2008. évi vagyongyarapodás és a 14 538 500 forint tárgyi eszköz beszerzésére folyósított állami támogatás összegéből tevődik össze.
    Az elsőfokú bíróság az egyéni vállalkozásból származó vagyongyarapodást az igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján határozta meg, elfogadva azt ítélkezése alapjául, mivel azt a szakértő az alperesi észrevételek ismeretében is változatlanul fenntartotta a vagyongyarapodás és a terhek elszámolása körében, megállapítva a 2008. október 20-án fennálló vagyongyarapodást.
    Mellőzte az elsőfokú bíróság a házastársi közös vagyon köréből az U. Kft. házassági életközösség idejére eső vagyongyarapodást, mivel házastársi közös vagyonnak nem az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság életközösség ideje alatt keletkezett haszna (adózott eredménye), hanem a tag házastárs, mint természetes személy magánvagyonához tartozó üzletrész haszna, tehát az osztalék minősül. Ezen időszak alatt azonban a Kft. osztalékot nem fizetett, így e körben megosztásra váró közös vagyon nem keletkezett (BH 2006/213.), de az alperesi különvagyonként sem állítható be a vagyonmérlegbe, mivel az a gazdasági társaság vagyona.
    Az alperes különvagyonaként számolta el az elsőfokú bíróság a 14 538 500 forint összegű tárgyi eszköz beszerzésre fordított támogatást, mivel az arra vonatkozó pályázatot az alperes saját eredményeire, vagyongyarapodására alapozva 2007. június 15. napján nyújtotta be, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal támogatást biztosító határozatának kelte pedig 2007. október 17. napja volt, csak a kifizetés történt későbbi időpontban, az életközösség ideje alatt. A vagyontárgy különvagyoni jellegének megállapításához ugyanis azt kell bizonyítani, hogy a szerzés időpontja, jogcíme vagy megszerzésének forrása alapján a különvagyonba tartozik (BH 2003/323.). Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy ha a haszonra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének és az arra vonatkozó jogcím keletkezésének az időpontja elválik egymástól, úgy a jogcím keletkezésének időpontját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Így a támogatás összege nem tartozik a házastársi közös vagyon körébe, az az alperes különvagyona, s ennek megfelelően kell, hogy elszámolásra kerülnie - összhangban a házastársi vagyonjogi szerződéssel is.
    Az elsőfokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.
    A felperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítélete házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezéseinek a részbeni megváltoztatására és - ennek eredményeként - az alperes által a felperes részére fizetendő értékkiegyenlítés összegének 15 155 216 forintra történő felemelésére, valamint a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezések megváltoztatására irányult.·
    A fellebbezésének indokolásában - egyebek mellett - az U. Kft. házassági életközösség idejére eső 2007-2008. évi, a könyvszakértői vélemény szerint számított időre eső vagyongyarapodása közös vagyonként történő elszámolásának az elsőfokú bíróság általi mellőzését sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt a vagyoni hozzájárulás hasznosításának az eredményeként abból ered, haszonnak minősül, így vitatta annak a megállapításnak a helyességét, hogy az ezen időszak alatt a kft. osztalékként ki nem fizetett, de a könyvszakértői vélemény alapján megállapított ily módon keletkezett haszna megosztásra váró közös vagyont nem keletkeztetett. Ezért a felperes az U. Kft. 2007. évben a tulajdonrész arányosan alperesre jutó 914 333 forintnak, valamit 2008. évben az ugyanilyen jogcímen keletkezett 2 683 333 forintnak, tehát összesen 3 597 666 forintnak, továbbá a tárgyi eszköz beszerzésére fordított 14 538 forintos állami támogatásnak a házastársi közös vagyon mérlegébe való beállítását kérte.
    Az alperes fellebbezése - többek között - az elsőfokú bíróság ítélete gyermek elhelyezésére és tartására vonatkozó rendelkezéseinek a viszontkeresete szerinti megváltoztatására vagy a gyermek vagyonának kezelésére való feljogosításra és a házastársi tartásdíj fizetési kötelezettségét megállapító rendelkezésének mellőzésére, vagy legalább a házastársi tartás összegének - mind a folyamatos, mind a hátralékos tartásdíjat érintően - jelentős mérséklésére, az őt terhelő értékkiegyenlítés összegének 1 897 847 forintra történő leszállítására, valamint a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésének a javára történő megváltoztatására irányult.
    A másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, míg fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperes által a felperes részére fizetendő értékkiegyenlítés összegét 7 575 967 forintra felemelte. Az elsőfokú bíróság ítéletét a házastársi tartásdíj megállapítására irányuló részében, a költségek viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára (helyesen: a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára) utasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
    A döntésének felülvizsgálattal támadott rendelkezését azzal indokolta, hogy a peres felek 2007. október 27-én kötöttek házasságot, amelyet megelőzően 2006. március 20. napjától élettársi kapcsolatban éltek, amely tényt a fellebbezések sem vitattak. Ugyanakkor a peres felek 2007. október 31-én házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, ennek III/1. pontja szerint a szerződést kötő felek egymással szemben kölcsönösen elismerték azoknak az ingatlanoknak a Csjt. 28. § szerinti, a házasságkötéskor megvolt vagyontárgykénti különvagyonba tartozását, amely vagyontárgyak a házasságuk megkötésének időpontjában az ingatlan-nyilvántartás szerint egyik illetve a másik fél tulajdonában állottak. Rögzítették, hogy az alperes szarvasmarha tenyésztő tevékenységgel vállalkozói tevékenységet folytat és megállapították, hogy e vállalkozás a szerződés időpontjában meglévő könyv szerinti vagyona a Csjt. 28. § alapján a házasságkötéskor megvolt vagyon az alperes tulajdonát képezi. Megállapították, az alperes tagja az U. Kft.-nek és a társaság alapító tagjaként a társaságon belül 1/3 mértékű üzletrésszel rendelkezik. Rögzítették a szerződő felek, hogy ez a vállalkozói vagyon a Csjt. 28. §-a alapján, mint házasságkötéskor megvolt vagyon az alperes tulajdonát képezi. A szerződés IV. pontjában rendelkeztek a szerződő felek arról, hogy egyébként a házassági életközösségük során a vagyonszerzésükre a Csjt. 27. § rendelkezéseit vonatkoztatják, azaz a házastársak osztatlan közös tulajdonába fog kerülni mindaz, ami a házassági együttélésük alatt akár külön-külön, akár együttesen szereznek. A felek a Csjt.-nek azon rendelkezését is vonatkoztatják magukra, amely értelmében közös vagyonnak fogják tekinteni a különvagyonnak mindazt a hasznát is, amely a házassági életközösség alatt keletkezik. A V. pont alatt kijelentették, egyebekben a felek a Csjt. rendelkezéseitől eltérni nem kívánnak, annak megfelelően történik a házasságukban a szerzés.
    A közös vagyon megosztása körében az elsőfokú bíróság 043/9 és 043/10 helyrajzi számú ingatlanok, továbbá a vagyonleltár 3., 5., 8., 9., 10-13. tételében felvett ingóságok és Opel Corsa személygépkocsi vonatkozásában megalapozott döntést hozott.
    Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 14. tétel alatti készpénzvagyon az alperes vállalkozói tevékenységéből kimutatott 9 748 267 forint tárgyi eszközökben bekövetkezett 2008. évi vagyongyarapodás és további összetevője a 14 538 500 forint tárgyi eszköz beszerzésére folyósított állami támogatás.
    A 2007. október 31. napján megkötött házassági vagyonjogi szerződésben a felek között létrejött megállapodásra tekintettel, és arra is figyelemmel, hogy amennyiben a haszonra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének és az arra vonatkozó jogcím keletkezésének az időpontja elválik, egymástól, úgy a szerzés időpontjának a jogcím keletkezésének időpontját kell tekinteni, az elsőfokú bíróság a 14 538 500 forint tárgyi eszköz beszerzésére folyósított támogatás tekintetében helyesen indokolt döntést hozott.
    Tévedett azonban az U. Kft. házassági életközösség idejére eső vagyongyarapodása mellőzésekor. Indokai szerint, mivel a házassági közös vagyonnak nem az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság életközösség ideje alatt keletkezett haszna (adózott eredménye), hanem a tag házastárs, mint természetes személy magánvagyonához tartozó üzletrész haszna, tehát az osztalék minősül, és minthogy a kft. ezen időszak alatt osztalékot nem fizetett, megosztásra váró közös vagyon nem keletkezett és az alperesi különvagyonként sem állítandó vagyonmérlegbe, mivel az a gazdasági társaság vagyona.
    Az U. Kft. gazdasági tevékenységéből 2007. évben felhalmozott vagyon növekedése tulajdonrész arányosan alperesre jutó, valamint a kft. gazdasági tevékenységéből 2008. évben felhalmozott vagyontulajdon részarányosan alperesre jutó összege 914 330 forint, illetve 2 683 333 forint, összesen: 3 597 666 forint.
