adozona.hu
AVI 2012.11.124
AVI 2012.11.124
Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik [2003. évi XCII. tv. 93. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos ellenőrzésének vizsgálatát végezte. Az ellenőrzés eredményeként a 2007. augusztus 1. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 6 810 753 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte az adóhiánynak minősülő adókülönbözet, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán el...
AVI 2012.11.124 Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik [2003. évi XCII. tv. 93. § (1) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos ellenőrzésének vizsgálatát végezte. Az ellenőrzés eredményeként a 2007. augusztus 1. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 6 810 753 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte az adóhiánynak minősülő adókülönbözet, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. november 26. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a zöldség-gyümölcs kiskereskedelmi tevékenységet folytató felperes az ellenőrzés alá vont időszak minden évében veszteséget vallott (-3 221 425 Ft, -4 790 939 Ft, -1 932 694 Ft, -3 560 004 Ft, -3 476 511 Ft), nettó jövedelme ugyanakkor évente 352 078 Ft, 393 231 Ft, 411 000 Ft, 437 500 Ft, 485 159 Ft volt. Az elsőfokú hatóság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege. Ezért az adó alapját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával becsléssel állapította meg. Az elsőfokú hatóság a felperes nyilatkozataiban rögzített adatok, a rendelkezésére bocsátott bizonylatok, iratok, a beszerzett bizonyítékok alapján pénzforgalmi mérlegben rögzítette a felperes bevételeit, illetve a kiadásait, megállapítva, hogy a felperesnek összesen: 20 219 690 Ft forráshiánya keletkezett. A kiadásait tehát megszerzett, de be nem vallott jövedelemből fedezte, ezért a forráshiány összegét az elsőfokú hatóság eltitkolt jövedelemnek minősítette, és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. §-ának (1) bekezdése, 28. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számította hozzá, amelyre nézve a jövedelem eltitkolást megállapította. A felperesnek ezáltal személyi jövedelemadóban adókülönbözete keletkezett.
Az alperes nem fogadta el többek között a felperes azon hivatkozását, hogy a testvérétől, játéknyereményekből 5 000 000 Ft támogatást, egy magánszemélytől 10 000 000 Ft kölcsönt kapott, továbbá a szülei hagyatékából 3 200 000 Ft készpénz-megtakarításban részesült.
A felperes keresetében vitatta az adóhatóság eljárásának és megállapításainak jogszerűségét. Álláspontja szerint az adóhatóság a vagyonosodási vizsgálatra vonatkozó megbízólevél hiányában járt el, az eljárási jogszabálysértés semmiségi okot keletkeztetett, amely megalapozza a határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a) pontja a bevallások utólagos vizsgálatát az adóellenőrzési célok között felsorolja, továbbá tényszerűen megállapítható az, miszerint felperes a megbízólevéllel egyidejűleg tájékoztatást kapott arról, hogy az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot fog végezni, ezért annak lefolytatására jogszerűen került sor.
Az Art. 47. §-ának (3) bekezdése szabályozza az iratmegőrzési kötelezettséget, ugyanakkor az Art. 97. §-ának (4) bekezdéséből következően a bizonyítatlanság terhe az adózóra esik, így érdekében áll, hogy az általa állított tényeket a lehető leghitelesebb módon, okirattal igazolja.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság jogszerűen alkalmazott becslést, a felperes által vitatott tételek körében a rendelkezésére álló bizonyítékokat helytállóan értékelte, ezért határozatai ténybelileg és jogilag megalapozottak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Art. 87. §-át, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. A felperes általánosságban, és jogszabályhelyek megjelölése nélkül vitatta az elsőfokú ítélet jogszerűségét. Sérelmezte, hogy az adóhatóság becsléssel 2001. évre a pénzforgalmi mérlegbe 6 220 925 Ft vállalkozásból származó veszteséget állított be, ugyanakkor nem részletezte, hogy ez miből tevődött össze, így a 2001. évre vonatkozó megállapítása megalapozatlan.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
A bevallás utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik. Ha az adóhatóság az adózó előzetes értesítését mellőzi, az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. A megbízólevél tartalmazza az ellenőrzést végző adóellenőr nevét, illetőleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen időszakok tekintetében, milyen ellenőrzési típus keretében vizsgálhatók [Art. 93. § (1), (6) bekezdés].
Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Ellenőrzési fajta (típus) tehát a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés, amelynek során kerülhet sor vagyonosodási vizsgálat lefolytatására. Az Art. 91. §-ának (1) bekezdésében szabályozott vagyonosodási vizsgálatról, mivel az nem az ellenőrzés egy fajtája, az adóhatóságnak külön megbízólevelet nem kell kiállítania. A felperesnek átadott, az ellenőrzésről szóló előzetes értesítés tájékoztatta a felperest a vagyonosodási vizsgálatról is, a megbízólevél pedig tartalmazta az Art. 93. §-ának (6) bekezdésében foglalt tartalmi elemeket. Az adóhatóság tehát eljárását a megbízólevélre vonatkozó jogszabályok megtartásával folytatta le, a felperes ellentétes álláspontja téves.
Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. Ezen bizonyítás az adózó érdeke egyebek mellett azért is, mert az Art. 97. §-ának (6) bekezdése alapján becslési eljárásban a nem bizonyított tény, körülmény az adózó terhére értékelhető.
Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes tehát - a közigazgatási eljárásban fennállott, az Art. 109. §-ának (3) bekezdésében foglalt bizonyítási terhe mellett - a perben újabb bizonyítékokat tárhatott elő, bizonyítási indítványt tehetett. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, az eredményeként meghozott alperesi döntést jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, a tanúvallomást, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy az alperes határozatában a becslés alkalmazott módszerének megfelelősségét igazolta, az adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte, a felperes azonban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem bizonyította.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében részletesen, logikusan és okszerűen megindokolta, hogy a felperes az adóhatóság azon megállapítását, hogy az adózó a vizsgált években összesen 20 219 690 Ft költségére nem rendelkezett fedezettel, sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben megcáfolni nem tudta. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.362/2008.)