BH 2013.4.100

Önmagában az a tény, hogy a választottbíró és a fél, illetve a fél jogi képviselője azonos ügyvédi kamara tagja, nem minősül a választottbíró részéről feltárás alá eső kötelezettségnek. Ennek elmaradása a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében nem ébreszt jogos kétséget. Az International Bar Association (IBA) nemzetközi választottbírósági eljárásokra kidolgozott irányelvének rendeltetése, hogy segítséget nyújtson elsősorban a választottbírák számára annak eldöntésénél mikor kell visszaut

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes mint vevő és az alperesek mint eladók - a választottbírósági eljárás többi alperesével - 2007. október 1-jén adásvételi előszerződést, majd 2007. december 28-án adásvételi szerződést kötöttek az alperesek tulajdonában álló ingatlanokra, az ingatlanok együttes vételárát 1 358 554 064 forintban határozva meg.
A szerződésből eredő jogvitáik elbírálására az adásvételi szerződésben kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett Szervezett Választottbíróság (a továbbiakban: Vála...

BH 2013.4.100 Önmagában az a tény, hogy a választottbíró és a fél, illetve a fél jogi képviselője azonos ügyvédi kamara tagja, nem minősül a választottbíró részéről feltárás alá eső kötelezettségnek. Ennek elmaradása a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében nem ébreszt jogos kétséget.
Az International Bar Association (IBA) nemzetközi választottbírósági eljárásokra kidolgozott irányelvének rendeltetése, hogy segítséget nyújtson elsősorban a választottbírák számára annak eldöntésénél mikor kell visszautasítaniuk a bíróvá jelölésüket, a felekkel fennálló mely kapcsolatuk az, amelyet fel kell tárniuk. Segítséget nyújthat továbbá a bíróságok számára is annak megítélésében, hogy egy kapcsolat feltárásának elmaradása a tisztességes, "fair" eljárás követelményeibe ütközik-e. [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 17. § (1) bek., 55. § (1) bek. e) pont].
A felperes mint vevő és az alperesek mint eladók - a választottbírósági eljárás többi alperesével - 2007. október 1-jén adásvételi előszerződést, majd 2007. december 28-án adásvételi szerződést kötöttek az alperesek tulajdonában álló ingatlanokra, az ingatlanok együttes vételárát 1 358 554 064 forintban határozva meg.
A szerződésből eredő jogvitáik elbírálására az adásvételi szerződésben kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett Szervezett Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) hatáskörét, azzal, hogy az a saját eljárási szabályzata szerint jár el.
A felperes 2009. április 3-án benyújtott keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze egyetemlegesen a jelen per alpereseit visszajáró első vételárrészlet, illetve visszajáró előleg jogcímén 124 660 517 forint és ennek kamatai megfizetésére. Keresetét arra alapította, hogy a Ptk. 300. § (1) bekezdése alapján érdekmúlás bizonyítása nélkül el lehet állni a szerződéstől. Miután az alperesek jogszavatosságot vállaltak az adásvételi szerződésben, melyet nem teljesítettek, ezért jogszerűen állt el a szerződéstől, melynek következtében az visszamenőleges hatállyal szűnt meg, így a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.
Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Álláspontjuk az volt, hogy a felperes elállása jogszerűtlen, mert arra csak a szerződésben megszabott határidőn belül lett volna lehetősége.
A felek által jelölt választottbírák és az általuk megválasztott elnök nyilatkoztak a jelölésre és megválasztásukra, kijelentették, hogy a felektől függetlenek és nincs tudomásuk olyan körülményről, amely az ügyben való pártatlanságukat vagy függetlenségüket sértené.
Az első választottbírósági tárgyaláson az alperesek által jelölt választottbíró bejelentette, hogy az Sz.-i Tudományegyetemen dolgozik, mint ahogy a perbeli III. rendű alperes is. Különböző karokon tevékenykednek, a választottbíró az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, míg a III. r. alperes a Természettudományi Karon dolgozik.
A tárgyalási jegyzőkönyv a következőket tartalmazza: "Felperesi jogi képviselő saját kezdeményezésére előadja, hogy "Dr. Sz. I. választottbíró által előadottakkal kapcsolatban kifogást nem teszünk, tekintettel arra, hogy bejelentését nem olyannak tekintjük, amely a választottbíró függetlenségével és pártatlanságával összhangban nem álló körülményre utalna."
