adozona.hu
BH 2013.1.29
BH 2013.1.29
Az építményadó fizetési kötelezettség alóli mentesség szabályozásának alakulása mezőgazdasági hasznosítás esetén 1994. és 2009. között [1990. évi C. tv. 12. §, 13. §, 52. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. P. út 474. sz. alatti, az ingatlan-nyilvántartásban "kivett telephely és raktár"-ként szereplő ingatlanon lévő három csarnokot a R. TSz. régebben baromfitartásra használta. A felperes - jogelődje útján - 2006. február 21-től tulajdonosa az ingatlannak, melyet azonnal lízingbe adott a C. C. Kft.-nek (a továbbiakban: felperesi beavatkozó). A felperes a csarnokok mezőgazdasági termékek raktározására szolgáló átalakítására kapott a 2006. évben építési engedélyt; a 2009. február 5-én keltezet...
BH 2013.1.29 Az építményadó fizetési kötelezettség alóli mentesség szabályozásának alakulása mezőgazdasági hasznosítás esetén 1994. és 2009. között [1990. évi C. tv. 12. §, 13. §, 52. §].
A B. P. út 474. sz. alatti, az ingatlan-nyilvántartásban "kivett telephely és raktár"-ként szereplő ingatlanon lévő három csarnokot a R. TSz. régebben baromfitartásra használta. A felperes - jogelődje útján - 2006. február 21-től tulajdonosa az ingatlannak, melyet azonnal lízingbe adott a C. C. Kft.-nek (a továbbiakban: felperesi beavatkozó). A felperes a csarnokok mezőgazdasági termékek raktározására szolgáló átalakítására kapott a 2006. évben építési engedélyt; a 2009. február 5-én keltezett használatbavételi engedély 2009. március 7-én lett jogerős. A tulajdonjogot 2008. december 31-én, kiválás során, a C. P. Zrt. szerezte meg, de ennek ingatlan-nyilvántartásbeli bejegyzését a tárgyidőszakban nem kérték.A felperes 2009. október 6-i keltezéssel építményadó bevallást nyújtott be, melyben kizárólag adóköteles területeket vallott be. A bevallás utólagos ellenőrzése során megállapították, hogy a felperesnek, mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosnak már a 2007. évtől fennállt építményadó fizetési kötelezettsége. Az adóhatósági eljárás értékelése szerint nem teljesült a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontja által megkívánt kettős feltételből sem az, hogy az ingatlan mezőgazdasági tevékenység céljára szolgáljon, sem az, hogy ténylegesen is ilyen célra használják. A Htv. 14. § (1) bekezdés szerinti feltétel sem következett be: az építési engedély átalakításra szólt, így a használatbavételi engedély az adókötelezettség szempontjából nem releváns. Egyébként is az ingatlant 2006 előtt már használták, és a 2009. évet követően újra hasznosították: a Htv. 14. § (4) bekezdés folytán pedig az építmény használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti. Ezért a kerületi Önkormányzat Jegyzője az határozatával 2006. évre fizetési kötelezettséget nem állapított meg, a 2007-2009. évekre azonban 9 351 180 forint adóhiányt, 4 208 031 forint adóbírságot és 2 213 433 forint késedelmi pótlékot szabott ki. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
Az elsőfokú határozat ellen a felperesi beavatkozó is fellebbezéssel élt, arra hivatkozva, hogy a csarnokok eredetileg baromfitartásra szolgáltak. A fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasító elsőfokú végzést a Pénzügyminisztérium végzésével helybenhagyta, mert az adóigazgatási eljárásban a fellebbezést nem az arra jogosult nyújtotta be.
A felperes keresete nyomán az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot, az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy a perbeli építmény a 2007-2009. években adómentes volt, ezért törölte a felperes terhére megállapított adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot.
A Htv. 13. § h) pontjához kapcsolódóan rögzítette, az ingatlan-nyilvántartáshoz kapcsolódó feltétel teljesült: az épületek 2006-ig baromfitartásra szolgáltak és az átalakítás is mezőgazdasági termékek raktározását célozta. Indokolása szerint az épület szolgálhatott állattartásra vagy növénytermesztésre. A Htv. 14. § (1) és (4) bekezdése kapcsán azt állapította meg, hogy a végzett átalakítások eredményeként kiadott használatbavételi engedély jogerőre emelkedéséig a felperest megillette az adómentesség.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdésével, a Htv. 13. § h) pontjával, valamint 14. § (1), (2) és (4) bekezdésével.