    Sz. E. igazságügyi könyvszakértő kiegészítő szakvéleményében megállapította, hogy az alperes az U. Kft.-ben lévő üzletrésze után osztalékban nem részesült, a taggyűlési határozatok alapján a 2007. és 2008. évi mérleg szerinti eredménytartalékban került elhelyezésre, a saját tőke összegének növeléseként. Az alperes által birtokolt üzletrész értéke a gazdasági társaság által folytatott gazdálkodás eredményeként a tulajdoni részesedés figyelembevételével 2007. év fordulónapjára vonatkozóan növekedett 914 000 forinttal, 2008. év fordulónapjaként 2008. október 20-ra vonatkozóan növekedett 2 680 000 forinttal. A szakértő mindezek alapján állapította meg az U. Kft. gazdasági tevékenységéből 2007. évben felhalmozott tulajdonrész vagyonnövekedése arányosan alperesre jutó összegét, valamint a kft. tevékenységéből 2008. évben felhalmozott vagyon tulajdonrész arányosan alperesre jutó összegét.
    A Csjt. 27. § (1) bekezdése közös vagyonná minősíti egyebek mellett a különvagyonnak azt a hasznát is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. A dolog hasznának minősül polgári jogi értelemben általában mindaz a vagyoni előny, értékszaporulat, amely a dolog használatából vagy hasznosításából származik. Haszon a dolognak az az időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a dologból rendeltetéséhez képest ered, illetve a dolog hasznosításának az eredménye. Ebből következően haszonnak minősül a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági, tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának, eredményeként, abból ered. Ilyen haszonnak tekinthető a kft. esetében a tag házastársat az üzletrésze alapján megillető vagyonnövekedés, illetőleg az így felhalmozott vagyon tulajdonrész arányosan rá jutó összege. Ellenkező álláspont esetén a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat csak a tag házastárs vagyonát növelné a Csjt. 27. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére.
    Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletével mellőzött 3 597 666 forint a házassági vagyonközösséghez tartozó.
    Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az értékkiegyenlítés összegét érintően megváltoztatta.
    A jogerős részítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt - annak tartalmát tekintve - elsődlegesen a másodfokú bíróság részítéletének a - perköltségre is kiterjedő - részbeni hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a részbeni megváltoztatása és az alperes által a felperesnek fizetendő 5 678 120 forint értékkiegyenlítés összegének 1 897 847 forintra történő leszállítása, továbbá az alperesnek első-, illetve másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárásban felmerülő költségeinek a viselésére való kötelezése és ezen belül az - Áfa-köteles - ügyvédi munkadíjának a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján történő megállapítása, másodlagosan pedig a jogerős ítélet általa sérelmezett rendelkezésének a hatályon kívül helyezése és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt.
    A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős részítélet általa sérelmezett rendelkezése a Csjt. 27. § (1) és 28. § (1) bekezdését, a Ptk. 125. §-át, valamint a Gt. 131-132. §-ait sérti, és ellentétes a Legfelsőbb Bíróság BH 1980/94. és 2006/213. száma alatt közzétett eseti döntésében foglaltakkal is.
    Jogszabályt sértő módon minősítette ugyanis a másodfokú bíróság közös vagyonnak az U. Kft. alperesi különvagyonhoz tartozó üzletrészének az életközösség ideje alatt bekövetkezett 3 597 666 forintos értékemelkedését, és jogalap hiányában kötelezte őt az említett összeg fele részének a felperes javára történő megfizetésére. A Csjt. 27. § (1) bekezdése ugyanis a különvagyonnak csak az életközösség ideje alatt keletkezett hasznát minősíti közös vagyonnak, a kft.-üzletrész hasznának viszont nem az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság életközösség ideje alatt keletkezett haszna (adózott eredménye), hanem a tag házastárs, mint természetes személy magánvagyonához tartozó üzletrész haszna, tehát kizárólag az osztalék minősül. A kft. taggyűlése azonban a perbeli időszakban az adózott eredménynek nem - az akár részbeni - osztalékként történő kifizetéséről, hanem annak az eredménytartalékba való utalásáról döntött, ezért a felperes ezzel összefüggő elszámolási igényének nincs jogalapja.
    A jogalap hiánya mellett a sérelmezett részítéleti rendelkezés a marasztalás összegszerűsége vonatkozásában megalapozatlan is. Osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat esetén ugyanis a felperes az alperesi különvagyoni üzletrész hasznát képező (bruttó) osztalék felének nem az egészére, hanem annak csak az azt terhelő adókkal csökkentett (nettó) részére tarthatott volna jogszerű igényt.
    Az alperesi üzletrészre eső osztalék összegét pedig a perben eljárt bíróságoknak a Kft. által a 2007. október 27-től 2008. október 20-ig fennálló életközösség ideje alatt - az említett nyitó- és zárónapra vonatkozóan elkészített közbenső mérlegek adatai szerint - elért adózott eredmény alapulvételével kellett volna meghatározniuk, a jogerős részítélet azonban a marasztalási összeget a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján a 2007. január 01. napjától 2008. december 31. napjáig terjedő két teljes év eredményének az alapulvételével állapította meg.
    Jogszabálysértő továbbá a jogerős részítéletnek az egyéni vállalkozói vagyonához tartozó eszközök nettó értékében az életközösség ideje alatt bekövetkezett 9 748 267 forint vagyongyarapodás 4 874 133,50 forintos fele része felperesnek való megfizetésére kötelező rendelkezése. A könyvszakértői véleményből kitűnően ugyanis az egyéni vállalkozói vagyonához tartozó tárgyi eszköz növekedéshez 17 508 573 forint hiteltartozás kapcsolódik, ugyanakkor a kötelezettségek összege 2008. október 20-án 7 758 573 forint növekedést mutat, ezért közös vagyonként csak a tárgyi eszközök nettó értéknövekedésének és a kötelezettségek növekedésének a különbözete, tehát (9 748 267 - 7 758 573 =) 1 989 694 forint lett volna elszámolható, amelynek a felperesre eső fele része 994 847 forint.
    A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
    A Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
    A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
    I. Alappal hivatkozik az alperes arra, hogy a különvagyonához tartozó U. Kft.-beli üzletrészének az életközösség ideje alatt bekövetkezett vagyongyarapodása nem tartozik a közös vagyonba.
    1. A Ptk. - alperes által hivatkozott - 125. § (1) bekezdése szerint: akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez, ha pedig a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokba vétellel válik tulajdonossá.
    A felek házassági vagyoni viszonyaira irányadó Csjt. 27. § (1) bekezdése értelmében a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik, és ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. A Csjt. 28. § (1) bekezdésének a) és b) pontja viszont úgy rendelkezik, hogy a házastárs különvagyonához tartozik - többek között - a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, valamint a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.
    A haszon fogalmát azonban sem a Csjt., sem - a Csjt. 31. § (5) bekezdése és a gazdasági társaságokról szóló, a perbeli időszakban hatályos, 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 9. § (2) bekezdése alapján a házastársak, illetőleg a gazdasági társasági tagok egymás közötti vagyoni viszonyaira megfelelően alkalmazandó, és ezért az említett jogágak közös háttérjogát képező - Ptk. nem határozza meg, ezért azt a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat alakította ki. A haszon fogalma azonban közgazdasági és jogi értelemben nem, vagy nem feltétlenül esik egybe, a haszon jogi értelemben vett fogalma pedig az egyes jogágak fogalmi körében is eltérhet egymástól. Erre a tényre tehát a különvagyonhoz tartozó gazdasági társasági részesedés hasznának, valamint a különvagyon értékén szerzett vagyonnak (a különvagyon helyébe lépett értéknek) az egymástól való elhatárolása során figyelemmel kell lenni.
    A polgári jogi szakirodalom álláspontja szerint a dolog hasznának minősül polgári jogi értelemben általában mindaz a vagyoni előny, értékszaporulat, amely a dolog használatából vagy hasznosításából származik. Az ítélkezési gyakorlat pedig egységes abban, hogy haszon a dolognak az az időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a dologból rendeltetéséhez képest ered, illetve a dolog hasznosításának az eredménye (BH 1998/432.). Polgári jogi értelemben ugyanis a dolog (ingó vagy ingatlan) haszna, tehát "gyümölcse" kétféle lehet: a) természetes gyümölcs, tehát termék termény vagy szaporulat, amely addig, amíg a dologtól el nem válik, alkotórésznek, az elválás után pedig önálló dolognak minősül, és b) jogi gyümölcs, tehát minden olyan egyéb vagyoni előny, amely a dolog rendeltetésszerű hasznosítása folytán kapott ellenértéknek (pl. bér), a dolog rendeltetésszerű használata gazdasági eredményének, a dolog rendeltetésszerű használatával kielégített szükségletnek (pl. lakás) vagy elért megtakarításnak minősül.
    2.1. A Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének a fentebb idézett második mondata a házastársi közös vagyont a különvagyontól - egy pozitív és egy negatív rendelkezéssel - csupán általánosságban határolja el akként, hogy - pozitíve - közös vagyonná minősíti "mindazt", amit a házastársak az életközösség fennállása alatt szereztek, - negatíve pedig - kivételt létesít arra, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Az általános jellegű meghatározás mellett azonban a közös vagyon körét kifejezetten konkretizálja is annyiban, hogy közös vagyonná minősíti - egyebek mellett - a különvagyonnak azt a hasznát is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit.