A Választottbíróság ítéletével a jelen ügy VI., VII., VIII. és IX. rendű alpereseit az egyenként meghatározott pénzösszegek megfizetésére kötelezte a felperes javára, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése iránt a felperes nyújtott be keresetet, melyet elsősorban a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdés c) pontjára alapított, arra hivatkozva, hogy nem volt képes előadni az ügyét.
Másodlagosan a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozással terjesztette elő a keresetet azzal az indokkal, hogy a Választottbíróság ítéletében egyértelműen az alperes eladók érvelését, állításait fogadta el a tényállás alapjául, ezzel a Választottbíróság megszegte a Vbt. 11. §-ában és az Eljárási szabályzata (Vbesz.) 4. § (3) bekezdésében meghatározott függetlenség és pártatlanság követelményét.
Állította továbbá, hogy az alperesek által jelölt válasz-tottbíró nem tett eleget a Vbt. 17. § (1) bekezdésében írt feltárási kötelezettségének, mert nem közölte a felekkel, hogy azonos ügyvédi kamarában tag a II. r. alperessel és az alpereseket képviselő valamennyi ügyvéddel. Nem tett nyilatkozatot arról sem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdasági Tudományok Osztálya Állam- és Jogtudományi Bizottságának köztestületi tagja az alpereseket képviselő egyik ügyvéddel együtt, továbbá nem jelentette be, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Sz.-i Akadémiai Bizottsága Jogi Szakbizottságának tagja, míg az Akadémiai Bizottság elnöke a III. r. alperes. Miután az alperesek által jelölt választottbíró az eljárás folyamán teljes körűen nem tett eleget a feltárási kötelezettségének, ezért a választottbíróság eljárása a Vbt.-be és a Vbesz. rendelkezéseibe ütközött. Harmadsorban a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, azt állítva, hogy az a közrendbe ütközik.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy az általuk jelölt választottbíró a Vbt. által szabályozott közeli kapcsolatát az első tárgyaláson feltárta a felek előtt, ezt a felperes tudomásul is vette. Alaptalan az az érvelés, hogy az Sz.-i Ügyvédi Kamarai tagságot közeli kapcsolatként lehet értékelni, miután a kamarának több mint 500 aktív tagja van. Ez a tagság vonatkoztatható a felperes által jelölt választottbíróra is, aki szintén ügyvéd foglalkozású. A közeli kapcsolat és az elfogultság megállapítására nem alkalmas az alperesek által jelölt választottbíró és az egyik jogi képviselő akadémiai tagsága, továbbá az egyik alperessel közös akadémiai bizottsági tagság sem. A Magyar Tudományos Akadémiának, mint köztestületnek több mint 14 000 tagja van, így az erre való hivatkozás, mint feltételezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy elsődlegesen a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenségi okot kellett vizsgálnia, mert ha e körben a jogszabálysértés megállapítható, a többi érvénytelenítési ok vizsgálatára nem is kerülhet sor.
A Vbt. 17. § (1) bekezdése alapján részletesen kifejtette, hogy a feltárási kötelezettség célja megismertetni a felekkel azokat az objektív körülményeket, amelyek jogos kétségeket ébreszthetnek a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében. Ha a választottbírák a felekhez fűződő - akár igen szoros - kapcsolatukat feltárják a felek előtt az eljárás kezdetén és a felek ezt tudomásul véve nem kérik a választottbírák lemondását, a továbbiakban már erre az okra hivatkozással nem élhetnek kizárási indítvánnyal, illetve nem kérhetik az ítélet érvénytelenítését, miután a feltárt kapcsolat tudatában fogadták el a választottbírók eljárását.
A feltárandó kapcsolat körében utalt a felperes által hivatkozott IBA irányelvben foglaltakra. Kifejtette, hogy a Magyar Tudományos Akadémiában, mint köztestületben levő közös tagságot a választottbírónak nem kellett feltárnia, mert ez a kapcsolat az ún. Zöld Listába tartozik, feltárási kötelezettség alá nem esik.
Úgy ítélte azonban, hogy az ún. Narancs Listában 3.3. pont alatt található viszonyok között szerepel a 3.3.1. alpontban az a kapcsolat, amikor két választottbíró ugyanannak az ügyvédi irodának a tagja, továbbá a 3.3.2. pontban az a kapcsolat, amikor a választottbíró és egy másik választottbíró, vagy az egyik fél ügyvédje ugyanannak az ügyvédi kamarának a tagja. Ezeket a kapcsolatokat fel kell tárni a felek előtt.
