ÍH 2012.130

FELSZÁMOLÁS ALÁ KERÜLT ADÓS KÉSZFIZETŐ KEZESÉNEK JOGÁLLÁSA - KEZESI FELELŐSSÉG MÖGÖTTESSÉGE - FELSZÁMOLÁSBAN BE NEM JELENTETT KÖVETELÉS - GT. 50. § SZERINTI HELYTÁLLÁSI KÖTELEZETTSÉG Ha a hitelező a felszámolás alá került főkötelezett felszámolójához hitelezői igényét nem jelenti be, elveszti jogát a követelés érvényesítésére. A kezesi felelősség mögöttessége folytán az ilyen követelésért eredetileg vállalt készfizető kezesi helytállási kötelezettség is megszűnik, mert a fenti jogvesztés következménye az is

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a K. Zrt. felperes 2005. január 3. napjáig több részletben, összesen 108 500 000 forint kölcsönt adott a V. Zsolt alperes ügyvezetése alatt álló E. Ingatlanfejlesztési és Befektetési Kft.-nek. 2005. január 3-án a felperes, mint kölcsönadó és az E. Kft., mint kölcsönvevő szerződést kötöttek. Az E. Kft. vállalta, hogy 2006. december 31-ig visszafizeti felperesnek a 108 500 000 forint tőkét, a felperes pedig 2006. december 31-ig, ...

ÍH 2012.130 FELSZÁMOLÁS ALÁ KERÜLT ADÓS KÉSZFIZETŐ KEZESÉNEK JOGÁLLÁSA - KEZESI FELELŐSSÉG MÖGÖTTESSÉGE - FELSZÁMOLÁSBAN BE NEM JELENTETT KÖVETELÉS - GT. 50. § SZERINTI HELYTÁLLÁSI KÖTELEZETTSÉG
Ha a hitelező a felszámolás alá került főkötelezett felszámolójához hitelezői igényét nem jelenti be, elveszti jogát a követelés érvényesítésére. A kezesi felelősség mögöttessége folytán az ilyen követelésért eredetileg vállalt készfizető kezesi helytállási kötelezettség is megszűnik, mert a fenti jogvesztés következménye az is, hogy úgy kell tekinteni, hogy nem maradt fenn e vonatkozásban a főkötelezett által ki nem elégített tartozás.
Ilyen esetben a Gt. 50. §-ára alapítva sem követelhető a tartozás a készfizető kezes tagtól, mert az elenyészett követelés miatt nincsen a megszűnt társaság után fennmaradt kielégítetlen kötelezettség. [Ptk. 272. §, 274. §, Gt. 50. §; Cstv. 35. §]

A fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a K. Zrt. felperes 2005. január 3. napjáig több részletben, összesen 108 500 000 forint kölcsönt adott a V. Zsolt alperes ügyvezetése alatt álló E. Ingatlanfejlesztési és Befektetési Kft.-nek. 2005. január 3-án a felperes, mint kölcsönadó és az E. Kft., mint kölcsönvevő szerződést kötöttek. Az E. Kft. vállalta, hogy 2006. december 31-ig visszafizeti felperesnek a 108 500 000 forint tőkét, a felperes pedig 2006. december 31-ig, további 22 000 000 forint kölcsön nyújtását vállalta 2006. február 28-i lejárattal. Összesen az E. Kft.-nek 2006. december 31-ig 130 500 000 forintot kellett visszafizetnie azzal, hogy a kölcsönösszeg után 2005. január 1-jétől a visszafizetési határnapig minden hónapban a tárgyhó első munkanapján érvényes jegybanki alapkamat + 10% kamatot volt köteles fizetni felperesnek.
2006. január 10-én felperes, mint üzletrész eladó, valamint az E. Kft. és K. Szilvia, mint üzletrész vevők megállapodást kötöttek, mely alapján felperes eladta az S. Kft.-ben fennálló 15 000 000 forint névértékű üzletrészét, összesen 65 000 000 forint vételárért, melyből 64 350 000 forint megfizetését az E. Kft., 650 000 forint megfizetését K. Szilvia - leánykori nevén V. Szilvia, az alperes testvére - vállalta azzal, hogy a kialkudott vételárat legkésőbb 2006. június 30-ig megfizetik. Az üzletrészek tulajdonjoga a szerződés aláírásával szállt át a vevőkre. A 15 000 000 forint üzletrészből 14 700 000 forint névértékű üzletrészt az E. Kft., 300 000 forint névértékűt K. Szilvia szerzett meg.