    Mindezekből viszont - a jogerős ítélet helyes indokai szerint - az következik, hogy házassági vagyonjogi értelemben haszonnak minősül a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered.
    Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a BH 2006/213. száma alatt közzétett eseti döntésében arra, hogy a különvagyoni Kft.-üzletrésznek az életközösség fennállása alatt keletkezett osztaléka a különvagyon hasznának minősül és ezért a közös vagyonba tartozik, azzal, hogy a haszon keletkezésének időpontja - házassági vagyonjogi szempontból - az osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat kelte.
    A hivatkozott eseti döntés a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) szabályaihoz kapcsolódik ugyan, az abban foglaltak azonban a perbeli időszakban és jelenleg is hatályos Gt.</a> - régi Gt.-vel lényegében azonos tartalmú - rendelkezései mellett is változatlanul irányadók.
    A Gt. 118. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a korlátolt felelősségű társaság fennállása alatt a tag az általa teljesített vagyoni hozzájárulást a - a tőkeleszállítás esetét kivéve - a társaságtól nem követelheti vissza. Az alperes által hivatkozott 131. § (1) bekezdése szerint a társaság saját tőkéjéből a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag e törvényben meghatározott esetekben és - a törzstőke leszállításának esetén kivéve - csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet, nem kerülhet sor azonban kifizetésre, ha a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét. A hivatkozott § (2) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában kifizetésnek minősül a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű juttatás is. A 132. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a tagot a társaságnak a 131. § (1) bekezdése szerint felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott tárgyévi adózott eredményéből illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményéből arányos hányad (osztalék) illeti meg, és osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben (150. §) szerepel, kivéve, ha a társasági szerződés ettől eltérő időpontot állapít meg. Az utóbb hivatkozott § (2) bekezdése értelmében a taggyűlés az osztalékfizetésről az ügyvezetőnek - ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, a felügyelőbizottság által jóváhagyott - javaslatára, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat, a (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az (1) bekezdésben meghatározott eredményt a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani.
    2.2. Kivételt létesít azonban a különvagyontárgy hasznának a közös vagyoni jellege alól a Csjt. - fentebb idézett - 28. § (1) bekezdésének d) pontja annyiban, hogy különvagyonnak minősíti a különvagyon értékén szerzett vagyont. Ebből pedig az következik, hogy családjogi (házassági vagyonjogi) értelemben az egyes alvagyonokhoz tartozó vagyontárgyak értékén szerzett vagyon alvagyoni jellegét az adott vagyontárgy alvagyoni jellege határozza meg.
    Nem az adott vagyontárgy hasznának, hanem az adott vagyontárgy értékén szerzett vagyonnak minősül tehát - egyebek mellett - az eredeti vagyontárgyat surrogatio útján felváltó (cserébe, vagy a dolog elvételéért, kisajátításáért, megsemmisítéséért kártérítésként kapott) új vagyontárgy, valamint az eredeti vagyontárgy értékesítéséből eredő pénzen szerzett új vagyontárgy (LB Pfv.II.21.031/2000.), továbbá a vagyontárgynak (pl. a különvagyoni jellegű ingatlannak) a felek tevékenységétől független (ún. konjunkturális) értékemelkedése.
    Ennek megfelelően nem haszonnak, hanem az adott gazdasági társaságbeli részesedés értékén szerzett vagyonnak (a társaságbeli részesedés helyébe lépett értéknek) minősül a részesedés olyan hozadéka, amely a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered ugyan, időszakosnak vagy rendszeresnek azonban nem tekinthető, mert annak a megszerzése egyrészt egyszeri jellegű, másrészt magának a gazdasági társaságbeli tagsági jogviszonynak, tehát a társaságbeli részesedésre való jogosultságnak a megszűnését is feltételezi, valójában tehát a társasági részesedésnek az ellenértékét képezi (Pfv.II.21.031/2000.).
    Sem az adott vagyontárgy hasznának, sem az értékén szerzett vagyonnak (helyébe lépett értéknek) nem tekinthető tehát az egyes vagyontárgyak értékében az életközösség ideje alatt bekövetkezett olyan értékemelkedés összege, amely nem az adott vagyontárgy hozadékát képezi, és nem minősül az adott vagyontárgy - részbeni vagy egészbeni - ellenértékének sem, hanem amely a tag házastárs által végzett munka, illetve az általa kifejtett személyes tevékenység eredményeként következett be, és valójában az ilyen tevékenység eredményét, illetve ellenértékét képezi.
    A korlátolt felelősségű társaság működésének létszakában a társaság vagyonának és ezzel összefüggésben a társasági tagok üzletrészének az értékemelkedése elvileg bekövetkezhet:
    - a tag házastárs, illetőleg a többi tagok vagyoni hozzájárulásának a társaság általi működtetésére, vagy
    - a tag házastárs, illetőleg a többi tagok - ellenszolgáltatás fejében vagy ingyenesen végzett - személyes közreműködésére vagy ezzel azonos tartalmú mellékszolgáltatására,
    - a fentebb említett tényezőktől független, külső (kereslet-kínálat alakulására, piaci vagy egyéb) körülményekre visszavezethető okból is.
    A Legfelsőbb Bíróság a BH 2008/150. száma alatt közzétett eseti döntésében már állást foglalt abban, hogy - főszabály szerint - nem minősül a különvagyon hasznának és ezért nem tartozik a közös vagyonba az egyik házastárs különvagyonát képező Kft.-üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett, kizárólag annak működtetésére visszavezethető értékemelkedése.
    Kivételesen közös vagyonnak minősül viszont - az eseti döntés indokolása szerint - a különvagyoni jellegű gazdasági társasági részesedésnek, egyebek mellett tehát a különvagyonhoz tartozó Kft.-üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett olyan értékemelkedésének az a része is, amely a tag házastárs ingyenes jellegű személyes közreműködésére, illetve ennek megfelelő tartalmú ingyenes jellegű mellékszolgáltatás keretében kifejtett tevékenységére, munkájára visszavezethető okból következett be. Ennek a magyarázata az, hogy a házastárs foglalkozásából, illetve kereső tevékenységéből származó jövedelem - az egységes ítélkezési gyakorlat szerint - a vagyonközösséghez tartozik, függetlenül attól, hogy az munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyból, szolgálati viszonyból, szövetkezeti vagy gazdasági társasági tagsági viszonyból, illetve polgári jogi jogviszonyból származik (BH 1994/34., Pf.II.21-010/1996., Pf.II.20.418/1998. - CDT 55.).
    Nem a közös, hanem a különvagyont gazdagítja viszont a Kft.-üzletrész életközösség ideje alatt bekövetkezett értékemelkedésének a tag házastárs személyes közreműködésére vagy ezzel azonos tartalmú mellékszolgáltatására visszavezethető része akkor, ha az említett tevékenységet a tag házastárs díjazás ellenében fejtette ki, mert ilyen esetben a tevékenység ellenértéke (a befolyt jövedelem) minősül közös vagyonnak.
    A fentebb kifejtetteknek megfelelően, a bírói gyakorlat szerint hasonlóan haszonnak minősül a részvény osztaléka és a kamatozó részvény kamata, nem haszon, hanem a részvény értékén szerzett vagyon viszont a részvény árfolyamnyeresége (LB Pvf.II.21.031/2000.), valamint a közkereseti és betéti társaság vagyonában bekövetkezett értékemelkedésnek a vagyon működtetésére visszavezethető része, míg a tagok ingyenes jellegű személyes tevékenységére visszavezethető része az említett tevékenység eredményét, (quasi) ellenértékét képezi (EBH 2000/209., BH 1999/553. - LB Pfv.II.20.384/1998).
    A perbeli esetben a felperes az alperes különvagyonához tartozó Kft.-üzletrész hasznának a közös vagyonként való megosztására irányuló igényét arra alapította, hogy az U. Kft. gazdasági tevékenységéből 2007. évben 2 743 000 forint, 2008. évben pedig 8 050 000 forint mérleg szerinti (adózott) eredmény keletkezett, amelynek az alperesi üzletrészre eső 1/3 része, tehát (914 333 + 2 683 333 =) 3 597 666 forint az alperesi üzletrész hasznaként a közös vagyonhoz tartozik. Sem az elsőfokú eljárásban, sem az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében nem hivatkozott még vagylagosan sem arra, hogy a Kft. adózott eredményének a keletkezése nem a Kft. által a házasságkötés előtt felhalmozott nagy értékű társasági vagyon működtetésére, hanem - részben vagy egészben - az alperes Kft.-ben végzett ingyenes jellegű személyes közreműködésére, vagy - azzal azonos tartalmú - ingyenes jellegű mellékszolgáltatására lenne visszavezethető.
    Nem hagynak kétséget a per adatai afelől, hogy a Kft. gazdasági tevékenységéből 2007. január 1. napjától 2008. december 31. napjáig terjedő - részben az életközösség tartamára eső - időszakban a Kft taggyűlése sem osztalék fizetéséről, sem a törzstőke emeléséről nem határozott, hanem az adózott eredmény egészének az eredménytartalékba (törzstőkén felüli vagyonba) való helyezéséről döntött.
