adozona.hu
EH 2013.02.K7
EH 2013.02.K7
Az állami készfizető kezesség - a számos közjogi elem miatt - nem azonos a polgári jog által szabályozott kezességgel. Az állam csak a jogszabályokban rögzített, állam által támogatni kívánt célnak és szabályozásnak megfelelő hitelhez biztosítja a készfizető kezességet [2003. évi XCII. tv. 117. §, 1996. évi CXII. tv. 78. §, 317/2011. (XII. 27.) Korm. r. 2. § (1) bekezdés, 7. § (1) és (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a családi gazdálkodók és más mezőgazdasági kis- és középüzemek kedvezményes hitelezéséhez kapcsolódó kamattámogatásról és állami kezességvállalásról szóló 317/2011. (XII. 27.) Korm. rendeletre (a továbbiakban: Kormányrendelet) és az 52/2008. (III. 14.) Korm. rendeletre alapítottan állami készfizető kezesség beváltását kezdeményezte a képviseletében eljáró K. K. Bank Rt. és P. J. között 2002. május 8-án megkötött hitelszerződés alapján biztosított 16 000 000 Ft összegű hitellel kapc...
EH 2013.02.K7 Az állami készfizető kezesség - a számos közjogi elem miatt - nem azonos a polgári jog által szabályozott kezességgel. Az állam csak a jogszabályokban rögzített, állam által támogatni kívánt célnak és szabályozásnak megfelelő hitelhez biztosítja a készfizető kezességet [2003. évi XCII. tv. 117. §, 1996. évi CXII. tv. 78. §, 317/2011. (XII. 27.) Korm. r. 2. § (1) bekezdés, 7. § (1) és (2) bekezdés].
A felperes a családi gazdálkodók és más mezőgazdasági kis- és középüzemek kedvezményes hitelezéséhez kapcsolódó kamattámogatásról és állami kezességvállalásról szóló 317/2011. (XII. 27.) Korm. rendeletre (a továbbiakban: Kormányrendelet) és az 52/2008. (III. 14.) Korm. rendeletre alapítottan állami készfizető kezesség beváltását kezdeményezte a képviseletében eljáró K. K. Bank Rt. és P. J. között 2002. május 8-án megkötött hitelszerződés alapján biztosított 16 000 000 Ft összegű hitellel kapcsolatban. A felperes 2010. június 7-i kérelmében a fennálló tőketartozás összegét 16 000 000 Ft-ban, kezességbeváltási igényét 9 600 000 Ft-ban jelölte meg, és úgy nyilatkozott, hogy az adós a hitelt a hitelszerződésben rögzített hitelcélnak megfelelően használta fel, a biztosítékokból nem történt megtérülés, az adóssal nem kötött óvadéki szerződést.Az adóhatóság az állami garancia beváltásához kapcsolódóan ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban elutasította a felperes kérelmét.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes - a 2010. november 8. napján kelt határozatában - az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdéseiben, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. §-ában, a Kormányrendelet 2. § (1) és (2) bekezdéseiben, 7. § (1), (2) és (5) bekezdéseiben, az 57/2001. (IX. 21.) FVM rendelet 3. § (5) bekezdésében, 5. § (10), (11), és (13) bekezdéseiben, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 26. § (1) és (6) bekezdéseiben, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 272-276. §-aiban foglaltakra alapította. Határozatában azt állapította meg, "hogy a felperes nem járt el kellő gondossággal, mulasztásokat követett el a folyósítás során, a folyósításkor nem a rá vonatkozó szabályok betartásával járt el, s a kezes helytállási kötelezettsége megszűnik abban az esetben, ha a jogosult hibájából kerülne olyan helyzetbe, hogy teljesítése esetén megfosztaná őt a kielégítés alapjától". A felperes "jogszabályi előírások teljesülésének hiányában folyósította a hitelt", magatartása az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést valósítja meg. Megállapításainak alátámasztásaként a következőkre hivatkozott: A felperes nem nyújthatott volna forgóeszközhitelt tárgyi eszköz (tenyészállatok) beszerzésére, és "egyoldalúan eltűrte, sőt segítette, hogy az adós a Kormányrendeletben foglalt céloktól eltérően a kölcsönösszeget más célra hasznosítsa, nem követelte meg a számlával való elszámolást". Nem bocsátott rendelkezésre olyan döntést előkészítő iratokat, dokumentumokat, amelyek alátámasztották volna, hogy a hitelbírálat során elvégezte az adós pénzügyi, gazdasági helyzetének elemzését, csupán befogadta az adós által szolgáltatott ellentmondásokkal terhes információkat, és nem az általános, hanem az "egyszerűsített" rend szerint bírálta el a hitelkérelmet. Nem tekintett bele adós okmányaiba, helyszíni ellenőrzést is csak a hitel kihelyezését követő 6. évben tartott, nem tett eleget adósminősítési kötelezettségének, a hitel utógondozással kapcsolatos feladatainak sem, mert nem kísérte figyelemmel, nem dokumentálta a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, ide értve az adós pénzügyi-gazdasági helyzetének alakulását, a felajánlott biztosítékok meglétét, érvényesíthetőségét.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok javára történő megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezésük mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte akként, hogy a bíróság kötelezze az adóhatóságot kérelmének helyt adó döntés hozatalára. Az első tárgyaláson hivatkozott arra is, hogy fellebbezésében kérelmét 6 600 000 Ft-ra leszállította.
