adozona.hu
AVI 2012.9.100
AVI 2012.9.100
A polgári perben hozott ítélet nem köti az adóperben eljáró bíróságot [Pp. 4. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint megbízó 2002. szeptember 15-én együttműködési szerződést kötött az E. Kft.-vel (továbbiakban: Kft.), mint megbízottal. A megbízott arra vállalt kötelezettséget, hogy a megbízó által forgalmazott immunkémiai reagensek és műszerek értékesítése, új ügyfelek megszerzése és szállítási szerződések előkészítése érdekében aktív tevékenységet fejt ki. A megbízott tevékenységének eredményeként létrejött szerződések, illetve a forgalomnövekedés után üzletszerzési jutalékra tarthatott ig...
A felperes a 2004-2005. évi általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásaiban szerepeltette a Kft. által üzleti jutalékról kibocsátott számlákat.
Az adóhatóság a felperesnél 2004. III-IV. negyedévekre és 2005. I-II. hónapokra áfa adónemben ellenőrzést végzett.
Az elsőfokú adóhatóság 2004. III. negyedévre kötelezte a felperest 2 520 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 1 260 000 Ft adóbírság, 100 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. 2004. IV. negyedévre 1 688 000 Ft jogosulatlan visszaigénylés minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, amelynek jogkövetkezményeként 844 000 Ft adóbírságot szabott ki. 2005. I. negyedévre 1 607 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 1 519 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, 759 000 Ft adóbírságot szabott és 89 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő. 2005. II. negyedévre 1 339 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 295 000 Ft-ot minősített adóhiánynak, 44 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 669 000 Ft adóbírságot szabott ki és 68 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő a felperes terhére.
A felperes fellebbezései alapján eljárt I. és II. r. alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az I. és II. r. alperes érdemi döntését valamennyi határozatában az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 44. § (5) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 166. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Az alperesek határozataikat azzal indokolták, hogy a Kft. által kibocsátott számlák tartalmilag nem hitelesek. A felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni a számlákban feltüntetett gazdasági események tényleges megtörténtét, ennél fogva nincs lehetőség az áfa levonására. A számlákon szerepeltetett gazdasági események azonosítását célzó adóhatósági eljárások a gazdasági események fiktív voltát támasztották alá. A felperes esetében kellően körültekintő eljárás, és az adóbírságok mérséklésére alapot adó körülmény nem állapítható meg.
A felperes valamennyi határozat ellen keresetet nyújtott be, kérte azok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezésük mellett az adóhatóságok új eljárásra kötelezését, harmadlagosan az adóhatósági határozatok megváltoztatásával az adóbírságok mérséklését, előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. Azzal érvelt, hogy az adóhatóságok nem tettek eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségüknek, a javára szóló körülményeket nem tárták fel, nem vizsgálták meg az adóbírság mérséklésére okot adó különös méltánylást érdemlő körülmények fennállását sem. Vitatta a számlákkal kapcsolatos megállapításokat azzal, hogy az ezekben szereplő gazdasági események a szerződések szerint megvalósultak. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesek túllépték az Art. 1. § (7) bekezdésében számukra biztosított jogosultságot. Adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, az alperesi határozatok nem felelnek meg a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, a 7012/1997. APEH irányelvben foglaltaknak, ellentétesek az Európai Bíróság iránymutatásaival és a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatával.
Az elsőfokú bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet elutasította, az e tárgyban hozott végzését a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereseteit nem találta alaposnak. Jogi álláspontja szerint az alperesek eleget tettek tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségüknek, a feltárt bizonyítékokat egyenként és összességükben is megfelelően értékelték. Megalapozottan, okszerűen, és jogszerűen jutottak a határozataikban megfogalmazott adójogi következtetésekre. Nem lépték túl az Art. 1. § (7) bekezdésébe foglalt felhatalmazást, és nem bizonyított tényt sem róttak a felperes terhére. A felperes a perrel érintett számlák tartalmi hitelességét a közigazgatási és peres eljárás során nem tudta bizonyítani, a feltárt bizonyítékok a számlák szerinti teljesítés hiányát támasztják alá. A Kft. által kibocsátott számlán egy-egy egészségügyi intézmény neve is szerepel, ezeket az alperesek megkeresték. Az egészségügyi intézmények azonban úgy nyilatkoztak, hogy a számlakibocsátóról, a felperes által megjelölt termékről és személyekről nincs tudomásuk.