    Az osztalékfizetésről való döntés hiányának a jogkövetkezménye pedig - az elsőfokú ítélet helyes indokai szerint - az, hogy az alperes különvagyonához tartozó Kft. üzletrésznek nem keletkezett - az alperes magánvagyonához tartozó - olyan haszna, amely a Csjt. 27. § (1) bekezdésének második mondata szerint a felek közös vagyonához tartozna és amelynek megosztását a felperes a Csjt. 31. § (2) bekezdése alapján alappal igényelhetné.
    Az említett időszakban a Kft. vagyonának értéke a mérleg szerinti eredmény összegével növekedett ugyan, ennek folytán pedig az alperes Kft.-üzletrészének az értéke - a törzsbetétjének a Kft. törzstőkéjéhez viszonyított (névértékének) arányában, tehát a társaság mérleg szerinti eredménynek az 1/3 részével szükségképpen emelkedett, hiszen a Gt. 121. § (1) bekezdése szerint a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg, a társasági vagyon üzletrész által megtestesített hányada pedig a társaság törzstőkéjének és törzstőkén felüli vagyonának az arányos részét egyaránt magában foglalja.
    Az alperesi különvagyoni jellegű Kft.-üzletrész életközösség fennállása alatt bekövetkezett értékemelkedése azonban - a kifejtettek szerint - nem a különvagyon Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti hasznának, hanem - főszabály szerint - az üzletrész értékén szerzett vagyonnak minősül, amely a Csjt. 28. § (1) bekezdésének a) és d) pontja alapján az alperes különvagyonához tartozik.
    A Csjt. 27. § (1) bekezdése nem ad alapot olyan jogi következtetés levonására, hogy az egyik házastárs különvagyonához tartozó vagyontárgyak (ingó vagy ingatlan dolgok, illetve vagyoni értékű jogok) életközösség fennállása alatt bekövetkezett értékemelkedéséből mindkét házastársnak egyaránt részesülnie kellene, hiszen azok esetleges értékcsökkenése is kizárólag a különvagyonnal rendelkező házastársat terheli, a Gt.</a> pedig nem tartalmaz kötelező rendelkezést sem az osztalékfizetésre, sem a tartalékolásra, illetve a törzstőke emelésére nézve, ezért a taggyűlés szabadon dönthet abban, hogy a nyereséget, tehát az adózott eredményt egészben vagy részben a törzstőkén felüli vagyonba (eredménytartalékba) helyezi, a törzstőke felemelésére fordítja, vagy a tagok között osztalékként kiosztja.
    Téves tehát a másodfokú bíróságnak az a jogi következtetése, hogy "a tag házastársat az üzletrésze alapján megillető vagyonnövekedése, illetőleg az így felhalmozott vagyon tulajdonrész arányosan rá jutó összege" a különvagyoni Kft.-üzletrész hasznának minősül, mert "ellenkező álláspont elfogadása esetén a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat csak a tag házastárs vagyonát növelné a Csjt. 27. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére."
    Mindezek miatt a felek jogvitájának az érdemi elbírálása körében nincs jelentősége annak, hogy a Kft.-üzletrésznek az életközösség fennállása alatt bekövetkezett - a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő által kimunkált - értékemelkedésének összege helyes-e vagy sem, úgyszintén annak sem, hogy az egyéb feltételek meglétében a felperes az alperesi különvagyoni üzletrész hasznát képező (bruttó) osztalék felének az egészére, vagy annak csak az azt terhelő adókkal csökkentett (nettó) részére tarthatott volna jogszerű igényt, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelem említett részeinek az érdemi elbírálását mellőzte.
    II. Iratellenes az alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, mely szerint az egyéni vállalkozói vagyonához tartozó tárgyi eszközök szakértő által meghatározott 9 748 267 forintos nettó értéknövekedésével szemben csak az említett összegnek a kötelezettségek 7 758 573 forintos növekedésével csökkentett 1 989 694 forintos része lenne a felek közös vagyonaként elszámolható.
    A perben kirendelt Sz. E. igazságügyi könyvszakértő 73. sorszámú alapszakvéleménye és annak a 78. és 81. sorszámú kiegészítése nem hagy kétséget afelől, hogy a szakértő az alperes egyéni vállalkozói tevékenysége céljára szolgáló vagyongyarapodás meghatározása során arra volt figyelemmel, hogy az életközösség megszakadásának időpontjában a vagyon növekedéseként megjelenő beszerzett tárgyi eszközök értékének a finanszírozáshoz felvett hitel fennálló kötelezettségével csökkentett része megjelenik-e a tárgyi eszközök egészének nettó értéknövekedésében, és igenlő esetben milyen összegben.
    A kiegészített szakvélemény szerint az alperes egyéni vállalkozói tevékenysége céljára beszerzett 58 284 000 forintos bruttó bekerülési költségű tárgyi eszközök a 2008. október 20-án elszámolt 20 815 133 forint értékcsökkenési leírás után (58 284 000 - 20 815 133 =) 37 468 867 forintos nettó értéket képviselnek, amelyből a fennálló 17 508 573 forint hitel figyelembevételével a vásárolt eszközök kapcsán kimutatható vagyon növekménye (37 468 867 - 17 508 573 =) 19 960 294 forint. Ez a növekmény azonban csak 9 748 267 forintban eredményezett elismert, tényleges vagyongyarapodást, mert ennyi a tárgyi eszközök egészére vonatkozóan a hatályos törvényi előírások szerint megállapított nettó értékben bekövetkezett változás nagysága (81. sorszámú kiegészítő szakvélemény 3. oldalának 1., 2. és 3. pontja és 4. oldala).
    Ilyen elszámolás mellett az egyéni vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó tárgyi eszközök 9 748 267 forintos nettó értéknövekedésének a kötelezettségek 7 758 573 forintos növekedésével történő csökkentése - a vagyon növekmény meghatározásakor a teljes 17 508 573 forint hitel levonása mellett - már kétszeres elszámolást eredményezne a felperes terhére.
    A kifejtettek miatt a Kúria a rendelkező rész szerint határozott a Pp. 275. § (3) és (4) bekezdése alapján. (Kúria Pfv.II.20.748/2012.)

    * * *

    TELJES HATÁROZAT

    A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fonyódi Városi Bíróságnál 2.P.20.025/2009. számon megindított és a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.21.894/2011/4. számú részítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által 4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2012. szeptember 4. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi
    r é s z í t é l e t e t :
    A Kúria a jogerős részítéletnek az alperes által a felperes részére fizetendő értékkiegyenlítés összegére vonatkozó - felülvizsgálattal támadott - rendelkezését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú ítéletnek 5 777 133 (ötmillió-hétszázhetvenhétezer-százharminchárom) forint értékkiegyenlítésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyja.
    Ezt meghaladóan a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.
    Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 52 000 (ötvenkettőezer) forint - ÁFÁ-t is tartalmazó - felülvizsgálati eljárási részköltséget.
    A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetékből az alperes 387 900 (háromszáznyolcvanhétezer-kilencszáz) forintot köteles az államnak - külön felhívásra - megfizetni, a fennmaradó 179 900 (százhetvenkilencezer-kilencszáz) forint illeték az állam terhén marad.
    I n d o k o l á s
    A jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint - a peres felek 2006. március 20-án egymással élettársi kapcsolatot létesítettek, melyből 2006. december 13-án G. utónevű gyermekük született, majd 2007. október 28-án házasságot kötöttek, 2007. október 31-én közöttük házassági vagyonjogi szerződés jött létre, 2008. október 20-án azonban az életközösségük végleg megszakadt.
    Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, a közös kiskorú gyermeket a felperes anyánál helyezte el, megállapította az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét, részletesen szabályozta az alperes és a közös kiskorú gyermek közötti folyamatos és időszakos kapcsolattartást és kötelezte az alperest a felperes javára a gyermek korai fejlesztésének időtartamára, de legfeljebb az általános iskolai tanulmányok megkezdéséig terjedő időszakra házastársi tartásdíj fizetésére. A peres felek házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy a 043/9 és a 043/10 helyrajzi számú ingatlanokon fennálló közös tulajdont az alperes általi megváltás útján megszüntette, kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt adja a felperes tulajdonába a vagyonleltár 5. tétele alatti fésülködőasztalt 50 000 forint, a 8. tétel alatti dvd-lejátszót 50 000 forint, a 9. tétele alatti faliképet 40 000 forint, a 10. tétel alatti faliképet 20 000 forint, valamint a 12. tétele alatti dvd lejátszós autórádiót 150 000 forint, összesen 310 000 forint értékben, és úgy rendelkezett, hogy a vagyonleltár 1. tétele alatti 043/9 helyrajzi számú ingatlan 330 000 forint, a 043/10 helyrajzi számú ingatlan 210 000 forint, a 3. tétel alatti plazmatelevízió 145 000 forint, a 11. tétel alatti laptop programokkal 200 000 forint és a 13. tétel alatti Opel Corsa típusú személygépkocsi 2 231 000 forint, összesen 3 116 000 forint értékben az alperes tulajdonába került. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 5 777 133 forint értékkiegyenlítést, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította, és rendelkezett a perköltségek viseléséről.
