adozona.hu
BH 2013.1.24
BH 2013.1.24
Amikor a szolgálati panaszt az állományilletékes parancsnok bírálja el, a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettségre is figyelemmel nincs jogi indoka annak, hogy a keresetet más szervezeti egységgel szemben kelljen megindítani, mint amely szervezeti egységgel fennállt jogviszonyból ered a perbeli követelés [1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 196. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a per tárgyát képező 2008. szeptember 1-jétől 2009. július 1-jéig terjedő időszakban a II. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, amikor vezénylés alapján más szervezeti egység Bűnügyi Osztálya állományában nyomozói feladatokat látott el az eredeti szolgálati feladatai alóli mentesítés mellett.
A szolgálati panaszában erre az időszakra illetmény-különbözet megfizetését kérte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XL...
BH 2013.1.24 Amikor a szolgálati panaszt az állományilletékes parancsnok bírálja el, a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettségre is figyelemmel nincs jogi indoka annak, hogy a keresetet más szervezeti egységgel szemben kelljen megindítani, mint amely szervezeti egységgel fennállt jogviszonyból ered a perbeli követelés [1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 196. § (4) bekezdés].
A felperes a per tárgyát képező 2008. szeptember 1-jétől 2009. július 1-jéig terjedő időszakban a II. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, amikor vezénylés alapján más szervezeti egység Bűnügyi Osztálya állományában nyomozói feladatokat látott el az eredeti szolgálati feladatai alóli mentesítés mellett.A szolgálati panaszában erre az időszakra illetmény-különbözet megfizetését kérte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 50. § (3) bekezdése alapján. Szolgálati panasza 2009. október 15-ei benyújtásakor már az I. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, ezért az igényét az akkori szolgálati helye szerinti J.-i Rendőrkapitányság vezetőjéhez terjesztette elő, aki a szolgálati panaszt továbbította a korábbi szolgálati hely szerinti kerületi Rendőrkapitányság vezetőjéhez.
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte marasztalni 2008. szeptember 1-jétől 2009. július 1-jéig terjedő időszakra a járőri II. besorolási osztály, II. beosztási kategória 8. fizetési fokozata alapján számított illetmény összege és a nyomozói beosztásnak megfelelő II. besorolási osztály, IV. beosztási kategória, 14. fizetési fokozata alapján számított beosztási illetmény különbözeteként 618 400 forint megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét az I. rendű alperes vonatkozásában elutasította, míg a II. rendű alperes tekintetében a keresetlevelet áttette a II. rendű alperes vonatkozásában illetékes munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes nem hozott felperes által sérelmezett döntést, és az I. rendű alperessel szembeni igényérvényesítést a Hszt. 196. § (4) bekezdése sem alapozhatja meg. A felperes a perbeli keresetét kizárólag a II. rendű alperessel szemben jogosult érvényesíteni, ezért a keresetlevelet a Pp. 349/B. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 129. § (1) bekezdésének alkalmazásával áttenni rendelte az illetékességgel rendelkező munkaügyi bírósághoz.
Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a II. rendű alperes élt fellebbezéssel, melyben az ítéletnek a reá vonatkozó rendelkezése megváltoztatását és vele szemben a per megszüntetését, vagy a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét (I. rendű alperessel szemben a kereset elutasítását) nem érintette, míg fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, miszerint abban a körben, hogy kivel szemben érvényesíthető a felperesi igény, annak van jelentősége, hogy melyik rendőri szerv hozott szolgálati panasszal támadható intézkedést, illetve a felperes szolgálati panaszát ki bírálta el. Eltérő értelmezésre a Hszt. 196. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés sem adhat alapot.
A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és vele szemben a per megszüntetését kérte.