Az alperesek nem olyan jellegű többletinformációkat követeltek meg a felperestől, amelyek az üzleti életben irreálisak vagy nem teljesíthetők, hanem csupán annak igazolását várták el, hogy a számlákban foglalt gazdasági események ténylegesen, kívülállók által is megismerhető módon, a valóságban is megtörténtek. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság a felperesnek a titoktartásra vonatkozó érvelését sem, és utalt arra, hogy az együttműködési megállapodás és a számlák tartalma között sincs egyezőség. A felperes a szolgáltatások teljesítése tekintetében írásbeli dokumentummal, vagy egyéb bizonyítékkal nem rendelkezik. A közbeszerzési eljárásnak pedig az a lényege, hogy a verseny tisztaságát biztosítsa, a mérlegadatok pedig nyilvánosak, tehát a megbízások indokoltságát a felperes semmivel nem támasztotta alá. Adózói nyilatkozat, tanúvallomás a bizonylatot, a számítást, az ellenőrzési anyagot, a dokumentumokat nem helyettesíti, a felperes a tanúmeghallgatásra tett indítványát egyébként is visszavonta. Kellő gondosság pedig nem állapítható meg olyan gazdasági eseménynél, amely azért nem jött létre, mert nem állt fenn a gazdasági kapcsolat a számlában szereplő társaságok között. Az adóbírságok tekintetében hozott döntések megfelelnek az Art. 170. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezért a keresetek által vitatott körben az alperesek határozatai nem jogszabálysértők.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmei szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, amelyben az alpereseknek "a korábban elmulasztott ellenőrzési és bizonyítási kötelezettségüket kell teljesíteniük". Harmadlagos kérelme az adóbírságok mérséklésére irányult.
Érvelése szerint az elsőfokú bíróságnak az alperesi határozatokat hatályon kívül kellett volna helyeznie, mert azok nem feleltek meg az Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseiben foglaltaknak. Az alperesek figyelmen kívül hagyták, hogy a polgári jogi jogviszonyt a magánfelek autonómiájából kiindulva kell vizsgálni. A rendelkezésre álló dokumentumok a számlák tartalmi hitelességét igazolják. A szolgáltatás természete (piaci információk szóbeli átadása, értékelése) miatt a dokumentáltság kielégítő. (Az alperesi határozatok azért sem lehetnek megalapozottak, mivel a számlakibocsátó célvizsgálata meghiúsult.) Sérelmezte, hogy az adóhatóság indítványa ellenére nem ellenőrizte a számlakibocsátó adóbevallásait, és azt is, hogy a határozatokból nem állapítható meg, hogy milyen adatok hiányoznak, illetve szóbeli teljesítésre figyelemmel még mi és milyen alapon kérhető számon egy számlabefogadótól. Hangsúlyozta, hogy kellő gondossággal járt el a szerződéskötéskor. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem fogadta el a sajtóperben született bírósági jegyzőkönyvet, mint közokiratot, és kérte előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is.
Az alperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29]. Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves tényeket, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség (BH 1994/639).
Az iratokból megállapíthatóan az elsőfokú bíróság megalapozottan rögzítette, hogy az alperesek eleget tettek az Art. 97. § (4) és (6) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségüknek. Teljes körűen feltárták a számlakibocsátás szerződéses hátterét, nyilatkoztatták a felperest is arra nézve, hogy milyen gazdasági kapcsolatban állt a Kft.-vel. Betekintettek a Nyomozó Iroda által lefoglalt iratokba is, amelyben a vitatott szolgáltatásnyújtással kapcsolatos írásbeli dokumentum nem volt fellelhető. A felperes érvelésével ellentétben az alperesek megkeresték a számlakibocsátót, ez azonban a bejelentett székhelyén nem volt fellelhető, tényleges működésére semmilyen körülmény nem utalt. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság - felperesi indítványra, a felperes által megadott címen - ugyancsak megkereste a számlakibocsátót, a tértivevény azonban "ismeretlen helyre költözött" megjelöléssel érkezett vissza.
Tekintettel arra, hogy a számlakibocsátó piaci információk beszerzésére és azokról történő tájékoztatásra vállalt kötelezettséget, az alperes a közigazgatási iratok tanúsága szerint valamennyi számlán feltüntetett egészségügyi intézményt megkereste. Ezeknek azonban a számlakibocsátóról, valamint az ennek kapcsán megjelölt természetes személyekről nem volt tudomása. A felperes a természetes személyek, és a számlakibocsátó kft. könyvelőjének meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát a tárgyaláson egyébként visszavonta. Ilyen körülmények mellett a felperes alap nélkül hivatkozott a számlakibocsátóval kapcsolatos adatok feltáratlanságára, illetve e körben az Art. 97. §-a szerinti szabályok megsértésére.
