adozona.hu
ÍH 2012.177
ÍH 2012.177
ÜZLETRÉSZ BEVONÁSA ÉS MAGÁHOZ VONÁSA - BESZÁMÍTÁSI KIFOGÁS I. Az üzletrész társaság általi magához vonása nem azonosítható az üzletrész bevonásával. Míg utóbbi az üzletrész megszűnésével, a törzstőke szükségképpeni leszállításával jár, addig az üzletrész társaság általi magához vonása az üzletrész értékesítését elősegítő olyan intézkedés, mellyel a társaság ideiglenesen átveszi a tulajdonosi jogosítványok egy részét, a rendelkezés gyakorlásának lehetőségét. II. Az üzletrész társaság általi magához vonása ne
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint az L-S. Kft. (a továbbiakban: Kft.) 1994. november 1-jén alakult, a felperes pedig 1998. május 30-án létesített tagsági jogviszonyt és egyidejűleg 52%-os mértékű többségi befolyást szerzett a társaságban. Üzletrésze és szavazati hányada azonos volt. Ekkor a cég további tagjai voltak az I. r. alperes, valamint dr. Á. P., H. L., R. K. és dr. K. J. I..
Az 1999. május 26-i taggyűlésen hozott határozattal a társaság tagjai a szavazati joguk mértékét oly módon határoz...
Az irányadó tényállás szerint az L-S. Kft. (a továbbiakban: Kft.) 1994. november 1-jén alakult, a felperes pedig 1998. május 30-án létesített tagsági jogviszonyt és egyidejűleg 52%-os mértékű többségi befolyást szerzett a társaságban. Üzletrésze és szavazati hányada azonos volt. Ekkor a cég további tagjai voltak az I. r. alperes, valamint dr. Á. P., H. L., R. K. és dr. K. J. I..
Az 1999. május 26-i taggyűlésen hozott határozattal a társaság tagjai a szavazati joguk mértékét oly módon határozták meg, hogy a felperest 750 szavazat illeti meg az 1000-ből, a természetes személyek pedig összesen 250 szavazattal rendelkeznek. A határozat nem érintette az üzletrészek mértékét.
2002. július 1-jén a felperesen kívüli tagok tagsági jogviszonya a pótbefizetési kötelezettség elmulasztása miatt megszűnt. A cég a törzstőke 48%-át kitevő törzsbetétet magához vonta, 51 540 000 Ft összegben. A változást az egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratban rögzítették.
A Kft.-vel szemben 2005. január 19-i kezdő időponttal felszámolás indult.
A Kft., mint főadós 1999. július 8. napján hitelszerződést kötött a H. B.H. Zrt.-vel (a továbbiakban: bank). A hitel visszafizetésének biztosítékául - más mellett - a felperes az 1999. október 6. napján létrejött kezesi szerződés alapján 30 000 000 Ft és járulékai erejéig készfizető kezességet vállalt. Az alperesek a bankkal kötött, 1999. szeptember 20. napján kelt zálogszerződésekkel jelzálogjogot alapítottak a tulajdonukban álló p.-i 021/1-2, 025/1, 4, 5; 031/1, 6; 037/3-5; 038/2,26. hrsz-ú ingatlanokra 40 000 000 Ft és járulékai erejéig. A főadós teljesítésének elmaradása miatt a felperes kezesként a banknak 30 000 000 Ft tőkét és 9.446.156 Ft kamatot (együtt: 39 446 156 Ft) fizetett meg; a kezesi teljesítésről a bank 2005. január 26. napján állított ki igazolást. A kezesként teljesítő felperesre átszálló jelzálogjogot a körzeti földhivatal 30 000 000 Ft és járulékai erejéig az alperesek ingatlanaira bejegyezte.