Az alperes a 2011. április 18. napján kelt kiegészítő határozatában az elsőfokú határozatot azzal hagyja helyben, hogy a felperes az elsőfokú határozattal elutasított 9 600 000 Ft kezesség beváltására benyújtott kérelmét 6 600 000 Ft erejéig tartja fenn.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes a hitelezés során nem járt el kellő gondossággal, mulasztásokat követett el, a közigazgatási és a peres eljárás során sem tudott olyan dokumentumokat bemutatni, amelyek azt bizonyították volna, hogy a hitelbírálat során elvégezte volna az adós pénzügyi-gazdasági helyzetének elemzését, a kockázatfelmérést, érdemi ellenőrzés nélkül bírálta el a hitelkérelmet. A felperes nem jelölt meg olyan rendeletet, amely biztosította volna számára, hogy egyszerűsített hitelbírálati rendszer szerint döntse el a magas kockázatú ügyletet, nem tudta bizonyítani, hogy az adós hogyan használta fel a kölcsönösszegeket, nem kért be számlákat, nem tekintett bele az adós okmányaiba, nem végzett helyszíni ellenőrzéseket, elmulasztotta az adós pénzügyi-gazdasági helyzetének elemzését. Nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes a hitelt kihelyezéskor jelzálogjoggal biztosította, továbbá annak sem, hogy az adós az A. Kft.-vel beszállítói kapcsolatban volt. A felperes ugyanis nem nevezte meg azokat a bevételeket, amelyek a hitel visszafizetését garantálták volna, nem követelte meg a rulírozás tényleges megvalósulását, nem megfelelően végezte a monitoring tevékenységet a folyósítást követően. Ez utóbbi ugyanis nem terjedt ki a fedezet meglétének ellenőrzésére, az ügyfél által tett nyilatkozatok valóságtartalmának és a vagyoni helyzetnek a vizsgálatára, a rendszeres adós minősítésre, helyszíni ellenőrzésre, számlák bekérésére, a hitel cél szerinti felhasználásának ellenőrzésére. Jelen esetben nem az képezte az eljárás tárgyát, hogy a kölcsönszerződés biztosítéka a jogviszony fennállása alatt változott-e vagy sem, vagy hogy a felperes lemondott-e olyan jogról, ami a kezest megillette volna, hanem arról kellett dönteni, hogy a felperes hitelezési előírásoknak megfelelően helyezte-e ki a hitelt. Az alperes pedig bizonyította, hogy a hitelezési eljárás során a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, elkövette a terhére rótt mulasztásokat a folyósítás során, és nem tartotta be a jogszabályokat a hitel utógondozása kapcsán sem. A felperes nemcsak a jogszabályi előírásokat, hanem saját eljárási rendjét is megsértette, amely ok-okozati összefüggésben áll azzal, hogy az állami kezességgel támogatott hitelt helyezett ki. Az államilag garantált kezesség beváltására elsődlegesen az állami kezességvállalásra vonatkozó speciális szabályok az irányadók, csak másodlagosan jöhet szóba a Ptk. kezesség beváltására vonatkozó szabályozása, ezért az alperes határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát. Érvelése szerint a "jogerős ítélet érdemben nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, a helyesen kiválasztott jogszabály téves értelmezésén alapul, részben megalapozatlan és iratellenes, nyilvánvalóan téves, okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes ténybeli következtetéseket rögzít".