A felperes által hivatkozott polgári peres eljárás során készült bírósági jegyzőkönyv és elsőfokú ítélet - ahogyan arra az elsőfokú bíróság helytállóan utalt - a Pp. 4. § (1) bekezdése értelmében nem köti a közigazgatási perben eljáró bíróságokat. A felek közötti jelen perbeli jogvita egyébként sem polgári jogviszonyból, hanem adójogi jogviszonyból ered, ennél fogva elbírálására is az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadók. Ez utóbbiak szempontjából releváns tényállást kellett az alperesnek, illetve a bíróságnak feltárnia illetve megállapítania, amelyre jelen ügyben - az iratokból megállapíthatóan - sor is került.
Az Art. 1. § (7) bekezdése - figyelemmel a 724/B/1994. számú AB határozatra és a 2/1998. KJE számú jogegységi határozatra - feljogosítja a hatóságokat és a bíróságokat arra, hogy a szerződéseket, ügyleteket valós tartalmuk szerint és adójogi szempontból minősítsék, és ez a felek közötti polgári jogi jogviszonyra nem hat ki.
Az Sztv. 15. § (3) bekezdése értelmében a könyvelésben rögzített és a beszámolókban szereplő tételeknek a valóságban is bizonyíthatónak, kívülállók által is ellenőrizhetőnek kell lenniük. A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie [Sztv. 166. § (2) bekezdése]. A felperes érvelésével ellentétben az alperesi határozatok, illetve az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjának, a Pp. 206. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének megfelelően tartalmazza, és részletesen indokolja, hogy az alakilag nem kifogásolt számlák kapcsán a tartalmi hiteltelenség mely okoknál fogva állapítható meg, és a felperes által előadottak miért nem fogadhatók el a számlák tartalmi hitelességét alátámasztó bizonyítékként. A határozatok okszerű ténybeli és jogkövetkeztetéssel rögzítik, hogy nem áll rendelkezésre olyan adat, amely alkalmas lenne annak igazolására, hogy a számlák szerinti szolgáltatások a valóságban is megtörténtek volna. Ennél fogva nincs jelentősége annak, hogy a felperes cégkivonatot beszerzett-e vagy sem, vagy, hogy a számlakibocsátó a cégnyilvántartásban nyilvántartott adóalanyként szerepel-e vagy sem.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy a felperes nem hivatkozhat kellő gondosságra olyan gazdasági eseménynél, amely közte és a számlakibocsátó között a valóságban létre sem jött.
Az Art. 171. § (1) bekezdése értelmében az adóbírság mértéke csak kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén mérsékelhető, illetve mellőzhető és csak akkor, ha az adózó, illetve képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményét, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát. A perbeli esetben a felperes olyan bizonylatokat szerepeltetett könyvelésében, bevallásában, amelyek mögött nem volt valós gazdasági esemény. Fiktív számla befogadása esetén az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltak és az adóbírság mérséklése vagy mellőzése nem alkalmazható. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság még azt is, hogy a felperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem tárt fel és nem igazolt olyan tényt vagy körülményt, amely a kivételes méltánylás gyakorlására alapot adhatott volna. Az alperesi határozatok az adóbírság körében is tartalmaznak tényállást és teljes körű indokolást, jogszerű mérlegelést, ennél fogva e körben sem állapítható meg jogszabálysértés (Pp. 339/B. §).
Alaptalan a felperesnek a szóbeli teljesítéssel megvalósuló bizonylatolás nélküli gazdasági eseményre, üzleti titokra, dokumentumok, számviteli bizonylatok indokolatlan számonkérésére vonatkozó érvelése is. A felperes az együttműködési szerződés szerinti adatátadásokat, illetve jutalék mértékét meghatározó adatátadással összefüggő forgalomnövekedési mutatókat nem nyújtott be. Semmivel nem igazolta az együttműködési szerződés és annak mellékletei, az egészségügyi intézmények felé általa kiszámlázott értékesítések, illetve a Kft.-től befogadott számlák, ezek adatai közötti összefüggéseket. Ezért a számlák nem tekinthetők hiteles számviteli bizonylatoknak, hiteles számla hiányában pedig az áfa levonására nincs törvényi lehetőség [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja].
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a perben a bizonyítás a felperest terhelte, azonban az elsőfokú peres eljárás során a számlák tartalmi hitelességét alátámasztó bizonyítást nem ajánlott fel. Adózói nyilatkozattal és tanúvallomásokkal nem lehet a számviteli adatok hiányosságait pótolni, a felperes egyébként bizonyítási indítványát vissza is vonta.
Utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmét végzésében elutasította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.240/2008.)