adozona.hu
EH 2012.10.M11
EH 2012.10.M11
Gazdasági társaságnál munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosságot akkor tanúsítja, ha a társaság által kötendő szerződés valamennyi gazdálkodási szempontú lényeges feltételét igyekszik megismerni és feltárni. A körültekintő eljáráshoz a munkáltató ésszerű és megalapozott döntését elősegítő - általában előzetes - tájékoztatása is hozzátartozik, különösen, ha a szerződés jelentős mértékű vagyont érint. Az említett lényeges kötelezettségek megszegése
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes 2009. július 17-én kézbesített rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását és prémium megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a Megyei Jogú Város Közgyűlése a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntető határozata jogellenes. Kötelezte az alperest a felperes javára 25 440 000 forint munkabér és ennek 2009. június 16-tól járó törvényes késedelmi kamata megfize...
EH 2012.10.M11 Gazdasági társaságnál munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosságot akkor tanúsítja, ha a társaság által kötendő szerződés valamennyi gazdálkodási szempontú lényeges feltételét igyekszik megismerni és feltárni. A körültekintő eljáráshoz a munkáltató ésszerű és megalapozott döntését elősegítő - általában előzetes - tájékoztatása is hozzátartozik, különösen, ha a szerződés jelentős mértékű vagyont érint.
Az említett lényeges kötelezettségek megszegése a munkáltató rendkívüli felmondását megalapozza [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, Gt. 30. § (2) bekezdés].
A felperes a keresetében az alperes 2009. július 17-én kézbesített rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását és prémium megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a Megyei Jogú Város Közgyűlése a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntető határozata jogellenes. Kötelezte az alperest a felperes javára 25 440 000 forint munkabér és ennek 2009. június 16-tól járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes az alperes jogelődjénél 2007. szeptember 1-jétől 2012. augusztus 31-éig szóló öt év határozott időtartamra vezérigazgató munkakörben létesített munkaviszonyt.
Az alperes kizárólagos tulajdonában állt a P. Közlekedési Zártkörűen működő részvénytársaság (PK Zrt.), amíg 2008. szeptember 26-án az M. Kft. és az alperes meg nem kötötték azt a szindikátusi szerződést, amellyel a PK Zrt. tulajdonosi viszonyai megváltoztak:
az alperes tulajdonában maradt a részvények 50,02%-a, az M. Kft. pedig 49,98% tulajdoni részt és a PK Zrt. menedzsment jogait is megszerezte. A szindikátusi szerződést az alperes képviseletében a felperes, az M. Kft. képviseletében az ügyvezető írta alá. A szindikátusi szerződést a Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése jóváhagyta.
A PK Zrt. 2008. november 21-én tartott közgyűlést, ahol napirendi pontként szerepelt "tájékoztatás új gazdasági társaságok alapításáról, szerződések felmondásáról, gazdasági társasági üzletrész értékesítéséről, a társaság átszervezéséről, a társaság új telephelyének létrehozásáról, valamint új autóbusz állomások létesítéséhez szükséges intézkedésekről". A közgyűlésen a többségi tulajdonos alperest a felperes képviselte. Itt a PK Zrt. vezérigazgatója tájékoztatta a közgyűlést, hogy külső tőkebevonás céljából a PK Zrt. 2008 decemberében egyrészt 40% mértékű tulajdoni részesedéssel vagyonkezelő gazdasági társaságot alapít, amely társaság 2009. január 20-áig tulajdonosává válik a PK Zrt. által üzemeltetett autóbuszoknak, és a jövőben e társaság a járműpark kezelését fogja ellátni. Másrészt 30%-os tulajdonosi részesedéssel autóbusz javítással foglalkozó gazdasági társaságot is létrehoz, amely emellett egyéb műszaki szolgáltatásokat is ellát. A közgyűlésen résztvevő felperes és az M. Kft. képviseletében eljáró a PK Zrt. vezérigazgatójának szóbeli tájékoztatóját egyhangúlag közgyűlési határozattal elfogadta.
