BH+ 2013.1.28

I. Az elsőfokú bíróság csődeljárás során a kifogás elbírálása tárgyában hozott végzése az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható jogorvoslattal [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek., 15. § (3) bek., Pp. 270. § (2) bek.]. II. Ha a főkötelezettel szemben a készfizető kezes elleni csődeljárás kezdő időpontjában még nem járt le a követelés, a készfizető kezes csődeljárásában hitelezői igény e követelés alapján nem jelenthető be [Ptk. 272. § (1) bek., 274. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság az adós által 2010. április 26-án benyújtott csődeljárás lefolytatása iránti kérelem alapján 2010. május 23-án indította meg az adós csődeljárását, vagyonfelügyelőként az L. Kft.-t jelölve ki.
A K. Zrt. hitelező 2010. július 1-jén kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben. Előadta, hogy a V. Kft. részére 160 000 000 Ft kölcsönt nyújtott, mely tartozásért az adós készfizető kezességet vállalt. A hitelező a kölcsönszerződést felmondta, s ennek alapjá...

BH+ 2013.1.28 I. Az elsőfokú bíróság csődeljárás során a kifogás elbírálása tárgyában hozott végzése az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható jogorvoslattal [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek., 15. § (3) bek., Pp. 270. § (2) bek.].
II. Ha a főkötelezettel szemben a készfizető kezes elleni csődeljárás kezdő időpontjában még nem járt le a követelés, a készfizető kezes csődeljárásában hitelezői igény e követelés alapján nem jelenthető be [Ptk. 272. § (1) bek., 274. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 3. § c) pontja, 11. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az adós által 2010. április 26-án benyújtott csődeljárás lefolytatása iránti kérelem alapján 2010. május 23-án indította meg az adós csődeljárását, vagyonfelügyelőként az L. Kft.-t jelölve ki.
A K. Zrt. hitelező 2010. július 1-jén kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben. Előadta, hogy a V. Kft. részére 160 000 000 Ft kölcsönt nyújtott, mely tartozásért az adós készfizető kezességet vállalt. A hitelező a kölcsönszerződést felmondta, s ennek alapján a V. Kft.-nek 2010. március 11-ig 160 000 000 Ft tőke, 9 846 970 Ft kamat és 13 687 Ft késedelmi kamat tartozása keletkezett, s ezt a követelést a hitelező az adóssal, mint készfizető kezessel szemben is érvényesíti. A vagyonfelügyelő csak 9 500 657 Ft-ot vett figyelembe nem biztosított követelésként, a bejelentett többi igényt elutasította arra hivatkozással, hogy a hitelező a V. Kft.-vel kötött kölcsönszerződését a Cstv. 11. § (2) bekezdésének h) pontjába ütközően mondta fel, ezért csak a kamat és a késedelmi kamat tekinthető lejárt követelésnek, a tőkeösszeg nem. A V. Kft. csődeljárásban a moratórium 2010. március 11-én lépett hatályba, a hitelező bank ezt követően, 2010. március 12-én mondta fel a hitelszerződést.
Az elsőfokú bíróság végzésében a kifogásnak részben, és akként adott helyt, hogy kötelezte a vagyonfelügyelőt a hitelező 160 000 000 Ft tőkekövetelésének, soron kívül, nem vitatott, nem biztosított követelésként való nyilvántartásba vételére. Álláspontja szerint a hitelező adóssal szembeni követelése le nem járt követelésnek tekintendő, ezért utána a vagyonfelügyelőnek a szavazatot ki kell számítania.
Az adós 2010. augusztus 2-án kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelőnek azzal az intézkedésével szemben, mellyel a K. Zrt. 160 000 000 Ft-os tőkekövetelését elfogadta hitelezői igényként. A bíróság a kifogást elutasította, utalva arra, hogy a korábbi végzésében foglalt határozatnak megfelelően járt el a vagyonfelügyelő.
Az adós 2010. október 25-én ismételt kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben, melyben a K. Zrt. hitelező igényét 59 325 235 Ft erejéig a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjába, nem biztosított követelésként nyilvántartásba vette. Kifogását arra alapította, hogy a V. Kft. csődeljárásában a bíróság végzésével a csődegyezséget jóváhagyta. A vagyonfelügyelő a fenti végzésre hivatkozással, indokolás nélkül módosította a K. Zrt. hitelező igényét a kifogásolt összegre. Állította, a vagyonfelügyelő álláspontja ellentmondásos. Utalva a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára kifejtette, hogy a csődegyezség jóváhagyásával a V. Kft. haladékot kapott a tartozás kiegyenlítésére, ennek folytán a K. Zrt. követelése és hitelezői igénye az adós, mint készfizető kezes vonatkozásában nem minősülhet lejárt követelésnek. A csődeljárás nem teszi automatikusan lejárttá az adós tartozását, így az adóssal szemben folyamatban levő csődeljárásban fogalmilag és jogilag kizárt, hogy a kezes tartozása lejárt legyen. Az adós álláspontja szerint a K. Zrt. igénye függő követelés, de ez a csődeljárásban nem minősülhet hitelezői igénynek.
A vagyonfelügyelő hivatkozott a bíróság végzésére, és arra, hogy a V. Kft. főadós csődeljárásában a csődegyezség szerint a K. Zrt. hitelező bejelentett igényéhez képest 35%-os kielégítésben részesül. A Ptk. 273. §-ára figyelemmel az adós csődeljárásában is módosította ezért a hitelezői igényt, tekintettel arra, hogy a kezes kötelezettsége ahhoz a követeléshez igazodik, amelyért kezességet vállalt.
A bíróság a kifogást elutasította. Fenntartotta álláspontját arra vonatkozóan, hogy hitelezőnek a készfizető kezessel szembeni igényét nyilvántartásba kell venni, annak nincs jelentősége, hogy az egyenes adóssal szemben a követelés lejárt vagy nem járt le. Megjegyezte, hogy a V. Kft. egyenes adós csődeljárásában az egyezséget jóváhagyó végzés - fellebbezés miatt - nem emelkedett még jogerőre, de jogerőre emelkedése esetén sem fog alapot nyújtani jelen eljárásban a K. Zrt. hitelezői igényének a nyilvántartásból való törlésére. A követelés eredeti besorolásakor is figyelembe vett az a tény, hogy egy még le nem járt követelésről van szó, az egyenes adós csődeljárásban létrejött csődegyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követően sem fog megváltozni, legfeljebb a követelés jövőbeni lejártának időpontja módosul. A hitelező részére fizetendő összeg is változhat, ami kihatással lehet a hitelező igényére a kezessel szemben, azonban a módosított besorolás szerinti összeget sem az adós, sem a hitelező nem kifogásolta, ezért azt a bíróság nem is vizsgálta.
