EH 2013.03.M8

A tartozáselismerő nyilatkozat jogszabály tiltó rendelkezése hiányában közjegyzői okiratba foglalható. A munkavállaló ilyen érvényes jognyilatkozatával szemben is bizonyíthatja, hogy a tartozása nem, vagy az elismertnél kisebb mértékben áll fenn [Mt. 8. §, 170. §, Ptk. 200. §, 242. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2005. május 4-étől kezdődően állt az alperes alkalmazásában boltvezetőként.
2005. május 30-án a felperes és az alperesi üzletben munkát végző munkatársai csoportos leltárfelelősségi megállapodást írtak alá, amely szerint a leltárhiányért fennálló felelősségük mértéke nem haladja meg a hat havi átlagkeresetük együttes összegét és a felelősség megállapítására a munkabérük arányában kerül sor.
Az alperes 2005. szeptember 6-á...

EH 2013.03.M8 A tartozáselismerő nyilatkozat jogszabály tiltó rendelkezése hiányában közjegyzői okiratba foglalható. A munkavállaló ilyen érvényes jognyilatkozatával szemben is bizonyíthatja, hogy a tartozása nem, vagy az elismertnél kisebb mértékben áll fenn [Mt. 8. §, 170. §, Ptk. 200. §, 242. §].
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2005. május 4-étől kezdődően állt az alperes alkalmazásában boltvezetőként.
2005. május 30-án a felperes és az alperesi üzletben munkát végző munkatársai csoportos leltárfelelősségi megállapodást írtak alá, amely szerint a leltárhiányért fennálló felelősségük mértéke nem haladja meg a hat havi átlagkeresetük együttes összegét és a felelősség megállapítására a munkabérük arányában kerül sor.
Az alperes 2005. szeptember 6-án a 2005. május 30. és 2005. szeptember 6. közötti leltáridőszakra vonatkozó leltározást tartott, amelyen a leltárfelelősségi megállapodást aláíró munkavállalók egy része jelen volt, a felperes azonban nem. A leltározás során 1 972 938 forint leltárhiány megállapítására került sor.
Az alperes a 2005. szeptember 13-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, majd 2005. október 20-án a rendkívüli felmondást visszavonta és e nappal a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetésére került sor.
Ezt megelőzően 2005. október 17-én készült el az a közjegyzői okirat, amelyben a felperes akként nyilatkozott, hogy az "1 972 938 forint leltárhiányt magamra vállalom, kijelentem, hogy az az én hibámból adódott...". A felperes ennek megfelelően a közjegyzői okiratban kötelezettséget vállalt a fenti összeg 36 havi részletben történő megfizetésére. A közjegyző tájékoztatta a felperest a tartozáselismerés Polgári Törvénykönyv szerinti következményeiről, valamint az okirat végrehajtási záradékkal való ellátásának szabályairól.
Tekintettel arra, hogy a leltárhiányként megjelölt összeg megfizetésére nem került sor, az alperes a 2007. június 6-án kelt levelében felszólította a felperest annak egyösszegben történő tizenöt napon belüli megfizetésére.
A felperes a keresetében megtévesztésre, illetve a jóerkölcsbe ütközésre hivatkozással kérte a közjegyzői okirat érvénytelenségének megállapítását, majd a kereseti kérelmének jogalapját úgy pontosította, hogy a Ptk. 242. §-a alapján vitatta a tartozás fennállását arra történő hivatkozással, hogy a leltárhiányért fennálló felelősség jogszabályi feltételei jelen esetben nem valósultak meg, a felperes a leltár időpontjáról nem tudott, tisztázatlan a hiány összege, a csoportos leltárfelelősségi megállapodás ellenére az alperes csak a felperessel szemben érvényesített igényt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a közjegyzői okirat semmisségét megállapította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy a közjegyző előtt a nyilatkozatát kényszer és fenyegetés hatására tette, a közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozat semmisségét elsődlegesen a d=996 ssz=1>Munka Törvénykönyve szabályai szerint kellett elbírálni figyelemmel a Ptk. 200. § (2) bekezdésében foglaltakra. A fel­peres a közjegyzői okiratban önmagával is ellentmondásos nyilatkozatot tett, a teljes leltárhiány megfizetésére vállalkozott, holott a csoportos leltárfelelősségi megállapodás alapján egyetemleges kötelezésnek nincs helye, az alperes is alacsonyabb összegben állapította meg a felperesre eső hiány összegét. A felperesnek a teljes leltárhiány megfizetésére vonatkozó nyilatkozata jogszabályba ütközik. Ellentmondó a felperesnek az a nyilatkozata is, hogy a leltárhiány az ő hibájából következett be, hiszen annak éppen az a jellemzője, hogy ismeretlen okból keletkezik. A felperes közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerése munkajogi szabályokba ütközik, így semmis (Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10.867/2003).