A Htv. 13. § h) pont szerinti kettős feltételrendszer kapcsán hivatkozott arra, hogy az adómentességhez az ingatlannak - az EBH 2004/1071. elvi döntés szerint is - ténylegesen szolgálnia kell a növénytermesztést, vagy az állattartást; nem elégséges, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatok ne zárják ki ezt a rendeltetést, téves a jogerős ítélet "szolgálhat" minősítése. Ezt támasztja alá a BH 2006. évi 305. számú eseti döntés is. A felperes, mint adóalany esetében a mentességet eredményező használat fogalmilag kizárt, mert a felperes lízingbe adta az ingatlanokat.
A Htv. 14. §-hoz kapcsolódóan arra hivatkozott, hogy az a már meglevő épületek esetén a hasznos alapterület módosulásra vonatkozik, de az adóalanyiságot egyébként sem érinti, az mindvégig fennmarad.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Htv. 13. § h) pontjával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az alperes az Elvi határozat lényegét nem ragadta meg, azt a KGD 1998. évi 83. (helyesen: 86.) számú döntés szerint kell értenie: az épületek rendeltetésének megállapításánál az a cél a meghatározó, amelyre épült. Az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően állapíthatta meg az adómentességet. A tényleges használatot egyébként az alperes nem vizsgálta, helyszíni eljárást nem folytatott le.
Vitatta, hogy a lízingbe vevő ne lehetne adóalany, hivatkozással a Htv. 12. § (1) bekezdésére, és 52. § 7) pontjára. A lízing szerződés ugyanis, bár az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyezhető jog, atipikus, tulajdonjogot eredményező szerződés; hivatkozott a BDT 2001. évi 388. számú eseti határozatára. Az EBH 2008. évi 1820. számú, az ingatlan-nyilvántartási széljegy kapcsán adott adójogi értelmezés szerint pedig a potenciális tulajdonost is az építményadó alanyának kell tekinteni.
A felperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a felperessel azonos indokok alapján kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak is ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít.
Az alperes által megjelölt, 2000. évi tárgyidőszakot érintő EBH 2004. 1071. elvi határozat külön kitért arra, hogy az alperesi határozat tartalma és a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretekre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban nem foglalkozhatott azzal a kérdéssel, miszerint a Htv. 13. § h) pontja szerinti adómentesség esetén csak az adóalany, vagy bérbeadás útján történő hasznosítás esetén a bérlő is folytathat-e növénytermesztési tevékenységet.
A Kúriának azonban figyelembe kellett venni, hogy a jogszabályi környezet 2003. január 1. napjával megváltozott. A Htv. 13. § h) pontjának a 2002. évi XLII. törvény 153. §-ával történt módosítás következtében a korábbiakhoz képest lényeges eltérés, hogy míg ezt megelőzően a mentesség érvényesítésének csak az volt a feltétele, hogy az épület szolgáljon állattartásra, vagy növénytermesztésre, és nem volt személyi megkötés, azaz nem csak az ingatlan tulajdonosa, hanem más személy (pl. bérlő) is végezhetett állattartást, növénytermesztést, az új rendelkezések már egyrészt előírják a tevékenység folytatását, másrészt pedig csak a Hpt. 12. § (1) bekezdés szerinti adóalany által rendeltetésszerűen folytatott tevékenységet tekintik relevánsnak.
Ezen körülményre figyelemmel a Kúria a jelen eljárásban, a felülvizsgálati kérelem alapján, értékelendő tényállási elemnek tekintette azt az elsőfokú bíróság által figyelmen kívül hagyott tényt, hogy a felperes az ingatlant lízing útján hasznosította.
A Htv. 1993. január 1. és 2002. december 31. között hatályos 13. § h) pontja alapján mentes az adó alól az állattartást szolgáló épület, valamint az ehhez kapcsolódó raktárak, tárolók, továbbá a növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épületek (pl. a műtrágyatárolók, magtárak stb.).