Az alperesek által a felperes, valamint a bank ellen jelzálogjog törlése és járulékai iránt indított perben a Legfelsőbb Bíróság a 2007. szeptember 25. napján kelt, felülvizsgálati eljárásban meghozott részítéletével (Gfv. IX. 30.299/2007/4. szám) megállapította, hogy jelen per felperesét az alperesek pornóapáti ingatlanain 15 000 000 Ft és járulékai erejéig illeti meg a jelzálogjog. A Legfelsőbb Bíróság határozata indokolásában kifejtette, hogy a mellékkötelezett kezes felperes és jelzálog-kötelezett alperesek 30 000 000 Ft és járulékai erejéig a hitelezővel (bankkal) szemben egyetemlegesen tartoznak helytállni; egymásközti belső jogviszonyukra pedig a Ptk. 338. § (1), (3) bekezdése az irányadó, azaz - eltérő megállapodás hiányában - a kötelezettség egyenlő arányban terheli őket. A Legfelsőbb Bíróság megkeresése alapján a körzeti földhivatal az alperesek ingatlanain a felperes javára fennálló jelzálogjogot úgy igazította ki, hogy az a felperest 15 000 000 Ft és járulékai erejéig illeti meg.
A későbbiekben (2010 augusztusában) a felperes által a felszámolás során a Kft.-vel szemben érvényesített megtérítési igény 3 789 369 Ft erejéig nyert kielégítést.
A felperes módosított keresetében 19 723 078 Ft tőke, valamint annak a 2006. október 6. napjától a kifizetés napjáig járó, jegybanki alapkamat + 10%-os mértékű késedelmi kamata és a perköltség erejéig az alpereseket a pornóapáti ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett 12 földrészleten fennálló jelzálogjogából kielégítés tűrésére kérte kötelezni.
Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását indítványozták. Viszontkeresetet terjesztettek elő annak megállapítása iránt, hogy a felperes az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.</a> II.) 292. § (1) bekezdése ellenére elmulasztotta a főadósban őt megillető többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyása bejelentését. Erre tekintettel a Gt.</a> II. 292. § (3) bekezdése szerint a felperest a főadós felszámolási eljárása során ki nem elégített hitelezői követelésekért korlátlan és teljes felelősség terheli. Felel az alperesekkel szemben a ki nem elégített hitelezői igényekért, ez pedig beszámítás útján a jelzálogjog megszűnéséhez vezet.
A megyei bíróság a 10.P.20.200/2008/21-I. számú végzésével a viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasította, majd a 21. számú ítéletével az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes 15 000 000 Ft tőke és 4 723 078 Ft kamat, valamint az ezek után járó késedelmi kamatkövetelését a 12 p.-i ingatlanból kielégítse. A felperesi követelésbe beszámítani rendelt 1 260 000 Ft-ot.
A Győri Ítélőtábla a Pkf.IV.25.290/2009/2. számú végzésével a megyei bíróság 21-I. számú végzését megváltoztatta, a viszontkereset érdemi tárgyalás nélküli elutasítását mellőzte, majd a Pf.IV.20.110/2009/10. számú részítéletével megállapította, hogy a megyei bíróság 21. számú ítélete részítélet, azt a per főtárgya és az elsőfokú perköltség tekintetében helybenhagyta. 19 723 078 Ft tőke után 2006. október 6. napjától az alpereseket terhelő kamat mértékét a leszállította. A felperes követelésébe beszámított 1 260 000 Ft tőke mellett beszámítani rendelte annak 2007. május 15-től a kifizetés napjáig járó törvényes kamatait.
A felperes a viszontkereset tekintetében a per megszüntetését elsődlegesen ítélt dologra, másodlagosan a követelés időelőttiségére tekintettel kérte. Érdemben a viszontkereset és a beszámítási kifogás elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a konszernjogi felelőssége nem áll fenn, tagsági jogviszonya a Gt.</a> II. hatálybalépése előtt jött létre, akkor még nem állt fenn az alperesek által hivatkozott bejelentési kötelezettség. 1999. május 26-án a szavazatoknak csupán 75%-át szerezte meg, nem haladta meg a befolyásszerzés mértéke a 75%-ot, így nem volt bejelentésre vonatkozó kötelezettsége. A 2002. július 1-jével történő módosítás sem jelentett a befolyás mértékében változást sem az üzletrésze, sem annak a törzstőkéhez viszonyított aránya, sem pedig a szavazati joga nem változott. A többi tag törzsbetétjét nem vásárolta meg, azokkal kapcsolatosan rendelkezési jogot nem szerzett.