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, fenntartotta a határozatában is kifejtett jogi álláspontját.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, a perbelivel egyező illetve ehhez hasonló hitelekhez kapcsoló állami készfizető kezesség - a számos közjogi elem: pl.: a hitel célja, tárgya, tartalma, az állami készfizető kezességvállalás, állami kamattámogatás, adóhatósági ellenőrzési jogosultság miatt - nem azonos a polgári jog által szabályozott készfizető kezességgel. Téves az a felperesi érvelés, mely szerint az ügy eldöntésére irányadó "legközelebbi adekvát jogszabály" a Ptk., hiszen kezességvállalás jelen ügyben jogszabályon, a Kormányrendeleten alapul. Az állam továbbá csakis és kizárólag a jogszabályokban - jelen ügyben Kormányrendeletben - szabályozott, állam által támogatni kívánt célnak és az erre vonatkozó szabályozásnak megfelelő hitelhez biztosítja a készfizető kezességet, ezért nincs az államnak helytállási kötelezettsége akkor, ha a hitelezett, vagy a hitel támogatni kívánt jellege már a kihelyezéskor sem áll fenn, avagy időközben megszűnik. Ettől eltérő álláspont elfogadása esetén értelmét vesztené a Kormányrendeletbe foglalt garantált, azaz államilag támogatott hitel és a bank által saját üzleti kockázatra, piaci feltételek mellett nyújtott hitel közötti megkülönböztetés és szabályozás (EBH 2004.1074., Kfv. I. 35.464/2007/6., Kfv. V. 35.129/2008/8., Kfv. V. 35.217/2008/4. Kfv. I. 35.130/2008/9.)
A Kormányrendelet 7. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az "e rendelet alapján felvett hitelhez kapcsolódó állami kezességvállalásban részesül a családi vállalkozó". A Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés c) pontja pedig kimondja azt is, hogy az a családi gazdálkodó, aki "a gazdálkodáshoz szükséges forgóeszközök beszerzéséhez, rulírozó jellegű hitelt vesz igénybe, a hiteldíj után állami kamattámogatás"-t kap. Az előzőekben ismertetett szabályozásból következően az állami kezességvállalás csak a Kormányrendelet szerinti szabályozásnak megfelelő hitelhez kapcsolódik, tehát gazdálkodáshoz szükséges forgóeszközök beszerzéséhez nyújtott, és igazoltan arra felhasznált rulírozó jellegű hitelhez.
A Hpt. 78. § (1) bekezdése előírja a hitelintézetnek, hogy a "döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez…" kell csatolnia. A Hpt. 78. § (4) bekezdése pedig rögzíti azt is, hogy a hitelintézetnek a kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt rendszeresen figyelemmel kell kísérnie, és dokumentálnia kell a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat. Ezek a rendelkezések nyilvánvalóan keretszabályok, amelyek a hitelintézettől elvárható körültekintő, gondos a szakmai szabályoknak megfelelő eljárást fogalmazzák meg, értelemszerűen a konkrét egyedi ügyekre vonatkozó sajátosságok, részletszabályok felsorolása nélkül, amelyek a hitelek célja, jellege, tárgya, az adós személye… stb. miatt nyilvánvalóan nem lehetnek azonosak minden ügyben. Minden ügyben elvárás azonban a Hpt. 78. §-ában megfogalmazott körültekintő és a szakmai gondosságnak megfelelő magatartás tanúsítása, a jogszabályokban és az ezen alapuló belső szabályzatokban foglaltak betartása tekintettel arra is, hogy az állam, mint készfizető kezes a hitel kihelyezése és időtartama alatt nem rendelkezik jogosultságokkal, csak a beváltás iránti kérelem elbírálására során, tehát utólag vizsgálhatja a garancia beváltás jogszabályi feltételeinek teljesülését. Ez utóbbi vizsgálat pedig - a felperes érvelésével ellentétben - nem nemcsak a formai, azaz az eljárási jogszabályok vizsgálatára terjedhet ki, hanem az előzőekben részletezettek miatt a Kormányrendelet és a Hpt. szerinti anyagi jogi jogszabályi feltételek ellenőrzésére is. (Art. 117. §)
A Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott cél miatt nyilvánvalóan nincs ügydöntő jelentősége a felperes fedezet meglévőségére alapított érvelésének, és annak sem, hogy az állami készfizető kezességvállalást fedezeti értékként nem vette figyelembe. (A kizárólag biztosítékra, pl.: jelzálogjogra alapított hitelezési stratégia azért sem fogadható el, mert a Hpt. előírja a kockázatok felmérését a hitel kihelyezését megelőzően.) Megjegyzi e körben a Kúria azt is, hogy a felperes semmivel nem igazolta, hogy az adós A. Kft.-vel való kapcsolata, vagy bármely más - hitel kihelyezése előtti, vagy hitel fennállta alatti adat - alapot szolgáltatott volna arra, hogy az adós kitermelheti a hitel összegét. Ennél fogva nem fogadható el az a felperesi érvelés mely szerint "a kockázatok mérlegelése és elemzése magával a hitelbírálati döntéssel valósult meg".
