adozona.hu
AVI 2012.10.117
AVI 2012.10.117
A gépkocsi beálló a lakástulajdonhoz tartozó földrészlet részét képezi, így a lakástulajdon fogalma alá tartozik [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. f) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2003. június 11. napján kelt adásvételi szerződéssel az A. Ingatlanforgalmazó és Fejlesztő Kft.-től megvásárolta a 10789/1. helyrajzi szám alatti társasházi ingatlant, a 10789/1/C/7. helyrajzi számú lakást, melyhez 169/10 000-ed osztatlan közös tulajdoni illetőség tartozott 29 900 000 Ft-ért, és az alapító okirat III. számú mellékletében megjelölt I/R jelű felszíni parkoló kizárólagos használati jogát 1 250 000 Ft-ért. Az adásvételi szerződés 7.5. pontjában az eladó kijelentette,...
AVI 2012.10.117 A gépkocsi beálló a lakástulajdonhoz tartozó földrészlet részét képezi, így a lakástulajdon fogalma alá tartozik [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. f) pont]
A felperes a 2003. június 11. napján kelt adásvételi szerződéssel az A. Ingatlanforgalmazó és Fejlesztő Kft.-től megvásárolta a 10789/1. helyrajzi szám alatti társasházi ingatlant, a 10789/1/C/7. helyrajzi számú lakást, melyhez 169/10 000-ed osztatlan közös tulajdoni illetőség tartozott 29 900 000 Ft-ért, és az alapító okirat III. számú mellékletében megjelölt I/R jelű felszíni parkoló kizárólagos használati jogát 1 250 000 Ft-ért. Az adásvételi szerződés 7.5. pontjában az eladó kijelentette, hogy a lakás építésére, értékesítésére jogosult vállalkozó, a lakás újonnan épített és jelen adásvétel a felépítést követő első értékesítés. Az adásvételi szerződés 2003. június 12-én került benyújtásra a földhivatalhoz, amely azt június 26-án továbbította az illetékhivatalhoz.Az Illetékhivatal a 2004. július 7-én kelt fizetési meghagyásban kötelezte a felperest 2 308 000 Ft visszterhes vagyonszerzési illeték, ezen belül 1 762 000 Ft illetékelőleg megfizetésére a lakás és egyéb ingatlan (felszíni parkoló) után. A felperes kérte a fizetési meghagyás visszavonását, amely alapján eljárva az illetékhivatal a 2005. január 21-én kelt határozatában az előírt illetéket, illetékelőleget 128 000 Ft-ra leszállította, tehát a lakásszerzés utáni visszterhes vagyonszerzési illeték alól mentességet adott. A felperes e határozat ellen fellebbezéssel élt. Azzal érvelt, hogy a felszíni parkolóhely kizárólagos használati jogát szerezte meg, amely a társasház alapító okirata szerint a társasház közös tulajdonában áll, ezért az ez után fizetendő illeték összege 31 300 Ft. A felperes fellebbezése alapján eljárt Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala a 2005. május 3-án meghozott 05-750/2005. számú határozattal az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete alapján eljárt Fővárosi Bíróság a 2006. január 24-én hozott ítéletében a határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az új eljárás eredményeként hozott elsőfokú határozatban az illetékhivatal az előírt illetéket 1 712 000 Ft-ra módosította, egyúttal intézkedett a különbözetként mutatkozó 50 000 Ft illetékelőleg és 596 000 Ft illetékkülönbözet törlése iránt. Határozatában megállapította, hogy az öröklakások mindenkori tulajdonosainak közös tulajdonába került az a földrészlet, amelyen a társasház épült, továbbá a megjelölt épületrészek, felszerelések, berendezések, a XVII. jelölés alatti felszíni parkolók is. Az alapító okirat nem tartalmaz külön albetét megjelölést a felszíni parkolókkal kapcsolatban, így ezek az öröklakások mindenkori tulajdonosainak tulajdonához tartoznak. Ezért a megszerzett ingatlan forgalmi értéke azonos a szerződésben megjelölt vételárral, vagyis 31 150 000 Ft-tal. Ez a forgalmi érték pedig meghaladja az illetékmentességhez szükséges 30 000 000 Ft-ot, ezért a lakással kapcsolatos illetéktörlési kérelmet nem lehetett teljesíteni.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2007. április 19. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 142. § (1) bekezdésében, 143. § (1) bekezdésében, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés f) pontjában, 102. § (1) bekezdés f) pontjában, az Országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 1. számú mellékletének 33. pontjában, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (továbbiakban: Thtv.) 1. § (1) bekezdésében, 2. § (1), (2) bekezdésében, 3. § (1) bekezdésében, 23. § (1)-(2) bekezdésében, 56. § 1. pontjában, a Ptk. 139. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy "a társasházi közös tulajdonban álló parkolóhely valójában a társasházi tagok, azaz a külön tulajdoni részek tulajdonosainak képezi a közös tulajdonát, a társasház a maga korlátozott jogalanyiságának megfelelően a tulajdonjog alanya nem lehet. Az adózó tehát nem használati jogot, hanem a társasházi osztatlan közös tulajdonból résztulajdonjogot vásárolt, amely illetékkötelezettség alá tartozik." A felszíni parkoló lakásnak minősül és a "lakás egészének" forgalmi értéke 31 150 000 Ft, ezért a vagyonszerzési illeték kiszabására jogszerűen került sor.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, az illetéknek az Itv. 20. § (1), (3) bekezdése, 72. § (1), (3) bekezdése alapján történő megállapítását kérte. Azzal érvelt, hogy a közigazgatási szerv által lefolytatott új eljárás nem felelt meg a jogerős ítéletben foglaltaknak, mert korábban keresetet csak a felszíni parkoló vonatkozásában terjesztett elő, és a jogerős ítélet meghozatalát megelőző közigazgatási eljárás során a lakás tekintetében már illetékmentességet megállapító határozat született. A felszíni parkoló felett nem tulajdonjogot, hanem használati jogot szerzett, tehát csak ez után lehet az illetéket kiszabni az 1 250 000 Ft ellenérték figyelembevételével. Az alperes jogszabálysértő módon minősítette a felszíni parkolót lakásnak.
A Fővárosi Bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes eljárása megfelelt az új eljárást elrendelő jogerős ítéletben foglaltaknak, és helyesen végezte el a felszíni parkolóval összefüggő Itv. szerinti minősítést is. Az alapító okirat egyértelmű a tekintetben, hogy az öröklakások mindenkori tulajdonosainak közös tulajdonába kerül az a földrészlet, amelyen a társasház épült, így a XVII. jelölés alatt felszínen található gépkocsi beállók is, ezért ezek forgalmi értékét a lakás forgalmi értékéhez hozzá kell számolni. A megszerzett ingatlan forgalmi értéke azonos a szerződésben megjelölt vételárral, azaz a 31 150 000 Ft-tal. A felperes - az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja szerint - mivel a megszerzett ingatlan forgalmi értéke meghaladja a 30 000 000 Ft-ot, nem jogosult illetékmentességre. Az Art. 1. § (7) bekezdésére is figyelemmel az alperes jogszerűen alkalmazta a felperessel szemben az illetékjogi jogkövetkezményt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Itv. 20. § (1) és (3) bekezdésében, 26. § (1) bekezdés f) pontjában, 72. § (1) és (3) bekezdéseiben, 102. § (1) bekezdés f) pontjában, a Thtv. 2. § (1) és (2) bekezdéseiben, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 111. §-ában foglaltaknak. A korábbi peres eljárásnak ugyanis nem volt tárgya a lakásra vonatkozó illetékkiszabás, ezért a közigazgatási szerv az új eljárást csak a felszíni parkoló tekintetében folytathatta volna le. Mivel nem így járt el, túlterjeszkedett a jogerős ítélettel elrendelt új eljárás keretein, és megsértette a kereseti kérelemhez kötöttség elvét. Vitatta a felszíni parkoló illetékjogi minősítését azzal, hogy ezen nem tulajdonjogot, hanem használati jogot szerzett. Az alapító okiratban meghatározott valamennyi közös tulajdonban lévő terület 169/10 000-ed tulajdoni hányadát szerezte meg az adásvétel során, és a teljes felszíni parkoló nem tartozik bele ebbe a körbe. Az 1 250 000 Ft a felszíni parkoló kizárólagos használati jogának ellenértéke. A felszíni parkoló résztulajdonjogának szerzését a hatóság és a bíróság tévesen tette illetékkiszabási alappá, mivel ezen a tulajdoni arányt a külön tulajdonú lakás tulajdonjogával együtt szerezte meg, és ez az alapító okirat szerint sem tartozik bele teljes egészében a felperes által megvásárolt közös tulajdoni hányadba.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Fenntartotta jogi álláspontját, mely szerint az adásvételi szerződés alapján polgári jogi, továbbá adójogi szempontból a felperes a lakásnak minősülő felszíni parkoló tekintetében is tulajdonjogot, tulajdoni hányadot szerzett, melynek fejében a szerződés szerint 1 250 000 Ft-ot fizetett ki. Ezért a szerződésben bejelentett érték alapulvételével álláspontja szerint helytállóan került sor az illetékkötelezettség előírására.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletét, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezi, az alperest új eljárásra kötelezte.