A beszámítási kifogás elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy a Ptk. 296. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek nem állnak fenn, az érintett összeg nem felperes és az alperesek közötti jelzálogjogból fakad, nem egynemű és nem lejárt.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a viszontkeresetet és a beszámítási kifogást elutasította.
Kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 479 000 Ft perköltséget, a II. r. alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 21 000 Ft perköltséget. Az I. r. alperest 862 500 míg a II. r. alperest 37 500 Ft illeték állam javára való megfizetésére kötelezte.
A bíróság a felperesnek a per megszüntetésére irányuló kérelmét nem ítélte megalapozottnak. Kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.299/2007/4. számú részítéletével lezárt jogvitában elbírált igény nem a jelen perben érvényesített viszontkereseti igénnyel érintett követelésekre vonatkozik.
A viszontkereset érdemi elbírálása körében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Gt.</a> II. 288-297. §-ainak rendelkezései szabályozzák a gazdasági társaságban való befolyásszerzéssel kapcsolatos kötelezettségeket. A törvény 1998. június 16-án lépett hatályba. A felperes 1998 májusában szerzett többségi irányítást biztosító befolyást, ekkor a /a>id=409636 ssz=1>Gt. I. alapján bejelentési kötelezettsége e tekintetb</a>en nem állt fenn, a Gt. II. hatályba lépését követően pedig a befolyásszerzésre nézve visszamenőlegesen nem keletkezett bejelentési kötelezettsége.
A felperes a Kft.-ben 1999. május 26-án megszerezte a szavazatok 75%-át, ezzel azonban a felperes a Gt.</a> II. 290. §-ában meghatározott többségi irányítást biztosító befolyás kategóriájában maradt, azaz a szavazatok több mint 50%-ával rendelkezett, de szavazatainak mértéke nem haladta meg a szavazatok 3/4 r</a>észét. A Gt. II. 288. § (3) bekezdése előírja, hogy a fejezetben foglalt kötelezettségek és jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak, amennyiben a befolyás mértéke azonos marad.
Mindemellett a bíróság nem értett egyet azzal az alperesi állásponttal, hogy mivel a többségi befolyásszerzés a Gt.</a> II. hatályba lépését megelőzően történt, ezért az uralkodó tag szavazati jogosultságának növekedése esetén - függetlenül attól, hogy a befolyás nem válik közvetlen irányítást biztosítóvá - kötelező lett volna a befolyásszerzés tényének bejelentése.
Kifejtette, hogy ugyan 2002. július 1-jével a magánszemély tagok tagsági viszonya a Gt.</a> II. 13. §-a alapján megszűnt, így a Kft. a volt tagok üzletrészét magához vonta, azok után azonban a 143. § (2) bekezdés alapján szavazati jogot nem gyakorolhatott. A bevont üzletrészek után a felperes sem gyakorolhatott szavazati jogot, így a többségi irányítást biztosító befolyást megalapozó 75%-os szavazati hányada nem változott. A törzsbetétje is maradt a törzstőke 52%-a, a változások tehát sem a felperesi törzstőke mértékét, sem a szavazati jogát nem érintették, így ezt követően sem állt fenn a Gt.</a> II. 292. § (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettsége, ekként a felperest a 292. § (3) bekezdésére figyelemmel konszernjogi felelősség nem terheli. A viszontkereset tehát nem megalapozott.
A beszámítási kifogással kapcsolatosan arra a következtetésre jutott, hogy a kifizetés alapjául szolgáló jogviszony nem a felperes és az alperesek, hanem a felperes és a Kft. között jött létre. A kifizetés alapja az a kezesi szerződés volt, amelyre tekintettel a bank felé a felperes köteles volt helytállni. Az érintett összeg nem a felperesnek az alperesekkel szemben fennálló tartozása, így azt az alperesek nem érvényesíthetik. Ezen túlmenően a beszámítási kifogás alapjául hivatkozott jogviszonyban nincs is lejárt követelés, a kifizetés ugyan a felperes felé megtörtént, de a vagyonfelosztási javaslatot, illetve a közbenső mérleget a bíróság még jogerősen nem hagyta jóvá.