    Az ítélete felülvizsgálattal támadott rendelkezésének indokolása szerint az életközösség ideje alatt a felek közösen szerezték meg a vagyonmérleg 1. és 2. tételeiben felvett két, összesen (330 000 + 210 000 =) 540 000 forint értékű ingatlan, a 3-13. tételeibe beállított összesen (145 000 + 50 000 + 50 000 + 40 000 + 20 000 + 200 000 + 150 000 + 2 231 000 =) 2 886 000 forint értékű ingóság tulajdonjogát, valamint 24 286 767 forint készpénzt, tehát mindösszesen 27 172 767 forint értékű aktív vagyont, amelyet 1 000 000 forint - gépkocsi vásárlására felhasznált - közös kölcsöntartozás terhelt.
    A 24 286 767 forint összegű készpénzvagyon az alperes vállalkozói tevékenységéből kimutatott 9 748 267 forint tárgyi eszközökben bekövetkezett 2008. évi vagyongyarapodás és a 14 538 500 forint tárgyi eszköz beszerzésére folyósított állami támogatás összegéből tevődik össze.
    Az elsőfokú bíróság az egyéni vállalkozásból származó vagyongyarapodást az igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján határozta meg, elfogadva azt ítélkezése alapjául, mivel azt a szakértő az alperesi észrevételek ismeretében is változatlanul fenntartotta a vagyongyarapodás és a terhek elszámolása körében, megállapítva a 2008. október 20-án fennálló vagyongyarapodást.
    Mellőzte az elsőfokú bíróság a házastársi közös vagyon köréből az U. Kft. házassági életközösség idejére eső vagyongyarapodást, mivel házastársi közös vagyonnak nem az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság életközösség ideje alatt keletkezett haszna (adózott eredménye), hanem a tag házastárs, mint természetes személy magánvagyonához tartozó üzletrész haszna, tehát az osztalék minősül. Ezen időszak alatt azonban a Kft. osztalékot nem fizetett, így e körben megosztásra váró közös vagyon nem keletkezett (BH 2006/213.), de az alperesi különvagyonként sem állítható be a vagyonmérlegbe, mivel az a gazdasági társaság vagyona.
    Az alperes különvagyonaként számolta el az elsőfokú bíróság a 14 538 500 forint összegű tárgyi eszköz beszerzésre fordított támogatást, mivel az arra vonatkozó pályázatot az alperes saját eredményeire, vagyongyarapodására alapozva 2007. június 15. napján nyújtotta be, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal támogatást biztosító határozatának kelte pedig 2007. október 17. napja volt, csak a kifizetés történt későbbi időpontban, az életközösség ideje alatt. A vagyontárgy különvagyoni jellegének megállapításához ugyanis azt kell bizonyítani, hogy a szerzés időpontja, jogcíme vagy megszerzésének forrása alapján a különvagyonba tartozik (BH 2003/323.). Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy ha a haszonra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének és az arra vonatkozó jogcím keletkezésének az időpontja elválik egymástól, úgy a jogcím keletkezésének időpontját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Így a támogatás összege nem tartozik a házastársi közös vagyon körébe, az az alperes különvagyona, s ennek megfelelően kell, hogy elszámolásra kerülnie - összhangban a házastársi vagyonjogi szerződéssel is.
    Az elsőfokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.
    A felperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítélete házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezéseinek a részbeni megváltoztatására és - ennek eredményeként - az alperes által a felperes részére fizetendő értékkiegyenlítés összegének 15 155 216 forintra történő felemelésére, valamint a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezések megváltoztatására irányult.·
    A fellebbezésének indokolásában - egyebek mellett - az U. Kft. házassági életközösség idejére eső 2007-2008. évi, a könyvszakértői vélemény szerint számított időre eső vagyongyarapodása közös vagyonként történő elszámolásának az elsőfokú bíróság általi mellőzését sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt a vagyoni hozzájárulás hasznosításának az eredményeként abból ered, haszonnak minősül, így vitatta annak a megállapításnak a helyességét, hogy az ezen időszak alatt a kft. osztalékként ki nem fizetett, de a könyvszakértői vélemény alapján megállapított ily módon keletkezett haszna megosztásra váró közös vagyont nem keletkeztetett. Ezért a felperes az U. Kft. 2007. évben a tulajdonrész arányosan alperesre jutó 914.333 forintnak, valamit 2008. évben az ugyanilyen jogcímen keletkezett 2 683 333 forintnak, tehát összesen 3 597 666 forintnak, továbbá a tárgyi eszköz beszerzésére fordított 14 538 forintos állami támogatásnak a házastársi közös vagyon mérlegébe való beállítását kérte.
    Az alperes fellebbezése - többek között - az elsőfokú bíróság ítélete gyermek elhelyezésére és tartására vonatkozó rendelkezéseinek a viszontkeresete szerinti megváltoztatására vagy a gyermek vagyonának kezelésére való feljogosításra és a házastársi tartásdíj fizetési kötelezettségét megállapító rendelkezésének mellőzésére, vagy legalább a házastársi tartás összegének - mind a folyamatos, mind a hátralékos tartásdíjat érintően - jelentős mérséklésére, az őt terhelő értékkiegyenlítés összegének 1 897 847 forintra történő leszállítására, valamint a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésének a javára történő megváltoztatására irányult.
    A másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, míg fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperes által a felperes részére fizetendő értékkiegyenlítés összegét 7 575 967 forintra felemelte. Az elsőfokú bíróság ítéletét a házastársi tartásdíj megállapítására irányuló részében, a költségek viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára (helyesen: a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára) utasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
    A döntésének felülvizsgálattal támadott rendelkezését azzal indokolta, hogy a peres felek 2007. október 27-én kötöttek házasságot, amelyet megelőzően 2006. március 20. napjától élettársi kapcsolatban éltek, amely tényt a fellebbezések sem vitattak. Ugyanakkor a peres felek 2007. október 31-én házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, ennek III/1. pontja szerint a szerződést kötő felek egymással szemben kölcsönösen elismerték azoknak az ingatlanoknak a Csjt. 28. § szerinti, a házasságkötéskor megvolt vagyontárgykénti különvagyonba tartozását, amely vagyontárgyak a házasságuk megkötésének időpontjában az ingatlan-nyilvántartás szerint egyik illetve a másik fél tulajdonában állottak. Rögzítették, hogy az alperes szarvasmarha tenyésztő tevékenységgel vállalkozói tevékenységet folytat és megállapították, hogy e vállalkozás a szerződés időpontjában meglévő könyv szerinti vagyona a Csjt. 28. § alapján a házasságkötéskor megvolt vagyon az alperes tulajdonát képezi. Megállapították, az alperes tagja az U. Kfv.-nek és a társaság alapító tagjaként a társaságon belül 1/3 mértékű üzletrésszel rendelkezik. Rögzítették a szerződő felek, hogy ez a vállalkozói vagyon a Csjt. 28. §-a alapján, mint házasságkötéskor megvolt vagyon az alperes tulajdonát képezi. A szerződés IV. pontjában rendelkeztek a szerződő felek arról, hogy egyébként a házassági életközösségük során a vagyonszerzésükre a Csjt. 27. § rendelkezéseit vonatkoztatják, azaz a házastársak osztatlan közös tulajdonába fog kerülni mindaz, ami a házassági együttélésük alatt akár külön-külön, akár együttesen szereznek. A felek a Csjt.-nek azon rendelkezését is vonatkoztatják magukra, amely értelmében közös vagyonnak fogják tekinteni a különvagyonnak mindazt a hasznát is, amely a házassági életközösség alatt keletkezik. A V. pont alatt kijelentették, egyebekben a felek a Csjt. rendelkezéseitől eltérni nem kívánnak, annak megfelelően történik a házasságukban a szerzés.
    A közös vagyon megosztása körében az elsőfokú bíróság 043/9 és 043/10 helyrajzi számú ingatlanok, továbbá a vagyonleltár 3., 5., 8., 9., 10.-13. tételében felvett ingóságok és Opel Corsa személygépkocsi vonatkozásában megalapozott döntést hozott.
    Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 14. tétel alatti készpénzvagyon az alperes vállalkozói tevékenységéből kimutatott 9 748 267 forint tárgyi eszközökben bekövetkezett 2008. évi vagyongyarapodás és további összetevője a 14 538 500 forint tárgyi eszköz beszerzésére folyósított állami támogatás.
    A 2007. október 31. napján megkötött házassági vagyonjogi szerződésben a felek között létrejött megállapodásra tekintettel, és arra is figyelemmel, hogy amennyiben a haszonra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének és az arra vonatkozó jogcím keletkezésének az időpontja elválik, egymástól, úgy a szerzés időpontjának a jogcím keletkezésének időpontját kell tekinteni, az elsőfokú bíróság a 14.538.500 forint tárgyi eszköz beszerzésére folyósított támogatás tekintetében helyesen indokolt döntést hozott.