2009. január 1-jén a PK Zrt. és az L. B. Kft. megalapította a PK B. Kft.-t, amelyben a PK Zrt. 41%-os tulajdoni hányaddal rendelkezett. A PK Zrt. a PK B. Kft. és az L. B. Kft. megalapította a PK Bu. Kft.-t, amelyben a PK Zrt. törzsbetéte 30% volt.
A PK Zrt. 2009. január 1-jén 7 azonos szövegű adásvételi szerződést kötött a PK B. Kft.-vel a PK Zrt. kizárólagos tulajdonát képező autóbuszok tulajdonjogának átruházásáról. Ezen szerződésekkel a PK Zrt. 176 db autóbuszt értékesített a PK B. Kft. részére 2 200 991 000 forint eladási áron.
A PK Zrt. és a PK B. Kft. 2009. január 1-jén megállapodott, hogy a megvásárolt autóbuszok közül 148 db kizárólagos használatára, üzemeltetésére a PK Zrt. jogosult mint üzembentartó. A PK Zrt. kötelezettséget vállalt arra, hogy a személyszállítási feladatai ellátásához a szerződés hatálya alatt kizárólag a PK B. Kft. által rendelkezésre bocsátott járműveket veszi igénybe.
A Megyei Jogú Város Közgyűlése 2009. február 12-én tárgyalta a PK Zrt.-vel megkötendő új közszolgáltatási szerződést, és a közgyűlési előterjesztéshez mellékelt új közszolgáltatási szerződés megkötéséről döntött 2010. január 1-jétől 2009. december 31-éig szóló időtartamra. Felhatalmazta az alpolgármestert a szerződés aláírására, melyre 2009. február 19-én került sor. A szerződés rögzítette, hogy a közszolgáltatási szerződés szerinti tevékenység folyamatos végzéséhez a PK Zrt. üzembetartója a közforgalmú menetrend szerinti autóbuszos személyszállításra alkalmas járműveknek. A szerződésnek 14 melléklete készült, a mellékletek között azonban nem szerepelt olyan, amely felsorolná, hogy a PK Zrt. közszolgáltatási szerződésben vállalt személyszállítási kötelezettségét milyen járművekkel kívánja végezni.
2009. április 15-én a PK Zrt. hivatali helyiségében egyeztetés zajlott, amelyen részt vett az M. Kft. ügyvezetője, a PK Zrt. vezérigazgatója, a könyvvizsgáló, valamint a PK Zrt. gazdasági igazgatója, és a felperes. Az egyeztetés tárgya a 2008-as gazdasági év lezárása érdekében tulajdonosi egyeztetés volt a P. Kft. üzletrészének értéke, a kft.-vel kötött javítási szerződés elszámolása és a vele kötött szindikátusi szerződés felülvizsgálata, ingatlan értékvesztés témákról. Az egyeztetésről emlékeztető készült. Ez tartalmazza, hogy a könyvvizsgáló szóbeli tájékoztatást adott arról, hogy "a meglévő autóbuszok 2009. január 1-jével a B. Kft.-be kerültek át, a P. Kft.-vel kötött javítási szerződést is ezen az alapon le lehetne zárni." Az emlékeztetőt a PK Zrt. a felperes részére nem küldte meg.
2009. június végén került nyilvánosságra, hogy a PK Zrt. tulajdonában volt autóbuszokat értékesítették, és azokat visszabérléssel üzemeltetik tovább, valamint olyan gazdasági társaságokat alapítottak, ahol a PK Zrt. kisebbségi tulajdonos.
A felperes utasította a PK Zrt. gazdasági igazgatóját, hogy az autóbuszok értékesítésével, valamint a gazdasági társaságok alapításával kapcsolatos összes iratot bocsássa a rendelkezésére. Erre 2009. július 9-én került sor. Az iratok ismeretében a felperes haladéktalanul összehívta a PK Zrt. felügyelőbizottságát, amely az ügy kivizsgálására öt tagú bizottságot hozott létre, amely jelentését 2009. július 14-én készítette el és adta át a Megyei Jogú Város Önkormányzatának. Ennek közgyűlése 2009. július 16-án tárgyalta a meghívóban szereplő első napirendi pontot, mely a PK Zrt. és a B. Kft. között létrejött szerződések vizsgálatát és a szükséges intézkedések megtételét jelentette. A polgármester javaslatára a közgyűlés határozatával a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette.