Az alperesek fellebbezési kérelmükben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a korábbi részítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, továbbá az alperesi ingatlanokra a felperes javára bejegyzett jelzálogjog törlését kérték. Másodlagosan az elsőfokú ítélet közbenső ítélettel való megváltoztatását és annak megállapítását kérték, hogy a felperest az Kft. felszámolása során ki nem elégített tartozásokért a Gt.</a> II. 292. § (3) bekezdése alapján teljes és korlátlan felelősség terheli.
A harmadlagos fellebbezési kérelem az ítélet részbeni megváltoztatását, a beszámítási kifogás alapján a 3 789 369 Ft-nak a jogerős részítéletben megállapított 19 723 078 Ft tőke és kamatai erejéig fennálló felperesi követelésbe való beszámítását kérte.
A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság részben téves tényállást állapított meg, majd abból téves jogi következtetést vont le. A felperes szavazati joga és üzletrésze a Kft.-ben többször is megnőtt, ennek ellenére a felperes ezt egyszer sem tette közzé, holott bejelentési kötelezettség terhelte. A felperes fokozatosan megszerezte a szavazati jogok 100%-át. 1999. május 26-ig 52%-os, ezt követően 2002. július 1-jéig 75%-os, majd 2004. szeptember 21-ig 100%-os szavazati aránya volt.
Az 1999. május 26-i változás tekintetében is fennállt a bejelentési kötelezettség, mert bár a befolyás szerzés fokozata nem változott meg, a Gt.</a> II. 288. § (3) bekezdése szerint azonban a befolyásszerzés bejelentése csak akkor mellőzhető, ha a befolyás azonos maradt, vagy nagyobb mértékű jogosultságok csökkenése következett be. Mindemellett a korábban megszerzett többségi befolyása sem lett közzétéve, holott a jogalkotói szándék nyilvánvalóan arra irányult, hogy a cégnyilvántartás adataiból kitűnjék, hogy a társaság tagjai mekkora befolyással rendelkeznek a cégben.
2002. július 1-jétől a felperes a társaság egyedüli tagja lett. A csatolt felperesi tulajdonosi döntés, az alapítói határozat deklarálja, hogy a Kft. egyszemélyessé alakult. Az alapító okirat is több helyen tartalmazza a felperes kizárólagos döntési jogosultságát és rögzíti is a felperesnek a Gt. II. 292. § (3) bekezdésén, a 296. § (1) és (3) bekezdésén alapuló felelősségét. A Kft. egyszemélyes társaságként működött a továbbiakban, így a Gt. II. 173. § (3) bekezdése értelmében a tagjának felelősségére a 292. § (3) és 296. § (1) és (3) bekezdésének felelősségi szabályai az alkalmazandóak.
Az alperesek a fellebbezésükben kiemelték, hogy a Kft. az 1998. június 30-án létrejött haszonbérleti szerződés rendelkezései értelmében köteles az ingatlanokat tehermentesíteni, a bejegyzett jelzálogjogokat törölni. A Kft. szavatolta a haszonbérleti szerződés megszűnésekori per-, igény- és tehermentes tulajdonjogot. A 2002. október 4-i azonnali hatályú felmondás érvényességét jogerős bírósági ítélet állapította meg, a felmondás megszűntette a szerződést és ezen a napon esedékessé tette a Kft. tehermentesítési kötelezettségét, amelyért a felperes a konszernjogi szabályok szerint teljes és korlátlan felelősséggel tartozik.
A haszonbérleti elszámolás tárgyában állást foglaló jogerős ítéletek az I. r. alperes üzletrészének névértékét csak részben, míg a R. K. és dr. Á. P. által engedményezett követelést egyáltalán nem számolták el, ezen követelések együttes összege jóval magasabb a felperes által érvényesített jelzálogjognál. Az üzletrészekkel kapcsolatos követelés alapjául az szolgál, hogy a Kft.-nek a tagsági jogok megszűnésétől számított 60 napon belül nyilvános árverést kellett tartania. Az árverés eredménytelen maradt, a 60. napon, 2002. augusztus 30-án az üzletrészek értékét a Kft.-nek ki kellett volna fizetnie a tagok részére, mégpedig névértéken.