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy csak az ismeretlen okból keletkezett hiány minősül leltárhiánynak, a csoportos leltárfelelősségre vonatkozó szabályok szerint erre irányuló megállapodás hiányában a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelhettek a leltárhiányért.
A felperesnek a közjegyző előtt tett nyilatkozata az Mt. 8. § (1) bekezdése alapján semmis, mivel tartozásátvállalás hiányában ismerte el a csoportos leltárfelelősségi megállapodásban foglaltakon túlmenően a teljes hiányért fennálló felelősségét.
A megyei bíróság osztotta a munkaügyi bíróságnak azt az álláspontját, hogy a nyilatkozat megtételére nem kényszer hatására került sor.
Az alperes nem bizonyította az eljárás során, hogy a leltározáskor készült okiratokat a felperesnek átadta, és azt sem, hogy a felperes által ellenőrizhető lett volna a hiány összege, 514 184 forint értékű termék esetében a hiány oka ismert volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Másodlagosan a jogerős ítélet "részbeni hatályon kívül helyezése" mellett annak megállapítását kérte, hogy a felperes kötelezettségvállalása az őt terhelő 753 030 forint leltárhiány összegéig nem ütközik jogszabályba.
Harmadlagosan kérte "a jogerős ítélet egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását".
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 199. §-ába, a 200. § (1), (2) bekezdésébe, valamint az Mt. 8. §-ába és a 170. § (2) bekezdésébe ütközik.
A másodfokú bíróság iratellenesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a perbeli esetben a leltárhiány oka ismert volt. A jegyzőkönyv szerint a felek úgy nyilatkoztak, hogy a hiány okát nem ismerik. A közokirat semmissége nem állapítható meg arra való hivatkozással, hogy a munkajogi szabályokba [Mt. 170. § (2) bekezdésében meghatározott leltárhiány fogalmába] ütközik.
A felperesnek az a közjegyző előtt tett nyilatkozata, hogy a leltárhiány az "ő hibájából következett be", nem jelenti azt, hogy a hiány oka ismert volna, ugyanis egy több millió forintos leltárhiánynál üzletvezetőként joggal érezhette magát a felperes hibásnak. Egy okirat esetleges ellentmondásos volta sem eredményezi annak semmisségét, ahhoz a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint az szükséges, hogy a nyilatkozat (amely ebből a szempontból a szerződéssel egy tekintet alá esik) jogszabályba ütközzön. Nem jogszabályellenes az sem, ha valaki a Ptk. 242. §-a alapján olyan tartozás megfizetésére vállal kötelezettséget, amely meghaladja a csoportos leltárfelelősségi megállapodás alapján a tartozásból reá eső részt.
Az alperes követelése a felperest a csoportos leltárfelelősségi megállapodás alapján is terhelő összeg mértékéig (753 030 forint) mindképpen megalapozott.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítéletet hatályában fenntartani.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az eljárt bíróságok nem vették figyelembe azt a körülményt, hogy a felperes az eljárás során a kereseti kérelmének jogalapját megváltoztatva valójában nem a tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelenségét állította, hanem azt, hogy a tartozáselismerés ellenére a tartozása nem állt fenn, mivel az alperes a Munka Törvénykönyvének a leltárfelelősségre vonatkozó szabályaiba ütköző módon járt el a leltározás és a leltárhiány megállapítása során. Ennek kapcsán hivatkozott arra, hogy az alperes a leltárfelvételt a távollétében végezte el, annak időpontjáról nem tudott, a leltár eredményét nem ismerte, a csoportos leltárfelelősségi megállapodás ellenére az alperes csak vele szemben kívánt igényt érvényesíteni.