Az indokolás szerint a felperest súlyos mulasztás terhelte a PK Zrt. és a PK B. Kft. között 2009. január 1-jén létrejött adásvételi szerződéssel, illetve az ugyanezen a napon közöttük létrejött megállapodással kapcsolatban, amely szerződések a közgyűlés által elfogadott szindikátusi szerződéstől eltérő, elfogadhatatlan konstrukciót hoztak létre.
Rögzítette, hogy a felperes 2008. november 21-én a PK Zrt. többségi tulajdonosa képviseletében jelen volt és részt vett a közgyűlési határozat meghozatalában, és részt vett a 2009. április 15-én megtartott értekezleten, amelyen már tényként tárgyalták az ott lévők az autóbuszok 2009. január 1-jével történő átkerülését a PK B. Kft.-be.
A munkaszerződésben foglaltak alapján a felperesnek a munkáját a tőle elvárható gondossággal, az alapító okirat, a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv, a munkáltató gazdasági társaság ügyvezető szervének nyilatkozatai alapján az Mt.</a>, a Gt.</a> rendelkezéseire tekintettel kellett végezni. A felperes azonban elmulasztotta a tőle, mint vezető állású munkavállalótól elvárható gondosságot: anélkül hagyta jóvá a PK Zrt. buszállományának elidegenítésére vonatkozó szándékot tartalmazó előterjesztést, vett részt a döntés meghozatalában, hogy annak feltétel-rendszeréről tájékozódott volna, és az elidegenítési szándékról sem előzetesen, sem utólag nem tájékoztatta a munkáltatóját. Ezzel a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megsértette. A fokozott gondossági követelményeket elmulasztotta, és ennek következményeként a munkáltató részéről a bizalom olyan jelentős mértékben ingott meg, hogy a további foglalkoztatása nem várható el tőle.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy 2008. november 21-én a felperes, mint a PK Zrt. többségi tulajdonosának képviselője, jelen volt azon a közgyűlésen, ahol a zrt. vezérigazgatója az új társaságok alapításának tervéről, illetve a PK Zrt. tulajdonát képező autóbuszok tulajdonjoga átruházásának szándékáról adott tájékoztatót. A többségi tulajdonos képviselőjeként maga is elfogadta, és az erre vonatkozó határozatot megszavazta. Ezzel kétséget kizáróan tudomást kellett szereznie arról, hogy a PK Zrt. vezetése olyan intézkedéseket tervez, amely szerint az alapítandó társaság válik a PK Zrt. tulajdonában lévő autóbuszok tulajdonosává. Attól függetlenül, hogy ekkor konkrét formában még sem a társaságalapítás, sem az autóbuszok tulajdonos-váltásának részletei nem kerültek kifejtésre; tőle, mint vezető beosztásban lévő munkavállalótól elvárható lett volna, hogy tisztázza ezek feltételeit, illetve a PK Zrt. alapító iratában foglaltaknak megfelelően felhívja a figyelmet arra, hogy milyen értékhatárt meghaladó értékesítések vonatkozásában szükséges új közgyűlési, illetve alapítói hozzájárulás.
A felperes ennek elmulasztásával lehetőséget teremtett a PK Zrt. és ezen belül a menedzsment jogokat gyakorló M. Kft. számára ahhoz, hogy a PK Zrt. többségi tulajdonosának újabb tájékoztatása, az előzetes hozzájárulás beszerzése nélkül a társaságokat megalapíthassák és az autóbuszok eladására, illetve visszabérlésekre vonatkozó szerződéseket megköthessék. A menedzsment jogokat gyakorló M. Kft. ügyvezetője tanúvallomása szerint a 2008. november 21-ei közgyűlési határozaton túl semmiféle más előzetes tájékoztatással a PK Zrt. felügyelőbizottsága, a többségi tulajdonos képviseletében eljáró felperes felé nem tartoztak. A szindikátusi szerződés-
ben foglaltak alapján az eljárásra való feljogosítottságuk megvolt.