Ugyancsak 2006. január 10-én alperes készfizető kezességet vállalt az E. Kft.-nek a felperessel szemben a 2005. január 3. napján kötött kölcsönszerződés alapján fennálló 130 500 000 forint kölcsöntőke és járulékai, valamint 65 000 000 forint üzletrész vételár tartozásáért. A szerződő felek felfüggesztő feltétellel kötötték meg a megállapodást, tekintettel arra, hogy az alperes 2004. október 22-én kelt okiratban kezességet vállalt a K. Kft.-nek a Raiffeisen Bank székesfehérvári fiókjától felvett 595 000 euró összegű kölcsöne visszafizetésére. Azonban a K. Kft. üzletrészét a felperes valamint F. Imre időközben megvásárolta, akik kijelentették, hogy a szerződés alapján mentesítik alperest, valamint az E. Kft.-t a K. Kft.-nek a Raiffeisen Bank irányában fennálló kölcsöntartozás visszafizetéséért vállalt mellékkötelezettségei alól. Megállapodtak a felek abban, hogy alperes által vállalt készfizető kezesség akkor hatályosul, ha alperes, mint kezes kötelezettsége a Raiffeisen Bank irányában bármely módon megszűnik a K. Kft. hiteltartozását illetően és a megszűnésről a bank hitelt érdemlő módon írásban nyilatkozik. A mellékkötelezettség megszűnése napján a felek közötti szerződés minden további jognyilatkozat és értesítés nélkül hatályosul. Alperes készfizető kezessége mindkét jogügyletre vonatkozóan beáll.
Ugyancsak 2006. január 10-én a 130 500 000 forint kölcsön és járulékai visszafizetése biztosítékául jelzálogszerződés jött létre felperes és az alperes testvére, K. Szilvia ügyvezetése alatt álló É. Ingatlancentrum Kft., mint zálogkötelezett között, a kft. tulajdonát képező, Sz. belterületén 415/2/A/5. hrsz. alatti ingatlanra.
További biztosítékként szintén 2006. január 10-én engedményezési megállapodás jött létre a felperes, mint engedményes, valamint az É. Ingatlancentrum Kft., mint engedményező és két perben nem álló cég között, akik mint megbízók ingatlanok értékesítésével bízták meg az É. Kft.-t. Az engedményezési szerződésekből összesen 35 055 263 forint került felperesnek megfizetésre, mely összeget felperes a 2005. január 3-án kelt kölcsönszerződésből eredő kamatköveteléseire számolt el. A felperes részére a 130 500 000 forint kölcsön, valamint a 65 000 000 forint üzletrész vételár nem került megfizetésre.
2007. november 28-án felperes kifizette a K. Kft.-nek a Raiffeisen Bank felé fennálló 569 998 euró összegű tartozását, mellyel a 2006. január 10. napján kelt készfizetési kezességvállalási megállapodás hatályosult.
Az E. Kft. neve H. Projekt Kft.-re változott 2007. június 5-től, s a társaság felszámolását az F. Megyei Bíróság elrendelte, annak közzététele a 2007. július 12-i Cégközlönyben történt meg. A hitelezők felhívást kaptak, hogy 40 napon belül, 2007. augusztus 21-ig jelentsék be hitelezői igényeiket a felszámolónál. Alperes a társaság nehéz anyagi helyzetéről tájékoztatta a felszámolást megelőzően a felperest, utalt lehetőségként a felszámolásra is. A felperes nem jelentett be hitelezői igényt a felszámolónál. A felszámolási eljárás megindítása előtt a felperes az alperes, mint a H. Projekt Kft. képviselője, és mint készfizető kezes, továbbá a felszámolás alatt, mint magánszemély többször tárgyaltak egymással a tartozás rendezéséről. Alperes több más beruházásra hivatkozva bíztatta felperest a megtérüléssel, de ennek módjára, idejére konkrét megállapodást nem kötöttek.
