BH 2012.10.249

A költségelszámolásnak ott kell megjelennie, ahol a szolgáltatás igénybevétele ténylegesen és közvetlenül megtörténik [2000. évi C. tv. 15. §, 1992. évi LXXIV. tv. 33. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság a felperesnél valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatát végezte el 2004., 2005. és 2006. adóévek tekintetében, 2004. július hónapi általános forgalmi adónem (a továbbiakban: áfa) kivételével.
Az elsőfokú adóhatóság a revízió eredményeként hozott határozatában társasági adó (a továbbiakban: ta.), személyi jövedelemadó, áfa., rehabilitációs hozzájárulás, egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási alapot megillető adónem, egészségügyi é...

BH 2012.10.249 A költségelszámolásnak ott kell megjelennie, ahol a szolgáltatás igénybevétele ténylegesen és közvetlenül megtörténik [2000. évi C. tv. 15. §, 1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Az adóhatóság a felperesnél valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatát végezte el 2004., 2005. és 2006. adóévek tekintetében, 2004. július hónapi általános forgalmi adónem (a továbbiakban: áfa) kivételével.
Az elsőfokú adóhatóság a revízió eredményeként hozott határozatában társasági adó (a továbbiakban: ta.), személyi jövedelemadó, áfa., rehabilitációs hozzájárulás, egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási alapot megillető adónem, egészségügyi és szakképzési hozzájárulás adónemekben, innovációs adónemben és különadó adónemben kötelezte a felperest mindösszesen 240 522 000 Ft adókülönbözet megfizetésére, 104 409 000 Ft adóbírságot szabott ki, 51 358 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel és 3 428 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta. Megállapította egyben, hogy a felperes adózás előtti eredményét 2004-2005. években magasabban, 2006. évben pedig a ténylegesnél alacsonyabban mutatta ki, és kötelezte az e miatti könyvviteli helyesbítések elvégzésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében - eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozva - az alperesi határozatnak az elsőfokú határozat 15., 26., 2., 3., 4., 5., 23., 11., 20., 21., 22., 31. pontjait érintő, valamint az adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében hozott érdemi döntéseit és megállapításait vitatta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozat 26. pontjához kapcsolódó adókötelezettség, adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében megváltoztatta, ezeket hatályon kívül helyezte, az elsőfokú határozat 15. pontjához kapcsolódó adókötelezettség tekintetében pedig az elsőfokú határozatra is kiterjedően az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és e körben, továbbá az adóbírság és késedelmi pótlék számítás kapcsán az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az elsőfokú határozat 26. és 15. pontjait érintő döntéseinek hatályon kívül helyezését, és e körben is a felperes keresetének elutasítását.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte az elsőfokú adóhatósági határozat 5., 11. és 23. pontjai kapcsán hozott alperesi és jogerős ítéleti döntések felülvizsgálatát. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria - hivatalból - elutasította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a Pp. 275. § alapján eljárva a következőket állapította meg:
Az alperes határozata - az elsőfokú határozat 15. pontjával kapcsolatosan - azt tartalmazza, hogy a felperes az üzleti partnerek, dealerek, O. alkalmazottak és vevőik felé szolgáltatási díjakat számlázott ki, amely bevételeket számvitelileg a 2006. évi eredményt érintő, de csak a mérleg - forduló nap után esedékes bevételként számolt el, aktív időbeli elhatárolás útján, de az áfa. szempontjából 2007. évi értékesítésnek tekintette. Mindegyik esetben a felperes a nála időlegesen felmerült, de nem őt terhelő költségeket számlázta tovább. Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes nem a vizsgált időszakban hatályos általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) szerinti folyamatos szolgáltatást nyújtotta, eljárása nem felelt meg az Áfa. tv. 16. § (1), (6), és (11) bekezdéseinek, 13. § 23. pontjának. Nem fogadta el a 2007. évben teljesített áfa fizetést, és a számlázott szolgáltatások jellege, valamint a kiállított számlákon feltüntetett teljesítési dátumok figyelembevételével a felperes terhére 2006. évre összesen 102 943 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes szerződésekkel ellentétes számlázási gyakorlatot folytatott, nem a teljesítés és nem a megállapodásokban rögzített időszakonként tett eleget az áfa. fizetési kötelezettségének.