Az Art. 117. § értelmében az adóhatóság jogosult annak vizsgálatára, hogy teljesültek-e "a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételei". Ha pedig a "hitelintézet eljárása a feltételeknek nem felel meg, az adóhatóság az állami garancia (kezesség) beváltása iránti kérelmet elutasítja". E törvényi szabályozásból következően az adóhatóság által elrendelt ellenőrzés célja nem a hitelintézet által el nem végzett tevékenység pótlása. A perben vitatott közjogi jogviszonyban az adóhatóság - ahogyan erre korábban a Kúria utalt - csak utólag ismeri meg a hitelezési folyamatot. A jelen esetben nem hivatalból, hanem kérelemre induló eljárásban pedig a beváltás feltételeinek igazolása a kérelmezőt, a felperest terhelte, aki ezzel tisztában is volt, mert e körben nyilatkozatot tett. A közigazgatási és a peres eljárás során azonban - ahogyan ezt az alperes és az elsőfokú bíróság is megállapította- semmivel nem tudta alátámasztani az állami készfizető kezességvállalással érintett hitel cél szerinti kihelyezését, hiszen nem rulírozó hitelt folyósított, tárgyi eszközvásárlásra is hitelt adott, nem ellenőrizte a felhasználást, számlákat nem kért be, nem monitorozta az adóst. Akkor, amikor a felperes arra hivatkozik, hogy ezeknek az alperesi határozatban és jogerős ítéletben terhére rótt mulasztásoknak nincs ügydöntő jelentősége nem kevesebbet állít mint azt, hogy minden gondos hitelezésre vonatkozó szabályt megszeghet, mert számára a megtérülés az állami kezességvállalás folytán biztosított. "Az állami kezességvállalás nyújtotta biztonság nem szolgáltathat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységhez, a pénzintézetre vonatkozó … szabályok be nem tartásához." (Kfv. I. 35.032/2006/5.) Az Art. 117. §-a szerinti jogintézmény célja, hogy körültekintő és gondos eljárásra kényszerítse a hitelintézeteket, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy az adósok a gondosan előkészített hitelszerződések alapján vállalásaikat megfelelően teljesítsék, és ne kerüljön sor a jogszabályi feltételek megszegése miatt az állami kezesség beváltására.(KGD 2008.220) Ha a jogszabályokban előírtaknak nem megfelelő magatartás, továbbá az alperesi határozatban és jogerős ítéletben hiánytalanul, iratszerűen, okszerű mérlegeléssel megállapított tényállás esetén sem lenne megtagadható a kezesség beváltása, akkor az Art. 117. §-a szerinti jogintézmény nem tudná betölteni a törvényi cél szerinti rendeltetését. (Kfv. I. 35.139/2007.) Megjegyzi e körben a Kúria, hogy a felperes által hivatkozott ügy tényállása nem azonos a perbeli ügy tényállásával.
A Kormányrendelet, a Hpt., valamint az Art. értelmében tehát előírás, hogy az adós csak jogszabály szerinti célra kapjon kölcsönt, és csak olyan adós kaphat kölcsönt állami készfizető kezesség biztosítása mellett, akiről az állítható meg a hitelkihelyezést megelőző eljárás alapján, hogy azt vissza fogja fizetni, illetve a hitelt a hitelezési célra használja fel. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen az állapítható meg, hogy a felperes eljárása már a hitel kihelyezésekor, és később sem felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért beváltás iránti kérelme megalapozottan és jogszerűen került elutasításra.
