adozona.hu
BH 2012.12.297
BH 2012.12.297
Az Nyrt. alapszabálya felhatalmazhatja a vezérigazgatót a munkáltatói jogkör átruházására [Gt. 28. § (2) bekezdés, Mt. 74. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes 1979. október 26-ától fennálló munkaviszonyát 2008. október 22-ei rendkívüli felmondással megszüntette. A munkáltatói intézkedést az alperes képviseletében T. L. munkáltatói jogkör gyakorló vezető, illetve Sz. L. csoportszintű HR igazgató írták alá.
A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását kizárólag arra hivatkozással kérte, hogy az nem a munkáltatói jogkör-gyakorlótól származik.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, h...
A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását kizárólag arra hivatkozással kérte, hogy az nem a munkáltatói jogkör-gyakorlótól származik.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér és kamatai, felmentési időre járó munkabér, végkielégítés, 2 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány megfizetésére. Az ezt meghaladó (további 10 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány iránti) keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság tényként megállapította, hogy az alperes alapszabálya úgy rendelkezik, hogy "A vezérigazgató a társaság munkaszervezetének vezetője, gyakorolja a munkáltatói jogokat. Amennyiben a társaságnak két vezérigazgatója van, az elnök-vezérigazgató jogosult a munkáltatói jogok gyakorlására. A vezérigazgató feladat- és hatáskörét a Működési és Szervezeti Szabályzatban, vagy más belső utasításban meghatározott módon a társaság vezető állású, és a közgyűlés által vezetőnek minősített munkavállalóira átruházhatja."
Az alperes közgyűlése 2000. április 28-án döntött a vezetői munkakörök meghatározásáról, majd az alperes elnök-vezérigazgatója az általa kiadott rendelkezéssel annak mellékletében felsorolt vezető állású és vezetőnek minősülő munkavállalókra ruházta át a munkáltatói jogkörét. Ennek alapján adta ki a rendkívüli felmondást az alperes képviseletében eljáró T. L. és Sz. L.
Az elsőfokú bíróság a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 8. §, 9. § (1) bekezdése, és a 28. § (1) és (2) bekezdése rendelkezéseire utalással kifejtette, hogy a munkáltatói jogok gyakorlása a Gt.</a> kógens rendelkezései értelmében több vezető tisztségviselő esetében kizárólag az egyik vezető tisztségviselőre, vagy más, a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személyre ruházható át. E jogosultság további átruházásának lehetőségét a jogszabály nem tartalmazza. Az átruházás rendjét és részleteit teljes körűen a létesítő okiratnak, vagy a társaság legfőbb szervének kell szabályoznia. Amennyiben a létesítő okirat, vagy a társaság legfőbb szervének határozata e tekintetben konkrétan, személy szerint és munkakör megjelölését tartalmazó átruházást nem tartalmaz, úgy az átruházás nem a Gt.</a>-vel összhangban történik.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes közgyűlési határozata, illetve az alperesi elnök-vezérigazgató jogszabályi felhatalmazás hiányában rendelkezett a munkáltatói jogok delegálásáról, illetőleg az átruházás rendjéről, ezért a rendkívüli felmondás az Mt. 74. §-ába ütközött, így jogellenes volt. Erre tekintettel az Mt. 100. § (6) bekezdés alapján rendelkezett az elmaradt munkabér, végkielégítés és felmondási időre járó átlagkereset, míg a (4) bekezdés alapján a kárátalány összegének megfizetéséről.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta azzal, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2011. március 16-án szűnt meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdés alapján helyes indokaira is tekintettel hagyta helyben.
Az alperes fellebbezésével összefüggésben kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a Gt. 28. § (2) bekezdését helyesen értelmezte. E rendelkezés szerint a munkáltatói jogkörnek a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személy részére történő átruházásáról kizárólag a társasági szerződés, vagy a társaság legfőbb szervének, adott esetben a közgyűlés határozata rendelkezhet. Nincs tehát jogszerű lehetőség arra, hogy az alapszabálynál vagy a közgyűlés határozatánál alacsonyabb szintű döntéssel történjen a munkáltatói jog átruházása.