A beszámítási kifogással kapcsolatosan a fellebbezés hangsúlyozta, hogy ezen kérelem másodlagosan, azaz a viszontkereset alaptalansága esetére került előterjesztésre. Az annak alapjául hivatkozott összeghez a felperes a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján jutott. Az adóstól megtérült összeget a felperes az alperesekkel szemben nem érvényesítheti, ugyanis a jelzálogkötelezettek csak az adós által nem teljesített összeg erejéig felelnek a tartozásért. Amennyiben a felperes, mint kezes által kifizetett összeg egy része megtérült a főadóstól, úgy azt a felperes az alperesekkel szemben nem érvényesítheti, a felperes igénye is csökkent ezzel.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte, hogy a jogszabály nem azt rendeli, hogy a befolyásos változásának közzétételét követeli meg, az egyes befolyási fokozatokon belül a szavazati arányváltozás bejelentésére a társaságnak nincs kötelezettsége.
A 2002. július 1-jei befolyásszerzés tekintetében sem terhelte ilyen, hiszen sem a törzsbetétje, sem a szavazati joga mértékében nem következett be változás. A kizárt tagok üzletrésze a Gt. II. 144. § (1) bekezdés a) pontja alapján a társaság saját üzletrésze lett, ami után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhatott, de ezeket a szavazati jogokat a felperes sem gyakorolhatta. A felperest tehát bejelentési kötelezettség nem terhelte, konszernjogi felelőssége nem áll fenn.
A jelzálogjogok törlésére irányuló fellebbezési kérelemmel kapcsolatosan kiemelte, hogy a jogerős részítélet rendelkezése alapján a felperes az alperessel szemben jogosult jelzálogjoga alapján igényt érvényesíteni. A beszámítási kifogást elutasító ítéleti rendelkezést és annak indokait is helytállónak minősítette.
Az alperesek fellebbezése az alábbiak szerint nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges bizonyítás lefolytatása útján beszerzett peradatok okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, a viszontkeresetet és a beszámítási kifogást elutasító döntésével az ítélőtábla egyetértett, annak indokait túlnyomórészt osztotta.
Az alperesek viszontkeresetükben a. Kft.-vel szembeni követeléseiket a konszernjogi felelősségre hivatkozással kívánták a felperesre hárítva érvényesíteni. Hivatkozásuk szerint a többségi irányítást, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzését a felperes elmulasztotta a cégbíróságnak bejelenteni, így a Gt.</a> II. 292. § (3) bekezdése alapján a Kft.-nek az alperesek felé fennálló - és a felszámolás során kielégítést nem nyert - követeléseiért a felperest teljes és korlátlan felelősség terheli. Állították, hogy mind a tagsági jogviszony 1998. május 30-i létesítését követően, 1998. július 1-jével, mind a 75%-os mértékű szavazati jog 1999. május 26-i megszerzésével, mind pedig a további tagok tagsági viszonyának 2002. július 1. napjával való megszűnésével beállt a felperes bejelentési kötelezettsége.
Az ítélőtábla az előbbi két időponttal kapcsolatos befolyásszerzés körében elfoglalt - az elsőfokú ítéletben I. és II. pont alatt kifejtett - elsőbírói álláspontot annak indokaira is kiterjedően maradéktalanul osztotta, azokat megismételni nem kívánja. A felperest ezen befolyásszerzések alkalmával nem terhelte a Gt.</a> II. 292. § (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség.
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon döntésével is, hogy a tagsági jogviszonyt érintő 2002. július 1-jei változások cégbírósági bejelentésének hiányából sem vezethető le az alperesek által jelen perben érvényesített követelések esetében a felperes konszernjogi felelőssége. Ugyanakkor e tekintetben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokait az alábbiak szerint módosította.
