adozona.hu
AVI 2012.10.114
AVI 2012.10.114
Amennyiben az adózó vitatja a szakértői véleményben foglaltakat, őt terheli annak bizonyítása, hogy a szakértői véleményben foglaltak nem helytállóak [Pp. 164. § (1)-(2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hulladékgyűjtési, hulladékkezelési tevékenységet folytat, amit főként a tulajdonában álló gépjárműpark igénybevételével végez. A felperes 2002. április-június hónapokban az általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában levonásba helyezte a C. Bt. (továbbiakban: Bt.) által gépjárműalkatrész értékesítéséről kiállított számlák áfa-tartalmát 2 532 875 Ft-ot.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott adóhatósági határozatokat a Fővárosi Bí...
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott adóhatósági határozatokat a Fővárosi Bíróság a 2005. június 14-én hozott ítéletében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 2 533 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amelyből 2 013 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 100 000 Ft-ot adóhiánynak, 420 000 Ft-ot adóbírság és késedelmi pótlékalapot nem képező adókülönbözetnek minősített, 1 056 000 Ft adóbírságot szabott és 27 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a késedelmi pótlék összegét 14 000 Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú határozatot hatályában fenntartotta. Határozatában megállapította, hogy a felperes és a Bt. között a számlákban szereplő gazdasági események a számlában foglaltak szerint nem mehettek végbe, a Bt. számláira adólevonási jog nem alapítható. Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165. § (1) és (2) bekezdéseiben, 166. § (2) bekezdésében, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása és érdemi döntése nem felel meg az Art. 97. § (3)-(6) bekezdéseiben, 140. § (2) bekezdésében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) és (6) bekezdéseiben, az Sztv. 165., 166. §-aiban és az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes eljárását jogsértően folytatta le, érdemi döntését megalapozatlanul, iratellenesen hozta meg, a javára szóló tényeket, körülményeket és bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta, és olyan körülményekre alapította adólevonási jogának elutasítását, amelyekre semmilyen ráhatása nem lehetett. Hivatkozott arra, hogy az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintéssel járt el.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes eleget tett az új eljárást elrendelő jogerős ítéletben foglaltaknak, a tényállást teljes körűen feltárta, helytálló ténybeli és jogkövetkeztetésekkel hozta meg érdemi döntését, és nem szegte meg a felperes által hivatkozott Art. és Ket.-beli eljárási jogszabályi rendelkezéseket sem. A felperes a közigazgatási és a peres eljárásban nem igazolta a számlák tartalmi hitelességét, a számlákban foglalt gazdasági események megtörténtét. A 2003. évi számlák, mázsajegyek, selejtezési jegyzőkönyvek, helyszíni szemle jegyzőkönyv, és a büntető ügyben hozott megszüntető határozat sem alkalmas a kereset alaposságának igazolására. Az alperes határozata megfelel az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében és az Sztv. 166. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltaknak.
A felperes alaptalanul hivatkozott az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésének alkalmazhatóságára. A perbeli esetben ugyanis nem kizárólag a számlakibocsátó oldalán fennálló hiányosság miatt vált a számla tartalmilag hiteltelenné, és a nem létező gazdasági kapcsolatra alapított tartalmi hiteltelenség mindkét félnek felróható. E körben utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a számlakiállítónál nem lehetett megállapítani az alkatrészek beszerzését, rendelkezésre állását; a felperesnél, mint számlabefogadónál pedig az alkatrészek felhasználását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy adólevonási jogát az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 34. §-ában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 48. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően gyakorolta. Az adóhatóság eljárása nem felelt meg a Ket. 50. § (1) és (6) bekezdéseiben, 111. § (3) bekezdésében, az Art. 66/Q. § (1) és (2) bekezdésében, 97. § (3) és (4) bekezdéseiben foglaltaknak. Hivatkozott arra, hogy a számlák hitelességét alátámasztó bizonyítékait már a korábbi eljárás során is becsatolta, ennél fogva ezeket az új eljárásban is figyelembe kellett volna venni. Az adóhatóság által kirendelt szakértő azonban ezekre vizsgálatot nem végzett, és ezek nem kerültek értékelésre. Sérelmezte a büntetőügyben hozott határozat figyelmen kívül hagyását, és arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a tanúvallomásokat, ítéletéből nem tűnik ki a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége. Kifejtette, hogy jóhiszeműen és kellő körültekintéssel járt el a használt alkatrészek megvásárlása során.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]. Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, téves, a logika szabályainak ellentmondó okszerűtlen tényeket, vagy téves ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felek valamelyikének jogi álláspontja nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. [BH 1994/639, BH 1994/622, KGD 2007/232.]