Az adós bejelentette 2010. november 3-án, hogy a 2010. október 26-án megtartott csődegyezségi tárgyaláson a hitelezők elfogadták az egyezségi javaslatát, ezért kérte a csődegyezség jóváhagyását. Előadta, hogy a vagyonfelügyelő helytelen hitelezői igény besorolásának figyelmen kívül hagyásával a hitelezők az egyezséget a biztosított csoportban 60,42%, a nem biztosított csoportban 94,79% szavazattal fogadták el.
Az ugyanekkor benyújtott kifogásában az adós előadta, hogy álláspontja szerint a vagyonfelügyelő a 2010. október 26-án tartott csődegyezségi tárgyaláson jogszabálysértően járt el, amikor a K. Zrt. elismert 59 325 230 Ft követelése alapján kiszámított 593 szavazat helyett 169 500 560 Ft figyelembevételével 1695 szavazatban állapította meg a hitelező szavazatainak számát. A vagyonfelügyelő a módosítást azzal indokolta, hogy a V. Kft. csődeljárásában még nem emelkedett jogerőre a csődegyezséget jóváhagyó végzés, ezért a hitelező eredeti igénye alapján kell a szavazatot kiszámítani. Az adós álláspontja szerint azonban a vagyonfelügyelőt nem illeti meg az a jog, hogy a csődegyezségi tárgyalást közvetlenül megelőzően, a már korábban besorolt hitelezői igényt egyoldalúan megváltoztassa.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy az adós részére biztosított fizetési haladék 2010. november 1-jén lejárt, ezért ismételt csődegyezségi tárgyalás tartására nincs lehetőség. A továbbiakban a követelések besorolásához, vagy a nyilvántartásba vételük elutasításához joghatás nem fűződik.
A vagyonfelügyelő bejelentette, hogy a 2010. október 26-án tartott csődegyezségi tárgyalás sikertelen volt, mert az adós által előterjesztett kétféle csődegyezségi javaslat egyike sem került elfogadásra. Igaz, hogy az adós által előterjesztett mind a két javaslatnál a biztosított hitelezők osztályában 50% feletti volt a hozzájárulás, a nem biztosított osztályban azonban a hitelezők kevesebb, mint 50%-a fogadta azt el. Ennek alapján kérte a csődeljárás megszüntetését.
A bíróság a vagyonfelügyelő beadványa és az általa csatolt mellékletek alapján megállapította, hogy a nem biztosított osztályba sorolt hitelezők nem támogatták az adós egyezségi javaslatának elfogadását. A K. Zrt. részére megállapított szavazati jog alapján - akár 593, akár 1695 szavazatot veszünk figyelembe - semmilyen módon nem jöhetett volna létre az egyezség, miután a hitelező nem fogadta el az egyezségi javaslatot. A többi nem biztosított hitelező 365 szavazatához képest pedig még az 593 szavazat is a szavazatok 61%-ának minősül.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette, megállapította a vagyonfelügyelő költségét és díját, továbbá rendelkezett annak kielégítéséről.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Rámutatott, hogy a kifogást elbíráló elsőfokú bíróság végzése ellen külön fellebbezésnek ugyan nincs helye, azonban a jogorvoslat lehetőségét ez nem zárja ki, mert arra értelemszerűen, az eljárást befejező, illetve megszüntető végzés elleni jogorvoslat során van lehetőség. Erre tekintettel vizsgálta, hogy a K. Zrt. hitelezői igényéből a le nem járt 160 000 000 Ft követelést az elsőfokú bíróság jogszerűen vetette-e nyilvántartásba.
A másodfokú bíróság a hitelezői igény nyilvántartásba vétele tekintetében elfogadta az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontot. Utalt a Cstv.3.§ (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra, s kifejtette, hogy a függő követelésre vonatkozó rendelkezéseket csődeljárásban nem kell alkalmazni. Abból, hogy a törvény a csődeljárás esetére nem rendelkezik kifejezetten a készfizető kezességen alapuló bizonytalan esedékességű követelések hitelezői minősítéséről, nem következik, hogy ezek a követelések ne lennének érvényesíthetőek a csődeljárásban a hitelezői igényekre vonatkozó általános szabályok szerint. Az ilyen igények - így a hitelező jelen eljárásban érvényesített, és az adós által végig kifogásolt követelése is - besorolhatóak a 3. § (1) bekezdés c) pontjának általános rendelkezése szerint, mint nem vitatott, le nem járt követelések. A vagyonfelügyelőnek nyilvántartásba kell vennie valamennyi elismert vagy nem vitatott követelést. A hitelezőt tehát a csődeljárásban mind a lejárt esedékességű, mind a le nem járt esedékességű, nem vitatott, illetve elismert követelése alapján megilleti szavazati jog. A követelés fennállását az adós sem kérdőjelezte meg, csupán annak - a csődeljárásban a fent kifejtettek alapján jelentőséggel nem bíró - esedékességét vitatta.
A jogerős végzéssel szemben az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés megváltoztatását és annak megállapítását, hogy a csődegyezség létrejött, ekként tartalmilag a csődegyezség jóváhagyását és az eljárás befejezését kérte. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjának és 11. § (2) bekezdés h) pontjának rendelkezéseit. Kifejtette, hogy a hitelező 160 000 000 Ft összegű követelését sem a vagyonfelügyelő, sem az adós nem fogadta el, mind összegében, mind jogalapjában vitatták azt.