A Htv. 2003. január 1-jétől hatályos, a 2002. évi XLII. törvény 153. §-ával módosította 13. § h) pontja szerint mentes az adó alól az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az épületet az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra is, hogy a tárgyidőszakban irányadó Htv. 13. § h) pont alkalmazásában az épület ingatlan-nyilvántartásbeli adatain túl a mentességnek az adóalany általi tényleges használata is a feltétele: nem elégséges a jogerős ítélet szerinti feltételes mód alkalmazása, az, hogy az ingatlan "szolgálhatott" állattartásra vagy növénytermesztésre. A Kúria továbbra is irányadónak tekinti a már megjelölt, de még a korábbi szabályozást alkalmazó EBH 2004. 1071. elvi határozatban megfogalmazottakat: az adómentesség megállapításához egyrészről az szükséges, hogy az épület mezőgazdasági tevékenység célját szolgálja, másrészt ténylegesen is ilyen jellegű tevékenység céljára kell használni.
A Kúria itt emeli ki, hogy a felperesi oldal ellenkérelmeiben hivatkozott KGD 1998. évi 86. számú jogeset szerinti jogértelmezés a perbeli időszakban már egyáltalán nem alkalmazható. Az 1994-1995. években - és 2002. december 31-ig - hatályos Htv. 13. § h) pontja csak az épület célját tekintette relevánsnak. A perbeli időszakra irányadó, a fentiekben már megjelölt 2003. január 1. napjától hatályos rendelkezés azonban már jogszabályi szinten tartalmazza azokat az együttes feltételeket - az épület rendeltetése és tényleges használata -, amelyeket a jogalkalmazás a 2000. évre dolgozott ki, amelyek a már hivatkozott EBH 2004. 1071. elvi határozatban megfogalmazódtak. A feltételek bármelyikének hiánya 2003. január 1-jét követően törvényi szinten zárja ki a mentesség alkalmazását.
A Htv. 13. § h) pontjának alkalmazása során a kettős feltételnek az adóalanyra nézve kell fennállni.
Az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével a 2007. évtől kezdődően a felperes volt az építményadó alanya. A Htv. 12. § (1) bekezdésének megfelelően az adó alanya az, aki a naptári év első napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben az építményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya.
A felülvizsgálati ellenkérelmeknek az adóalanyiságra vonatkozó előadásai kapcsán a Kúria kiemeli, hogy a Htv. 52. § (7) bekezdése a második fordulattól kezdődően nem a tulajdonos fogalmának szűkebb vagy tágabb értelmezését tartalmazza, hanem azt az időpontot határozza meg, hogy az adott személyt a Htv. alkalmazásában mikortól kell tulajdonosnak tekinteni. Így tulajdonjog átruházására irányuló szerződés esetén a szerző felet a helyi adók szempontjából adóalanynak a széljegyzett szerződés benyújtásától kell tekinteni, mint azt a felperes által hivatkozott EBH 2008. 1820. elvi határozat is tartalmazza; építési engedélyezési eljárás alá tartozó ingatlan esetén nem elég a széljegy, a szerző fél tulajdonosnak csak a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésétől tekinthető; túlépítésnél, beépítésnél, ráépítésnél, elbirtoklásnál pedig a Ptk. szabályai az irányadók.
A C. P. Zrt. tulajdonjoga 2009. december 31-ig még széljegy formájában sem került feltüntetésre, így a tárgyidőszakban nem tekinthető tulajdonosnak. A felperesi beavatkozót érintő lízing a tárgyidőszakban az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyezhető jog volt; a zárt végű pénzügyi lízing esetében erre az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv. 17. §-ának (3) bekezdése alapján is csak 2010. december 1-jétől van lehetőség. Fentiek következtében az alperes helytállóan tekinthette a 2007-2009. időszakban az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonost, azaz a felperest adóalanynak.
Az ingatlant a 2007. és 2009. között senki nem használta ténylegesen mezőgazdasági tevékenységre. Az előző tulajdonos baromfi-nevelési tevékenységét már a 2006. évben sem folytatták, a felperes az ingatlant lízing útján hasznosította, az ingatlanon építkezés folyt.
