EH 2013.03.M7

Amennyiben valamely sorszerű betegség a szolgálati viszony sajátosságaival összefüggésben jelentősen súlyosbodott, az nem a hivatásos szolgálati viszonyon alapuló társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságra teremt alapot, hanem a fegyveres szerv kártérítési felelősségét vetheti fel [1996. évi XLIII. törvény 162. §, 177. § (1) bekezdés, 181. § (3) bekezdés, 196. § (1) bekezdés b) pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperessel hivatásos szolgálati viszonyban állt felperes baleseti járadék iránti igényével összefüggésben az alperes határozatával egészségi állapota romlását nem foglalkozási megbetegedésnek, nem szolgálattal összefüggő kórelváltozásnak minősítette. A felperes fellebbezését az igazságügyi és rendészeti miniszter határozatával elutasította. Ezt követően a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy egészségi állapotának változása szolgálati megbetegedésnek minősül, szolgálati vis...

EH 2013.03.M7 Amennyiben valamely sorszerű betegség a szolgálati viszony sajátosságaival összefüggésben jelentősen súlyosbodott, az nem a hivatásos szolgálati viszonyon alapuló társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságra teremt alapot, hanem a fegyveres szerv kártérítési felelősségét vetheti fel [1996. évi XLIII. törvény 162. §, 177. § (1) bekezdés, 181. § (3) bekezdés, 196. § (1) bekezdés b) pont].
Az alperessel hivatásos szolgálati viszonyban állt felperes baleseti járadék iránti igényével összefüggésben az alperes határozatával egészségi állapota romlását nem foglalkozási megbetegedésnek, nem szolgálattal összefüggő kórelváltozásnak minősítette. A felperes fellebbezését az igazságügyi és rendészeti miniszter határozatával elutasította. Ezt követően a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy egészségi állapotának változása szolgálati megbetegedésnek minősül, szolgálati viszonyával összefüggésben áll.
A munkaügyi bíróság meghozott ítéletével megállapította, hogy a felperes szolgálati viszonya megszűnésekor fennállt betegségeinek szolgálati kötelmekkel való összefüggésének aránya 32%.
A beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes mozgásszervi megbetegedései, nyaki gerinckopásos megbetegedése, nyaki porckorong rendellenessége, gerinc kisízületek elkeményedése és térdízületi elkeményedése, illetve ezen állapotok súlyosbodása kétséget kizáróan összefüggésbe hozható szolgálati kötelmeivel, a szolgálati viszonyban való fokozott fizikai megterheléssel. A felperes Crohn-betegsége szolgálati kötelmekkel való okozati összefüggése nem állapítható meg.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és a felperes szolgálati viszonya megszűnésekor fennállt betegségeinek szolgálati kötelmekkel való összefüggésének arányát 16%-ban állapította meg.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal az elsőfokú megállapítással, miszerint alapvetően a felperes mozgásszervi megbetegedései hozhatók összefüggésbe szolgálati kötelmeivel. Az OMFI szakvéleménye alapján a gerincelváltozások miatti betegség tekintetében csupán annak súlyosbodásában látta a szolgálat fennállásával való összefüggés megállapíthatóságát, ezért ezt a munkaügyi bíróság által megállapított mérték mérséklésére alapot adó körülményként értékelte.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes azt sérelmezte, hogy a perbeli szakvélemény a százalékos összefüggés mértékét 32%-ban határozta meg, melyet a másodfokú bíróság felülmérlegeléssel 16%-ra leszállított, és ezáltal orvosi szakkérdésben foglalt állást, mellyel megsértette a Pp. 177. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 206. §-át.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 196. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott, mert a felperes a keresetét a 30 napos keresetindítási határidő elteltét követően terjesztette elő.
Az alperes továbbá vitatta a perbeli szakvéleményt.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket alaposnak találta.

I.