Az esedékesség kérdése a szövegkörnyezetből megállapíthatóan a V. Kft., mint egyenes adós esetében merült fel, mely a K. Zrt. hitelezői minőségét befolyásolta ebben az eljárásban. Az ügyben alapvető jelentősége annak a kérdésnek van, hogy a K. Zrt. hitelező jogszerűen mondta-e fel a V. Kft. hitelszerződését. Álláspontja szerint a hitelező a V. Kft.-vel szemben a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontja alapján nem gyakorolhatta volna elállási jogát. A már moratórium alatt levő V. Kft.-nek írt levelében a hitelező azt írta, hogy "mivel a fenti számú kölcsönszerződésbe foglalt fizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tett eleget, kölcsönét a Ptk. 525. §-a alapján a mai nappal felmondjuk." A bírósági eljárás során a hitelező arra hivatkozott, hogy a felmondásra azért került sor, mert a főadós - a V. Kft. - a 2010. február 22-én kelt fizetési felszólításban foglaltaknak nem tett eleget. Miután a korábbi felszólítás is a fizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozott, a felmondásnak a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontjába ütközése - az adós álláspontja szerint - egyértelműen megállapítható. Mindezek alapján állította, hogy az elsőfokú bíróság végzése a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjába ütközik, s a csődeljárás során felmerült minden további jogcselekmény, így a szavazatok számának nem megfelelő megállapítása, a csődegyezség meghiúsulása ennek a jogszabályhelynek a megsértésén alapul. Ezért elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a hitelező jogszerűtlenül mondta-e fel az egyenes adós hitelszerződését, ez a jogszerűtlen döntés ugyanis nem hathat ki a készfizető kezes és a hitelező jogviszonyára. Álláspontja szerint a hitelező 160 000 000 Ft-os igénye függő követelésnek minősül és az nem vehető nyilvántartásba. Hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3.§ (8) bekezdés 14. pontjának a függő kötelezettséget tartalmazó meghatározására. Állította, hogy az első- és másodfokú bíróság nem tett különbséget a függő- és a le nem járt követelések között, így jogszerűtlenül utasította az elsőfokú bíróság a vagyonfelügyelőt a 160 000 000 Ft nyilvántartásbavételére.
Bejelentette, hogy a V. Kft. csődeljárásában a bíróság a csődegyezséget jogerősen jóváhagyta és az eljárást befejezetté nyilvánította. A másodfokú bíróság végzése 2010. december 21-én kelt. Ebben az eljárásban a vagyonfelügyelő figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az egyenes adós fizetési kötelezettsége csak a jövőben áll be, így a kezes szempontjából ez függő követelés. A függő követelés nyilvántartásbavételével és a jogtalan szavazatszám megadásával felszámolásba fordította az adóst.
A K. Zrt. hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Állította, hogy az adós soha nem kérdőjelezte meg a követelés fennállását, csak az esedékességet illetően volt más állásponton. Hangsúlyozta, hogy 2010. február 22-én felszólította az adóst a tartozás megfizetésére, az 5 napos fizetési határidő elmulasztása esetén alkalmazandó felmondás kilátásba helyezésével. A felszólítást tartalmazó levelet az adós 2010. február 26-án vette át, s az abban közölt fizetési határidő a csődeljárás megindításának időpontja előtt járt le. Miután az adós nem teljesített, a hitelező a kölcsönt a Ptk. 525. §-a alapján felmondta. A felmondásra nem azért került sor, mert az adós a fizetési haladék időtartama alatt tartozását nem egyenlítette ki, hanem azért mert a felszólításban közölteknek nem tett eleget. Ezért a felmondás jogszerű, és nem ütközik a Cstv. 11. § (1) bekezdés h) pontjába.
Az R. Zrt. hitelező észrevételében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Utalt arra, hogy az adós felülvizsgálati kérelmében is az elsőfokú végzésben már elbírált kifogásokban foglaltakat ismétli meg.
A cégnyilvántartás adatai szerint az adós 2011. április 13-án felszámolás alá került.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróságnak elsőként azt az eljárásjogi kérdést kellett elbírálnia, hogy az elsőfokú bíróságnak a kifogás tárgyában hozott határozata az eljárást befejező végzés elleni fellebbezésben támadható-e, illetve felülvizsgálati kérelem benyújtható-e a jogerős végzés ellen?
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak a Cstv. 15. § (3) bekezdésének értelmezése körében kifejtett azzal az álláspontjával, mely szerint az elsőfokú bíróságnak a kifogás tárgyában hozott végzése az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható. Ebből következően a K. Zrt. hitelezői igényének elismert követelésként történő nyilvántartásba vételét elrendelő elsőfokú határozat felülbírálható, és az e tárgyban hozott jogerős másodfokú végzés ellen felülvizsgálati kérelem nyújtható be a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 270. § (2) bekezdése alapján.
Ekként a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható, hogy a K. Zrt. hitelezőnek a főadóssal kötött, és a jelen eljárás adósa által vállalt készfizető kezességgel biztosított kölcsönszerződésének a felmondása hatással van-e a hitelezőnek a készfizető kezessel szembeni hitelezői igényére.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a főadós V. Kft. elleni csődeljárásban a szavazatok számítása szempontjából valójában annak nem volt jelentősége, hogy a jelen eljárásbeli hitelező felmondta-e a kölcsönszerződést, vagy sem, mert - ahogyan a bíróság helytállóan kifejtette a jogerős határozatában - a lejárt és le nem járt követelések esetében is be kell jelenteni a hitelezői igényt, és ténylegesen az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelés alapján kell a hitelező szavazatát kiszámítani. A kölcsönszerződésből eredő hitelezői igénynek a főadós eljárásában való esedékessé tétele azonban alapvetően befolyásolja azt, hogy a hitelező a készfizető kezes csődeljárásában érvényesíthette-e hitelezői igényét, figyelemmel a Ptk. 274. § (2) bekezdésének a) pontjában és a 272. § (1) bekezdésében foglaltakra.
A Legfelsőbb Bíróságnak az ügy érdemével kapcsolatban elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy pontosan milyen kötelezettséget vállal el a készfizető kezes a kezességi szerződésben. A kötelezettségvállalás tartalma határozza meg azt, hogy egy le nem járt, készfizető kezességgel biztosított szerződés esetén a készfizető kezes elleni csődeljárásban bejelenthető-e a készfizető kezessel szemben a követelés, és ennek megfelelően kaphat-e szavazatot a hitelező.
A jogerős végzésben kifejtett álláspont szerint a hitelező a készfizető kezessel szemben azon összeg tekintetében, amelyért a kezességet vállalta, le nem járt követelésként érvényesítheti az igényét, s a hitelezőt a Cstv. 3. § c) pontja értelmében megilleti a szavazati jog a készfizető kezes csődeljárásában. Ennek megfelelően a bíróság úgy ítélte meg, hogy a K. Zrt. hitelező a készfizető kezes csődeljárásában a 160 000 000 Ft tőke után is szavazati joggal rendelkezett.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet ezzel a jogértelmezéssel a következő indokok miatt:
Nem vitásan a főkötelezett - V. Kft. - elleni csődeljárásban az adós a le nem járt követeléssel tartozott a jogosultnak, annak összege megállapítható volt, így kiszámítható a szavazatok száma is, valamint az egyezségnél is figyelembe kellett venni ezt az igényt.