A felperes dátum nélküli, alperes által 2008. augusztus 13-án átvett levelében felszólította alperest 195 500 000 forint tőkeösszegű tartozás és annak kamatai 8 napon belüli megfizetésére. Alperes a felhívásnak nem tett eleget.
Az F. Megyei Bíróság 2009. július 23-án jogerőre emelkedett végzésével a H. Projekt Kft.-t megszüntette, ennek közzétételére a Cégközlöny CK.2009/40. számában 2009. október 1. napján került sor.
Felperes fizetési meghagyással, majd keresettel 195 500 000 forint tőke, valamint 65 000 000 forint után 2006. június 30-tól, 130 500 000 forint után 2006. december 31-től számított késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni, elsődlegesen a Ptk. 272. § (1) bekezdése, másodlagosan a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 50. § (1) bekezdése alapján. Előadta, hogy a készfizető kezességi szerződésre vonatkozó felfüggesztő feltétel teljesült, felperes átutalta a K. Kft. Raiffeisen Bank felé fennálló tartozását. Felperes hivatkozott arra is, hogy 2007., 2008. években folyamatosan tárgyalt alperessel, a tartozás fennálltát alperes nem vitatta, hitegette felperest azzal, hogy a tartozást rendezi. Bízva alperes ígéreteiben felperes jóhiszeműen nem nyújtott be hitelezői igényt a felszámolás során. Alperes rosszhiszemű magatartása a Ptk. 4. § (4) bekezdésébe ütközött. A készfizető kezesség mellett a Gt. 50. § (1) bekezdésére hivatkozva előadta, hogy alperes, mint a H. Projekt Kft. egyszemélyes tulajdonosa, ügyvezetője, egyúttal, mint kezes tagi minőségében a kft. korlátolt felelősségével visszaélt, alperesnek, mint ügyvezetőnek tudomása volt a felszámolásról, tulajdonosként érdeke volt, hogy felperes a követelését ne érvényesítse és halogató magatartása eredményeként mentesülhessen a felelősség alól.
Az alperes 650 000 forint elismert, ezt meghaladóan a kereset elutasítását, és a felperesnek a perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy felperes nem jelentette be a H. Projekt Kft. felszámolásában a hitelezői igényét, nem kérte behajthatatlansági nyilatkozat kiállítását sem. Alperes, mint járulékos jellegű kötelezett a kötelezettség megszűnésével szabadult annak teljesítése alól. A hitelezői mulasztás jogvesztéssel járt, ezért a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontjára és a Pp. 157. § a) pontjára hivatkozással a per megszüntetését, érdemben pedig a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy felperes önhibájából került abba a helyzetbe, hogy követelését nem tudta érvényesíteni. Nem járt el rosszhiszeműen, több biztosítékot adott a felperesnek, tájékoztatási kötelezettségének is eleget tett. A másodlagos jogcímmel kapcsolatban utalt arra, hogy felperes nem bizonyította, hogy a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezett volna, illetve a társasági vagyont úgy csökkentette volna, hogy tudott, illetve általában elvárt gondosság esetén tudnia kellett volna arról, hogy a társaság kötelezettségét harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni. Utalt arra is, a felszámolás során felperes nem nyújtott be keresetet sem alperes felelősségének megállapítása iránt.
Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítást folytatott, melynek során alperest személyesen, tanúként F. Imrét, és L. Tibor Sándort, felperes pénzügyi tanácsadóját hallgatta meg.