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratokból azt állapította meg, hogy az adóhatóság eljárása teljes körűen megfelelt a Ket. 50. § (6) bekezdésében, 111. § (3) bekezdésében és az Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseiben foglaltaknak. Az új eljárást elrendelő jogerős ítélet azt tartalmazza, hogy "a megismételt eljárásban az alperesnek - adott esetben szakértő igénybevételével - le kell folytatnia a felperesi társaság esetében is az áruforgalomra és a kifizetésekkel összefüggésben a felperesnél fellelhető pénztárjelentésekre, kiadási bizonylatokra vonatkozó vizsgálatot". Ennek megfelelően az adóhatóság igazságügyi gépjármű szakértőt bízott meg azzal, hogy a felperes könyvelésének műszaki tartalmáról szakvéleményt készítsen, állapítsa meg a felperes által átadott selejtezési jegyzőkönyvek szerint az alkatrészek súlyát, beszerzésének indokoltságát, az adóhatóság által kifogásolt számlákban szereplő alkatrészek piaci árát; és, azt, hogy a Bt. által az alkatrész értékesítés forrásául megjelölt gépjárművek biztosították-e az eladott alkatrészek fedezetét. Annak tisztázásához ugyanis, hogy a számlákban szereplő gazdasági események a felperes és a Bt. között a valóságban is megtörténhettek-e szükségszerűen hozzátartozik annak feltárása, hogy a Bt. rendelkezett-e vagy sem a számlákon szereplő azon alkatrészekkel, amelyeket a felperesnek továbbszámlázott. A felperes felülvizsgálati érvelésével ellentétben a szakértő valamennyi a vizsgált időszakban keletkezett mázsajegy alapján tette meg megállapításait.
Az alperes tehát - a felperes érvelésével ellentétben - megvizsgálta a felperes és a beszállítója közötti jogügyletet, és nem terjeszkedett túl az új eljárást elrendelő jogerős ítélet által szabott kereteken sem. A szakértői vélemény nem állapította meg, hogy a Bt. rendelkezett a számlákon feltüntetett termékekkel. Az elsőfokú bíróság azt is iratszerűen rögzítette, hogy a szakértői vélemény, illetve kiegészítő szakértői vélemény egymással összhangban áll, és jogszerűen utalt arra is, hogy a Pp. 164. § (1) és (2) bekezdése értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a szakértői véleményben foglaltak nem helytállók. A felperes azonban e körben bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A 2003. évi általa csatolt dokumentumok pedig azért nem alkalmasak álláspontjának alátámasztására, mivel későbbi időszakban keletkeztek, mint az adóhatósági határozatokkal érintett vizsgált időszak.
A felperes érvelésével ellentétben az alperes és az elsőfokú bíróság nemcsak a szakértői véleményre, hanem egyéb bizonyítékokra (kapcsolódó vizsgálat, nyilatkozatok, tanúvallomások, árumozgást igazoló bizonylatok hiánya… stb.) illetve ezek együttes-, okszerű-, értékelésére alapította érdemi döntését. Az alperes és az elsőfokú bíróság eleget tett a jogszabály által előírt indokolási kötelezettségének is. Határozataik megfelelnek a Ket. 50. § (1) és (6) bekezdésében, az Art. 97. § (5) bekezdésében, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra is, hogy a Pp. 4. § (1) bekezdése értelmében nem köti a büntetőügyben hozott határozat és az abban megállapított tényállás. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbeli jogvita a felek között adójogi jogviszonyból ered, ennél fogva elbírálására nem a büntető, hanem az adójogi jogviszonyra irányadó jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni a releváns tények megállapítása, a ténybeli és jogkövetkeztetések tekintetében is.
Az előzőekben részletezettekből következik, hogy jogszerű az a megállapítás mely szerint a perrel érintett számlák fiktívek, mivel olyan gazdasági eseményt tartalmaznak, amely a számla szerinti felek között a számla szerinti módon nem mehetett végbe. Abban az esetben ugyanis, ha a számlakiállítónál nem állapítható meg az alkatrészek beszerzése, rendelkezésre állása, a számlabefogadónál pedig ezek felhasználása és nyilvántartásai szerint készlete sincs, az értékesítésről kiállított számlák valótlan gazdasági eseményt tartalmaznak.
A határozatokban megállapított jogszerű tényállásra tekintettel fel sem merülhet a felperes által hivatkozott jóhiszemű, és kellően körültekintő eljárás. Ennél fogva az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésére alapított felperesi érvelést a Legfelsőbb Bíróság sem fogadta el, és teljes körűen osztja az elsőfokú bíróság ítéletében e körben kifejtett jogi álláspontot.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.280/2008.)