A II. rendű alperes a Hszt. 196. § (4) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a bírói út igénybevételének szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy az igény érvényesítésének időpontjában, vagyis a szolgálati panaszt elutasító határozat kézhezvételét követő 30 napon belül mely jogi személynek minősülő szervnél áll fenn a jogviszony. Minthogy a felperes a keresetlevél benyújtásakor, de már a szolgálati panaszt másodfokon elutasító határozat meghozatalakor is az I. rendű alperes állományába tartozott, jogszabálysértő a II. rendű alperessel szembeni eljárás.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperes keresetben érvényesített követelése a II. rendű alperessel fennálló szolgálati viszonya alatt keletkezett, illetmény különbözet tárgyában előterjesztett szolgálati panaszát ezen szervet irányító állományilletékes parancsnok bírálta el.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 196. § (4) bekezdése értelmében a keresetet a hivatásos állományú azzal a jogi személynek minősülő szervvel szemben indíthatja meg, amelynek vagy az irányítása alá tartozó szervezeti egységnek az állományába tartozik, akkor is, ha a keresettel megtámadott döntést nem a szervet irányító állományilletékes parancsnok hozta.
A Hszt.-t előbbi tartalommal módosító 2005. évi I. törvény 19. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a szolgálati viszony egyik sajátossága, hogy a bíróság előtt megtámadható munkáltatói intézkedéseket gyakran nem az állományilletékes parancsnok, hanem magasabb szintű elöljáró (vezető) hozza meg. A rendelkezés szerint annak a szervnek a székhelye szerinti munkaügyi bírósághoz kell benyújtani a keresetet, amelyik szervnek az állományába tartozik a hivatásos állományú.
A jogszabály módosításának (amely jelenleg is a hivatkozott szöveggel van hatályban) célja tehát az volt, hogy az érintett keresetét a fegyveres szerven belül akkor is azzal a munkáltató (fegyveres) szervezeti egységgel szemben érvényesítse, amelynek állományába tartozik, amennyiben a hivatásos szolgálati viszony sajátossága folytán a szolgálati panasz elbírálására a fegyveres szerv egy magasabb elöljárója volt jogosult. Az idézett rendelkezés azonban az igény keletkezése, esedékessége időpontjában fennálló helyzetre vonatkozik, ellenkező értelmezés oda vezetne, hogy a szolgálati viszony megszűnése esetén a kereset - valamely fegyveres szerv állományába tartozás hiánya folytán - bíróság előtt nem lenne érvényesíthető.
Ebből következően amikor a szolgálati panaszt az állományilletékes parancsnok bírálja el, a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettségre is figyelemmel nincs jogi indoka annak, hogy a keresetet más szervezeti egységgel szemben kelljen megindítani, mint amely szervezeti egységgel fennállt jogviszonyból ered a perbeli követelés.
Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a felperes a keresetét azzal szemben érvényesítheti, akivel szemben az igénye keletkezett, így a keresetlevél áttétele a II. rendű alperes szerint illetékes munkaügyi bírósághoz nem jogsértő. Ezért a Kúria a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan nem érintette.
(Kúria Mfv. II. 10.491/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.496/2010/6. számú jogerős ítélete ellen a II. rendű alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.496/2010/6. számú ítéletének azon rendelkezését, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta, hatályában fenntartja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érinti.A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a per tárgyát képező 2008. szeptember 1-től 2009. július 1-ig terjedő időszakban a II. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, amikor vezénylés alapján a XIV. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály állományában nyomozói feladatokat látott el az eredeti szolgálati feladatai alóli mentesítés mellett.A szolgálati panaszában erre az időszakra illetmény-különbözet megfizetését kérte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. § (3) bekezdése alapján. Szolgálati panasza 2009. október 15-ei benyújtásakor már az I. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, ezért az igényét az akkori szolgálati helye szerinti Jászberényi Rendőrkapitányság vezetőjéhez terjesztette elő, aki a szolgálati panaszt továbbította a korábbi szolgálati hely szerinti BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjéhez.
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében az alpereseket egyetemleges kérte marasztalni 2008. szeptember 1-től 2009. július 1-ig terjedő időszakra a járőri II. besorolási osztály, II. beosztási kategória 8. fizetési fokozata alapján számított illetmény összege és a nyomozói beosztásnak megfelelő II. besorolási osztály, IV. beosztási kategória, 14. fizetési fokozata alapján számított beosztási illetmény különbözeteként 618.400 forint megfizetésére.