Felperes indítványozta dr. P. István meghallgatását, alperes ellenezte, mivel ő nem csak a felperesnek, hanem az E. Kft.-nek is a jogi képviselője volt korábban. Felperes indítványozta a H. Projekt Kft. felszámolási iratainak beszerzését is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, a felperes részére 650 000 forint, valamint ezen összeg után 2006. július 1-jétől a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 10%-kal növelt összegű késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperesi permegszüntetésre irányuló ellenkérelem nem volt megalapozott, a per megszüntetésének nem volt helye. A követelés jellegéből eredően időelőttiség nincs, nem áll fenn a bírói úton nem érvényesíthető követelésekre vonatkozó szabály sem. Felperes nem kizárólag a készfizető kezesség érvényesítéssel kapcsolatos jogcímet jelölt meg, hanem a Gt. 50. § (1) bekezdését is, ez a keresetmódosítás nem volt kizárt, így a per megszüntetése iránti kérelmet az elsőfokú bíróság elutasította. A Ptk. 228. § (1) bekezdése felhívása mellett utalt arra, hogy felek egyező előadása szerint a készfizető kezesség vállalási megállapodásban kikötött felfüggesztő feltétel bekövetkezett, amikor a felperes kifizette a K. Kft.-nek a pénzintézettel szemben fennálló tartozását. Ennek kapcsán a Ptk. 272. § (1) bekezdése szerinti készfizető kezesi felelőssége az alperesnek beállt volna, azonban a kezességvállalás járulékosságából következően, ha a főkötelezettel szemben jogvesztés következik be, ez kihat a mögöttes felelősre, a kezesre is. A 2005. január 3-i kölcsönszerződés adósa, a gazdasági társaság felszámolás alá került. A 2007. július 12-i közzététel alapján a társaság hitelezőinek 40 napon belül kellett a hitelezői igényüket bejelenteni.
Felperes nem jelentett be hitelezői igényt, ez az F. Megyei Bíróság záróvégzéséből megállapítható volt. Alperes tájékoztatta a felperest arról, hogy az általa vezetett cég rossz anyagi helyzetben van, és lehetséges, hogy felszámolás alá kerül, ezt alátámasztotta F. Imre tanúvallomása is. A tanú beszélt állítása szerint az alperessel arról is, hogy a felszámolás miatt semmi értelme benyújtani a hitelezői igényt, mert a cégnek nincs vagyona, de ezt az állítást alperes vitatta, más tanú, okirat pedig a tanúvallomást nem támasztotta alá. L. Tibor pénzügyi tanácsadó korábbi tapasztalatai alapján nem látta értelmét a céggel szembeni fellépésnek. Az elsőfokú bíróság ezen nyilatkozatok tükrében azt állapította meg, felperes mérlegelése útján meghozott döntése alapján nem nyújtotta be a felszámolási eljárásban hitelezői igényét, noha jogi képviselője is volt. F. Imre tanú azt értelmetlennek találta, tudva, hogy a cégtől gazdasági helyzete miatt nem követelhetnek pénzt. A Cstv. (1991. XLIX. törvény) 35. § (1) és 37. § (3) bekezdése felhívása mellett az elsőfokú bíróság utalt arra, ha a hitelező egy éven belül nem jelenti be az igényét, ennek elmulasztása jogvesztéssel jár, többé nem érvényesítheti az igényét adóssal szemben. A felperes a közzétételtől számított egy éven belül sem terjesztette elő a hitelezői igényét, így az ezzel kapcsolatos jogvesztés megállapítható volt, az 1/2010. Polgári jogegységi határozat, illetve a 1/2007. Polgári jogegységi határozat és a jogirodalom alapján. Az adóssal szembeni jogvesztést követően a készfizető kezessel szemben sem lehet igényt érvényesíteni.