Az adóalany felperes tényleges mezőgazdasági használatának hiányában a jogerős ítélet tévesen alkalmazta a Htv. 14. §-ának (4) bekezdését is: az építmény használatának szünetelése a perbeli tényállás mellett nem az adófizetési kötelezettség alóli mentességet, hanem éppen az adófizetési kötelezettség fennállását nem érinti. Az pedig, hogy az építkezést követő 2010. adóévben, a jogerős használatbavételi engedély függvényében miként alakul az építményadó fizetése, nincs hatással a felperes tárgyidőszaki kötelezettségére.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. I. 35.517/2011)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Bíróság 2011. április hó 26. napján kelt 16.K.32.792/2010/6. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, a 2012. szeptember hó 13. napján tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Bíróság 16.K.32.792/2010/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint elsőfokú és 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 561.100 (ötszázhatvanegyezer-egyszáz) forint kereseti és 561.100 (ötszázhatvanegyezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A B., P. ... hrsz. alatti, az ingatlan-nyilvántartásban "kivett telephely és raktár"-ként szereplő ingatlanon lévő három csarnokot a R. TSz. régebben baromfitartásra használta. A felperes - jogelődje útján - 2006. február 21-től tulajdonosa az ingatlannak, melyet azonnal lízingbe adott a C. C. Kft-nek (a továbbiakban: felperesi beavatkozó). A felperes a csarnokok mezőgazdasági termékek raktározására szolgáló átalakítására kapott a 2006. évben építési engedélyt; a 2009. február 5-én keltezett használatbavételi engedély 2009. március 7-én lett jogerős. A tulajdonjogot 2008. december 31-én, kiválás során, a C. P. Zrt. szerezte meg, de ennek ingatlan-nyilvántartásbeli bejegyzését a tárgyidőszakban nem kérték.A felperes 2009. október 6-i keltezéssel építményadó bevallást nyújtott be, melyben kizárólag adóköteles területeket vallott. A bevallás utólagos ellenőrzése során megállapították, hogy a felperesnek, mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosnak már a 2007. évtől fennállt építményadó fizetési kötelezettsége. Az adóhatósági eljárás értékelése szerint nem teljesült a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontja által megkívánt kettős feltételből sem az, hogy az ingatlan mezőgazdasági tevékenység céljára szolgáljon, sem az, hogy ténylegesen is ilyen célra használják. A Htv. 14. § (1) bekezdés szerinti feltétel sem következett be: az építési engedély átalakításra szólt, így a használatbavételi engedély az adókötelezettség szempontjából nem releváns. Egyébként is az ingatlant 2006 előtt már használták, és a 2009. évet követően újra hasznosították: a Htv. 14. § (4) bekezdés folytán pedig az építmény használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti. Ezért a XVII. kerületi Önkormányzat Jegyzője az 5/5080-6/2009. számú határozatával 2006. évre fizetési kötelezettséget nem állapított meg, a 2007-2009. évekre azonban 9.351.180 forint adóhiányt, 4.208.031 forint adóbírságot és 2.213.433 forint késedelmi pótlékot szabott ki. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
Az elsőfokú határozat ellen a felperesi beavatkozó is fellebbezéssel élt, arra hivatkozva, hogy a csarnokok eredetileg baromfitartásra szolgáltak. A fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasító elsőfokú végzést a Pénzügyminisztérium végzésével helybenhagyta, mert az adóigazgatási eljárásban a fellebbezést nem az arra jogosult nyújtotta be.
A felperes keresete nyomán az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot, az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy a perbeli építmény a 2007-2009. években adómentes volt, ezért törölte a felperes terhére megállapított adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot.
A Htv. 13. § h) pontjához kapcsolódóan rögzítette, az ingatlan-nyilvántartáshoz kapcsolódó feltétel teljesült: az épületek 2006-ig baromfitartásra szolgáltak és az átalakítás is mezőgazdasági termékek raktározását célozta. Indokolása szerint az épület szolgálhatott állattartásra vagy növénytermesztésre. A Htv. 14. § (1) és (4) bekezdése kapcsán azt állapította meg, hogy a végzett átalakítások eredményeként kiadott használatbavételi engedély jogerőre emelkedéséig a felperest megillette az adómentesség.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206.§-ának (1) bekezdésével, a Htv. 13. § h) pontjával, valamint 14.§ (1), (2) és (4) bekezdésével.