Miután az alperesek által jelölt választottbíró a Narancs Lista 3.3.2. pontjában írt kapcsolatát, azaz az egyik alperessel, valamint az alperesek jogi képviselőjével azonos ügyvédi kamarai tagságát nem tárta fel, s erre vonatkozóan a Vbt. 17. § (1) bekezdésében szabályozott feltárási kötelezettség terhelte, ezért a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenítési ok megvalósult.
Ha a választottbírói tanács nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy a határozat meghozatalában kizárt bíró vett részt, a választottbíróság eljárását nem lehet érvényesnek tekinteni, emiatt érvénytelenítette a választottbíróság ítéletét. Erre tekintettel a többi érvénytelenítési ok fennállását állító keresetet érdemben nem bírálta el.
A jogerős ítélettel szemben az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Kérték elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, illetve másodlagosan kérték a hatályon kívül helyezését és - ebből következően - az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Vbt. 55. § (1) bekezdésének e) pontjába ütközik, a Vbt. 17. § (1) bekezdését annak valós céljától eltérően, jogszabályellenesen értelmezte és alkalmazta.
Állították, hogy a választottbírák az első tárgyaláson az eljárási szabályoknak megfelelően feltárták kilétüket és foglalkozásukat, minden olyan körülményt a felek elé tártak, amelynek ismerete szükséges volt annak eldöntéséhez, hogy a választottbírák függetlenek és elfogulatlanok. Az első tárgyaláson bárki, akinek olyan körülmény vagy tény jutott a tudomására, ami a választottbírák ilyen irányú nyilatkozatait kérdésessé tehette volna, köteles az elfogultságra irányuló nyilatkozatát megtenni. Ilyen bejelentést nem tettek, sőt a felperes képviselője meg is erősítette, hogy az előadottakkal kapcsolatban nincs kifogása.
Utaltak arra is, hogy a választottbíró által a III. r. alperessel feltárt kapcsolatot, amely a Narancs listába tartozó feltárási ok volt, a felperes nem kifogásolta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő az alábbi indokok miatt.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.141/2010/24. számú ítéletében foglaltakra hivatkozással alapította ítéletét az IBA irányelvének mellékletét képező listára. Annak magyar fordításából kiindulva - amely azonos ügyvédi kamarai tagságnak fordította az angol szöveg szerinti "members of the same barristers' chambers" kifejezést - vonta le azt a jogi következtetést, hogy a választottbírónak fel kellett volna tárnia azt a kapcsolatát, amely szerint azonos ügyvédi kamarában dolgozik az alperesek jogi képviselőjével, illetve a II. r. alperessel. Miután ez nem történt meg, ebből jutott arra a következtetésre, hogy a választottbírósági tanács nem volt szabályszerűen megalakítva, s így megvalósult a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott, a felperes kereseti kérelmének egyik jogcímeként hivatkozott érvénytelenítési ok.
A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy az IBA irányelv - megnevezéséből is következően - nem jogszabály. Az irányelvben foglalt értelmezés alapvetően nem a bíróságok számára, hanem a választottbírák részére készült. Rendeltetése az, hogy segítséget nyújtson a választottbírák számára annak eldöntésénél, mikor kell visszautasítaniuk a bíróvá jelölésüket, a felekkel fennálló mely kapcsolatuk az, amelyet fel kell tárniuk. Segítséget nyújthat a bíróságok számára is annak megítélésében, hogy egy kapcsolat feltárásának elmaradása a tisztességes és "fair" eljárás követelményeibe ütközik-e vagy sem. Összességében az IBA irányelvek mellékletét képező Lista csak egy lehetséges konfliktus-gyűjtemény, amelyet az azt összeállító munkacsoport a saját tapasztalatai alapján készített. Azt a körülményt azonban, hogy egy fennálló kapcsolatot fel kell-e tárni a felek előtt, ésszerűen kell megítélni minden egyes ügyben [IBA irányelv 6. pont Relationships (a)].
Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a különböző országok különböző jogi megoldásai eltérő helyzeteket eredményezhetnek. "Abban a kérdésben, hogy mely tényeket kell feltárni, egy választottbírónak minden általa ismert körülményt figyelembe kell vennie, még a felek országának kultúráját és szokásait is". [Explanation General Standard 3. (a)]
A perbeli esetben az elsőfokú bíróság a magyar fordításra alapozott határozatában a magyar fogalmaknak megfelelően vette figyelembe a Narancs Lista 3.3.2. pontjában írtakat. Megállapítható azonban, hogy maga az Irányelv is felhívta a figyelmet arra (7. lábjegyzet), hogy a barrister az angol jogban kialakított speciális jogi képviselő, s az ő tekintetében javasolt feltárási ok nem terjeszthető ki egy más jogi kultúrában, más feladatokkal, jogosítványokkal rendelkező jogi képviselőre.