A Fővárosi Bíróság ítéletében a másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően helyezte hatályon kívül, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ennél fogva a lakás tekintetében sem maradt hatályban jogerős illetékmentességet megállapító közigazgatási határozat. E jogerős ítélet ellen a felek felülvizsgálati kérelmet nem terjesztettek elő.
E jogerős ítélet indokolása azt rögzíti, hogy "nem tisztázta az alperes, hogy a szerződés szerinti gépkocsi beálló beletartozik-e a szerződés 2.1. pontjában írt 169/10 000-ed közös tulajdoni hányadba". Az új eljárást elrendelő jogerős ítélet tehát a gépkocsi beálló (felszíni parkoló) helyes illetékjogi minősítése érdekében írta elő a tényállás további tisztázását abban a körben, hogy "a társasház (ezzel összefüggésben felperes) tulajdoni viszonyai pontosan milyen kapcsolatban állnak a szerződés szerinti felszíni gépkocsi beállóval, és szükséges esetén a beálló Itv. szerinti minősítését [102. § (1) bekezdés f) pont], valamint a használati jog értékelését is el kell végezni az ítélet indokolásában részletezettek szerint". Annak tisztázása, hogy a felszíni gépkocsi beálló az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontjába foglalt lakásfogalom hatálya alá tartozik-e az a lakás után megállapítható illetéket is érintő kérdés, és a lakás forgalmi értékét is befolyásolja, ezáltal a lakásra megállapított, és a lakás forgalmi értékétől függő illetékmentesség ismételt vizsgálatát is szükségessé teszi.
Az Art. 142. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pontja értelmében a súlyosítási tilalom szabálya a bíróság által elrendelt új eljárásban nem köti az adóhatóságot. Ezért az előzőekben részletezettekre figyelemmel a felperes a keresetében és felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott az új eljárásra vonatkozó Ket. és Art.-beli szabályok megsértésére.
A közigazgatási szerv az új eljárást az azt elrendelő jogerős ítéletnek megfelelően folytatta le, a kereseti kérelemhez kötöttség elve az adóhatósági eljárásra nem irányadó és az adóhatóság a korábbi határozatához sem volt kötve.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy az alperes az Art. 97. § (4) és (6) bekezdései alapján eljárva az ügy érdemi eldöntése szempontjából releváns tényeket teljes körűen tisztázta. A perbeli esetben az elsőfokú bíróságnak és a Legfelsőbb Bíróságnak is kizárólag jogkérdésben kellett döntenie.
Az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja alapján a lakástulajdon: a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot eléri. Nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.), továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább 5 éve más célra hasznosítanak.
Az Itv. alkalmazása során tehát lakástulajdonnak minősül az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. A felszíni parkoló (gépkocsi beálló) tehát akkor minősül lakásnak, ha a lakás rendeltetésszerű használatához szükséges földrészleten helyezkedik el, és nem minősül helyiségnek. Ebben az esetben a gépkocsi beálló a lakástulajdonhoz tartozó földrészlet részét képezi, és az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja alapján a lakástulajdon fogalma alá tartozik.
Helytállóan utalt az alperes arra is, hogy a Korm. r. 1. számú melléklet 33. pontja szerint helyiség a rendeltetésének megfelelően minden irányból körülzárt, tartózkodásra alkalmas tér.
A Thtv. 2. § (1) és (2) bekezdése értelmében a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész a külön tulajdonba tartozó lakás, nem lakás céljára szolgáló helyiség alkotórészét képezi, ezzel együtt minősül önálló ingatlantulajdonnak. A közös tulajdonra vonatkozó, az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányad és a lakásra, a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó tulajdonjog a törvényben meghatározott esetek kivételével egymástól függetlenül nem ruházható át és nem terhelhető meg. Minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon tárgyainak birtoklására és használatára, amelynek módját a közgyűlés határozhatja meg.
A társasház a lakóépület és nem lakás céljára szolgáló épület (Thtv. 56. § 1. pontja). A társasháztulajdon egy sajátos tulajdoni alakzat, amely az önálló és a közös tulajdoni formát ötvözi. A közös tulajdon esetén a Ptk. 139. § (1) bekezdése értelmében a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt illet meg. Eszerint tehát a tulajdonjog és nem a dolog oszlik meg eszmei hányadrészek szerint a tulajdonostársak között a használati módra vonatkozó megegyezéstől függetlenül.
