EH 2013.01.M1

A munkáltató kártérítési igényének érvényesítése szempontjából nemcsak az tekinthető munkavállalónak, akinek a munkaviszonya a munkáltatónál még fennáll [régi Mt. 36. § (1) és (4) bekezdés, 173. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes a 2010. szeptember 29-én kelt határozatával - a 2010. január 18-án megkötött leltárfelelősségi megállapodás és a kollektív szerződés leltárhiányért való felelősséget szabályozó rendelkezései alapján - a 2010. január 18-ától augusztus 10-ig terjedő leltáridőszakban keletkezett leltárhiány megfizetésére kötelezte az I-IV. rendű felpereseket.
A munkaügyi bíróság az alperes határozatát ítéletével a felperesek munkaviszonyának 2010. augusztus 12-én történt közös megegyezéses megszüntet...

EH 2013.01.M1 A munkáltató kártérítési igényének érvényesítése szempontjából nemcsak az tekinthető munkavállalónak, akinek a munkaviszonya a munkáltatónál még fennáll [régi Mt. 36. § (1) és (4) bekezdés, 173. §].
Az alperes a 2010. szeptember 29-én kelt határozatával - a 2010. január 18-án megkötött leltárfelelősségi megállapodás és a kollektív szerződés leltárhiányért való felelősséget szabályozó rendelkezései alapján - a 2010. január 18-ától augusztus 10-ig terjedő leltáridőszakban keletkezett leltárhiány megfizetésére kötelezte az I-IV. rendű felpereseket.
A munkaügyi bíróság az alperes határozatát ítéletével a felperesek munkaviszonyának 2010. augusztus 12-én történt közös megegyezéses megszüntetése miatt hatályon kívül helyezte. Az ítéleti érvelés szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) és az alperesnél hatályban volt kollektív szerződés is csupán a munkavállalóval szemben teszi lehetővé, hogy a munkáltató a leltárhiány megtérítéséről saját hatáskörben intézkedjen. A kártérítési határozat meghozatalakor a felperesek már nem álltak munkajogviszonyban az alperessel, volt munkáltatójuk csak a bíróság előtt, keresettel érvényesíthette volna jogszerűen a kártérítési igényét, amelynek módjára is irányadó az Mt.</a> által megszabott 60 napos jogvesztő határidő. Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság ítéletével helyes indokaira is tekintettel helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a felperesek keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte az Mt. 1. §-a, 30. §-a és 36. § (4) bekezdése megsértésére hivatkozva.
Az alperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok határozataik meghozatala során figyelmen kívül hagyták azt az elvet, hogy a jogviszonyokat a keletkezésük idején hatályos szabályok alapján kell elbírálni. Az alperesnél hatályos kollektív szerződés munkáltatóra kötelező szabályai biztosították, hogy a felperesek a leltári elszámolás során ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben. A kollektív szerződés garanciális szabályainak a munkaviszony megszűnését követően is érvényesülniük kell, a jogviszonyok megszűnése nem eredményezheti a védelem megszűnését. A munkaügyi bíróság az alperes kollektív szerződés szerinti eljárásának és az abban írt határidőknek a betartását megállapította, nem fogadta el azonban a kollektív szerződésnek a munkáltató általi kártérítés fizetésére vonatkozó rendelkezését azzal az indokkal, hogy a felperesek munkaviszonya megszűnése után a határozat meghozatalakor a kollektív szerződés velük szemben hatályát veszítette, az velük szemben nem alkalmazható. Ez a másodfokú bíróság által is elfogadott értelmezés téves, a helyes értelmezés szerint a munkaviszony ideje alatt keletkezett jogok és kötelezettségek tekintetében a kollektív szerződés rendelkezéseit alkalmazni kell ugyanúgy, mint például a kollektív szerződésnek a munkáltatói felmondás esetén alkalmazandó, az Mt.</a>-nél kedvezőbb végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseit.
Az alperes érvelése szerint a felpereseket jogszerűen kötelezhette a leltárhiány megfizetésére, a leltárhiány ugyanis olyan időszakban keletkezett, amely alatt a felperesek a kollektív szerződés hatálya alatt álltak és a leltár elszámolása is olyan időszakra vonatkozott, amely alatt a munkaviszony fennállt. Az eljárt bíróságok ítéleteikben nem oldották fel az Mt.</a> és a kollektív szerződés alkalmazásának kérdésében kimutatható ellentmondást: a leltári elszámolás során a kollektív szerződést kötelezően alkalmazandónak tartották, a munkáltatói kártérítés kötelezése tekintetében viszont már az Mt.</a> rendelkezéseit tartották irányadónak. Végül az alperes kifejtette, hogy a munkáltató és a munkavállaló egyenrangúságából is következik, hogy a kollektív szerződés garanciális védőrendelkezései mellett a munkáltatót megillető jogoknak is érvényesülniük kell.