A felperes tehát a Ptk. 242. § (1) bekezdése alapján azt kívánta bizonyítani, hogy tartozása a tartozáselismerés ellenére nem áll fenn, ennek bizonyítására pedig akkor is lehetősége van, ha a tartozáselismerő nyilatkozat egyébként érvényes.
Az alperes helyesen mutatott rá a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az eljárt bíróságok által hivatkozott körülmények - amely szerint a felperes úgy nyilatkozott, hogy a leltárhiány az ő hibájából következett be, illetve hogy annak oka részben ismert volt, valamint az, hogy a tartozáselismerés mértéke a felperest a csoportos leltárfelelősségi megállapodás szerint terhelő összeg mértékénél magasabb volt - nem eredményezi a tartozáselismerő nyilatkozat semmisségét, különösen nem magának a közjegyzői okiratnak a semmisségét.
A felperesnek a kifejezett kereseti kérelme ugyan ennek megállapítására irányult, tartalma szerint azonban nem ezt, hanem azt kívánta bizonyítani, hogy a tartozása a tartozáselismerés ellenére nem áll fenn. A felperes az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy megtámadási okra a továbbiakban nem kíván hivatkozni, semmisségi okként pedig a fentiek szerint olyan körülményeket jelölt meg, amelyekkel valójában a tartozás fennállását vitatta.
Ahhoz, hogy a tartozáselismerő nyilatkozat semmissége megállapítható legyen, magának a nyilatkozatnak kellett volna jogszabályba ütköznie (Ptk. 200. §, Mt. 8. §).
A Legfelsőbb Bíróság az Mfv. I. 10.867/2003. számú határozatával (BH 2005.77.) arra tekintettel állapította meg a tartozáselismerés semmisségét, hogy az annak alapjául szolgáló munkaszerződésben rögzített rendelkezés is semmis volt.
A jelen esetben azonban erről nem volt szó, hiszen önmagában annak, hogy a felperes közjegyzői okiratban tartozáselismerő nyilatkozatot tegyen a leltárhiányért fennálló felelőssége kapcsán, nem volt jogszabályi akadálya.
Ugyanakkor ilyen esetben is lehetősége van a munkavállalónak arra, hogy - akár végrehajtás megszüntetési perben is - bizonyítsa azt, hogy a tartozása nem áll fenn (BH 2006.255.).
Ennek megfelelően az eljárt bíróságoknak elsődlegesen azt kellett volna tisztázniuk, hogy a felperes keresete az általa megfogalmazott petitumtól függetlenül tartalmilag mire irányul, és amennyiben e kereset előterjesztésének jogszabályi akadálya nincs, úgy ezt figyelembe véve kellett volna lefolytatni a bizonyítási eljárást.
Tekintettel arra, hogy az eljárt bíróságok a téves jogi álláspontjuk folytán ezt nem tették meg, a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a munkaügyi bíróságnak tisztáznia kell, hogy a felperes pontos kereseti kérelme mire irányul. Amennyiben a felperes megállapítási keresetet terjeszt elő, úgy vizsgálni kell azt is, hogy ennek a Pp. 123. §-ában rögzített feltételei fennállnak-e. Ennek eldöntése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat alapján a felperessel szemben végrehajtási eljárás indult [Pp. 22. § (1) bekezdés, 349. §].
A kereseti kérelem tartalmának megfelelően a feleket a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint tájékoztatni kell a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének a következményeiről.
Amennyiben a felperes az eljárás során azt állítja, hogy a leltárhiányért fennálló felelőssége egyáltalán nem, vagy csak a tartozáselismerésnél kisebb mértékben állapítható meg, úgy a Ptk. 242. §-ában foglaltakra tekintettel őt terheli annak bizonyítása, hogy a d=996 ssz=1>Munka Törvénykönyve leltárfelelősségi szabályainak megsértésére milyen módon került sor, ez mennyiben befolyásolja a leltárhiányért fennálló felelősség megállapíthatóságát.