    Tévedett azonban az U. Kft. házassági életközösség idejére eső vagyongyarapodása mellőzésekor. Indokai szerint, mivel a házassági közös vagyonnak nem az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság életközösség ideje alatt keletkezett haszna (adózott eredménye), hanem a tag házastárs, mint természetes személy magánvagyonához tartozó üzletrész haszna, tehát az osztalék minősül, és minthogy a kft. ezen időszak alatt osztalékot nem fizetett, megosztásra váró közös vagyon nem keletkezett és az alperesi különvagyonként sem állítandó vagyonmérlegbe, mivel az a gazdasági társaság vagyona.
    Az U. Kft. gazdasági tevékenységéből 2007. évben felhalmozott vagyon növekedése tulajdonrész arányosan alperesre jutó, valamint a kft. gazdasági tevékenységéből 2008. évben felhalmozott vagyontulajdon részarányosan alperesre jutó összege 914 330 forint, illetve 2 683 333 forint, összesen: 3.597.666 forint.
    Sz. E. igazságügyi könyvszakértő kiegészítő szakvéleményében megállapította, hogy az alperes az U. Kft-ben lévő üzletrésze után osztalékban nem részesült, a taggyűlési határozatok alapján a 2007. és 2008. évi mérleg szerinti eredménytartalékban került elhelyezésre, a saját tőke összegének növeléseként. Az alperes által birtokolt üzletrész értéke a gazdasági társaság által folytatott gazdálkodás eredményeként a tulajdoni részesedés figyelembevételével 2007. év fordulónapjára vonatkozóan növekedett 914 000 forinttal, 2008. év fordulónapjaként 2008. október 20-ra vonatkozóan növekedett 2 680 000 forinttal. A szakértő mindezek alapján állapította meg az U. Kft. gazdasági tevékenységéből 2007. évben felhalmozott tulajdonrész vagyonnövekedése arányosan alperesre jutó összegét, valamint a kft. tevékenységéből 2008. évben felhalmozott vagyon tulajdonrész arányosan alperesre jutó összegét.
    A Csjt. 27. § (1) bekezdése közös vagyonná minősíti egyebek mellett a különvagyonnak azt a hasznát is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. A dolog hasznának minősül polgári jogi értelemben általában mindaz a vagyoni előny, értékszaporulat, amely a dolog használatából vagy hasznosításából származik. Haszon a dolognak az az időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a dologból rendeltetéséhez képest ered, illetve a dolog hasznosításának az eredménye. Ebből következően haszonnak minősül a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági, tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának, eredményeként, abból ered. Ilyen haszonnak tekinthető a kft. esetében a tag házastársat az üzletrésze alapján megillető vagyonnövekedés, illetőleg az így felhalmozott vagyon tulajdonrész arányosan rá jutó összege. Ellenkező álláspont esetén a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat csak a tag házastárs vagyonát növelné a Csjt. 27. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére.
    Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletével mellőzött 3 597 666 forint a házassági vagyonközösséghez tartozó.
    A kifejtettekre figyelemmel a házastársi közös vagyon megosztásának számítása az alábbiak szerint alakul:
    Összes vagyon:
    vállalkozói vagyongyarapodás tárgyai: 9 748 267, Ft
    a kft. 2007-2008. évi tulajdonrész
    arányosan alperesre jutó összege 3 597 666, Ft
    ingatlan 540 000, Ft
    ingóságok 2 886 000, Ft
    támogatás összege 14 538 500, Ft
    Összes vagyon: 31 310 433, Ft
    Az alperes különvagyona: 14 538 500, Ft
    Adósság 1 000 000, Ft
    Összesen: 15 538 500 Ft
    Az összes vagyonból a különvagyon
    és az adósság levonása után
    fennmaradó osztható vagyon: 15 771 933 Ft
    Az egy-egy félre jutó (személyenként) 7 885 966,50
    Az alperesnek jár:
    - közös vagyoni jutó 7 885 966,50
    - az alperes különvagyona 14 538 500 Ft
    - az általa megfizetett adósság 1 000 000 Ft
    Összesen: 23 424 666,50
    Alperesnél van: 31 000 433, Ft
    Az alperesnek járó és a nála
    lévő érték különbözete 7 575 966,50
    A felperesnek jár közös vagyoni
    jutóként 7 885 966,50
    Nála van: 310 000 Ft
    A felperesnek járó és a nála
    lévő érték különbözete: 7 575 966,50
    Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az értékkiegyenlítés összegét érintően megváltoztatta.
    A jogerős részítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt - annak tartalmát tekintve - elsődlegesen a másodfokú bíróság részítéletének a - perköltségre is kiterjedő - részbeni hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a részbeni megváltoztatása és az alperes által a felperesnek fizetendő 5 678 120 forint értékkiegyenlítés összegének 1 897 847 forintra történő leszállítása, továbbá az alperesnek első-, illetve másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárásban felmerülő költségeinek a viselésére való kötelezése és ezen belül az - Áfa-köteles - ügyvédi munkadíjának a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján történő megállapítása, másodlagosan pedig a jogerős ítélet általa sérelmezett rendelkezésének a hatályon kívül helyezése és az ügyben eljárt első-vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt.
    A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős részítélet általa sérelmezett rendelkezése a Csjt. 27. § (1) és 28. § (1) bekezdését, a Ptk. 125. §-át, valamint a Gt. 131-132. §-ait sérti, és ellentétes a Legfelsőbb Bíróság BH 1980/94. és 2006/213. száma alatt közzétett eseti döntésében foglaltakkal is.
    Jogszabályt sértő módon minősítette ugyanis a másodfokú bíróság közös vagyonnak az U. Kft. alperesi különvagyonhoz tartozó üzletrészének az életközösség ideje alatt bekövetkezett 3.597.666 forintos értékemelkedését, és jogalap hiányában kötelezte őt az említett összeg fele részének a felperes javára történő megfizetésére. A Csjt.27. § (1) bekezdése ugyanis a különvagyonnak csak az életközösség ideje alatt keletkezett hasznát minősíti közös vagyonnak, a kft.-üzletrész hasznának viszont nem az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság életközösség ideje alatt keletkezett haszna (adózott eredménye), hanem a tag házastárs, mint természetes személy magánvagyonához tartozó üzletrész haszna, tehát kizárólag az osztalék minősül. A kft. taggyűlése azonban a perbeli időszakban az adózott eredménynek nem - az akár részbeni - osztalékként történő kifizetéséről, hanem annak az eredménytartalékba való utalásáról döntött, ezért a felperes ezzel összefüggő elszámolási igényének nincs jogalapja.
    A jogalap hiánya mellett a sérelmezett részítéleti rendelkezés a marasztalás összegszerűsége vonatkozásában megalapozatlan is. Osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat esetén ugyanis a felperes az alperesi különvagyoni üzletrész hasznát képező (bruttó) osztalék felének nem az egészére, hanem annak csak az azt terhelő adókkal csökkentett (nettó) részére tarthatott volna jogszerű igényt.
    Az alperesi üzletrészre eső osztalék összegét pedig a perben eljárt bíróságoknak a Kft. által a 2007. október 27-től 2008. október 20-ig fennálló életközösség ideje alatt - az említett nyitó- és zárónapra vonatkozóan elkészített közbenső mérlegek adatai szerint - elért adózott eredmény alapulvételével kellett volna meghatározniuk, a jogerős részítélet azonban a marasztalási összeget a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján a 2007. január 01. napjától 2008. december 31. napjáig terjedő két teljes év eredményének az alapulvételével állapította meg.
    Jogszabálysértő továbbá a jogerős részítéletnek az egyéni vállalkozói vagyonához tartozó eszközök nettó értékében az életközösség ideje alatt bekövetkezett 9.748.267 forint vagyongyarapodás 4 874 133,50 forintos fele része felperesnek való megfizetésére kötelező rendelkezése. A könyvszakértői véleményből kitűnően ugyanis az egyéni vállalkozói vagyonához tartozó tárgyi eszköz növekedéshez 17 508 573 forint hiteltartozás kapcsolódik, ugyanakkor a kötelezettségek összege 2008. október 20-án 7 758 573 forint növekedést mutat, ezért közös vagyonként csak a tárgyi eszközök nettó értéknövekedésének és a kötelezettségek növekedésének a különbözete, tehát (9 748 267 - 7 758 573 =) 1 989 694 forint lett volna elszámolható, amelynek a felperesre eső fele része 994 847 forint.
    A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
    A Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
    A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
    I. Alappal hivatkozik az alperes arra, hogy a különvagyonához tartozó U. Kft.-beli üzletrészének az életközösség ideje alatt bekövetkezett vagyongyarapodása nem tartozik a közös vagyonba.
    1. A Ptk. - alperes által hivatkozott - 125. § (1) bekezdése szerint: akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez, ha pedig a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokba vétellel válik tulajdonossá.
    A felek házassági vagyoni viszonyaira irányadó Csjt. 27. § (1) bekezdése értelmében a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik, és ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. A Csjt. 28. § (1) bekezdésének a) és b) pontja viszont úgy rendelkezik, hogy a házastárs különvagyonához tartozik - többek között - a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, valamint a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.