A Kúria - a kifejtettekre figyelemmel - azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.672/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Bíróság 2011. május 30. napján kelt 11.K.30.054/2011/10. számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Bíróság 11.K.30.054/2011/10. sorszámú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra- 576.000 (ötszázhetvenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes a családi gazdálkodók és más mezőgazdasági kis- és középüzemek kedvezményes hitelezéséhez kapcsolódó kamattámogatásról és állami kezességvállalásról szóló 317/2011. (XII. 29.) Korm. rendeletre (a továbbiakban: Kormányrendelet)és az 52/2008. (III. 14.) Korm. rendeletre alapítottan állami készfizető kezesség beváltását kezdeményezte a képviseletében eljáró K. Kereskedelmi Bank Rt. és P.J. között 2002. május 8-án megkötött hitelszerződés alapján biztosított 16.000.000 Ft összegű hitellel kapcsolatban. A felperes 2010. június 7-i kérelmében a fennálló tőketartozás összegét 16 000 000 Ft-ban, kezességbeváltási igényét 9 600 000 Ft-ban jelölte meg, és úgy nyilatkozott, hogy az adós a hitelt a hitelszerződésben rögzített hitelcélnak megfelelően használta fel, a biztosítékokból nem történt megtérülés, az adóssal nem kötött óvadéki szerződést.Az adóhatóság az állami garancia beváltásához kapcsolódóan ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban elutasította a felperes kérelmét.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes - a 2010. november 8. napján kelt határozatában - az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban (Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdéseiben, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. §-ában, a Kormányrendelet 2. § (1) és (2) bekezdéseiben, 7. § (1), (2) és (5) bekezdéseiben, az 57/2001. (IX. 21.) FVM rendelet 3. § (5) bekezdésében, 5. § (10), (11), és (13) bekezdéseiben, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 26. § (1) és (6) bekezdéseiben, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 272-276. §-aiban foglaltakra alapította. Határozatában azt állapította meg, "hogy a felperes nem járt el kellő gondossággal, mulasztásokat követett el a folyósítás során, a folyósításkor nem a rá vonatkozó szabályok betartásával járt el, s a kezes helytállási kötelezettsége megszűnik abban az esetben, ha a jogosult hibájából kerülne olyan helyzetbe, hogy teljesítése esetén megfosztaná őt a kielégítés alapjától". A felperes "jogszabályi előírások teljesülésének hiányában folyósította a hitelt", magatartása az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést valósítja meg. Megállapításainak alátámasztásaként a következőkre hivatkozott: A felperes nem nyújthatott volna forgóeszközhitelt tárgyi eszköz (tenyészállatok) beszerzésére, és "egyoldalúan eltűrte, sőt segítette, hogy az adós a Kormányrendeletben foglalt céloktól eltérően a kölcsönösszeget más célra hasznosítsa, nem követelte meg a számlával való elszámolást". Nem bocsátott rendelkezésre olyan döntést előkészítő iratokat, dokumentumokat, amelyek alátámasztották volna, hogy a hitelbírálat során elvégezte az adós pénzügyi, gazdasági helyzetének elemzését, csupán befogadta az adós által szolgáltatott ellentmondásokkal terhes információkat, és nem az általános, hanem az "egyszerűsített" rend szerint bírálta el a hitelkérelmet. Nem tekintett bele adós okmányaiba, helyszíni ellenőrzést is csak a hitel kihelyezését követő 6. évben tartott, nem tett eleget adósminősítési kötelezettségének, a hitel utógondozással kapcsolatos feladatainak sem, mert nem kísérte figyelemmel, nem dokumentálta a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, ide értve az adós pénzügyi-gazdasági helyzetének alakulását, a felajánlott biztosítékok meglétét, érvényesíthetőségét.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok javára történő megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezésük mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte akként, hogy a bíróság kötelezze az adóhatóságot kérelmének helyt adó döntés hozatalára. Az első tárgyaláson hivatkozott arra is, hogy fellebbezésében kérelmét 6.600.000 Ft-ra leszállította.
