adozona.hu
BH+ 2013.1.40
BH+ 2013.1.40
Az adóhatóság nem tekinthet el a bírság kiszabásától, ha a törvényi feltételek fennállnak, csak a bírság összegszerűségét illetően van mérlegelési jogköre [1991. évi XXXIV. tv. 12. § (1), (3) és (5) bek., 1952. évi III. tv. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 275. §, 339/B. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az M. Zrt.-vel szemben 2009. november 12-én indult eljárásban megállapította, hogy egy műsorhoz kapcsolódóan nézői kvízjáték elnevezésű telefonos nyereményjáték szervezésére került sor, amit a felperes készített és szállított le a televíziós csatorna részére.
Az eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2010. április 30. napján kelt határozatában a felperest, mint szervezőt - szerencsejáték engedély nélküli szervezése miatt - 500 000 Ft bírsággal sújtotta. Érdemi ...
BH+ 2013.1.40 Az adóhatóság nem tekinthet el a bírság kiszabásától, ha a törvényi feltételek fennállnak, csak a bírság összegszerűségét illetően van mérlegelési jogköre [1991. évi XXXIV. tv. 12. § (1), (3) és (5) bek., 1952. évi III. tv. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 275. §, 339/B. §]
Az elsőfokú adóhatóság az M. Zrt.-vel szemben 2009. november 12-én indult eljárásban megállapította, hogy egy műsorhoz kapcsolódóan nézői kvízjáték elnevezésű telefonos nyereményjáték szervezésére került sor, amit a felperes készített és szállított le a televíziós csatorna részére.Az eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2010. április 30. napján kelt határozatában a felperest, mint szervezőt - szerencsejáték engedély nélküli szervezése miatt - 500 000 Ft bírsággal sújtotta. Érdemi döntését a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 1. § (1) bekezdésében, 2. § (2) bekezdésében, 12. § (1), (5) és (6) bekezdéseiben, 36. § (1) bekezdésében, 37. § 14. pontjában, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (1) bekezdés a) pontjában, a 89/552/EGK tanácsi irányelv 1. cikk c) és f) pontjaiban foglaltakra alapította. A bírság összegének meghatározásakor figyelembe vette, hogy a felperes egy országos vételkörzetű műsorszolgáltató által sugárzott televízióadás útján, széleskörű nyilvánosságot biztosítva bonyolította le a játékot, és azt is, hogy vele szemben e jogsértést megelőző 2 éven belül hasonló jogsértés miatt nem került sor bírság kiszabására.
Az alperes a 2010. június 25. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezést, vagy hatályon kívül helyezés mellett az alperes új eljárásra kötelezését kérte, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes eljárási jogszabálysértés nélkül, megalapozott, a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezésekkel összhangban álló határozatot hozott. A felperes a perben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján eljárva nem tudta bizonyítani a keresettel támadott határozat jogszabálysértő voltát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, vagy a határozatok hatályon kívül helyezését, és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését akként, hogy a vele szemben szankció az új eljárásban ne kerüljön alkalmazásra. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Szjtv. 1. § (1) bekezdésében, 12. § (5) bekezdésében, a Ket. 1. § (2) bekezdésében, 2. § (2) és (3) bekezdéseiben, 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) és (4) bekezdéseiben, 50. § (1) bekezdésében,72a>. § (1) bekezdés e.) pontjában, 72. § (2) bekezdésében, a Pp. 339/B. §-ban foglaltaknak. Álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú bíróság is figyelmen kívül hagyta azt az eljárást megszüntető végzést, amely egy korábbi - jelen ügyhöz hasonló ügyben - már megállapította, hogy a műsorszámban megvalósult játék nem szerencsejáték, és ezt a tényt még a bírság kiszabásánál sem értékelte a javára. Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását, az általa csatolt bizonyítékok értékelésének elmaradását. Hivatkozott ara is, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat tévesen értékelte, mivel a határozatok szerint játék nem minősíthető szerencsejátéknak, és az alperes nem bizonyította szerencsejáték szervezői minőségét, továbbá elévülés miatt egyébként sem szabhatott volna ki bírságot vele szemben
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás során - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.(Pp. 275. §, BH 2002/29.).
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
A Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A teljes körű, okszerű, logika szabályainak is megfelelő bizonyítékértékelésen alapuló tényállás jogszerű. Az ítélet tartalmazza a bizonyítékok megjelölését, hivatkozik azokra a jogszabályhelyekre, amelyeken az érdemi döntés alapul, részletezi mindenre kiterjedően azokat a körülményeket is, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak tekintett, utal azokra az okokra, mégpedig helytállóan, amelyek miatt a felperes által előadottakat nem találta bizonyítottnak, rögzíti a felperes által felajánlott bizonyítás mellőzésének indokait is.
A felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésére figyelemmel rámutat a Kúria arra, hogy a közigazgatási perekben eljáró bíróságok mindig csak az ügyben keresettel támadott közigazgatási határozat jogszerűségéről, avagy jogszerűtlenségéről dönthetnek, tehát nem vonhatják értékelési körükbe az ezen kívüli, más egyedi közigazgatási ügyben hozott, bíróság által felül nem bírált megszüntető végzést, továbbá más hatóság iratát és állásfoglalását sem, mely utóbbiak egyébként sem tekinthetők jogszabálynak [Ket. 109. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése, 330. § (1) és (2) bekezdései]. Az elsőfokú bíróság e körben helytállóan hivatkozott az 1/2002. KJE jogegységi határozatra is, mely szerint "a törvény előtti egyenlőség elvének érvényesülése nem csorbul, ha a közigazgatási szerv a téves jogértelmezésen alapuló jogalkalmazói gyakorlatát utóbb megváltoztatja, és a jogszabályoknak megfelelő törvényes gyakorlatot folytat".
A felperes nem vitatta, hogy a határozatokkal érintett játékot ő gyártotta, szállította a televíziós csatorna részére, és a peres eljárás során sem hivatkozott olyan tényre, körülményre, bizonyítékra, amely cáfolta volna a vizsgált játék általa történő szervezését. Az iratokból megállapíthatóan a felperes alakította ki a játék részvételi feltételeit, a kérdések és válaszok típusait, ő bonyolította le a nyertesek kisorsolását. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatokból helyesen állapította meg, hogy a felperes által szervezett játék az Szjtv. 1. § (1) bekezdése szerinti szerencsejátéknak minősül, amelyhez az Szjtv. 2. § (2) bekezdése értelmében engedély szükséges, amivel a felperes nem rendelkezett. Az elsőfokú bíróság jogszerűen utalt arra is, hogy az alperesnek nem kellett külön kimondania, hogy a felperes az megfelelt az Szjtv. 37. § 15. pontjának, mivel a felperest az Szjtv. 12. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozónak kell tekinteni, hiszen az Szjtv. hatálya alá tartozó tevékenységet végzett.
Az Szjtv. 12. § (5) bekezdése értelmében nem lehet bírságot kiszabni a mulasztásnak vagy a kötelezettségszegésnek az állami adóhatóság tudomására jutásától számított 6 hónapon, illetve az elkövetéstől számított 2 éven túl. Az elsőfokú adóhatóság 2009. november 12-én a felperesi játék internetes honlapról való letöltése következtében jutott olyan információk birtokába, amelyből arra következtethetett, hogy a felperes által végzett tevékenység engedély nélküli szerencsejáték szervezésnek minősülhet. Az elsőfokú adóhatóság továbbá a határozatát 2010. április 30-án hozta meg, tehát a tudomására jutástól számított 6 hónapon, illetve elkövetéstől számított 2 éven belül, ezért az "elévülésre" alapított felperesi érvelés alaptalan.
Az Szjtv. 12. § (1) bekezdése kimondja, hogy az állami adóhatóságnak a szerencsejáték szervezőt, illetve az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végző bármely szervezetet, vagy személyt a (2)-(3) bekezdésekben foglaltak szerinti bírság megfizetésére kell köteleznie. Mindebből következően az állami adóhatóság nem tekinthet el a bírság kiszabásától, tehát az objektív jogkövetkezmény alkalmazásától, ha e törvényi feltételek megvalósulnak. Tekintettel arra, hogy a felperes az állami adóhatóság engedélye nélkül végezte a szerencsejáték szervezői tevékenységet fennálltak az Szjtv. 12. § (3) bekezdés d) pontja szerinti törvényi feltételek. Ez utóbbiak értelmében pedig a kiszabható bírság 500 000 Ft-tól 10 000 000 Ft-ig terjedhet. Mérlegelésre, tehát az állami hatóságnak csak a tekintetben volt jogköre, hogy a felperes terhére, illetve javára szóló körülmények egybevetése alapján a kiszabható összeg minimuma és maximuma között határozza meg a bírság összegszerűségét. Az alperes a bírságot az Szjtv. 12. § (3) bekezdés d) pontja szerinti törvényi minimumban állapította meg, ezért ez jogszerű, mivel nincs jogszabályi lehetőség kevésbé hátrányos, tehát kisebb összegű jogkövetkezmény alkalmazására. Az alperes határozata, továbbá a jogerős ítélet - az előzőekben részletezettekre figyelemmel - a felperes által vitatott körben nemcsak a jogalap, hanem az összegszerűség tekintetében is törvényes, nem sérült a Pp. 339/B. §-a sem, és nem állapítható meg olyan ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási, illetve anyagi jogi jogszabálysértés sem, amely alapot adhatna a jogerős ítélet, vagy a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése]. (Kúria, Kfv.V.35.616/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Bíróság 2011. április 6. napján kelt 2.K.34.023/2010/15. számú ítélete ellen a felperes által 16. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Bíróság 2.K.34.023/2010/15. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 36 000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az első fokú adóhatóság az M. Zrt.-vel szemben 2009. november 12-én indult eljárásban megállapította, hogy egy műsorhoz kapcsolódóan nézői kvízjáték elnevezésű telefonos nyereményjáték szervezésére került sor, amit a felperes készített és szállított le a televíziós csatorna részére.Az eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2010. április 30. napján kelt határozatában a felperest, mint szervezőt - szerencsejáték engedély nélküli szervezése miatt - 500 000 Ft bírsággal sújtotta. Érdemi döntését a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 1. § (1) bekezdésében, 2. § (2) bekezdésében, 12. § (1), (5) és (6) bekezdéseiben, 36. § (1) bekezdésében, 37. § 14. pontjában, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (1) bekezdés a) pontjában, a 89/552/EGK tanácsi irányelv 1. cikk c) és f) pontjaiban foglaltakra alapította. A bírság összegének meghatározásakor figyelembe vette, hogy a felperes egy országos vételkörzetű műsorszolgáltató által sugárzott televízióadás útján, széleskörű nyilvánosságot biztosítva bonyolította le a játékot, és azt is, hogy vele szemben e jogsértést megelőző 2 éven belül hasonló jogsértés miatt nem került sor bírság kiszabására.
Az alperes a 2010. június 25. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezést, vagy hatályon kívül helyezés mellett az alperes új eljárásra kötelezését kérte, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes eljárási jogszabálysértés nélkül, megalapozott, a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezésekkel összhangban álló határozatot hozott. A felperes a perben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján eljárva nem tudta bizonyítani a keresettel támadott határozat jogszabálysértő voltát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, vagy a határozatok hatályon kívül helyezését, és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését akként, hogy a vele szemben szankció az új eljárásban ne kerüljön alkalmazásra. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Szjtv. 1. § (1) bekezdésében, 12. § (5) bekezdésében, a Ket. 1. § (2) bekezdésében, 2. § (2) és (3) bekezdéseiben, 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) és (4) bekezdéseiben, 50. § (1) bekezdésében,72a>. § (1) bekezdés e) pontjában, 72. § (2) bekezdésében, a Pp. 339/B. §-ban foglaltaknak. Álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú bíróság is figyelmen kívül hagyta azt az eljárást megszüntető végzést, amely egy korábbi - jelen ügyhöz hasonló ügyben - már megállapította, hogy a műsorszámban megvalósult játék nem szerencsejáték, és ezt a tényt még a bírság kiszabásánál sem értékelte a javára. Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását, az általa csatolt bizonyítékok értékelésének elmaradását. Hivatkozott ara is, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat tévesen értékelte, mivel a határozatok szerint játék nem minősíthető szerencsejátéknak, és az alperes nem bizonyította szerencsejáték szervezői minőségét, továbbá elévülés miatt egyébként sem szabhatott volna ki bírságot vele szemben
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás során - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.[Pp. 275. §; BH 2002/29.].
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
A Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A teljes körű, okszerű, logika szabályainak is megfelelő bizonyítékértékelésen alapuló tényállás jogszerű. Az ítélet tartalmazza a bizonyítékok megjelölését, hivatkozik azokra a jogszabályhelyekre, amelyeken az érdemi döntés alapul, részletezi mindenre kiterjedően azokat a körülményeket is, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak tekintett, utal azokra az okokra, mégpedig helytállóan, amelyek miatt a felperes által előadottakat nem találta bizonyítottnak, rögzíti a felperes által felajánlott bizonyítás mellőzésének indokait is.
A felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésére figyelemmel rámutat a Kúria arra, hogy a közigazgatási perekben eljáró bíróságok mindig csak az ügyben keresettel támadott közigazgatási határozat jogszerűségéről, avagy jogszerűtlenségéről dönthetnek, tehát nem vonhatják értékelési körükbe az ezen kívüli, más egyedi közigazgatási ügyben hozott, bíróság által felül nem bírált megszüntető végzést, továbbá más hatóság iratát és állásfoglalását sem, mely utóbbiak egyébként sem tekinthetők jogszabálynak [Ket. 109. § (1) bekezdése; Pp. 339. § (1) bekezdése, 330. § (1) és (2) bekezdései]. Az elsőfokú bíróság e körben helytállóan hivatkozott az 1/2002. KJE jogegységi határozatra is, mely szerint "a törvény előtti egyenlőség elvének érvényesülése nem csorbul, ha a közigazgatási szerv a téves jogértelmezésen alapuló jogalkalmazói gyakorlatát utóbb megváltoztatja, és a jogszabályoknak megfelelő törvényes gyakorlatot folytat".
A felperes nem vitatta, hogy a határozatokkal érintett játékot ő gyártotta, szállította a televíziós csatorna részére, és a peres eljárás során sem hivatkozott olyan tényre, körülményre, bizonyítékra, amely cáfolta volna a vizsgált játék általa történő szervezését. Az iratokból megállapíthatóan a felperes alakította ki a játék részvételi feltételeit, a kérdések és válaszok típusait, ő bonyolította le a nyertesek kisorsolását. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatokból helyesen állapította meg, hogy a felperes által szervezett játék az Szjtv. 1. § (1) bekezdése szerinti szerencsejátéknak minősül, amelyhez az Szjtv. 2. § (2) bekezdése értelmében engedély szükséges, amivel a felperes nem rendelkezett. Az elsőfokú bíróság jogszerűen utalt arra is, hogy az alperesnek nem kellett külön kimondania, hogy a felperes az megfelelt az Szjtv. 37. § 15. pontjának, mivel a felperest az Szjtv. 12. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozónak kell tekinteni, hiszen az Szjtv. hatálya alá tartozó tevékenységet végzett.
Az Szjtv. 12. § (5) bekezdése értelmében nem lehet bírságot kiszabni a mulasztásnak vagy a kötelezettségszegésnek az állami adóhatóság tudomására jutásától számított 6 hónapon, illetve az elkövetéstől számított 2 éven túl. Az elsőfokú adóhatóság 2009. november 12-én a felperesi játék internetes honlapról való letöltése következtében jutott olyan információk birtokába, amelyből arra következtethetett, hogy a felperes által végzett tevékenység engedély nélküli szerencsejáték szervezésnek minősülhet. Az első fokú adóhatóság továbbá a határozatát 2010. április 30-án hozta meg, tehát a tudomására jutástól számított 6 hónapon, illetve elkövetéstől számított 2 éven belül, ezért az "elévülésre" alapított felperesi érvelés alaptalan.
Az Szjtv. 12. § (1) bekezdése kimondja, hogy az állami adóhatóságnak a szerencsejáték szervezőt, illetve az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végző bármely szervezetet, vagy személyt a (2)-(3) bekezdésekben foglaltak szerinti bírság megfizetésére kell köteleznie. Mindebből következően az állami adóhatóság nem tekinthet el a bírság kiszabásától, tehát az objektív jogkövetkezmény alkalmazásától, ha e törvényi feltételek megvalósulnak. Tekintettel arra, hogy a felperes az állami adóhatóság engedélye nélkül végezte a szerencsejáték szervezői tevékenységet fennálltak az Szjtv. 12. § (3) bekezdés d) pontja szerinti törvényi feltételek. Ez utóbbiak értelmében pedig a kiszabható bírság 500 000 Ft-tól 10 000 000 Ft-ig terjedhet. Mérlegelésre, tehát az állami hatóságnak csak a tekintetben volt jogköre, hogy a felperes terhére, illetve javára szóló körülmények egybevetése alapján a kiszabható összeg minimuma és maximuma között határozza meg a bírság összegszerűségét. Az alperes a bírságot az Szjtv. 12. §(3) bekezdés d) pontja szerinti törvényi minimumban állapította meg, ezért ez jogszerű, mivel nincs jogszabályi lehetőség kevésbé hátrányos, tehát kisebb összegű jogkövetkezmény alkalmazására. Az alperes határozata, továbbá a jogerős ítélet - az előzőekben részletezettekre figyelemmel - a felperes által vitatott körben nemcsak a jogalap, hanem az összegszerűség tekintetében is törvényes, nem sérült a Pp. 339/B. §-a sem, és nem állapítható meg olyan ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási, illetve anyagi jogi jogszabálysértés sem, amely alapot adhatna a jogerős ítélet, vagy a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése].
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére vonatkozó ítéleti rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul.
Budapest, 2012. július 5.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.616/2011.)