Az alperes határozatában - az elsőfokú határozat 26. pontja tekintetében - azt állapította meg, hogy a felperes 2004. február 1-je és 2004. október 1-je közötti időszakra nézve - 2005 januárjában helyesbítő számlákat állított ki a márkakereskedők felé, a regisztrációs adóval kapcsolatos jogszabályi változások miatt. A felperes körlevélben kérte a márkakereskedőktől, hogy az e miatti helyesbítő számlákat fogadják be, és végezzék el a vevőik felé kiállított kiskereskedelmi számlák korrekcióját. Tájékoztatta a márkakereskedőket arról is, hogy nettó 3000 Ft/gépkocsi összeggel kompenzálni fogja őket a keletkező adminisztrációs többletteher miatt. A márkakereskedők erre tekintettel a felperes felé adminisztrációs költségtérítés címén 2005. évben 41 973 000 Ft-ot és 25%-os áfát, vagyis 10 493 000 Ft-ot számláztak le. A felperes az összeget belföldi értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételként könyvelte le és visszaigényelte a 10 493 000 Ft áfát. Az alperes megemelte a felperes 2005. évi adózás előtti eredményét 41 973 000 Ft-tal és a felperes terhére 10 493 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, tehát nem fogadta el bevételszerző tevékenységgel összefüggőnek az átszámlázott adminisztratív költséget. Érdemi döntését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (7) bekezdésére, az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontjára, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra alapította.
A bíróság jogerős ítéletében az elsőfokú adóhatósági határozat 15. pontját érintő alperesi érdemi döntés kapcsán azt állapította meg, hogy az alperes nem teljesítette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét. A felperes által perben becsatolt - M. Kft.-vel, továbbá az S. E. Autóforgalmazó Kft.-vel kapcsolatos dokumentumokra figyelemmel azt rögzítette, hogy a felperes a felek közötti megállapodásoknak megfelelően az Áfa. tv. 16. § (11) bekezdése szerint eljárva jogszerűen végezte a számlázást, a szolgáltatás teljesítési időpontja azonos a számla kiállításának napjával, az ezzel ellentétes adóhatósági megállapítások tévesek. Az alperes nem vizsgálta meg minden egyes számlához kapcsolódóan a felperesi számlázást és megállapodásokat, nem tárta fel a felperes javára szóló tényeket sem, ezért az új eljárásban minden számlához és szerződéshez kapcsolódóan, szerződő partnerek szerinti bontásban meg kell vizsgálnia, hogy a felperes az áfa fizetési kötelezettségét az Áfa. tv. 16. § (11) bekezdésére figyelemmel helytállóan teljesítette-e. Előírta azt is, hogy mivel az alperes a felperest terhelő adóhiányt 2006. december hónapra állapította meg és a felperes által jogszerűen elszámolható időszak tekintetében ezeket az összegeket a felperes javára elmulasztotta megállapítani, ezt is vizsgálnia kell, hogy melyek a felperes javára szóló tények.
A felperes bizonyította a 26. pont tekintetében, hogy ezek a kiadások üzleti érdekkörében merültek fel, annak érdekében, hogy a márkakereskedők tevékenységével a márkakereskedők vevői elégedettek legyenek. A márkakereskedők és a felperes nem független piaci szereplők, a számla helyesbítések a vevői elégedettség fokozását, megtartását célozták, ezért ezeket nemcsak a márkakereskedőknél kell gazdasági tevékenységi körben felmerültnek értékelni, hanem a felperesnél is. Az előzetesen felszámított áfa levonhatóságát nem zárja ki az a körülmény, hogy nem a felperes kötelezettsége volt a számlák helyesbítése.