Az alperes a 2011. április 18. napján kelt kiegészítő határozatában az elsőfokú határozatot azzal hagyja helyben, hogy a felperes az elsőfokú határozattal elutasított 9.600.000 Ft kezesség beváltására benyújtott kérelmét 6.600.000 Ft erejéig tartja fenn.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes a hitelezés során nem járt el kellő gondossággal, mulasztásokat követett el, a közigazgatási és a peres eljárás során sem tudott olyan dokumentumokat bemutatni, amelyek azt bizonyították volna, hogy a hitelbírálat során elvégezte volna az adós pénzügyi-gazdasági helyzetének elemzését, a kockázatfelmérést, érdemi ellenőrzés nélkül bírálta el a hitelkérelmet. A felperes nem jelölt meg olyan rendeletet, amely biztosította volna számára, hogy egyszerűsített hitelbírálati rendszer szerint döntse el a magas kockázatú ügyletet, nem tudta bizonyítani, hogy az adós hogyan használta fel a kölcsönösszegeket, nem kért be számlákat, nem tekintett bele az adós okmányaiba, nem végzett helyszíni ellenőrzéseket, elmulasztotta az adós pénzügyi-gazdasági helyzetének elemzését. Nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes a hitelt kihelyezéskor jelzálogjoggal biztosította, továbbá annak sem, hogy az adós az A. Kft-vel beszállítói kapcsolatban volt. A felperes ugyanis nem nevezte meg azokat a bevételeket, amelyek a hitel visszafizetését garantálták volna, nem követelte meg a rulírozás tényleges megvalósulását, nem megfelelően végezte a monitoring tevékenységet a folyósítást követően. Ez utóbbi ugyanis nem terjedt ki a fedezet meglétének ellenőrzésére, az ügyfél által tett nyilatkozatok valóságtartalmának és a vagyoni helyzetnek a vizsgálatára, a rendszeres adós minősítésre, helyszíni ellenőrzésre, számlák bekérésére, a hitel cél szerinti felhasználásának ellenőrzésére. Jelen esetben nem az képezte az eljárás tárgyát, hogy a kölcsönszerződés biztosítéka a jogviszony fennállása alatt változott-e vagy sem, vagy hogy a felperes lemondott-e olyan jogról, ami a kezest megillette volna, hanem arról kellett dönteni, hogy a felperes hitelezési előírásoknak megfelelően helyezte-e ki a hitelt. Az alperes pedig bizonyította, hogy a hitelezési eljárás során a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, elkövette a terhére rótt mulasztásokat a folyósítás során, és nem tartotta be a jogszabályokat a hitel utógondozása kapcsán sem. A felperes nemcsak a jogszabályi előírásokat, hanem saját eljárási rendjét is megsértette, amely ok-okozati összefüggésben áll azzal, hogy az állami kezességgel támogatott hitel helyezett ki. Az államilag garantált kezesség beváltására elsődlegesen az állami kezességvállalásra vonatkozó speciális szabályok az irányadók, csak másodlagosan jöhet szóba a Ptk. kezesség beváltására vonatkozó szabályozása, ezért az alperes határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát. Érvelése szerint a "jogerős ítélet érdemben nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, a helyesen kiválasztott jogszabály téves értelmezésén alapul, részben megalapozatlan és iratellenes, nyilvánvalóan téves, okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes ténybeli következtetéseket rögzít". Kifejtette, hogy a beváltáshoz kapcsolódó "legközelebbi, adekvát jogszabály" a Ptk. Az alperes - mivel nem tárta fel a javára szóló tényeket - nem tett eleget az Art. 97. § (6) bekezdése szerinti kötelezettségének. Hangsúlyozta, hogy nincs adat az adóssal szembeni követelés behajthatatlanságára, a kezes kötelezettségének terhesebbé válására, követelést biztosító jogról való lemondásra, a terhére értékelt magatartások és a behajthatatlanság közötti ok-okozati összefüggésre. A hitel kihelyezését megelőzően meggyőződött a biztosítékok meglétéről, valós értékéről, érvényesíthetőségéről, elvégezte a jelzálog fedezetéül lekötött ingatlan értékbecslését, megvizsgálta az adós üzleti tervét, azaz a számszaki üzleti terv adatait, a családi gazdálkodás tevékenységének rövid, szövegszerű bemutatását és a hitelkérelem egyéb adatait is, tehát a Hpt. 78. §-ában foglaltak szerint járt el. Elvégezte az ügyfél adós minősítését, a kockázatok mérlegelését, elemzését is, ez magával a hitelbírálati döntésével valósult meg. A helyszíni szemlék, az adósminősítések évenkénti elvégzése, a személyi jövedelemadó bevallások, aktualizált üzleti tervek bekérése sem javította volna az adós fizetési képességét, vagy készségét. Az e körben esetlegesen elkövetett mulasztások nem voltak érdemi kihatással az adós gazdasági helyzetére. Jogszerűen alkalmazta az egyszerűsített hitelbírálati rendet, és a kölcsöncéltól eltérő felhasználás bizonyítása nem őt, hanem az alperest terhelte volna, aki ezt nem igazolta. A hitel céltól eltérő felhasználása nem a hitelintézet, hanem az adós szerződésszegésének megállapítására lehet alkalmas. A kölcsön megtérülésének biztosítéka pedig a beváltás iránti kérelem benyújtásakor is fennállt. Álláspontja szerint nem élt vissza az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal, a hitelügylet fedezettsége ugyanis - a jelzáloggal érintett ingatlan értéke miatt - állami kezességvállalás nélkül is meghaladta a 100%-ot. Hangsúlyozta, hogy jogszabály nem írja elő a kölcsön üzleti eredményből történő visszafizetését, a rulírozás megkövetelését, az üzleti terv írásbeli elemezését, mint ahogyan azt sem, hogy ehhez egyéb dokumentumokat kéne csatolni, az adóstól számlákat kell bekérni, és a hitelbírálat során az egyszerűsített eljárási rendet nem lehet alkalmazni. