AVI 2012.9.102

A felülvizsgálati eljárásban a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség [Pp. 275. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2001-2005. adóévekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 2004 és 2005. évekre összesen 11 809 913 Ft adókülönbözetet állapított meg személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben. Kötelezte a felperest 5 903 363 Ft adóbírság és 2 469 166 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes 2004. december 31...

AVI 2012.9.102 A felülvizsgálati eljárásban a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség [Pp. 275. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2001-2005. adóévekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 2004 és 2005. évekre összesen 11 809 913 Ft adókülönbözetet állapított meg személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben. Kötelezte a felperest 5 903 363 Ft adóbírság és 2 469 166 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes 2004. december 31-én 10 000 000 Ft, 2005. december 31-én 16 500 000 Ft tagi kölcsönt nyújtott az F. Kft.-nek, melynek forrását hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Hivatkozott az értékcsökkenési leírásra és a 30 millió Ft kölcsönre. Új bizonyítékként hivatkozott a Sz. és Vidéke Takarékszövetkezettől 2002. november 20-án felvett összesen 15 millió Ft hitelre.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes részéről becsatolt 30 millió Ft kölcsönre vonatkozó okirat a Pp. 196. §-ában foglalt magánokirat alaki kellékeinek sem felel meg, ezért kétséget kizáró bizonyítékként nem vehető figyelembe. Utalt még az állítólagosan felvett kölcsön összegének, valamint felhasználásának időpontja közötti különbségre, ellentmondásra.
A takarékszövetkezettől felvett beruházási, illetve vállalkozói fejlesztési hitel időben jelentősen megelőzi a tagi hitel nyújtásának időpontját. A hitel célja más volt, a felperes könyveiben sem szerepeltette, valamint részben vissza is fizette.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetének történő helyt adást, mivel a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, több helyen okszerűtlen és logikai ellentmondásokat tartalmaz, ellentétes a Pp. 196. § (1) bekezdésével, 206. §-ával, a Ptk. 523. § (1) bekezdésével, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésével, 109. § (3) bekezdésével és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 105. § (2) bekezdésével. A tagi hitel forrásaként az értékcsökkenési leírásra, a 30 millió Ft kölcsönre és a 15 millió Ft felvett hitelre hivatkozott.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. A (3) bekezdés alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. E szabályozás értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania a becslési eljárás alkalmazásának szükségességét, ezt követően azonban a bizonyítás teher megfordult, és az adózónak kell bizonyítania a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A Legfelsőbb Bíróság az ún. vagyonosodási eljárásokban elvi éllel mutatott rá arra, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolni. (KGD 2006/114., EBH 2006/1462.)
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás iratai, és a peres eljárás iratai alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a tényállás megállapítását és a bizonyítékok iratellenes, okszerűtlen mérlegelését vitatta.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében, a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A Legfelsőbb Bíróság egységes ítélkezési gyakorlata értelmében, a felülvizsgálati eljárásban - az eljárás rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság e szerint vizsgálta a jogerős ítéletet és megállapította, hogy a felperes által felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet a fenti hibáktól mentesen, minden felperesi hivatkozás tekintetében részletesen megállapította a tényállást, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint értékelte és a Pp. 221. § (1) bekezdésére figyelemmel azt megfelelő részletességgel indokolta. A bizonyítékok mérlegelésénél a Legfelsőbb Bíróság nem tapasztalt olyan okszerűtlen mérlegelést, amely lehetőséget biztosítana a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére.
Az értékcsökkenési leírásból a felperesnek nem származhatott olyan forgó tőkéje, amiből a tagi hitelt nyújthatta. A kölcsönről szóló szerződés még a magánokirat formai kellékeinek sem felel meg. Nem bizonyított, hogy a tagi hitelek nyújtásának időpontjában a felperes rendelkezésére állt ez az összeg, vagy ennek egy része. A takarékszövetkezeti hitel felvétele 2 évvel megelőzte a tagi hitel nyújtásának időpontját, a felperes semmivel nem tudta bizonyítani, hogy ez az összeg még rendelkezésére állt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.356/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.