Az Alapszabály az alperesnél a vezérigazgatót, illetve az elnök-vezérigazgatót jogosítja fel a munkáltatói jogkör gyakorlására. Nem tartalmaz olyan rendelkezést, ami erre az alperes valamely más beosztást betöltő munkavállalóját hatalmazná fel. A Gt. 28. § (2) bekezdése arra nem ad lehetőséget, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlására az Alapszabályban feljogosított vezető tisztségviselő e jogkörét saját döntése szerint tovább delegálja, tehát ilyen rendelkezést az Alapszabály érvényesen nem tartalmazhat. Ebből következően az elnök-vezérigazgató nem adhatott ki érvényesen olyan belső szabályzatot, ami a reá átruházott munkáltatói jogkör más munkavállalók részére történő tovább delegálásáról rendelkezik. Ilyen döntést kizárólag a közgyűlés hozhatott volna, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az Mt. 74. § (2) bekezdésébe ütközés miatt a rendkívüli felmondás jogellenességét.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével "a jogszabálynak megfelelő új határozat meghozatalát" kérte a felperes perköltségben marasztalása mellett.
Álláspontja szerint az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták az Alapszabálynak azt a rendelkezését, amely konkrétan meghatározza, hogy a vezérigazgató feladat- és hatáskörét (így munkáltatói jogkörét is) mely munkavállalókra ruházhatja át, kijelölve ezzel a munkáltatói jogkört gyakorló személyek körét is. Az Alapszabály szerint e személyi kör a társaság vezető állású, és a közgyűlés által vezetőnek minősített munkavállalóiból áll. Utóbbiak körét (azaz az Mt. 188/A. § szerinti vezetőket) a 2000. április 28-ai közgyűlési határozat rögzítette. Az elnök-vezérigazgató (vezető tisztségviselő) a belső utasításban a fenti közgyűlési határozat, illetve alapszabályi rendelkezés alapján követendő gyakorlat részleteit határozta meg, tehát nem saját maga döntött arról, hogy kik rendelkezhetnek a társaságnál munkáltatói jogkörrel.
Téves a bíróságok álláspontja, miszerint a társaság legfőbb szervének határozata a munkáltatói jogok gyakorlása tekintetében csak konkrétan, személy és munkakör megjelölésével rendelkezhet az átruházásról.
A Gt.</a> a munkáltatói jogkörgyakorlás tekintetében nem tartalmaz olyan tiltó rendelkezést, mint a képviseleti jog esetén, ahol kimondja, hogy a cégvezető és a képviseletre jogosult más munkavállaló képviseleti jogát másra nem ruházhatja át.
Téves a bíróságoknak a Gt. 28. § (2) bekezdésben szereplő "átruházás" szóhasználatból levont azon következtetése is, hogy a közgyűlés által "átruházott" munkáltatói jogkör tovább nem delegálható. Átruházni ugyanis csak azt lehet, ami az adott személyt megilleti. A legfőbb szervet azonban a munkáltatói jogkör gyakorlása nem illeti meg, ezért helyes értelmezéssel a jogszabályban megjelölt személyek munkáltatói jogkörrel való felhatalmazásáról lehet csak szó.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Hivatkozása szerint az Alapszabály és az alperes által megjelölt közgyűlési határozat nem tartalmaz átruházást kimondó jognyilatkozatot, erről a vezérigazgatói belső utasítás rendelkezett. Ezen alperesi hivatkozás ellentétes a korábbi perbeli nyilatkozataival, miszerint a munkáltatói jogokat nem az alperes Alapszabálya, vagy a közgyűlés határozta meg, hanem ezek felhatalmazása alapján a vezérigazgatói belső utasítás ruházta át a társaság megjelölt munkavállalóira.