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a BH 2009.63. számú döntésre.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, fenntartotta a határozatában is kifejtett jogi álláspontját.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, a perbelivel egyező illetve ehhez hasonló hitelekhez kapcsoló állami készfizető kezesség - a számos közjogi elem: pl.: a hitel célja, tárgya, tartalma, az állami készfizető kezességvállalás, állami kamattámogatás, adóhatósági ellenőrzési jogosultság miatt - nem azonos a polgári jog által szabályozott készfizető kezességgel. Téves az a felperesi érvelés, mely szerint az ügy eldöntésére irányadó "legközelebbi adekvát jogszabály" a Ptk., hiszen kezességvállalás jelen ügyben jogszabályon, a Kormányrendeleten alapul. Az állam továbbá csakis és kizárólag a jogszabályokban - jelen ügyben Kormányrendeletben - szabályozott, állam által támogatni kívánt célnak és az erre vonatkozó szabályozásnak megfelelő hitelhez biztosítja a készfizető kezességet, ezért nincs az államnak helytállási kötelezettsége akkor, ha a hitelezett, vagy a hitel támogatni kívánt jellege már a kihelyezéskor sem áll fenn, avagy időközben megszűnik. Ettől eltérő álláspont elfogadása esetén értelmét vesztené a Kormányrendeletbe foglalt garantált, azaz államilag támogatott hitel és a bank által saját üzleti kockázatra, piaci feltételek mellett nyújtott hitel közötti megkülönböztetés és szabályozás (EBH 2004.1074., Kfv. I.35.464/2007/6., Kfv.V.35.129/2008/8., Kfv.V. 35.217/2008/4. Kfv.I. 35.130/2008/9.)
A Kormányrendelet 7. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az "e rendelet alapján felvett hitelhez kapcsolódó állami kezességvállalásban részesül a családi vállalkozó". A Kormányrendelet 2.§ (1) bekezdés c) pontja pedig kimondja azt is, hogy az a családi gazdálkodó, aki "a gazdálkodáshoz szükséges forgóeszközök beszerzéséhez, rulírozó jellegű hitelt vesz igénybe, a hiteldíj után állami kamattámogatás"-t kap. Az előzőekben ismertetett szabályozásból következően az állami kezességvállalás csak a Kormányrendelet szerinti szabályozásnak megfelelő hitelhez kapcsolódik, tehát gazdálkodáshoz szükséges forgóeszközök beszerzéséhez nyújtott, és igazoltan arra felhasznált rulírozó jellegű hitelhez.
A Hpt. 78. § (1) bekezdése előírja a hitelintézetnek, hogy a "döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez..." kell csatolnia. A Hpt. 78. § (4) bekezdése pedig rögzíti azt is, hogy a hitelintézetnek a kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt rendszeresen figyelemmel kell kísérnie, és dokumentálnia kell a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat. Ezek a rendelkezések nyilvánvalóan keretszabályok, amelyek a hitelintézettől elvárható körültekintő, gondos a szakmai szabályoknak megfelelő eljárást fogalmazzák meg, értelemszerűen a konkrét egyedi ügyekre vonatkozó sajátosságok, részletszabályok felsorolása nélkül, amelyek a hitelek célja, jellege, tárgya, az adós személye... stb. miatt nyilvánvalóan nem lehetnek azonosak minden ügyben. Minden ügyben elvárás azonban a Hpt. 78. §-ában megfogalmazott körültekintő és a szakmai gondosságnak megfelelő magatartás tanúsítása, a jogszabályokban és az ezen alapuló belső szabályzatokban foglaltak betartása tekintettel arra is, hogy az állam, mint készfizető kezes a hitel kihelyezése és időtartama alatt nem rendelkezik jogosultságokkal, csak a beváltás iránti kérelem elbírálására során, tehát utólag vizsgálhatja a garancia beváltás jogszabályi feltételeinek teljesülését. Ez utóbbi vizsgálat pedig - a felperes érvelésével ellentétben - nem nemcsak a formai, azaz az eljárási jogszabályok vizsgálatára terjedhet ki, hanem az előzőekben részletezettek miatt a Kormányrendelet és a Hpt. szerinti anyagi jogi jogszabályi feltételek ellenőrzésére is.(Art. 117. §)
A Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott cél miatt nyilvánvalóan nincs ügydöntő jelentősége a felperes fedezet meglévőségére alapított érvelésének, és annak sem, hogy az állami készfizető kezességvállalást fedezeti értékként nem vette figyelembe. (A kizárólag biztosítékra, pl.: jelzálogjogra alapított hitelezési stratégia azért sem fogadható el, mert a Hpt. előírja a kockázatok felmérését a hitel kihelyezését megelőzően.) Megjegyzi e körben a Kúria azt is, hogy a felperes semmivel nem igazolta, hogy az adós A. Kft-vel való kapcsolata, vagy bármely más - hitel kihelyezése előtti, vagy hitel fennállta alatti adat - alapot szolgáltatott volna arra, hogy az adós kitermelheti a hitel összegét. Ennél fogva nem fogadható el az a felperesi érvelés mely szerint "a kockázatok mérlegelése és elemzése magával a hitelbírálati döntéssel valósult meg".