A jelen ügyben alkalmazandó magyar jogban az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 12. § (3) bekezdése előírja a területi alapú kamarai működést, a 13. § (1) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenységhez kötelező a kamarai tagság, továbbá a 19. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ügyvéd Magyarországon egy kamara tagja lehet és ennek a kamarának a területén tarthat fenn irodát és alirodát.
Az ismertetett rendelkezésekből következően az alperesek felülvizsgálati kérelmükben helytállóan hivatkoztak arra, hogy nem tartozott a választottbíró feltárási kötelezettsége körébe az a mindenki által ismert tény, hogy az egyik alperes és az alperesek jogi képviselői, valamint a válasz-tottbíró ugyanazon ügyvédi kamara tagjai, figyelemmel arra, hogy valamennyien Sz.-n folytatják ügyvédi tevékenységüket. Ezt a törvényi szabályozásból következő és közismert körülményt - a Kúria megítélése szerint - nem kellett külön feltárnia a felek előtt, mivel az a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében nem ébreszt jogos kétségeket.
A kifejtett indokok miatt a Kúria arra a jogi következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból okszerűtlen, téves következtetést vont le, amikor úgy ítélte meg, hogy a választottbíró az azonos kamarai tagság közlésének elmulasztásával feltárási kötelezettségét megszegte, s emiatt a választottbíróság összetétele nem felelt meg a felek megállapodásának.
A felperes a kereseti kérelmét vagylagosan terjesztette elő, három érvénytelenítési ok megvalósulását állítva.
Az elsőfokú bíróság elsőként érdemben a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulását vizsgálta, s miután azt megállapíthatónak találta, a többi - felperes által megjelölt - érvénytelenítési okra alapított keresetet érdemben nem bírálta el.
A Kúria - a fentebb kifejtett indokok miatt - azt állapította meg, hogy a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjára alapított keresetet elbíráló ítélet jogszabálysértő, azt hatályon kívül helyezte, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróságot a vagylagosan előterjesztett további - a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjára, valamint a (2) bekezdés b) pontjára alapított kereseti kérelmek - érdemi elbírálására utasította.
(Kúria Gfv. X. 30 037/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Csongrád Megyei Bíróság 7.P.21.607/2011/17. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperesek által 19. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
végzést:
A Kúria a Csongrád Megyei Bíróság (névváltozás folytán: Szegedi Törvényszék) 7.P.21.607/2011/17. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét az I-X. rendű alperesek részére együttesen 4.750.000 (Négymillió-hétszázötvenezer) forint, míg a felperes részére 900.000 (Kilencszázezer) forint összegben állapítja meg.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felperes mint vevő és az alperesek mint eladók - a választottbírósági eljárás többi alperesével - 2007. október 1-én adásvételi előszerződést, majd 2007. december 28-án adásvételi szerződést kötöttek az alperesek tulajdonában álló ingatlanokra, az ingatlanok együttes vételárát 1.358.554.064 forintban határozva meg.
Az adásvételi szerződés 9.3. pontjában kötötték ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett Szervezett Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) hatáskörét, azzal, hogy az a saját eljárási szabályzata szerint jár el.
A vételár részbeni kifizetését követően a felek között vita alakult ki, melynek oka - egyebek mellett - az volt, hogy a szerződéssel érintett egyes ingatlanokra harmadik személy javára végrehajtási jogot jegyeztek be. A felperes 2009. január 15-én az eladók szerződésszegésére hivatkozva az adásvételi szerződéstől elállt és felhívta az alpereseket a részükre kifizetett első vételárrészlet, valamint az előleg visszafizetésére.
A felperes 2009. április 3-án benyújtott keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze egyetemlegesen a jelen per alpereseit visszajáró első vételárrészlet, illetve visszajáró előleg jogcímén 124.660.517 forint és ennek kamatai megfizetésére, valamint a választottbírósági díjak és költségek viselésére. Keresetét arra alapította, hogy a Ptk. 300. § (1) bekezdése alapján érdekmúlás bizonyítása nélkül el lehet állni a szerződéstől. Miután az alperesek jogszavatosságot vállaltak az adásvételi szerződésben, melyet nem teljesítettek, ezért jogszerűen állt el a szerződéstől, melynek következtében az visszamenőleges hatállyal szűnt meg, így a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.
Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Álláspontjuk az volt, hogy a felperes elállása jogszerűtlen, mert arra csak a szerződésben megszabott határidőn belül lett volna lehetősége.
A felek által jelölt választottbírák és az általuk megválasztott elnök nyilatkoztak a jelölésre és megválasztásukra, kijelentették, hogy a felektől függetlenek és nincs tudomásuk olyan körülményről, amely az ügyben való pártatlanságukat vagy függetlenségüket sértené.
A 2009. november 2-án megtartott első választottbírósági tárgyaláson az alperesek által jelölt választottbíró bejelentette, hogy a Szegedi Tudományegyetemen dolgozik, mint ahogy a perbeli III. rendű alperes is, különböző karokon tevékenykednek, a választottbíró az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, míg a III.r. alperes a Természettudományi Karon dolgozik.
A tárgyalási jegyzőkönyv a következőket tartalmazza:
"Felperesi jogi képviselő saját kezdeményezésére előadja, hogy "Dr. Sz.I. választottbíró által előadottakkal kapcsolatban kifogást nem teszünk, tekintettel arra, hogy bejelentését nem olyannak tekintjük, amely a választottbíró függetlenségével és pártatlanságával összhangban nem álló körülményre utalna."
A Választottbíróság a VB/09063 számú ítéletével a jelen ügy VI, VII, VIII. és IX. rendű alpereseit az egyenként meghatározott pénzösszegek megfizetésére kötelezte a felperes javára, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése iránt a felperes nyújtott be keresetet, melyet elsősorban a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdés c) pontjára alapított, arra hivatkozva, hogy nem volt képes előadni az ügyét.
Másodlagosan a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozással terjesztette elő a keresetet azzal az indokkal, hogy a Választottbíróság ítéletében egyértelműen az alperes eladók érvelését, állításait fogadta el a tényállás alapjául, ezzel a Választottbíróság megszegte a Vbt. 11. §-ában és az Eljárási szabályzata (Vbesz) 4. § (3) bekezdésében meghatározott függetlenség és pártatlanság követelményét.
Állította továbbá, hogy az alperesek által jelölt választottbíró nem tett eleget a Vbt. 17. § (1) bekezdésében írt feltárási kötelezettségének, mert nem közölte a felekkel, hogy azonos ügyvédi kamarában tag a II.r. alperessel és az alpereseket képviselő valamennyi ügyvéddel. Nem tett nyilatkozatot arról sem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdasági Tudományok Osztálya Állam- és Jogtudományi Bizottságának köztestületi tagja az alpereseket képviselő egyik ügyvéddel együtt, továbbá nem jelentette be, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsága Jogi Szakbizottságának tagja, míg az Akadémiai Bizottság elnöke a III.r. alperes. Állítása szerint abban a körben, hogy mely kapcsolatok minősülnek olyannak, amelyeket a választottbírák kötelesek feltárni, iránymutatást jelentenek az IBA (International Bar Association) elnevezésű nemzetközi szervezetnek a nemzetközi választottbírósági eljárásokra kidolgozott irányelvében foglaltak. Ez ugyan a nemzetközi választottbírósági eljárásokban felmerült feltárási kötelezettséggel kapcsolatban született, azonban a Vbt. alapjául szolgáló UNCITRAL Model Law 12. cikkének az értelmezésével foglalkozik. Az irányelv a különböző, lehetséges kapcsolatokat három listába csoportosítja (Vörös, Narancs, Zöld). A "Narancs Listába" azok a tényállások kerültek, amelyek az adott ügyben jogos kétséget ébreszthetnek a felekben a választottbíró pártatlansága, vagy függetlensége tekintetében, ezért a választottbírónak kötelessége a tényállás feltárása. Az Irányelv ún. "Narancs Listájában" található 3.3. cím alatt a "Kapcsolat két választottbíró, illetve választottbíró és ügyvéd között" cím, amely felsorol olyan viszonyokat, amelyeket fel kell a választottbíráknak tárniuk. A 3.3.2. pontban fogalmazódik meg az a kapcsolat, amikor a választottbíró és egy másik választottbíró vagy az egyik fél ügyvédje ugyanannak az ügyvédi kamarának a tagja.
Utalt arra, hogy a magyar bírói gyakorlat is elfogadta ezt az értelmezést, amikor akként foglal állást, hogy a választottbíró Vbt. 17.§ (1) bekezdése alapján előírt kötelezettsége (feltárási kötelezettség) megismertetni a felekkel azokat az objektív körülményeket, amelyek jogos kétséget ébreszthetnek a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.141/2010/24.) számú határozata. Miután az alperesek által jelölt választottbíró az eljárás folyamán teljes körűen nem tett eleget a feltárási kötelezettségének, ezért a választottbíróság eljárása a Vbt-be és a Vbesz rendelkezéseibe ütközött.