A tanúvallomások alátámasztották, hogy a 2009. április 15-ei egyeztetésen elhangzott a könyvvizsgálótól az a kijelentés, hogy "a meglévő autóbuszok 2009. január 1-jével a B. Kft.-be kerültek át". E kijelentés alapján köteles lett volna a felperes az egyeztetés alaptémáitól függetlenül a tájékoztatás hátterének, annak alapját képező helyzetnek a tisztázására. Ezt elmulasztotta. Az az állítása, miszerint elsiklott ezen könyvvizsgálói kijelentés felett, a gondatlanságát alátámasztja, így a részéről megállapítható a nem kellő körültekintés tanúsítása.
A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint a felperes munkaszerződésében, valamint az alapító okiratban számára, mint vezérigazgatónak előírt munkaviszonyával összefüggő kötelezettségeket maradéktalanul nem teljesítette; az autóbuszok eladásával, illetve visszabérlésével, valamint az új gazdasági társaságok alapításával kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség elmulasztása azonban nem minősült olyan munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal történő jelentős mértékű megsértésének, amely a rendkívüli felmondást megalapozná.
Önmagában a PK Zrt. közgyűlési határozata nem alapozhatta volna meg az új gazdasági társaságok alapítását, az autóbuszok eladását. A PK Zrt. vezetésének, illetve a menedzsment jogokat gyakorló M. Kft. ügyvezetőjének lett volna kötelessége a szerződések megkötését megelőzően a többségi tulajdonos hozzájárulását megszerezni. Ezt elmulasztották, megsértve a jóhiszemű joggyakorlás és az együttműködés követelményeit.
2009. február 12-én a Megyei Jogú Város Közgyűlése az új közszolgáltatási szerződés megkötésére történő alpolgármesteri felhatalmazáskor kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett volna arról, hogy a PK Zrt. tulajdonában állt autóbuszok tulajdonviszonyai megváltoztak. A közszolgáltatási szerződés ugyanis a PK Zrt.-t az autóbuszok üzembentartójaként, nem pedig tulajdonosaként nevezi meg. A mellékletekben - a korábbi közszolgáltatási szerződéssel ellentétben - nem szerepeltek olyan tények, amelyek akár a tulajdonosi, akár pedig az üzembentartói minőségben a közszolgálati szerződés teljesítéséhez szükséges járműveket megjelölnék. Minderről a polgármesteri jogkörben eljáró alpolgármesternek is tudomást kellett szereznie az M. Kft. ügyvezetőjének 2009. év eleji szóbeli tájékoztatójából.
Így az a körülmény, hogy a közszolgáltatási szerződés megkötését követően mintegy két hónappal elhangzottakról a felperes az önkormányzatot, mint az alperes alapítóját nem tájékoztatta, a megtörtént események következményeivel kapcsolatosan értékelhető felperesi mulasztást már nem képez.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a PK Zrt. felügyelőbizottsága által létrehozott bizottság jelentését 2009. július 14-én bocsátotta a polgármester rendelkezésére. 2009. július 9-én készült el a 2009. július 16-ai rendkívüli közgyűlés meghívója. A meghívót a felperes részére nem küldték meg, az ülésre nem hívták meg. 2009. július 15-én a polgármester által írt levelet vette kézhez, amelynek tárgya a rendkívüli felmondás indokairól való tájékoztatás volt. Nem került sor azonban a munkáltatói jogkörgyakorló közgyűlés részéről a meghallgatására, a közgyűlés pedig a saját szervezeti és működési szabályzata előírását sértette meg, amikor indítványra korábban nem szereplő napirendi pontként tárgyalta a felperes rendkívüli felmondással történő munkaviszony megszüntetését. Megsértette továbbá az alperes az alapító okiratban foglalt kötelezettségét is, amikor a közgyűlés nem kérte ki a kizárólagos hatáskörébe tartozó döntés meghozatalát megelőző tizenöt nappal a döntés tervezetének rendelkezésre bocsátásával az igazgatóság és a felügyelőbizottság véleményét.
A munkaügyi bíróság a fenti összes körülmény mérlegelésével nem látta alaposnak azt a munkáltatói álláspontot, miszerint a tájékoztatás elmaradása olyan súlyú felperesi kötelezettségszegés lett volna, amely megfelelő előkészítés nélkül a felperes személyes meghallgatását mellőző és eljárási hibáktól sem mentes közgyűlési határozat meghozatalát indokolta volna a felperes azonnali hatályú munkaviszony megszüntetése tárgyában.
