BH+ 2012.12.527

A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott határidő lejárta előtt a hitelező nem küldheti el joghatályosan az adós részére a fizetési felszólítást. Az adós számára a vitatásra rendelkezésre álló határidő utolsó napját a Cstv. 27. § (3) bekezdése határozza meg [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) és (3) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A hitelező 2010. szeptember 8-án kezdeményezte az adós felszámolásának elrendelését, arra alapítva, hogy az adós a hitelező 2010. május 2-án, június 3-án és július 3-án lejárt, összesen 63 920 168 Ft összegű követelését a hitelező 2010. augusztus 9-én kelt fizetési felszólítása ellenére nem egyenlítette ki (A 129-130, A 132-133, A 135-136 számú számlák). Előadta, hogy az adós a számla befogadását elismerte, de vitatta a követelést a hitelező mulasztása miatti elszámolásból eredő követelése mi...

BH+ 2012.12.527 A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott határidő lejárta előtt a hitelező nem küldheti el joghatályosan az adós részére a fizetési felszólítást. Az adós számára a vitatásra rendelkezésre álló határidő utolsó napját a Cstv. 27. § (3) bekezdése határozza meg [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) és (3) bek.].
A hitelező 2010. szeptember 8-án kezdeményezte az adós felszámolásának elrendelését, arra alapítva, hogy az adós a hitelező 2010. május 2-án, június 3-án és július 3-án lejárt, összesen 63 920 168 Ft összegű követelését a hitelező 2010. augusztus 9-én kelt fizetési felszólítása ellenére nem egyenlítette ki (A 129-130, A 132-133, A 135-136 számú számlák). Előadta, hogy az adós a számla befogadását elismerte, de vitatta a követelést a hitelező mulasztása miatti elszámolásból eredő követelése miatt. A hitelezőhöz 2010. június 2-án megküldött nyilatkozatában kijelentette, hogy a hitelező a bármilyen jogcímen fennálló követelését tekintse az adós által jogi értelemben vitatott követelésnek.
Az adós nem ismerte el a hitelező követelését. Kifejtette, hogy a közöttük létrejött szolgáltatási-vállalkozási szerződés teljesítése során, 2010 tavaszán jogvita alakult ki. Az adós 2010. május 26-án és 2010. július 9-én kelt leveleiben megtagadta a hitelező számláinak kifizetését, azokat vitatta. Előadta, nem azt állítja, hogy a hitelező nem teljesített, hanem azt vitatja, hogy tartozása állna fenn a hitelezővel szemben, figyelemmel arra, hogy neki is fennáll követelése a hitelező felé. Igazolta, hogy 63 930 000 Ft-ot zároltatott a C. Banknál vezetett számláján. Ezzel igazolni kívánta, hogy nem fizetésképtelen, a hitelező követelését ki tudja elégíteni.
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását elrendelte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Arra hivatkozott, hogy az adós a hozzá nem vitatottan elküldött számlákat az esedékességüket követő 15 napon belül nem vitatta, s ezt követően már nem is vitathatja, s miután az első két számla - A 129 és A 130 - tekintetében ez a határidő lejárt addigra, amikor azokat az adós vitatta, az adós fizetésképtelensége e két számlára tekintettel fennáll. A többi négy számla tekintetében az adós vitatása beszámítás jogcímén nem fogadható el, mert az adós beszámítani kívánt igénye még le nem járt követeléseket is tartalmazott. Figyelemmel azonban az első két számlán alapuló felszámolás elrendelésére, a többi számlával részletesen nem foglalkozott.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az eljárást megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az adósnak 44 500 Ft első- és másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú bíróság - hivatkozva a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és (3) bekezdésében foglaltakra - kifejtette, hogy az adós a fizetésképtelenség elkerülése érdekében a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvétele napját megelőző napig vitathatja a hitelező követelését. A Cstv. nem határozza meg a vitatás tartalmát, s formai követelményként is csak annyit ír elő, hogy azt írásban kell az adósnak közölnie a hitelezővel. Vitatásnak minősül az adós bármilyen írásbeli nyilatkozata, amelyben kifejezésre juttatja, hogy nem kívánja kiegyenlíteni a hitelező vele szemben támasztott követelését. A vitatáshoz nem szükséges a számlák tényleges visszaküldése, elegendő a tartozás vitatásának egyértelművé tétele.