Harmadsorban a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, azt állítva, hogy az a közrendbe ütközik.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy az általuk jelölt választottbíró a Vbt. által szabályozott közeli kapcsolatát az első tárgyaláson feltárta a felek előtt, ezt a felperes tudomásul is vette. Alaptalan az az érvelés, hogy a Szegedi Ügyvédi Kamarai tagságot közeli kapcsolatként lehet értékelni, miután annak több, mint 500 aktív tagja van. Ez vonatkoztatható a felperes által jelölt választottbíróra is, aki szintén ügyvéd foglalkozású. A közeli kapcsolat és az elfogultság megállapítására nem alkalmas az alperesek által jelölt választottbíró és az egyik jogi képviselő akadémiai tagsága, és az egyik alperessel közös akadémiai bizottsági tagság sem. A Magyar Tudományos Akadémiának, mint köztestületnek több, mint 14.000 tagja van, így az erre való hivatkozás, mint feltételezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a Választottbíróság VB/09063 számú ítéletét érvénytelenítette és kötelezte az I-X. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 2.150.000 forint perköltséget. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy elsődlegesen a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenségi okot kellett vizsgálnia, mert ha e körben a jogszabálysértés megállapítható, a többi érvénytelenítési ok vizsgálatára nem is kerülhet sor.
A Vbt. 17. § (1) bekezdése alapján részletesen kifejtette, hogy a feltárási kötelezettség célja megismertetni a felekkel azokat az objektív körülményeket, amelyek jogos kétségeket ébreszthetnek a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében. Ha a választottbírák a felekhez fűződő - akár igen szoros - kapcsolatukat feltárják a felek előtt az eljárás kezdetén és a felek ezt tudomásul véve nem kérik a választottbírák lemondását, a továbbiakban már erre az okra hivatkozással nem élhetnek kizárási indítvánnyal, illetve nem kérhetik az ítélet érvénytelenítését, hiszen a feltárt kapcsolat tudatában fogadták el a választottbírók eljárását.
A feltárandó kapcsolat körében utalt a felperes által hivatkozott IBA irányelvben foglaltakra. Kifejtette, hogy a Magyar Tudományos Akadémiában, mint köztestületben levő közös tagságot a választottbírónak nem kellett feltárnia, mert ez a kapcsolat az ún. Zöld Listába tartozik, feltárási kötelezettség alá nem esik.
Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az ún. Narancs Listában 3.3. pont alatt található viszonyok között szerepel a 3.3.1. alpontban az a kapcsolat, amikor két választottbíró ugyanannak az ügyvédi irodának a tagja, továbbá a 3.3.2. pontban az a kapcsolat, amikor a választottbíró és egy másik választottbíró, vagy az egyik fél ügyvédje ugyanannak az ügyvédi kamarának a tagja. Ezeket a kapcsolatokat fel kell tárni a felek előtt.
Miután az alperesek által jelölt választottbíró a Narancs Lista 3.3.2. pontjában írt kapcsolatát, azaz az egyik alperessel, valamint az alperesek jogi képviselőjével azonos ügyvédi kamarai tagságát nem tárta fel, s erre vonatkozóan a Vbt. 17.§ (1) bekezdésében szabályozott feltárási kötelezettség terhelte, ezért a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenítési ok megvalósult.
Ha a választottbírói tanács nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy a határozat meghozatalában kizárt bíró vett részt, a választottbíróság eljárását nem lehet érvényesnek tekinteni, emiatt érvénytelenítette a választottbíróság ítéletét. Erre tekintettel a többi érvénytelenítési ok fennállását állító keresetet érdemben nem bírálta el.
A jogerős ítélettel szemben az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Kérték elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, illetve másodlagosan kérték a hatályon kívül helyezését és - ebből következően - az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint a felperes kötelezését a perköltség viselésére. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Vbt. 55. § (1) bekezdésének e) pontjába ütközik, a Vbt. 17. § (1) bekezdését annak valós céljától eltérően, jogszabályellenesen értelmezte és alkalmazta.