A bíróság a jogellenes munkaviszony-megszüntetés következtében a határozott idejű munkaszerződésben foglaltakra tekintettel egy évi átlagkeresetnek megfelelő elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte az alperest.
Elutasította a felperes 2009. évi prémium megfizetésére irányuló keresetét arra hivatkozással, hogy bár a prémium-kiírás a felperes részére megtörtént, de a 2009. július 16-a utáni időszakban nem végzett munkát, az előleg jellegű prémium kifizetésére nem tarthat igényt. A prémiumra való jogosultsága a 2009. évi mérleg elfogadása alapján lett volna elbírálható.
Az alperes és a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére a Megyei Jogú Város Közgyűlése volt jogosult az alperes alapító okirata alapján. Álláspontja szerint is az alperes elkövette az elsőfokú ítéletben foglalt eljárási szabálysértéseket a felperes munkaviszonyának megszüntetése során. Ennek ellenére azonban érdemben kellett vizsgálni, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára alapított rendkívüli felmondás jogszerű volt-e.
A másodfokú bíróság helytállónak ítélte a munkaügyi bíróság azon megállapítását, miszerint a felperes a rendkívüli felmondásban terhére rótt kötelezettségszegéseket elkövette, ugyanakkor a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően vonta le azon jogkövetkeztetését is, hogy az alapvetően mulasztásban megnyilvánuló kötelezettségszegések sem önmagukban, sem pedig - a munkáltatói jogkör gyakorló által a rendkívüli felmondás kiadása során elkövetett eljárási szabálysértésekkel kiegészülve - együttesen nem vezettek jogszerűen a felperes munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetéséhez.
A felperes az alperes vezető állású munkavállalója volt, munkáját a munkaszerződése szerint kellett végeznie. Tevékenységének zsinórmértékét a Gt. 30. § (2) bekezdése határozta meg akként, hogy a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni.
A felperes azonban nem a tőle, mint vezérigazgatótól elvárható gondossággal járt el, amikor a többségi tulajdonos alperes képviseletében anélkül fogadta el a PK Zrt. vezérigazgatójának tájékoztatóját, hogy megismerte volna a gazdasági társaságok alapításának, az autóbuszok eladásának a részleteit, feltételeit, és akkor sem, amikor a vezetői értekezleten a könyvvizsgáló megjegyzését követően nem kívánta azt tisztázni. Az, hogy a felperes hatékonyan képviselje az alperes érdekeit, lényeges kötelezettsége volt, amit a fent részletezett mulasztásokkal kétségkívül megszegett. Ezek azonban sem önmagukban, sem összességükben nem voltak olyan jelentősek, amelyek okszerűen vezethettek volna munkaviszonyának az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megszüntetéséhez.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a gazdasági társaságok létrehozásának, és az autóbuszok eladásának oka nem a felperes mulasztásaiban rejlett, hanem lehetőséget teremtett a PK Zrt. vezetése és a kisebbségi tulajdonos M. Kft. számára a szerződések megkötésére, amit ők úgy értelmeztek, hogy a továbbiakban közgyűlési döntés mindehhez már nem szükséges. A vezérigazgató utasítása szerint a PK Zrt. gazdasági ügyeit még a többségi tulajdonos előtt is zártan kezelték.
A rendkívüli felmondásnak az alperes alapító okiratára hivatkozása azért téves, mert ezek a közgyűlési határozat meghozatalakor, de még a sérelmezett szerződések megkötésekor sem voltak hatályban.
Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes 2009. április 15-ei értekezleten elhangzottakhoz fűződő kötelezettségszegésének jelentőségét csökkenti az a körülmény, hogy a Megyei Jogú Város Közgyűlésének tagjai az előterjesztés és a csatolt szerződéstervezet, annak mellékletei alapján kellő gondosság mellett már 2009. február 12-én tudomást szerezhettek (volna) arról, hogy az újabb közszolgáltatási szerződés megkötésekor a PK Zrt. az autóbuszoknak már nem volt tulajdonosa.