A Hszt. 196. § (1) bekezdés b) pontja szerint a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogvita esetén 30 napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz, ha a sérelmezett döntést a miniszter hozta. E határidő - minthogy a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást - a 4/2003. Polgári jogegységi határozat értelmében elévülési jellegű anyagi jogi határidő. Ezért a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni. Ebből következően a Hszt. 196. § (1) bekezdésében foglalt határidő elmulasztása esetén a keresetlevelet nem lehet idézés kibocsátása nélkül a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján elutasítani, illetve a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntetni.
A perbeli esetben az esetleges mulasztás jogkövetkezményének levonására a felülvizsgálati eljárásban lehetőség nem volt, mert a pert a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint az előbbiek miatt a Kúria nem szüntethette meg, az alperes pedig a fellebbezésében a határidő elmulasztására nem hivatkozott, ezért a felülvizsgálati eljárás tárgyát sem képezhette. (EBH 2000.371; BH 1997.54)

II.

A felperes keresetében nem az alperes kártérítési felelősségének megállapítását (Hszt. 162. §), hanem a hivatásos szolgálati viszonyon alapuló társadalombiztosítási ellátás, baleseti járadékra való jogosultsága érdekében a betegségei szolgálati kötelmekkel való összefüggésének megállapítását kérte. A szolgálati kötelmekkel összefüggő balesetére, sérülésére nem hivatkozott, ezért csak az vizsgálható, hogy a betegségei megállapíthatóan szolgálati eredetűek-e. Amennyiben ugyanis valamely sorszerű betegség a szolgálati viszony sajátosságaival összefüggésben jelentősen súlyosbodott, az nem a hivatásos szolgálati viszonyon alapuló társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságra teremt alapot, hanem a fegyveres szerv kártérítési felelősségét vetheti fel.
A felperes által keresettel támadott minősítő határozat nem a Hszt. 177. § (1) bekezdésén, hanem a Hszt. 181. § (3) bekezdésén alapult.
A perben irányadó, a fegyveres szervek hivatásos, közalkalmazotti és köztisztviselő állományának munkaköri egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint a belügyi egészségügyi szolgálat igénybevételéről szóló 21/2000. (VIII. 23.) BM-IM-TNM együttes rendelet 23. § (2) bekezdése szerint csak az minősül foglalkozási betegségnek, amely a szolgálati kötelmekkel összefüggő balesettel (sérüléssel) minden kétséget kizáróan ok-okozati összefüggésben van. A R. 23. § (3) bekezdésének megfogalmazásából is kitűnően a baleset (betegség) bekövetkezésének szolgálati kötelmekkel való összefüggő eredete a döntő.
A munkaügyi bíróság az érdemi döntését a perbeli orvosszakértői véleményt elfogadva hozta meg, miszerint a felperes mozgásszervi megbetegedései, illetve ezen állapotok súlyosbodása kétséget kizáróan összefüggésbe hozható szolgálati kötelmeivel. A munkaügyi bíróság az érdemi döntése meghozatalakor az alperes által csatolt OMFI szakvéleményt nem értékelte.
A másodfokú bíróság az OMFI szakvéleményben foglaltakat értékelése körébe vonta és kiemelte, hogy a felperes mozgásszervi elváltozásai meglétéről 2001. évi objektív adat áll rendelkezésre, melyet a perbeli szakvélemény nem vont vizsgálata körébe, ezért - mérlegeléssel - a gerincelváltozások miatti betegség kialakulása tekintetében nem, csupán annak súlyosbodása vonatkozásában találta megállapíthatónak a szolgálati kötelmekkel való összefüggést, melyet mértékcsökkentőként értékelt.
A perben a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az egészségkárosodása szolgálati eredetű. A kétséget kizáró összefüggés a bizonyítottság magas fokát jelenti, amely alapján aggálytalanul megállapítható az összefüggés a megbetegedés és a szolgálat ellátása között és kizárt a megbetegedés szolgálaton kívüli eredete.