A készfizető kezes - adós kft. - a jogosulttal kötött szerződésben azt vállalta, hogy a kötelezett nem fizetése esetén maga teljesít, kötelezettségének létrejötte azonban attól a feltételtől függ, hogy esedékes lesz-e a főkötelezettel szemben a jogosult igénye.
A kezesség az idegen tartozásért való helytállási kötelezettség vállalása. (Leszkoven László: A kezességi szerződés, Hatra Mag Kft. Miskolc, 2009. 54. oldal)
"A kezesség különbözik az egyetemes adóstársaságtól: elvállalása más, mint a (kumulatív) tartozás-elvállalás. Az egyetemleges adóstársak önálló kötelezettek. A kezes kötelezettsége járulékos: tartalmában a főkötelezettséghez igazodik." (Szladits Károly: Magyar Magánjog, III. Kötelmi jog, Általános része, 86. oldal. Grill, Budapest, 1939.)
A kezes helytállást vállal tehát a kötelezettségért, de nem vállalja át a főadós kötelezettségét. Nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása akkor is, ha a kezes (példának okáért a készfizető kezes) önállóan perelhető. (BH2006.60.)
Mindebből következően a készfizető kezességgel biztosított szerződések esetében meg kell különböztetni egymástól azt a helyzetet, amikor már esedékessé vált a főkötelezettel (főadóssal) szemben a jogosult követelése, attól az esettől, amikor vele szemben még csak le nem járt követeléssel rendelkezik a hitelező. Ha még nem járt le a főkötelezettel szemben a követelés, úgy a főkötelezett elleni csődeljárásban a hitelezői igényt - mint le nem járt követelést - be kell jelenteni. A készfizető kezessel szemben azonban ekkor még nem lehet fellépni. A főkövetelés lejáratának időpontja előtt a kezesnek nincs még semmilyen tartozása a jogosulttal szemben, mert a készfizető kezesség vállalásából eredő fizetési kötelezettsége akkor keletkezik, amikor a főadóssal szemben esedékessé válik a követelés.
A fentiekben kifejtettek alapján a készfizető kezes elleni csődeljárásban lényeges, hogy a főadós tartozása lejárttá vált-e. A kezes az ellene indult csődeljárásban hivatkozhat arra, hogy a jogosulttal szemben még nem áll fenn a tartozása, mert az csak akkor keletkezik, amikor a főadóssal szemben lejárttá válik a jogosult követelése. Ily módon a kezessel szembeni követelés keletkezésének alapja az, hogy lejárt-e a főadóssal szembeni igény.
Az e tekintetben nem vitás tényállás szerint a főadós V. Kft. csődeljárása 2010. március 11-én indult, a K. Zrt. hitelező ezt követően, 2010. március 12-én mondta fel a hitelszerződést. Az adós a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontjára hivatkozással állította azt, hogy a kölcsönszerződés lejárttá tétele jogszabályellenes volt. E rendelkezés szerint a fizetési haladék időtartama alatt az adóssal kötött szerződéstől nem lehet elállni, vagy azt nem lehet felmondani arra hivatkozással, hogy az adós a fizetési haladék időtartama alatt tartozását nem egyenlíti ki.
A hitelező arra hivatkozott, hogy az adóst már korábban felszólította az esedékes tartozásának rendezésére, s miután ennek nem tett eleget, ezért mondta fel a csődeljárás kezdő időpontja után a szerződést, amit a törvény nem tilt.
A bíróság jogerős végzésében azt az álláspontot foglalta el, hogy a hitelező követelése nem járt le, tehát nem fogadták el a hitelező nyilatkozatát a szerződés érvényes felmondására vonatkozóan.
A felülvizsgálati kérelemben az adós által állított egyik jogszabálysértés az, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontját.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adós e jogszabálysértésre helytállóan hivatkozott. A bíróság ugyanis jogerős végzésében nem fogadta el a felmondást jogszerűnek (le nem járt követelésnek tekintette a K. Zrt. hitelezői igényét), holott a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontja csak akkor zárja ki a szerződés felmondását, ha kifejezetten arra az indokra hivatkozik a hitelező a felmondásban, hogy a fizetési haladék időtartama alatt nem fizeti ki az adós a tartozást. A hitelező azonban nem erre alapozta felmondását. Ebből következően a felmondás a jelen eljárás adósa, mint készfizető kezes által állított okból nem minősül érvénytelennek, aminek az a következménye, hogy a készfizető kezes csődeljárásában - mely a főadós csődeljárásához képest később indult - már mint lejárt követelést kellett volna figyelembe venni a hitelező igényét, mert a készfizető kezessel szemben a követelésnek a főadóssal szembeni lejárttá tétele nemcsak létrehozza a készfizető kezes kötelezettségét, hanem azonnal lejárttá is teszi.
Ugyanakkor a készfizető kezes csődeljárásában bár le nem járt követelésként vették nyilvántartásba a hitelező igényét, ez azonban - az előzőekben kifejtettek szerint - nem változtat a vagyonfelügyelő által figyelembe vett szavazatok számán, s így nem befolyásolta az egyezségkötési eljárás eredményét sem.
A főadós a csődeljárása során egyezséget kötött a hitelezőivel, s így egyrészt a tartozása, másrészt annak esedékessége megváltozott. Az egyezséget jóváhagyó végzés azonban csak a jelen - a készfizető kezes ellen indult - csődeljárás csődegyezségi tárgyalását követően emelkedett jogerőre, s mindaddig a vagyonfelügyelő helyesen a teljes bejelentett összegben vette figyelembe a hitelező készfizető kezessel szembeni igényét. A főadós elleni csődeljárásban később jogerőre emelkedett egyezséget jóváhagyó végzés nem befolyásolhatja utólag a készfizető kezes csődeljárásában történteket, a szavazatok számításának helytálló voltát.
A felülvizsgálati kérelemben az adós arra is hivatkozott, hogy függő követelésnek kellett volna tekinteni a hitelező igényét, utalva a számviteli törvényben foglaltakra. A jogerős végzés helytállóan tartalmazta azt, hogy a Cstv. 3. § c) pontjában szabályozott hitelezői fogalomból következően a függő követelés fogalma csak a felszámolási eljárásban értelmezhető, de a készfizető kezesség tekintetében ott sem alkalmazható.