A perben nem vitatott adatok szerint 2002. július 1-jével az Kft.. további tagjainak, azaz az I. r. alperesnek, dr. Á. P.-nak, H. L.-nak, R. K.-nak, valamint dr. K. J. I.-nak az előírt pótbefizetési kötelezettség elmulasztására tekintettel megszűnt a tagsági jogviszonya [Gt.</a> II. 13. § (1) és (2) bekezdése, 132. § (3) bekezdése]. A tagsági jogviszony ilyen módon való megszűnésére a Gt.</a> II. az üzletrészek további sorsának rendezésére irányuló szabályokat tartalmazza. A szabályozás többlépcsős, azaz egymásra épülő és egymást meghatározott sorrendben követő intézkedéseket követel meg a cégtől. Amennyiben a Gt.</a> II. 130. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, tehát az érintett taggal való megállapodás alapján nem sikerül értékesíteni az üzletrészt (megállapítható, hogy a perbeli esetben az ezirányú kísérletek nem vezettek eredményre, a 2002. július 10-ig biztosított határidő eredménytelenül telt el), úgy a társaság az üzletrészt magához vonja [Gt.</a> II. 144. § (1) bekezdés a) pontja].
Az üzletrész társaság általi magához vonása nem azonosítható az üzletrész bevonásával. Míg utóbbi az üzletrész megszűnésével, a törzstőke szükségképpeni leszállításával jár, addig az üzletrész társaság általi magához vonása csupán az üzletrész értékesítését elősegítő olyan intézkedés, mellyel a társaság ideiglenesen átveszi a tulajdonosi jogosítványok egy részét, a rendelkezés gyakorlásának lehetőségét. Ez azonban sem az üzletrész megszűnésével, sem az üzletrész tulajdonjogának megszerzésével nem jár, így nem eredményez változást a tagok társasági részesedésében, üzletrészük mértékében, szavazati joguk mértékében. Ennek folytán az üzletrész társaság általi magához vonása önmagában nem alapozhatja meg jelentős, többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzését.
A magához vonás útján egy ideiglenes állapot jön létre, annak érdekében, hogy a társaság a Gt.</a> II. 144. § (1) bekezdés a) pontja szerinti árverés lebonyolításával kísérelhesse meg az üzletrész értékesítését.
Az üzletrész magához vonása a fentiek szerint nem eredményezte a társaság egyszemélyessé válását sem, szemben az ezzel kapcsolatos tulajdonosi döntésben és a társasági szerződés módosításában elfoglalt téves jogi állásponttal.
Az Kft.. a megszűnt tagsági jogviszonyokhoz kötődő üzletrészek értékesítését két ízben kísérelte meg nyilvános árverésen útján (2002. szeptember 5-én és szeptember 17-én). Az árverés eredménytelensége szintén nem eredményezett az üzletrész jogi státuszának fentebb felvázolt jellemzőiben változást, nem járt az alperes befolyásának megnövekedésével. A Gt.</a> II. 144. § (2) bekezdése szerint az árverés eredménytelensége esetén a társaságnak 30 napon belül kell határoznia arról, hogy az üzletrészt a törzstőkén felüli vagyonából a társaság megvásárolja, vagy a társaság tagjai vásárolják meg törzsbetéteik arányában, illetve a társaság bevonja. Eszerint a társaságnak az utolsó árverés eredménytelenségét követően még további 30 napja van arra, hogy a jogszabályban meghatározott döntések valamelyikét meghozza. A perbeli esetben tehát október 17-ig állt fenn a jogszabályi lehetősége a Kft.-nek a fenti döntések valamelyikének meghozatalára.
Megállapítható, hogy az üzletrészek törzstőkén felüli vagyonból való megvásárlására az Kft. által nem került sor. Az üzletrészeket nem vásárolta meg a felperes sem, így a társaságnak 2002. október 17-ével az üzletrészek bevonásáról, mint végső megoldásról kellett volna határoznia. Ez a lépés az üzletrész megszűnésével, a törzstőke leszállításával, ekként az alperes üzletrészének 100%-os mértékűvé növekedésével, azaz a társaság egyszemélyessé alakulásával járt volna. Amennyiben ezen - jogszabály által megkívánt - magatartást tanúsította volna az Kft., illetőleg erről határozott volna a cég tagjaként a felperes, úgy beállt volna a közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzésének esete, ennek a Gt.</a> II. 292. § (1) bekezdésében szabályozott bejelentési kötelezettsége és elmulasztása esetére a (3) bekezdés szerinti felperesi felelősség.
