adozona.hu
BH+ 2012.10.441
BH+ 2012.10.441
A közalkalmazott a főiskolai végzettség megszerzésére tekintettel a magasabb fizetési osztályba sorolását csak akkor igényelheti, ha ez a végzettség a munkaköre ellátásához szükséges. Az esetenkénti munkakörbe nem tartozó feladat végzése a besorolás alapjául szolgáló munkakört nem érinti [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bekezdés, 63. § (1) bekezdés, 33/2000. (XII. 26.) OM rendelet 2. számú melléklet 14. pont, 53/2006. (III. 14. ) Korm. rendelet 1. számú melléklet 15. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. július 2-ától állt az alperes egyetem kémiai tanszékén vegyésztechnikus munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban. A 2002. július 18-án kelt kinevezés szerint a "D" fizetési osztály 5-ös fizetési fokozatába került besorolásra annak figyelembevételével, hogy közalkalmazotti jogviszonyának kezdete 1988. április 9-e volt. Az alperes a felperest 2003. január 23-án a "D" fizetési osztály 6-os fizetési fokozatába, 2006. január 1-jétől "D" fizetési osztály 7-es fizetési fokozatába, ...
BH+ 2012.10.441 A közalkalmazott a főiskolai végzettség megszerzésére tekintettel a magasabb fizetési osztályba sorolását csak akkor igényelheti, ha ez a végzettség a munkaköre ellátásához szükséges. Az esetenkénti munkakörbe nem tartozó feladat végzése a besorolás alapjául szolgáló munkakört nem érinti [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bekezdés, 63. § (1) bekezdés, 33/2000. (XII. 26.) OM rendelet 2. számú melléklet 14. pont, 53/2006. (III. 14. ) Korm. rendelet 1. számú melléklet 15. pont].
A felperes 2002. július 2-ától állt az alperes egyetem kémiai tanszékén vegyésztechnikus munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban. A 2002. július 18-án kelt kinevezés szerint a "D" fizetési osztály 5-ös fizetési fokozatába került besorolásra annak figyelembevételével, hogy közalkalmazotti jogviszonyának kezdete 1988. április 9-e volt. Az alperes a felperest 2003. január 23-án a "D" fizetési osztály 6-os fizetési fokozatába, 2006. január 1-jétől "D" fizetési osztály 7-es fizetési fokozatába, majd 2007. január 1-jén "E" fizetési osztály 7-es fizetési fokozatába sorolta át.A felperes 1983-ban vegyésztechnikusi végzettséget, majd 2004. június 9-én kémiatanári főiskolai diplomát szerzett.
Az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2008. január 29-én kelt felmentéssel szüntette meg, 2008. április 29-ei hatállyal. A felperes 2008. április 15-én írt levelében kérte az alperestől átsorolását, amelyre válaszul a munkáltató a 2008. július 7-én kelt válaszlevelében elismerte, hogy a felperes helyes besorolása "E" fizetési osztály lett volna, amelyre csak 2007. január 1-jétől került sor. A munkáltató a 2008. szeptember 29-én kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy az "F" fizetési kategóriába átsorolására az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) és az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet rendelkezései szerint nincs lehetőség.
A helytelen besorolás miatt 2009. február hónapban a felperes részére kifizetésre került a 2005. április 1-jétől 2006. december 31-éig tartó időszakra járó, a "D" és "E" fizetési osztály közötti illetmény-különbözet, továbbá annak kamata is.
A felperesnek - a munkakörére vonatkozó munkaköri leírása alapján - feladatát képezte a laboratórium profiljához tartozó kísérleti munka végzése, dokumentálása, a mérési adatok feldolgozása és számítógépes rögzítése, a kísérleti munkához szükséges anyagok, eszközök és vegyszerek fogyásának figyelemmel kísérése, gondoskodás azok pótlásáról, a laboratórium rendjének fenntartása, továbbá a speciális eszközök tisztán tartása és karbantartása.