A Ptk. 276. § (2) bekezdése alapján a kezes szabadul, amennyiben a követelésre jogosult hibájából vált behajthatatlanná a követelés. Felperes tehát nem hivatkozhatott arra, hogy alperes megtévesztő magatartása miatt nem nyújtott be hitelezői igényt. Felperes pert sem indított alperes ellen. A továbbiakban kifejtette, a 650 000 forint összegű tartozásra ezen szabályok nem vonatkoznak, mely K. Szilvia üzletrész vételára volt, ezért annak és késedelmi kamatainak megfizetésére kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította a másodlagos kereseti kérelem tekintetében is a Gt. 50. § (1) bekezdése és (2) bekezdés feltételei hiányában. Alperes nyilvánvalóan tudott a felszámolást megelőzően a társaság rossz gazdasági helyzetéről, illetve a felszámolási kérelem benyújtásáról, de ez még nem jelenti a korlátolt felelősséggel való visszaélést. Tulajdonosként biztatta felperest azzal, hogy követelését ne érvényesítse a társasággal szemben, hanem bízzon a készfizető kezességben, de ezzel sem élt vissza a korlátolt felelősség lehetőségével, hanem legfeljebb a felperes bizalmával. A készfizető kezességvállalása révén állt be teljes vagyonával a kötelembe, tehát nem bújt a gazdasági társaság korlátolt felelősségi alakzata mögé. A felszámolás közzétételére 2007. július 12-én sor került, kezdete még korábbi, 2007. január 5. volt, így ezután csak, mint készfizető kezes tárgyalt a felperessel, ami szintén kizárja, hogy kft. tagjaként a korlátolt felelősséggel visszaéljen. A Ptk. 4. § (4) bekezdéséhez képest a Gt. 50. § (1) bekezdése speciális rendelkezés, azt azonban itt nem lehetett alkalmazni. Az elsőfokú bíróság, mint szükségtelent mellőzte dr. P. István volt jogi képviselő meghallgatását, illetve a felszámolási iratok beszerzését.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az ítélet megváltoztatását, és alperes teljes kereseti kérelemnek megfelelő marasztalását. Az előzményi tényállás ismertetése után hangsúlyozta, hogy alperes a H. Projekt Kft. adósnak egyszemélyes tulajdonosa, ügyvezetője, és készfizető kezese is volt. A felszámolás kezdő időpontját megelőzően és azt követően is folyamatosan tárgyalt felperessel és tett a tartozás fennállására, elismerésére vonatkozó nyilatkozatokat. Ekkor már nem a társaság képviselőjeként, hanem magánszemélyként nyilatkozott akként, hogy semmi szükség a felszámolási eljárásban történő igényérvényesítésre, személyesen helyt áll az adós társaság kötelezettségeiért. Ezek alátámasztására befolyása, irányítása alatt álló cégeiben tervezett projektekre hivatkozott. Még 2009-ben is folytattak tárgyalásokat, ezt alperes nem is vitatta. Nem 2008. július 14-én, hanem 11-én vette át alperes az első ügyvédi felszólítást, s még e napon alperes által is elismerten telefonbeszélgetést folytatott alperes felperesi képviselővel és ifj. F. Imrével, kifejezte szándékát a tartozás megfizetésére s kérte, hogy ne lépjenek. Ez egy nappal a felszámolási eljárásban történő igénybejelentés határideje előtti napon történt. Az éveken át tanúsított magatartás ellenére alperes kérte az eljárás megszüntetését, hivatkozva arra, hogy felperes a felszámolási eljárásban a követelését nem érvényesítette. Felperes ismételten hivatkozott arra, hogy alperesi magatartás miatt nem jelentkezett be hitelezőként a felperes a felszámolásba, a követelés fennállását elismerte, a teljesítési hajlandóságát tárgyalási jegyzőkönyvben megerősítette.
Alperesnek, mint ügyvezetőnek a felszámolásról nyilvánvaló tudomása volt, a kérelem már 2006. március 6-án megérkezett a bíróságra, így 2006. évtől ennek tudatában nyilatkozott, így még 2009. évben is. Alperes lényegében átvállalta az adós társaság tartozását, annak megfizetésére egyébként készfizető kezesként is kötelezettséget vállalt. Az alperes által hivatkozott jogegységi határozatok jogpolitikai indokai nem állnak fenn.
A felperes többször felszólította az adóst még a felszámolás előtt, ez alapján alperesnek, mint készfizető kezesnek nem lehetett kétsége az igény érvényesítéséről. Ilyen a neki küldött 2008. július 11-i felszólító levél, de a tárgyalások is jelezték adósnak a felperes igényét. A másodlagos jogcím tekintetében felperes előadta, hogy nem a készfizető kezesség vállalása jelentette a joggal való visszaélést, hanem a felszámolás során tanúsított magatartása, mely miatt alkalmazható a Gt. 50. § (1) és (2) bekezdése. A felszámolási iratok beszerzését azért kérte, mivel azokat nem ismerte, befolyásolhatja a per tényállását, hogy alperes milyen nyilatkozatokat tett a felszámolási eljárásban, különösen annak kezdő időpontját megelőzően. Az sem lényegtelen, hogyan fejeződött be a felszámolás. A további tanúbizonyítás is indokolt lett volna, dr. P. István ügyvéd oldhatta volna fel az ellentmondást, mely az alperes és Ifj. F. Imre tanú nyilatkozata között húzódott. Álláspontja szerint a kérdések tisztázása érdekében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének is helye lehet.
Alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte helyes indokai alapján. Egyebek mellett előadta, az a körülmény, hogy az alperes az E. Kft. ügyvezetője és tagja, illetve készfizető kezese is egyben, irreleváns, a három pozícióhoz tartozó jogok és kötelezettségek különböző terjedelműek, elválnak egymástól. Hangsúlyozta azt is, hogy a Gt. 50. § (1) bekezdése szerinti korlátolt felelősséggel nem élt vissza. Felperes nem minősült hitelezőnek, mivel hitelezői igényt nem jelentett be. A Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján a felszámolás körébe tartozó vagyoni követelést csak a felszámolási eljárásban lehet érvényesíteni. Felperes az igényérvényesítésére nyitva álló jogvesztő határidőket elmulasztotta. A felperes által hivatkozott tartozás elvállalása nem áll fenn, ez esetben a tartozás megfizetését vállaló személy nem az eredeti kötelem kötelezettjével, hanem a jogosultjával állapodik meg abban, hogy az eredeti adóst terhelő tartozást részére megfizeti, a tartozás elvállalása esetén a régi adós mellé lépett volna alperes a kötelembe és adóstársként került volna a korábbi adós mellé. A megszűnt társaság nem érvényesíthető tartozásáért már nincs helye tartozás elvállalásának sem. Ebben a körben eseti döntésekre hivatkozott. Nem került sor a Ptk. 240. § (1) bekezdése szerinti szerződés közös megegyezéssel történő módosítására sem. A megszűnt követelés kezesével szembeni követelés sem érvényesíthető a Ptk. 273. § (3) bekezdése szerint.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozatlan.
Felperes a keresetében a megszűnt adós gazda­-sági társasággal szembeni kielégítetlenül maradt 195 500 000 forint követelését érvényesítette az alperessel szemben, elsődlegesen a készfizető kezességre vonatkozó megállapodás, másodlagosan alperes Gt. 50. §-a szerinti felelőssége alapján.
A Ptk. 272. § (1) bekezdése szerint kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.
A (2) bekezdés a) pontja szerint a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be (készfizető kezesség), ha a felek így állapodtak meg.
A Gt. 50. § (1) bekezdése értelmében a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai (részvényesei), akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.
A (2) bekezdés szerint a tagok (részvényesek) (1) bekezdés szerinti felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni.
A fenti tagi helytállási kötelezettség tehát a megszűnt társaság fennmaradt tartozásaiért áll fenn, vagyis azon kötelezettségekért, amelyek a társasággal szemben vagyona megszűnése folytán már nem érvényesíthetők.
A Cstv. 35. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. A (3) bekezdés azt is kimondja, ha a hitelező egy éven belül nem jelenti be az igényét, ennek elmulasztása jogvesztéssel jár, igényét nem érvényesítheti az adóssal szemben.
Nem vitatott tény volt, hogy felperes a keresetet a felszámolási eljárás megindulása és befejeződése után terjesztette elő, a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be, a jogvesztés beállt, amint azt az elsőfokú bíróság a kezesi helytállási kötelezettségre alapított elsődleges kereseti kérelem tekintetében kifejtette. Figyelemmel azonban arra, hogy felperes nem vált a felszámolt gazdasági társaság hitelezőjévé, követelése a felszámolási eljárásban történt érvényesítés elmulasztása miatt jogvesztés folytán elenyészett, nem maradt tehát olyan tartozás, amelyet a Gt. 50. §-a szerint alperestől, mint volt tagtól követelhetne. Ennek folytán a Gt. 50. §-ra alapított alperesi felelősség vizsgálata érdemben már nem volt szükséges.
Helytálló volt az elsőfokú bíróság álláspontja abban a kérdésben is, hogy kifejezett tartozás elismerés, illetve tartozás átvállalás (elvállalás) nem jött létre.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti részben eltérő indokolással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40.308/2011/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.