A szakvélemények összevetésénél nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a magánszakvéleményt egy országos szinten eljáró, foglalkozás-egészségügyi szakismeretekkel rendelkező szakértői intézet két szakértőből álló bizottsága adta. Így a szakvélemények között fennálló jelentős eltérés a perbeli szakvéleményt aggályossá teszi, különösen arra is tekintettel, hogy a perbeli szakvélemény egyébként perdöntő olyan leletet nem tett vizsgálata tárgyává, melyet a másodfokú bíróság a mozgásszervi betegségek tekintetében a szolgálati eredet megállapíthatóságát kizáró tényként értékelt. Ez esetben pedig a szakértői vélemények között mutatkozó lényeges eltérés feloldásának elmulasztása, a szolgálati kötelmekkel összefüggő egészségkárosodás mértékének bírói mérlegelése a jogerős ítéletet megalapozatlanná teszi.
Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok érdemi döntésük meghozatalakor megsértették a Pp. 182. § (3) bekezdésében, 183. § (2) bekezdésében, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésében előírtakat.
A megismételt eljárás során ezért a szakvélemények között fennálló ellentét feloldásával a felperes keresetére figyelemmel azt kell vizsgálni, hogy a felperes megbetegedései közül melyek minősülnek szolgálati eredetű betegségnek és ezzel okozati összefüggésben a felperesi egészségkárosodás mértéke hány százalékban állapítható meg. E körben a sorszerű betegség súlyosbodásának nincs jelentősége.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a munkaügyi bíróság megállapítást tartalmazó rendelkezésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Mfv. II. 10.943/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Tolna Megyei Bíróság 10.Mf.20.031/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a Tolna Megyei Bíróság 10.Mf.20.031/2011/4. számú ítéletét a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 1.M.589/2010/20. számú ítélete megállapítást tartalmazó rendelkezésére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A munkaügyi bíróság ítéletét a felperes keresetét elutasító részében nem érinti.
A felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költéségét egyenként 20.000,- Ft-ban (Húszezer forintban), míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 36.000,- Ft-ban (Harminchatezer forintban) állapítja meg.
I n d o k o l á s
A felperes 2001-től állt hivatásos szolgálati viszonyban az alperessel. 2002. áprilistól a N. Bevetési Osztály bevetési járőrvezető beosztásában teljesített szolgálatot.
2007. szeptember 11-én kérelmében megbetegedései miatt FÜV bizottság elé állítását kérte. Az ORSZI I. és II. fokú Orvosi Bizottsága is a felperes össz-szervezeti munkaképesség-csökkenését 40 %-ban határozta meg, ezért 2008. március 12-én hivatásos szolgálatra alkalmatlannak minősítették, melynek következményeként a szolgálati viszonya 2008. július 31-én megszűnt.
A felperes baleseti járadék iránti igényével összefüggésben az alperes határozatával egészségi állapota romlását nem foglalkozási megbetegedésnek, nem szolgálattal összefüggő kórelváltozásnak, betegségnek minősítette. E határozat ellen jogi képviselő útján benyújtott fellebbezését a Magyar Köztársaság igazságügyi és rendészeti minisztere 2009. február 2-án kelt határozatával elutasította, amely határozatot megküldeni rendelte a felperes és a jogi képviselő részére is. A határozatot a jogi képviselő 2009. február 11-én, míg a felperes 2009. március 9-én vette át. Ezt követően a felperes 2009. március 23-án előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy egészségi állapotának változása szolgálati megbetegedésnek, betegségnek minősül, szolgálati viszonyával összefüggésben áll.
A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban meghozott 1.M.589/2010/20. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes szolgálati viszonya megszűnésekor fennállt betegségeinek szolgálati kötelmekkel való összefüggésének aránya 32 %. A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes nyaki porckorong-rendellenességben, gerinc kisízületeinek elkeményedésében, kétoldali térdízületi elkeményedésben, kevert szorongásos és depressziós zavar megbetegedésben, alvászavar megbetegedésben és Crohn-betegségben szenved, össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 40 %, ami a korábbi szabályok szerint 50 % mértékű munkaképesség-csökkenésnek felel meg.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás keretében kirendelte az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézet Szekszárdi Csoportját. A perben beszerzett és többször kiegészített igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes mozgásszervi megbetegedései, nyaki gerinckopásos megbetegedése, nyaki porckorong rendellenessége, gerinc kisízületek elkeményedése és térdízületi elkeményedése, illetve ezen állapotok súlyosbodása kétséget kizáróan összefüggésbe hozható szolgálati kötelmeivel, a szolgálati viszonyban való fokozott fizikai megterheléssel. A felperes Crohn-betegsége ugyan az alperesnél fennállt szolgálati ideje alatt alakult ki, azonban ezen betegség szolgálati kötelmekkel való okozati összefüggése nem állapítható meg.