(Kúria Mfv. I. 10.883/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.20.361/2011/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2012. december 12. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

v é g z é s t :

A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.20.361/2011/3. számú ítéletét a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2.M.949/2009/18. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét 20.000 (húszezer) forintban és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfában, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 118.400 (egyszáztizenegyezer-négyszáz) forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2005. május 4-étől kezdődően állt az alperes alkalmazásában boltvezetőként, a munkavégzésének helye az alperes által üzemeltetett Ny., D. Gy. út 2. szám alatt lévő E.-P. M. Áruház volt.
2005. május 30-án a felperes és az alperesi üzletben munkát végző munkatársai csoportos leltárfelelősségi megállapodást írtak alá, amely szerint a leltárhiányért fennálló felelősségük mértéke nem haladja meg a hat havi átlagkeresetük együttes összegét és a felelősség megállapítására a munkabérük arányában kerül sor.
Az alperes 2005. szeptember 6-án a 2005. május 30. és 2005. szeptember 6. közötti leltáridőszakra vonatkozó leltározást tartott, amelyen a leltárfelelősségi megállapodást aláíró munkavállalók egy része jelen volt, a felperes azonban nem. A leltározás során 1.972.938 forint leltárhiány megállapítására került sor.
Az alperes a 2005. szeptember 13-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, majd 2005. október 20-án a rendkívüli felmondást visszavonta és e nappal a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetésére került sor.
Ezt megelőzően 2005. október 17-én készült el a közjegyzői okirat, amelyben a felperes akként nyilatkozott, hogy az "1.972.938 forint leltárhiányt magamra vállalom, kijelentem, hogy az az én hibámból adódott...". A felperes ennek megfelelően a közjegyzői okiratban kötelezettséget vállalt a fenti összeg 36 havi részletben történő megfizetésére. A közjegyző tájékoztatta a felperest a tartozáselismerés Polgári törvénykönyv szerinti következményeiről, valamint az okirat végrehajtási záradékkal való ellátásának szabályairól.
Tekintettel arra, hogy a leltárhiányként megjelölt összeg megfizetésére nem került sor, az alperes a 2007. június 6-án kelt levelében felszólította a felperest annak egyösszegben történő tizenöt napon belüli megfizetésére.
A felperes a keresetében megtévesztésre, illetve a jóerkölcsbe ütközésre hivatkozással kérte a közjegyzői okirat érvénytelenségének megállapítását, majd a kereseti kérelmének jogalapját úgy pontosította, hogy a Ptk. 242. §-a alapján vitatta a tartozás fennállását arra történő hivatkozással, hogy a leltárhiányért fennálló felelősség jogszabályi feltételei jelen esetben nem valósultak meg, a felperes a leltár időpontjáról nem tudott, tisztázatlan a hiány összege, a csoportos leltárfelelősségi megállapodás ellenére az alperes csak a felperessel szemben érvényesített igényt.
A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság a 2.M.949/2009/18. számú ítéletével a közjegyzői okirat semmisségét megállapította, az alperest perköltség és illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperes az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy a közjegyző előtt a nyilatkozatát kényszer és fenyegetés hatására tette, a közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozat semmisségét elsődlegesen a d=996 ssz=1>Munka Törvénykönyve szabályai szerint kellett elbírálni figyelemmel a Ptk. 200. § (2) bekezdésében foglaltakra. A felperes a közjegyzői okiratban önmagával is ellentmondásos nyilatkozatot tett, a teljes leltárhiány megfizetésére vállalkozott, holott a csoportos leltárfelelősségi megállapodás alapján egyetemleges kötelezésnek nincs helye, az alperes is alacsonyabb összegben állapította meg a felperesre eső hiány összegét. A felperesnek a teljes leltárhiány megfizetésére vonatkozó nyilatkozata jogszabályba ütközik. Ellentmondó a felperesnek az a nyilatkozata is, hogy a leltárhiány az ő hibájából következett be, hiszen annak éppen az a jellemzője, hogy ismeretlen okból keletkezik. A felperes közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerése munkajogi szabályokba ütközik, így semmis (Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.867/2003).
