adozona.hu
ÍH 2012.184
ÍH 2012.184
FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA VÉLELEMMEL - FIZETÉSKÉPTELENSÉG VÉLELMÉNEK MEGDÖNTÉSE - ÚJ TÉNY, ÚJ BIZONYÍTÉK ÁLLÍTÁSA A MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN Ha az adós fizetésképtelenségét a bíróság a Cstv. 24. § (3) bekezdése alapján vélelmezi, az ellene előterjesztett fellebbezés csak akkor vezethet eredményre, ha fizetésképtelenségének vélelmét olyan új tényre hivatkozással illetve új bizonyíték előterjesztésével dönti meg, amely az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott tudomására [Cstv. 6. § (3) bek., 24.
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 2012. március 9-én kelt végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, és felszámolását főeljárásként elrendelte.
Határozatának indokolása szerint a hitelező 2011. november 10-én előterjesztett kérelmével indította az adós elleni eljárást. Az adós fizetésképtelenségét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdésének a) pontjára alapította. Kérelmében előadta, hogy a felek között 2010. november 29-én föld...
Az elsőfokú bíróság a 2012. március 9-én kelt végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, és felszámolását főeljárásként elrendelte.
Határozatának indokolása szerint a hitelező 2011. november 10-én előterjesztett kérelmével indította az adós elleni eljárást. Az adós fizetésképtelenségét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdésének a) pontjára alapította. Kérelmében előadta, hogy a felek között 2010. november 29-én földgázkereskedelmi szerződés jött létre, melyet 2011. január 3-án módosítottak. A szerződés alapján a hitelező által teljesített földgázszolgáltatásból eredően az adósnak a 2011. február és 2011. június hónapok közötti időtartamban 7 997 326 forint és 47 743,24 euró összegű tartozása keletkezett. A szerződés 10.8. pontja értelmében késedelmes fizetés esetén az adós a forint összeg után a mindenkori alapkamat másfélszeresét, az euró összeg után a késedelembeesés napjára érvényes, az azt megelőző második munkanapon a Reuters LIBOR oldalán közzétett egyhavi LIBOR plusz 1% kamatot köteles teljesíteni.
A hitelező hangsúlyozta, hogy a felek 2010. augusztus 3-án fizetési megállapodást kötöttek, melyben az adós 7 977 326 forint és 47 732,24 euró tartozását elismerte, vállalta annak 2011. augusztus 31-ig történő megfizetését. Az adós kötelezettségének nem tett eleget, ezért a hitelező 2011. október 12-én írásban felszólította a tőketartozás és annak kamatai megfizetésére, mely nem vezetett eredményre, pedig az adós a felszólító levelet 2011. október 18-án átvette.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint a hitelező a kérelmében előadottakat megfelelően alátámasztotta okirati bizonyítékokkal. Ezzel szemben az adós az eljárás során a bíróság felhívása ellenére nem tett nyilatkozatot. Mulasztásának jogkövetkezményeként az adósnak a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti fizetésképtelenségét a Cstv. 24. § (3) bekezdése alapján vélelmezte. Az adós elleni felszámolási eljárást főeljárásként rendelte el az Európai Unió Tanácsa 1346/2000/EK rendelete értelmében.
A végzés ellen az adós élt fellebbezéssel, melyben kérte annak megváltoztatását és az adós elleni felszámolási eljárás soron kívüli megszüntetését. Jogorvoslati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az adós fizetésképtelenségének törvényi feltételei nem állnak fenn, mert az eljárást megelőző fizetési felszólításra a hitelező részéről nem került sor. Ezt az állítását azzal indokolta, hogy a hitelezői kérelemhez csatolt dokumentum szerint a hitelező a felszólító levelét az adós korábbi székhelyére címezte, de az adós székhelye 2011. március 31-én megváltozott.
Az adós a fellebbezésében másodlagosan azzal érvelt, hogy a felek közötti szerződés 17. pontja értelmében az adós 83 000 euró összegű bankgarancia nyújtására volt köteles. A hitelező a kérelmében nem nyilatkozott arról, hogy az adós eleget tett-e ennek a kötelezettségének, s ha igen, a bankgarancia lehívására sor került-e.