Az adós jelen eljárásban igazolta, hogy a hitelező írásbeli fizetési felszólításának kézhezvételét - 2010. augusztus 11. - megelőzően írásban vitatta a hitelező követelését és az a hitelezőhöz megérkezett. Ennek alapján a fizetésképtelenség megállapításának a Cstv. 27.§ (2) bekezdés a) pontjában írt feltételei nem állnak fenn, az elsőfokú bíróságnak az eljárást meg kellett volna szüntetnie.
Utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az adós a másodfokú eljárás során a hitelező követelését és annak kamatait kiegyenlítette, s a hitelező - bár elismerte a teljesítést - a felszámolási kérelmét fenntartotta, arra hivatkozva, hogy időközben további 8 számla lejárt és azok összegét az adós nem fizette meg. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint szükséges feltételekre tekintettel, a hitelezőnek a felszámolási kérelme előterjesztését követően esedékessé váló számlatartozásán alapuló kérelme ugyanazon eljárásban a másodfokú eljárás során már nem bírálható el, az csak újabb felszámolás iránti eljárás alapja lehet.
A hitelező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés részben vagy egészében történő hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy a felszámolás elrendelésére megalapozottan került sor, illetve, hogy a felszámolás lefolytatásának van helye. A felülvizsgálati kérelemben állította a Cstv. 27. § (2) és (3) bekezdésének megsértését.
Felülvizsgálati kérelmének indoklásában kifejtette, hogy az esedékességet követő 15 napig van lehetősége az adósnak a számlában szereplő összeg vitatására, ezt követően már nem vitathatja a követelést. Utalt arra, hogy a számla maga egy fizetési felszólítás.
Állította, hogy a felszámolás elrendelésének helye van arra az összegre, amit az adós részben elismert, hiszen az általa a hitelezővel szemben támasztott követelés kisebb, mint amit a hitelező tőle igényel.
Hivatkozott arra is, hogy bár nem vitásan az adós kifizetett 67 114 736 Ft-ot, azonban ez nem tartalmaz egy korábban esedékes 367 414 Ft kamatot és ezen felül az eljárásban szereplő összeg 1 nappal kevesebb - 17 399 Ft - kamatát fizette meg az adós, így továbbra is fennáll követelése, mely alapján a felszámolási kérelmét fenntartotta.
Az adós ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontját és (3) bekezdését. Kifejtette, hogy a számla és a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában megkívánt fizetési felszólítás nem azonosítható, hiszen magát a fizetési kötelezettséget és a teljesítési határidőt a számla határozza meg, s ezt követően kell a törvény szerint a fizetési felszólítást megküldeni az adósnak. Hivatkozott arra, hogy a hitelező a számlával kapcsolatos érvelését csak a felülvizsgálati eljárásban terjesztette elő, ez álláspontja szerint ütközik a Pp. 275. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel.
Állította továbbá, hogy a hitelező valamennyi követelését vitatta, ezért értelmezhetetlen számára a hitelezőnek az adós által "részben elismert" követelésre való hivatkozása.
A 367 414 Ft-os kamatkövetelés tekintetében kifejtette, hogy az nem volt tárgya az alapeljárásnak, arra a hitelező nem alapította felszámolási kérelmét, egyébként ezt is vitatja. Vitatta a hitelezőnek a 17 399 Ft összegű kamatkövetelését is. A hitelezőnek megfizetett kamat összegét úgy számolta ki, hogy az utalás indításának napját követő napra is kamatot számított, mert úgy vélte, hogy a pénzösszeg a hitelezőnek a számláján csak másnap fog megjelenni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a fellebbezésben már tájékoztatta a hitelezőt, hogyan számította ki az átutalt összeg kamatát, mely kamatszámítást a hitelező nem kifogásolta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának és (3) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban. A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott, "a teljesítési idő lejártát követő 15 nap" nem az adósra vonatkozó határidő, ez a hitelezőt kötelezi, ennek lejárta előtt ugyanis nem küldheti el joghatályosan az adós részére a fizetési felszólítást. Az adós számára a vitatásra rendelkezésre álló időtartam utolsó napját a (3) bekezdés határozza meg: "az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig" van helye.