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 4.Mf.20.361/2011/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest a másodfokú perköltség és a fellebbezési illeték megfizetésére.
Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy csak az ismeretlen okból keletkezett hiány minősül leltárhiánynak, a csoportos leltárfelelősségre vonatkozó szabályok szerint erre irányuló megállapodás hiányában a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelhettek a leltárhiányért.
A felperesnek a közjegyző előtt tett nyilatkozata az Mt. 8. § (1) bekezdése alapján semmis, mivel tartozásátvállalás hiányában ismerte el a csoportos leltárfelelősségi megállapodásban foglaltakon túlmenően a teljes hiányért fennálló felelősségét.
A megyei bíróság osztotta a munkaügyi bíróságnak azt az álláspontját, hogy a nyilatkozat megtételére nem kényszer hatására került sor.
Az alperes nem bizonyította az eljárás során, hogy a leltározáskor készült okiratokat a felperesnek átadta, és azt sem, hogy a felperes által ellenőrizhető lett volna a hiány összege, 514.184 forint értékű termék esetében a hiány oka ismert volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Másodlagosan a jogerős ítélet "részbeni hatályon kívül helyezése" mellett annak megállapítását kérte, hogy a felperes kötelezettségvállalása az őt terhelő 753.030 forint leltárhiány összegéig nem ütközik jogszabályba.
Harmadlagosan kérte "a jogerős ítélet egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását".
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 199. §-ába, a 200. § (1), (2) bekezdésébe, valamint az Mt. 8. §-ába és a 170. § (2) bekezdésébe ütközik.
A másodfokú bíróság iratellenesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a perbeli esetben a leltárhiány oka ismert volt. A 2.M.820/2008/5. számú jegyzőkönyv szerint a felek úgy nyilatkoztak, hogy a hiány okát nem ismerik. A közokirat semmissége nem állapítható meg arra való hivatkozással, hogy a munkajogi szabályokba [Mt. 170. § (2) bekezdésében meghatározott leltárhiány fogalmába] ütközik.
A felperesnek az a közjegyző előtt tett nyilatkozata, hogy a leltárhiány az "ő hibájából következett be", nem jelenti azt, hogy a hiány oka ismert volna, ugyanis egy több millió forintos leltárhiánynál üzletvezetőként joggal érezhette magát a felperes hibásnak. Egy okirat esetleges ellentmondásos volta sem eredményezi annak semmisségét, ahhoz a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint az szükséges, hogy a nyilatkozat (amely ebből a szempontból a szerződéssel egy tekintet alá esik) jogszabályba ütközzön. Nem jogszabályellenes az sem, ha valaki a Ptk. 242. §-a alapján olyan tartozás megfizetésére vállal kötelezettséget, amely meghaladja a csoportos leltárfelelősségi megállapodás alapján a tartozásból reá eső részt.
Az alperes követelése a felperest a csoportos leltárfelelősségi megállapodás alapján is terhelő összeg mértékéig (753.030 forint) mindképpen megalapozott.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra az esetre indítványozta az eljárt bíróságok új határozat hozatalára történő utasítását, ha a határozat meghozatalához további bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítéletet hatályában fenntartani.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az eljárt bíróságok nem vették figyelembe azt a körülményt, hogy a felperes az eljárás során a kereseti kérelmének jogalapját megváltoztatva valójában nem a tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelenségét állította, hanem azt, hogy a tartozáselismerés ellenére a tartozása nem állt fenn (2.M.820/2008/12. számú jegyzőkönyv, 2. oldal 5. bekezdés), mivel az alperes a Munka Törvénykönyvének a leltárfelelősségre vonatkozó szabályaiba ütköző módon járt el a leltározás és a leltárhiány megállapítása során. Ennek kapcsán hivatkozott arra (2.M.820/2008/2. számú jegyzőkönyv), hogy az alperes a leltárfelvételt a távollétében végezte el, annak időpontjáról nem tudott, a leltár eredményét nem ismerte, a csoportos leltárfelelősségi megállapodás ellenére az alperes csak vele szemben kívánt igényt érvényesíteni.