Az alperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy teljes körűen eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Hivatkozott arra is, hogy a felperes által perben becsatolt dokumentumok is az ő megállapításait támasztják alá, ezért az e körben tett ítéleti megállapítások tévesek, iratellenesek. A felperes a perben vitatott számlákon 2006. évi teljesítési időpontot jelölt meg, és a felek a teljesítési időpontokat előre nem határozták meg. A szerződések módosítására a számlák kibocsátását megelőzően nem került sor, a számláknak pedig kötelező adattartalma a teljesítés időpontja, amit a felperes a bizonylatokon fel is tüntetett, ezért a teljesítési időpontot utólagosan nem változtathatja meg. Előadása szerint a felperes a perben sem bizonyította az alperesi határozatokban rögzítettektől eltérő tényállást megállapíthatóságát, ennél fogva érdemi döntése megfelel az Áfa. tv. 16. § (1), (6) és (11) bekezdéseiben foglaltaknak.
Az alperesnek az elsőfokú határozat 26. pontját érintő része tekintetében az volt a jogi álláspontja, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontjában, az Sztv. 15. § (7) bekezdésében, és az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Fenntartotta a határozatában kifejtetteket és azt hangsúlyozta, hogy nem állapítható meg a felperes által igénybe vett szolgáltatás miben léte, annak tárgya, illetve egyéb körülményei. Az adókötelezettség teljesítésével összefüggésben számlahelyesbítés okán felmerült költség, a márkakereskedők által végzett tevékenység nem tekinthető felperes esetében bevételszerző tevékenységgel összefüggésben felmerült költségnek, ilyet a márkakereskedőkkel kötött forgalmazói szerződések sem tartalmaznak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását. Fenntartotta azt a keresetben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a kifogásolt számlákban foglalt szolgáltatásnyújtással kapcsolatos költségei 2006. évben merültek fel, ezeket számlázta tovább. Az összemérés elve, valamint az aktív időbeni elhatárolás szabálya értelmében a bevételt 2006. évre kellett elszámolnia annak ellenére, hogy a bevétel alapját képező számlákat csak 2007. évben bocsátotta ki. A 2007. évi teljesítési időpontú ügyleteiről kiállított számláin az Áfa. tv. szerinti teljesítési időpontot csak akkor kellett volna feltüntetnie, ha az eltért volna a számlakiállítás időpontjától. A számláinak teljesítési időpontja azonban az üzleti partnerekkel kötött szerződés alapján megegyezett a számlakiállítás napjával, ezért a 2007. évi számlákon Áfa. tv. szerinti teljesítési időpontot nem kellett feltüntetnie. Jogosult volt azonban megjelölni a számláin, hogy a számlázott díj az Sztv. alapján 2006. évi tevékenységhez kapcsolódik, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy a számlái Áfa. tv. szerinti teljesítési időpontját 2006. évre tette volna. Az alperes tévesen hivatkozik arra, hogy a számlák szöveges részében feltüntetett "számviteli értelemben vett" 2006. évi teljesítési időpontot kéne a számlák Áfa. tv. szerinti teljesítési időpontjának tekinteni. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a 2007. január 1-jétől hatályos Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pont f) alpontjára. Hangsúlyozta, hogy a perben becsatolt M. Kft. részére kiállított számla nem az alperes által kifogásolt 2007. évben kibocsátott számlák egyike, és arra is, hogy a GM D.-val kötött manegament szolgáltatási szerződést az alperes tévesen értelmezte. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek jogi álláspontjából következően nemcsak a 2007. évben kiállított számlák tekintetében kellett volna megállapítást tennie és szükségszerűen hibás az alperes által 2006. december hónapra megállapított adóhiány összege. Ezt azzal indokolta, hogy az alperes a terhére megállapított összeget nem csökkentette a 2006. december hónapra javára járó adókülönbözet összegével, ezért nem az Art. 97. § (6) bekezdése és 106. § (1) bekezdése alapján járt el. Fenntartotta azt a jogi álláspontját is, mely szerint márkakereskedők által végzett számlahelyesbítések közvetlenül a bevételszerző tevékenységével álltak összefüggésben, és ennek alátámasztásaként hivatkozott a Kfv. I. 35.250/2010/8. számú ítéletre is.