A felülvizsgálati kérelem - a következők szerint - alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet az Mt.</a> felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezései és - a felülvizsgálati kérelem tartalmának megfelelően - az Mt. 173. § (1)-(2) bekezdése alapján vizsgálta felül.
Az Mt. 1. § (1) bekezdése az Mt.</a> tárgyi és területi hatályát szabályozza. A munkaügyi bíróság az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről nem e rendelkezés alapján döntött, ítéletét az Mt.</a> rendelkezései alkalmazásával hozta meg, ezért a jogerős ítélet nem sérti az Mt.</a> fenti szabályait.
Az Mt. 30. § a kollektív szerződés szabályozási tárgykö­rét, a 36. § (4) bekezdése pedig a kollektív szerződés személyi hatályát határozza meg. A 30. § szerint kollektív szerződés szabályozhatja a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét, valamint a kollektív szerződést kötő felek közötti kapcsolatrendszert. A 36. § (4) bekezdés alapján a kollektív szerződést nem csak azokra a munkavállalókra kell alkalmazni, akik tagjai a kollektív szerződést kötő szakszervezetnek, hanem azokra is, akik nem tagjai (a szerződés megkötésében részt nem vett szakszervezet tagjai, vagy szervezetlen munkavállalók). Az Mt. 36. § (4) bekezdéséből, és a 36. § (1) bekezdéséből, amely szerint a kollektív szerződés hatálya főszabályként kiterjed a kollektív szerződést megkötő munkáltatóra, következik, hogy a kollektív szerződést alkalmazni kell a munkáltatónál dolgozó valamennyi munkavállalóra.
Az Mt. 173. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti. A 173. § (2) bekezdése lehetőséget ad a munkáltatónak arra, hogy a munkavállalót közvetlenül kötelezze kártérítésre. Ennek feltétele annak az értéknek (összegnek) a meghatározása, amelyet meg nem haladó mértékben a munkavállaló kártérítésre kötelezhető, és az, hogy a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rend szabályozásra kerüljön.
Az eljárt bíróságok az Mt.</a> - ítéletekben közelebbről meg nem jelölt - rendelkezése alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes az Mt.</a>-nek a leltárhiány megtérítésére irányuló igény érvényesítése során is irányadó 173. § (2) bekezdésében biztosított jogával azért nem élhetett, mert a felperesek munkaviszonya a kártérítési határozat meghozatalakor már nem állt fenn. Az Mt. 173. §-a szövegszerűen valóban a munkavállalóval szemben enged kártérítési igényt érvényesíteni, az igényérvényesítés (1) és (2) bekezdés szerinti szabályozásában azonban a bíróság által megjelölt, a munkajogviszony fennállásán alapuló különbség nem mutatható ki. Ilyen értelmezés nem következik az Mt.</a>-nek a kollektív szerződés személyi és tárgyi hatályára vonatkozó szabályozásából sem. Az eljárt bíróságok szűkítő értelmezése (nevezetesen, hogy a munkáltató kártérítési igénye érvényesítése szempontjából csak az tekinthető munkavállalónak, akinek még fennáll a munkaviszonya), téves, annak elfogadása esetén a megszűnt munkaviszonyú munkavállalókkal szemben kártérítési igény az Mt. 173. § (1) bekezdése alapján sem lenne érvényesíthető. A kártérítési igény közvetlen, munkáltatói kártérítési határozattal való érvényesítésének a munkaviszony időközbeni megszűnése miatti kizárását az ítélkezési gyakorlat sem támasztja alá.
Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperesek munkaviszonyának a leltáridőszak alatti fennállására, az érvényesíteni kívánt leltárhiány keletkezésének időszakára tekintettel lehetősége volt az Mt. 173. § (2) bekezdés szerinti igényérvényesítésre. E jogát - a fent kifejtettek szerint - nem érinti, hogy a felperesek munkajogviszonya a határozat meghozatalakor már nem állt fenn.
Az elsőfokú bíróság a felperesek megtérítési felelősségének tisztázása érdekében széles körű bizonyítást folytatott le a felelősség feltételeinek fennállásáról, arról, hogy a felperesek részben vagy egészben kötelezhetők voltak-e a leltárhiány megtérítésére - téves jogi álláspontja miatt - nem foglalt állást. A Kúria a megtérítési felelősség érdemében a felek jogorvoslathoz való joga sérelme nélkül nem hozhatna döntést, ezért a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően, az Mt. 36. § (4) bekezdése és 173. § (2) bekezdés megsértése miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés]. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperesek megtérítési felelőssége fennállásáról, szükség esetén annak mértékéről érdemben köteles dönteni.