A felperes tehát 2002. október 17-ét követő időszak tekintetében már nem hivatkozhatna a befolyásszerzés, ekként a bejelentési kötelezettség hiányára, hiszen a Gt.</a> II. 9. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 4. § (4) bekezdése értelmében saját felróható magatartására előnyök szerzése - a konszernjogi felelősség kikerülése - végett senki sem hivatkozhat.
A konszernjogi felelősség a befolyásszerzés megszerzése után keletkezett követelések tekintetében állhatna csak fenn, így a Kft.-vel szemben 2002. október 17-ét követően keletkezett követelésekért a felperes helytállási kötelezettsége megállapítható lenne.
A továbbiakban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperesi viszontkeresetben konszernjogi felelősség alapján érvényesített követelések a. Kft.-vel szemben mikor keletkeztek.
Az I. r. alperesnek a saját üzletrésze ellenértékére, továbbá az engedményezés útján megszerzett üzletrészek ellenértékére irányuló követelései a Gt.</a> II. 149. §-a értelmében a társasággal szemben az árverés eredménytelenségével, azaz 2002. szeptember 17-ével váltak esedékessé. Az ítélőtábla álláspontja szerint az ezirányú követelések tekintetében a Gt.</a> II. 149. §-a nem csupán a társasággal szembeni követelés összegét határozza meg (a volt tag törzsbetétével, illetve törzsbetétének általa szolgáltatott hányadával egyező összegben), de a követelés társasággal szembeni esedékességét is az árverés eredménytelenségének időpontjában jelöli meg. Ezt megelőzően ugyanis a fentebb részletezett értékesítési folyamat során a társaságnak a volt taggal szemben nem keletkezik fizetési kötelezettsége. Az üzletrészek névértéke iránti alperesi követelés tehát 2002. szeptember 17-én keletkezett, míg a felperes a konszernjogi felelősség alapján csupán az október 17-ét követően keletkezett kötelezettségekért lenne felelőssé tehető.
Az alperesek viszontkeresetükben a Kft.-nek a gyümölcsös ültetvény haszonbérbe adásával kapcsolatos jogviszonyból származó és a jelzálogjogokkal érintett ingatlanok tehermentesítése iránti kötelezettségét is érvényesíteni kívánták a felperessel szemben. Helyesen hivatkoztak arra, hogy a haszonbérleti szerződésben az Kft. a jogviszony megszűnése esetére tehermentesítési kötelezettséget vállalt, mely kiterjedt a jelzálogjogokra is. A haszonbérleti jogviszony azonban 2002. október 4-én (a hivatkozott jogerős ítéletek által jogszerűnek minősített felmondás folytán) megszűnt. A szerződés megszűnésével, azaz 2002. október 17-ét megelőzően keletkezett az Kft. tehermentesítési kötelezettsége, így a felperes a fentebb kifejtettek miatt ezen kötelezettségért felelősséggel nem tartozik.