A Htv. 13. § h) pont szerinti kettős feltétel rendszer kapcsán hivatkozott arra, hogy az adómentességhez az ingatlannak - az EBH 2004. 1071. elvi döntés szerint is - ténylegesen szolgálnia kell a növénytermesztést, vagy az állattartást; nem elégséges, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatok ne zárják ki ezt a rendeltetést, téves a jogerős ítélet "szolgálhat" minősítése. Ezt támasztja alá a BH 2006. évi 305. számú eseti döntés is. A felperes, mint adóalany esetében a mentességet eredményező használat fogalmilag kizárt, mert a felperes lízingbe adta az ingatlanokat.
A Htv. 14. §-hoz kapcsolódóan arra hivatkozott, hogy az a már meglevő épületek esetén a hasznos alapterület módosulásra vonatkozik, de az adóalanyiságot egyébként sem érinti, az mindvégig fennmarad.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Htv. 13.§ h/ pontjával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az alperes az Elvi határozat lényegét nem ragadta meg, azt a KGD 1998. évi 83. (helyesen: 86.) számú döntés szerint kell értenie: az épületek rendeltetésének megállapításánál az a cél a meghatározó, amelyre épült. Az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően állapíthatta meg az adómentességet. A tényleges használatot egyébként az alperes nem vizsgálta, helyszíni eljárást nem folytatott le.
Vitatta, hogy a lízingbe vevő ne lehetne adóalany, hivatkozással a Htv. 12. § (1) bekezdésére, és 52. § 7. pontjára. A lízing szerződés ugyanis, bár az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyezhető jog, atipikus, tulajdonjogot eredményező szerződés; hivatkozott a BDT 2001. évi 388. számú eseti határozatára. Az EBH 2008. évi 1820. számú-, az ingatlan-nyilvántartási széljegy kapcsán adott adójogi értelmezés szerint pedig a potenciális tulajdonost is az építményadó alanyának kell tekinteni.
A felperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a felperessel azonos indokok alapján kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak is ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít.
Az alperes által megjelölt, 2000. évi tárgyidőszakot érintő EBH 2004. 1071. elvi határozat külön kitért arra, hogy az alperesi határozat tartalma és a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretekre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban nem foglalkozhatott azzal a kérdéssel, miszerint a Htv. 13. § h) pontja szerinti adómentesség esetén csak az adóalany, vagy bérbeadás útján történő hasznosítás esetén a bérlő is folytathat-e növénytermesztési tevékenységet.
A Kúriának azonban figyelembe kellett venni, hogy a jogszabályi környezet 2003. január 1. napjával megváltozott. A Htv. 13. § h) pontjának a 2002. évi XLII. törvény 153. §-ával történt módosítás következtében a korábbiakhoz képest lényeges eltérés, hogy míg ezt megelőzően a mentesség érvényesítésének csak az volt a feltétele, hogy az épület szolgáljon állattartásra, vagy növénytermesztésre, és nem volt személyi megkötés, azaz nem csak az ingatlan tulajdonosa, hanem más személy (pl. bérlő) is végezhetett állattartást, növénytermesztést, az új rendelkezések már egyrészt előírják a tevékenység folytatását, másrészt pedig csak a Hpt. 12.§ (1) bekezdés szerinti adóalany által rendeltetésszerűen folytatott tevékenységet tekintik relevánsnak.
Ezen körülményre figyelemmel a Kúria a jelen eljárásban, a felülvizsgálati kérelem alapján, értékelendő tényállási elemnek tekintette azt az elsőfokú bíróság által figyelmen kívül hagyott tényt, hogy a felperes az ingatlant lízing útján hasznosította.
A Htv. 1993. január 1. és 2002. december 31. között hatályos 13. § h) pontja alapján mentes az adó alól az állattartást szolgáló épület, valamint az ehhez kapcsolódó raktárak, tárolók, továbbá a növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épületek (pl. a műtrágyatárolók, magtárak stb.).
A Htv. 2003. január 1-től hatályos, a 2002. évi XLII. törvény 153. §-ával módosította 13. § h) pontja szerint mentes az adó alól az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az épületet az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra is, hogy a tárgyidőszakban irányadó Htv. 13. § h) pont alkalmazásában az épület ingatlan-nyilvántartásbeli adatain túl a mentességnek az adóalany általi tényleges használata is a feltétele: nem elégséges a jogerős ítélet szerinti feltételes mód alkalmazása, az, hogy az ingatlan "szolgálhatott" állattartásra vagy növénytermesztésre. A Kúria továbbra is irányadónak tekinti a már megjelölt, de még a korábbi szabályozást alkalmazó EBH 2004. 1071. elvi határozatban megfogalmazottakat: az adómentesség megállapításához egyrészről az szükséges, hogy az épület mezőgazdasági tevékenység célját szolgálja, másrészt ténylegesen is ilyen jellegű tevékenység céljára kell használni.