(Kúria, Mfv. III. 10.171/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. november 22-én kelt 1.Mf.21.776/2011/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2012. szeptember hó 24. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.21.776/2011/3. számú ítéletét - a Miskolci Munkaügyi Bíróság 1.M.692/2010/8. számú ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 20.000 (húszezer) forintban, amely az ÁFA-t is magában foglalja, a felülvizsgálati eljárás illetékét 39.390 (harminckilencezer-háromszázkilencven) forintban állapítja meg.
I n d o k o l á s
Az alperes a 2010. szeptember 29-én kelt határozatával - a 2010. január 18-án megkötött leltárfelelősségi megállapodás és a kollektív szerződés leltárhiányért való felelősséget szabályozó rendelkezései alapján - a 2010. január 18-ától augusztus 10-ig terjedő leltáridőszakban keletkezett leltárhiány megfizetésére kötelezte az I-IV. rendű felpereseket.
A Miskolci Munkaügyi Bíróság az alperes határozatát az 1.M.1692/2010/8. számú ítéletével a felperesek munkaviszonyának 2010. augusztus 12-én történt közös megegyezéses megszüntetése miatt hatályon kívül helyezte. Az ítéleti érvelés szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) és az alperesnél hatályban volt kollektív szerződés is csupán a munkavállalóval szemben teszi lehetővé, hogy a munkáltató a leltárhiány megtérítéséről saját hatáskörben intézkedjen. A kártérítési határozat meghozatalakor a felperesek már nem álltak munkajogviszonyban az alperessel, volt munkáltatójuk csak a bíróság előtt, keresettel érvényesíthette volna jogszerűen kártérítési igényét, amelynek módjára is irányadó az Mt.</a> által megszabott 60 napos jogvesztő határidő. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.21.776/2011/3. számú ítéletével helyes indokaira is tekintettel helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a felperesek keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte az Mt. 1. §-a, 30. §-a és 36. § (4) bekezdése megsértésére hivatkozva.
Az alperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok határozataik meghozatala során figyelmen kívül hagyták azt az elvet, hogy a jogviszonyokat a keletkezésük idején hatályos szabályok alapján kell elbírálni. Az alperesnél hatályos kollektív szerződés munkáltatóra kötelező szabályai biztosították, hogy a felperesek a leltári elszámolás során ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben. A kollektív szerződés garanciális szabályainak a munkaviszony megszűnését követően is érvényesülniük kell, a jogviszonyok megszűnése nem eredményezheti a védelem megszűnését. A munkaügyi bíróság az alperes kollektív szerződés szerinti eljárásának és az abban írt határidőknek a betartását megállapította, nem fogadta el azonban a kollektív szerződésnek a munkáltató általi kártérítés fizetésére vonatkozó rendelkezését azzal az indokkal, hogy a felperesek munkaviszonya megszűnése után a határozat meghozatalakor a kollektív szerződés velük szemben hatályát veszítette, az velük szemben nem alkalmazható. Ez a másodfokú bíróság által is elfogadott értelmezés téves, a helyes értelmezés szerint a munkaviszony ideje alatt keletkezett jogok és kötelezettségek tekintetében a kollektív szerződés rendelkezéseit alkalmazni kell ugyanúgy, mint például a kollektív szerződésnek a munkáltatói felmondás esetén alkalmazandó, az Mt-nél kedvezőbb végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseit.
Az alperes érvelése szerint a felpereseket jogszerűen kötelezhette a leltárhiány megfizetésére, a leltárhiány ugyanis olyan időszakban keletkezett, amely alatt a felperesek a kollektív szerződés hatálya alatt álltak és a leltár elszámolása is olyan időszakra vonatkozott, amely alatt a munkaviszony fennállt. Az eljárt bíróságok ítéleteikben nem oldották fel az Mt.</a> és a kollektív szerződés alkalmazásának kérdésében kimutatható ellentmondást: a leltári elszámolás során a kollektív szerződést kötelezően alkalmazandónak tartották, a munkáltatói kártérítés kötelezése tekintetében viszont már az Mt.</a> rendelkezéseit tartották irányadónak. Végül az alperes kifejtette, hogy a munkáltató és a munkavállaló egyenrangúságából is következik, hogy a kollektív szerződés garanciális védőrendelkezései mellett a munkáltatót megillető jogoknak is érvényesülniük kell.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján - tárgyaláson bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem - a következők szerint - alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet az Mt.</a> felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezései és - a felülvizsgálati kérelem tartalmának megfelelően - az Mt. 173. § (1)-(2) bekezdése alapján vizsgálta felül.