    A haszon fogalmát azonban sem a Csjt., sem - a Csjt. 31. § (5) bekezdése és a gazdasági társaságokról szóló, a perbeli időszakban hatályos, 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 9. § (2) bekezdése alapján a házastársak, illetőleg a gazdasági társasági tagok egymás közötti vagyoni viszonyaira megfelelően alkalmazandó, és ezért az említett jogágak közös háttérjogát képező - Ptk. nem határozza meg, ezért azt a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat alakította ki. A haszon fogalma azonban közgazdasági és jogi értelemben nem, vagy nem feltétlenül esik egybe, a haszon jogi értelemben vett fogalma pedig az egyes jogágak fogalmi körében is eltérhet egymástól. Erre a tényre tehát a különvagyonhoz tartozó gazdasági társasági részesedés hasznának, valamint a különvagyon értékén szerzett vagyonnak (a különvagyon helyébe lépett értéknek) az egymástól való elhatárolása során figyelemmel kell lenni.
    A polgári jogi szakirodalom álláspontja szerint a dolog hasznának minősül polgári jogi értelemben általában mindaz a vagyoni előny, értékszaporulat, amely a dolog használatából vagy hasznosításából származik. Az ítélkezési gyakorlat pedig egységes abban, hogy haszon a dolognak az az időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a dologból rendeltetéséhez képest ered, illetve a dolog hasznosításának az eredménye (BH 1998/432.). Polgári jogi értelemben ugyanis a dolog (ingó vagy ingatlan) haszna, tehát "gyümölcse" kétféle lehet: a) természetes gyümölcs, tehát termék termény vagy szaporulat, amely addig, amíg a dologtól el nem válik, alkotórésznek, az elválás után pedig önálló dolognak minősül, és b) jogi gyümölcs, tehát minden olyan egyéb vagyoni előny, amely a dolog rendeltetésszerű hasznosítása folytán kapott ellenértéknek (pl. bér), a dolog rendeltetésszerű használata gazdasági eredményének, a dolog rendeltetésszerű használatával kielégített szükségletnek (pl. lakás) vagy elért megtakarításnak minősül.
    2.1. A Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének a fentebb idézett második mondata a házastársi közös vagyont a különvagyontól - egy pozitív és egy negatív rendelkezéssel - csupán általánosságban határolja el akként, hogy - pozitíve - közös vagyonná minősíti "mindazt", amit a házastársak az életközösség fennállása alatt szereztek, - negatíve pedig - kivételt létesít arra, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Az általános jellegű meghatározás mellett azonban a közös vagyon körét kifejezetten konkretizálja is annyiban, hogy közös vagyonná minősíti - egyebek mellett - a különvagyonnak azt a hasznát is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit.
    Mindezekből viszont - a jogerős ítélet helyes indokai szerint - az következik, hogy házassági vagyonjogi értelemben haszonnak minősül a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered.
    Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a BH 2006/213. száma alatt közzétett eseti döntésében arra, hogy a különvagyoni Kft.-üzletrésznek az életközösség fennállása alatt keletkezett osztaléka a különvagyon hasznának minősül és ezért a közös vagyonba tartozik, azzal, hogy a haszon keletkezésének időpontja - házassági vagyonjogi szempontból - az osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat kelte.
    A hivatkozott eseti döntés a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) szabályaihoz kapcsolódik ugyan, az abban foglaltak azonban a perbeli időszakban és jelenleg is hatályos Gt.</a> - régi Gt.-vel lényegében azonos tartalmú - rendelkezései mellett is változatlanul irányadók.
    A Gt. 118. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a korlátolt felelősségű társaság fennállása alatt a tag az általa teljesített vagyoni hozzájárulást a - a tőkeleszállítás esetét kivéve - a társaságtól nem követelheti vissza. Az alperes által hivatkozott 131. § (1) bekezdése szerint a társaság saját tőkéjéből a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag e törvényben meghatározott esetekben és - a törzstőke leszállításának esetén kivéve - csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet, nem kerülhet sor azonban kifizetésre, ha a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét. A hivatkozott § (2) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában kifizetésnek minősül a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű juttatás is. A 132. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a tagot a társaságnak a 131. § (1) bekezdése szerint felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott tárgyévi adózott eredményéből illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményéből arányos hányad (osztalék) illeti meg, és osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben [150. §] szerepel, kivéve, ha a társasági szerződés ettől eltérő időpontot állapít meg. Az utóbb hivatkozott § (2) bekezdése értelmében a taggyűlés az osztalékfizetésről az ügyvezetőnek - ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, a felügyelőbizottság által jóváhagyott - javaslatára, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat, a (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az (1) bekezdésben meghatározott eredményt a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani.
    2.2. Kivételt létesít azonban a különvagyontárgy hasznának a közös vagyoni jellege alól a Csjt. - fentebb idézett - 28. § (1) bekezdésének d) pontja annyiban, hogy különvagyonnak minősíti a különvagyon értékén szerzett vagyont. Ebből pedig az következik, hogy családjogi (házassági vagyonjogi) értelemben az egyes alvagyonokhoz tartozó vagyontárgyak értékén szerzett vagyon alvagyoni jellegét az adott vagyontárgy alvagyoni jellege határozza meg.
    Nem az adott vagyontárgy hasznának, hanem az adott vagyontárgy értékén szerzett vagyonnak minősül tehát - egyebek mellett - az eredeti vagyontárgyat surrogatio útján felváltó (cserébe, vagy a dolog elvételéért, kisajátításáért, megsemmisítéséért kártérítésként kapott) új vagyontárgy, valamint az eredeti vagyontárgy értékesítéséből eredő pénzen szerzett új vagyontárgy (LB Pfv. II. 21.031/2000.), továbbá a vagyontárgynak (pl. a különvagyoni jellegű ingatlannak) a felek tevékenységétől független (ún. konjunkturális) értékemelkedése.
    Ennek megfelelően nem haszonnak, hanem az adott gazdasági társaságbeli részesedés értékén szerzett vagyonnak (a társaságbeli részesedés helyébe lépett értéknek) minősül a részesedés olyan hozadéka, amely a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered ugyan, időszakosnak vagy rendszeresnek azonban nem tekinthető, mert annak a megszerzése egyrészt egyszeri jellegű, másrészt magának a gazdasági társaságbeli tagsági jogviszonynak, tehát a társaságbeli részesedésre való jogosultságnak a megszűnését is feltételezi, valójában tehát a társasági részesedésnek az ellenértékét képezi (Pfv. II. 21.031/2000.).
    Sem az adott vagyontárgy hasznának, sem az értékén szerzett vagyonnak (helyébe lépett értéknek) nem tekinthető tehát az egyes vagyontárgyak értékében az életközösség ideje alatt bekövetkezett olyan értékemelkedés összege, amely nem az adott vagyontárgy hozadékát képezi, és nem minősül az adott vagyontárgy - részbeni vagy egészbeni - ellenértékének sem, hanem amely a tag házastárs által végzett munka, illetve az általa kifejtett személyes tevékenység eredményeként következett be, és valójában az ilyen tevékenység eredményét, illetve ellenértékét képezi.
    A korlátolt felelősségű társaság működésének létszakában a társaság vagyonának és ezzel összefüggésben a társasági tagok üzletrészének az értékemelkedése elvileg bekövetkezhet:
    - a tag házastárs, illetőleg a többi tagok vagyoni hozzájárulásának a társaság általi működtetésére, vagy
    - a tag házastárs, illetőleg a többi tagok - ellenszolgáltatás fejében vagy ingyenesen végzett - személyes közreműködésére vagy ezzel azonos tartalmú mellékszolgáltatására,
    - a fentebb említett tényezőktől független, külső (kereslet-kínálat alakulására, piaci vagy egyéb) körülményekre visszavezethető okból is.
    A Legfelsőbb Bíróság a BH 2008/150. száma alatt közzétett eseti döntésében már állást foglalt abban, hogy - főszabály szerint - nem minősül a különvagyon hasznának és ezért nem tartozik a közös vagyonba az egyik házastárs különvagyonát képező Kft.-üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett, kizárólag annak működtetésére visszavezethető értékemelkedése.
    Kivételesen közös vagyonnak minősül viszont - az eseti döntés indokolása szerint - a különvagyoni jellegű gazdasági társasági részesedésnek, egyebek mellett tehát a különvagyonhoz tartozó Kft.-üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett olyan értékemelkedésének az a része is, amely a tag házastárs ingyenes jellegű személyes közreműködésére, illetve ennek megfelelő tartalmú ingyenes jellegű mellékszolgáltatás keretében kifejtett tevékenységére, munkájára visszavezethető okból következett be. Ennek a magyarázata az, hogy a házastárs foglalkozásából, illetve kereső tevékenységéből származó jövedelem - az egységes ítélkezési gyakorlat szerint - a vagyonközösséghez tartozik, függetlenül attól, hogy az munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyból, szolgálati viszonyból, szövetkezeti vagy gazdasági társasági tagsági viszonyból, illetve polgári jogi jogviszonyból származik (BH 1994/34., Pf. II. 21-010/1996., Pf. II. 20.418/1998. - CDT 55.).
    Nem a közös, hanem a különvagyont gazdagítja viszont a Kft.-üzletrész életközösség ideje alatt bekövetkezett értékemelkedésének a tag házastárs személyes közreműködésére vagy ezzel azonos tartalmú mellékszolgáltatására visszavezethető része akkor, ha az említett tevékenységet a tag házastárs díjazás ellenében fejtette ki, mert ilyen esetben a tevékenység ellenértéke (a befolyt jövedelem) minősül közös vagyonnak.