A kifejtett indokokra tekintettel a bíróság jogerős végzésében - bár részben téves indokolással, de - helyes rendelkezéssel fogadta el a hitelező igényét és vonta le azt a jogi következtetést, hogy a vagyonfelügyelő a szavazatokat helyesen állapította meg. A jogszabályoknak megfelelő jogerős eljárást megszüntető végzést a Legfelsőbb Bíróság a Pp.275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.126/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 9.Cspk.01-10-000023. számon folyamatban volt csődeljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf. 43.176/2011/2 számú jogerős végzése ellen az adós által 23. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.43.174/2011/2. számú jogerős végzését hatályában fenntartja.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság az adós által 2010. április 26-án benyújtott csődeljárás lefolytatása iránti kérelem alapján 2010. május 23-án indította meg az adós csődeljárását, vagyonfelügyelőként az L. Kft-t jelölve ki.
A K. Bank Zrt. hitelező 2010. július 1-jén kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben. Előadta, hogy a V-C. Kft. részére 160 000 000 Ft kölcsönt nyújtott, mely tartozásért az adós készfizető kezességet vállalt. A hitelező a kölcsönszerződést felmondta, s ennek alapján a V-C. Kft-nek 2010. március 11-ig 160 000 000 Ft tőke, 9 846 970 Ft kamat és 13 687 Ft késedelmi kamat tartozása keletkezett, s ezt a követelést a hitelező az adóssal, mint készfizető kezessel szemben is érvényesíti. A vagyonfelügyelő csak 9 500 657 Ft-ot vett figyelembe nem biztosított követelésként, a bejelentett többi igényt elutasította arra hivatkozással, hogy a hitelező a V-C. Kft-vel kötött kölcsönszerződését a Cstv. 11. § (2) bekezdésének h) pontjába ütközően mondta fel, ezért csak a kamat és a késedelmi kamat tekinthető lejárt követelésnek, a tőkeösszeg nem. A V-C. Kft. csődeljárásban a moratórium 2010. március 11-én lépett hatályba, a hitelező bank ezt követően, 2010. március 12-én mondta fel a hitelszerződést.
Az elsőfokú bíróság a 9.Cspkh.01-2010-1/00023/6 számú végzésében a kifogásnak részben, és akként adott helyt, hogy kötelezte a vagyonfelügyelőt a hitelező 160 000 000 Ft tőkekövetelésének, soron kívül, nem vitatott, nem biztosított követelésként való nyilvántartásba vételére. Álláspontja szerint a hitelező adóssal szembeni követelése le nem járt követelésnek tekintendő, ezért utána a vagyonfelügyelőnek a szavazatot ki kell számítania.
Az adós 2010. augusztus 2-án kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelőnek azzal az intézkedésével szemben, mellyel a K. BANK Zrt. 160 000 000 Ft-os tőkekövetelését elfogadta hitelezői igényként. A bíróság a kifogást elutasította, utalva arra, hogy a 9.Cspkh.01-2010-1/00023/6 számú végzésében foglalt határozatnak megfelelően járt el a vagyonfelügyelő.
Az adós 2010. október 25-én ismételt kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben, melyben a K. BANK Zrt. hitelező igényét 59 325 235 Ft erejéig a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjába, nem biztosított követelésként nyilvántartásba vette. Kifogását arra alapította, hogy a V-C. Kft. csődeljárásában a Fővárosi Bíróság 9.Cspk.01-10-000013/22. számú végzésével a csődegyezséget jóváhagyta. A vagyonfelügyelő a fenti végzésre hivatkozással, indokolás nélkül módosította a K. BANK Zrt. hitelező igényét a kifogásolt összegre. Állította, a vagyonfelügyelő álláspontja ellentmondásos. Utalva a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára kifejtette, hogy a csődegyezség jóváhagyásával a V-C. Kft. haladékot kapott a tartozás kiegyenlítésére, ennek folytán a K. BANK Zrt. követelése és hitelezői igénye az adós, mint készfizető kezes vonatkozásában nem minősülhet lejárt követelésnek. A csődeljárás nem teszi automatikusan lejárttá az adós tartozását, így az adóssal szemben folyamatban levő csődeljárásban fogalmilag és jogilag kizárt, hogy a kezes tartozása lejárt legyen. Az adós álláspontja szerint a K. BANK Zrt. igénye függő követelés, de ez a csődeljárásban nem minősülhet hitelezői igénynek.
A vagyonfelügyelő hivatkozott a bíróság 9.Cspkh.01-2010-1/00023/6 számú végzésére, és arra, hogy a V-C. Kft. főadós csődeljárásában a csődegyezség szerint a K. BANK Zrt. hitelező bejelentett igényéhez képest 35%-os kielégítésben részesül. A Ptk. 273. §-ára figyelemmel az adós csődeljárásában is módosította ezért a hitelezői igényt, tekintettel arra, hogy a kezes kötelezettsége ahhoz a követeléshez igazodik, amelyért kezességet vállalt.
A bíróság a kifogást elutasította. Fenntartotta álláspontját arra vonatkozóan, hogy hitelezőnek a készfizető kezessel szembeni igényét nyilvántartásba kell venni, annak nincs jelentősége, hogy az egyenes adóssal szemben a követelés lejárt vagy nem járt le. Megjegyezte, hogy a V-C. Kft. egyenes adós csődeljárásában az egyezséget jóváhagyó végzés - fellebbezés miatt - nem emelkedett még jogerőre, de jogerőre emelkedése esetén sem fog alapot nyújtani jelen eljárásban a K. BANK Zrt. hitelezői igényének a nyilvántartásból való törlésére. A követelés eredeti besorolásakor is figyelembe vett az a tény, hogy egy még le nem járt követelésről van szó, az egyenes adós csődeljárásban létrejött csődegyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követően sem fog megváltozni, legfeljebb a követelés jövőbeni lejártának időpontja módosul. A hitelező részére fizetendő összeg is változhat, ami kihatással lehet a hitelező igényére a kezessel szemben, azonban a módosított besorolás szerinti összeget sem az adós, sem a hitelező nem kifogásolta, ezért azt a bíróság nem is vizsgálta.