Állították, hogy a választottbírák az első tárgyaláson az eljárási szabályoknak megfelelően feltárták kilétüket és foglalkozásukat, minden olyan körülményt a felek elé tártak, amelynek ismerete szükséges volt annak eldöntéséhez, hogy a választottbírák függetlenek és elfogulatlanok. Az első tárgyaláson bárki, akinek olyan körülmény vagy tény jutott a tudomására, ami a választottbírák ilyen irányú nyilatkozatait kérdésessé tehette volna, köteles az elfogultságra irányuló nyilatkozatát megtenni. Ilyen bejelentést nem tettek, sőt a felperesi képviselő meg is erősítette, hogy az előadottakkal kapcsolatban nincs kifogása.
Az a tény, miszerint az alperesek által jelölt választottbíró és az alperesi jogi képviselők ugyanazon ügyvédi kamara tagjai, köztudomású tény volt, mert a törvény erejénél fogva, ha egy megyében működnek, csak egy ügyvédi kamara tagjai lehetnek.
Utaltak arra is, hogy a bíróság által hivatkozott IBA irányelv Narancs Listájában található felsorolás az amerikai esetekhez igazodik, a Magyar Ügyvédi Kamarai rendszer, illetve ügyvédi működés azonban teljes mértékben eltér a példa mögött álló struktúrától. Szorosan véve a hivatkozott példát, az azonos ügyvédi irodát feltételez és nem azonos kamarát.
Álláspontjuk szerint az eljárt elsőfokú bíróság álláspontja azért is téves, mert a Magyar Ügyvédi Kamara területi szerveződéséből következően mindenkinek tudnia kellett arról, hogy a kifogásolt azonos kamarai tagság fennáll, hiszen a Csongrád Megyében működő valamennyi ügyvéd és ügyvédi ténykedést folytató valamennyi egyetemi oktató csak egyetlen kamarába tartozhat. Ezt a tényt és jogi helyzetet valamennyi résztvevő ismerte is. Különösen vonatkozik ez a felperes jogi képviselőjére, aki Szegeden szerezte jogi diplomáját és ismerte az egyetem tanárait, köztük az utóbb kifogásolt választottbírót, kamarai tagságáról pedig azért is közvetlen tudomással rendelkezett, mert édesapja és testvére is ugyanazon ügyvédi kamara tagjai.
Utaltak arra is, hogy a választottbíró által a III.r. alperessel feltárt kapcsolatot, amely a Narancs listába tartozó feltárási ok volt, a felperes nem kifogásolta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Állította, hogy az alperesek nem jelöltek meg olyan eljárási szabálysértést az első fokon eljáró bíróság részéről, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges hatása lehetne.
Kifejtette, az érintett választottbíró nem közölte, hogy ügyvédi tevékenységet is folytat, erre tekintettel a feltárási kötelezettségének nem tett eleget, emiatt a jogerős ítélet nem sértette meg a Vbt. 17-18. §-ában és az 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat.
Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének 8. és 11. oldalán leírta, érdemben nem vizsgálta a felperes által felhívott egyéb érvénytelenítési okokat, így az ügy előterjesztésének lehetetlenségére és a közrendbe ütközésre történő hivatkozást.
A Kúria megállapította, a felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében iratellenesen állította, hogy az alperesek "pontosan azt a jogszabályhelyet nem jelölték meg, amelybe ütközés okán az Ítélet jogszabályt sértene". Az alperesek ugyanis az együttesen benyújtott felülvizsgálati kérelmük 6. oldalának utolsó előtti bekezdésében egyértelműen megjelölték, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjába és a 17. § (1) bekezdésébe ütközik, ezt az álláspontjukat részletesen meg is indokolták, ezért nem volt helye a Pp. 273. § (1) bekezdésében szabályozott, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítására vonatkozó rendelkezés alkalmazásának.
A Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő az alábbi indokok miatt.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.141/2010/24. számú ítéletében foglaltakra hivatkozással alapította ítéletét az IBA irányelvének mellékletét képező listára. Annak magyar fordításából kiindulva - amely azonos ügyvédi kamarai tagságnak fordította az angol szöveg szerinti "members of the same barristers' chambers" kifejezést, vonta le azt a jogi következtetést, hogy a választottbírónak fel kellett volna tárnia azt a kapcsolatát, amely szerint azonos ügyvédi kamarában dolgozik az alperesek jogi képviselőjével, illetve a II.r. alperessel. Miután ez nem történt meg, ebből jutott arra a következtetésre, hogy a választottbírósági tanács nem volt szabályszerűen megalakítva, s így megvalósult a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott, a felperes kereseti kérelmének egyik jogcímeként hivatkozott érvénytelenítési ok.