Minderre tekintettel a felperesnek a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeként az Mt. 88. § (2) bekezdésre alapított keresete megalapozott volt. Megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróságnak a prémiumelőleg megfizetésére vonatkozó keresetet elutasító rendezése is jogszerű volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
Hivatkozása szerint valós a rendkívüli felmondás azon indoka, amely szerint a felperes a PK Zrt. 2008. november 21-ei közgyűlésén a közgyűlési határozat meghozatala során nem a vezető állású munkavállalótól elvárható fokozott gondosságot tanúsította. A határozathozatalban ugyanis gazdasági szempontból megalapozott előterjesztés hiányában, kellő körültekintés nélkül vett részt, ezzel közreműködött a PK Zrt. buszállományának elidegenítésére vonatkozó szándékot jóváhagyó döntés meghozatalában.
A PK Zrt. közgyűlésén elfogadott határozatról, a PK Zrt. által tervezett több milliárdos ügyletről sem előzetesen, sem utólag nem tájékoztatta a munkáltatóját. Erre a 2009. április 15-én megtartott vezetői értekezletet követően sem került a részéről sor. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása lényeges munkavállalói kötelezettség szándékos megszegésének minősül, amely egyben jelentős mértékű is. A felperes 2008. november 21. és 2009. április 15. között semmiféle intézkedést nem tett, semmilyen tájékoztatást nem adott az alperesnek az ügylettel kapcsolatban. A munkáltatói jogkörgyakorló a sajtóból szerzett tudomást a buszok eladásának tényéről. Mindezen felperesi magatartás miatt a munkáltató bizalma oly mértékben megingott a felperesben, amely a munkaviszonyának fenntartását nem tette a továbbiakban lehetővé.
A felperes a tájékoztatási kötelezettsége elmulasztásával meggátolta a PK Zrt. többségi tulajdonosát, az alperest és az önkormányzatot is abban, hogy a számára kedvezőtlen folyamatokba megfelelő időben beavatkozhasson és azokat megpróbálja megakadályozni, aminek rendkívül súlyos következményei is lettek.
Téves jogi következtetés, és a bíróságok által nincs is kellően megindokolva, hogy ez a kötelezettségszegés miért nem minősül jelentős mértékűnek. Nem lehet mentő körülmény a felperes számára az, hogy a gazdasági társaságok létrehozásának és az autóbuszok eladásának az oka nem a felperes mulasztásaiban rejlett, hanem a felperes csak lehetőséget teremtett a PK Zrt. vezetése és a kisebbségi tulajdonos M. Kft. számára a szerződések megkötésére. Amennyiben már az első alkalommal eleget tett volna a felperes a tájékoztatási kötelezettségének, a tulajdonos önkormányzatnak még lehetősége és kellő ideje lett volna arra, hogy a számára nem kívánatos folyamatokba beavatkozzon.
Az alperes hivatkozása szerint az eljáró bíróságok anélkül vizsgálták és állapították meg az önkormányzat közgyűlése rendkívüli ülésének összehívására, a napirendi pontok felvételére vonatkozó eljárási szabálysértést, hogy arra hatáskörük lett volna. Ugyanakkor a felperes teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a közgyűlésen az ő munkaviszonyának a kérdését is tárgyalják, és az ő kérésére tartottak zárt ülést e tárgyban. Azzal, hogy nem jelent meg a közgyűlésen, magát fosztotta meg az előzetes védekezés lehetőségétől, mely az Mt. 96. § (2) bekezdéshez fűződő bírói gyakorlat szerint nem teszi jogellenessé a rendkívüli felmondást.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Hivatkozása szerint a bizonyítékok mérlegelése során az eljáró bíróságok helyesen nem ítélték olyan súlyúnak a mulasztását, amely alapot adhatott volna a munkaviszonya rendkívüli felmondással történő megszüntetésére. Az alperes felülvizsgálati kérelme - tartalmában - a bizonyítékok mérlegelését támadja - alaptalanul.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében olyan következtetéseket von le, amelyek az eljárás során feltárt tényekből nem következnek. Valótlanul állítja, hogy a felperesnek konkrét tudomása volt a jogügyletekről, amelyeket a PK Zrt. vezetése a tulajdonos jóváhagyása nélkül kötött meg annak ellenére, hogy a jóváhagyás szerződéses előírás volt. A tulajdonos a döntési jogával nem a felperes esetleges mulasztása, hanem a PK Zrt. vezetőjének szerződésszegése, illetve bűncselekménye miatt nem élhetett.