Az adós bejelentette 2010. november 3-án, hogy a 2010. október 26-án megtartott csődegyezségi tárgyaláson a hitelezők elfogadták az egyezségi javaslatát, ezért kérte a csődegyezség jóváhagyását. Előadta, hogy a vagyonfelügyelő helytelen hitelezői igény besorolásának figyelmen kívül hagyásával a hitelezők az egyezséget a biztosított csoportban 60,42%, a nem biztosított csoportban 94,79% szavazattal fogadták el. Az ugyanekkor benyújtott kifogásában az adós előadta, hogy álláspontja szerint a vagyonfelügyelő a 2010. október 26-án tartott csődegyezségi tárgyaláson jogszabálysértően járt el, amikor a K. BANK Zrt. elismert 59 325 230 Ft követelése alapján kiszámított 593 szavazat helyett 169 500 560 Ft figyelembe vételével 1 695 szavazatban állapította meg a hitelező szavazatainak számát. A vagyonfelügyelő a módosítást azzal indokolta, hogy a V-C. Kft. csődeljárásában még nem emelkedett jogerőre a csődegyezséget jóváhagyó végzés, ezért a hitelező eredeti igénye alapján kell a szavazatot kiszámítani. Az adós álláspontja szerint azonban a vagyonfelügyelőt nem illeti meg az a jog, hogy a csődegyezségi tárgyalást közvetlenül megelőzően, a már korábban besorolt hitelezői igényt egyoldalúan megváltoztassa.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy az adós részére biztosított fizetési haladék 2010. november 1-jén lejárt, ezért ismételt csődegyezségi tárgyalás tartására nincs lehetőség. A továbbiakban a követelések besorolásához, vagy a nyilvántartásba vételük elutasításához joghatás nem fűződik.
A vagyonfelügyelő bejelentette, hogy a 2010. október 26-án tartott csődegyezségi tárgyalás sikertelen volt, mert az adós által előterjesztett kétféle csődegyezségi javaslat egyike sem került elfogadásra. Igaz, hogy az adós által előterjesztett mind a két javaslatnál a biztosított hitelezők osztályában 50% feletti volt a hozzájárulás, a nem biztosított osztályban azonban a hitelezők kevesebb, mint 50%-a fogadta azt el. Ennek alapján kérte a csődeljárás megszüntetését.
A bíróság a vagyonfelügyelő beadványa és az általa csatolt mellékletek alapján megállapította, hogy a nem biztosított osztályba sorolt hitelezők nem támogatták az adós egyezségi javaslatának elfogadását. A K. BANK Zrt. részére megállapított szavazati jog alapján - akár 593, akár 1695 szavazatot veszünk figyelembe - semmilyen módon nem jöhetett volna létre az egyezség, miután a hitelező nem fogadta el az egyezségi javaslatot. A többi nem biztosított hitelező 365 szavazatához képest pedig még az 593 szavazat is a szavazatok 61%-ának minősül.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette, megállapította a vagyonfelügyelő költségét és díját, továbbá rendelkezett annak kielégítéséről.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott.
Rámutatott, hogy a kifogást elbíráló elsőfokú bíróság végzése ellen külön fellebbezésnek ugyan nincs helye, azonban a jogorvoslat lehetőségét ez nem zárja ki, mert arra értelemszerűen, az eljárást befejező, illetve megszüntető végzés elleni jogorvoslat során van lehetőség. Erre tekintettel vizsgálta, hogy a K. BANK Zrt. hitelezői igényéből a le nem járt 160 000 000 Ft követelést az elsőfokú bíróság jogszerűen vetette-e nyilvántartásba.
A másodfokú bíróság a hitelezői igény nyilvántartásba vétele tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontot. Utalt a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra, s kifejtette, hogy a függő követelésre vonatkozó rendelkezéseket csődeljárásban nem kell alkalmazni. Abból, hogy a törvény a csődeljárás esetére nem rendelkezik kifejezetten a készfizető kezességen alapuló bizonytalan esedékességű követelések hitelezői minősítéséről, nem következik, hogy ezek a követelések ne lennének érvényesíthetőek a csődeljárásban a hitelezői igényekre vonatkozó általános szabályok szerint. Az ilyen igények - így a hitelező jelen eljárásban érvényesített, és az adós által végig kifogásolt követelése is - besorolhatóak a 3. § (1) bekezdés c) pontjának általános rendelkezése szerint, mint nem vitatott, le nem járt követelések. A vagyonfelügyelőnek nyilvántartásba kell vennie valamennyi elismert vagy nem vitatott követelést. A hitelezőt tehát a csődeljárásban mind a lejárt esedékességű, mind a le nem járt esedékességű, nem vitatott, illetve elismert követelése alapján megilleti szavazati jog. A követelés fennállását az adós sem kérdőjelezte meg, csupán annak - a csődeljárásban a fent kifejtettek alapján jelentőséggel nem bíró - esedékességét vitatta.
A jogerős végzéssel szemben az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés megváltoztatását és annak megállapítását, hogy a csődegyezség létrejött, ekként tartalmilag a csődegyezség jóváhagyását és az eljárás befejezését kérte. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjának és 11. § (2) bekezdés h) pontjának rendelkezéseit.
Kifejtette, hogy a hitelező 160 000 000 Ft összegű követelését sem a vagyonfelügyelő, sem az adós nem fogadta el, mind összegében, mind jogalapjában vitatták azt.
Az esedékesség kérdése a szövegkörnyezetből megállapíthatóan a V-C. Kft, mint egyenes adós esetében merült fel, mely a K. BANK Zrt. hitelezői minőségét befolyásolta ebben az eljárásban. Az ügyben alapvető jelentősége annak a kérdésnek van, hogy a K. BANK Zrt. hitelező jogszerűen mondta-e fel a V-C. Kft. hitelszerződését. Álláspontja szerint a hitelező a V-C. Kft-vel szemben a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontja alapján nem gyakorolhatta volna elállási jogát. A már moratórium alatt levő V-C. Kft-nek írt levelében a hitelező azt írta, hogy "mivel a fenti számú kölcsönszerződésbe foglalt fizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tett eleget, kölcsönét a Ptk. 525. §-a alapján a mai nappal felmondjuk." A bírósági eljárás során a hitelező arra hivatkozott, hogy a felmondásra azért került sor, mert a főadós - a V-C. Kft. - a 2010. február 22-én kelt fizetési felszólításban foglaltaknak nem tett eleget. Mivel a korábbi felszólítás is a fizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozott, a felmondásnak a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontjába ütközése - az adós álláspontja szerint - egyértelműen megállapítható. Mindezek alapján állította, hogy az elsőfokú bíróság 9.Cspkh.01-2010-1/00023/6 számú végzése a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjába ütközik, s a csődeljárás során felmerült minden további jogcselekmény, így a szavazatok számának nem megfelelő megállapítása, a csődegyezség meghiúsulása ennek a jogszabályhelynek a megsértésén alapul. Ezért elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a hitelező jogszerűtlenül mondta-e fel az egyenes adós hitelszerződését, ez a jogszerűtlen döntés ugyanis nem hathat ki a készfizető kezes és a hitelező jogviszonyára. Álláspontja szerint a hitelező 160 000 000 Ft-os igénye függő követelésnek minősül és az nem vehető nyilvántartásba. Hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (8) bekezdés 14. pontjának a függő kötelezettséget tartalmazó meghatározására. Állította, hogy az első- és másodfokú bíróság nem tett különbséget a függő- és a le nem járt követelések között, így jogszerűtlenül utasította az elsőfokú bíróság a vagyonfelügyelőt a 160 000 000 Ft nyilvántartásba vételére.