A perbe vont pszichiáter szakértő szerint a felperes 2007. szeptembere óta kevert szorongásos és depressziós zavarban szenved, ezen betegség tünetei kb. 2 éve munkájával összefüggő halmozódó stressz és pszichotraumák mentén jelentkezett, a pszichés feszültségeket egyre kevésbé volt képes kezelni. Ebben az ellene lefolytatott három büntetőeljárás, mint megterhelő pszichés tényező szerepet játszhatott, de szakértői szempontból egyértelműen elhatárolni a munkahelyi megterhelést és a büntetőeljárások pszichés terhét, a szakértő szerint nem lehet.
A szakvélemény a szolgálati kötelmekkel összefüggésbe hozható egészségkárosodás mértékét 32 %-ban határozta meg, melyet a munkaügyi bíróság érdemi döntése alapjául elfogadott.
A munkaügyi bíróság perbeli bizonyítékként nem értékelte az alperes felkérésére az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézettől (OMFI) beszerzett szakvéleményt, amely szerint nem állapítható meg a szolgálati kötelmekkel minden kétséget kizáróan összefüggésben álló felperesi betegség. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában utalt arra, hogy a perben kirendelt szakértő által készített szakvéleménnyel ellentétes magánszakértői vélemény benyújtása önmagában nem teszi szükségessé további bizonyítási eljárás lefolytatását, arra is figyelemmel, hogy a felek új szakértő bevonására indítványt nem tettek.
A munkaügyi bíróság szerint a felperessel szemben folyt három büntetőeljárás közül kizárólag a 2005. évben hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettének gyanúja miatt indult és 2006. november 23-án bizonyítékok hiányában jogerősen felmentéssel zárult büntetőeljárás okozta pszichés tényező értékelhető a felperes pszichés megbetegedése tekintetében a szolgálati kötelmekkel összefüggőként, míg a 2005-ben indult és a felperes bűnösségét közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, valamint 2007. szeptember 4-én elkövetett cselekmény miatt a felperes bűnösségét garázdaság és könnyű testi sértés vétségében kimondó és pénzbüntetésben marasztaló büntetőeljárás nem.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen kizárólag az alperes élt fellebbezéssel; a felperes a keresetét elutasító (a szolgálati kötelmekkel való összefüggés 32 %-ot meghaladó arányára vonatkozó)részt fellebbezéssel nem támadta.
A Tolna Megyei Bíróság 10.Mf.20.031/2011/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és a felperes szolgálati viszonya megszűnésekor fennállt betegségeinek szolgálati kötelmekkel való összefüggésének arányát 16 %-ban állapította meg.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal az elsőfokú megállapítással, miszerint alapvetően a felperes mozgásszervi megbetegedései hozhatók összefüggésbe szolgálati kötelmeivel. Kiemelte azonban a peradatokból, hogy a a felperes mozgásszervi elváltozásai meglétéről 2001. évi objektív adat áll rendelkezésre. Az OMFI véleményben megjelölt, a felperes 2001. szeptember 11-ei gerincfelvétele a mozgásszervek statikai elváltozását mutatta. Dr. F. I. perbeli szakértő véleményében a felperes kórelőzményi adatai között a felperes 2001. évi állapotáról szóló tényadatot nem vonta vizsgálata körébe. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a gerincelváltozások miatti betegség tekintetében csupán annak súlyosbodásában látta a szolgálat fennállásával való összefüggés megállapíthatóságát, ezért ezt a munkaügyi bíróság által megállapított mérték mérséklésére alapot adó körülményként értékelte.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, miszerint a szakvélemények egybehangzóak a tekintetben, hogy pszichés betegségeknek több kiváltó tényezője volt és ezek között a betegséget eredményező okok között a szakértők arányt, mértéket felállítani nem tudtak, így e kérdés megítélése a másodfokú bíróság szerint bírói mérlegelés körébe tartozik, hiszen a 32 %-os mérték a szakértői vélemény szerint valamennyi büntetőeljárás pszichés terhét is magába foglalja. Ugyanakkor a 2005-ben közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és a 2007-ben garázdaság és könnyű testi sértés miatt folyt büntetőeljárások pszichés terhe a felperes által sem vitatottan nem hozhatóak összefüggésbe szolgálati kötelmeivel, a pszichés betegséget kiváltó okok között ezek hatása sem hárítható a másodfokú bíróság szerint az alperesre. Minthogy a munkaügyi bíróság e két büntetőeljárás jelentőségét a felperes pszichés betegségének összetevői szempontjából nem értékelte, ez a körülmény a másodfokú bíróság szerint a felperes szolgálati kötelmeivel összefüggésbe hozott pszichés megbetegedése arányát tovább csökkenti.