A Kúria jogi álláspontja a következő:
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Az iratok szerint ugyanis az alperes jegyzőkönyvben és jegyzőkönyvi mellékletekben is rögzítetten bekérte a 2006. évre elhatárolt tételek szerint ténylegesen kiállított valamennyi számlát, ezeket a felperes teljes körűen a rendelkezésére bocsátotta. Az ezekre vonatkozó részletes adatokat a jegyzőkönyv 37-38. számú mellékletei tartalmazzák, és a jegyzőkönyv 40. számú mellékletében példaszerűen csatolásra is kerültek a kimutatásnak megfelelően a számlák. Arra nézve, hogy a jegyzőkönyvi mellékletek, továbbá az ezeken alapuló alperesi határozatok ne lennének teljes körűek, a felperes a perben érdemben bizonyítást nem ajánlott fel, és egyes tételeket vitató, vagy a kimutatás hiányosságát alátámasztó dokumentumot, bizonyítékot sem csatolt be.
Az iratokkal ellentétes, ennél fogva téves az az elsőfokú ítéleti megállapítás, mely szerint a felperes által perben becsatolt M. Kft. felé kiállított számla, illetve egyéb dokumentumok az alperesi határozat jogszerűtlenségét támasztanák alá. Ennek indoka pedig az, hogy e számlák kiállításának napja 2006. november 24., fizetési határidő 2006. december 25., a teljesítési dátum pedig 2006. május 6. napja. Az e körben becsatolt felperesi bizonyítékok - a felperesi ellenkérelmében sem vitatottan - egyértelműen 2006. évre vonatkoznak, és 2006. évi felperesi bevallásban feltüntetett fizetendő adót tartalmaznak, így ügy érdemét tekintve nem releváns adatokra vonatkoznak.
A felperes által perben becsatolt közös nyilatkozat nem alkalmas a keresetben előadottak alátámasztására, mivel utólag készült, és a szerződések módosítására a számlák kibocsátását megelőzően nem került sor.
Rámutat a Kúria e körben arra is, hogy a perben vitatott számlákon egyértelműen és nyilvánvalóan három időpont és egy időszak van feltüntetve, függetlenül attól, hogy dealereknek, vagy szerződéses vevőknek kerültek kibocsátásra. Ezeken a számlákon, tehát az adóigazgatási azonosításra szolgáló bizonylatokon 2007. évre eső számla kiállítási dátum, 2007. évre vonatkozó fizetési határidő, 2006. évre eső elszámolási időszak, és 2006. évre eső teljesítési időpont szerepel, ez utóbbi kettő a számla szöveges részében van feltüntetve.
Az elsőfokú bíróság a felperesi keresetnek e körben helyt adó döntését az Áfa. tv. 16. § (11) bekezdésére alapította. E törvényhely a következőket tartalmazza: "ha a felek által kötött szerződés alapján a teljesített termékértékesítésekről, nyújtott szolgáltatásokról időszakonként számolnak el, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra állapítják meg, a teljesítés időpontja a felek közötti elszámolás napja, ha a felek ilyet nem jelölnek meg, akkor a teljesített szolgáltatások, értékesítések tekintetében a teljesítésre kötelezett adóalany áfa elszámolási időszakának utolsó napja, illetve, ha a felek az általuk megjelölt időpontban nem számolnak el, akkor a teljesítésre kötelezett adóalanynak a felek közötti elszámolás napját tartalmazó adómegállapítási időszakának utolsó napja. Amennyiben a teljesítésre kötelezett adóalany nem belföldön nyilvántartásba vett adóalany, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) havonta köteles az adót megállapítani".
Az előzőekben ismertetett törvényhely tehát csupán akkor alkalmazható, ha a felek teljesítési időpontot megjelölnek, és megegyeznek az egymás közötti elszámolás napjáról, vagy, ha a felek teljesítési időpontot nem jelölnek meg, akkor a teljesítési idő a felperes áfa elszámolási időszakának utolsó napja, vagy, ha a felek megjelölik a teljesítési időpontot, de mégsem ekkor számolnak el, akkor az adómegállapítási időszak utolsó napja a teljesítési idő.