A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 2.M.455/2010/12. számú ítéletével a felperes keresetét az I. rendű alperes vonatkozásában elutasította, míg a II. rendű alperes tekintetében a keresetlevelet áttette a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes nem hozott felperes által sérelmezett döntést, és az I. rendű alperessel szembeni igényérvényesítést a Hszt. 196. § (4) bekezdése sem alapozhatja meg. A felperes a perbeli keresetét kizárólag a II. rendű alperessel szemben jogosult érvényesíteni, ezért a keresetlevelet a Pp. 349/B. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 129. § (1) bekezdésének alkalmazásával áttenni rendelte az illetékességgel rendelkező munkaügyi bírósághoz.
Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a II. rendű alperes élt fellebbezéssel, melyben az ítéletnek a reá vonatkozó rendelkezése megváltoztatását és vele szemben a per megszüntetését, vagy a kereset elutasítását kérte.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.496/2010/6. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét (I. rendű alperessel szemben a kereset elutasítását) nem érintette, míg fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, miszerint abban a körben, hogy kivel szemben érvényesíthető a felperesi igény, annak van jelentősége, hogy melyik rendőri szerv hozott szolgálati panasszal támadható intézkedést, illetve a felperes szolgálati panaszát ki bírálta el. Eltérő értelmezésre a Hszt. 196.§ (4) bekezdésében foglalt rendelkezés sem adhat alapot.
A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és vele szemben a per megszüntetését kérte.
A II. rendű alperes a Hszt. 196. § (4) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a bírói út igénybevételének szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy az igény érvényesítésének időpontjában, vagyis a szolgálati panaszt elutasító határozat kézhezvételét követő 30 napon belül mely jogi személynek minősülő szervnél áll fenn a jogviszony. Minthogy a felperes a keresetlevél benyújtásakor, de már a szolgálati panaszt másodfokon elutasító határozat meghozatalakor is az I. rendű alperes állományába tartozott, jogszabálysértő a II. rendű alperessel szembeni eljárás.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperes keresetben érvényesített követelése a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal fennálló szolgálati viszonya alatt keletkezett, illetmény különbözet tárgyában előterjesztett szolgálati panaszát Budapest Rendőrfőkapitánya bírálta el.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 196. § (4) bekezdése értelmében a keresetet a hivatásos állományú azzal a jogi személynek minősülő szervvel szemben indíthatja meg, amelynek vagy az irányítása alá tartozó szervezeti egységnek az állományába tartozik, akkor is, ha a keresettel megtámadott döntést nem a szervet irányító állományilletékes parancsnok hozta.
A Hszt.-t előbbi tartalommal módosító 2005. évi I. törvény 19. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a szolgálati viszony egyik sajátossága, hogy a bíróság előtt megtámadható munkáltatói intézkedéseket gyakran nem az állományilletékes parancsnok, hanem magasabb szintű elöljáró (vezető) hozza meg. A rendelkezés szerint annak a szervnek a székhelye szerinti munkaügyi bírósághoz kell benyújtani a keresetet, amelyik szervnek az állományába tartozik a hivatásos állományú.
A jogszabályi módosítás célja tehát az volt, hogy az érintett keresetét a fegyveres szerven belül akkor is azzal a munkáltató (fegyveres) szervezeti egységgel szemben érvényesítse, amelynek állományába tartozik, amennyiben a hivatásos szolgálati viszony sajátossága folytán a szolgálati panasz elbírálására a fegyveres szerv egy magasabb elöljárója volt jogosult. Az idézett rendelkezés azonban az igény keletkezése, esedékessége időpontjában fennálló helyzetre vonatkozik, ellenkező értelmezés oda vezetne, hogy a szolgálati viszony megszűnése esetén a kereset - valamely fegyveres szerv állományába tartozás hiánya folytán - bíróság előtt nem lenne érvényesíthető.
Ebből következően amikor a szolgálati panaszt az állományilletékes parancsnok bírálja el, a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettségre is figyelemmel nincs jogi indoka annak, hogy a keresetet más szervezeti egységgel szemben kelljen megindítani, mint amely szervezeti egységgel fennállt jogviszonyból ered a perbeli követelés.
Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a felperes a keresetét azzal szemben érvényesítheti, akivel szemben az igénye keletkezett, ezért a keresetlevél áttétele a II. rendű alperes szerint illetékes munkaügyi bírósághoz nem jogsértő. Ezért a Kúria a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan nem érintette.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2012. július 11.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria, Kfv.II.10.491/2011.)