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és tartalma szerint a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felperes azt sérelmezte, hogy a perbeli szakvélemény a százalékos összefüggés mértékét 32 %-ban határozta meg, melyet a másodfokú bíróság felülmérlegeléssel 16 %-ra leszállított, és ezáltal orvosi szakkérdésben foglalt állást, mellyel megsértette a Pp. 177. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 206. §-át.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását, harmadlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte.
Az alperes mindenekelőtt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 196. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott, mert a felperes a keresetét a 30 napos keresetindítási határidő elteltét követően terjesztette elő. Érvelése szerint a perbeli esetben a keresetindítási határidő a miniszteri határozatnak a felperes jogi képviselője részéről történt átvételével vette kezdetét. Az a tény, hogy a határozatot a felperesnek is kézbesíttették, nem jelenti azt, hogy a keresetindítási határidő a jogi képviselő részére történt korábbi időpontú közléssel nem vette kezdetét. Ezért az alperes szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor a munkaügyi bíróság korábbi pert megszüntető végzését hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az alperes vitatta a perbeli szakvéleményt. Álláspontja szerint egyrészt az nem felel meg a szakvéleménnyel szemben támasztott követelményeknek, másrészt a kétséget kizáró összefüggés bizonyítására nem alkalmas. Az alperes hivatkozása szerint a szakvélemény nélkülözi mindazon tény felsorolását, így a felperest ért konkrét egészségkárosító hatásokat, szolgálati terheléseket, feladatokat, amelyekből szakértői következtetés megalapozottan levonható lett volna. Ezért a munkaügyi bíróság szerinte jogszabálysértően járt el, amikor azt ítélkezése alapjául elfogadta és amikor a rendelkezésre álló szakvélemények közötti ellentétet nem oldotta fel.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében részletezte, hogy a munkaügyi bíróság által magánszakvéleménynek tekintett OMFI szakvélemény mind a pszichés, mind a mozgásszervi problémák és a szolgálat közötti összefüggés hiányára mely tények alapján következtetett, melyet a perbe vont szakértő utóbb tett kiegészítése nem alkalmas megcáfolni, így a perbeli esetben a jogszabály által előírt kétséget kizáró összefüggés fennállására levont jogkövetkeztetés jogsértő.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy a perben nem merült fel olyan adat, hogy a felperessel szemben megindult büntetőeljárások bármelyike kétséget kizáróan összefüggésben állna a felperes megállapított egészségkárosodásával. Hangsúlyozta, hogy az eljárt bíróságok által értékelt, 2005-ben megindult büntetőeljárásban a felperes elleni feljelentést nem az alperes tette, hanem a rendőri intézkedés alá vont személyek és az ügyészség emelt vádat. Az OMFI szakvélemény az okozati összefüggés hiányát e körben részletesen megindokolta.
Az alperes szerint ezért tévedett a munkaügyi bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a munka-egészségügyi kérdésekre szakosodott OMFI szakvélemény, mint magánszakvélemény nem alkalmas a kirendelt szakértői véleménynek aggályossá tételére. Ezzel megsértette a Pp. 182. § (3) bekezdését, mely a szakvélemény fogyatékosságának kiküszöbölését célzó intézkedéseket tartalmazza, továbbá a bírói gyakorlattal ellentétesen járt el, amikor a magánszakvéleményt és a kirendelt szakértő véleményét hierarchikus, alá-fölérendeltségi viszonyba állította.