A felperes elsődleges kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy 2005 áprilisától tanszéki mérnöki munkakörnek megfelelő feladatokat látott el, ezért kérte az alperes kötelezését az "E" és "F" fizetési osztály közötti illetmény-különbözet jogcímén 1 763 700 forint és ezen összeg kamata, továbbá 85 000 forint végkielégítés-különbözet megfizetésére. Másodlagos kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy 2005. április 1-jétől a vegyésztechnikusi munkakörnek, valamint a főiskolai végzettségének megfelelően "F" fizetési osztályba kellett volna őt sorolni, ezért kérte az alperes kötelezését 2005. április 1-jétől 2006. április 1-jéig az "E" és "F" fizetési osztály közötti illetmény-különbözet, valamint a 2006. április 1-jétől hatályos Kjt. szerinti "F" és "E" fizetési osztály közötti bérkülönbözet, összesen 1 656 977 forint, és ezen összeg kamatai megfizetésére. Mindkét kereseti kérelméhez csatlakozóan a felperes - megtámadva a 2007. január 1-jei kinevezés módosítást - az alperes kötelezését kérte 2004. július 1-jétől 2005. április 1-jéig járó 512 200 forint illetmény-különbözet és ennek kamata, továbbá 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes munkaköri leírásában foglalt, valamint az általa ténylegesen ellátott munkaköri feladatai nem illeszthetőek bele a tanszéki mérnök munkakörébe. Az, hogy néhány vizsgáztatásnál jelen volt, illetőleg a vizsgadolgozatok eredményeit számítógépen rögzítette, nem minősül oktatói tevékenységnek, továbbá a vegyszerek gyakorlati foglalkozások során történő előkészítését sem lehet ekként értékelni. A felperes és N. I. tanszéki mérnök munkaköri leírása eltért egymástól, ez utóbbi ténylegesen részt vett a gyakorlatok tartásában, az idegen nyelvű szakirodalom fordításában, továbbá a kutatás-fejlesztési munkában is aktív szerepet töltött be.
A munkaügyi bíróság alaptalannak találta a felperesi kereset hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó hivatkozását is. Kifejtette, hogy a 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.) 8. § a) pontja, 21. § h) pontja, továbbá 22. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem lehetett megállapítani, hogy a munkáltató a felperest hátrányosan megkülönböztette. Érvelése szerint a felperes N. I. tanszéki mérnökkel volt összehasonlítható helyzetben, aki 2002. évben már erre a munkakörre került kinevezésre, és ebben az időpontban már egyetemi végzettséggel rendelkezett, míg a felperes főiskolai végzettségét csak 2004. június 9-én szerezte meg. A két közalkalmazott munkaköri feladatai nem egyeztek meg, sem munkaköri leírásuk, sem az általuk ténylegesen ellátott feladatuk tekintetében. A felperes olyan tényt az eljárás során nem bizonyított, amely alátámasztaná, hogy a munkáltató őt a nemi hovatartozása miatt hátrányosan megkülönböztette. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította azzal a megjegyzéssel, hogy a felperes helyes besorolása már a kinevezéskor is "E" fizetési osztály lett volna.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helyes indokai alapján helyben hagyta.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének indokolását kiegészítve azt állapította meg, hogy a felperes besorolását a Kjt. 61. § (1) bekezdésében foglaltakból kiindulva a 33/2000. (XII. 26.) OM rendelet 2. számú melléklet 13. pontja, illetve az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet mellékletének 15. pontja és ezen pontokhoz fűzött magyarázat szerint kellett elvégezni. A felperest közalkalmazotti jogviszonya létesítésekor 2002-ben már "E" fizetési osztályba kellett volna besorolni - ahogy erre az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott -, azonban a felperes helytelen besorolását először csak a 2008. április 15-én írt levélben sérelmezte, amely miatt az illetmény-különbözetre 2005 áprilisától tarthatott igényt, figyelemmel a közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó Mt. 11. § (1) bekezdésében foglalt elévülési időre.
A megyei bíróság álláspontja szerint a szükséges bizonyítás lefolytatását követően az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelve állapította azt meg, hogy a felperes tényleges munkavégzése a kinevezésében foglalt technikusi munkakörnek felelt meg. A felperes a bizonyítási eljárás során nem tudta igazolni, hogy ténylegesen teljes munkaidőben tanszéki mérnöki munkakört látott el, és a ráháruló bizonyítási teher alapján ennek következményeit viselnie kellett.
Miután a kinevezésben és a munkaköri leírásban, valamint a bizonyítási eljárás során megállapított technikusi munkakör ellátásához a felperes főiskolai végzettsége nem volt szükséges, ezért alaptalan az "F" fizetési osztályba történő sorolásra vonatkozó kereseti kérelem. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes 2004. évtől főiskolai végzettséggel rendelkezett, nem ad lehetőséget a magasabb besorolásra, mert a jogszabály a munkakörre előírt, és ezáltal annak ellátásához szükséges képzettséget ismeri el.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte.
Egyrészről arra hivatkozott, hogy a jogviszonya kezdetén hatályban volt 33/2000. (XII. 26.) OM rendelet 2. számú mellékletének 14. pontja a technikus, laboráns munkakör esetében lehetővé tette az "F" fizetési osztályba sorolást, miután nemcsak felsőfokú technikusi végzettséggel, hanem főiskolai diplomával is rendelkezett. Álláspontja szerint miután az oktatást közvetlenül segítő tevékenységet folytatott, és ez a tevékenység a technikusi munkaköre szerinti munkaköri leírásában nem szerepelt, ezért megalapozott volt az "F" fizetési osztályba sorolására vonatkozó igénye. Az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet alkalmazásának időszakában azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a munkakörét tévesen a melléklet 15. pontjában található műszaki szolgáltatóként jelölte meg, azonban az ítélet indokolásában helyesen, a 14. ponthoz fűzött indokolást hívta fel, amelynek alapján volt lehetőség a felsőfokú végzettségi szint esetén az "F" kategóriában történő besorolásra.
