adozona.hu
BH 2012.12.300
BH 2012.12.300
Adózatlan jövedelmi termék birtoklásának jogszerű jogkövetkezménye jövedéki bírság kiszabása a birtokos terhére [2003. évi CXXVII. tv. 1. §, 4. §, 114. §, 116/B. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Fővámhivatal járőrei 2008. július 29-én a felperesek tulajdonát képező B., D. u. 12. szám alatti ingatlanon ellenőrzést tartottak, és a garázsban illetve a telken álló személygépkocsiban összesen: 22 628 doboz magyar adójegy nélküli cigarettát találtak.
A Vám- és Pénzügyőri Hivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2010. január 18. napján kelt határozatával megállapította, hogy az I. rendű és II. rendű felperes jövedéki törvénysértést követett el, ezért az egyetemlegesség szabályainak a...
A Vám- és Pénzügyőri Hivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2010. január 18. napján kelt határozatával megállapította, hogy az I. rendű és II. rendű felperes jövedéki törvénysértést követett el, ezért az egyetemlegesség szabályainak alkalmazásával a terhükre 15 714 392 Ft jövedéki bírságot szabott ki, 6 544 018 Ft adóhiány megfizetésétől eltekintett. Döntését a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 1. § (4) bekezdése, 4. § a) és b) pontjai, 114. § (2) bekezdése, 116/B. § (1) és (2) bekezdései alapján hozta meg.
Indokolása szerint a felperesek házastársakként az ellenőrzés időpontjában életvitelszerűen, közösen használták az ingatlant, az közös tulajdonukat képezte, ahhoz mindketten kulcsokkal rendelkeztek. A birtokukban lévő dohánytermékek magyar adójegy nélküliek voltak, így a felperesek adózás alól elvont jövedéki terméket birtokoltak. A Jöt. szerinti jogsértő magatartást a birtoklás már önmagában megvalósítja, közömbös, hogy miként került a birtokosok birtokába az adózatlan jövedéki termék és az ténylegesen kinek a tulajdona.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. március 24. napján meghozott határozataival az I. rendű, illetve a II. rendű felperes vonatkozásában is a fellebbezéseket elutasítva az elsőfokú határozatot változtatás nélkül helybenhagyta.
A felperesek a jövedéki határozatok bíróság általi felülvizsgálata iránt közigazgatási pert kezdeményeztek, kérve a határozatok hatályon kívül helyezését, és a hatóság új eljárásra kötelezését, az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette. Az I. r. felperes előadta, hogy a II. r. felperestől: a férjétől külön váltan élt, az ingatlant megosztottan használták, az a garázs, amelyből a dohányárukat az ellenőrzés előtalálta, a férje használatában volt, akinek a magatartásáért felelősséggel nem tartozik, ezért a kötelezése jogsértő. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 18. §-a, 27. §-a, 29. §-a, 30. §-a megjelölésével hivatkozott arra, hogy a házassági életközösségük megszűnésekor megszűnt a vagyonközösségük is. A Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 139. §-a, 140. §-a, 187. §-a, 205. §-a alapján hangsúlyozta, hogy az ingatlan használatát megosztották, semmiféle ismerete és tudomása nem volt a használatában nem lévő ingatlanrészekre vonatkozóan. Álláspontja szerint a hatóság határozatát a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályiról szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (1), (2) bekezdéseit, 2. § (3) bekezdését, 4. § (1) bekezdését, 5. § (1) bekezdését, 72. § (2) bekezdésében megsértve hozta meg.
A II. rendű felperes előadta, hogy a használatmegosztásból következően a saját használatában volt az a gépkocsi tároló, amelyből előtalálásra került a dohányáru, az I. rendű felperesnek nem volt ismerete arról, hogy ő szállítást vállalt és ennek kapcsán meghatározott ingóságokat a garázsban helyezett el. Állította, nem volt tudomása arról, hogy milyen dobozolt áru került elhelyezésre a gépjárműben és a garázsban. Álláspontja szerint a hatóság megsértette a Ket. 2. § (3) bekezdését, 33. §-át, 50. § (1) bekezdését.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek kereseteit elutasította. Indokolása szerint a hatóság anyagi jogi jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát, az pedig, hogy az ügyintézési határidőt túllépve a Ket. 33. § (1) bekezdésében foglalt időtartamot nem tartotta meg, az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy jogszerű a hatóság határozata a vonatkozásban, miszerint az I. r. felperes is birtokosa a jövedéki terméknek. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként ugyanis nem állapítható meg, hogy a II. r. felperes használatába adott garázsba nem volt bejutása az I. r. felperesnek, aki akként nyilatkozott, hogy a garázsokat napközben nem szokták zárni. A birtoklás pedig a vonatkozó jogszabályok alapján adózatlan jövedéki termékek esetében azokat a jogkövetkezményeket eredményezi, amelyeket a felperesek vonatkozásában a jövedéki hatóság jogszerűen alkalmazott.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetük teljesítését, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték. A felperesek megismételték és fenntartották a keresetükben foglaltakat a Csjt., a Jöt. és a Ptk. általuk hivatkozott jogszabályait megjelölve. Az I. r. felperes hangsúlyozta, hogy a közigazgatási hatóság határozatában foglalt jogsértést nem követte el, jövedéki terméket nem szerzett be, nem birtokolt, így jövedéki szabályszegést nem követhetett el. A II. r. felperes azt hangsúlyozta, hogy a dobozokban lévő idegen dologról nem volt tudomása. Álláspontjuk szerint a határidő túllépés súlyos eljárási jogszabálysértés, amely indokolja és megalapozza a határozatok hatályon kívül helyezését.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályban fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemnek a benyújtására rendelkezésre álló határidőben előterjesztett tartalma és keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (1) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelem felperesi kiegészítését ezért a Kúria nem értékelhette.
Közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben a fél a határozatok hatályon kívül helyezését a Pp. XX. fejezetében foglaltak alapján eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással kérheti. A hatóság által megvalósított eljárási jogszabálysértés akkor alapozza meg a határozat hatályon kívül helyezését, ha az az ügy érdemére is kihatott, befolyással volt a mikénti döntésre [Ket. 111. § (1) bekezdés]. A felperesek a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségük ellenére nem bizonyították, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított eljárási jogszabálysértés kihatott volna, illetve milyen mértékben az ügy érdemére. Az eljárási jogszabálysértésre alapított kereseti kérelem bizonyítottságának a hiányában helytállóan döntött ezért az elsőfokú bíróság akként, hogy a megállapított ügyintézési határidő túllépése az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta.
Az alperes és az elsőfokú bíróság a Jöt. 1. § (4) bekezdése, 3. § (2) bekezdés g) pontja, 114. § (1) bekezdés b) pontja, 114. § (2) bekezdés b) pontja alapján helytállóan állapította meg, hogy adózatlan jövedéki termék (dohányáru) birtoklásának jogkövetkezménye a hatóság részéről a jövedéki bírság kiszabása, a birtokos részéről annak fizetése. Az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az I. r. illetve a II. r. felperes az ingatlanukon előtalált cigarettának a birtokosai voltak-e avagy sem. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes helytállóan marasztalta egyetemlegesen jövedéki bírsággal a felpereseket, mivel az előtalált adózatlan jövedéki terméknek mindketten a birtokosai voltak.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
A jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, pontos és precíz. Az elsőfokú bíróság a Pp.</a> bizonyítási eljárásra vonatkozó jogszabályhelyeinek mindenben megfelelő bizonyítást folytatott, a perben biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet elutasító döntését.
Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, a tanúvallomásokat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperesek keresete nem alapos.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.620/2011.)