Bejelentette, hogy a V-C. Kft. csődeljárásában a bíróság a csődegyezséget jogerősen jóváhagyta és az eljárást befejezetté nyilvánította. A másodfokú bíróság 12.Cspkf.45.417/2010/2. számú végzése 2010. december 21-én kelt. Ebben az eljárásban a vagyonfelügyelő figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az egyenes adós fizetési kötelezettsége csak a jövőben áll be, így a kezes szempontjából ez függő követelés. A függő követelés nyilvántartásba vételével és a jogtalan szavazatszám megadásával felszámolásba fordította az adóst.
A K. BANK Zrt. hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Állította, hogy az adós soha nem kérdőjelezte meg a követelés fennállását, csak az esedékességet illetően volt más állásponton. Hangsúlyozta, hogy 2010. február 22-én felszólította az adóst a tartozás megfizetésére, az 5 napos fizetési határidő elmulasztása esetén alkalmazandó felmondás kilátásba helyezésével. A felszólítást tartalmazó levelet az adós 2010. február 26-án vette át, s az abban közölt fizetési határidő a csődeljárás megindításának időpontja előtt járt le. Mivel az adós nem teljesített, a hitelező a kölcsönt a Ptk. 525. §-a alapján felmondta. A felmondásra nem azért került sor, mert az adós a fizetési haladék időtartama alatt tartozását nem egyenlítette ki, hanem azért mert a felszólításban közölteknek nem tett eleget. Ezért a felmondás jogszerű, és nem ütközik a Cstv. 11. § (1) bekezdés h) pontjába.
Az R. Bank Zrt. hitelező észrevételében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Utalt arra, hogy az adós felülvizsgálati kérelmében is az elsőfokú végzésben már elbírált kifogásokban foglaltakat ismétli meg.
A cégnyilvántartás adatai szerint az adós 2011. április 13-án felszámolás alá került.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróságnak elsőként azt az eljárásjogi kérdést kellett elbírálnia, hogy az elsőfokú bíróságnak a kifogás tárgyában hozott határozata az eljárást befejező végzés elleni fellebbezésben támadható-e, illetve felülvizsgálati kérelem benyújtható-e a jogerős végzés ellen?
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak a Cstv. 15. § (3) bekezdésének értelmezése körében kifejtett azzal az álláspontjával, mely szerint az elsőfokú bíróságnak a kifogás tárgyában hozott végzése az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható. Ebből következően a K. BANK Zrt. hitelezői igényének elismert követelésként történő nyilvántartásba vételét elrendelő elsőfokú határozat felülbírálható, és az e tárgyban hozott jogerős másodfokú végzés ellen felülvizsgálati kérelem nyújtható be a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 270. § (2) bekezdése alapján.
Ekként a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható, hogy a K. BANK Zrt. hitelezőnek a főadóssal kötött, és a jelen eljárás adósa által vállalt készfizető kezességgel biztosított kölcsönszerződésének a felmondása hatással van-e a hitelezőnek a készfizető kezessel szembeni hitelezői igényére.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a főadós V-C. Kft. elleni csődeljárásban a szavazatok számítása szempontjából valójában annak nem volt jelentősége, hogy a jelen eljárásbeli hitelező felmondta-e a kölcsönszerződést, vagy sem, mert - ahogyan a bíróság helytállóan kifejtette a jogerős határozatában - a lejárt és le nem járt követelések esetében is a hitelezői igényt be kell jelenteni, és ténylegesen az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelés alapján kell a hitelező szavazatát kiszámítani. Ugyanakkor a kölcsönszerződésből eredő hitelezői igénynek a főadós eljárásában való esedékessé tétele alapvetően befolyásolja azt, hogy a hitelező a készfizető kezes csődeljárásában érvényesíthette-e hitelezői igényét, figyelemmel a Ptk. 274. § (2) bekezdésének a) pontjában és a 272. § (1) bekezdésében foglaltakra.
A Legfelsőbb Bíróságnak az ügy érdemével kapcsolatban elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy pontosan milyen kötelezettséget vállal el a készfizető kezes a kezességi szerződésben. A kötelezettségvállalás tartalma határozza meg azt, hogy egy le nem járt, készfizető kezességgel biztosított szerződés esetén a készfizető kezes elleni csődeljárásban bejelenthető-e a készfizető kezessel szemben a követelés, és ennek megfelelően kaphat-e szavazatot a hitelező.
A jogerős végzésben kifejtett álláspont szerint a hitelező a készfizető kezessel szemben azon összeg tekintetében, amelyért a kezességet vállalta, le nem járt követelésként érvényesítheti az igényét, s a hitelezőt a Cstv. 3. § c) pontja értelmében megilleti a szavazati jog a készfizető kezes csődeljárásában. Ennek megfelelően a bíróság úgy ítélte meg, hogy a K. BANK Zrt. hitelező a készfizető kezes csődeljárásában a 160 000 000 Ft tőke után is szavazati joggal rendelkezett.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet ezzel a jogértelmezéssel a következő indokok miatt.
Nem vitásan a főkötelezett - V-C. Kft. - elleni csődeljárásban az adós a le nem járt követeléssel tartozott a jogosultnak, annak összege megállapítható volt, így kiszámítható a szavazatok száma is, valamint az egyezségnél is figyelembe kellett venni ezt az igényt.
A készfizető kezes - V. Kft - a jogosulttal kötött szerződésben azt vállalta, hogy a kötelezett nem fizetése esetén maga teljesít, kötelezettségének létrejötte azonban attól a feltételtől függ, hogy esedékes lesz-e a főkötelezettel szemben a jogosult igénye.