A Gt. 9. § (1) bekezdés alapján a 28. § (2) bekezdés szabályai kógensek, így a törvény korlátozza a gazdasági társaságokat abban, hogy a munkáltatói jogkör átruházásáról miként dönthetnek. A nyelvtani értelmezéséből pedig egyértelműen következik, hogy a vezérigazgató mint vezető tisztségviselő nem jogosult erre, szemben a Gt. 29. § (2) bekezdésében szabályozott képviseleti jog vezető tisztségviselő általi delegálása lehetőségének kimondásával.
Az eljáró bíróságok a jogszabályok helyes értelmezésével az EBH 2003/977. szám alatt közzétett döntés iránymutatásának megfelelően foglaltak állást abban, hogy az alperesnél a vezérigazgató általi munkáltatói jogkör-átruházás a Gt. 28. § (2) bekezdésébe ütközött.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében - szemben a felperes értelmezésével - a következetes perbeli nyilatkozatainak megfelelően arra hivatkozott, hogy a munkáltatói jogkör delegálásának jogáról és a személyi körről közvetlenül nem az elnök-vezérigazgató, hanem a közgyűlés rendelkezett.
Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy az alperes Alapszabálya két vezérigazgató esetén az elnök-vezérigazgatót jogosítja fel a munkáltatói jogok gyakorlására. Nem értékelték azonban helytállóan az Alapszabály azon rendelkezését, miszerint "a vezérigazgató feladat- és hatáskörét a Működési és Szervezeti Szabályzatban, vagy más, belső utasításban meghatározott módon a társaság vezető állású, és a közgyűlés által vezetőnek minősített munkavállalóira átruházhatja". Ezzel ugyanis az Alapszabály felhatalmazta a (elnök)-vezérigazgatót a munkáltatói jogkör továbbruházására is. Erre a Gt. 28. § (2) bekezdés alapján jogszerűen volt lehetőség. A munkáltatói jogkör átruházására ugyanis csak a társasági szerződés (Alapszabály), vagy a társaság legfőbb szervének erre vonatkozó rendelkezése alapján kerülhet sor.
Az eljáró bíróságok álláspontja téves arról, hogy ezen alapszabályi (vagy a társaság legfőbb szerve) rendelkezésnek a munkáltatói jogok gyakorlása tekintetében konkrét, személy és munkakör szerinti megjelöléssel kell az átruházást tartalmaznia. Az EBH 2003/977. számú döntés is a Gt. 28. § (2) bekezdés értelmezésekor akként foglalt állást, hogy a munkáltatói jogok gyakorlása a társasági szerződés (alapító okirat), vagy a társaság legfőbb szervének határozata alapján az abban meghatározott, a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személyre vagy személyekre átruházható. A munkáltatói jogkör gyakorlásra jogosultak körét egyébként a kollektív szerződés is tartalmazhatja, de csak az alapító okirat, vagy a társaság legfőbb szervének az adott jogkör átruházására vonatkozó rendelkezésének megfelelően.
A perbeli esetben az alperesi Alapszabály rendelkezett a vezérigazgató feladat- és hatáskörének, így a munkáltatói jogkörének a társaság vezető állású, és közgyűlés által vezetőnek minősített munkavállalóira történő átruházása lehetőségéről akként, hogy erre a vezérigazgató a Működési és Szervezeti Szabályzatban, vagy más belső utasításban dönthet.
A közgyűlés ezen felhatalmazás alapján hozta meg 2000. április 28-án a közgyűlési határozatát, amelyben a vezetőnek minősített munkavállalók körét jelölte ki. Szintén az alapszabályi felhatalmazás alapján a közgyűlés által meghatározott vezetői kör figyelembevételével a vezérigazgató utasításban jogszerűen rendelkezhetett a munkáltatói jogköre átruházásáról. Ennek megfelelően történt a rendkívüli felmondási jog gyakorlása, így az nem ütközött az Mt. 74. § (2) bekezdése rendelkezésébe. Erre tekintettel a rendkívüli felmondás jogszerű volt.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. I. 10.427/2011.)