A viszontkereset további, a felszámolás során érvényesített alperesi hitelezői igényekre is kiterjedt. Az alperesi hitelezői igény tartalmát képező követelések mibenléte a cég felszámolójának közbenső mérlegéből (10.P.21.033/2009/10. számú irat), továbbá az I. r. alperes, mint hitelező igénybejelentéséből (10.P.20.200/2008/7/F/2. és F/3. szám alatt csatolt iratok) állapíthatók meg. Az itt megjelölt követelések közül - azok esedékességére figyelemmel - csupán a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.306/2003/2.számú határozatával kapcsolatos 15 000 Ft perköltségre, a Vas Megyei Bíróság K.20.034/2004/9. számú ítéletével kapcsolatos 12 000 Ft perköltségre, a Vas Megyei Bíróság P.20.586/2003/94. számú határozatával kapcsolatos 200 000 Ft perköltségre, a 100 000 Ft-os regisztrációs díjra, továbbá a Vas Megyei Bíróság P.20.586/2003/61. számú részítéletével kapcsolatos perköltségre lenne megállapítható a felperes konszernjogi felelőssége. Az utóbbi követelés alapjául szolgáló részítéletet azonban a Győri Ítélőtábla a Pf.II.20.022/2005/10. számú végzésével hatályon kívül helyezte, így az elsőfokú határozatban foglalt kötelezettség sem maradt fenn jogerős ítéleti rendelkezés hiányába. A további - fentebb számba vett - alperesi követelések a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.001/2009/6. számú ítélete által e vonatkozásban helybenhagyott Vas Megyei Bíróság 17.P.20.273/2008/14. számú ítéletével a Kft.-vel szemben elszámolást nyertek (az elsőfokú ítélet 16. oldalában foglalt második táblázat 4., 5., 6., 7. és 8. pontja szerint), ekként a követelések a beszámítás útján a Ptk. 296. § (2) bekezdése értelmében megszűntek, így azok újbóli beszámítására már nincs jogi lehetőség.
A fentebb kifejtett indokokból az elsőfokú bíróság helyesen foglalt érdemben állást akként, hogy az alpereseknek a felperes konszernjogi felelősségére alapított viszontkeresete megalapozatlan.
Az alperesek a viszontkeresetükhöz képes másodlagosan előterjesztett beszámítási kifogásukat arra alapították, hogy az őket a jelzálogjog alapján kielégítés tűrésére kötelező jogerős ítélet (Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.110/2009/10. számú, 2009. szeptember 28-án kelt részítélet) megszületését követően a felperesnek a kezeskénti teljesítése folytán rá átszálló és jelzálogjoggal biztosított követelése részben, 3 789 369 Ft erejéig a főadós, tehát az Kft. által 2010. augusztus 6-án kiegyenlítést nyert. A felszámoló által 10. sorszám alatt megküldött iratokból valóban megállapítható, hogy a hivatkozott teljesítésre a jelzálogjoggal biztosított követelés tekintetében került sor, figyelemmel arra, hogy a Kft.-vel szembeni követelést a felperes a készfizető kezesi kötelezettségének eleget téve teljesítette, így a követelés a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján reá szállt.
A zálogszerződés 1999. szeptember 20-i keletkezésekor hatályos Ptk. 251. § (2) bekezdésének - továbbá az ezt követően hatályos Ptk. 251. § (3) bekezdésének - rendelkezése szerint a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. A részteljesítés csökkenti a zálogtárggyal biztosított követelés mértékét, ekként a zálogtárggyal való felelősség terjedelmét is. Az erre irányuló alperesi hivatkozás - amennyiben a részteljesítésre és az arra való hivatkozásra már a jogerős részítélet meghozatala előtt sor került volna - alkalmas lehetett volna a jelzálogjoggal biztosított követelés zálogtárgyból történő kielégítésének tűrése iránt érvényesített felperesi igénnyel szembeni védekezésre, beszámításra azonban nem alkalmas, hisz az Kft. részteljesítése nem keletkeztet pénzfizetésére irányuló alperesi követelést a felperessel szemben.
A követelés teljesítésére, illetőleg részteljesítésére irányuló alperesi védekezés (kifogás) nem azonos a Ptk. 296. §-ban és 297. §-ában szabályozott beszámítás anyagi jogi intézményével. A beszámítási kifogás a beszámítás érvényesítésének eljárásjogi eszköze, anyagi jogi feltételeit azonban a Ptk. 296. § (1) bekezdése határozza meg.
A fentebb kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan foglalt állást akként, hogy az alperesek beszámítási kifogásának nincsenek meg az anyagi jogi feltételei. Az ítélőtábla álláspontja szerint az alperesek a fentebb már hivatkozott részítélet jogerőre emelkedését követően a követelés részbeni kiegyenlítésére, ekként zálogjogi felelősségük terjedelmének csökkenésére a részítélet alapján indult végrehajtási eljárás során végrehajtás korlátozása iránti igényük, illetve végrehajtás korlátozása iránt indított peres eljárás keretében hivatkozhatnak.
A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Pf. IV. 20.041/2012/4.)