Harmadlagosan előadta, hogy a hitelező az F/4. alatt csatolt 20110402/3, 2011546/7 és a 20110617/18 sorszámú számlák adós részére történő megküldését nem igazolta.
A hitelező a fellebbezésre adott észrevételében az elsőfokú végzés helyben hagyását kérte. Véleménye szerint az adós rosszhiszeműen valótlan tényeket állított a fellebbezésében. A felszámolási eljárást megelőzően a hitelező a fizetési felszólítását az adós szerződésben meghatározott székhelyére, a 1027 Budapest, H. u. 14-24. emelet címre postázta 2011. október 18-án ajánlott küldeményként. A fizetési felszólítást az adós meghatalmazottja kézhez vette, tehát a fizetési felszólítás megküldését az adós megalapozatlanul vitatja. Utalt arra is, hogy a szerződés 23. pontja értelmében a felek megállapodtak abban, hogy amennyiben az adós társaság székhelye megváltozik, az új cím kizárólag írásbeli közléssel válik hatályossá a másik fél számára. Az adós új címet a hitelezővel nem közölt, ezért székhelyváltozására nem hivatkozhat.
A hitelező hangsúlyozta azt is, hogy az adós fizetésképtelenségét az elsőfokú bíróság a Cstv. 24. § (3) bekezdése alkalmazásával állapította meg, ugyanis az adós a felszámolási eljárás során nyilatkozatot nem tett. Mindezek alapján a másodfokú eljárásban az adóst terheli annak bizonyítása, hogy a törvényi feltételek hiányában a vélelmezett fizetésképtelenség nem áll fenn. Rámutatott arra, hogy az adós maga is tényelőadást tehetett volna a bankgarancia nyújtásáról, illetve arról, hogy ezt a szerződési kötelezettségét elmulasztotta, ezért annak lehívására sem kerülhetett sor, a tartozása továbbra is változatlanul fennáll.
A hitelező felhívta a figyelmet arra, hogy az adós a 2010. augusztus 3-ai tartozáselismerést tartalmazó nyilatkozatában a pontosan megjelölt számlák alapján fennálló fizetési kötelezettségének elmulasztását elismerte, ezért nem hivatkozhat arra, hogy egyes számlákat nem kapott kézhez.
A fellebbezés megalapozatlan.
A Cstv. 24. § (1) bekezdése szerint, ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat - a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni kell. A (2) bekezdése értelmében, ha a felszámolási eljárás lefolytatását a hitelező kérte és a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nem utasította el, a bíróság a kérelem benyújtásáról - a kérelem egy példányának megküldésével - haladéktalanul értesíti az adóst. A (3) bekezdés alapján az adós köteles az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az adós a kérelemben foglaltakat elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot [26. § (3) bek.], illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevét és az ott vezetett számlák számát - ideértve a kérelem kézhezvételét követően nyitott számlák számát is -, továbbá koncesszió esetén tájékoztatnia kell a koncesszióba adót a felszámolási eljárás megindításáról. Ha az adós a fenti határidőn belül a bíróságnak nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.
Ebben az eljárásban az elsőfokú bíróság a hitelező részletesen előadott kérelme, valamint az annak igazolására csatolt okirati bizonyítékok, továbbá az adós nyilatkozattételi lehetősége mulasztásának értékelésével az adós fizetésképtelenségének tényét helytállóan vélelmezte a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja és a 24. § (3) bekezdése alapján. A vélelem megdöntése az adós érdekében állt, ezért a másodfokú eljárásban az adóst terhelte annak bizonyítási kötelezettsége, hogy a vélelmezett fizetésképtelensége nem áll fenn.
A Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárásra a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul; a 141. § (6) bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell.
Az adós a másodfokú eljárásra vonatkozó bizonyítási szabályok alapján a fizetésképtelenségének vélelmét úgy dönthette volna meg, ha a fellebbezésében olyan új tényre hivatkozik és olyan új bizonyítékot csatol, amely az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a tudomására. Az adós a jogorvoslati kérelmében nem adott elő ilyen új tényt és új bizonyítékot sem csatolt, míg az általa a fellebbezésben előadottakról már nyilvánvalóan tudomással bírt az elsőfokú végzés meghozatalát megelőzően is, ezért ezek érdemi vizsgálatát a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte.
(Fővárosi Ítélőtábla 13. Fpkf. 44.032/2012/4.)