A Kúria a rendelkezésre álló iratokból azt állapította meg, hogy a felek nem jelöltek meg konkrét teljesítési időpontot, elszámolási időszakot. A szerződéseket a perben vitatott számlák kibocsátását megelőzően nem módosították. A felperes által nyújtott szolgáltatások nem felelnek meg az Áfa. tv. 13. § 23. pontja szerinti folyamatos szolgáltatás törvényi követelményeinek. Az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy a számlák tartalmaznak teljesítési időpontot. Ezt a felperes fel is tüntette a számlákon, és ezt minden esetben 2006. évre állapította meg, így az adókötelezettség megítélésénél az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdése alapján ezt kell figyelembe venni. A teljesítési időpont utóbb magyarázatokkal, közös nyilatkozattal, szóbeli megegyezéssel nem változtatható meg. E körben kijavítás sem végezhető, és az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése sem alkalmazható, mivel nem formai hibáról van szó, és nem az adólevonási jog gyakorlása tekintetében tett megállapítások, hanem áfa fizetési kötelezettséggel kapcsolatos teljesítés volt a per tárgya. Az alperes az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdésére és 16. § (11) bekezdésére is alapítottan helytállóan hivatkozott arra, hogy mivel a számlákon feltüntetett teljesítési időpont 2006. évi, jogszerűen helyezte a teljesítést, vagyis az adófizetési kötelezettséget 2006. évre. A rendelkezésre álló számviteli bizonylatokkal szemben felperes által becsatolt utólagos nyilatkozatok nem fogadhatók el annak alátámasztására, hogy a számviteli dokumentumoktól eltérő időpont, tehát a számlakiállítás napja minősülne teljesítési időpontnak.
Rámutat e körben a Kúria arra is, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, és ilyet az elsőfokú bíróság sem jelölt meg, amely lehetővé tenné, hogy eltérő legyen a ta szempontjából, illetve a számvitel és az áfa tekintetében a teljesítési időpont. A felperes egyébként is az aktív időbeni elhatárolásnak megfelelően 2006. évi bevételének és gazdasági eseményének tekintette a perben e körben vitatott számlák szerinti szolgáltatásnyújtásokat, és ezekkel összhangban állóan tüntette fel a számlákon 2006. éviként a teljesítési időpontokat. Utal a Kúria arra is, hogy a felperes először keresetében hivatkozott arra, hogy, ha és amennyiben az alperesi döntés jogszabályszerű lenne, akkor is fel kellett volna tárnia az alperesnek a javára szóló számlákat. A felperes azonban a peres eljárás során sem csatolt be, és nem is hivatkozott olyan számviteli dokumentumokra, amelyek alkalmasak lettek volna annak igazolására, hogy léteznek olyan számlák, mégpedig adófizetési kötelezettségét érintően, amelyeket a javára kellett volna értékelni, mint ahogyan nem tért ki arra sem, hogy a javára szóló megállapítások, milyen terhére mutatkozó 2005. évet érintő következményekkel járhatnának. Ennél fogva az e tekintetben semmivel alá nem támasztott puszta állítása nem alkalmas a 2006. évi alperesi érdemi döntés jogalapját vitató kereseti érvelés alátámasztására. Mivel a revízió, ennélfogva az alperesi határozatok 2007-es adóévre nem terjedtek ki, így e tekintetben a felperes bevallásait önellenőrzéssel korrigálhatja.