A kezesség az idegen tartozásért való helytállási kötelezettség vállalása. (L. L.: A kezességi szerződés, Hatra Mag Kft. Miskolc, 2009. 54. oldal)
"A kezesség különbözik az egyetemes adóstársaságtól: elvállalása más, mint a (kumulatív) tartozás-elvállalás. Az egyetemleges adóstársak önálló kötelezettek. A kezes kötelezettsége járulékos: tartalmában a főkötelezettséghez igazodik." (Sz.K.: Magyar Magánjog, III. Kötelmi jog, Általános része, 86. oldal. Grill,. Budapest, 1939.)
A kezes helytállást vállal tehát a kötelezettségért, de nem vállalja át a főadós kötelezettségét. Nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása akkor is, ha a kezes (példának okáért a készfizető kezes) önállóan perelhető. [BH 2006.2.60]
Mindebből következően a készfizető kezességgel biztosított szerződések esetében meg kell különböztetni egymástól azt a helyzetet, amikor már esedékessé vált a főkötelezettel (főadóssal) szemben a jogosult követelése, attól az esettől, amikor vele szemben még csak le nem járt követeléssel rendelkezik a hitelező.
Ha még nem járt le a főkötelezettel szemben a követelés, úgy a főkötelezett elleni csődeljárásban a hitelezői igényt - mint le nem járt követelést - be kell jelenteni. A készfizető kezessel szemben azonban ekkor még nem lehet fellépni. A főkövetelés lejáratának időpontja előtt a kezesnek nincs még semmilyen tartozása a jogosulttal szemben, mert a készfizető kezesség vállalásából eredő fizetési kötelezettsége akkor keletkezik, amikor a főadóssal szemben esedékessé válik a követelés.
A fentiekben kifejtettek alapján a készfizető kezes elleni csődeljárásban lényeges, hogy a főadós tartozása lejárttá vált-e. A kezes az ellene indult csődeljárásban hivatkozhat arra, hogy a jogosulttal szemben még nem áll fenn a tartozása, hiszen az csak akkor keletkezik, amikor a főadóssal szemben lejárttá válik a jogosult követelése. Ily módon a kezessel szembeni követelés keletkezésének alapja az, hogy lejárt-e a főadóssal szembeni igény.
Az e tekintetben nem vitás tényállás szerint a főadós V-C. Kft. csődeljárása 2010. március 11-én indult, a K. Bank Zrt. hitelező ezt követően, 2010. március 12-én mondta fel a hitelszerződést. Az adós a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontjára hivatkozással állította azt, hogy a kölcsönszerződés lejárttá tétele jogszabályellenes volt. E rendelkezés szerint a fizetési haladék időtartama alatt az adóssal kötött szerződéstől nem lehet elállni, vagy azt nem lehet felmondani arra hivatkozással, hogy az adós a fizetési haladék időtartama alatt tartozását nem egyenlíti ki.
A hitelező arra hivatkozott, hogy az adóst már korábban felszólította az esedékes tartozásának rendezésére, s mivel ennek nem tett eleget, ezért mondta fel a csődeljárás kezdő időpontja után a szerződést, amit a törvény nem tilt.
A bíróság jogerős végzésében azt az álláspontot foglalta el, hogy a hitelező követelése nem járt le, tehát nem fogadták el a hitelező nyilatkozatát a szerződés érvényes felmondására vonatkozóan.
A felülvizsgálati kérelemben az adós által állított egyik jogszabálysértés az, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontját.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adós e jogszabálysértésre helytállóan hivatkozott. A bíróság ugyanis jogerős végzésében nem fogadta el a felmondást jogszerűnek (le nem járt követelésnek tekintette a K. BANK Zrt. hitelezői igényét), holott a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontja csak akkor zárja ki a szerződés felmondását, ha kifejezetten arra az indokra hivatkozik a hitelező a felmondásban, hogy a fizetési haladék időtartama alatt nem fizeti ki az adós a tartozást. A hitelező azonban nem erre alapozta felmondását. Ebből következően a felmondás a jelen eljárás adósa, mint készfizető kezes által állított okból nem minősül érvénytelennek, aminek az a következménye, hogy a készfizető kezes csődeljárásában - mely a főadós csődeljárásához képest később indult - már mint lejárt követelést kellett volna figyelembe venni a hitelező igényét, hiszen a készfizető kezessel szemben a követelésnek a főadóssal szembeni lejárttá tétele nemcsak létrehozza a készfizető kezes kötelezettségét, hanem azonnal lejárttá is teszi.
Ugyanakkor a készfizető kezes csődeljárásában bár le nem járt követelésként vették nyilvántartásba a hitelező igényét, ez azonban - az előzőekben kifejtettek szerint - nem változtat a vagyonfelügyelő által figyelembe vett szavazatok számán, s így nem befolyásolta az egyezségkötési eljárás eredményét sem.
A főadós a csődeljárása során egyezséget kötött a hitelezőivel, s így egyrészt a tartozása, másrészt annak esedékessége megváltozott. Az egyezséget jóváhagyó végzés azonban csak a jelen - a készfizető kezes ellen indult - csődeljárás csődegyezségi tárgyalását követően emelkedett jogerőre, s mindaddig a vagyonfelügyelő helyesen a teljes bejelentett összegben vette figyelembe a hitelező készfizető kezessel szembeni igényét. A főadós elleni csődeljárásban később jogerőre emelkedett egyezséget jóváhagyó végzés nem befolyásolhatja utólag a készfizető kezes csődeljárásában történteket, a szavazatok számításának helytálló voltát.
A felülvizsgálati kérelemben az adós arra is hivatkozott, hogy függő követelésnek kellett volna tekinteni a hitelező igényét, utalva a számviteli törvényben foglaltakra. A jogerős végzés helytállóan tartalmazta azt, hogy a Cstv. 3. § c) pontjában szabályozott hitelezői fogalomból következően a függő követelés fogalma csak a felszámolási eljárásban értelmezhető, de a készfizető kezesség tekintetében ott sem alkalmazható.
A kifejtett indokokra tekintettel a bíróság jogerős végzésében - bár részben téves indokolással, de - helyes rendelkezéssel fogadta el a hitelező igényét és vonta le azt a jogi következtetést, hogy a vagyonfelügyelő a szavazatokat helyesen állapította meg. A jogszabályoknak megfelelő jogerős eljárást megszüntető végzést a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az adós felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján maga tartozik viselni a költségeit.
Budapest, 2011. szeptember 30.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.126/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.