Nem lehet értékelés nélkül hagyni az alperes szerint azt a másodfokú bíróság által értékelt, és az összefüggés mértékét csökkentő tényezőként figyelembe vett lényeges tényt, mely szerint a kirendelt szakértő egy lényeges tényt - mely szerint a felperes mozgásszervi és statikai elváltozásai már 2001-ben, a felszerelésekor is megvoltak - nem vett figyelembe a véleményének kialakításakor, ezért részben téves alapon nyugvó megállapításokat tett.
Az alperes szerint a perben kirendelt szakértő már eredetileg is aggályos véleményét a magánszakértői vélemény tovább gyengítette a minden kétséget kizáró összefüggést illetően, így a felperes azt nem tudta bizonyítani, ezért az eljárt bíróságok megsértették a bizonyítási teher és bizonyítási kötelezettség Pp. 3. § (3) bekezdése, Pp. 164. § (1) bekezdése, valamint Hszt. 163. § (1) bekezdése szerinti szabályait is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes a fellebbezésében nem támadta a perindítási határidővel kapcsolatos kérdéseket, valamint arra, hogy a magánszakértő személyes vizsgálatot nem folytatott, vele nem találkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében néhány kérdés kiemelése mellett fenntartotta a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Alapos a felperes és az alperes felülvizsgálati kérelme is.
I.
A Hszt. 196. § (1) bekezdés b) pontja szerint a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogvita esetén 30 napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz, ha a sérelmezett döntést a miniszter hozta. E határidő - minthogy a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást - a 4/2003. Polgári jogegységi határozat értelmében elévülési jellegű anyagi jogi határidő. Ezért a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni. Ebből következően a Hszt. 196. § (1) bekezdésében foglalt határidő elmulasztása esetén a keresetlevelet nem lehet idézés kibocsátása nélkül a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján elutasítani, illetve a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntetni.
A perbeli esetben az esetleges mulasztás jogkövetkezményének levonására a felülvizsgálati eljárásban lehetőség nem volt, mert a pert a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint az előbbiek miatt a Kúria nem szüntethette meg, az alperes pedig a fellebbezésében a határidő elmulasztására nem hivatkozott, ezért a felülvizsgálati eljárás tárgyát sem képezhette. (EBH 2000.371; BH 1997.54)
II.
A felperes keresetében nem az alperes kártérítési felelősségének megállapítását (Hszt. 162. §), hanem a hivatásos szolgálati viszonyon alapuló társadalombiztosítási ellátás, baleseti járadékra való jogosultsága érdekében a betegségei szolgálati kötelmekkel való összefüggésének megállapítását kérte. A felperes szolgálati kötelmekkel összefüggő balesetére, sérülésére nem hivatkozott, ezért csak az vizsgálható, hogy a betegségei megállapíthatóan szolgálati eredetűek-e. Amennyiben ugyanis valamely sorszerű betegség a szolgálat sajátosságaival összefüggésben jelentősen súlyosbodott, az nem a hivatásos szolgálati viszonyon alapuló társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságra teremt alapot, hanem a fegyveres szerv kártérítési felelősségét vetheti fel.
Az előbbieket bizonyítja, hogy a felperes által keresettel támadott minősítő határozat nem a Hszt. 177. § (1) bekezdésén, hanem a Hszt. 181. § (3) bekezdésén alapult.
Valamely megbetegedés szolgálati kötelmekkel való összefüggése, illetve a szolgálati eredetű betegség alapján az egészségkárosodás mértéke orvosi szakkérdés, e körben a bíróságnak mérlegelési lehetősége nincs.