A felperes és az alperes között nem volt vita a tekintetben, hogy a felperes a regisztrációs adó miatti áfa helyesbítés okán a dealerek számára, a rájuk háruló, "adminisztratív többletterhet" megfizette, ezzel a belföldi értékesítés nettó árbevételét csökkentette, és az áfát visszaigényelte. A felperes e körben először eljárása jogszerűségének alátámasztásaként kártalanításra, illetve kártérítésre hivatkozott, majd fellebbezésében és keresetében azt az álláspontot fejtette ki, hogy a márkakereskedők részére marketing szolgáltatást nyújtottak, a márkanév védelme, az ügyfél elégedettség megtartása érdekében jártak el, amit az általa becsatolt szerződésekre, levelezésekre, és az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva kért elfogadni. Ezt a jogi álláspontot az elsőfokú bíróság jogszerűnek találta. A Kúria nem osztja az elsőfokú bíróság felperessel egyező jogi álláspontját a következők miatt:
Nincs perdöntő jelentősége annak, hogy a számlahelyesbítésre mely okoknál fogva került sor, tekintettel arra, hogy a felperes - elfogadva az e körben helytállóan tett alperesi megállapítást - keresetét már nem arra alapította, hogy kártalanítási, illetve kártérítési kötelezettségének tett volna eleget. A felperes a közigazgatási eljárás és a peres eljárás során sem jelölte meg, és ennél fogva nem is bizonyította, hogy mi lenne az a szolgáltatás, amit a márkakereskedők részére nyújtottak volna. A kiállított, adólevonási jog alapjául szolgáló számlákon SZJ 74. 87. szerepel, vagyis máshova nem sorolt egyéb gazdasági szolgáltatás. A számla szöveges részén pedig "adminisztrációs költségtérítés", és a körlevél szerint is adminisztratív többletteher, kompenzáció fizethető ki, tehát nem marketing szolgáltatás. Az irányadó tényállás szerint a számlák szerinti tevékenység egyébként sem felel meg a marketing üzletviteli tanácsadás fogalmának, ami egyébként is az SZJ 74.14.13. alá tartozna. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 45. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adózónak kötelessége helyesbítő számla kibocsátása, ha a számlakibocsátást követően az áthárított adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja. Ennél fogva a márkakereskedő köteles volt jogszabály értelmében a vevők felé kibocsátott hibás számlát helyesbíteni, függetlenül attól, hogy ez együtt járt-e, illetve eredményezte-e vagy sem a vevőkör elégedettségét. Szolgáltatást a felperes a márkakereskedők felé, a márkakereskedők pedig saját vevőik felé teljesítettek, tehát a márkakereskedők nem a felperes felé nyújtottak szolgáltatást. A felperes jogosult, mint gazdálkodó szerv más gazdálkodó költségeit ellentételezés nélkül átvállalni, de ilyen esetben nem vesz igénybe szolgáltatást, és a felmerült költség sem tekinthető vállalkozás érdekében felmerült költségnek az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontjában és az Sztv. 15. § (7) bekezdésében foglaltak értelmében. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése szerint pedig az adóalanyt akkor illeti meg az adólevonási jog, ha a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá adóösszeget áthárított. Jelen ügyben irányadó tényállás esetén pedig a felperes részére nyújtott szolgáltatás, felperes által igénybe vett szolgáltatás nem állapítható meg. Utal e körben a Kúria arra is, hogy a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében megjelölt egyedi ügyben hozott határozat jelen ügytől teljesen eltérő tényállást tartalmaz, ennél fogva az ebben kifejtett jogi álláspont jelen ügy eldöntésére nézve nem lehet irányadó. Rámutat a Kúria arra is, hogy az Sztv. 15. § (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy egy adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeket kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és költségeknek, ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek, az összemérés elvéből következően. A Tao. tv. 8. § (1) bekezdésének d) pontja pedig azt mondja ki, hogy adóalapot növelő jogcím, tehát az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredménycsökkentéseként számba vett összeg, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra. Költségelszámolásnak, tehát ott kell megjelennie, ahol a szolgáltatás iránybevétele ténylegesen és közvetlenül megtörténik. A bevételszerző tevékenység költségét kell szemben állítani az ehhez kapcsolódó bevétellel, és mindig az adott bevétellel érintett adóalanynál, vagyis nem a felperesnél, hanem a márkakereskedőknél, mivel náluk merültek fel bevételszerző tevékenységhez kapcsolódó költségként az úgynevezett adminisztrációs költségek. Az alperes keresettel támadott határozata, ezért az elsőfokú határozat 26. pontja tekintetében is megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét e körben is elutasította.
(Kúria Kfv. V. 35.520/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.