A felperes tehát a Ptk. 242. § (1) bekezdése alapján azt kívánta bizonyítani, hogy tartozása a tartozáselismerés ellenére nem áll fenn, ennek bizonyítására pedig akkor is lehetősége van, ha a tartozáselismerő nyilatkozat egyébként érvényes.
Az alperes helyesen mutatott rá a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az eljárt bíróságok által hivatkozott körülmények - amely szerint a felperes úgy nyilatkozott, hogy a leltárhiány az ő hibájából következett be, illetve hogy annak oka részben ismert volt, valamint az, hogy a tartozáselismerés mértéke a felperest a csoportos leltárfelelősségi megállapodás szerint terhelő összeg mértékénél magasabb volt - nem eredményezi a tartozáselismerő nyilatkozat semmisségét, különösen nem magának a közjegyzői okiratnak a semmisségét.
A felperesnek a kifejezett kereseti kérelme ugyan ennek megállapítására irányult, tartalma szerint azonban nem ezt, hanem azt kívánta bizonyítani, hogy a tartozása a tartozáselismerés ellenére nem áll fenn. A felperes az eljárás során úgy nyilatkozott a 2.M.820/2008/2. számú jegyzőkönyvben foglaltak szerint, hogy megtámadási okra a továbbiakban nem kíván hivatkozni, semmisségi okként pedig a fentiek szerint olyan körülményeket jelölt meg, amelyekkel valójában a tartozás fennállását vitatta.
Ahhoz, hogy a tartozáselismerő nyilatkozat semmissége megállapítható legyen, magának a nyilatkozatnak kellett volna jogszabályba ütköznie (Ptk. 200. §, Mt. 8. §).
A Legfelsőbb Bíróság az Mfv.I.10.867/2003. számú határozatával (BH.2005.77.) arra tekintettel állapította meg a tartozáselismerés semmisségét, hogy az annak alapjául szolgáló munkaszerződésben rögzített rendelkezés is semmis volt.
A jelen esetben azonban erről nem volt szó, hiszen önmagában annak, hogy a felperes közjegyzői okiratban tartozáselismerő nyilatkozatot tegyen a leltárhiányért fennálló felelőssége kapcsán, nem volt jogszabályi akadálya.
Ugyanakkor ilyen esetben is lehetősége van a munkavállalónak arra, hogy - akár végrehajtás megszüntetési perben is - bizonyítsa azt, hogy a tartozása nem áll fenn (BH.2006.255.).
Ennek megfelelően az eljárt bíróságoknak elsődlegesen azt kellett volna tisztázniuk, hogy a felperes keresete az általa megfogalmazott petitumtól függetlenül tartalmilag mire irányul, és amennyiben e kereset előterjesztésének jogszabályi akadálya nincs, úgy ezt figyelembe véve kellett volna lefolytatni a bizonyítási eljárást.
Tekintettel arra, hogy az eljárt bíróságok a téves jogi álláspontjuk folytán ezt nem tették meg, a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a munkaügyi bíróságnak tisztáznia kell, hogy a felperes pontos kereseti kérelme mire irányul. Amennyiben a felperes megállapítási keresetet terjeszt elő, úgy vizsgálni kell azt is, hogy ennek a Pp. 123. §-ában rögzített feltételei fennállnak-e. Ennek eldöntése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat alapján a felperessel szemben végrehajtási eljárás indult [Pp. 22. § (1) bekezdés, 349. §].
A kereseti kérelem tartalmának megfelelően a feleket a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint tájékoztatni kell a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének a következményeiről.
Amennyiben a felperes az eljárás során azt állítja, hogy a leltárhiányért fennálló felelőssége egyáltalán nem, vagy csak a tartozáselismerésnél kisebb mértékben állapítható meg, úgy a Ptk. 242. §-ában foglaltakra tekintettel őt terheli annak bizonyítása, hogy a Munka Törvénykönyve leltárfelelősségi szabályainak megsértésére milyen módon került sor, ez mennyiben befolyásolja a leltárhiányért fennálló felelősség megállapíthatóságát.
A Kúria a felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csak megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.
Budapest, 2012. december 12.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Gál Attila s.k. bíró
(Kúria, Mfv. I. 10.883/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.