A perben irányadó, a fegyveres szervek hivatásos, közalkalmazotti és köztisztviselő állományának munkaköri egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint a belügyi egészségügyi szolgálat igénybevételéről szóló 21/2000. (VIII. 23.) BM-IM-TNM együttes rendelet 23. § (2) bekezdése szerint csak az minősül foglalkozási betegségnek, amely a szolgálati kötelmekkel összefüggő balesettel (sérüléssel) minden kétséget kizáróan ok-okozati összefüggésben van. A R. 23. § (3) bekezdésének megfogalmazásából is kitűnően a baleset (betegség) bekövetkezésének szolgálati kötelmekkel való összefüggő eredete a döntő.
A munkaügyi bíróság az érdemi döntését a perbeli orvosszakértői véleményt elfogadva hozta meg, miszerint a felperes mozgásszervi megbetegedései, nyaki gerinckopásos megbetegedése, nyaki porckorong rendellenessége, gerinc kisízületek elkeményedése és térdízületi elkeményedése, illetve ezen állapotok súlyosbodása kétséget kizáróan összefüggésbe hozható szolgálati kötelmeivel. A munkaügyi bíróság az érdemi döntése meghozatalakor az alperes által csatolt OMFI szakvéleményt nem értékelte.
A másodfokú bíróság az OMFI szakvéleményben foglaltakat értékelése körébe vonta és kiemelte, hogy a felperes mozgásszervi elváltozásai meglétéről 2001. évi objektív adat áll rendelkezésre, melyet a perbeli szakvélemény nem vont vizsgálata körébe, ezért - mérlegeléssel - a gerincelváltozások miatti betegség kialakulása tekintetében nem, csupán annak súlyosbodása vonatkozásában találta megállapíthatónak a szolgálati kötelmekkel való összefüggést, melyet mértékcsökkentőként értékelt. Mértékcsökkentőként vette továbbá számításba, hogy a felperes pszichés megbetegedését több együttes tényező váltotta ki. Ugyanakkor az OMFI szakvélemény által levont következtetéseket indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta.
Helytállóan hivatkozott az alperes arra, miszerint a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az egészségkárosodása szolgálati eredetű. A kétséget kizáró összefüggés a bizonyítottság magas fokát jelenti, amely alapján aggálytalanul megállapítható az összefüggés a megbetegedés és a szolgálat ellátása között és kizárt a megbetegedés szolgálaton kívüli eredete.
Az alperes felülvizsgálati kérelme helytálló érvelést tartalmaz a tekintetben is, hogy a szakvélemények összevetésénél nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a magánszakvéleményt egy országos szinten eljáró, foglalkozás-egészségügyi szakismeretekkel rendelkező szakértői intézet két szakértőből álló bizottsága adta. Így a szakvélemények között fennálló jelentős eltérés a perbeli szakvéleményt aggályossá teszi, különösen arra is tekintettel, hogy a perbeli szakvélemény egyébként perdöntő olyan leletet nem tett vizsgálata tárgyává, melyet a másodfokú bíróság a mozgásszervi betegségek tekintetében a szolgálati eredet megállapíthatóságát kizáró tényként értékelt. Ez esetben pedig a szakértői vélemények között mutatkozó lényeges eltérés feloldásának elmulasztása, a szolgálati kötelmekkel összefüggő egészségkárosodás mértékének bírói bemérlegelése a jogerős ítéletet megalapozatlanná teszi.
Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok érdemi döntésük meghozatalakor megsértették a Pp. 182. § (3) bekezdésében, 183. § (2) bekezdésében, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésében előírtakat.
A megismételt eljárás során ezért a szakvélemények között fennálló ellentét feloldásával a felperes keresetére figyelemmel azt kell vizsgálni, hogy a felperes megbetegedései közül melyek minősülnek szolgálati eredetű betegségnek és ezzel okozati összefüggésben a felperesi egészségkárosodás mértéke hány százalékban állapítható meg. E körben a sorszerű betegség súlyosbodásának nincs jelentősége.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a munkaügyi bíróság megállapítást tartalmazó rendelkezésére is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A munkaügyi bíróság ítéletét a felperes keresetét elutasító részében - fellebbezés hiányában - nem érintette.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség és illeték összegét a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csupán megállapította, melynek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
Budapest, 2012. november 21.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.943/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.