Az alperes - megalapozatlanul - a később ismertté vált tényekből hivatkozik vissza korábbi döntési helyzetekre. Nem a felperes 2008. novemberi közgyűlésen leadott szavazata tette lehetővé a PK Zrt.-nél elkövetett visszaéléseket, hanem az Önkormányzat, amikor az M. Kft.-vel megállapodott, hogy a menedzsment jogokról lemond. Emellett a buszok eladásáról a PK Zrt. közgyűlésének döntenie kellett volna, ehhez képest csak az eladási szándékról született határozat.
A rendkívüli felmondás valótlan indokokat tartalmazott. Nem tekinthető kötelezettségszegésnek az, hogy a felperes nem jelzett az alperes felé egy félreérthető tartalmú mondatot, ami egy más témájú megbeszélésen hangzott el, és amelynek elhangzását egy alá nem írt emlékeztető bizonyít.
A buszok eladásához az alperes alapító okirata szerint is a város közgyűlésének jóváhagyása kellett volna. A PK Zrt. vezetői pedig a tulajdonosi jóváhagyást igénylő jogügyletekhez nem kérték ki a jóváhagyást. A gazdasági társaságok alapításához még a PK Zrt. közgyűlésének jóváhagyása sem kellett.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott "köztudomású tények" a Pp. 275. § (1) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárásban nem vehetők figyelembe.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélettel szemben felperes felülvizsgálati kérelemmel, csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem élt. Ezért a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak az volt vizsgálható, hogy a felperes által megvalósított lényeges kötelezettségszegések olyan jelentős mértékűek voltak-e, amelyek a munkaviszonya azonnali hatállyal történő megszüntetését megalapozták.
A munkaszerződés rendelkezései, valamint a Gt. 244. §-a alapján a felperes az alperes gazdasági és munkajogi vezetőjének minősült függetlenül attól, hogy cégjogi értelemben lehetett-e az alperesi társágnak vezérigazgatója vagy csak cégvezetője. Erről az e körben fellebbezéssel nem támadott elsőfokú ítélet jogszerűen foglalt állást. Felelt ezért a felperes az irányítása alá tartozó szervezet működéséért, a jogszabályok és egyéb utasítások betartásáért, valamint az irányított szervezet gazdálkodásáért, a rábízott vagyon védelméért.
A felperes terhére rótt, a gazdálkodás terén tanúsított tőle elvárható gondossági kötelem megszegése vizsgálatánál az az irányadó, hogy az egyes vétkes mulasztások olyan súlyúak-e, amelyek a munkáltató intézkedését megalapozzák, mivel a vezérigazgatónak, mint az alperes operatív irányításáért felelős vezetőnek lényeges kötelezettsége a rábízott vagyonnal fokozott gondossággal történő gazdálkodás. Ez következik az ítéletekben helyesen megjelölt munkaszerződésbeni rendelkezésből, mely szerint a felperesnek a tőle elvárható gondossággal a munkáltató alapító okirata, a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv, valamint az alperes ügyvezető szervének a nyilatkozatai alapján a Munka Törvénykönyve és a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezésére figyelemmel kellett a munkáját végeznie. Helyesen emelte ki a másodfokú bíróság e körben a Gt. 30. § (2) bekezdését, miszerint a vezető tisztségviselő a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha e törvény kivételt nem tesz - a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles ellátni.
