adozona.hu
BH 2012.10.243
BH 2012.10.243
Az adós gazdálkodó szervezet által indított perben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós követelésével szemben előterjesztett beszámítási kifogásra a Cstv. 38. § (2) és (3) bekezdései nem irányadóak [Ptk. 216. § (1) és (2) bek., Cstv. 4. § (1) bek., 38. § (2) és (3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felek között 2004. február 16-án építési szerződés jött létre, amelyben a felperes 49 214 766 forint + áfa vállalkozói díj ellenében kötelezettséget vállalt a perbeli ingatlanon egy lakóépület szerkezetkész állapotig történő kivitelezésére. A teljesítési határidő 2004. október 30. napja volt, a határidő túllépése esetére pedig napi 50 000 forint, legfeljebb 1 500 000 forint késedelmi kötbért kötöttek ki.
A kivitelezés megkezdését követően a felek kapcsolata megromlott. Erre tekintettel a f...
A kivitelezés megkezdését követően a felek kapcsolata megromlott. Erre tekintettel a felperes 2004. augusztus 3-án elállt a vállalkozási szerződéstől, és levonult a munkaterületről.
A felperes keresetében 4 261 777 forint vállalkozói díj és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a követelést elismerte, 5 096 658 forint összegű, beszámítani kívánt ellenkövetelésére figyelemmel azonban a kereset elutasítását kérte.
A per során a felperes 2010. június 23-i kezdő időponttal felszámolás alá került.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 4 261 777 forint és járulékai megfizetésére kötelezte.
A határozat indokolása szerint az elvégzett építési munkára tekintettel a felperes megalapozottan tartott igényt az általa megjelölt, az alperes által is elismert összegű vállalkozói díj megfizetésére. Az alperes beszámítási kifogásának érdemi vizsgálatára azonban nem kerülhetett sor. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (3) bekezdése értelmében ugyanis a felszámolási eljárás elrendelésének közzétételét követően a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést a gazdálkodó szervezet ellen csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ez a rendelkezés pedig a beszámítási kifogás útján érvényesített követelésekre is vonatkozik. Kétségtelen, hogy az alperes a perbeli esetben a felperes felszámolásának közzétételét megelőzően terjesztette elő beszámítási kifogását. A pénzkövetelés érvényesítése érdekében a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás azonban nem mentesíti a hitelezőt a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában és 46. § (7) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek teljesítése alól. Az alperes pedig nem jelentette be hitelezői igényét a felszámoló részére, és nem fizette be a nyilvántartásba vételi díjat. Így követelése a Cstv.-ben meghatározott jogvesztő határidő elteltével megszűnt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan pedig az ügyben eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt - az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel.
Kifejtette, hogy a perben eljárt bíróságok a Ptk. 296. § (1) és (2) bekezdésének, a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) és e) pontjainak, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 65. § (1) és (6) bekezdésébe ütköző módon, a Cstv. 38. § (3) bekezdésének téves alkalmazásával mellőzték a beszámítási kifogása érdemi elbírálását. A beszámítási kifogást ugyanis az előadása szerint a felperes felszámolásának kezdő időpontja előtt terjesztette elő. Így a beszámítás folytán a felperes követelése és a saját ellenkövetelése is megszűnt még azelőtt, hogy a felperes felszámolását elrendelték volna. A felperes követelése ezért nem válhatott a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon részévé, így ennek megfelelően a saját ellenkövetelése sem érintette a felperes felszámolási vagyonát. A Cstv.-nek a beszámítási kifogás előterjesztésére vonatkozó speciális rendelkezéseit ezért a perbeli esetben nem lehetett volna alkalmazni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A kötelezett a Ptk. 296. § (1) bekezdése értelmében a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás tehát a másik félhez intézett nyilatkozattal történik meg. Erre a perben és peren kívül egyaránt sor kerülhet. A beszámítás perbeli érvényesítésének rendszerinti módja a beszámítási kifogás: a kötelezett azon az alapon, hogy a jogosulttal szemben beszámítható ellenkövetelése van, a kereset részben vagy egészben történő elutasítását kéri.
A Cstv. 38. § (3) bekezdése azonban a beszámítási kifogás előterjesztésére a Ptk. 296. § (1) bekezdésében foglaltakhoz képest speciális rendelkezést tartalmaz. E szabály szerint ugyanis a gazdálkodó szervezet által indított perben a felszámolás kezdő időpontja után csak a hitelezőnek minősülő személy (vagyis az, aki a jogvesztő igényérvényesítési határidőben bejelentette a hitelezői igényét a felszámolónak, és befizette a nyilvántartásba vételi díjat) érvényesítheti a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként a gazdálkodó szervezettel szemben, ha egyébként a felszámolás kezdő időpontjában is ő volt a követelés jogosultja.
Az alperes viszont - a per iratai alapján egyértelműen megállapíthatóan - még a felperes felszámolásának kezdő időpontja előtt terjesztette elő beszámítási kifogását. Erre az esetre pedig a Cstv. 38. § (3) bekezdésében foglalt előírások - a jogszabály egyértelmű rendelkezéséből kitűnően - nem irányadóak. Nem vonatkozik a beszámítási kifogásként történő igényérvényesítésre a Cstv. 38. § (2) bekezdése sem.
A beszámítási nyilatkozat megtételével ugyanis a jogosult követelése és a kötelezett ellenkövetelése a Ptk. 296. § (2) bekezdése értelmében a beszámítás erejéig - arra az időpontra visszahatóan, amikor kölcsönösen beszámíthatókká váltak - egyaránt megszűnik. A beszámítási kifogás megalapozottsága esetében ezért a felszámolás kezdő időpontjában - a beszámítással érintett körben - már sem a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet, sem az ellenérdekű fél nem rendelkezik követeléssel. Az adós gazdálkodó szervezet követelése tehát ilyen esetben - miután a követelés a felszámolási eljárás kezdő időpontjában már nem is létezik - nem válhat a Cstv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott felszámolási vagyon részévé, vagyis a felszámolás kezdő időpontja előtt előterjesztett beszámítási kifogás útján érvényesített pénzkövetelés nem érinti a felszámolás hatálya alá tartozó vagyont, kielégítésére nem ebből a vagyontömegből kerül sor. A felszámolási eljárás keretében történő igényérvényesítésre, a felszámolás hatálya alá tartozó vagyonból történő kielégítésre vonatkozó szabályok ezért az így beszámítási kifogásként érvényesített követelésre nem irányadóak.
A perben eljárt bíróságok ezért az alperes beszámítási kifogásának érdemi elbírálását tévesen mellőzték.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban érdemben el kell bírálni az alperes beszámítási kifogását. Ennek eredményétől függően hozhat a bíróság a kereset tárgyában megalapozott érdemi döntést.
(Kúria Pfv. VII. 22.330/2011.)