A perbeli esetben az iratokból az állapítható meg, hogy a felperes az alapító okiratban a 34 számmal megjelölt lakást és az ehhez tartozó 169/10 000-ed osztatlan közös tulajdoni illetőséget szerezte meg 29 900 000 Ft-ért (szerződés 2.1. pontja, 3.1. pontja). A szerződés szerinti és a határozatokkal érintett felszíni parkoló az alapító okirat III. számú mellékletében Ir. jellel szerepel, és az adásvételi szerződés 7.2. pontja, valamint a társasházi alapító okirat 3. pontja szerint is az öröklakások mindenkori tulajdonosainak közös tulajdonában álló földrészlet.
Az alapító okirat a 3. pontban a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően rendezi a tulajdonostársak egymás közti jogviszonyát. Eszerint "a közös tulajdonban lévő öröklakások a közös tulajdonból a tulajdonostársat megillető tulajdoni hányaddal együtt önálló ingatlanok. A külön tulajdonban lévő öröklakások, valamint a közös tulajdonban lévő vagyonrészek eszmei hányada egységet képez, amelyet csak együtt lehet elidegeníteni, illetve mint tulajdont, átruházni". A tulajdonostárs a külön tulajdonával az ahhoz tartozó közös tulajdoni hányaddal együtt szabadon rendelkezhet. A tulajdonostársak közös tulajdonában van azonban a telek, és minden, ami nincs külön tulajdonban.
Az ingatlan adásvételi szerződésben szereplő felszíni gépkocsi beállóhely, parkoló nem képez önálló ingatlan-nyilvántartási egységet, nem minősül önálló ingatlannak, az ingatlan-nyilvántartásba albetétként nincs bejegyezve. A gépkocsi beálló a lakástulajdonhoz tartozó földrészlet részét képezi, így a lakástulajdon fogalmába tartozik az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja alapján. A perbeli esetben tehát a felperes az adásvételi szerződés alapján a külön tulajdonba kerülő új lakással együtt a társasházi osztatlan közös tulajdonból is megszerzett 169/10 000-ed hányadú földrészletet.
Az előzőekben részletezettekre figyelemmel azonban nem szerezte meg és nem is szerezhette meg az IR jelű felszíni parkoló teljes tulajdonjogát. A felperes ugyanis minden egyes alapító okirat 1.3. pontjában megjelölt közös tulajdonba kerülő I-XXIV. alatt felsorolt tulajdoni tárgya esetén (pl.: telek, tetőszerkezet, padlás, tároló, felszíni parkoló… stb.) esetében 169/10 000-ed tulajdoni arányt szerzett. Rámutat e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a társasházban nemcsak a jelen perrel érintett felszíni parkoló került kialakításra, hanem több, és mind közös tulajdonba került. Ebből következően a felperes a 169/10 000-ed tulajdoni arányban nemcsak a jelen perrel érintett felszíni parkoló tulajdoni hányadát szerezte meg, hanem valamennyi felszíni parkoló tekintetében szerzett tulajdoni hányadot, tehát minden más osztatlan közös tulajdonban lévő terület 169/10 000-ed tulajdoni arányát.
A felperes akkor, amikor vételárként a 29 900 000 Ft-ot kifizette az eladónak, ezzel nem csak a külön tulajdonba kerülő lakásnak, hanem az ehhez tartozó közös területeken fennálló 169/10-000-ed tulajdoni hányadának az ellenértékét is megfizette. Az osztatlan közös tulajdonban lévő felszíni parkoló megszerzését tehát tévesen tette illetékkiszabási alappá az alperes. A felperes nem lakástulajdonnak minősülő garázst vásárolt, hanem lakást a hozzá tartozó közös tulajdonban álló földrészlettel, felszíni parkolóval. Az 1 250 000 Ft-ot pedig a felperes nem tulajdonjogért és nem tulajdoni hányad megszerzéséért fizette ki, hanem használati jogért. Az alperesi határozatban megjelölt felszíni parkoló tulajdonjogának megszerzését az alperes egyébként ingatlan-nyilvántartási adatokkal sem tudta igazolni. A tulajdonszerzéstől pedig független a közös tulajdonba tartozó dolognak, azaz a felszíni parkolónak a használatára, illetve kizárólagos használatára vonatkozó megállapodás.
A perrel érintett felszíni parkoló az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja értelmében nem minősíthető garázsnak. A felszíni parkoló kizárólagos használatával kapcsolatos ellenérték pedig nem tekinthető a lakás és az ehhez tartozó osztatlan közös tulajdoni illetőség vételárához tartozó összegnek. A közös területen lévő tulajdonrész a lakás alkotórésze a Thtv. alapján, ez nem képezheti önállóan szerződés tárgyát.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, az alperes határozatát pedig a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ennek során az alperesnek érdemi döntését a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont figyelembevételével kell meghoznia akként, hogy a megszerzett lakásingatlan forgalmi értéknek a szerződés szerinti 29 900 000 Ft-ot kell tekintenie.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.241/2008.)