Az Art. 117. § értelmében az adóhatóság jogosult annak vizsgálatára, hogy teljesültek-e "a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételei". Ha pedig a "hitelintézet eljárása a feltételeknek nem felel meg, az adóhatóság az állami garancia (kezesség) beváltása iránti kérelmet elutasítja". E törvényi szabályozásból következően az adóhatóság által elrendelt ellenőrzés célja nem a hitelintézet által el nem végzett tevékenység pótlása. A perben vitatott közjogi jogviszonyban az adóhatóság - ahogyan erre korábban a Kúria utalt - csak utólag ismeri meg a hitelezési folyamatot. A jelen esetben nem hivatalból, hanem kérelemre induló eljárásban pedig a beváltás feltételeinek igazolása a kérelmezőt, a felperest terhelte, aki ezzel tisztában is volt, mert e körben nyilatkozatot tett. A közigazgatási és a peres eljárás során azonban - ahogyan ezt az alperes és az első fokú bíróság is megállapította- semmivel nem tudta alátámasztani az állami készfizető kezességvállalással érintett hitel cél szerinti kihelyezését, hiszen nem rulírozó hitelt folyósított, tárgyi eszközvásárlásra is hitelt adott, nem ellenőrizte a felhasználást, számlákat nem kért be, nem monitorozta az adóst. Akkor, amikor a felperes arra hivatkozik, hogy ezeknek az alperesi határozatban és jogerős ítéletben terhére rótt mulasztásoknak nincs ügydöntő jelentősége nem kevesebbet állít mint azt, hogy minden gondos hitelezésre vonatkozó szabályt megszeghet, mert számára a megtérülés az állami kezességvállalás folytán biztosított. "Az állami kezességvállalás nyújtotta biztonság nem szolgáltathat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységhez, a pénzintézetre vonatkozó ... szabályok be nem tartásához." (Kfv.I.35.032/2006/5.) Az Art 117. §-a szerinti jogintézmény célja, hogy körültekintő és gondos eljárásra kényszerítse a hitelintézeteket, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy az adósok a gondosan előkészített hitelszerződések alapján vállalásaikat megfelelően teljesítsék, és ne kerüljön sor a jogszabályi feltételek megszegése miatt az állami kezesség beváltására.(KGD2008.220) Ha a jogszabályokban előírtaknak nem megfelelő magatartás, továbbá az alperesi határozatban és jogerős ítéletben hiánytalanul, iratszerűen, okszerű mérlegeléssel megállapított tényállás esetén sem lenne megtagadható a kezesség beváltása, akkor az Art. 117. §-a szerinti jogintézmény nem tudná betölteni a törvényi cél szerinti rendeltetését. (Kfv.I. 35.139/2007.) Megjegyzi e körben a Kúria, hogy a felperes által hivatkozott ügy tényállása nem azonos a perbeli ügy tényállásával.
A Kormányrendelet, a Hpt., valamint az Art. értelmében tehát előírás, hogy az adós csak jogszabály szerinti célra kapjon kölcsönt, és csak olyan adós kaphat kölcsönt állami készfizető kezesség biztosítása mellett, akiről az állítható meg a hitelkihelyezést megelőző eljárás alapján, hogy azt vissza fogja fizetni, illetve a hitelt a hitelezési célra használja fel. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen az állapítható meg, hogy a felperes eljárása már a hitel kihelyezésekor, és később sem felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért beváltás iránti kérelme megalapozottan és jogszerűen került elutasításra.
A Kúria - a kifejtettekre figyelemmel - azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdésében, és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul.
Budapest, 2012. szeptember 27.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr.Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.672/2011.)