A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy az IBA irányelv - megnevezéséből is következően - nem jogszabály. Az irányelvben foglalt értelmezés alapvetően nem a bíróságok számára, hanem a választottbírák részére készült. Funkciója az, hogy segítséget nyújtson a választottbírák számára annak eldöntésénél, mikor kell visszautasítaniuk a bíróvá jelölésüket, a felekkel fennálló mely kapcsolatuk az, amelyet fel kell tárniuk. Segítséget nyújthat a bíróságok számára is annak megítélésében, hogy egy kapcsolat feltárásának elmaradása a tisztességes és "fair" eljárás követelményeibe ütközik-e vagy sem. Összességében az IBA irányelvek mellékletét képező Lista csak egy lehetséges konfliktus-gyűjtemény, amelyet az azt összeállító munkacsoport a saját tapasztalatai alapján készített. Azt a körülményt azonban, hogy egy fennálló kapcsolatot fel kell-e tárni a felek előtt, ésszerűen kell megítélni minden egyes ügyben [IBA irányelv 6. pont Relationships (a)].
Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a különböző országok különböző jogi megoldásai eltérő helyzeteket eredményezhetnek. "Abban a kérdésben, hogy mely tényeket kell feltárni, egy választottbírónak minden általa ismert körülményt figyelembe kell vennie, még a felek országának kultúráját és szokásait is". [Explanation General Standard 3. (a)]
A perbeli esetben az elsőfokú bíróság a magyar fordításra alapozott határozatában a magyar fogalmaknak megfelelően vette figyelembe a Narancs Lista 3.3.2. pontjában írtakat, megállapítható azonban, hogy maga az Irányelv is felhívta a figyelmet arra (7. lábjegyzet), hogy a barrister az angol jogban kialakított speciális jogi képviselő, s az ő tekintetében javasolt feltárási ok nem terjeszthető ki egy más jogi kultúrában, más feladatokkal, jogosítványokkal rendelkező jogi képviselőre.
A jelen ügyben alkalmazandó magyar jogban az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 12. § (3) bekezdése előírja a területi alapú kamarai működést, a 13. § (1) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenységhez kötelező a kamarai tagság, továbbá a 19. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ügyvéd Magyarországon egy kamara tagja lehet és ennek a kamarának a területén tarthat fenn irodát és alirodát.
Az ismertetett rendelkezésekből következően az alperesek felülvizsgálati kérelmükben helytállóan hivatkoztak arra, hogy nem tartozott a választottbíró feltárási kötelezettsége körébe az a mindenki által ismert tény, hogy az egyik alperes és az alperesek jogi képviselői, valamint a választottbíró ugyanazon ügyvédi kamara tagjai, figyelemmel arra, hogy valamennyien Szegeden folytatják ügyvédi tevékenységüket. Ezt a törvényi szabályozásból következő és közismert körülményt - a Kúria megítélése szerint - nem kellett külön feltárnia a felek előtt, mivel az a választottbíró függetlensége és pártatlansága tekintetében nem ébreszt jogos kétségeket.
A kifejtett indokok miatt a Kúria arra a jogi következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból okszerűtlen, téves következtetést vont le, amikor úgy ítélte meg, hogy a választottbíró az azonos kamarai tagság közlésének elmulasztásával feltárási kötelezettségét megszegte, s emiatt a választottbíróság összetétele nem felelt meg a felek megállapodásának.
A felperes a kereseti kérelmét vagylagosan terjesztett elő, három érvénytelenítési ok megvalósulását állítva. Az elsőfokú bíróság elsőként érdemben a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulását vizsgálta, s miután azt megállapíthatónak találta, a többi - felperes által megjelölt - érvénytelenítési okra alapított keresetet érdemben nem bírálta el.
A Kúria - a fentebb kifejtett indokok miatt - azt állapította meg, hogy a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjára alapított keresetet elbíráló ítélet jogszabálysértő, azt hatályon kívül helyezte, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróságot a vagylagosan előterjesztett további - a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjára, valamint a (2) bekezdés b) pontjára alapított kereseti kérelmek - érdemi elbírálására utasította.
A Kúria a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése folytán a felek felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét a Pp. 275. § (5) bekezdése alkalmazásával csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. A költség összegének megállapításánál a Kúria figyelemmel volt az alperesek által lerótt 3.500.000 forint felülvizsgálati eljárási illetékre. Az ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5)-(6) bekezdése alapján, a kifejtett ügyvédi tevékenységre is figyelemmel állapította meg.
Budapest, 2012. április 16.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. X. 30.037/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.