Mindkét fokú bíróság megállapította, hogy a felperes a rendkívüli felmondásban felrótt kötelezettségszegést megvalósította: nem vezérigazgatótól elvárható gondossággal járt el, amikor a többségi tulajdonos képviseletében anélkül fogadta el a PK Zrt. vezérigazgatójának tájékoztatóját, hogy a gazdasági társaságok alapításának, az autóbuszok eladásának részleteit, feltételeit megismerte volna; mulasztott akkor is, amikor a vezetői értekezleten 2009. április 15-én a könyvvizsgáló megjegyzését követően nem kívánta tisztázni az autóbuszok tulajdonjogának megváltoztatásáról előadottakat. A felperes az alperes ügyvezetését ellátó felelős vezetőként köteles volt az alperes gazdasági érdekeinek hatékony, megfelelő képviseletére, amelynek a fenti mulasztásokkal - mindkét fokú bíróság által levont következtetés szerint - nem tett eleget. Ezzel az Mt. 103. § (1) bekezdésébe ütközően járt el, és veszélyeztette az alperes gazdasági érdekeit [Mt. 3. § (5) bekezdés]. A kötelezettségszegés súlyát és jelentős mértékét, továbbá legalább a súlyos gondatlanságot a felperes munkaköre, szakismerete, az alperes szervezetében elfoglalt helyzete kellően megalapozza (BH 2005/117., BH 2004/203.).
A munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése lényeges kötelezettségszegés. Annak súlyát általában nem érinti az ennek feltárása során, valamint a felelősségre vonáskor tett munkáltatói intézkedések alkalmával esetleg megvalósult eljárási szabálysértés. Az adott esetben - a munkaügyi bíróság hatáskörének hiánya (Pp. 349. §) folytán - a közgyűlés összehívásának jogszerűsége nem volt vizsgálható. A munkaügyi perre ugyanis nem tartozik annak vizsgálata, hogy a munkáltató részéről munkáltatói jogkört gyakorló szerv belső szabályzatának megfelelően meghozott társasági (BH 1997/260.), vagy közgyűlési határozattal intézkedett-e. Ennek azonban nincs jelentősége, mivel a felperes nyilvánvalóan tudta, hogy a közgyűlés az ő munkaviszonyát is meg fogja tárgyalni (a felperes zárt tárgyalás tartását kérte), másrészt az egységes bírói gyakorlat szerint önmagában a munkavállaló rendkívüli felmondás előtti védekezésének elmulasztása nem alapozza meg a jognyilatkozat jogellenességét (BH 2005/33).
A felperes - bíróságok által is megállapított súlyosan gondatlan kötelezettségszegő magatartása - veszélyeztette az alperesnek a PK Zrt.-ben fennálló tulajdonosi érdekeit. A munkáltató gazdasági érdekei veszélyeztetésével indokolt rendkívüli felmondás arra tekintet nélkül megalapozott lehet, hogy a konkrét érdeksérelem bekövetkezne (EBH 2004/1056.). A felperes kötelezettségszegése súlyának értékelése során tévesen tulajdonítottak jelentőséget a bíróságok a közgyűlés tagjai, illetőleg az alpolgármester esetleges mulasztásainak, gondatlan eljárásának. A felperes részéről a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése már azzal megvalósult, hogy a PK Zrt. közgyűlési határozat megteremtette a lehetőséget a PK Zrt. vezetése és a kisebbségi tulajdonos, M. Kft. számára az alperesre nézve előnytelen szerződések megkötésére, továbbá azzal, hogy a 2009. április 15-ei vezetői értekezlet során elhangzott információt az autóbuszok tulajdonváltozását illetően nem ellenőrizte, és elmulasztotta a PK Zrt. többségi tulajdonosa (az alperes) tájékoztatását, megakadályozva ezzel a szükséges intézkedések megtételét, a felelősségrevonásokat.
Gazdasági társaságnál munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosságot akkor tanúsítja, ha a társaság által kötendő szerződés valamennyi gazdálkodási szempontú lényeges feltételét igyekszik megismerni és feltárni. A körültekintő eljáráshoz a munkáltató ésszerű és megalapozott döntését elősegítő - általában előzetes - tájékoztatása is hozzátartozik, különösen, ha a szerződés jelentős mértékű vagyont érint.
Az említett lényeges kötelezettségek megszegése a munkáltató rendkívüli felmondását megalapozza [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, Gt. 30. § (2) bekezdés].
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletnek a rendkívüli felmondás jogellenességét megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította, míg a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, prémiumra vonatkozó rendelkezést nem érintette.
(Kúria Mfv. I. 10.409/2011.)