Ha a hitelező a fizetési felszólítást a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján, a teljesítési idő lejártát (esedékességet) követő 15 napot követően azonnal postára adja, abban az esetben természetesen csak ez a 15 napos határidő áll az adós rendelkezésére arra, hogy vitassa a követelést. Ha azonban az adós által bizonyíthatóan átvett számlában megjelölt esedékességet követő hosszabb ideig a hitelező nem küldi el a fizetési felszólítást, úgy ezzel saját maga biztosít hosszabb vitatási időtartamot az adósnak, melynek utolsó napja a hitelező által küldött fizetési felszólítást megelőző nap. Amennyiben ezt az adós elmulasztja, úgy a hitelező követelését, a fizetésképtelensége megállapításának elkerülése jogkövetkezményénél már nem vitathatja.
Jelen eljárásban helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy valamennyi követelést még a fizetési felszólítást megelőzően vitássá tette az adós. A hatályos törvényi rendelkezések nem írják elő, hogy a vitatást tartalmazó nyilatkozatnak mit kell tartalmaznia, ezért annak kifejezésre juttatása, hogy az adós nem kívánja kifizetni a hitelező követelését, már vitatásnak minősül, s ilyen esetben a hitelező eredménnyel nem kezdeményezheti a felszámolási eljárást, hanem igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti.
Nem helytálló a hitelezőnek az az álláspontja, hogy a számla lenne az a fizetési felszólítás, amelyet a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja említ. A jogszabály szövegének értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a hitelezőnek tulajdonképpen két "fizetési felszólítást" kell küldenie az adós részére: egyet arról, hogy fizetési kötelezettsége keletkezett a hitelező felé (ez a számla, vagy a számlát helyettesítő más okirat), majd az esedékességet követően a Cstv. 27. § (2) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve küldhető meg az adósnak az a fizetési felszólítás, amelyhez a Cstv. jogkövetkezményeket fűz.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő másik jogkérdés az, hogy a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet egy konkrét követelésre alapozva lehet-e benyújtani, illetve fenntartani, vagy pedig a hitelező valamennyi, az eljárás megindításakor még nem említett, de az adóssal szemben fennálló - esetleg a felszámolási eljárás alatt keletkező - és ki nem egyenlített követelése megalapozza a fizetésképtelenség megállapíthatóságát.
A Legfelsőbb Bíróság ebben a kérdésben is teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróság által kifejtett jogi állásponttal. A felszámolási eljárás megindításának a feltételeit a Cstv. 27. § (2) bekezdése pontosan meghatározza. A hitelezők által indítható eljárásokban a kérelem alapjául szolgáló valamennyi fizetésképtelenségi ok feltételez egy előzetes eljárást: a felszámolási eljárást megelőző felek közötti levelezést, vagy bírósági eljárást, vagy végrehajtási eljárást, illetve csődeljárást. Mindegyik fizetésképtelenségi ok esetében konkrétan meg kell határozni - illetve az előzetes eljárás során meghatározásra kerül - az a követelés, amelyre hivatkozással állítja a hitelező az adós fizetésképtelenségét.
Jelen eljárásban a hitelező a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapította kérelmét, azonban a fizetési felszólításból, a felszámolási kérelemből megállapíthatóan azt a korábbi kamatkövetelést, amelyre a fellebbezési, illetve felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, nem közölte az adóssal, annak kifizetését nem kérte. Ezért e kamatkövetelés megfizetésének elmulasztása az adós fizetésképtelensége vizsgálata körében nem vehető figyelembe.
Az eljárásban érvényesített összeg egy napos kamatának a ki nem fizetésére alapított felszámolási kérelem körében a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a hitelező az esetleges hibás számítást a másodfokú bírósághoz írt fellebbezési észrevételeiben nem jelezte. A felülvizsgálati eljárásban új tényt állítani, új bizonyítékra hivatkozni nem lehet. [BH 2002.447]. A hitelező nem veszíti el a késedelmi kamatra vonatkozó igényét, azt külön eljárásban érvényesítheti az adóssal szemben, de amennyiben ilyen irányú igényt a fizetési felszólításban nem közölt, úgy a fizetési felszólításban megjelölt kifizetett összeg után még fennálló kamatigényre hivatkozással megalapozottan nem kérheti a felszámolási eljárás folytatását.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.115/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.