A Kúria itt emeli ki, hogy a felperesi oldal ellenkérelmeiben hivatkozott KGD 1998. évi 86. számú jogeset szerinti jogértelmezés a perbeli időszakban már egyáltalán nem alkalmazható. Az 1994-1995. években - és 2002. december 31-ig - hatályos Htv. 13. § h) pontja csak az épület célját tekintette relevánsnak. A perbeli időszakra irányadó, a fentiekben már megjelölt 2003. január 1. napjától hatályos rendelkezés azonban már jogszabályi szinten tartalmazza azokat az együttes feltételeket - az épület rendeltetése és tényleges használata -, amelyeket a jogalkalmazás a 2000. évre dolgozott ki, amelyek a már hivatkozott EBH 2004. 1071. elvi határozatban megfogalmazódtak. A feltételek bármelyikének hiánya 2003. január 1-jét követően törvényi szinten zárja ki a mentesség alkalmazását.
A Htv. 13. § h) pontjának alkalmazása során a kettős feltételnek az adóalanyra nézve kell fennállni.
Az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével a 2007. évtől kezdődően a felperes volt az építményadó alanya. A Htv. 12. § (1) bekezdésének megfelelően az adó alanya az, aki a naptári év első napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben az építményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya.
A felülvizsgálati ellenkérelmeknek az adóalanyiságra vonatkozó előadásai kapcsán a Kúria kiemeli, hogy a Htv. 52. § (7) bekezdése a második fordulattól kezdődően nem a tulajdonos fogalmának szűkebb vagy tágabb értelmezését tartalmazza, hanem azt az időpontot határozza meg, hogy az adott személyt a Htv. alkalmazásában mikortól kell tulajdonosnak tekinteni. Így tulajdonjog átruházására irányuló szerződés esetén a szerző felet a helyi adók szempontjából adóalanynak a széljegyzett szerződés benyújtásától kell tekinteni, mint azt a felperes által hivatkozott EBH 2008. 1820. elvi határozat is tartalmazza; építési engedélyezési eljárás alá tartozó ingatlan esetén nem elég a széljegy, a szerző fél tulajdonosnak csak a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésétől tekinthető; túlépítésnél, beépítésnél, ráépítésnél, elbirtoklásnál pedig a Ptk. szabályai az irányadók.
A C. P. Zrt. tulajdonjoga 2009. december 31-ig még széljegy formájában sem került feltüntetésre, így a tárgyidőszakban nem tekinthető tulajdonosnak. A felperesi beavatkozót érintő lízing a tárgyidőszakban az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyezhető jog volt; a zárt végű pénzügyi lízing esetében erre az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv. 17. §-ának (3) bekezdése alapján is csak 2010. december 1-től van lehetőség. Fentiek következtében az alperes helytállóan tekinthette a 2007-2009. időszakban az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonost, azaz a felperest adóalanynak.
Az ingatlant a 2007. és 2009. között senki nem használta ténylegesen mezőgazdasági tevékenységre. Az előző tulajdonos baromfi-nevelési tevékenységét már a 2006. évben sem folytatták, a felperes az ingatlant lízing útján hasznosította, az ingatlanon építkezés folyt.
Az adóalany felperes tényleges mezőgazdasági használatának hiányában a jogerős ítélet tévesen alkalmazta a Htv. 14. §-ának (4) bekezdését is: az építmény használatának szünetelése a perbeli tényállás mellett nem az adófizetési kötelezettség alóli mentességet-, hanem éppen az adófizetési kötelezettség fennállását nem érinti. Az pedig, hogy az építkezést követő 2010. adóévben, a jogerős használatbavételi engedély függvényében miként alakul az építményadó fizetése, nincs hatással a felperes tárgyidőszaki kötelezettségére.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes elsőfokú és felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
Budapest, 2012. szeptember 13.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.517/2011.)