Állította, hogy az eljárás során bizonyította: ténylegesen oktatói munkát végzett, dolgozatokat javított, értékelt, laborgyakorlati oktatást elősegítő kísérleteket dolgozott ki, és oktatói jegyzet készítésében is közreműködött.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a perbeli időszakban a rendelkezésre álló kinevezési okirata, munkaköri leírása, valamint a bizonyítási eljárásból megállapíthatóan ténylegesen technikusi munkakört töltött be, amely feladatok végzése során esetenként munkakörébe nem tartozó feladatokat is ellátott.
Az eljárt bíróságok a kereset elbírálásakor helytállóan indultak ki a Kjt. 63. § (1) bekezdésében, továbbá a 33/2000. (XII. 26.) OM rendelet és az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet rendelkezéseiből, és a jogszabályokból helytálló jogi következtetésre jutottak.
A Kjt. 63. § (1) bekezdése értelmében a közalkalmazottat az általa ténylegesen ellátott munkakör betöltéséhez előírt legmagasabb iskolai végzettség, szakképzettség alapján kell besorolni.
A perben a felperesnek azt kellett bizonyítani, hogy a kinevezése és a munkaköri leírása alapján olyan többletfeladatokat látott el, amely a tanszéki mérnöki munkakörnek felel meg, és ezáltal az "F" fizetési osztályba történő besorolásra jogosít, illetőleg az általa ellátott tényleges oktatói tevékenységhez a főiskolai felsőfokú végzettsége az 33/2000. (XII. 26.) OM rendeletben foglaltak szerint szükséges volt.
A bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperest 2002. évben már kinevezése létrejöttekor az "E" fizetési osztályba kellett volna az alperesnek besorolnia, mert az ehhez szükséges vegyésztechnikusi végzettséggel már 1983-tól rendelkezett. Abban is helytállóan foglaltak állást, hogy a felperes először csak 2008. április 15-én kérte írásban a besorolása módosítását, ezért az alperes jogszerűen döntött az Mt. 11. § (1) bekezdésében foglalt elévülési határidő figyelembevételével a besorolás 2005. április 1-jétől történő módosításról, majd a felperes részére az illetmény-különbözet és annak kamata kifizetésre került.
A felperes vegyésztechnikusi munkaköre a 33/2000. (XII. 26.) OM rendelet 2. számú mellékletének 14. pontjában meghatározott "technikus, laboráns" munkakörnek felelt meg, amelynek lehetséges besorolása "C"-től "F" kategóriáig terjedt. Az "F" fizetési osztályba történő besoroláshoz azonban a felperesnek azt kellett volna igazolnia, hogy főiskolai szintű szakképzettsége olyan szakirányú végzettség, amely az oktató-kutató laboratóriumban közvetlenül segítette az oktatók, kutatók munkáját, a hallgatók gyakorlati képzését, valamint önállóan végzett kutatási részfeladatokat. Ezt azonban a felperes a bizonyítási eljárás során nem tudta igazolni. A felperes ténylegesen az oktató munkában nem, csak annak előkészítésében vett részt, lényegében technikai segéd személyzet volt. A tényleges oktatási tevékenységben nem vett részt, csupán néhány alkalommal felügyelte az írásbeli vizsgákat, valamint annak eredményeit számítógépen rögzítette. Ezen feladatok alapján azonban nem lehetett ítéleti bizonyossággal megállapítani, hogy a főiskolai szintű kémiatanári végzettségével közvetlenül segítette az oktatók és kutatók munkáját, alapvetően vegyésztechnikusi feladatokat látott el.
Az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 1. számú melléklete alapján a felperes a 15. pontban szereplő úgynevezett műszaki szolgáltató munkakört töltött be mint technikus, amelynek alapján legfeljebb "E" fizetési osztályba volt sorolható. A munkaügyi bíróság e körben helytállóan állapította meg, hogy a felperes rendelet szerinti munkaköre műszaki szolgáltató, azonban tévesen a 14. pontban írt szakmai szolgáltató munkakör magyarázatát hívta fel.
Önmagában a főiskolai végzettség megléte nem ad alapot a közalkalmazott magasabb fizetési osztályba sorolására, csak abban az esetben, ha az az ellátott munkakörre előírt és ezáltal annak ellátásához szükséges. Ez a perbeli esetben nem volt megállapítható. Az eljárt bíróságok mindezek alapján helyesen hivatkoztak a Kjt. 61. §-ának (1) bekezdésére és jogszerűen állapították meg, hogy a felperes helyesen "E" fizetési osztályba tartozott kinevezésétől kezdődően.
A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv.II.10.282/2011.)