Az Mt. 1. § (1) bekezdése az Mt.</a> tárgyi és területi hatályát szabályozza. A munkaügyi bíróság az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről nem e rendelkezés alapján döntött, ítéletét az Mt.</a> rendelkezései alkalmazásával hozta meg, ezért a jogerős ítélet nem sérti az Mt.</a> fenti szabályait.
Az Mt. 30. § a kollektív szerződés szabályozási tárgykörét, a 36. § (4) bekezdése pedig a kollektív szerződés személyi hatályát határozza meg. A 30. § szerint kollektív szerződés szabályozhatja a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét, valamint a kollektív szerződést kötő felek közötti kapcsolatrendszert. A 36. § (4) bekezdés alapján a kollektív szerződést nem csak azokra a munkavállalókra kell alkalmazni, akik tagjai a kollektív szerződést kötő szakszervezetnek, hanem azokra is, akik nem tagjai (a szerződés megkötésében részt nem vett szakszervezet tagjai, vagy szervezetlen munkavállalók). Az Mt. 36. § (4) bekezdéséből, és a 36. § (1) bekezdéséből, amely szerint a kollektív szerződés hatálya főszabályként kiterjed a kollektív szerződést megkötő munkáltatóra, következik, hogy a kollektív szerződést alkalmazni kell a munkáltatónál dolgozó valamennyi munkavállalóra.
Az Mt. 173. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti. A 173. § (2) bekezdése lehetőséget ad a munkáltatónak arra, hogy a munkavállalót közvetlenül kötelezze kártérítésre. Ennek feltétele annak az értéknek (összegnek) a meghatározása, amelyet meg nem haladó mértékben a munkavállaló kártérítésre kötelezhető, és az, hogy a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rend szabályozásra kerüljön.
Az eljárt bíróságok az Mt.</a> - ítéletekben közelebbről meg nem jelölt - rendelkezése alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes az Mt-nek a leltárhiány megtérítésére irányuló igény érvényesítése során is irányadó 173. § (2) bekezdésében biztosított jogával azért nem élhetett, mert a felperesek munkaviszonya a kártérítési határozat meghozatalakor már nem állt fenn. Az Mt. 173. §-a szövegszerűen valóban a munkavállalóval szemben enged kártérítési igényt érvényesíteni, az igényérvényesítés (1) és (2) bekezdés szerinti szabályozásában azonban a bíróság által megjelölt, a munkajogviszony fennállásán alapuló különbség nem mutatható ki. Ilyen értelmezés nem következik az Mt-nek a kollektív szerződés személyi és tárgyi hatályára vonatkozó szabályozásából sem. Az eljárt bíróságok szűkítő értelmezése (nevezetesen, hogy a munkáltató kártérítési igénye érvényesítése szempontjából csak az tekinthető munkavállalónak, akinek még fennáll a munkaviszonya), téves, annak elfogadása esetén a megszűnt munkaviszonyú munkavállalókkal szemben kártérítési igény az Mt. 173. § (1) bekezdése alapján sem lenne érvényesíthető. A kártérítési igény közvetlen, munkáltatói kártérítési határozattal való érvényesítésének a munkaviszony időközbeni megszűnése miatti kizárását az ítélkezési gyakorlat sem támasztja alá.
Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperesek munkaviszonyának a leltáridőszak alatti fennállására, az érvényesíteni kívánt leltárhiány keletkezésének időszakára tekintettel lehetősége volt az Mt. 173. § (2) bekezdés szerinti igényérvényesítésre. E jogát - a fent kifejtettek szerint - nem érinti, hogy a felperesek munkajogviszonya a határozat meghozatalakor már nem állt fenn.
Az elsőfokú bíróság a felperesek megtérítési felelősségének tisztázása érdekében széles körű bizonyítást folytatott le, a felelősség feltételeinek fennállásáról, arról, hogy a felperesek részben vagy egészben kötelezhetők voltak-e a leltárhiány megtérítésére - téves jogi álláspontja miatt - nem foglalt állást. A Kúria a megtérítési felelősség érdemében a felek jogorvoslathoz való joga sérelme nélkül nem hozhatna döntést, ezért a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően, az Mt. 36. § (4) bekezdése és 173. § (2) bekezdés megsértése miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés]. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperesek megtérítési felelőssége fennállásáról, szükség esetén annak mértékéről érdemben köteles dönteni.
A felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel.
Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét a Kúria csupán megállapította, arról az eljárást befejező határozatában az elsőfokú bíróság dönt [Pp. 275. § (5) bekezdés].
Budapest, 2012. szeptember 24.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.171/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.