    A fentebb kifejtetteknek megfelelően, a bírói gyakorlat szerint hasonlóan haszonnak minősül a részvény osztaléka és a kamatozó részvény kamata, nem haszon, hanem a részvény értékén szerzett vagyon viszont a részvény árfolyamnyeresége (LB Pvf. II. 21.031/2000.), valamint a közkereseti és betéti társaság vagyonában bekövetkezett értékemelkedésnek a vagyon működtetésére visszavezethető része, míg a tagok ingyenes jellegű személyes tevékenységére visszavezethető része az említett tevékenység eredményét, (quasi) ellenértékét képezi (EBH 2000/209., BH 1999/553. - LB Pfv. II. 20.384/1998).
    A perbeli esetben a felperes az alperes különvagyonához tartozó Kft.-üzletrész hasznának a közös vagyonként való megosztására irányuló igényét arra alapította, hogy az U. Kft. gazdasági tevékenységéből 2007. évben 2 743 000 forint, 2008. évben pedig 8 050 000 forint mérleg szerinti (adózott) eredmény keletkezett, amelynek az alperesi üzletrészre eső 1/3 része, tehát (914 333 + 2 683 333 =) 3 597 666 forint az alperesi üzletrész hasznaként a közös vagyonhoz tartozik. Sem az elsőfokú eljárásban, sem az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében nem hivatkozott még vagylagosan sem arra, hogy a Kft. adózott eredményének a keletkezése nem a Kft. által a házasságkötés előtt felhalmozott nagy értékű társasági vagyon működtetésére, hanem - részben vagy egészben - az alperes Kft.-ben végzett ingyenes jellegű személyes közreműködésére, vagy - azzal azonos tartalmú - ingyenes jellegű mellékszolgáltatására lenne visszavezethető.
    Nem hagynak kétséget a per adatai afelől, hogy a Kft. gazdasági tevékenységéből 2007. január 1. napjától 2008. december 31. napjáig terjedő - részben az életközösség tartamára eső - időszakban a Kft taggyűlése sem osztalék fizetéséről, sem a törzstőke emeléséről nem határozott, hanem az adózott eredmény egészének az eredménytartalékba (törzstőkén felüli vagyonba) való helyezéséről döntött.
    Az osztalékfizetésről való döntés hiányának a jogkövetkezménye pedig - az elsőfokú ítélet helyes indokai szerint - az, hogy az alperes különvagyonához tartozó Kft. üzletrésznek nem keletkezett - az alperes magánvagyonához tartozó - olyan haszna, amely a Csjt. 27. § (1) bekezdésének második mondata szerint a felek közös vagyonához tartozna és amelynek megosztását a felperes a Csjt. 31. § (2) bekezdése alapján alappal igényelhetné.
    Az említett időszakban a Kft. vagyonának értéke a mérleg szerinti eredmény összegével növekedett ugyan, ennek folytán pedig az alperes Kft.-üzletrészének az értéke - a törzsbetétjének a Kft. törzstőkéjéhez viszonyított (névértékének) arányában, tehát a társaság mérleg szerinti eredménynek az 1/3 részével szükségképpen emelkedett, hiszen a Gt. 121. § (1) bekezdése szerint a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg, a társasági vagyon üzletrész által megtestesített hányada pedig a társaság törzstőkéjének és törzstőkén felüli vagyonának az arányos részét egyaránt magában foglalja.
    Az alperesi különvagyoni jellegű Kft.-üzletrész életközösség fennállása alatt bekövetkezett értékemelkedése azonban - a kifejtettek szerint - nem a különvagyon Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti hasznának, hanem - főszabály szerint - az üzletrész értékén szerzett vagyonnak minősül, amely a Csjt. 28. § (1) bekezdésének a) és d) pontja alapján az alperes különvagyonához tartozik.
    A Csjt. 27. § (1) bekezdése nem ad alapot olyan jogi következtetés levonására, hogy az egyik házastárs különvagyonához tartozó vagyontárgyak (ingó vagy ingatlan dolgok, illetve vagyoni értékű jogok) életközösség fennállása alatt bekövetkezett értékemelkedéséből mindkét házastársnak egyaránt részesülnie kellene, hiszen azok esetleges értékcsökkenése is kizárólag a különvagyonnal rendelkező házastársat terheli, a Gt.</a> pedig nem tartalmaz kötelező rendelkezést sem az osztalékfizetésre, sem a tartalékolásra, illetve a törzstőke emelésére nézve, ezért a taggyűlés szabadon dönthet abban, hogy a nyereséget, tehát az adózott eredményt egészben vagy részben a törzstőkén felüli vagyonba (eredménytartalékba) helyezi, a törzstőke felemelésére fordítja, vagy a tagok között osztalékként kiosztja.
    Téves tehát a másodfokú bíróságnak az a jogi következtetése, hogy "a tag házastársat az üzletrésze alapján megillető vagyonnövekedése, illetőleg az így felhalmozott vagyon tulajdonrész arányosan rá jutó összege" a különvagyoni Kft.-üzletrész hasznának minősül, mert "ellenkező álláspont elfogadása esetén a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat csak a tag házastárs vagyonát növelné a Csjt. 27. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére."
    Mindezek miatt a felek jogvitájának az érdemi elbírálása körében nincs jelentősége annak, hogy a Kft.-üzletrésznek az életközösség fennállása alatt bekövetkezett - a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő által kimunkált - értékemelkedésének összege helyes-e vagy sem, úgyszintén annak sem, hogy az egyéb feltételek meglétében a felperes az alperesi különvagyoni üzletrész hasznát képező (bruttó) osztalék felének az egészére, vagy annak csak az azt terhelő adókkal csökkentett (nettó) részére tarthatott volna jogszerű igényt, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelem említett részeinek az érdemi elbírálását mellőzte.
    II. Iratellenes az alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, mely szerint az egyéni vállalkozói vagyonához tartozó tárgyi eszközök szakértő által meghatározott 9 748 267 forintos nettó értéknövekedésével szemben csak az említett összegnek a kötelezettségek 7 758 573 forintos növekedésével csökkentett 1 989 694 forintos része lenne a felek közös vagyonaként elszámolható.
    A perben kirendelt Sz. E. igazságügyi könyvszakértő 73. sorszámú alapszakvéleménye és annak a 78. és 81. sorszámú kiegészítése nem hagy kétséget afelől, hogy a szakértő az alperes egyéni vállalkozói tevékenysége céljára szolgáló vagyongyarapodás meghatározása során arra volt figyelemmel, hogy az életközösség megszakadásának időpontjában a vagyon növekedéseként megjelenő beszerzett tárgyi eszközök értékének a finanszírozáshoz felvett hitel fennálló kötelezettségével csökkentett része megjelenik-e a tárgyi eszközök egészének nettó értéknövekedésében, és igenlő esetben milyen összegben.
    A kiegészített szakvélemény szerint az alperes egyéni vállalkozói tevékenysége céljára beszerzett 58 284 000 forintos bruttó bekerülési költségű tárgyi eszközök a 2008. október 20-án elszámolt 20 815 133 forint értékcsökkenési leírás után (58 284 000 - 20 815 133 =) 37 468 867 forintos nettó értéket képviselnek, amelyből a fennálló 17 508 573 forint hitel figyelembe vételével a vásárolt eszközök kapcsán kimutatható vagyon növekménye (37 468 867 - 17 508 573 =) 19 960 294 forint. Ez a növekmény azonban csak 9 748 267 forintban eredményezett elismert, tényleges vagyongyarapodást, mert ennyi a tárgyi eszközök egészére vonatkozóan a hatályos törvényi előírások szerint megállapított nettó értékben bekövetkezett változás nagysága (81. sorszámú kiegészítő szakvélemény 3. oldalának 1., 2. és 3. pontja és 4. oldala).
    Ilyen elszámolás mellett az egyéni vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó tárgyi eszközök 9 748 267 forintos nettó értéknövekedésének a kötelezettségek 7 758 573 forintos növekedésével történő csökkentése - a vagyon növekmény meghatározásakor a teljes 17 508 573 forint hitel levonása mellett - már kétszeres elszámolást eredményezne a felperes terhére.
    A kifejtettek miatt a Kúria a rendelkező rész szerint határozott a Pp. 275. § (3) és (4) bekezdése alapján.
    A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 81. § (1) bekezdése és a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (1) és (2) bekezdése, valamint 14. §-a alapján rendelkezett a Kúria a nagyobb részt pernyertes felperes felülvizsgálati eljárással felmerült költségeinek, valamint az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéknek a viseléséről.
    Mellőzte viszont az első- és másodfokú eljárási költségek viselésére vonatkozó rendelkezést, mert azok tárgyában a jogerős részítélet szerint az elsőfokú bíróság az eljárást befejező határozatában dönt.
    Budapest, 2012. szeptember 4.
    Dr. Kőrös András s.k. a tanács elnöke, dr. Csűri Éva s.k. előadó bíró, dr. Makai Katalin s.k. bíró.
    (Kúria Pfv. II. 20.748/2012.)
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében